Szeged és Vidéke, 1917. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1917-01-02 / 1. szám

1910 január 2 SZEGED ÉS VIDÉKE. Javaslat a villamosjegyek,a gáz- és villany megadóztatására és a mozijogok korlátozására. A háború terhei, azonkívül a folyton haladó élet követelményei állandóan új jövedelmi források felkutatására és megnyitására késztetik az államot és a városokat. Szeged terhei a háború alatt igen nagyok, de még sokkal nehezebbek azok a terhek, amelyeket a háború után a haladás követel. Balogh Károly pénzügyi tanácsos e terhek jelentős ellensúlyozására két javaslatot dolgozott ki. Az egyik javaslat a villamos jegyek, a gáz- és villanyfogyasztás megadóztatására vonatkozik, a másik azt kéri, hogy a város, a meglevőket kivéve, tartsa fönn a maga részére a mozijogokat. A két javaslatot itt közöljük: Tekintetes Tanács! A város nagy feladatainak megoldásához nemcsak a meglevő közjövedelmeknek fokozására, hanem újabb jövedelmi forrásoknak megnyitására is szükség van. Nemcsak a külföld városai, hanem a magyar városok is a legutóbbi időkben minden eszközt megragadnak, hogy városfejlesztési reformjukhoz szükséges anyagi eszközöket megteremtsék, minek következtében a közszolgáltatásoknak majdnem minden formája községi adóztatás alá kerül. Nem szükséges indokolnom, hogy városunknak nagy feladataihoz igen nagy jövedelemre van szüksége, ennélfogva nekünk is követni kell a kulturvárosok példáját s újabb jövedelmi forrásokat kell teremtenünk. E célból javaslom a város Tanácsának, méltóztassék tárgyalásba bocsátkozni a Szegedi Közúti Vaspálya Részvénytársasággal, hogy mily föltételek mellett lenne hajlandó a villamos vasúti jegyekre kiszabandó városi illetéket beszedni s azt a város háztartása részére átengedni. Ez alkalommal tárgyalás alá lenne az is veendő, hogy a területhasználati szerződésben megszabott nettó részesedés azonnal bruttó részesedésre mily föltételek mellett változtatható át. Továbbá méltóztassék tárgyalásba bocsátkozni a Légszeszvilágítási Részvénytársasággal, hogy mily föltételek mellett lehetne a légszesz- és villanyvilágítást városi illetékkel megterhelni. Tisztelettel kérem a tekintetes Tanácsot, méltóztassék javaslatomat érdemi tárgyalás alá venni. Szeged, 1916 december 30. Tisztelettel Balogh Károly, városi tanácsos. A másik javaslat így hangzik: Tekintetes Tanácsi A város részére biztosítandó jövedelmek között igen lényegesnek tartanám, ha a már meglevő négy mozgófényképszínházi jogokon fölül újabb jogok senkinek sem adatnának, hanem az új jogokat a város törvényhatósága saját maga részére szerezné meg és akkor, midőn annak ideje elérkezik, a megszerzett jogok alapján a város létesítené az ujabb mozgófényképszinházakat s azoknak jelentékeny jövedelmét a költségvetés részére biztosítaná. A zenede-palota fölépítésével elérkezik annak ideje, hogy a város a megszerzendő egyik mozgófényképszínházi jogával éljen. A város érdekében állónak tartanám azt is, hogy a meglevő mozgófényképszínházak jogai bizonyos föltételekhez köttessék, amely föltételekkel minden üzérkedés a jogokkal kizárassék. E célból kimondandónak tartanám: 1. hogy a meglevő moziengedélyek csak a jelenlegi helyre érvényesek, illetőleg helyiségre a mozijog át nem ruházható s ha a mostani jogtulajdonos a jelenlegi helyén a mozijogát nem gyakorolná, az másnak át nem adható, a jog megszűnik. 2. a mozijogtulajdonosok jogaikat el nem adhatják, ha mégis eladnák, az új tulajdonossal szemben a jog megszűnik. 3. A lemenő törvényes örökösök bizonyos illeték lefizetése ellenében, ha kérelmezik, a mozijogot ugyanazon helyre megkaphatják, de el nem adhatják. Ha az örökösök nem kérnék a jog átruházását, úgy a mozijog megszűnik. Tisztelettel kérem a tekintetes Tanácsot, méltóztassék ezen javaslatommal sürgősen foglalkozni és a város részére egyelőre három mozijogot megszerezni s addig, amíg ezen jogok alapján a városi mozik fölállítva nem lesznek, senki részére új mozijog ki ne adassék. Az országosunkapárt újéve Ebnen-Hédenáry beszéde.—Tisza István a békéről BUDAPEST, január 1. A munkapárt elnökét, Kimen-Héderváry Károly grófot Almássy László meleg szavakkal üdvözölte újév napján a munkapártiak küldöttségének élén. Ehuen-Héderváry gróf válaszában visszatekintett az elmúlt év eseményeire. Energikus kijelentéseket tett az ellenzék eljárásáról, amellyel a háború elején létrejött pártközi békét megzavarta. — Önérzetünk leküzdésével és ökölbe szorított kézzel kellett akárhányszor lenyelnünk a sérelmeket — mondotta —, azt hiszem azonban, hogy megjött az az idő, amikor nem rajtunk fog múlni, hogy megtörtük a pártközi békét, amikor megmutatjuk, hogy van bennünk erő, tehetség és akarat nemcsak arra, hogy visszautasítsuk — mondjuk szelíd szóval — a méltatlanul ránk szórt szavakat, hanem tudunk alkotni is, ha kell és összefogjuk erőinket, megmutatni a nemzetnek, hogy nem hiába küldött bennünket, ki fogjuk fejteni tehetségeinket az ország előtt, harcba szállva, ha kell, de mindig szem előtt tartva a békét, miként ellenségeinkkel szemben tettük. „Békét ajánlunk föl, — folytatta — de ha nem kell, ott leszünk és harcolunk és küzdünk s ezzel megmutatjuk a nemzetnek, hogy nem hiába küldött, mint arravaló hazafiakat és tisztességes embereket az országgyűlésre, hanem leszámolva ezekkel a támadásokkal, el fogjuk seperni azokat, akik galádúl támadnak bennünket.“ Ezután Tisza István gróf miniszterelnök üdvözlésére mentek föl a Várba. Desbordes Ernő mondotta az üdvözlőbeszédet. Hangsúlyozta a párt szeretetét és ragaszkodását a miniszterelnök iránt. Foglalkozott az ellenzéknek személyes gyűlölségből indított uj harcával s ő is kijelentette, hogy e harc elöl a munkapárt nem fog kitérni. A miniszterelnök válaszában mindenekelőtt hódolattal emlékezett meg Ferenc Józsefről, elhalt királyunkról, majd szólt a lefolyt koronázás lélekemelő ünnepségéről s az ellenzék részéről tanúsított zavaró incidensről, amely a miniszterelnök személyével volt kapcsolatos. Kijelentette, hogy ő a parlamenti erősebb rendszabályokat, amelyekre az ellenzék még mindig állandóan hivatkozik, egy végsőkig kiélesedett kényszerhelyzetben s nem kedvtelésből alkalmazta. Több mint három évtizedes közpályája után joggal mutathat továbbá arra, hogy a személyével vonatkozásban álló minden kérdést a legridegebben a közérdek szempontjából mérlegelt. Szólt ezután a külügyminiszterváltozásról, amely, úgymond, nem jelent rendszerváltozást. Beszélt ezután az osztrák miniszterelnök-változással kapcsolatban arról, hogy nekünk igen nagy érdekünk egy erős, életképes Ausztria. Majd szólt a románok támadásairól és kifejtette, hogy Erdélyt azért kellett nagyobb katonai védelem nélkül hagyni, mert a katonákra Brusszilov tömegtámadásaival szemben volt nagyobb szükség. Ez a helyzet tette lehetővé a szövetséges hatalmakra nézve, hogy a béke szavát kiejtsék és a békére vonatkozó kezdeményezéssel forduljanak ellenségeik felé. A mai lapokból úgy látjuk, hogy erre a kezdeményezésre a válasz talán már meg is érkezett. Hírlapi közleményről van szó, amelynek hitelességét nem ellenőrizhetem, amelyet tehát különösen erről a felelős helyről kijelentéseim alapjául nem is vehetek. Én előttem ma még bizonytalan, hogy tényleg ezzel a teljes elutasítással fognak-e ellenségeink a mi kezdeményezésünkre felelni. Ha ezzel felelnek, ha válaszuk tényleg változatlan föntartása lesz azoknak a tendenciózus beállításoknak, azoknak a távolabbi és a közelmúlt összes eseményeit hamis világításba helyező ferdítéseknek, amelyekkel az ellenséges kormányok egy, ma még az ő szempontjukból is teljesen céltalan, indokolatlan és eredménytelen öldöklésbe akarják népeiket továbbra is belehajszolni, akkor én erre csak azt mondhatom: ez sem váratlanul, sem készületlenül nem talál bennünket. Az it egészen világos, egyenes és tiszta előttünk. Mi készen állottunk a békére a háborút megelőző hosszú évtizedek alatt is, hiszen mindig és mindig a béke művén munkáltunk. Minket kényszerített a háborúba ellenségeinknek a mi életünkre törő indulata. Mi készen állunk a békére, bármely pillanatban ma is. De folytatjuk a harcot , ha 3 Isten úgy akarja, ennek a harcnak minden további napja újabb meg újabb bizonyítékát fogja szolgáltatni annak, hogy ez a háború istentelen, szükségtelen, hiábavaló pusztítása az emberi életnek, az emberi jólétnek, az emberiség legdrágább szellemi és erkölcsi javainak. A háborút folytatni fogjuk mindaddig, amíg az egymást követő sikerek vagy érvényre emelik az ellenséges kormányok lelkében is a józan belátást, vagy fölébresztik ellenük a szükségtelenül mészárszékre vitt népek millióinak önfentartási ösztönét. Végezetül kérte a párt támogatását és kifejezte jókívánságait. A koronából elveszett egy topázkó BUDAPEST, január 2. (Telefonjelentés.) A koronázás napján Szent István koronájából egy topázkó elveszett. Azonnal mozgósították a koronaőrséget, átkutatták mindazon helyeket, ahol a király megfordult- a drágakövet a Mátyás-templomban sikerült megtalálni. alülügyinilisztor" válasza az Északi államoknak. BÉCS, január 1. A császári és királyi külügyminiszter által Svédország, Dánia és Norvégia képviselőinek a békekérdést illető jegyzékére december 31-én adott válasz magyar fordításban így hangzik: Volt szerencsém megkapni az e hó 29 iki jegyzéket, amellyel Ön szíves volt engem értesíteni kormányának az amerikai Egyesült Államok elnökének legutóbbi, a tartós béke helyreállítását célzó lépése iránti érdeklődéséről és abban való részvételéről, valamint kormányának ama reményéről, hogy Wilson elnök jegyzéke oly eredményre vezet, amely méltó ama magas érzülethez, amelytől vezettette magát. A cs. és kir. kormány abban a kellemes helyzetben van, hogy megállapíthatja, hogy e kérdésben való fölfogása az ön kormányának fölfogásával egybehangzik és hogy december 27-én közzétett válaszában az amerikai Egyesült Államok elnökének ösztönzését, akinek nagylelkű indító okait méltányolja, szimpátiával fogadta. A cs. és kir. kormány ennélfogva megelégedéssel látja a támogatást, amelyet Svédország, Dánia, Norvégia kormánya Wilson úr kezdeményezése iránt tanúsít. Szántó Lajos nánfüralztéra Kenő mozi háza, Rákóczi gepfoidladla invali Mbrával szemben. Világhiíü varrógépek, Pathéfonok,gramofonok, kerékpárok. Is mázok, a||C3^ villamos zsiblámpák és filmek, gummik is géprészek nagy raktára. Javitó-mühely. ms Ksdvszö föltitslik.