Szeged és Vidéke, 1915. július (14. évfolyam, 150-176. szám)

1915-07-01 / 150. szám

1915 Július 1 SZEGED ÉS VIDÉKE. A monarkia újjászületése ZÜRICH, Június 30. A Neue Züricher Zeitung vezércikkben foglalkozik a monarkia szerepével a világháborúban és a többek közt a következőket írja: A világháború egyik legnagyobb tapasztalata, hogy általában a hadviselő államok erősebbeknek és egységesebbeknek bizonyultak, mint ahogy békében gondoltuk. Túl­becsülték azokat a nehézségeket, ellentéteket és torzsalkodásokat, amelyek mindenütt megvoltak és ahol eddig sehol sem gyakoroltak lényeges befolyást a fegyveres erőkifejtésre. Legszebb példája en­nek Ausztria-Magyarország, ame­lyet aránylag sok nemzetiség alkot és amelyről fantasztikus híreket terjesztettek a háború kitörése előtt és a háború első idejében. A próba, amelyet a monarkia megállt, egyike volt a legnehe­zebbeknek, de fényesen kiállotta. Pétervárott, Belgrádban és Lon­donban elkeseredve látják, hogy a monarkia a háború tizenegye­dik hnapjában töretlenül és fris­sen állja a harcot. A hadsereg teljesen intakt és azok a hírek, amik az antant sajtójában röpköd­tek, az eredmények mérlegében könnyűnek találtattak. A pánszláv agitációk meddők maradtak, a paraszt és a polgári elem egyfor­mán teljesíti kötelességét, sőt sok­szor valósággal csodákat művel. Természetes, hogy az élelmezés kérdésének nehézségeit, mint min­den hadviselő fél, úgy a monarkia is érzi, miután a háború rendkí­vüli követeléseket és szükséglete­ket állított föl, mindazok a zavarok azonban, amelyek eleinte mutat­koztak, ma már lényegesen eny­hültek. Az a meggyőződés, hogy a monarkiának meg kell maradnia, az a biztos remény, hogy a Német­országgal való szövetség erőben és hatalomban megsokszorosítja a központi hatalmak súlyát, épp úgy él Ausztriában, mint Magyar­­országon, ahol az önbizalom nagy­szerű jelei mutatkoznak. A nép készséggel és megnyugvással áll fegyverbe és elszántabb, mint va­laha, úgy hogy a mindenáron való béke eszméje a monarkiában teljesen idegen. A monarkia népei megismerték egymást, a magyar a tirolit, a lengyel a szeiert, a hor­­vát a románt egyformán megérti és megbecsüli. Közös nagy szoli­daritásban harcolnak a közös célért és ha ez meglepetés is a tájéko­zatlan, vagy rosszhiszemű világ számára, bizonyos, hogy a világ­háború nemcsak hogy nem törte össze a monarkiát, hanem új életre és új jövőre ébresztette.­ Szerbia és Montenegró albániai akciója. BERLIN, június 30. A Vossi­­sohe Zeitung-nak táviratozzák Lu­­ganoból. A „Giornale d Italia“ sze­rint Szerbia tudtára adta a négyes­­szövetségnek, hogy Szerbia és Montenegro albániai akciójának nincs egyéb célja, csak az, hogy az Ausztria ellen operáló seregük hátát födözze. Akciójuk nem akarja bevégzett tény elé állítani a szö­vetségeseket. Akik elkerülték az orosz fogságot. Bécsbe a minap öt bécsi szár­mazású orvos érkezett meg, akik az orosz megszállás alatt Lemberg­­ben voltak. Köztük van Neuge­­bauer Oszkár dr. bőrgyógyász, Oppenheimer tanár volt asszisz­tense, Dino­t Gusztáv dr. torok- és orrspecialista és Arristides dr. Ezek az orvosok Lembergben katonaorvosi szolgálatot teljesítet­tek abban az időben, amikor csa­pataink elhagyták a várost. Amikor az oroszok bevonultak, ők tovább folytatták orvosi tevékenységüket mindaddig, amíg a kórházak mind nyitva voltak. Később azonban ezeket mind összevonták s igy már nem volt mindnyájuknak alkal­muk, hogy klinikai gyakorlatukat folytathassák. Ezért néhányan kö­zülük önkéntes orvosi szolgálatra jelentkeztek magánkórházakban. Neugebauer dr. az izraelita hit­község kórházában dolgozott. Mikor csapataink újra Lembergbe értek, az orvosok azonnal jelentkeztek a parancsnokságnál, ahol úgy ren­delkeztek velük, hogy utazzanak Bécsbe, ahová a minap meg is érkeztek. Az út három napig tar­tott Magyarországon át, mert a galíciai főútvonalat természetesen még nem hozták rendbe egészen Lembergig, de ez már csak néhány nap kérdése. Lembergben feltűnően nagy tö­meg katona jelentkezett, akik az orosz megszállás kezdetétől fogva polgári ruhában rejtőzködtek, mi­vel a bevonulás idején már nem volt elegendő idejük ahhoz, hogy csapattesteikhez csatlakozzanak. Amikor Przemysl védőit Lem­­bergen át szállították el, sok lem­­bergi a foglyokban hozzátartozóira ismert. Egész szervezet működött akkor, amely a kisérő kozákokat föltartotta, bepálinkáztatta s igy sok fogoly megmenekülhetett. A zsidó zsinagógában valóságos guba­­raktár volt polgári öltözékekből, a foglyokat egyenesen ide vezették és felöltöztették. Amikor most csapataink visszatértek, ezek az emberek újra felöltötték egyen­ruhájukat és siettek parancsnok­ságukhoz, hogy tovább szolgálják fegyverrel a hazát. Az oroszok Lembergből és Ga­licia más városaiból nem vittek el annyi embert, mint amennyire eleinte gondoltunk. Erről bizony­ságot tett különben a fogadtatás és a fáklyás menet, amelyet Lem­berg fölszabadításának napján ren­deztek. Bizonyos azonban, hogy aki nem tudott idejekorán elbújni, vagy nem volt módjában, hogy pénzzel váltsa meg magát, az ki volt téve az orosz hordák önké­­nyeskedésének ; mivel azonban a férfiak nagy része elég okos volt, hogy elrejtőzzék, az oroszok nem vihettek el annyi embert, mint amennyit talán szerettek volna. Igazán megható volt a népesség minden rétegének testvéri össze­tartása az orosz uralom alatt. Fő­leg a fiatal lányokat rejtették el 3 A moszkvai forradalom, BERLIN, június 30. Azokról az eseményekről, amelyek június 10-én este Moszkvában lejátszódtak, most már a szentpétervári hivatalos táv­irati ügynökség is közöl rövid hí­reket. Az események, amelyek for­radalmi tüntetéssé és lázadássá fajultak, hazafias manifesztáció leple alatt indultak meg, a tömeg élén a cár arcképét hordozták és a nem­zeti himnuszt énekelték. Nemsokára kitűnt, hogy a tüntetés valódi pog­romnak készül, amelynek folyamán nemcsak a német és osztrák, hanem az összes idegen neveket viselő cégeket és házakat is földúlták és kirabolták. Ezt a hivatalos távirat is megerősíti. Az orosz lapok, köztük a Novoje Vremja is, június tizedike után hivatalosan közölték a város katonai és polgári kormányzóinak jelenté­sét, amelyben kiemelik, hogy az idegen alattvalók vagyonát a leg­­energikusabb rendszabályokkal fog­ják védeni. Jussupov herceg fő­­kormányzó gazságnak minősíti a rablásokat, amelyekben, beismerése szerint asszonyok, gyermekek és fiatal lányok is résztvettek. Cser­­nokoff polgármester a rablásokat hallatlan szégyennek nevezi. A moszkvai Ruszkoje Szlovo (122 ik számában) azt írja, hogy június 10-én este Jussupov herceg, Adria­nov vezérőrnagy, Abolesev kato­nai parancsnok és Sevenard rendőr­­főkapitány titkos ülést hívtak össze, amely szerint június 11-től kezdve Moszkvában és környékén tilos az utcára lépni este 10 órától reggel 5 óráig, különösebb engedély nél­kül. A pályaudvarokra igyekvők­nek külön engedélyt kell váltaniok. A moszkvai Ruszkoje Szlovo a következőket írta, Moszkva né­péhez címezve: »Moszkvaiak, pol­gárok, barátaim, testvéreim, mit cselekesztek ? Az Isten és a hatal­mas Oroszország szent szerelméért, ébredjetek öntudatra és álljatok meg! Gondoljátok meg, hogy az ellenség javát szolgáljátok, amidőn lázadást szítotok. Lázadás Orosz­ország szivében. Mert hiszen min­denütt Moszkvát tartják Oroszor­szág szivének. Az ellenségnek örö­met, a barátoknak bánatot okoz­tak.“ A Ruszkoje Szlovo végül a munkásokat inti nyugalomra, majd pedig az asszonyokhoz fordul, hogy nyugtassák meg férjeiket és fivé­reiket. A lap szerint a rablásokkal gyújtogatások is párosultak, mindenütt a kozákok elől, így pél­dául a di­ohobici plébános 111 zsidólányt rejtett el a templomban­­és védett meg a kozákoktól. Ha­sonló esetek ismétlődtek meg szám­talanszor Lembergben. A papok valláskülönbség nélkül napokon át rejtegettek fiatal lányokat, végül pedig, a legutóbbi napokban,­­ az első szeptemberi napokat le­számítva, az orosz uralom legbor­zalmasabb idejében a fiatal fér­fiaknak, főleg diákoknak is mene­déket adtak. A legközelebbi idő­ben még több katonaorvos érkezik vissza Lembergből. (N. tr. Pr.) Olaszország beavatkozásá­­nak igazi célja. BERLIN, június 30. A Tagblatt jelenti Kopenhágából. Holten- Nielsen ezredes, az ismert dán katonai író a Politiken-ám az olasz határon levő harctéri hely­zetről szólván, azt írja, hogy május­ban hallo­tta Páriában Joffre tábor­noktól, hogy a szövetségesek számot vetettek azzal, hogy tekintettel az ismert német offenzív erőre, Olasz­országot jelentékenyen támogatniuk kell majd, ha Németország egyszer csak Felső-Olaszország ellen nyo­mulna előre. A szövetségeseknek azonban bele kellett nyugodniuk ebbe a kényszerűségbe, mert csak Olaszország beavatkozása biztosít­hatta őket Németország teljes gaz­dasági izolálásáról. A központi hatalmak esetleges előretörése Olaszországot fölöttébb súlyos ka­tonai helyzetbe hozná. Repülők harca Csernovic fölött. BÉCS, június 30. Csernovicból jelentik a N. W. Journal-nak. Tegnap izgalmas repülőgépharc volt a város fölött. Már napok óta keringtek orosz aeroplánok Cser­­novic körül, bombákat próbáltak dobni a Pruth hídjára és a zuekai vasútállomás épületére, kárt azon­ban nem tettek. Mikor tegnap is­mét megjelent egy orosz repülőgép Csernovic fölött, egy kétfedelű gépünk sietve fölszállt, körülbelül másfélezer méter magasságban az ellenséges aeroplán fölébe került és lövöldözni kezdett rá. Az orosz repülőgép elmenekült. Lehet pénzt küldeni az olasz foglyoknak, MILANO, június 30. A Corriere della Sera szerint megegyezés jött létre Svájccal, aminek következté­ben valamennyi olasz postahivatal fölvehet nemzetközi postautalványt az Ausztria-Magyarországban lévő olasz foglyok számára. Az utal­vány porlamentes és a berni fő­postaigazgatóság ellenőrzése alatt áll. Az Itáliában lévő osztrák és magyar foglyoknak és internáltak­nak is ugyanilyen úton lehet pénzt küldeni.

Next