Szeged és Vidéke, 1913. április (12. évfolyam, 75-100. szám)

1913-04-01 / 75. szám

1913 április 1 SZEGED ÉS VIDÉKE. 3 Válasz a „közbirónak”* Gerle Imre dr. magára öltötte a közbiró talárját és ítéletet mond a szinügyi bizottságról s még inkább annak sok tagjáról, többek között rólam is. Sejtelmem sem volt arról, hogy t. kollégám az ügyvédi gyakorlatban olyan éber ellenére bizottsági tagtársainak, hogy ettől az éberségtől nekem is rettegnem kell. A Szegedi Napló április 1-én megjelent számában másfél oldalas cikket írt, amelynek túlnyomó részét a Back Bernáttal támadt személyes ügyének ismertetése, másik részét pedig közbírói jogosultságának indokolása foglalja le. A harmadik, legkisebb részben szenteli nekem azt a megtisztelő figyelmet, amelylyel egyik nyilatkozatomra utalva, emlékezteti a „közt“ arra, hogy saját beismerésem szerint ügyvédje voltam a színigazgatónak olyan időben, amidőn szinügyi bizottsági tag is voltam, másrészt azt a tanácsot adja nekem, hogy a vita hevében tett kijelentésemet magyarázzam ki, nehogy a „ köz“ tévedésben legyen. Mindenesetre köszönöm Gerle Imre dr. közbíró úrnak a szíves figyelmeztetést, mert fölteszem róla, hogy nem akarta ezzel a figyelmeztetéssel ellenem a gyanúsítás magvát elhinteni, hanem a lappangó gyanúsítással szemben akarta reám nézve a védekezést lehetővé tenni. Akármilyen hálára vagyok is ezért Gerle Imre dr. irányában levtelezve, mégsem zárkózhatom el a kijelentése elöl, hogy aminevemet az általa és egy azottsági tag által fölkapás piszkos hullámaiti vonatkozásban föllanul is azt a közutot kívánta szolgálni, 1 .nézeten levők közéletileg kell támadni, hogy erejét igy megbénítsuk. (B dr. közbirónak ez a jm szemben nem sínre dr. mindenekelőtt ágál magának, mint ulturműködése alapján ■ Állítom, hogy nincs a azzal a kérdéssel, vezéreként néhány hőasszál. A színház bérbeötlete olyan közhely, hangoztatásáig a világ másához szükségesbőlis sokkal kevesebb bőlél lehet jutni. ii ötletnek alapján fel- Gerle Imre dr. a közét. pillanatban nincs időm , a színház sorsának ősével részletesen foglalkozzam. Majd eljön ennek is az ideje. Az abszolút igazmondás díszében tetszelgő Gerle Imre dr. közbíró figyelmét két tévedésére mindenesetre föl kell hívnom azonban már most. Kétségtelenül az igazat akarta írni, de az emlékezete hagyta cserben. Azt mondja: nem igaz, hogy ő a szinügyi bizottság eltörlése végett indítványt adott be. Való igaz, hogy most nem adott be ilyen indítványt. De igaz az is, hogy 1904 július 15 én nyílt közgyűlésen a szerződés 12-ik pontjánál indítványt tett a szinügyi bizottság eltörléséről. Azt is mondja, hogy a színügyi bizottság ülésén mindig megjelent, ha fontosabb tárgyról volt szó és ráért vagy itthon volt. Most is, amikor a színház bérbeadásáról volt szó, mindjárt megjelent. Nem tudom, itthon volt-e, vagy ráért-e, tény azonban az, hogy az 1912 november 21-iki ülésen, amikor a szerződés meghosszabbítását tárgyalta a bizottság, nem jelent meg. Amidőn a bizottság indítványomra ezzel a kérdéssel újból foglalkozni kívánt az 1913 január 24-iki ülésen, itt megjelent Gerle Imre dr., de ezt az ülést nem tartotta meg a bizottság, hanem másnapra halasztotta épen azért, hogy a színház bérbeadására vonatkozólag egy másik bizottsági tag által már előbb beadott indítványt az illető tag jelenlétében tárgyalhassa. Ekkor jelentette be Gerle Imre dr., hogy ha az a másik tag visszavonja az indítványt, akkor ő fogja azt beadni. Másnap, január 25 én, amikor én betegségem miatt jelen nem voltam, a bizottság jelenlevő nyolc tagja egyhangúlag hozott határozattal Becsey Károly dr. indítványára újból véleményezte a szerződés meghosszabbítását. Gerle Imre dr. ezen a bizottsági ülésen sem volt jelen. Mikor volt ő tehát jelen olyan bizottsági ülésen, amelyik a színház bérbeadásával foglalkozott ? És most előterjesztem a Gerle Imre dr. közbíró által figyelmembe ajánlott igazoló nyilatkozatomat. A színházi jogtanácsosságot én magam is összeférhetetlennek tartom a színügyi bizottsággal. Épen ezért, amidőn boldog emlékezetű Pálffy Viktor 1898-ban fölkért, hogy vállaljam el a bizottsági tagságot, értésére adtam, hogy ezt csak úgy tehetem meg, ha a színházzal való összeköttetésemet megszakítanom nem kell. A szenátor úr ennek tudomásul vétele mellett jelentette a tanácsnak elhatározásomat, amelynek alapján helyet foglaltam a bizottságban. Hogy miként teljesítettem kötelességemet, annak elbírálására magamat illetékesnek nem tarthatom. Tény az, hogy 1902-ben a mostanihoz hasonló mozgásokat hallottam magam körül s minthogy arra sem tarthattam magamat illetékesnek, hogy a tényleg fönnállott összeférhetetlenségi helyzet által kihívott megjegyzéseket én bíráljam el, a város tanácsának az alábbi kérvényben lemondásomat bejelentettem: Tekintetes Városi Tanács ! A tekintetes Tanács 2589/1902. számú végzésével az 1902—1904. évig terjedő időre a szinügyi bizottság tagjává méltóztatott kinevezni. Van szerencsém bejelenteni, hogy erről az állásomról ezennel lemondok s helyemet a tekintetes Tanács rendelkezésére bocsátom. Lemondásomat nem tartozom ugyan indokolni, de mert egyfelől a megtisztelő bizalomnak magamtól való elutasítása annak kicsinylését is jelenthetné, másfelől önmagam iránt való kötelességből bizonyos tényeket tisztáznom kell, ennélfogva elhatározásomat a következő indokokkal támogatom. Amikor — ha jól emlékszem — 1898-ban a szinügyi bizottságban egy tagsági hely megürült, boldogemlékezetű Pálfy Viktor kulturtanácsnok úr fölkeresett és előadta, hogy az üres tagsági helyre sok aspiráns van, de mert ő súlyt helyezne arra, hogy én tagja legyek a bizottságnak, kérdést intéz hozzám: megválasztatásom esetén, nem lenne-e terhemre a bizottsági tagság? Nagy megtiszteltetésnek tekintettem e kérdést, mert elismerését láttam benne a magyar vidéki színészet érdekében teljesített igénytelen munkálkodásomnak. Kijelentettem tehát a tanácsnok úrnak: — A tagságot készséggel elfogadom. Szükségesnek tartom azonban kijelenteni, hogy engem évek óta ápolt irodalmi kötelékek fűznek a színházhoz; amióta pedig ügyvéd vagyok, a színigazgató uraknak színházi vitás ügyekben jogtanácsosuk vagyok s minthogy a színészettel való céltudatos foglalkozáshoz szükséges ügyismerethez én éppen ezen kötelékeim révén jutottam, további tapasztalásokhoz is ezen kötelékek révén akarok jutni, mert azt gondolom, hogy a magyar színügy érdekében nagyon sok tennivaló van s ebből különösen a szegedi színészetet érdeklő részt mindenesetre ki akarom venni magamnak, ennélfogva a színügyi bizottságba csak abban a föltevésben léphetek be, ha ezeket a tényeket a tanács tudomásul veszi, mert félreértéseknek nem akarom kitenni magam. Pálfy Viktor tanácsnok úr a legnobilisabb módon nyugtatott meg aggályaim alaptalansága felől. Ily körülmények között léptem be a színügyi bizottságba , hogy maga ezen bizottság is tudatában volt színházi jogtanácsosi állásomnak, utalok arra, hogy olyan kérdésekben, ahol a bizottság kötelességszerűleg támogatta az igazgatót harmadik személyekkel szemben formált érdekei kiküzdésében, nyílt ülésen magától a bizottságtól kaptam kézhez hatósági aktákat, hogy az igazgató képviseletét azok alapján elláthassam. Miként feleltem meg a színügyi bizottsági tagsággal összekötött kötelességeknek, tud-e valaki csak egy szemernyi olyan tényt fölmutatni, amely bizonyítéka lenne annak, hogy a színügyi bizottságban a közérdek rovására az igazgató érdekét képviseltem, vagy hogy az igazgató anyagi érdekében a közgyűlésen valaha szót emeltem, annak eldöntése nem reám tartozik, tény azonban az, hogy az utóbbi időben bizonyos mozgásokat hallok magam körül, amelyek nyílt, hangos szóvá emelkedni eddig nem mertek ugyan, de az inkompatibilitás köpönyegébe burkolózva azt akarják sejtetni, mintha jogtanácsosi minőségem ellentétben állana színügyi bizottsági tagságommal. Minthogy pedig a közügy szolgálatát nem úgy fogom föl, hogy valamely tiszteletbeli állásban tetszelegjek, hanem hogy a vele járó kötelességeket legjobb tudásom szerint teljesítsem, ehhez azonban legalább is az a tudat szükséges, hogy jellembeli integritásom ok nélkül áldozatul nem esik; minthogy e tények tisztázása előtt ez idő szerint ezt a megnyugvást sajnálattal nélkülözöm; és minthogy én több mint két évtized óta a színügyi bizottság keretén kívül megtaláltam magamnak azt a területet, amelyen nemcsak a szegedi, hanem az egész magyar vidéki színészet ügyének érdekei iránt táplált szeretetemet meggyanusittatás nélkül bebizonyíthattam s hiszem, hogy a jövőben is bebizonyíthatom: ezeknél fogva kérem lemondásomat tudomásul venni s helyemet olyan férfiúval betölteni, aki több érdek nélküliséggel, több önzetlenséggel, több ügyismerettel és több ügyszeretettel fogja azt betölteni, mint amennyivel én betöltöttem. Szeged, 1902 november 1. Kiváló tisztelettel Balassa Ármin dr. Erre a kérvényre a város tanácsa az itt következő végzést hozta: 37.776/1902. tan. szám. Balassa Armin dr.-nak a szinügyi bizottsági tagsági állásáról való lemondása ügyében. Végzés. Szeged szabad királyi város tanácsa Balassa Armin dr. szinügyi bizottsági tag urnak szinügyünkben elfoglalt álláspontját és e téren kifejtett tevékenységét teljesen kifogástalannak tartja és azon gyanúsítást, mintha a színigazgatónál viselt jogtanácsosi minősége által a színügyi bizottságban való működése hátrányosan befolyásoltatnék, alaptalannak tekinti, ugyanezért és mert súlyt helyez azon értékes munkálkodásra, amelyet Balassa Armin dr. a helyi és országos szinügy érdekében kifejtett, viszszavonulását a szinügyre nézve veszteségnek tekintené és mert iránta teljes bizalommal viseltetik, fölkéri Balassa Armin dr. urat, hogy lemondását visszavonni szíveskedjék. Miről Balassa Ármin dr. urat határozatilag értesítjük. Kelt Szeged szabad királyi város tanácsának 1902. évi november 3-án tartott ülésében. Kiadta: Follráth, jegyző.