Szeged és Vidéke, 1915. szeptember (14. évfolyam, 202-227. szám)

1915-09-01 / 202. szám

1915 szeptember 1 SZEGED ÉS VIDÉKE. Nincs hely az állami óvóiskolákban. Sürgősen segítsen a város! Két rokonszenves úrinő kereste föl ma a Szeged és Vidéke szer­kesztőségét, név szerint Mayer Já­nosné Bécsi­ körút 33. sz. és Szi­­rovicza Mihályné Kálvária­ utca 9. sz. alatti lakos. Azzal a panasz­­szal jöttek, hogy a most kezdődő tanévben nem tudják elhelyezni ingyenes evőiskolákban a gyer­mekeiket. Férjeik a háborúban vannak és így arra szorultak, hogy a maguk keze munkájával tartsák el családjukat. Mivel a ke­nyérkereset minden idejüket el­foglalja, nagy könnyebbség volna számukra, ha munkájuk ideje alatt gyermekeiket gondos, anyai föl­­ügyelet alatt tudnák. Ezt a kifo­gástalan felügyeletet természetesen leginkább az óvóiskola adhatná meg kicsinyeiknek, még­pedig az állami óvóiskola, ahol vagyontalan szülők kisgyermekei számára a gondozás ingyenes. Éppen ezért végigjárták ma a szegedi állami óvóiskolákat, de sajnos, mindenütt azt a választ kapták, hogy az óvóiskolák az idén tárömettek , így kicsinye,­két fölvenni nem lehet. A két úriasszony példája nem egyedülálló. A háború idejében igen sokan vannak azok a minden rendű és rangú asszonyok, akik munkával elfoglalva, gyermekeik fölött a kellő felügyeletet nem gyakorolhatják. Éppen innen szár­mazik az ingyenes állami óvóisko­­lák túltömöttsége. A városnak egyik legsürgősebb kötelessége most, hogy e szegény asszonyok életfentartását meg­könnyítse azzal, hogy őket a nyomasztó gond alól mentesítse, amit nekik iskolára még nem kö­teles apró gyermekeik elhelyezése okoz. A városnak sürgős kötelessége, hogy kellő számú ingyenes óvó­­iskoláról gondoskodjék, amelyek­­ben a vagyontalan, saját kezük munkájára rászorult nők a napi munkájuk ideje alatt kicsiny gyermekeiket gondos felügyelet alá helyezhessék. Az első zsákmányolt olasz ezredzászló, INNSBRUCK, augusztus 31. Az Innsbrucker Nachrichten jelenti, hogy az első olasz ezredzászlót a legutóbbi heves déltiroli harcokban zsákmányolták. A zászlót egy szakaszvezető tegnap Innsbruckba hozta a katonai parancsnoksághoz. Az első olasz ezredzászló zsákmá­nyolásáért tudvalévően polgári személyek díjakat tűztek ki. Oroszország Szedánja. Az orosz katonai politika összeomlása. STOCKHOLM, augusztus 31. Az orosz katonai politika katasztrófája dm alatt írja az Aftonbladet ka­tonai munkatársa: Az orosz hadak naponta annyi embert veszítenek, amennyiből a harmincéves háborúban egy-egy hadsereg sem állott és hónapról­­hónapra oly nagyszámú ember­veszteségük van, ami fölér egy napóleoni hadsereggel. Az orosz hadsereg visszavonulása és az el­vesztett várak legalább oly ka­tasztrófát jelentenek, mint néhány hadseregnek teljes elvesztése. Lengyelország, valamint a Visz­tula, Nyemen és Bug várainak meghódítása a központi hatalmak részére óriási jelentőségűvé válik, ha figyelembe vesszük, hogy az oroszoknak ezek mögött más vé­delmi vonal nem áll rendelkezésre. Oroszország képtelen volt a nagy birodalom belső közlekedésének szempontjából annyira szükséges vasúti hálózatot kiépíteni, mert minden rendelkezésre álló pénzt a Visztula-tartományok területén a sztratégiai vasútvonalak kiépítésére fordított. Az utolsó tíz évben az oroszok katonai tevékenységének itt volt a súlypontja. Németországban és más orszá­gokban a kaszárnyák az egész országban szét vannak szórva. Lengyelország elvesztése által Oroszország nincs tovább abban a helyzetben, hogy új csapatait ki­képezhesse. Határozottan állíthat­juk, hogy az oroszok kaszárnyái­nak és egyéb katonai intézmé­nyeinek kétharmad része már ma az ellenség kezében van. Ha tehát sikerül is az orosz hadsereg nagy részének a nagy mocsarakon át elmenekülnie, az új seregek ki­képzésénél ez a hiány óriási aka­dály lesz. Ami Lengyelországban történt, ez az 1878 óta követett orosz katonai politikának össze­omlását jelenti. Ebben az évben, amidőn Németország Angolország­gal szövetkezve, Oroszországgal szembenállt, kezdte Oroszország a német birodalmat ellenségének te­kinteni és azóta hanyagolták el az orosz kormányok a birodalom ösz­­szes többi részeit Varsó, Vilna és Bresztlitovszk kedvéért. A minden védelemtől megfosz­tott ország síkságának egyedüli reménye most éppen e sik terü­letnek határtalan nagysága. Kato­nai szempontból az orosz hadsereg katasztrófája már ma befejezett tény. Másrészt azonban tagadha­tatlan, hogy még Szentpétervár vagy Moszkva elfoglalása nem jelentene újabb katasztrófát az orosz nemzet részére. A távolsá­gok mérhetetlen nagysága egyes pontoknak fontosságát teljesen il­­luzóriussá teszi. Miklós nagyherceg azt reméli, hogy a minden támaszpontot nél­külöző orosz síkságon újra össze tudja gyűjteni és támadásba vinni seregeit. De ez már csak azért sem lehetséges, mert az óriási területet csak nagyon kevés, gyakran egyvágányú vasúti vo­nal szeli át. Úgy Oroszországban, mint Angliában és Franciaország­ban is végre be kell látniok, hogy az orosz hadsereg Lengyelország­ban és a kelettengeri tartomá­nyokban máris szedáni vereséget szenvedett. Tanyaiak a maximális árak ellen. Küldöttség a főkapitánynál. Az alsótanyai gazdák küldött­sége ma délelőtt megjelent Te­m­­es­váry Géza dr. helyettes fő­kapitánynál, hogy előadja a gazda­közönség kívánságait a piaci rend­szabályokkal szemben. A küldött­ségben részt vettek a legtekintélye­sebb gazdák Gerle Imre dr. veze­tésével. A gazdák a szabad piac előnyeit­­fejtegették a makszimális ármegállapítással szemben.­­ Próbaképpen egy hónapra törölje el a hatóság a makszimá­lis árakat és állítsa vissza a régi rendet, — mondták a küldöttség tagjai — bizonyos, hogy olcsóbb lesz a piac. A tanyai nép természetével nem fér össze az, hogy megszabják neki, mennyiért adhatja el a jó­­szágját. Ha drága árat kér is, enged abból a gazda. Úgy jön be a piacra, hogy előre megállapítja, mennyinél olcsóbban nem adhatja el az áruját. — Hát nem mindegy az, — mondta a helyettes főkapitány — ha a gazda tizenhat fillért kért valamiért és leengedi tízre, vagy ha a hatóság mindjárt tíz fillérben állapítja meg az árat. — Nem ám, — hangzott a vá­lasz — mert alku nélkül nem passziózhatja ki magát az ember. Arról is szó esett, hogy most már kilóra mérik a piacon a baromfit. — Hát az helyes is — mondta az egyik gazda — mert eddig csak úgy szemre nézték ki a csirkét. A múlt heti piacra is behoztam négy pár csirkét. Öt koronájával kínáltam párját. Egy asszony meg­­emelgeti a jószágot, kiválasztja a legszebbet. De, mondom, a kisebb­­iknek is egy árban kell elkelni. Már­pedig, mondja az asszony, azt veszem meg, amelyiket aka­rom, azon az áron, ami ki van írva. De má’, mondom, az én jószágom­mal én parancsolok, én etettem. Rendér is odagyütt, aszongya, gyüjjék csak kend velem. Hát mondom, ha ezé’ menni köll, hát mék. Begyüttem a városházára, addig makszimális áron eladták a csirkémet, a pé’zbü’ még alig lát­tam néhány garast. Ilyen esetről több gazda is pa­naszkodott. Azt mondták a helyet­tes főkapitánynak, hogy inkább elkerülik a szegedi piacot, de ilyesminek nem teszik ki magukat. Elviszik a jószágot a horgos­ meg a szabadkai piacra. — Szabadkán még olcsóbb a baromfi ára, — mondja Temesváry Géza dr. — De legalább nem karcolja az embert a rendőr ! Ma hónap már több lesz a szegedi piacon a rendőr, mint a csirke. Most egy korona nyolcvan fillér a csirke kilójának makszimális ára. Azt mondják a gazdák, hogy in­kább nem hoznak be egy darab jószágot sem a szegedi piacra, de ennyiért nem adják. ♦ — A jó világban nem volt ennél olcsóbb a csirke, — mondja az egyik gazda — azóta én már negyven pengőt fizettem a csiz­mámért ! Azzal fenyegetődztek a gazdák, hogy ha nem javulnak a viszonyok, beszüntetik a baromfitenyésztést. Temesváry Géza dr. kiment a gazdákkal a­­piacra, ahol próba­méréseket csináltak. A helyettes főkapitány kijelentette,hogy ameny­­nyiben indokoltnak látja, fölemeli a baromfi makszimális árát. A gazdák egy korona nyolcvan fillér helyett két korona ötven fillérben kérték a csirke kilója árának meg­állapítását. Ez azonban olyan magas áremelés volna, amelybe a hatóság bele nem mehet. Hollandia békét akar. AMSTERDAM, augusztus 31. A németalföldi békeegyesület elhatá­rozta, hogy mihelyst Oroszország­ban megtörtént a döntő ütközet, Vilma királynőt fölkéri, hogy az összes semleges államokat hívja föl a béke közvetítésére. Vilma királynő állítólag ezt meg is ígérte. Olaszország annektálja a tizenkét szigetet. ZÜRICH, augusztus 31. Nagy fel­tűnést kelt a Times egy táv­irata, amely szerint az olasz kor­mány hivatalosan be fogja jelen­teni a Dodekanesos végleges an­­nekszióját. Ez végképp eltemeti az antant görög segítségbe vetett re­ménységét. Az angol bányász-sztrájh, LONDON, augusztus 31. (Reu­ters) A kormány és a dél walesi bányamunkások kiküldötteinek a bányatulajdonosokkal folytatott kon­ferenciája véget ért. Hír szerint bizonyos javaslatokat tettek, ame­lyeket a bányamunkások végre­hajtó bizottsága elé terjesztenek döntés végett.

Next