Szeged és Vidéke,1908. június (7. évfolyam, 127-148. szám)
1908-06-02 / 127. szám
— Az utazók szervezkedése. A szegedi csoport megalakulása. — Saját tudósítónktól.) A magyarországi kereskedelmi utazók egyesületének első helyi csoportja vasárnap délelőtt megalakult Szegeden a városháza közgyűlési termében. A megalakulás méltóságos volt, csendes és komoly, mint az a munka, amelyet igazi tartalmassággal végez a kereskedő és iparos világ az ország anyagi és gazdasági föllendítése és előbbrevitele érdekében. Ott voltak vasárnap délelőtt a városháza nagytermében a budapesti vezetőségen és az utazók nagy tömegén kívül a szegedi kereskedő világ vezető emberei is, akik ezzel méltóképpen nyilvánították ki, hogy hivatásuk és foglalkozásuk nagyságának és fontosságának teljes tudatában vannak, emellett azonban annak is, hogy mily fontos tényezői a magyar kereskedelmi utazók a magyar kereskedelmi és forgalmi élet föllendítésének. Az ülés részletes lefolyásáról ez a tudósítás számol be : Teljesen megteltek a városháza közgyűlési termének padsorai, a karzaton pedig érdeklődő és minden bizonynyal érdekelt hölgyek foglaltak helyet, amikor pontban tíz órakor az utazók egyesületének központi vezetősége elfoglalta helyét az elnöki emelvényen. Az elnöki székben Auer Róbert tőzsdetanácsos, a magyarországi kereskedelmi utazók egyesületének elnöke ült, mellette két oldalt az emelvényen foglaltak helyet Jllatófi Fürszt Bertalan alelnök, Guttmann Zsigmond pénztáros, Kabos Ede főtitkár, Radványi Manó dr. titkár, Bokor Pál helyettes polgármester, Weiner Miksa, a kereskedelmi és iparkamara alelnöke, Kiss Arnold, a kereskedelmi testület és Reitzer Lipót, a szegedi Lloyd képviseletében. Azonkívül megjelent a helyi csoport alakuló gyűlésén a központ igazgatóságának húsz tagja, a szegedi nagykereskedők és azok képviselői tekintélyes számban. Az utazók szervezete. Amikor az elnökség helyét az emelvényen elfoglalta, Auer Róbert elnök nagy csendben, tartalmas és okos beszéd keretében nyitotta meg a gyűlést. A beszéd a következő : — Mélyen tisztelt urakra, a magyarországi kereskedelmi utazók nevében, mint ennek az egyesületnek elnöke, örömmel és büszkeséggel nyitom meg a mai közgyűlést, amelynek célja, jelentősége és a messze jövőre kiható fontossága egyaránt megérdemli, hogy frázisok nélkül, illő komolysággal foglalkozzam vele. Idestova húsz esztendeje, hogy a magyarországi kereskedelmi utazók egyesülete néhány lelkes férfiú buzgóságából kiszakította magát a bécsi utazó-egyesülettel való közösségből. Kiszakította magát nem hiúságból és nem tiszta politikai jelszavak hatása alatt, hanem életfentartási ösztönből, mert már akkor világosan látható volt, hogy a magyar kereskedelmi utazók erkölcsi és anyagi helyzetén csak úgy javíthatunk, ha minden magyar utazó egy táborban egyesülve és vállvetve iparkodik kiküzdeni létének föltételeit. S akkor a magyarországi utazók egyesülete megalakult azért, hogy védelmi eszköz legyen, hogy az összesség erkölcsi tekintélyével szerezze meg az utazásnak mindazt a könnyebbséget, elismerést és biztonságot, mely nélkül a kereskedelmi utazás nem lehetne a közgazdasági életnek olyan hatékony faktora, mint amilyenné a külföldön s mint amilyenné a mi eredményes munkánk végzésével nálunk is lett. Mert két évtizeddel ezelőtt még nagyon sanyarú volt Magyarországon a kereskedelmi utazók helyzete. A kormányok érthetetlen vaksággal nem akarták észrevenni, hogy a gazdasági kultúrában vezető külföld a maga erejét nem a katonaságnak, hanem a piacokat hódító kereskedelmi utazóknak köszönheti; nem akarták észrevenni, hogy Anglia, Franciaország, Németország s Amerika a hadsereget csak úttörőnek használta és ahol a katonaság a maga munkáját elvégezte, nyomban két tábort küldött utána: tanítókat, akik kultúrát visznek és kereskedelmi utazókat, akik a piacokat raeghódiják és adófizetőkké teszik. S ha a kormányok vakok voltak a kereskedelmi utazók gazdasági jelentőségével szemben, a társadalom meg éppen csupa előítélettel, gúnynyal és lenézéssel volt tele. Kereskedelmi utazónak lenni abban az időben egyértelmű volt azzal, hogy egy életre való mártíromságot vállaljunk a köz érdekében, örök szenvedést törtünk azok részéről, akiknek érdekeit szolgáljuk. A kereskedelmi utazót a kormányok nem támogatták, véleményét meg nem hallgatták, bajairól tudomást nem vettek. Üldözött foglalkozás volt az utazóé, pedig sehol a világon akkora gazdasági szükséget nem jelentett az utazó, mint éppen Magyarországon. A fejletlen ipar és fejletlen kereskedelem lélegzeni se tudott volna nélküle. S ma ? A tömörülés nem volt hiábavaló, az egyesület munkája gazdagon gyümölcsözött. Budapesten, a keleti pályaudvar előtt áll a néhai vasminiszter, Baross Gábor szobra és talapzatán a magyar kereskedelmi utazók érckoszorúja hirdeti örök időkre, hogy Baross Gábor volt az első magyar államférfiú, aki átlátta, hogy micsoda jelentősége van egy ország gazdasági életére nézve,egy erős, egy megbízható utazói tábornak. És Baross Gábortól datálódik mindaz a siker és eredmény, melyet egyesületünk a magyar utazói kar javára kivívhatott. Azóta a kormányok meghallgatják a mi véleményünket, teljesítik a szükség mértéke szerint közérdekű kívánságainkat és lassan mint a társadalom is jobb véleményhez szokik az utazókkal szemben. De kell-e a magyar ipari, kereskedelmi és kulturális testületek elismeréséről bővebben beszélnem éppen itt Szegeden ezen az ünnepélyes alakuló közgyűlésen, mikor őszinte örömmel és jogos büszkeséggel láthatjuk, hogy a szegedi kereskedelmi utazók ünnepét ennek a gyönyörű alföldi városnak legelőkelőbb kereskedelmi, ipari és kulturális testületei tették megjelenésükkel díszesebbé, ünnepélyesebbé ? A magyarországi kereskedelmi utazók egyesülete leküldte a maga elnökségét, igazgatóságát, tagjainak mobilis kontingensét, hogy alakítsák meg Szegeden, az egyesület díszére és Szeged dicsőségére, az egyesület első helyi csoportját, az utazók egyesületének szegedi kerületét. Nekünk ez szülői öröm és terjeszkedésünkön való büszkeség. De azok a szegedi előkelőségek egy hamvaiból föltámadt város gazdasági életének zseniális föllendítői, akik ezen a mi ünnepünkön megjelentek, azt igazolják és azt hirdetik, hogy Szeged gazdasági intelligenciája fölismerte ennek az ünnepnek jelentőségét és átértette, hogy a magyarországi kereskedelmi utazók egyesülete szegedi kerületének megalakítása nemcsak az utazók ünnepe, hanem Szeged egyik legszebb dicsősége. Van az országban sok fejlődő kereskedelmi és ipari város, de valamennyinek élén halad Szeged városa, mely munkásságával először tudott nagyszámú kereskedelmi utazót idekötni s mely először látta át, hogy a kereskedelmi utazók megerősödése ennek a városnak kereskedelmét és iparát erősíti. Engedjék meg nekem tehát, tisztelt uraim, hogy büszke örömmel üdvözöljem a gyönyörű alföldi metropolis kereskedelmi, ipari és kulturális oszlopait s az ő jelenlétükben szülői örömmel nyissam meg a magyarországi kereskedelmi utazók egyesülete nevében ezt az alakuló közgyűlést, az egyesület szegedi kerületének alakuló közgyűlését. Ez lesz a mi első vidéki bástyánk. Ennek példája, ennek fejlődése fogja követésre csábítani az ország többi városait is. Amilyen buzgók lesznek önök, amilyen eredményeket tudnak munkájukkal fölmutatni, olyan mértékben lesznek dicsőségére Szeged városának, a magyarországi kereskedelmi utazók egyesületének s az egész magyar közgazdasági világnak. Végül üdvözölte a megjelenteket, elsősorban Szeged város hatóságának képviselőjét s ezek után az alakuló közgyűlést megnyitottnak jelentette ki. 1908 VI/2 SZEGED ÉS VIDÉKE. ~ ü Üdvözléseki Éljenzés és taps követte az elnök beszédét, amely után bejelentette az elnök, hogy a jegyzőkönyvet Radványi Manó dr. titkár fogja vezetni, hogy Brázay Zoltán, az országos egyesület egyik alelnöke a gyűlésen meg nem jelenhetett, sürgönyözött. Részint levélben, részint sürgönyileg fejezték még ki jó kívánságaikat és küldték üdvözletüket Czerkovics Jónás (Budapest), Deutsch Dezső, Milch Lipót (Bécs), Halász és Maurer (Budapest), Szabó Lajos, Heimlich Salamon (Temesvár) stb. Ezek után a bejelentések után Bokor Pál helyettes polgármester a város nevében és képviseletében üdvözölte az alakuló gyűlést. Ha egyéb körülmény nem is, — úgymond — de az elnöki megnyitóban Szeged város iránt kifejezett rokonszenv arra indít, hogy szót kérjek. Ma már minden érdekcsoportnak egyedüli biztos eszköze a jövő fejlődésére a tömörülés. Helyesen teszik a kereskedelmi utazók, ha a maguk és a köz érdekében hozzányúlnak a boldogulhatásnak ehhez az eszközéhez. Nem akarja tovább igénybe venni drága idejüket A legmelegebb szívvel üdvözli a város vendégeit. Weiner Miksa a kereskedelmi és iparkamara nevében üdvözli úgy az egyesület központi vezetőségét, mint a helyi csoport megalakítása céljából a város falai között tartózkodó magyar kereskedelmi utazókat. Jól ismeri azokat az érdekeket, amelyek a magyar ipar és kereskedelem föllendítése érdekében az utazók működéséhez fűződnek, épp azért lelkesedéssel üdvözli őket, munkájukra isten áldását kéri. A megalakulás. Ezután következett a helyi csoport megalakítása. Elnöknek Auer Róbert ajánlatára egyhangú fölkiáltással megválasztották Holtzer Tivadart, alelnököknek pedig ugyancsak egyhangú fölkiáltással és Auer Róbert ajánlatára Gerő Ármint, az újszegedi kenderfonógyár igazgatóját és Solti Pált, a Beregi Lajos cég beltagját. A választás megejtése után az új elnökség azonnal elfoglalta helyét az elnöki emelvényen, majd Auer Róbert üdvözölte az új tisztikart röviden. Kifejtette, hogy a központ nagy reményeket fűz a szegedi csoport működéséhez, amelynek eredményei valószínűleg lesznek olyanok, mint a központé, esetleg nagyobbak is. Holtzer Tivadar megköszönte a maga és elnöktársai nevében a bizalmat, amelynek igyekszik majd megfelelni. Kéri az egyesület támogatását. Programot most nem ad. Legszebb program lesz az a jelentés, amit majd közzétesznek az egyesület első évi működéséről. Három elvet azonban már most is hangoztat. Óhajtja a főnökök és alkalmazottak között föntartani a barátságos viszonyt. Megnyerni az egyesületnek a jobb alkalmazotti anyagot, akikből később utazók lehetnek. Végül az utazók erkölcsi és anyagi javát előmozdítani. Nagy éljenzés követte az elnök beszédét, ami után Somogyi Lajos (Budapest) ajánlatára egyhangú fölkiáltással választmányi tagok lettek: Varga Mihály, Stauber Miksa, Czinner Imre, Bugarszky Sándor, László Bódog, Fodor Béla, László Jakab, Balog Zsigmond, Buchwald Samu, Lusztig Manó, Szauer Antal, Kelen Fülöp. A választmány megalakítása után Gerő Ármin alelnök köszönte meg az egyhangú megválasztást, majd Maróti Fürszt Bertalan tolmácsolta a központi egyesület üdvözletét, hangsúlyozta és vázolta azokat a nagy feladatokat, amelyek szerinte ennek az országos egyesületnek szegedi csoportjára várnak. Komolyan tartalmú fölszólalását azzal végezte, hogy bízik a szegediekben, eleget fognak tenni a várakozásnak. Még Varga Mihály (Szeged) köszönte meg a választmány nevében a megválasztást, mire az elnök a gyűlést pontban 11 órakor éljenzés és lelkesedés közepette bezárta. A lakoma. Vasárnap délben lakoma volt az alakulás alkalmából. Megjelent azon a budapesti és a helyi csoport vezetősége, azonkívül