Szegedi Híradó, 1863. május-december (5. évfolyam, 35-104. szám)

1863-11-21 / 93. szám

1863. Ötödik évfolyam. MIM IV tegj­elen: Hetenkint kétszer, szerdán és szombaton reggel. Szerkesztési iroda: Buzatér, Mayer-ház. Biadóhivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Előfizetési föltételek: Szegeden házh­ozhordással és vidékre postán. Egész évre.......................................................8 írt Félévre . .­­......................................................4 „ Évnegyedre......................................................2 „ Helyben a kiadóhivatalból elvitetve: Egész évre............................................6 írt­a ki. Félévre ............................................3 „­­ „ Évnegyedre............................................1 „ 60 „ Egyes szám­ára fi kr osztr. ért. 93-ik szám. Szombaton, nov. 21-én. X hirdetés els.: Az hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 5 kr, két- V * i‘'3sS szerinél 4 kr, többszörinél 3 kr. Bélyegdij minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyilttér“ben a négyhasábos petitsor igtatási dija fe új krajcár. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsig­­m­ond könyvkereskedéséhez címezendők. Gazdasági egyleti közlöny. A csongrádmegyei gazdasági egy­let összes tagjai a f. hó 30-án reggeli 9 órakor, Szegeden, a kaszinó helyisé­gében tartandó tisztválasztó közgyűlésre ezennel meghivatnak. Szeged, november 15-én 1863. Bérczy Antal, alelnök. Az ipar terén folyó kontárkodások káros következményei.­ ­ Nem szándékunk a boldogult céhrend­szer sírja fölött sóhajtozni; legkevésbé sem akarjuk az ipar zsarnok láncait visszakérni, de a mai iparszabadosság helyébe méltán óhajthatunk törvényes iparszabadsá­got, hol aki valamit vállal és kezd, először adja tanújelét, hogy azt tanulta és érti. Tör­vényt szeretünk tisztelni; hol nincs világos törvény, ott jó az ideiglenes szabály is; sza­bály, mely meg van alapítva, mely szabato­­san van körvonalazva. Nem ok nélkül kivárjuk ezt, mert vár­jon mily alapon vezettetnek jelenleg az ipar­­ügyek ? melyik rendszer szabályozza az ipar­jogot? — nehéz volna megmondani. Csak vegyük azt, hogy 1848 óta, tehát 15 év alatt, bírtuk előbb a régi céhrendszert, erre következett a Klauzál-féle módosítvány, harmadszor jött a régi rendszer féligmeddigi viszaállítása, negyedszer a Bach-rendszer alatti módosítvány, ötödször az iparszabadság, ha­todszor az alkotmányos mozgalmak kezdeté­vel a Klauzál-féle szabályok, hetedszer végre a most fönnállók, melyeknek összetételeit senki nem ismeri, melyek a céheket minden szoká­saikkal föntartják erkölcsi kötelességeik haj­dani voltában; más oldalt az anyagi és gya­korlati előnyöket az ásusban egészen elveszik tőlök. Vannak céhek és vannak szabadalmas kontárok, kik se nem tanultak, se nem tud­nak , és iparüzlettel bírnak; tér nyílt a kapzsi­ságnak, s a különben is nyomasztó körülmé­nyek alatt nyögő iparosok, kik egész életü­ket bizonyos iparág megtanulására szentelték, bámulva nézik egyes kontároknak cselfogá­sokon alapult bandabandáit; az idétlen versenyt, mely tapasztalatlanok kapzsisága nyomán ke­letkezik és elenyészik, miután az iparosok és közönség kijátszatának. Mert iparügyeink se­hogy sincsenek szabályozva; az egyik rend­szerből a másikba való átmenet oly rögtön­zött volt, hogy némely rendszer rövid életé­vel csak káros következményeiben jön érezhe­tővé , és a csekély előnyök, melyek az állam és egyesekre vonhatók lettek volna, a lűtré­­szi gyorsaság által elmosódtak, s a csekély fény, mit a közjólétre vethettek, csak az óriás árnyakat tette még feltűnőbbé. A céhek zsarnok szabályai eltörültetvén, terhei és kötelmei megmaradtak. Az új kez­dők nem léptek a testületbe, hogy ne kelles­sék annak terhét viselniök, de elkezdték az iparűzést tanulatlan, tapasztalatlan fővel, ront­ván az ipar hitelét, tekintélyét és polgártár­saik tanulmányon alapult érdemét, károsítot­ták az államot, mert a terhek alól kibújtak, de ennyiben előnybe is jutottak, mert nem kell ahoz nagyítás, ha azt állítjuk, hogy aki az államterhek alól kiosonhatott, különösen az utóbbi években tetemes tőkét mentett meg üzletében. S ezek jogtalan iparüzlete, midőn a testületek által megtámadtatott, maga a hatóság vette őket szárnya alá; azon hatóság, melyet az imént bűnösen kijátszottak. Mivel már ekkor bejelentették iparüzletöket, s az állam jövedelmét szaporítani ígérkezett ebbeli cselekményük. Volt oly merész iparüző, ki két évig titkon kontárkodott, segédeket tar­tott, s midőn kérdőre akarták vonni, ipar­jogért folyamodott, s ama kontárkodási időt tanulási időnek állítván, noha mihez sem ér­tett, a céhtestületbe fölvétetni kérte magát. Egy valaki kereskedett bizonyos nyers­­terménynyel, mely valamely iparágnak szol­gált anyagul. Lassankint úgy befonta a jó polgárokat, hogy azok mind az ő zsebébe jutottak s megszűntek adóképesek lenni. Igen, mert ő összevonta azok érdekeit, s belátván iparcikkeik elhelyezését, a piacot titkontartott segédeivel, silányabb anyagból olcsóbban ki­állított cikkekkel elárasztotta, tönkre verte amazokat, míg ezalatt üzletétől mit sem fize­tett az államnak, sőt amazok is megszűntek adózhatókká lenni. De ez még nem minden. Az olcsó munka megbuktatta a merész vállal­kozót, és a segédek kirugaszkodván szokott rendjökből, elerkölcstelenedve, keveset dol­gozva, korhelykedve segítek tönkre jutni az iparághoz mit sem értő kereskedőt. Ezalatt a néhány szorgalmas jómódú iparos az eszeve­szett versenyt nem győzve, rendkívül meg­károsodott, s ügyei zilált állapotba jutának; a legjobb készítmény tekintélye előre el volt ítélve, az olcsóság határozott. Mindezek oly tények, melyek napjaink­ban nagy divatban vannak, melyek földerí­tésére időt és papirost fogyasztani nemcsak hogy nem fölösleges, de minden iparos csa­ládapának , minden állampolgárnak s minden közhivatalnoknak érdekében áll, ésannyira, hogy idevonatkozó nézeteinket legközelebb még bővebben elmondani el nem mulaszthatjuk. Hazai mozgalmak. Szeged, nov. 20. —nyi. (Marhavész, Földhitelintézet.) A hazánk több vidékeit már évek óta sújtó keleti marhavész mindinkább aggasztóbb színt kezd ölteni magára. Legújabb hivatalos tudó­sítások szerint jelenleg 32 megyéhez tartozó 218 helységben a járvány ismét növekedő hévvel dühöng, s legújabban 2914 darab marha van, mint vészbeteg följelentve. Pedig bizonyos, hogy vannak oly beteg marhák is, melyeket föl nem jelentettek. Ugyancsak a hivatalos tudó­sítások szerint a vész kiütése óta 40 megyé­hez tartozó 640 helységben 416,346 darabnyi összes marhalétszámból megbetegült 98,373 darab; ebből 32,277 meggyógyult, 59,157 elhullott, 4025 agyonveretett; minélfogva az eddigi összes marhaveszteség 63,182 darabra rúg. Ebből kiderül: 1) hogy a magyarországi szarvasmarháknak csaknem hatodrésze az uralgó marhavész áldozatául esett; 2) hogy dacára a vész elhárítására hónapokig irány­zott barmász rendőri intézkedéseknek, a marhavész haladó pusztítással terjeszkedik; minélfogva 3) kétségtelen, hogy az eddigi intézkedések foganatlanok. Dr. Poor Imre a „Gyógyászat“ című lapban ez adatokat consta­­tálván, a baj okát ott keresi, hogy a szak­értők csupán tanácsadásra szóllíttatnak föl a marhavész ügyében,­­ a határozatot pedig azon (a közigazgatásban bölcs) férfiak hozzák, s a határoztakat szintén oly férfiak hajtják végre, kik a marhavész ragályának megsem­misítéséhez nem kötelesek érteni; a rendőrség pedig nem a szakértők tanácsa, hanem a szaknemértők panasza szerint jár el teendőiben. Szóval, a fő anomália ott van, hogy az or­vosi ügyeket politkusok intézik, és nálunk nyoma sincs az orvosi rendőrségnek. Ez előz­mények után javasolja, hogy a nm. magy. kir. helyi. tanács hat hónapra ruházza föl a hazabeli tiszti orvosi rendet azon hatalommal, melylyel a közigazgatási vagy a pénzügyi hatóság országszerte tettleg bír; nevezzen ki szakértő orvosok és barmászok közül egy Budapesten székelő „országos orvosrendőri bizottságot,a­melynek feladata lenne a mar­havész elfojtására a legcélszerűbb szabályokat és utasításokat helyi, tanácsi határozatok gya­nánt országszerte nem csak elrendelni, hanem ugyanazokat a megyei és városi tiszti orvo­sok által a rendőrség köteles támogatása mellett mindenütt végre is hajtatni. Az or­vosi rendeletekért legyen felelős az országos orvos rendőri bizottság, azok szigorú végre­hajtásáért pedig a vidéki tiszti orvosok s a rendőrség legyenek felelősek. Hogy pedig a beteg marha, mint történni szokott, el ne ragadtassák, azon helyeken, hol a marhavész kint s alig van még néhány beteg marha, ne legyen szabad senkinek akár gyógyítási, akár oltási kisérleteket tenni, hanem minden marha­vészes barmot azonnal agyon kell ütni, agyonütés előtt azonban a vészbeteg marhá­nak méltányos árát a kormány által előlege­zett készpénzzel kell lefizetni. A gyógykísérlet csak ott legyen megengedve, hol a vész sok baromra van elterjedve. A Magyar Föld­hitelintézet jelenti hogy azon szőlőtulajdonosok, kik a Magyar Földhitelintézethez kölcsönért szándé­koznak folyamodni, ezennel figyelmeztetnek, hogy a szőlőbirtokra kívánt kölcsönöknél a kérvények rendes felszerelésén kívül szüksé­ges még: a) a jelzálogul ajánlott szőlő vétel­árának hiteles kimutatása; b) s a­hol ez nem lehetséges, az illető községnél létező adásve­­vési feljegyzésekre alapított bírói becslés be­adása. Figyelm­eztetnek továbbá az érintett szőlőtulajdonosok, hogy a szőlőbirtokok az alapszabályok 126—141. §§-iban foglalt ked­vezményekben , természetöknél fogva nem ré­szesülhetvén , fizetési mulasztás eseteiben irányukban végrehajtás útján az elárverezés alkalmaztatik.--------------­ Helybeli újdonságok. * (Az alföldi vasút földmunkálatai) végre hétfőn megkezdődnek. Egyelőre Szegedről 600, H.-M.-Vásárhelyről 300, Algyőről pedig 100 ember kap munkát, mivel a munkálatok a magán­birtokokon keresztül nem vétetnek foganatba. A munkások egyenkint nem fo­gadtatnak föl Húsznak kell egy csoportba állni, ezek közül egyik, vállalkozó gyanánt, társait fizetni fogja. * (Konstantin orosz császári herceg) teg­nap délután három óra felé érkezett Baziás felöl a szegedi indóházhoz, hol a polgármes­ter, a városi tanács , a helyben állomásozó katonaság tisztjei által fogadtatott s a vadász­ezred zenekara által üdvözöltetett. * (A lövészegylet tagjai) most az eme­lendő díszes lövölde-helyiségről gondolkodnak mely célszerűségi s a sétáló közönség iránti tekintetből is — igen helyesen — a népkert túlsó végére lenne építendő. Lövészegyletünk­­nek, mint tudjuk, körülbelöl 2000 osztrák ért­ forintnyi tőkéje van. Az építéshez szük­séges anyagokat az egylet egyes tagjai ad­ják; a munkálatokat is tagok végeznék, kik illetőségeiket 3—4 évi részletben készek el­fogadni. Nemkülönben egyes tagok 100—200 frtot ajánlottak föl építési költségül. Derék fiatal mérnökünk Novák Gusztáv egyleti tag a tervet is elkészítette már. Ily buzgalom mellett az uj díszes épület mielőbbi létesülé­­sének mi sem áll útjában. Csak a közgyűlés összehívása szükséges, mely az idő fölött határozzon s az építkezésre bizottmányt ne­vezzen ki. * (A helybeli kaszinó) tisztválasztó gyű­lése holnap d. u. 3 órakor leend. * (A helybeli közkórház október havi kimutatásából közöljük a következőket.) E hóban a felvétel ismét csekélyebb volt a múlt havihoz képest. Különös kórnemző nem volt észlelhető. Maradt szeptember végével 102 beteg=41 férfi 61 nő. Felvétetett 51=28 f­ 23 nő. Kezeltetett összesen 153=69 f. 84 nő, elbocsáttatott 52=28 f. 24 nő. Meghalt 9=5 f. 4 nő. A halálozás történt 2-szer gümő­kór, 2 szer hagymáz, 2-szer bél- és hashártyalob, 1-szer agykór, 1-szer szerves szívbaj és 1- szer Bright-féle vesekór következtében. Ma­radt október végével 92=36 f. 56 nő. * (A tanyák közt a bort 6 kron mérik.) Ez olcsó lőre aztán soknak megy a fejébe s csinál ott olyan zűrzavart, hogy oktalan állat lesz az emberből. * (Egy panaszos h.-m.-vásárhelyi levelet olvastunk) a „Kolozsvári Közlöny“ben, mely a többi közt azt mondja, hogy a tiszaszabá­­lyozási munkások között a gyöngébbek nem bírnak naponkint annyit keresni, hogy meg­éljenek belőle, s hogy e földmunkák átalá­­ban igen terhesek. Fájdalom, hogy a tisza­­szabályozási társulatok nem rendelkezhetnek oly összeggel, melyből e szegény napszámo­sok valóban fárasztó munkája érdemileg le­gyen jutalmazva. Azonban mi nem ismerünk földmunkálatokat, hol a napszámosok jobban lennének fizetve mint itt, hol a pénzkölcsön nehéz föltételek alatt lett megszerezve. (H.-M.-Vásárhelyről) ezeket írja rendes levelezőnk Gyulai: Óvodánk újra feltámadt. Sajnos, hogy a személyes gyűlöletnek még óvodánk is majdnem áldozata lett. Ideje volt az ügyet újra fölkarolni, s ok nélkül elmoz­dított óvónkat ismét visszahelyezni, s így a méltatlanul sértett önérzetű óvónak s az ügy­nek elégtételt adni. Beszélik, hogy Csongrád­­megye gazdasági egyletének h.­m.-vásárhelyi tagjai nem akarnak a jövő tisztválasztási gyű­lésben részt venni. Dehogy­nem! Ahol tenni kell, ahol szép és nemes ügyet előmozdítani kell, ott Vásárhely nem maradhat hátra. Ve­­deremo. — Valóságos népvándorlás van nálunk. Békésmegyei, ásóval fölszerelt emberek szá­zai vonulnak itt keresztül, munkát keresen­dők , azonban elszomorodva térnek vissza, mert nem kapnak munkát, mely kínos álla­pot fölött az embernek szive, lelke elkesere­dik! — A sámsoni éhezők, miután a kölcsön búzáért gr. K. Gy. nem állt jót, nem kaptak segélyt. Ez is szomorú. — Soha annyi la­kodalmat mint az idén ! Utcáink minden irány­ban lakodalmas örömrivalgások és zenétől viszhangoznak. — Majd a lakodalmakat disznó­torok váltják fel. Úgy mulatunk hogy! Miután nincs kukorica, leöljük a disznót s nolle velle ülünk áldomást. — December 6-án nagyszerű hangversenyünk lesz a szűkölködök javára, helybeliek közreműködésével. Sok jövedelmet kívánok! Kaszinónk ismét megalakult három évre. Ez egyletről bővebben írok jövő leve­lemben. — Ugyan mit csinál Goldinger azzal az ívén begyűlt sok pénzzel? Eddig csak be­jött egy pár száz forint, mely jeles művé­szünk évi fentarthatását biztosító, most alig tud valamit gyűjteni; a zenekar úgyszólva mit sem keres, — azaz hogy keres, de nem talál — már most hogy éljen meg a karmes­ter és családja? Pedig Goldinger közös s ked­ves sajátunk, s ha megkívánjuk, hogy ő a zenekart tanítván, hírnévre emelje, siessünk megosztani vele filléreinket, s ne nézzük kö­zönyösen nyomorúságát. — Ha valaki magá­nak a pénzhiányról fogalmat akar szerezni, menjen el a postára, s látni fogja, mennyien folyamodnak a földhitelintézethez a bécsi és belga bankhoz. M. M. bátya alig tudja skar­­tirozni. * (A szeged-aradi országút csinálására) 14 ezer forint van utalványozva, melynek nagyobb része már el is fogyott. Ez ország­út munkáltatása a csanádmegyei ínségesek végett vétetett foganatba. Ha­bár egy em­bernek egy heti munkánál több nem adatik is; ezen országainak eddig kijelölt része mahol­nap már elkészül. S ettől félnek, mert sok­kal több a szegény munkás, mint a munka. * (Egy perzekutort lőttek meg) múlt ked­den este. Valamelyik dorozsmai tanyáról kocsin jött hazafelé, midőn négy emberrel találkozott, kiknek barátságos jóestét mondott. Ezek egyike azonban szidalmakkal felelt s a szegény perzekutort oldalba lőtte, mire mind a négyen odébb álltak. A sebesült 24 órai kínlódás után meghalt. A tettesnek még nem jöttek nyomába.­­ (Meghívás) A nm. magy. kir. hely­tartótanács általi engedélyezés folytán, folyó hó 22-én délelőtti 10 órakor, a felsővárosi ka­szinó teremében, az alakulandó „Szegedi ol­vasó-egylet“ első közgyűlését tartandja, melyre az egylet t. tagjai, valamint azon t. c. urak, kik az egylethez csatlakozni szándékoznak, ezennel tiszteletteljesen meghivatnak. Szeged, 1863. november 19-én. Az ideiglenes bizott­mány által. * (Főtisztelendő Klaszovicz Lipót) c. apát. Csanádi éneklő-kanonok, mint egy Te­mesvárról vett gyászjelentésből értesülünk, életének 73. évében, hosszas és fájdalmas betegség s a haldoklók szentségeinek példás fölvétele után f. hó 18-án reggeli 4 órakor meghalt. Béke hamvai fölött!

Next