Szeged és Vidéke, 1915. április (14. évfolyam, 75-99. szám)

1915-04-01 / 75. szám

1915 április 1 SZEGED ÉS VIDÉKE. Megkezdődött a lisztutalványozás. Nehézségek az utalványok kiosztásánál. (Saját tudóajtónktól.) A hatósági lisztutalványozás a mai napon meg­kezdődött. Szalay József dr. rendőr­főkapitány tegnap délután magához rendelte a rendőrlegénységet és ki­oktatta, hogyan viselkedjék a liszt­utalványozás dolgában a közön­séggel szemben. Az utalványokat a fogyasztók tudvalevőleg a kerü­leti rendőrőrtanyákon vehetik át. Elmentünk több kerületi rendőr­őrszobához megnézni, hogy miként történik az utalványok kiosztása. Már messziről nagy tömeg tar­­kállott minden őrszobánál felénk. Mindenféle rendű és rangú nők, férfiak. „A társadalom minden rétege képviselve volt“. Lát­tunk úriasszonyokat, munkás­nőket, hivatalnokokat, irodaszolgá­kat, sőt barátunk, a kitűnő művész és zenetanár úr is ott szorongott és mosolyogva integetett felénk. A tömeg magatartása nem volt éppen nyugodtnak mondható. Egy asszonyt meglöknek, dühösen föl­kiált : — Kikérem magamnak! Az ajtóban rendőr áll. Az arcán hivatalos komolyság, de azért egé­szen kétségbe van esve. — „Menjenek arra lejebb. Ne tolongjanak. Mindenki sorra ke­rül. Naccsága kérem tessék egy lépcsőfokkal lejebb menni.“ A tömeg zúgolódik. — Reggel óta állunk itt. — Nem várhatunk ! Ki fog ott­hon főzni? — Hivatalba is el kell menni, rendőr barátom ! Az ajtó ellen újabb roham. Va­laki benyomul. A rendőr újra el­­állja az ajtót. Újabb zúgolódás. Bent a hivatalos helyiségben kissé lassan megy a dolog. Be­írják a jelentkező nevét egy könyvbe, felírják a lakását, hogy hány sze­mélyre kell az utalvány s aztán átad­ják az utalványt.Mindez természete­sen némi pour pariék között történik. Végigjártunk több rendőrségi őrszobát, ahol az utalványokat kiosztják s mindenütt hasonló to­longást találtunk, amely a délelőtt folyamán ahelyett, hogy csökkent volna, egyre növekedett. De nem is csoda ! Hiszen ha sokan mentek is el a háborúba, a lakosság a túlnyomó többsége mégis csak itthon van s az itthonlévők közül senki sem nélkülözheti a kenyeret. A kiosztás rendjét úgy állapítot­­ták meg, hogy a fűszeresek, liszt­kereskedők, pékek, akik lisztet és ke­nyeret árusítanak, utalvány nélkül csupán reggel 8 óráig adhatnak kenyeret. De az utalványokat nem lehetett eddig az ideig kiosz­tani, ami nem is csodálható. A délelőtt folyamán aztán a főkapi­tány rendőrökkel rászent a kenyér­árusokra, hogy déli tizenkét óráig meghosszabbítja az utalvány nél­kül való kenyérárusítást. Ámde ez az idő is kevésnek bizonyult. Dél­után, sőt előreláthatólag még hol­nap, holnapután sem tudják befe­jezni majd az utalványok kiosztását, már­pedig addig az emberek ke­nyér nélkül nem maradhatnak. Éppen ezért, a hatóságnak meg kell hosszabbítania az utalvány nélkül való kenyér- és liszt­­árusítás határidejét mindaddigra, amíg az utalványkiosztást befe­jezik. A közönség nem hibás abban, hogy kenyérszükségletét előre be nem szerezte az utalványkiosztás idejére. Tegnap este már a leg­több árusító helyen nem lehetett kenyeret kapni. Egyesek, akik annyi hírlapi cikk s a hatóságnak annyi sok fölvilágosítása után is, még máig sem tudják megérteni a kenyér- és lisztutalványozás lé­nyegét, érthetetlen aggodalomból, összevásároltak tegnap egy hétre, vagy még hosszabb időre való kenyeret. Ezért aztán mások sem­mit sem kaptak. A főkapitányság a polgárság körében zöld színű kis nyomtatványt osztott szét, amely­nek tartalmát itt most ismételten leközöljük, azzal a kérelemmel, hogy az érdekeltek legyenek olyan szívesek és olvassák el: Lisztnek, kenyérnek, süteménynek utalvány szerinti vásárlásáról. A szelvényes utalványfüzetek, amelyek a családfő nevére szól­nak és másra át nem ruházhatók, kenyérlisztre vagy kenyérre, főző­lisztre vagy süteményre vonat­koznak. A liszt-, illetőleg kenyér utalvá­nyok egy-egy felnőtt személyre érvényesek, 4 heti időtartamra. Minden füzetben kétféle utalvány van és pedig a kenyérliszt, illető­leg a kenyér, továbbá a főzőliszt, illetőleg a sütemény vásárolhatá­­sára, így például 5 felnőtt tagú család április hóra 5 darab 4 szel­vényes utalványt kap, külön a kenyérre, illetőleg a kenyérlisztre és ugyancsak 5 darab 4 szelvé­nyes utalványt külön a főzőlisztre, illetőleg a süteményre. A vevő a szürkeszinü utalványon levő szel­vényeivel kenyérlisztet vagy ke­nyeret, a fehérszinü utalványon levő szelvényeivel pedig főzőlisztet, vagy süteményt vásárolhat. Tíz éven aluli gyermekekből kettő tesz egy számot. Akiknek lisztkészletük van, azok csak akkor kapnak utalvány­füzetet, ha a készletük már el­fogyott. Az utalvány­szelvény csak arra a hétre érvényes, amely rá van nyomtatva, tehát a lejárt szelvé­nyek később nem válthatók be. Lisztet vagy kenyeret csak szelvé­nyek ellenében lehet kapni bár­mely helybeli kereskedőnél, vagy sütőnél. A szelvényfüzetet minden egyes vásárlásnál föl kell mutatni az el­árusító üzletben, ahol azt letépik. A szelvényeket előre letépni tilos. Akik Szegedről időközben el­költöznek, kötelesek a részükre kiadott utalványokat annál a rendőrőrsnél visszaszolgáltatni, ahol kapták. A hatóság minden visszaélést megtorol. Esetleges panaszok Foll­­ráth Gyula rendőrkapitánynál, a bejelentőhivatal főnökénél adan­dók be. A családfőnek kötelessége, hogy a kiutalt liszt, illetőleg a ke­ny­ér mennyiséget a legtakaréko­sabban ossza be, mivel a hatóság az utalványon föltüntetett mennyi­ségnél (heti 1 kilogramm kenyér­liszt vagy heti 130 dekagramm kenyér és heti 50 dekagramm főző­liszt vagy 15 darab sütemény) felnőtt személyenkint többet nem utalhat ki. Szeged, 1915 április 1. Szeged sz. kir. város rendőr­kapitánysága. A közönség az utalványok ké­résénél legyen türelemmel. Min­denki kap elegendő liszt- és kenyérutalványt és ami a fő, mindenki kap elegendő lisztet és kenyeret. A hatóság, biztosan hisszük, te­kintettel lesz a nehézségekre és az utalvány nélkül való kenyérárusí­tást mindaddigra meghosszabbítja, amíg mindenki megkapta a maga utalványát. A munkásság megnyugtatására közli a hatóság, hogy velük szem­ben a szűken megszabott kenyér­mennyiségeken — azaz heti 130 dekagramm súlyon — akként se­gít, hogy egyrészt a tíz éven aluli gyermekeket is lehetőleg felnőtt számba veszi, másrészt a munkás a belvárosi ö­sön naponkint egy darab kilós kenyérutalványt kap­hat, amely a kenyérpiacra érvé­nyes. Végül pedig az április 1-én életbe lépett utalvány­rendszer egy­előre csak négy hétre érvényes, éppen annál az oknál fogva, hogy e négy hét tapasztalatai alapján a hatóság az esetleges­ panaszokat és nehézségeket a következő hónapok utalvány­rendszerénél kiküszöböl­hesse. Német sebesültet­ Szegeden. (Saját tudóajtónktól.) Ma dél­előtt a napfényes korzón a Kárász­­utcában három sebesült német katona jelent meg. Kettő tiszt, a harmadik kadettőrmester volt. A Szeged és Vidéke munka­társa beszélt velük. Mindhármuk a Boldogasszony-sugárúti hadikór­­házban van ápolás alatt, most jobban érzik magukat s nemsokára visszamennek a tűzvonalba. Három hete vannak Szegeden, az uzsoki szorosban sebesültek meg. A porosz 101-es számú gárdaezredhez tartoznak, a gárda­ezred még most is ott harcol Uzsoknál az oroszok ellen. Három német katona, — mind­egyik elragadtatással beszél ma­gyar bajtársaikról. Különösen az egyik — a polgári életben a bonni egyetem adjunktusa — nem győzi dicsérni a magyarok vitézségét. „Úgy mennek rohamra, mint az istenek“ — mondja, mutatja szé­les, lendületes gesztussal, hogy tartják a puskát, hogy döfik az ellenségbe a szuronyt A másik: Emerich Vogel stand­beli tiszt, egy huszárbravúrt látott még Galíciában. Egy magyar hu­­szárezredes ágyúfödözék nélkül megrohamozott két teljes bataillon orosz lovasságot. Dörögtek a fegy­verek, a géppuskák, két oldalról tekintélyes gyalogság segített a lovasságnak, amely végül is szét­verve szétfutott. Akit nem vitt eléggé gyorsan a lova, az a gya­logsággal együtt fogságba jutott. A harmadik hallgat. Kíméli ma­gát, mert tüdősérülést kapott. Szegedi tartózkodásuk előtt Mis­kolcon voltak. Kérdjük, milyen hatással van rájuk Szeged. Nagy, szép, érdekes, architektonikus. Milyenek a nők? Szépek, nagyon szépek, mosolyogva néznek egy kalapos kisasszony után, aki kiszökött egy pillanatra egy üzlet­ből, hogy arcát megfürdesse a napfényben. A Boldogasszony-sugárúti hadi­kórházról meleg szeretettel nyilat­koztak. Dicsérték az ápoló úrhöl­­gyek önfeláldozó munkáját s azt a melegséget, amelyet velük szem­ben tanúsítanak. Katonai dolgokat nem érintettünk. Csak azt kérdez­tük tőlük, tudják-e, hogy elesett Przemysl. Tudták és amikor ezt említettük, nagyon elkomorodott az arcuk. De a háborút mi fogjuk megnyerni — mondották — s az­után elbúcsúztak. Ó­vás­­ fennálló géple­­­rakatom a városi bér­házban a rendőrség mellett van és marad. Nevemre ügyeljen, meg ne tévesszék. Fiókraktáraim nincsenek. Világhírű PFAFF- varrógépek, Pa­­thephonok,kerék­párok, írógépek és lemezek fS- lerakata, legolcsóbb és legjobb beszerzési telepe 6, 8 és 10 koronás részletre. Szántó József, gépraktáros. 3 Lord Rotschild meghalt. BUDAPEST, április 1. (Táv­irat.) Lord Rotschild, a lon­doni világhírű bankház feje teg­nap meghalt

Next