Szeged és Vidéke, 1910. november (9. évfolyam, 250-274. szám)

1910-11-02 / 250. szám

állították ezt a szerény, de hófehér tisztaságú emlékkövet, közelebb állottunk szívedhez, telkedhez, mint a nagy polgári társadalom, amely­nek éltél és dolgoztál. Mi közelebb állottunk földi éle­ted öröméhez és bánatához, mint azok, akik a távolból látták ön­emésztő lobogásodat és mégis be kell vallanom, hogy az emberi gyarlóság velünk is volt akkor, amidőn még itt éltél közöttünk. Az emberi gyarlóság, amely éhezik embertársának húsára, vé­rére, dicsőségére és minden örö­mére , csak akkor csillapodik le, ha a halál elrabolta előle az élő ember hasát, vérét, csontjait és minden örömét. Az elporladt élet múltjában össze­ölelkezik a szeretet az emlékezet­tel és hódolva állja körül a sírt, amely örökre néma és nem tud az örvendezőkkel örülni, nem tud a sírokkal sírni. Te, aki egyik kiválasztottja vol­tál a gondviselésnek, költői hiva­­tottságod nagykeresztjét hordoztad vállaidon. Azok közé a kevés ki­választottak közé tartoztál, akiket a teremtés arra szemelt ki, hogy folytatói legyenek a világegyetem teremtő munkájának. Hivatottak arra, hogy az anyagban, gondolat­ban, érzésben tovább vigyék annak a hatnapos munkának tökéletessé­gét, amelylyel a világegyetem nagy építőmestere éjt és napot, sötétsé­get és világosságot harmonikus egységben állított be az idő és tér végtelenségének láncolatába. Azok közé tartoztál, akik má­soknak szolgálnak és földi örömök­ben koldusán semmivé válnak. És amikor megnyílik előttük az örök világosság fényessége ott a túl­világon, akkor itt lem­ kigyulnak a baráti szív fáklyái és a szeretet benső meghatottságával könyörög­nek örök boldogságáért annak, akit igazán szeretni, becsülni és mél­tatni csak haló porában tudtak. Szeretetünknek könnyeivel áz­tattuk e koszorút, kedves barátunk Dankó Pista, amelyet most sírodva leteszek. Fogadalmunk: a baráti hűség emlékezetedhez és szünettelen ápo­lása hervadhatatlan dicsőségednek, ami nemcsak nekünk barátaidnak, hanem egész nemzetednek büszke­sége. Az egek Ura őrködjék haló poraid fölött és legyen emléked áldott örökre ! Az egyszerűségével emelkedett szónoki beszéd után elhelyezték a koszorúkat, így koszorút tett Móra Ferenc Pósa Lajos nevében is. Ezalatt Erdélyi Kálmán zenekara eljátszotta Dankó néhány nótáját. Alig lehet meghatóbb jelenet te­metőben : emlékezni valakire a saját szomorú nótái mellett. Erdélyi Kálmán zenekara pedig tökéletes művészettel játszotta Dankó Pista nótáit. Könyekkel szemében oszlott szét a nép. Bakcay Nándor síremléke. Kétezer szegedi iparos gyönyörű síremléket állított Bakay Nándor­nak, a szegedi iparosság büszke­ségének. A síremléken ezek az aranybetűs sorok olvashatók: BAKAY NÁNDOR. Kegyelettel emelte a szegedi ipartestület a magyar iparügy harcosának. Sok ezer ember jelenlétében kedden délután szentelte föl az emléket Jászai Géza apátplébános. Pálfy Dániel, az ipartestület alelnöke méltatta eztán Bakay Nándort, aki korát megelőző messzelátással szol­gálta a magyar iparosság ügyét a hatalmas gyárral, amelyet alapított, a közélet terén, a képviselőházban, mint szülővárosának követe, a kereskedelmi és iparkamarában és tollal a kezében, a lapok hasábjain. Szabó Gyula, a szegedi keres­kedelmi és iparkamara másodtitkára, szép beszéd kíséretében helyezte el ezután a sírra a kereskedelmi és iparkamara koszorúját. A többi sírnál. Az összes szegedi temetőkbe már a kora délelőtti órákban meg­kezdődött a koszorúkat vivő em­berek búcsújárása, amely délután érte el a tetőpontját. A legtöbben a belvárosi temetőt keresték föl, ahol a város sok feledhetetlen em­lékezetű polgára aluszsza örök ál­mát. Sokan keresték föl Klauzál Gábornak, a nagy 48-as miniszter és kitűnő politikus sírját. Szabados Jánosnak, a város jeles költő­­fiának nyughelyét, amelyet a ta­nács, amelynek egyik tagja volt az elhunyt, ez alkalomra ünnepi díszszel ékesített. Répássy Mihály, Enyedy Lukács, valamint Pálfy Viktor, Kremminszer Antal, Pap József, Kalmár István, Wagner Károly, Taschler József, Abaúy Aurél, Salamon Zsigmond, Békefi Antal, Vass Géza, Gréf István, Kiss Dávid sírjait. A színtársulat tagjai is fölkeresték elköltözött pályatársaik elhagyatott nyug­helyeit és virágokkal borították Makó Lajos, Békeyné Kükemezei Vilma, Aradi Gerő, Csóka Sándor, Makó Lajosné, Rónai Gyula és Znojemszky Nándor sírját. A felsővárosi Deszkás-temetőben nyugvó Dugonics Andrásnak, Sze­ged város nagy fiának sírját sok meg­­emlékező kereste föl, a Dugonics- Társaság nevében pedig Tömör­kény István rendes tag tette le a Társaság koszorúját. A római ka­tolikus egyház a szokott ünnep­ségeket és istentiszteleteket tartotta meg. Pest megyében Kiskunfélegyháza, Békés megyében Békésgyula, Bé­késcsaba, Csorvás, Orosháza, Gá­doros, Nagyszénás, Mezőberény, Gyoma, Mezőtúr, Szarvas. Becsatolandók lesznek a most fölsorolt városok és községek kör­nyékén levő helységekben alaku­landó pártszervezetek. Az alföldi kerület ügyeinek in­tézését a központi pártvezetőség ál­tal létesített alföldi párttitkárságra bízza, emellé kilenc tagú kerületi vezetőséget választott, amely tes­tület üléseit a szükséghez mérten megszabott időben mindig más-más városban tartja. Az alföldi párttitkárság 1911 ta­vaszától kezdve Szegeden lesz és Jó Csák Kálmán titkár is ideköl­tözik. SZEGED ÉS VIDÉKE. Az Alföld szocialistái. A szegedi központ hatásköre.­ ­Saját tudsitónktól.) Vasárnap megalakították Szeged székhelylyel az alföldi szociáldemokra pártot. A párt szervezetét és hatáskörét most állapították meg. Eszerint a párt ebbe a kerületbe besorozza a kö­vetkező városokat és községeket: Csongrád megyében Szeged,Hód­mezővásárhely, Szentes, Csongrád, Mindszent. Csanád megyében Makó,Földeák, Kunágota, Arad megyében Arad, Medgyes­­egyháza, Almáskamarás, Bács megyében Szabadka, Zenta, Magyarkanizsa. Kereskedők és iparosok a polgári perrendtartásról szóló javaslat ellen.­ ­Budapesti tudósítónk telefon­jelentése.) A polgári perrendtartás­­ról szóló, a képviselőházban tár­gyalás alatt levő törvényjavaslat­nak a könyvkivonati követelésekre vonatkozó része valóságos forradal­mat idézett elő a kereskedők és iparosok körében. Az 1868. évi LIV. törvénycikk 35. szakasza ér­telmében ugyanis „könyvkivonati és számlakövetelések egy és félév alatt és ha a könyv-, vagy szám­viteli kivonat törvényesen meg­­hitelesittetett, három év alatt azon hely bírósága előtt perölhetők be, ahol a könyvek vitetnek.“ Ezzel szemben a polgári perrendtartásról szóló, a képviselőházban tárgyalás alatt levő törvényjavaslat 32. sza­kasza ezen jogot lényegesen meg­szorítja, amennyiben a javaslat szerint bejegyzett kereskedő csak kereskedővel szemben fennálló követelését fogja annak a hely­nek a bírósága előtt perölhetni, amelynek területén az ügylet megkötésekor a könyveket ve­zette. Schreyer Jakab dr. és Krieszt­­bacher Leó törvényhatósági bizott­sági tagok most Budapest főváros közgyűlését kérik, hogy tiltakozzék a javaslat ellen. Indítványozzák, hogy mondja ki a székesfőváros tör­vényhatósága, hogy a polgári perrendtartásról szóló törvény­­javaslat 32. szakaszának meg­változtatása és illetve az 1868. évi LIV. törvénycikk szerint való jogállapot föntartása érdekében a képviselőházhoz és az igazság­ügyminiszterhez feliratot intéz. Az indítványozók, tekintettel arra, hogy a szóban levő javaslatnak a képviselőházban való tárgyalása már legközelebb várható, kérik az indítványt, mint sürgőset, azonnal tárgyalni. U­gyancsak rossz idő jár a hur­­colkodókra. Amíg Mindenszen­tek ünnepén s egyúttal a köl­tözködés első napján szép, verőfényes őszi idő kedvezett, másodikán, amikor tömegesebb a hurcolkodás, esős, csa­takos az időjárás. Igazán szomorú látványosság : a szétszedett bútorok, az utcára kihordott intim lakásberen­dezések vándorlása, a nem nagyon díszes polgári fényűzésnek az esőtől is megkopott, a szürke, borongós vi­lágításban még kevésbbé tetszetős át­költözése egy másik, szintén ritkán otthonos lakásba . Az eső alaposan megrongálja az olcsó plüst, a nem Perzsiában szőtt, hanem valami nagy konzumra számító bécsi gyárban ké­szült „perzsa“ szőnyeget, a minden­féle stílu­s mégis süirtelen bútorokat, a velencei tükröket, amelyek sohasem látták Velencét. Ebben az időben még a „stráfkocsik" kocsisai is rossz ked­vűek s a szokottnál is kevésbbé kímé­lik a bérlakások féltve őrzött s na­ponkint gondosan leporolt, letörült értékeit. A teherhordó napszámosok a hűvös időben még több pálinkává­ fütik magukat s jaj a szecessziós kredencnek, ha már nagyon besültek ! A hurcolkodás idejét igazán nem volna kár áttenni novemberről október elsejére, amikor mégis csak kisebb a rossz idő esélye. A május elseji köl­tözködés terminusát ezzel együtt áp­rilis elsejére lehetne visszatolni. 1910 XI/2 Esszéítő. . . S­zőke Jenő dr., a balassagyarmati ügyvéd, akit ismeretes ügyében az esküdtbíróság nemrég föl­mentett, koszorút küldött Beck István dr. sírjára. Egyik esti újság cikket írt a dologról, amire Szőke dr. nyi­latkozatban védekezik az ellen, mintha ő szenzációhajhászásból küldte volna a koszorút. A dolog — úgymond — csak megbízott kartársának cselédjei útján juthatott a nyilvánosságra, mert ő teljes diszkréciót kért. A megbízott kartárs, Szigeti Sándor dr. szegedi ügyvéd, egyébként a koszorút Reök István dr. sírjára helyezte. Kézimunkaház. Csinos elkezdett­­ kész kézimunkás már megérkezte Fischer Izsó Szeged, Kölcsey­ utca 1 szám. KINEVEZÉSEK, Unt­RBÉSEK. — A hivatalos lapból. — A király Németh Jenő budapest törvényszéki jegyzőt a budapest VIII—X. kerületi, Seidel János szé­kesfehérvári törvényszéki jegyzőt , móri, Kalinay Gyula nyitrai törvény­széki jegyzőt a zsolnai és Szűts Zol­tán dr. zalaegerszegi törvényszék jegyzőt az alsólendvai járásbiróságha albirákká, végül Mórocza Dénes arad törvényszéki jegyzőt az aradi ügyész­séghez alügyészszé kinevezte. Az igazságügyminiszter Ligeti La­jos dr. abrudbányai gyakorló ügyvé­det Abrudbánya királyi közjegyzőt nevezte ki. Itt az ősz! Keresse föl saját érdekében a ffGólyáhhoz** címzett divatáru kereskedést, ahol minden őszi és téli újdonságok versenyen kívüli ára­kon lesznek árusítva. NEUWIRTH FELI­­rőfös-, divatáru- és szőnyeg-kereskedése a „GÓLYÁHOZ'' " 138 Szeged, Kígyó- és Feketesas-u. sarok.

Next