Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1852
PAEDAGOGIAI JEGYZETEK A z iskolai évkönyvek jótékony létrehozatalának célja részben a tudományosság előmozdítása, részben a nevelési és tanítási ügy kezelése, részben pedig a t. c. közönségnek ez ügyben teendő felvilágosítása. A cél mindenesetre szent, s még annyival jobb , minthogy e nézeteknél szabad választás engedtetik. És igy az ifjabb tanár egy ily kínálkozó alkalmat önkényt tudományossága példányául használand fel; mig az iskolai pályán megtörődött, dús tapasztalatainak bő raktárából hasznosakat közölhet azokkal, kik e részben még kevésbbé jártasok, anélkül, hogy a többi tanár egyéniségének bármily csekély bántalom okoztatnék. Ez értelemben választom én az előttünk fekvő rövid jegyzeteket jelen évkönyvünkben , mellyek részint hosszas olvasások gyümölcsei, részint visszaemlékezések a huszonöt éves tanítói, nevelői és igazgatói pályámon szerzett tapasztalatokra. Sokat tanulmányoztam , megvallom, a paedagogiai folyóiratokat, nevelés és tanításról irt munkák és hason közléseket, s azokat felhasználni mindig igyekeztem. Ha e sorok, eltekintve az alanyi színezet s helyi rendeltetéstől a szűk korláton kívül is, melyre azok különösen szánvák, hasonlóul használandnának: részemről nem remélt nyeremény leendne. Miket a t. c. közönség nyilt vallomásoknak, munkatársaim igénytelen nézeteknek, egykori tanítványaim baráti emléknek, a mostaniak és — még talán Isten kegyelméből — a jövendők tanítási és igazgatási modorom hasznos felvilágosításnak tekintsék. * * Iskolai ép oly rögös mint fontos pályára lépendő azon irányt jelölöm ki magamnak, mely az iskolára üdvös, reám nézve pedig megnyugtató legyen. Ez előttem a legelső föllépéstől fogva megmásíthatlan maradt , tudván, hogy nélküle hiába igyekezendünk, haszonnal nem munkálkodhatunk. Kezdetben ezer vala az akadály, melyeket, mint újoncnak, leküzdenem kelle; az okult tanárok tanácsai s el nézeteim lassan kint feltaláltaták velem a módokat, melyek az iránytól el nem tántorítottak. Naponta, sőt éji csendes órákban tűnődtem azon, hogy a gyenge gyermek szívét és eszét egyaránt képezve célhoz vezessem. Hamar beláttam, hogy ehez még nem elég a gyermeknek szorgalmas iskolai látogatása; megtanultam hogy ezenkívül föltételeztetik iskolában a legnagyobb rend, csend, figyelem és értelmes előadás. Igen, de az ifjú tanár mikép találja ki az eszközöket, melyek által az egyik fentartassék s a másik létesíttessék? Ez oly szikla, melybe többször ülődik a még nem tapasztalt tanár és sokszor önkorával, egészsége veszélyeztetése s elkedvetlenedésével. Nem tudja a szegény ifjú ember, hogy benne kell létezni az erőnek, mely a sziklát lerontsa. Melyik hát az? Ez nagy kérdés. Ennek megoldására több éves tanárnak is nehezen sikerül egyenes válaszszal síkra lépnie. Én első évemben gondolom, hogy haragos lármával mindent legyőzhetni, de csak hamar észrevevem, miszerint azonkívül, hogy egészségem leroncsolásával lakoltam, sem rendet, sem csendet, sem figyelmet kellőn nem eszközölhettem. Más módhoz kelle hát fordulnom. És csak hamar tapasztalául, hogy a siker mindkét részről kedvezőbb. A sziklát leküzdendő erő csakugyan magában a tanárban létezik, és ez — annak a tanításnál egész viseletében egy lélek által, ez pedig méltóságteljes komolyság és atyai szeretet által nyilatkozik, hogy