Szegedi Híradó, 1863. május-december (5. évfolyam, 35-104. szám)
1863-07-15 / 56. szám
1863. Ötödik évfolyam. Megjelen: Hetenkint kétszer, szerdán és szombaton reggel. Szerkesztési iroda: Oroszlán-utca Ivánkovits-ház. 15Ii«.cl<í>:fci.:LV£vtívl: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Helyben a kiadóhivatalból elvetetve: Egész évre...................................................8 frt Egész évre........................................6 frt — kr. Félévre............................................................4 „ Félévre ........................................3 „ — „ Évnegyedre...................................................2 „ Évnegyedre........................................1 „ 60 „ Egyes szám áru & tér oszk. ért. 56-ik szám. Szerdán, július 15-én. Hidotcselv.: — —„/ Az hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 5 kr. feti&’V. szerinél 4 kr. többszörinél 3 kr. . .. Bélyegdij minden egyes beigtatásért 30 kr. * A „Nyílttérien a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 ujkrajcár, mond könyvkereskedéséhez cimezendök. Előfizetés szegedi“ híradó 1863. évi julius—decemberi folyamára. Szegeden házhozhordással és vidékre postán : félévre 4 frt, évnegyedre 2 frt o. é. Helyben a kiadóhivatalból elvitetve: félévre 3 frt, évnegyedre 1 frt 60 kr. pervén,— nem fogja megvonni itt sem minden szép és nemes körül tapasztalt buzgóldákosát. Ébredjünk! Siessünk tenni, mielőtt a nap lemegy, hogy büszke öntudattal számolhassunk be tetteinkkel, midőn az este bekövetkezett. Nyizsnyay Gusztáv: Néhány szó zenedék és zene-egyletek felállításáról. „A nemzet, nyelvében és művészetében él.“ II. Első s e tárgyban szóló cikkem (lásd „Sz. H.“ 52. sz.) azon szerény indítványt téve, hogy Szeged városa van különösen hivatva, — mint központ — egy a vidékre is üdvös hatású zenede fölállítására. Nevezett cikkemben — legalább hitem szerint — eléggé kifejtem azon e célra vezető előnyöket, melyekkel Szeged a körötte fekvő városok fölött bir. Jelen soraim célja tehát az eszközöket megmutatni, melyek az igének testet adnak, szóval: azon módról akarok szólani, mely a zenede létesítését eszközlendi, s amily komoly az ügy, úgy amint komolyan követeli a kor annak mielőbbi létesítését, oly komolyan kell átgondolnunk — különösen jelen nehéz korviszonyaink között — azon okszerű s biztos célhoz vezető módot is, nehogy a kimerült egyes honpolgárok s ennek fölállítását leginkább eszközlendő városi hatóság, az áldozat által megerőltessenek. A zenede fölállítását tehát, úgy Szegeden mint mindenütt, —a már fenállók mintájára, legbiztosabban úgy lehetne eszközölni, ha az egylet alapító és pártoló tagokból alakulna. Nevezetesen: Fö-alapító lenne Szeged városa. Természetesen, mert Szeged, — kebelében bírván a zenedét, — legkönnyebben élvezhetné annak jótékonyságát. Többi alapítók lehetnének azon városok melyek Szeged körül lévén, s igy kevesebb áldozattal élvezhetik annak tanait. Alapító tag lehessen akárki, valamint pártoló tag is. Hogy pedig alapító és pártoló tagokat szerezhessünk, szükséges meghatározott értékű részvényeket kibocsájtani, mégpedig külön arányban az alapító, úgy a pártoló tagokra nézve is. Azonban hogy mindez megtörténhessék, óhajtandó volna, Szeged, Makó, H.-M.-Vásárhely, Orosháza, Szentes, Csongrád, Félegyháza, Szabadka és Dorosma városokból néhány ismert ügybarátból ideiglenes bizottmányt alakítni, kiknek feladatuk lenne, egy Szegeden fölállítandó zenede tervet kidolgozni, továbbá a pesti zenede alapszabályait a helyviszonyhoz képest átdolgozni, valamint a fölállítandó tanszékeket meghatározni s így egy általános költségvetést megalapítani, melyből kitűnnék, mily arányban lehet és kell a részvények értékét megállapítani. Ily módon hiszem azon általános óhajtásnak megfelelhetni, hogy Szegeden zenede legyen. A zenede alaptőkéjét ezer mód van szaporítani: hangversenyek, műkedvelői szinielőadások, helyben és a vidéken elterjesztendő aláírási ívek által; s meg vagyok győződve, hogy a szegedi nőegylet, melyben oly sok jeles bonleány van, egy díszes koszorút ké penyészszínik selyem-hernyókat! Tagadhatatlan, hogy a szegényebb néposztály gyermekeire nincs célszerűbb, sőt anyagilag is hasznosabb foglalkozás, mint a selyemhernyók tenyésztése! És mégis vidékünkön mily lassan, úgyszólván nyomorúságosan teng e keresetforrás; valóban szomorú bizonysága ez annak, hogy mi mindent az egekre szeretünk bízni, pedig ha jól fölfogjuk helyheztetésünket, minden módot és alkalmat meg kell ragadni anyagi és szellemi előhaladásunkra, nekünk, ha élni akarunk, tömérdek teendőink vannak, erős, határozott lélekkel kell bírnunk, hogy jövőnket biztosíthassuk, s ha erre törekszünk, anyagi helyheztetésünk javítását szem elől nem téveszthetjük ; e szerint a számos teendők közt figyelmünkre méltó a selyemhernyó - tenyésztés is. Felsőbb helyütt ez ügyre kiváló gondot fordítanak, mi mindazonáltal nagyon hidegek vagyunk iránta, és a csekélyszerű nehézségek eltávolítása körüli tétlenségünk mellett, megfosztjuk népünk gyermekeit oly keresetforrástól, miáltal a gyermekek önruháztatásuk egy részét fedezhetnék; azért igen csodáljuk, miként találkozott városunkban magát előkelőnek tartó egyéniség, ki a selyemhernyó-tenyésztést haszontalanságnak mondó, egyébként is ez nem szüleik által elkényeztetett urfiaknak való foglalkozás. Versecen és Fehértemplomon a leánykák ruházatukat a selyemgubók árából szerezték már azon időben, midőn a gubók fontjának fél forint volt az ára. Ha más városokban mindkét nembeli fiatalság foglalkozhat a selyemhernyó tenyésztéssel, és pedig haszonnal, miért ne foglalkozhatnék nálunk is? Szép keresetforrás ez; népünk gyermekei rendre, munkára szoknának, önmagukat kezdenék becsülni, hogy pénzt tudnak keresni, és a munka hasznosságáról meggyőződvén, magukat az emberi társaságra nézve hasznos egyénekké képeznék. A munkátlanság a társadalom erejét ssibbasztja és fogyasztja, és ennek elhárítására önmagunknak kell gondot fordítanunk. Sz.-Annan Arad megyében egypár évtized előtt nevezetes selyemmozoláló intézet volt, s elpusztult a múlt évtizedben. Szemlakon gróf Hadik emelt egyet, s szintén elpusztult. Azonban örömmel olvastam e lapok 52. számában a battonyai junius 29-én kelt levelet, melyben arról értesülünk, hogy a nyert gubók fontja ez évben 3, jövő évben 42, végre 1865-dik évben 6 ezüst húszassal fog dijaztatni, s mint a levél szövegéből kitűnik, francia társulat ügynöksége által. Köztudomású dolog, hogy a franciák Temesvárt, Versecen szedik a selyemgubókat, mi pedig Franciaországból vagy más helyről kapunk selyemhernyó-tojásokat, melyek tapasztalás szerint nem oly jók, mint a magyarországi régi selyemhernyók maradványai, azért midőn a franciák satnyult selyemhernyóikat a mi hernyóink tojásaival iparkodnak nemesíteni, javítani, magunknak is arról kellene gondoskodnunk, hogy a régi selyemhernyókból származott tojásokat hazánk minden vidékein meghonosítsuk, és ne használjuk az idegen földről hozott beteges hernyók tojásait: erre nézve nem lenne céltalan, ha intézkedések tétetnének a selyemhernyók gubóinak beváltására oly árral, mely a tenyésztésre jótékonyan és buzdítóan hatna! Városunk külrészeiben az utcákon eperfákat kellene ültetni; a városi és tanyai lakosok számára az eperfa-csemeték olcsóbb áron árultatnának mint eddig; az utcákon levő egészséges eperfák kivágatása szigorúan silalmaztatnék. A szegényebb sorsú emberek az eperfa-nevelésre ösztöndíjjal is buzdíttatnának. A gazdasági egylet kiváló figyelemmel kísérhetné a selyemhernyó tenyésztését, a városi és megyei selyem-felügyelők kitűnő gondoskodásuk közé tartoznék az eperfa és selyemhernyó-tenyésztést a nép között elterjeszteni, a hernyókkal való elbánást saját példájukkal érthetővé és sikeressé tenni. A kezdet nehéz, fáradság, küzdés jár a megindítással, de ha egyszer lendületet nyer a selyemhernyó népünk között, fáradozásának anyagi hasznát is fogja élvezni. Hazai mozgalmak. Szeged, julius 14. —nyi. Mire e sorok világot látnak, talán épen azon pillanatban, midőn az olvasó elé kerülnek, az erdélyi országgyűlés, melyre — legújabb hivatalos tudósítások szerint — biztosul gr. Foliot Crenneville Lajos, erdélyi főkormányszéki elnök úr választatott meg, megfog nyittatni. A választásokról lehangoló hírek érkeznek, amennyiben bizonyos rész semmi eszköztől sem riadt vissza, hogy jelöltjeinek többséget szerezzen. A kolozsvári lapok szerint a szent vallás is fölhasználtatott eszközül, szószéken átokkal fenyegettetvén azok, kik a megnevezetteken kívül adják szavazataikat. A szegény román népet azzal ámították, hogy a magyar párt az urbért, melyről pedig a nemesség önkényt lemondott, vissza akarja állítani, míg ellenben a román követek választásához communisticus hiú remények csatoltatnak. Mi tartózkodunk e tények fölött ítéletet mondani; elítéli azokat a közvélemény és a kérlelhetetlen történelem; de nem mellőzhetjük sajnálatunkat kifejezni afölött, hogy akadtak, kik nem irtóznak az egy haza lakosai közé a viszály magvát elvetni, kik a haza épületére vakon oda hajítják az üszköt, hogy belőle a veszélyek tűzvésze származzék. Addig is, míg az országgyűlés ünnepélyes megnyitásáról szólhatnánk, közöljük az utóbbi napokban történt választásokat. Megválasztottak pedig: Thury Gergely Háromszék; Ballas János tvszéki ülnök, Pap Péter g. n. e. vicarius és Demján Péter szolgabiró Hunyadmegye; Negrutin János, Pap Leontin megyetvszéki ülnök és Dunka főkormányszéki tanácsos, Vajda László tszéki ülnök Kolozsmegye; Muntean Gábor gymnasiumi igazgató, Sterka Sulutz József, Gaetani Miklós Alsó-Fehér, Szancsali Antal, Vajda-Hunyad városa; Brán János Fogarasvidék; gr. Bethlen Farkas Kitküllőmegye; Manger Károly keresk. kamrai elnök Brassó városa; Both Frigyes szolgabiró Segesvárszék; gr. Kálnoky Pál K.-Vásárhely; Hodosi József alispán A.-Fehérmegye, Schmidt Henrik tanár a n.-sinki kerület részéről. A gyalui választó kerületben gr. Eszterházy Kálmán magyar és Vida László román jelölt, egyesen 305—305 szavazatot kapván, a választás ismételtetni fog. Dózsa Elek m.-vásárhelyi követ pedig leköszönt. Ne csodálják. olvasóink, hogy a szárazság okozta bajokra újra újra visszatérünk, hiszen ez ma nálunk életkérdés. Most is megemlítjük, hogy dr. Pakst a keresk. minisztérium egyik tanácsosa, mint a „Fin“t Bécsből értesítik, az aggodalmat keltő szárazság tárgyában egy emlékiratot készített. Ez emlékirat a magyar alföldön újabb időben gyakorta előforduló szárazságnak okait és azon utakat és módokat tárgyalja, melyekkel ez okok elháríthatók lennének.“ „A mellett, — úgymond — hogy az idén a légköri üledék fogyatkozása a magyar alföldön nagyobb volt, mint korábbi években, mégis föltűnő , hogy azon vidékek éghajlata évek óta esőszegényebb ,s így ezen irányban a víz hiánya nagyobbodik, a föld termése pedig csekélyebbé válik. Először a szárazság okairól, s aztán az ezeket elhárító eszközökről szól. Szerinte az alföldi síkság száraz éghajlatának fő oka a föld általános égalji fekvésének alakzataiban, erdők és ültetvények hiányában s a csekély vízmennyiségben fekszik. Az éghajlatnak ezen vidéken roszabbulása pedig keresendő : 1) azon körülményben, hogy a magas hegységi vidékeken a hegyhátak és ereszek napról napra mindinkább erdőtlenittetnek, úgy hogy a légköri gőzöknek e receptorai, a források és folyóvizek.hathatós táplálói, s a síkság felé vonuló felhőknek erélyes közegei — az erdős hegyláncolatok és hegységek, nagyfontosságú föladataik teljesítésének eszközeitől megfosztvák. Ennek következménye, hogy a patakok és folyamok vízszegényen hömpölyögnek a lejtősebb helyekre, a vízkigőzölgés egyre fogy, a vizek állásai korábbi magaslataikkal nem bírnak, s az erdőkből támadó esővonatok mindinkább gyengébbekké és ritkábbakká lesznek , időről időre igen hirtelen alakulnak és épen oly hamar ki is ürülnek, gyors áradataikkal több kárt, mint hasznot okoznak. De m a sik, Ságon s a völgyekben is ugyanazon romboló rendszert követik az emberek. Egész nagy területeken egy fia erdőt sem lát többé a szem, kopár pusztaság mindaz, merre széttekint. A gazdasági telkeken, a határszéleken és útléleken is hasonló állván az ültetvényekről, így a síkságon is hiányzik a legfontosb eső-receptor, jéget és földet szárító szelektől védő pajzs. 3) A tavak, rétek, mocsárak kiszárittatnak, vagy nagyobb vizek tükrének ajándékoztanak; a folyamoknak gyorsabb lefolyás szereztetik, rangasbártosulataik ellen gátok emeltetnek, mely által néhány darab földet a művelésnek az emberek, igaz, megnyernek, de ugyanez által az esőt képző vizgőzölgési közegeket is jóval megkevesbítik, háromféle utat és módot említ föl arra nézve is, hogy miként lehetne jövőre a szárazsággal látogatott vidékek éghajlatán javításokat előidézni. Ezen három eszköz a következő: 1) Ott mindenütt, hol korábban erdő volt, ismét erdőt létesítni. 2) Ugyanezt kell tenni a síkságon is, hol biztosan állítható, hogy fa ültetvények létesíthetők. 3) Ne igen siessünk továbbá a mocsárak, rétek és vizöntések kiszárításával s a tavak lecsapólásával. Van még úgy is elég föld az emberek számára hol ellakhatnak, s melyet művelhetnek s amelyből megélhetnek. Inkább talán arról kellene gondoskodni, hogy alkalmas helyeken új vízgyűjtő és vízfogó helyek készíttesenek; a folyamszabályozással egyszersmind nagyszerű vízvezeték és víztartó munkálatok köttessenek egybe, s ott, hol folyóvizek vannak, azok öntözésekre nagy mérvben használtassanak. Végül nem mulaszthatja el emlékiró, hogy még két segédeszközt is meg ne nevezzen. Ezek egyike a a kormány segélye, szükséges törvények javítása és életbeléptetése által; másodika pedig a földmivelő nép minden osztálya értelmességének emelése, hogy kellőleg belássa azt, amit saját hasznára tennie kell és tennie nem kell. E javaslat a kereskedelmi s közgazdászati minisztérium által a fm. magyar királyi helytartótanácshoz küldetett le, hogy ezt az országos gazdasági egyletnek és az országos építészeti hatóságnak közreműködésével megvizsgálván , róla véleményes fölterjesztést tegyen.