Szegedi Gyorsíró, 1922. szeptember - 1923. június (18. évfolyam, 1-10. szám)
1922-09-20 / 1-4. szám
.Vlll. évfolyam. Szeged, 1922. szept.-dec. hó 1—4. szám. SZEGEDI gyorsíró Havi folyóirat a Gabelsberger—Markovits- és a Reform-rendszer szerint. Kiadja: A Szegedi Gyorsírók Egyesülete. (Földváry-utca 2. szám.) Alapította JAKAB LAJOS Felelős szerkesztő dr. KATONA DÁVID. Ara (előre fizetve) 155 kor., tanulóknak 105 kor. TORMA KÁROLY 1881—1922. Amikor a magyar kultúrának minden munkájára a legközelibb szüksége volna, akkor ér bennünket a legfájóbb csapás." Nagy halottja van egyesületünknek, kiszámíthatlan a vesztesége ügyünknek. Férfi- , kora delén, életének virágos tavaszán szólította magához jámboréletű papját az Úr. A szívjóságú embert, a fáradhatlan nevelőt, a természet rajongó búvárát, rendszerünk buzgó terjesztőjét gyilkos kór ölte meg. NI. Torma Károly kegyes-tanítórendi áldozópap, főgimnáziumi tanár szeptember 23-án hajnali 2, 1 órakor lehelte ki nemes lelkét és szeptember 25-én reggel helyeztük örök pihenőre a belvárosi temetőben. Torma Károly 14 esztendőn keresztül volt atyja annak a gyorsírókörnek, ahonnan a szegedi gyorsírási élet kiindult. A szegedi városi kegyesrendi főgimnáziumi gyorsírókörnek volt közel másfél évtizeden át az elnöke. Kódosík .János, VarjúJános és Jakab Lajos szellemében vezette tovább a kört, amelynek szerény, de értékes reprezentánsa volt. Egyesületünk életében tevékenyen munkálkodott. Munkája mindenkor szakavatott, hozzáértő, az ügy iránt önzetlen volt, kerülte a kifelé való hivalkodást, túlzottan is szerény volt. Elhárított magától minden díszt és kitüntetést. Tanítása a Maywaldféle megalapozott tanításra emlékeztetett. Gondosan és lelkiismeretesen készült óráira, megírta tanításának módszerét is, de az nyomtatásban nem jelent meg soha. Másfél évtizeden át jegyzője, könyvtárosa, ügyv. igazgatója volt egyesületünknek, ahol puritánságával, kedélyes és lebilincselő modorával, fáradhatlan készségével csak barátokat szerzett, — neki nem volt ellensége. A könyvek, a szép szabad természet, a virágok, az iskola és annak virágai, tanítványai voltak azok, akikért élt, akiknek dolgozott. Elköltözött munkatársunk fogadd tőlünk utolsó búcsúszónkat. Szent és magasztos ügynek, a tanításnak áldoztad rövidre szabott, de munkáján dolgos életedet. A haza- és vallásszeretet hirdetésének voltál felkent papja és ennek a kötelességednek mindig hűségesen és becsületesen megfeleltél. Nemes lélek, szerető szív voltál. Előtted ismeretlen voltái gyűlölet fogalma, ezért mindenki szeretett Téged. Megdicsőült emléked munkára buzdítja tanítványaidat, követésedre serkenti ügyünk vezetőit, mert megmutattad, miként lehet és kell zajtalanul, bensőségesen szolgálni szent ügyet. Maradj köztünk továbbra is, emlékeztess minket a szépre, jóra és nemesre! Szívesen tanulunk Tőled. Pihenj csendesen! Torma Károlyt egyletünk tagjai közül sokan kisérték ki utolsó útjára. A ravatalnál Szász Hugó dr. alelnök mondotta a következő beszédet: Elkisértünk utolsó földi utadra, jó. Torma Károly, hogy elbúcsúzzunk Tőled mi is, akik műtársaid voltunk a gyorsírás művelésében. A búcsú mindenképen fájdalmas attól, akit a szépívű pálya delelőjén szakít el közülünk a halál. De többszörösen fájdalmas nekünk, akiknek szerencsénk volt kicsiny meghitt körben, a gyorsírók társaságában közvetlen közelből érezni nagy szíved melegét, élvezni nemes lényed vonzó és lebilincselő szeretetreméltóságát, egyéniséged lekötelező szíves úri modorát. Mi nagyrabecsültük, tiszteltük és szerettük, most pedig siratjuk Benned az igaz, a jó, az egész embert, a kiváló tanárt, a lelkes gyorsírót és egyletünknek feledhetlen ügyvezető-igazgatóját. Különösen a gyorsírás terén maradt Utánad szinte pótolhatatlan és kitölthetetlen úr. Mert a nagy mestereknek, a magyar gyorsírás lánglelkű apostolainak Bódogh .Jánosnak, Varjú .Jánosnak ésJakab Lajosnak voltál méltó utódja a kegyes atyák szegedi főgimnáziumának tündöklő tradíciókkal ékes gyorsírási katedráján. És most, hogy végső búcsút rebeg at-