Szeged és Vidéke, 1908. december (7. évfolyam, 276-300. szám)
1908-12-01 / 276. szám
1908 XII/1 címek alatt, hogyan csempész be hozzánk izgató tartalmú cikkeket és olvasmányokat. Elégedjünk meg ezzel a mostani ténnyel. Mi nem lelkesedünk a pluralitásért, de nem tűrhető, hogy idegen állam így beleavatkozzék Magyarország belső ügyeibe. Vagy mit szólnának kedves szomszédaink ahhoz, ha mi is propagandát csinálnánk a Moldvában lakó csángók és székelyek között ? Nem tiltakoztak volna hangosan Európa színe előtt, ha annak idején mi is agitáltunk volna a közoktatásügyi törvényjavaslat ellen ? Hol van itt, kérem, a viszonosság ? MDYEN NELEG LEVEST! LEÁNYOK JÓ SZIVE. Saját tudósítónktól.) A zsidó népiskola épületének alsó helyisége felé, hétfőn déltájban apró gyerekek, piros képű kisfiuk, szöszke leányok, sápadt barna leánygyerekek vonultak hosszú sorban. Bonn egy nagyteremben elegáns, úri leányok sürögtek-forogtak. Friss, meleg ételek illata keringett a levegőben. Az apró gyerekek, mintegy százan körülültek egy patkóalakú nagy asztalt. Aztán fölkeltek, imádkoztak. Egyszerre, hangosan mondták az imádságot, az egyszerű, szívből jövő szavakat. Akkor aztán az elegáns, nagykalapos, szép urileányok körülhordozták az ételt: meleg levest, friss húst, jó főzeléket. A gyerekek a levest még elfogódottan szürcsölték, aztán nekipirulva és kimelegedve ették a jó ételeket. Mindez azt jelenti, hogy hétfőn délben a Szegedi Leányegyesület megnyitotta népkonyháját. Hosszú évek óta ez a buzgó és derék egyesület nagy szeretettel és áldozatkészséggel dolgozik azon, hogy a téli hidegben száz-száz gyerek meleg leveshez, friss ételhez jusson. Ez az egyesület, amelynek most száznegyven szép szegedi leány a tagja, hangversenyt rendez, gyűjt, agitál, lelkesít, hogy minden esztendőben előteremtse azt a rengeteg sok pénzt, ami a jószívűség e nemes cselekedetéhez szükséges. Nos hát, hétfőn délben a megnyitó ünnepségen — dehogy ünnepségen, az első jó ebéden - ott volt az egyesület két legbuzgóbb vezetője és lelke: Singerné Horovitz Katalin asszony, az egyesület díszelnöke, aki szinte negyedszázad óta napról-napra meleg érdeklődéssel és szorgos aggodalommal buzgólkodik az egyesület ügyeinek intézésén, aztán Feuer Erzsike elnöknő, hadvezére a szép leányok e csapatának, amelyben esztendőről-esztendőre győz a szeretet és a lelkesültség a nemtörődömség és a közöny fölött. Egész télen át minden napon megnyílik a népkonyha ajtaja az éhező és a szegény előtt. A nemes egyesület munkájának támogatása kötelessége minden jószivü embernek. Ősz haj vagy szakáll rövid időn balul viszanyeri eredeti fiatal szteét a Frankl-féle HAJIFJITÓ által. Kezelése egyszerűi Nemestéki 1 fiveg int 1 és 2 karsna. K^luktó ^egyedül csak fnjuna'AiVU ^ ey egyszertárában^esed, ^ FalifiTirol. SZEGED ÉS VIDÉKE. Fölolvasóülés a Dugonics-Társaságban. (Saját tudósítónktól.) Vasárnap délután a városháza közgyűlési termében fölolvasóülést tartott a Dugonics-Társaság. A terem színültig megtelt közönséggel. Olyan hallgató közönséget teremtett immár a Társaság magának, hogy most már bátran foghatna hozzá nagyobbszabású feladatai teljesítéséhez. Erre különben a Társaság szépirodalmi osztályában van is hajlandóság; a télen már irodalmi fölolvasó-sorozatok tartását tervezik. Vasárnap délutánra különben a Társaság tagjai is szokatlanul nagy számban gyűltek össze. Amikor Lázár György dr. elnök az ülést megnyitotta, mintegy harminc tagja a Társaságnak volt jelen. A fölolvasók egyike, Sas Ede r. tag azonban nem jöhetett. A politika tartotta vissza. Mint a nagyváradi függetlenségi lap szerkesztőjének a bihari választáson kell korteskednie. Az első fölolvasás Szecső Vilmos r. tag székfoglalója volt. Az első és második novella címmel hangulatos elbeszélést olvasott föl. Érzékeny, kedves történetét figyelemmel hallgatták. Utána Salamon Gyula vendég olvasott föl verseket. Salamon sok költeménye jelent meg a Szeged és Vidéke tárcájában is. Mély érzésű, gondolatokban gazdag és érzésteljes versei most is tetszettek. Hangulatával, bensőségteljes melegségével megkapta a közönséget. Végül Nagy Zoltán dr., a tudományos osztály 1. tagja tartotta meg székfoglaló fölolvasását. Szociológiai és büntetőjogi kérdéseket boncolt, fejtegetett, közelebb hozván a tudományt a nagyközönséghez. A Társaság ülése után megbeszélések voltak afelől, hogy a szegedi írók tervezett könyvkiadó-szövetségének kérdését miként lehetne megoldani. Előreláthatólag a szövetség valamelyes formában meglesz és akkor az irodalomnak nemcsak állandó hallgató, de nagy olvasó közönsége is lesz Szegeden. A magyar püspökök legnagyobb része elitélte a pápai bullát s mindent elkövettek Rómában, hogy a rendeletet visszaszivassák. S ez természetes is. A „Ne temere“ ugyanis a katolikusokat sújtja elsősorban. Épp úgy, mint a szent inkvizíció kongregáció legújabb rendelete. Reméljük tehát, hogy az új inkvizitoroskodás ellen maguk a katolikusok s elsősorban a fölvilágosodott gondolkodásáról ismert magyar katolikus püspöki kar fog síkra szállani. Nem szabad temetni. — A szent inkvizició rendelete. — (Saját tudósítónktól.) Szent inkvizició kongregációnak hivnak egy Rómában székelő bíborosokból álló testületet, amelynek kötelessége a többek között „a hitélet működését“ ellenőrizni. Ez a szent inkvizició most, hogy méltó legyen nevéhez és a Torquemadákhoz, gondolt merészet és nagyot. Kimondta, hogy nem szabad eltemetni az olyan katolikusokat, akik eretnek lelkész előtt léptek házasságra. Erre vonatkozólag a Budapesten megjelenő Egyházi Közlöny-ben a következőket olvassuk: „A római szent inkvizíció kongregáció akként határozott, hogy az egyházi temetés megtagadandó az olyan katolikusoktól, akik eretnek lelkész előtt léptek házasságra nem katolikusokkal s gyermekeik nem katolikus nevelésébe beleegyeztek, vagy azokat tényleg az eretnekségben nevelték föl, ha szélütés következtében önkívületbe esvén, kimúlnak anélkül, hogy előbb az egyházzal kibékültek, vagy jelét adták volna bánatuknak. Ez tehát csak gyakorlati alkalmazása az általános egyházjognak, amely tiltja a nyilvános bűnösök egyházi temetését.“ Még csak ez hiányzott tehát a „Ne temere“ után! Rómában — úgy látszik — azt hiszik, hogy még mindig a középkorban élünk s egyházi átkok és súlyos rendeletek mennyköveivel agyon lehet sújtani minden fölvilágosodott embert. A „Ne temere“-ügy hullámai még ma sem simultak el s Róma már gondoskodik újabb izgalomról, hogy a felekezetek közt levő kisded békeséget teljesen földúlja. Szerencse, hogy nálunk nemcsak a protestánsok foglaltak állást a „Ne temere“ ellen, hanem a fölvilágosodott katolikusok is. Új pártalakulás. — Függetlenségieri a keresztényszocialistákkal. — (Saját tudósitónktól.) Pozitiv formában jelentik . A Holló-csoport azzal a tervvel foglalkozik, hogy még december első felében kilépjen a függetlenségi pártból. Erre a lépésre az ügyet az anekzsia kérdése fogja adni s Batthyány Tivadar gróf múltkori beszéde, melyben kijelentette, hogy minden magyar ember tudja, hogy itt mi a kötelessége s csak a külpolitikai helyzet parancsolta tartózkodás akadályozza nyilt fellépését, ennek az elhatározásnak az előfutárja. A kilépők a keresztényszocialistákkal együtt akarnak közös akcióba lépni. Erre a lapra tartozik egy látszólag más ügy is. A függetlenségi párt katolikus lapja, a Magyar Állam újabban válságba került. Ez az újság a katolikus sajtóegyesülettől támogatást kért. Annyit, amennyit az Alkotmány kap, havi 1850 koronát. A sajtóegyesület választmánya heves vita után ezt a kérést elutasította azzal a megokolással, hogy az újság nem folytat néppárti politikát, annyira, hogy Prohászka Ottokár püspököt is támadta s azt irta róla, hogy csak a csizmadia legényeket tudja lelkesíteni s a katolikus egyesüléseket is folyton piszkálja. Szemnecz Emil, a lap szerkesztője heves jelenetet csapott emiatt a választmányban, de nem segített a dolgon. A lapot erre kezdték fűnek-fának kínálgatni. Egy negyvennyolcas pap-képviselő beszélte ma a folyosón, hogy a néppárt üldözése itt egyenesen lelketlen volt. Végre akadt mentő kéz: a függetlenségi párt egyik frakciója, melynek Holló Lajos, gróf Batthyány Tivadar, Nagy Emil és mások állanak az élén, megígérte a keresztény-szocialistáknak, hogy megveszi számukra a lapot, ha agitációjukban a függetlenségi párt kívánságait is honorálják. A lapvásár pedig perfektnek tekinthető. 3 Polónyi boszut áll. — A képviselőház ülése. — (Saját tudósítónktól.) A képviselőház hétfő délelőtti ülésének legnagyobb érdekessége Polónyi beszéde volt. A Dunagőzhajózási Társaság ellen kelt ki a volt igazságügyminiszter, akinek Lengyel Zoltán ellen való perében volt baja a társasággal. A kereskedelemügyi tárca költségvetését tárgyalták tovább. Justh Gyula tíz órakor nyitotta meg az ülést. Somogyi Aladár volt az első szónok. A vasúti tarifákról beszélt. Sümegi Vilmos azt panaszolta, hogy a hazai ipar fejlesztése érdekében megindult mozgalom holtpontra jutott. A behozatal, különösen Ausztriából egyre növekvőben van. Újabban óriási mennyiségű sört, bort és ásványvizet hoznak be, holott ezekből igen nagy a hazai termés. Az önálló vámterületre föltétlen szükség van. Apponyi és Kossuth lépjenek ki a kormányból abban az esetben, ha az önálló vámterület létesítése elé elháríthatatlan akadályokat gördítenek. Polónyi Dezső a Dunagőzhajózási Társaságról beszél. A társaság kizsákmányolja az alkalmazottait. Azon munkálkodik, hogy Magyarország külkereskedelmét tönkretegye, különösen, hogy a malomipari kivitelt semmisítse meg. Csupán osztrák érdekeket szolgál. Nem is csoda, mert részvényesei között alig akad magyar, a tisztviselői pedig mind