Szeged és Vidéke, 1920. március (19. évfolyam, 49-74. szám)

1920-03-01 / 49. szám

klól jelenik minden délután. • Szerkesztőség, kiadóhivatal és fyamda, Kálvária­ utca 6. szám. Telefonszám 84. Kéziratokat ad vissza a szerkesztőség. Hirdetések díjszabás szerint. Főszerkesztő: BALASSA ÁRMIN dr. Felelős szerkesztő : SilBÓ LAJOS. n. Ára 60 fillér. SZEGED ÉS VIDÉKE XIX. évfolyam, 49. (5521) szám. P­ESTILAP. « Szeged, 1920 március 1. hétfő Előfizetési árak: egész évre 180 kor., félévre 90 kor., negyed­évre 45 kor., egy héra 15 kor. * Nyomatott a kiadótulajdonos Dugonics-nyomda r.-L könyvnyomdájában, Kálvária­ utca 6. sz Parancs. De Tournadre tábornok, szegedi városkormányzó, a város és annak területe fölötti impériumot 1920. évi március elsejei hatállyal a magyar polgári és katonai hatóságoknak adja át. Köszönetet mond azoknak, akik parancsnokságának gyakorlásában tá­mogatták és különösen a két kor­mánybiztos főispánnak, a polgár­mesternek, a városi tanácsnokoknak, az Ítélőtábla elnökének, a körlet­­parancsnok ezredesnek és vezérkari főnökének. Ugyancsak külön elismeréssel adó­zik az összekötő tiszteknek és alkal­mazottaknak, akik mellette dolgoztak. E szerény munkások segítettek abban, hogy a lakossággal érintkezzék, meg­ismerje annak szükségleteit, hogy a szegények nyomorát enyhítse, hogy a pártok izgatottságát lecsillapítsa, a zavargásokat megakadályozza. Ők így hozzájárultak ahhoz, hogy Európa Magyarországot józannak, mérsé­k­­eltnek, humánusnak és igazsá­gosnak lássa. Mindegyikük el­mondhatja magáról, hogy hazájáért dolgozott, amidőn a franciákkal együttm­űködött. Franciaország nem érdekelt fél Magyarországon. Soha­sem kívánt egyebet, csak azt, hogy Szegedet a bolsevizmussal szemben megvédje. Ugyanúgy meg akarta kímélni a várost oly megszállástól, amely bizonysag súlyosabb lett volna a francia megszállásnál, ha azt oly nemzetek hajtották­ volna végre, amelyeknek­ a m­agyar érdekkel és aspirációkkal közvetlenebbül ellen­tétes érdekeik és aspirációik vannak. Midőn a városkormányzó tábornok elhagyja e várost, amelyhez ragasz­kodott, épen Magyarország érdekében kívánja, hogy a franciák távozása ne szolgáltasson alkalmat a kecskemé­­tiekhez, vagy a budapestiekhez ha­sonló erőszakosságokra. A magyar hatóságok, amelyek Európa és a történelem előtt felelősek Magyar­­ország méltóságáért és amelyeknek igazságérzetét és mérsékletes szelle­mét a városkormányzó-tábornoknak módjában volt megbecsülnie, bizo­nyára elejét fogják tudni venni né­hány exaltált egyén bűnös üzelmei­nek, akik anélkül, hogy használná­nak, hazájuk jóhírnevét kompromit­tálnák. A városkormányzó-tábornok igen őszintén szerencsét kíván Magyar­­ország talpraállásához. Ez ország még túlszerencsétlen, sem hogy hidegvérrel gondolkozhatnék, de majdan, idők múltán, rá fog jönni arra, hogy melyek voltak az elhibá­zott kezdőlépések és meg fogja szív­lelni a nagy Deáknak Ferenc József­hez intézett e szavait: „Nem háborúskodásban, hanem alattvalóinak békés egyesülésében és megelégedettségében rejlik egy or­szág boldogulása.* De Tournadre tábornok a. k. Horthy Miklós kormányadó szegedi látogatása. Horthy Miklós fővezér, akit a nemzetgyűlés mai ülésén választott meg Magyarország kormányzójának, látogatást fog tenni Szegeden. Az ünnepélyes fogadtatás külsőségeinek részleteivel a városi tanács mai ülésén foglalkozott. A fővezérrel együtt Szegedre jön Huszár Károly miniszterelnök is. A teljes polgári és katonai parádé részleteit egy vegyes bizottság álla­pítja meg. A látogatás időpontja még bizonytalan. A Délvidéki Liga szegedi zászlóbontása A Liga vezetősége Szegeden. — Az alakuló közgyűlés. —­ Herczeg Ferenc és Steuer György ünnepi beszéde. A fölserkent nemzeti érzés, a ha­lálosan megcsonkított ország uj életre segítésének jegyében és vágyában, lélekemelően impozáns külsőségek között tartotta meg alakuló ünnep­ségét a Délvidéki Liga. A fényes ünnepségre, amelyre a város egész társadalma lelkesen készült, szom­baton délután különvonaton lejött Herczeg Ferenc, a Petőfi Társaság elnöke, a kiváló író, Steuer György a nemzeti kisebbségek minisztériumá­nak államtitkára, Eöttövényi Olivér nyugalmazott főispán és számos más előkelőség. Az illusztris vendégeket a város nevében Somogyi Szilveszter dr. polgármester fogadta, akinek üdvözlő beszédére Herczeg Ferenc­­válaszolt. Szombaton a Hági- vendéglő étter­mében meleg hangulatban lefolyt ismerkedési estély volt. Az alakuló közgyűlést vasárnap délelőtt tíz óra­­kor tartotta a Liga a városháza köz­gyűlési termében, amelyet ugyanott délután a Vidéki Újságkiadók Egye­sületének gyűlése, majd este a szín­ház díszelőadása követett. Az ünnepély lefolyásáról az alábbi részletes tudósításban számolunk be : Ismerkedési est a Hágiban. Szombaton este fél nyolc órakor ismerkedési estély volt a Hági ven­déglőben, amelyen teljes számban megjelentek a budapesti vendégek és a szegediek közül négyszázan voltak jelen. Becker József dr. tanító­­képezdei igazgató mondotta az első felköszöntőt, utána pedig Szalay József dr. kerületi rendőrfőkapitány üdvözölte Herczeg Ferencet. Herczeg Ferenc hosszabb beszéd­ben köszönte meg az üdvözlést. — Az egész világháború folyama alatt és utána — mondotta — egyet­­len nemzet volt az, amelyik meg­tartott minden szerződést, jól bánt a hadifoglyokkal, internáltakkal és minden tekintetben kulturnemzethez méltóan cselekedett a magyar. A tájékozatlan Európának föl kell nyitni a szemét, hogy egy ilyen kulturnemzethez méltóan bánjon el velünk. Számít a Délvidéki Liga tá­mogatásánál minden magyar és minden sváb emberre, aki hű a ha­zájához. Lázár Andor dr. fölszólalása után általános kívánságra Steuer György dr. államtitkár be­szélt a svábok és szerbek hűségéről. Kevesebbet politizáljunk és többet dolgozzunk — mondotta azután. Ne akar­junk eredményt elérni, hanem komoly munkával. Becsüljük meg egymást, fogjunk össze, minden magyar egyet akarjon: a haza feltámadását. Ha a Bánát elvész, ajrg Szegednek is vége. Elleti a magyar sváb fegyverbarát­ságot. (Lelkes éljenzés.) Almássy Endre színigazgató Her­czeg Ferencet mint színpadi írót élteti. Somogyi Szilveszter dr. meg­köszöni a szegediek aposztrofálását, fölajánla Szeged támogatását és él­teti Steuer Györgyöt. A mindvégig lelkes hangulatú is­merkedési estély éjjel 11 órakor ért véget. A vasárnapi közgyűlés. Vasárnap délelőtt 10 órakor tar­totta a Délvidéki Liga alakuló köz­gyűlését a városháza nagytermében, amelyet ez alkalommal a városi és a nemzeti színekkel ékeskedő zászlók díszítettek. A gyűlést Schmiedt Fe­renc Máv. felügyelő hirtelen meg­betegedése folytán Molnár Ferenc, a szervező bizottság alelnöke nyitotta meg. Miután a tanítóképző intézet énekkara elénekelte a Himnuszt, az elnök üdvözölte a Tisza partjára eljött fővárosi kiküldötteket és átadta a szót Vasek Ernő dr. főispánnak, aki Szeged­ városa nevében többek között a következőket mondotta: — Megvallom, zászlódíszben és virágerdővel akartuk önöket fogadni. Virágainkat idegenek szaggatták le, ellopták illatát, szirmait elhullatták idegen kezek érintése. —­­Szent trikolórunk az ötéves háború forgatagában nagyon meg­kopott. Azután jött a másféléves dermesztő éjszaka és mi begöngyöl­­tük zászlainkat, eldugdostuk az ide­genek elől. Csak egyszer vettük elő. Akkor, amikor megkínzott nemzetünk a vádlottak padjára került a béke­­konferencia előtt. — Lelkünk mérhetetlen gyásszal van tele. S ha végigsétálok a szőke Tisza partján, a másik oldalról jajongó panaszok szállnak át hozzánk és figyelmeztetnek bennünket arra, hogy sebeink újak, vigyáznunk kell és virrasztanunk. Innen tőlünk pár száz lépésnyire harctér van. A magyar nemzeti gondolat vívja nehéz harcát az idegen invázióval. Az elhulltak és a szenvedők százezreinek panasza zörgeti éjjel nappal ablakunk. — Első örömnapunk akkor volt, amidőn Horthy vezér darutollas le­gényei megindultak innen meghódí­tani még egyszer ezt a hazát, ezt a nemzetet. Ezer évnek előtte Árpád apánk innen vezette ki honfoglaló őseinket nyugat felé, hogy meg­ostorozza őket bűneikért. Horthy vezér darutollas fiai a második év­ezred hajnalán innen indultak el, hogy megkorbácsolják a bizánci késeiben fetrengő keletet. Ez volt az első irredentizmus, ez volt az az erő, amely tiszteletet követelt magá­nak az egész világ előtt. — Második örömünnepünk ma van, amidőn a magyar irodalom illusztris fejedelme vezetése alatt megmutogatja keletnek és nyugatnak egyaránt a magyar irredentizmus másik nagy erősségét, a magyar kultúrát. — Szeged város népe és a köz­tünk levő vértanú szellemek nevében üdvözlöm a mapai irredentizmus zászlóvivőit, a mi kedves pesti ven­dégeinket. Herczeg Ferenc beszéde. A zajos éljenzéssel fogadott be­széd után Herczeg Ferenc emelke­dett szólásra : — Méltóztassék megengedni — mondotta, — hogy mindenekelőtt hálásan köszönjem azt a rokonszen­­vet, amely engem és Budapestről velem jött tisztelt társaim és bará­taim e város falai között fogadott. Mi súlyt vetettünk arra, hogy a Liga első zászlóbontását Szegeden tartsa és pedig azért, mert Szeged, ha közigazgatásilag nem is, de a való­ságban fővárosa volt mindenkor a Bánátnak. Azt merném mondani, ami a Bánátban magyar volt, Szegedről jött. Szegednek ma kell csak érez­nie, hogy mit vesztett a Bánáttal, viszont a Bánát csak most érzi, hogy mit vesztett Szegeddel. Szeged minden fejlődése, virágzása attól függ, hogy a magyar gondolat fél-e és visrágzik-e a Bánátban. Azért gondolom, hogy e nép, Szeged népe, amely regeneráló erejének, ma­gyar életerejének oly sok, oly nagy­szerű jelét adta, meg fogja érteni, hogy ha a Bánátért harcol, önma­gáért harcol ! — Beszélnem kellene most már a mi Ligánk céljairól. Méltóztassék megengedni, hogy itt előbb leszá­­moljak egy kérdéssel, amellyel már a budapesti alakulás alkalmával fog­lalkoznunk kellett. Megismétlem azonban magamat, miután a kérdés eléggé fontos. A kérdés az : Irreden­­tisták vagyunk-e vagy nem. (Fölkiál­tások : (Igen !) Ha irredentizmus azt jelenti, hogy soha, soha, de soha nem fogunk belenyugodni abba a véres gyalázatba, abba az égbekiáltó igaz­ságtalanságba, amelyet Szent István ezeréves birodalmával elkövettek, akkor mi igen is irredentisták va­gyunk. Nemcsak mi, minden tisz­tességes magyar, minden tisztességes

Next