Szeged és Vidéke, 1913. június (12. évfolyam, 125-149. szám)

1913-06-02 / 125. szám

vezetlen kölcsönbe nem vihetjük bele a várost. Úgy nem tehetünk, mint Debrecen, amely 8­-9®/6-os kölcsönnel fedezte szükségleteit. Erős a reményünk, hogy mi ennél sokkal előnyösebb kölcsönt kapunk. A város tanácsa holnap rend­kívüli ülést tart s itt állapítja meg, hogy mely tervek megvalósítását kezdik meg ebben az évben s mennyi kölcsönre van szükség. Népünnepély a Gedéban. Iulatság a Katolikais Napközi Otthon javára. (Saját tudósitóoktól.) Vasárnap délután folyt le a Katolikus Nővédő­ Egyesület kitünően sikerült nép­ünnepélye a Gedő-kerthelyiségben. A nemes cél, a lelkes és önzetlen rendező­ hölgyek fáradhatatlan, már hetek óta tartó munkássága sok ezer embert vonzott az ünnepségre. Szombaton este kezdődött már a programjában változatos, szép nép­ünnepély, amikor lampionos menet járta be a várost zeneszó mellett. Vasárnap reggel muzsikaszó költötte föl az embereket s figyelmeztette őket a jótékonyság napjának vir­radatára. A lázas munka, izgatott készülő­dés délelőtt és kora délután tartott, egyszerre elborul az ég és — jaj istenem — esni kezd az eső. De csak benn a városban. A rendező­ség már kinn van a Gedóban, ag­godalmaskodva vizsgálja a borult eget. — Csak ma ne legyen eső! Csak szép idő lenne. Közben múlik az idő, itt a három óra. A fohászt, mintha meghallgatták volna a legesleg­felsőbb illetékesek, elállt az eső. A városháza előtt föláll a tűzoltó­­zenekar, amely most először mű­ködik s hangos szóval hivja össze az embereket. Félnégy felé szép sorban muzsikaszóval megindul a menet kifelé sok száz érdeklődőt csalogatva maga után. A Gedóba ezalatt megérkeznek az ünnepséget rendező hölgyek. Egymásután elfoglalják helyeiket a szerencsekeréknél, cukrászdánál, konfettisátornál stb. Világos, könnyű nyári toalettekben, kipirultan és izgatottan, mindenki azon tépelődik, hátha a borult égből még mindig fenyegető eső nem mossa-e el az egész gyönyörű ünnepséget. Csak­ugyan úgy tetszik, hogy a közön­ség fél kijönni a borulás miatt. — Jaj, pedig tavaly ilyenkor már alig lehetett mozdulni, annyian voltak, — mondogatják egymásnak a szép asszonyok. De azért szállingóznak lassacs­kán. Egyszerre csak kibújik a nap, elkergeti a felhőket, egészen ki­derül és a villamosok csak úgy ontják a publikumot. Öt-hat villa­moskocsi egymásután — mind zsúfolásig tele — és ez így megy azután egész délután. S most kezdődik az élet. A szerencsekeréknél Fluck Dezsőné alelnöknő vezetése mellett kora délutántól kezdve késő estig folyik a munka. A gyönyörű úrasszonyok, bájos fiatal lányok egymást válto­gatják föl. Mert talán ez a leg­nehezebb hivatal az egész ünnepé­lyen. Óriási tömeg veszi körül a sátrat és vesz részt az ártatlan szerencsejátékban. — Egy gyönyörű gyermek­­játék — kiált a kikiáltó — tíz fillér ! — Egy üveg bor! Már nincs is tábla. A szép szőke barones­z megfujja a jeladó trom­bitát, perdül a kerék. A nyerő boldogan szorítja hóna alá az üve­get és újra játszik. Ahogy elhagyjuk a szerencse­­sátort, kigabalyodva a tömegből a mozgó üzletek egész raja fog körül bennünket. A jótékonyság nevé­ben szavazólapokat, ceruzákat, virágot, konfettit, gyümölcsöt kí­nálnak a járó­kelőknek. No ilyen bájos, szép gyümölcsárust se lát­tam még. A karikadobálás is jól megy. Egy földbevert cölöpbe, ahogy ezt a vásárokon szokták, kések van­nak szurkálva. A bicskát meg­nyerte az, aki a karikát rádobja. Nem is olyan könnyű mesterség ez, amilyennek a tapasztalatlanok gondolják. Egész kis vagyont el lehet dobálni anélkül, hogy nyer­nénk. De van ám olyan is, aki nagy szakértelemmel űzi a karika­­dobálást. Itt van m­i Ez a pörge­­bajszú káplár már a hatodik bics­kát dugja zsebre, fölényesen ne­vetve a bosszankodó ügyetleneken. Vannak jótékony dobálók is. Egy hatalmas zsebkést nyert egy kis tömzsi úr, udvariasan átveszi, megnézi, aztán a jótékonyság ol­tárán áldozva visszaadja. De azért játszik tovább, persze a karikákat most már protekciós áron kapja. A cukrászda körül nagyúri élet folyik. Kónzó Istvánné és Bodolla Béláné úrhölgyek itt a vezetők. Itt van minden, ami jó és drága. A fiatal urak a nagy melegben szom­jasan szürcsölik a pezsgőt, közben tüzesen udvarolnak a bájos kiszol­gálóknak. A virág- és konfettisátorban Tárgyán Imréné vezetésével áru­sítanak a szép asszonyok, szép lányok. Itt is nagy a forgalom és szép az eredmény. A sátor­vezetők csak alvezérek. Raskó Istvánné elnökasszony a főintézője az egész nagy appará­tusnak. Mindenütt megfordul, min­dent ellenőriz, fáradhatatlan, a népünnepély sikere elsősorban neki köszönhető. A népünnepély érdekes program­­számai egymásután folynak le. Megtartják a szépségversenyt, ki­sorsolják a nyereményeket. A fő­nyereményt — egy igazi fejős­tehenet — Benedek Mariska, Be­nedek hentes lánya nyerte. Lassacskán besötétedik, de ez nem zavarja a mulatságot. Kigyúl­­nak a lámpák, repülnek a rakéták, sistereg a tűzeső, tapsol a nép. A kimerült, kiéhezett hölgyek föl­váltva vacsoráznak, mert amíg kö­zönség van, addig árusítónak is kell lenni. Szól a cigányzene a tánckörben. A Gedó vasárnapi rendes közön­sége most is itt van és járja az ünnepi táncot. A jókedv megvan, átragad a kifáradt jótékonyokra is. A fiatal vér fölpezsdül, a fáradt­ság elmúlik, a köröndben rózsaszín­­ruhás trilány és a kartonszoknyás parasztmenyecske összekavarodva járja a kopogóst. Tíz óra felé még áll a bál. A nagy közönség már oszladozik, alig győzik a villamoskocsik be­fogadni a hazatérőket. A népünnepély lezajlott. Erkölcsi sikerekben fényesen folyt le, a rengeteg publikum részvétele pe­dig lehetővé tette, hogy a Nap­közi Otthon részére szép anyagi jövedelem jusson. Hogyne lenne eredménye az önzetlen, lelkes úri­­asszonyok fáradhatatlan munká­jának ! AZ ÉLET ÉS A HALÁL — Salamon Gyula színdarabja. — Megemlékeztünk róla, hogy Sa­lamon Gyula hagyatékában ma­radt egy színdarab. Már súlyos betegen, közvetlenül elutazása előtt, írta, úgyszólván napok alatt. A második fölvonása csupa líra, meg filozófia, de komorságában is annyi szépség, erő van benne, hogy hű tükre az egész Salamon Gyula egyéniségének. Ezt a má­sodik fölvonást, amely szinte tel­jesen önálló mű, bemutatjuk olva­sóinknak. MÁSODIK FÖLVONÁS. I. Szín. A rivalda, a vasfüggöny fölvonása után sötét marad. A nézőtér besö­­tétedik. Rövid zene, a fájdalom hangjai (Pld. Grieg, Base halála). A zene alatt a Wagner-függöny szét. A szintér sötét félhomályban. A jobbra elöl álló fehér terített asztal eltűnt. Egy fekete deszkakoporsó alsó nyitott fele van a helyén szent Mihály lován. A jobb és bal első tü­kör eltűnt. Mindkettő helyébe egy­­egy, a falra merőleges tükörfolyosó lépett, amelynek a fal síkján képzelt keresztmetszete magát a tükröt adná és amelyet a ránéző szem optikai csalódása az előbbi tükörlapnak tart. Sándor a koporsó szélére borulva alszik. Halál­a szemben ül vele, mintha a tükörben volna. Talpig feketében. Sándornak hű mása. Hangja, tartása merev. Érzelem nincs a szavában, vonatkozó helyeken csak a hangja lesz szokottnál is erősebb. A tartás merevsége később enyhül, a hangé marad. Sándornak vállára üt­. Ébredj komám ! Én jobb ágyat vetek. Abban Magad majd kipihenheted. Sándor­­fölijed, meredten a halál arcába néz. Keze a koporsó szélére esik, meglátja a koporsót, irtózva hátranyomja magát. Fejét egy kissé a nézőtér felé elfordítja. Mindketten egyforma merev helyzetben vannak. A merevség a szöveghez képest fo­kozatosan enyhül­. Ki vagy?... Ki vagy, te Rém... rejtel­­­mes árnyék. Ki rámmeredsz dermedten, hallgatag... Torz .. . s mégis mintha csak ma­­­gamra látnék Benned, sötétre égetett salak . .. Zord ébresztő, aki aludni szólit... Oly idegen ... és mégis... ismerős ... Ki hiven mintáz s ellenemre torzit... S bár mozdulatlan . . . úgy rémlik ... [erős . . . Remegtető szód borzongat, szokatlan Hajnalba tévedt éjféli zene ... Elfojtott hangod ellenállhatatlan Koporsós ember, a homály szelleme. Irtózatos .. . hideg, ki von magához... Rút szintelen, ki mégis látható . . . Dísztelen úr, ki mégis méltóságos... Angyal vagy ... sátán . .. szellem,­­vagy bakó ? ! Halál­­dörgő hangon): Halál. . . Örök . . . való halálod. Omló anyagod lényege . .. Magad halottan .. . siri álmod . . . Jövendő porod szelleme ... Alkotó része lényegednek .. . Jövőd és múltad: por, hamu . .. őse, utóda a jelennek . . . Nemlétbe zuditó kapu . .. Mélység, mi húz. Lánc, mely földre köt. Kihűlt tüzed. Anyag­i magad. Lelked ballasztja. Széteső rögöd . .. Mindaz, mi tépi szárnyadat. .. Eltitkolt, szégyell törpeséged. Semmi, ki voltál, vagy s leszel... Egyetlen értéked, nagy éked. Mely végtelenné fölemel. Lerázhatatlan, hű kísérőd, Ki a nagy útra elragad. Társad. Barátod. Orv kísérőd. Testvéred. Másod. Te Magad ! Sándor (határozottan): Megismerlek ..­. Te minden élet átka SZEGED­­is VIDÉKE. 1913 június 2 Vigszínpad-kabarét Horváth Mihály-U1 8. Június hó 2-áni hétfőn nagy disz-előadás. Fényes attrakciók. Kitűnő szóló számok, kacagtató bohózatok. Ferenci Károly, az orvég legjobb­ kabaréművésze T Les 3 Armenis, francia excentrikusok !­­ Max Soverneng, Aboló mű­vész Telefon 11—48. 5930 Telefon 11-48. Sziklai Jenő művezető-igazgató yAI IrananfiltA hftllAvatf Előadás után vezetésével óriási művészgárda. .. lavl­liuVHglClIU­UUIlUadli­­­a barin. ElSőrangú konyha! Jegyek válthatók pénztárnál, a Békei-féle hirlapirodában és Pető Ernő dohánytőzsdéjében.

Next