Szeged és Vidéke,1908. június (7. évfolyam, 127-148. szám)

1908-06-02 / 127. szám

— Az utazók szervezkedése. A szegedi csoport megalakulása. —­ ­Saját tudósítónktól.) A magyarországi kereskedelmi utazók egyesületének első helyi csoportja vasárnap délelőtt megalakult Sze­geden a városháza közgyűlési termében. A megalakulás méltóságos volt, csendes és ko­moly, mint az a munka, amelyet igazi tar­talmassággal végez a kereskedő és iparos világ az ország anyagi és gazdasági föllen­dí­­tése és előbbrevitele érdekében. Ott voltak vasárnap délelőtt a városháza nagytermében a budapesti vezetőségen és az utazók nagy tömegén kívül a szegedi keres­kedő világ vezető emberei is, akik ezzel méltóképpen nyilvánították ki, hogy hivatá­suk és foglalkozásuk nagyságának és fontos­ságának teljes tudatában vannak, emellett azonban annak is, hogy mily fontos tényezői a magyar kereskedelmi utazók a magyar ke­reskedelmi és forgalmi élet föllendítésének. Az ülés részletes lefolyásáról ez a tudósítás számol be : Teljesen megteltek a városháza közgyű­lési termének padsorai, a karzaton pedig érdeklődő és minden bizonynyal érdekelt hölgyek foglaltak helyet, amikor pontban tíz órakor az utazók egyesületének központi ve­zetősége elfoglalta helyét az elnöki emel­vényen. Az elnöki székben Auer Róbert tőzsdetanácsos, a magyarországi kereskedelmi utazók egyesületének elnöke ült, mellette két oldalt az emelvényen foglaltak helyet Jllatófi Fürszt Bertalan alelnök, Guttmann Zsig­­mond pénztáros, Kabos Ede főtitkár, Rad­­ványi Manó dr. titkár, Bokor Pál helyettes polgármester, Weiner Miksa, a kereskedelmi és iparkamara alelnöke, Kiss Arnold, a ke­reskedelmi testület és Reitzer Lipót, a sze­gedi Lloyd képviseletében. Azonkívül meg­jelent a helyi csoport alakuló gyűlésén a központ igazgatóságának húsz tagja, a sze­gedi nagykereskedők és azok képviselői te­kintélyes számban. Az u­tazók szervezete. Amikor az elnökség helyét az emelvé­nyen elfoglalta, Auer Róbert elnök nagy csendben, tartalmas és okos beszéd kereté­ben nyitotta meg a gyűlést. A beszéd a kö­vetkező : — Mélyen tisztelt urakra, a magyarországi kereskedelmi utazók nevében, mint ennek az egyesületnek elnöke, örömmel és büszkeség­gel nyitom meg a mai közgyűlést, amelynek célja, jelentősége és a messze jövőre kiható fontossága egyaránt megérdemli, hogy frázi­sok nélkül, illő komolysággal foglalkozzam vele. Idestova húsz esztendeje, hogy a magyar­­országi kereskedelmi utazók egyesülete né­hány lelkes férfiú buzgóságából kiszakította magát a bécsi utazó-egyesülettel való közös­ségből. Kiszakította magát nem hiúságból és nem tiszta politikai jelszavak hatása alatt, hanem életfentartási ösztönből, mert már akkor világosan látható volt, hogy a magyar kereskedelmi utazók erkölcsi és anyagi hely­zetén csak úgy javíthatunk, ha minden ma­gyar utazó egy táborban egyesülve és váll­vetve iparkodik kiküzdeni létének föltételeit. S akkor a magyarországi utazók egyesülete megalakult azért, hogy védelmi eszköz le­gyen, hogy az összesség erkölcsi tekintélyé­vel szerezze meg az utazásnak mindazt a könnyebbséget, elismerést és biztonságot, mely nélkül a kereskedelmi utazás nem le­hetne a közgazdasági életnek olyan hatékony faktora, mint amilyenné a külföldön s mint amilyenné a mi eredményes munkánk vég­zésével nálunk is lett. Mert két évtizeddel ezelőtt még nagyon sanyarú volt Magyarországon a kereskedelmi utazók helyzete. A kormányok érthetetlen vaksággal nem akarták észrevenni, hogy a gazdasági kultúrában vezető külföld a maga erejét nem a katonaságnak, hanem a piacokat hódító kereskedelmi utazóknak köszönheti; nem akarták észrevenni, hogy Anglia, Francia­­ország, Németország s Amerika a hadsereget csak úttörőnek használta és ahol a katona­ság a maga munkáját elvégezte, nyomban két tábort küldött utána: tanítókat, akik kultúrát visznek és kereskedelmi utazókat, akik a piacokat raeghódiják és adófizetőkké teszik. S ha a kormányok vakok voltak a ke­­reskedelmi utazók gazdasági jelentőségével szemben, a társadalom meg éppen csupa elő­ítélettel, gúnynyal és lenézéssel volt tele. Kereskedelmi utazónak lenni abban az idő­ben egyértelmű volt azzal, hogy egy életre való mártíromságot vállaljunk a köz érde­kében, örök szenvedést törtünk azok részé­ről, akiknek érdekeit szolgáljuk. A keres­kedelmi utazót a kormányok nem támogat­ták, véleményét meg nem hallgatták, bajai­ról tudomást nem vettek. Üldözött foglal­kozás volt az utazóé, pedig sehol a világon akkora gazdasági szükséget nem jelentett az utazó, mint éppen Magyarországon. A fej­letlen ipar és fejletlen kereskedelem léleg­­zeni se tudott volna nélküle. S ma ? A tö­mörülés nem volt hiábavaló, az egyesület munkája gazdagon gyümölcsözött. Budapesten, a keleti pályaudvar előtt áll a néhai vasminiszter, Baross Gábor szobra és talapzatán a magyar kereskedelmi utazók érckoszorúja hirdeti örök időkre, hogy Baross Gábor volt az első magyar államférfiú, aki átlátta, hogy micsoda jelentősége van egy ország gazdasági életére nézve,egy erős, egy megbízható utazói tábornak. És Baross Gá­bortól datálódik mindaz a siker és eredmény, melyet egyesületünk a magyar utazói kar javára kivívhatott. Azóta a kormányok meg­hallgatják a mi véleményünket, teljesítik a szükség mértéke szerint közérdekű kíván­­ságainkat és lassan mint a társadalom is jobb véleményhez szokik az utazókkal szemben. De kell-e a magyar ipari, kereskedelmi és kulturális testületek elismeréséről bőveb­ben beszélnem éppen itt Szegeden ezen az ünnepélyes alakuló közgyűlésen, mikor őszinte örömmel és jogos büszkeséggel láthatjuk, hogy a szegedi kereskedelmi utazók ünnepét ennek a gyönyörű alföldi városnak legelő­kelőbb kereskedelmi, ipari és kulturális tes­tületei tették megjelenésükkel díszesebbé, ünnepélyesebbé ? A magyarországi kereskedelmi utazók egyesülete leküldte a maga elnökségét, igaz­gatóságát, tagjainak mobilis kontingensét, hogy alakítsák meg Szegeden, az egyesület díszére és Szeged dicsőségére, az egyesü­let első helyi csoportját, az utazók egye­sületének szegedi kerületét. Nekünk ez szü­lői öröm és terjeszkedésünkön való büszke­ség. De azok a szegedi előkelőségek egy hamvaiból föltámadt város gazdasági életé­nek zseniális föllendítői, akik ezen a mi ünnepünkön megjelentek, azt igazolják és azt hirdetik, hogy Szeged gazdasági intelli­genciája fölismerte ennek az ünnepnek je­lentőségét és átértette, hogy a magyar­­országi kereskedelmi utazók egyesülete sze­gedi kerületének megalakítása nemcsak az utazók ünnepe, hanem Szeged egyik leg­szebb dicsősége. Van az országban sok fejlődő keres­kedelmi és ipari város, de valamennyinek élén halad Szeged városa, mely munkásságá­val először tudott nagyszámú kereskedelmi utazót idekötni s mely először látta át, hogy a kereskedelmi utazók megerősödése ennek a városnak kereskedelmét és iparát erősíti. Engedjék meg nekem tehát, tisztelt uraim, hogy büszke örömmel üdvözöljem a gyö­nyörű alföldi metropolis kereskedelmi, ipari és kulturális oszlopait s az ő jelenlétükben szülői örömmel nyissam meg a magyar­­országi kereskedelmi utazók egyesülete nevé­ben ezt az alakuló közgyűlést, az egyesület szegedi kerületének alakuló közgyűlését. Ez lesz a mi első vidéki bástyánk. Ennek pél­dája, ennek fejlődése fogja követésre csá­bítani az ország többi városait is. Amilyen buzgók lesznek önök, amilyen eredményeket tudnak munkájukkal fölmutatni, olyan mér­tékben lesznek dicsőségére Szeged városá­nak, a magyarországi kereskedelmi utazók egyesületének s az egész magyar közgazda­­sági világnak. Végül üdvözölte a megjelenteket, elsősor­ban Szeged város hatóságának képviselőjét s ezek után az alakuló közgyűlést megnyitott­­nak jelentette ki. 1908 VI/2 SZEGED ÉS VIDÉKE. ~ ü Üdvözléseki Éljenzés és taps követte az elnök be­szédét, amely után bejelentette az elnök, hogy a jegyzőkönyvet Radványi Manó dr. titkár fogja vezetni, hogy Brázay Zoltán, az országos egyesület egyik alelnöke a gyűlésen meg nem jelenhetett, sürgönyözött. Részint levélben, részint sürgönyileg fejezték még ki jó kívánságaikat és küldték üdvözletüket Czerkovics Jónás (Budapest), Deutsch Dezső, Milch Lipót (Bécs), Halász és Maurer (Buda­pest), Szabó Lajos, Heimlich Salamon (Te­mesvár) stb. Ezek után a bejelentések után Bokor Pál helyettes polgármester a város nevé­ben és képviseletében üdvözölte az alakuló gyűlést. Ha egyéb körülmény nem is, — úgy­mond — de az elnöki megnyitóban Szeged város iránt kifejezett rokonszenv arra indít, hogy szót kérjek. Ma már minden érdek­­csoportnak egyedüli biztos eszköze a jövő fejlődésére a tömörülés. Helyesen teszik a kereskedelmi utazók, ha a maguk és a köz érdekében hozzányúlnak a boldogulhatásnak ehhez az eszközéhez. Nem akarja tovább igénybe venni drága idejüket A legmele­gebb szívvel üdvözli a város vendégeit. Weiner Miksa a kereskedelmi és ipar­kamara nevében üdvözli úgy az egyesület központi vezetőségét, mint a helyi csoport megalakítása céljából a város falai között tartózkodó magyar kereskedelmi utazókat. Jól ismeri azokat az érdekeket, amelyek a ma­gyar ipar és kereskedelem föllendítése érde­kében az utazók működéséhez fűződnek, épp azért lelkesedéssel üdvözli őket, munkájukra isten áldását kéri. A megalakulás. Ezután következett a helyi csoport meg­alakítása. Elnöknek Auer Róbert ajánlatára egyhangú fölkiáltással megválasztották Hol­­tzer Tivadart, alelnököknek pedig ugyancsak egyhangú föl­kiáltással és Auer Róbert aján­latára Gerő Ármint, az újszegedi kenderfonó­gyár igazgatóját és Solti Pált, a Beregi La­jos cég beltagját. A választás megejtése után az új elnök­ség azonnal elfoglalta helyét az elnöki emel­vényen, majd Auer Róbert üdvözölte az új tisztikart röviden. Kifejtette, hogy a központ nagy reményeket fűz a szegedi csoport mű­ködéséhez, amelynek eredményei valószínű­leg lesznek olyanok, mint a központé, eset­leg nagyobbak is. Holtzer Tivadar megköszönte a maga és elnöktársai nevében a bizalmat, amelynek igyekszik majd megfelelni. Kéri az egyesü­let támogatását. Programot most nem ad. Legszebb program lesz az a jelentés, amit majd közzétesznek az egyesület első évi mű­ködéséről. H­árom elvet azonban már most is hangoztat. Óhajtja a főnökök és alkalmazot­tak között föntartani a barátságos viszonyt. Megnyerni az egyesületnek a jobb alkalma­zotti anyagot, akikből később utazók lehet­nek. Végül az utazók erkölcsi és anyagi ja­vát előmozdítani. Nagy éljenzés követte az elnök beszé­dét, ami után Somogyi Lajos (Budapest) ajánlatára egyhangú fölkiáltással választ­mányi tagok lettek: Varga Mihály, Stauber Miksa, Czinner Imre, Bugarszky Sándor, László Bódog, Fodor Béla, László Jakab, Balog Zsigmond, Buchwald Samu, Lusztig Manó, Szauer Antal, Kelen Fülöp. A választmány megalakítása után Gerő Ármin alelnök köszönte meg az egyhangú megválasztást, majd Maróti Fürszt Bertalan tolmácsolta a központi egyesület üdvözletét, hangsúlyozta és vázolta azokat a nagy fel­adatokat, amelyek szerinte ennek az orszá­gos egyesületnek szegedi csoportjára várnak. Komolyan tartalmú fölszólalását azzal végezte, hogy bízik a szegediekben, eleget fognak tenni a várakozásnak. Még Varga Mihály (Szeged) köszönte meg a választmány nevében a megválasztást, mire az elnök a gyűlést pontban 11 órakor éljenzés és lelkesedés közepette bezárta. A lakoma. Vasárnap délben lakoma volt az alaku­lás alkalmából. Megjelent azon a budapesti és a helyi csoport vezetősége, azonkívül

Next