Szegedi Gyorsíró, 1904. október - 1905. június (1. évfolyam, 1-10. szám)
1904-10-10 / 1. szám
1. évfolyam. Szeged, 1964. október hó 10. 1. szám. Felelős szerkesztő : Szerkesztőség és kiadóhivatal. 1 Kiadja: JAKAB LAJOS. Fertő-u. 4. sz. 4 Czer Tódi (G vorsiró Kerület. Ára (előrefizetve) 1 évre 2 K., az egylet tagjainak és középiskolai tanulóknak 1 K. — Postán 201 -el több. MEGJELENIK MINDEN HÓ 10-ÉN, JÚLIUS ÉS AUGUSZTUS KIVÉTELÉVEL. SZEGEDI gyorsíró HAVI FOLYÓIRAT A GABELSBERGER “ MARKOVIT” rendszer szerint. A SZEGEDI GYORSÍRÓ-EGYESÜLET ÉS A SZEGEDI IFJÚSÁGI GYORSÍRÓKÖRÖK HIVATALOS LAPJA. B E K E. Si vis pacem, para bellum. Nem bolygatjuk a múltat. Mielőtt azonban a feledés fátyolát ráborítanánk — okulásul a jövőre nézve — elmondjuk róla röviden nézetünket. Igaz, hogy a haladás, a boldogulás küzdéssel jár. Küzdés nélkül nincs élet. A stagnálás már maga a halál mindenütt, tehát a gyorsírás világában is , ezért nekünk is küzdenünk kell, ha élni akarunk. Szívesen meghajlunk minden nemes küzdelem, bármily heves, de nem személyes jellegű harc előtt, ha az nem önérdek, nem egyéni hiúság, hanem a gyorsírás szent ügyének diadalra juttatásáért folyik. Ámde a múlt tanévben lezajlott kíméletlen s a régi gyorsírói zajos viták és hírlapi polémiák közt is páratlanul álló harcok nem a gyorsírás ügyéért vívattak. Ezért elitéljük. De nem csak mi, hanem elítéli azt velünk együtt az egész iskola. Mi elitéljük különösen Ezért, mert a gyűlölet szülte izzó szenvedélyek kitörései iskolánk összes oszlopos férfiai ellen többnyire az ifjúság részére készült szaklapjainkban látván napvilágot, felette alkalmasak voltak a minden iránt fogékony lelkek megmételyezésére és elvadítására, alkalmasak voltak az ifjúságot díszítő szerénység levetkőztetésére s a gyorsírás tudományát megtermékenyítő vitatkozások elfajulásának előidézésére. Ki volna köztünk az a rövidlátó, ki ily körülmények közt hinni merné, hogy jobb sorsra érdemes ügyünket a tanférfiak, tanintézetek, tanügyi hatóságok támogatásukkal elősegítik s hogy az ifjúság közt terjesztik szaklapjainkat, melyeknek hangja, szelleme olyan, mely az ifjúság lelke előtt a szép, az eszményiségre való törekvésnek gátat emel és a lelkek művelődését, nemesülését — tehát a tanintézetek egyik fő célját — nem elősegíti, hanem akadályozza, vagy éppen lehetetlenné teszi! Kijelentjük, hogy iskolánknak ilyen ádáz gyűlölet szülte harcra, mint a minő szemünk előtt ülte orgiáit semmi szüksége nincs, de szüksége van elsősorban arra, hogy méltatlanul meghurcolt érdemekben gazdag nagyjaink méltó elégtételt nyerjenek, kiengeszteltessenek, mert az iskola békét akar, békét követel összes tagjaitól: békét a munkára, a komoly öntudatos és áldást hozó munkára. Dolgoznunk kell, hogy rendszerünkben az írásegység véglegesen meghonosuljon s ellene senki ne vétsen, dolgozni kell, hogy rendszerünk