Szegedi Híradó, 1863 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1863-01-03 / 1. szám

Ötödik évfolyam. f-sö szám. — 1863. Szombaton, január 3-án. Megjeleni'U. : Hetenkint kétszer, szerdán és szombaton reggel. Szerb.eszt6si iroda: Oroszlán-utca Ivánkovits-ház. Kiadóliivotal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. * Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Egész évre 8 frt — félévre 4 frt, — év­negyedre 2 frt osztr. ért. Helyben a kiadóhivatalból elvitetve: Egész évre 6 frt, — félévre 3 frt, — évnegyedre 1 frt 60 kr. osztr. ért. Egyes szám ára 8 ujkr. ZZirdetóseU. s Az öthasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 5 kr. kétszerinél 4 kr., többszörinél 3 kr. Bélyegdij minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyilttér“ben a háromhasábos petitsor igta- tási dija 20 kr. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsigmond könyvkereskedéséhez címezendök. Előfizetés SZEGEDI HÍRADÓ 1863-ik (ötödik) évi folyamára. Szegeden házhoz hordással és vidékre postán egész évre 8 frt, félévre 4 frt, év­negyedre 2 fit o. é. Helyben a kiadó-hivatalból elvitetve : egész évre 6 frt, félévre 3 frt, évnegyedre 1 frt 60 kr, egy hónapra 70 kr o. é. Alföldi levelek. I. Ismét egy nj év köszöntött be hozzánk! Régi, becsületes és egyszersmind hasznos szokás, hogy az év fordultával magunkba szádunk, visszagon­doljuk mindazt, mi az elmúlt évben velünk törtéut, még egyszer elmulatunk az örömökön, melyek ré­szesei valánk. Mint a vész után parthoz jutott hajós, könnyebülve, megnyugodva, sőt némi büszke önérzettel tekintünk vissza a kiállott viharokra, melyek közt életsajkánk, szerencsénk, boldogsá­gunk hánykolódott. Azonbau e visszaemlékezés csakhamar átcsap egy más eszmére : mi fog velünk történni a bekö­vetkezett uj esztendőben? Megcsináljuk magunk­nak az átalános tervet, mely szerint cselekvésein­ket intézni fogjuk. Ha a múltban hibáztunk s hi­bánk miatt netán kárt szenvedtünk, erősen föltesz- szük magunkban, hogy e hibákat a jövőben a leg- óvatosabban kerülni fogjuk. Sőt ha valamire nézve bizonytalanságban is vagyunk, s megtörténhetnék, hogy veszedelem, baj előjeleit látuók a jövő lát­határán sötétedni, elkészülve reá, nyugodtabban, nagyobb bátorsággal nézünk annak eléje; mert komoly elleutörekvési szándékunk és elhatározá­sunk azon biztató reményt nyújtja, hogy ama ve­szedelmeket le fogjuk győzni. így rövid pillanatok alatt átéli az ember még egyszer a múltat s előre a jövendőt! Azonban e magunkbaszállás koránsem szorit- kozbatik egyedül saját személyünkre. Hisz min­denki érzi, hogy ö nem él önönmagáért. Minden­kinek van többó-kevésbé széles köre, melyre fi­gyelmét kiterjeszti s honnan legédesebb örömét meriteui szokta, vagy honnan öt a legnagyobb fájdalmak sújthatják. Barátaink, kedveseink, csa­ládunk ezen legalsóbb s legszorosabb kör, melylyel létünk beusöleg össze van kapcsolva. De van egy tágabb kör is, egy nagyobb család, melyben mind­nyájan találkozunk, mert annak mindnyájan fiai vagyuuk. E tágabb kör az édes haza! Gondolkodtok e a bazáról, midőn az év bú­csúzik tőletek? Arról a hazáról, mely mindnyá­junknak éietet adott, melybe jövőnk, egész bol­dogságunk le van téve, melyről énekeljük koszo­rús költőnkkel, hogy: Áldjon vagy verjen sors keze, Itt élned, halnod kell! Illő, hogy minden jó fia e hazának ily for­duló időben megemlékezzék róla; illő, hogy mind­egyik ismételje szent fogadását, hogy e hazát min­den körülmények, viszontagságok között szeretui fogja, érte munkálkodik, áldozik, mennyit csak ereje enged. Nemde, midőn édes anyátok szenved, akkor kettőzött kegyelettel ragaszkodtok hozzá, kettőzött szorgalommal iparkodtok neki minden telhetőt meg­szerezni. Hosszú volna elmondani, bogy a mi kö­zös édes anyánk, a szép haza mit és mennyit szenvedett a közelmúlt időkben. Van-e olyan köz­tünk, ki e szenvedést maga is ne érezte volna? Nem lebet föladatunk, hogy a közelmúlt ese­ményeire részletesen visszapillantsunk. Ezt a lap mostani még korlátolt köre sem engedi. De hisz ezen események mindenki emlékezetébe be vannak vésve. Nekünk elég volt azokra röviden utalnunk. Fontosabb, mit tennünk kell, hogy szellőztessük egy kissé a jövö fátyolát. Olyan idöbeu élünk, mely ránk nézve legna­gyobb fontossággal bir. Olyan idő ez, melyben minden, még a legegyszerűbb polgárnak is mul- hatlanul be kell töltenie szerepét, ba akarjuk, hogy a haza fölviruljon. Mig azelőtt közönyös egyformaságban, foly­tatva régi mód szerint apáink dolgát, nem törődve sokat a találmányokkal, az újításokkal, nem gon­dolva sokat a művelődést eszközökkel, éltük nap­jainkat, s ezen egyformaságban biztosságban érez­tük magunkat, — ma már másként állunk. Néz­zetek egy kissé magatok körül, tekintsetek kül­földre, minő nyüzsgés, minő roppant tevékenység uralkodik a népek között. De közelebb jőve, néz- zünK szét saját édes hazánkban. Ezen ország több különböző nemzetiségnek közös hazája. E külön­böző nemzetiségek, melyek azelőtt kisebb-nagyobb feledékenységben éltek, most összeszedik, rendezik erejüket; előtörni, sőt versenyezni iparkodnak má­sokkal. Az ily jelek intő szózatok, hogy mi ma­gyarok is összeszedjük, rendezzük minden erőnket; munkálkodjunk ernyedetlenül és buzgalommal a bon javának s a nemzetiségnek fölvirágoztatásán. Emeljük, javítsuk iparunkat, mezőgazdaságunkat, kereskedésünket s mindezek alapját: a szellemi műveltséget iparkodjunk fölvirágoztatni. Vitéz nép valánk mi egykoron s e téren most sem engedünk egykönnyen bármely más nemzet­nek. A harctéren számtalanszor kiállottuk a balál tusáit. De — annyi balszerencse közt, Oly sok viszály után , Megfogyva bár, de törve nem , El nemzet e hazán! Kiállottuk győzelmesen a halál tusáit, a ve­szély pillanataiban minden magyar ember szive egy-egy sziklavár volt, melyeket az ellenségnek előbb mind le kellett volna rombolnia, mig a haza szivéhez eljuthat vala! Ámde ma már nem elég a kar vitézsége. A nemzeti dicsőséget ma kevésbé vitézséggel, mint szellemi erővel szerezzük meg. Ma szellemi erőnket kell azon fokra emelnüuk, hogy bátran kiléphessünk vele a küzdelem, a ver senyzés terére. Sokszor emlegették, sőt egyes hazánkfiai is szemünkre vetették, hogy mi magyarok nem egy tekintetben hátramaradtunk. Sokszor mondák ne­künk gúnyosan, hogy nem szeretünk dolgozni, nem szeretünk művelődni. Az egyszerűbb polgár, ha ideje van, azt a korcsmában, — a magát többre tartó pedig kávéházakban, kaszinókban legtöbbször haszontalan idövesztegetéssel tölti. Azt mondják neküuk : ime, bét millión fölül van magyar, mégis mily csekély kiterjedésű az irodalmi pártolás! Gú­nyolódva mondják nekünk: ime, menjetek házról házra, vájjon hány helyen találtok egy-egy köny­vet, vagy egy-egy újságot? Nem igy van ez másutt. Ott a legegyszerűbb embereknél is csinos könyvtárra akadunk, ott még a kofák és rendes piaci árusok is olvasnak újságot. De nem bocsátkozunk tovább ezen részletes­ségekbe. Szándékom, leveleim folytán előadni, mire kell törekednünk, bogy a bekövetkező szel­lemi küzdelmet győzelmesen kiadhassuk. Ennek alapjaúl azon bitet kell tántoríthatlanul lelkűnkbe csöpögtetnünk, hogy a magyar, bármily veszélyek környékezzék, megújulva kel ki azokból, hogy e haza, melyet mindnyájan olyannyira szeretünk, még föl fog virulni, és dicső, hatalmas és virágzó lesz, mint Mátyás király idejében. E bitet vigyük hazánknak újévi üdvözletül! Vizparti. Szeged város népességi mozgalma az utóbbi öt évben. 6 A lefolyt utóbbi évben születtek 2044-en, meghaltak 1409 en, házasult 593 pár; ez évi sza­porulat tehát a szülöttek után csak 635 főre megy. Az 1858 ik év ugyan még kedvezőtlenebb volt a szaporulatra nézve, mert noha akkor 2206-an s igy 102-vel többen születettek, de a halottak száma is sokkal nagyobb volt : ugyanis meghaltak azon évben 1778-an, s igy a több születés mellett is a szaporulat kisebb volt, s csak 428 főre ment. Há­zasult azon évben 458 pár, a melynél az utóbbi 62-ik évben ismét 133 párral több házasság kötte­tett. Legkevesebb házasság azonbau 1859 ben tör­tént; a mikor az egész városban 296 pár házasult, tehát majd csak annyi, mint a múlt évben egye­dül alsóvároson. Az 1859-ik évben születtek 2264-en, meghaltak 1325-en, s igy ezen évben az öt év alatt a legnagyobb szülöttek utáni szaporulat mutatkozott, t. i. 939-el több született a üalottak számánál. Áz 1860 iki szaporulat ismét nagy volt: születtek 2088-au, meghaltak 1158 au, s igy a szaporulat 930 főre ment. A házasságok még ez év­ben is ritkábbak voltak; minthogy akkor csak 397 pár házasodott. Az 1861-ikí szülöttek száma 2124, a halottaké 1253 volt, 8 igy a szaporulat 87l-re ment. Házasult azon évben 403 pár. Ezen 1861. évről az adatok, noha hiteles kézből valók, aligha nem tévesztettek voltak, amint a „Sz. H.“ múlt évi 2-ik számában csakugyan hibásan is volt közölve, hol az alsóvárosi szülöttek s halottak száma ki- bagyatott, mig az ottani házasultak mint belváro­siak jöttek elő, s az összes szaporulat mégis ki volt tüntetve. Magánjegyzeteink nyomán úgy ta­láljuk, hogy a legkisebb halandóság felsövarosra esik, a legtöbb születés alsóvárosra, s ez nemcsak a városrész népesebb voltánál fogva áll, de arány- lagosan is többre megy a szülöttek száma. A ró- kusi halandóság ismét nemcsak épen a kórházi halottak száma által legnagyobb, de különben is az aránylagos halandóság nagyobb, mint felsövá- roson. A mely évben kevés házasság köttetett, mint p. o. 59-ben, az ezt követő 60-ban már a szülöttek száma is könnyen magyarázható okból kevesebb volt. Noha ez ok elég alapos, de ba épen csalhatatlan, úgy ez évben, ha az Isten a szegedi jó magyar fajnak kedvez és egészséget ad, akkor ez évben sokkal több lesz a szülöttek száma, mint a múltban volt; mert a múltban legtöbb há­zasság köttetett. Az öt évben összesen köttetett 2147 házasság; születtek 10,726-an, meghaltak 6923-an. így csupán a szülöttek utáni szaporulat majd 4000 főre megy; noha egy év, t. i. az 58-iki az akkor uralgó epemirigy következtében a halá­lozásra nézve rendkívülinek mondható; ezt betudván s hozzá véve az ide költözött számos uj lakókat, Szeged népszaporodása Pest után legkedvezőbbnek mondható. Ami szomoritó dolog, a bázaságon ki- vül szülöttek száma az utóbbi években folyton sza­porodott; de bála Istennek, még sem oly kétségbe­ejtő módon, mint más európai városokban. Helybeli újdonságok. * Biztos értesülés folytán tudatjuk t. olvasó­inkkal, hogy e lapok uj szerkesztője a napokban megérkezend, s a jövö szám már általa fog szer- kesztetni. 5 A szegedi iparos legény-egyletnek, holnap délután 4 órakor választmányi gyűlése lesz. — Ä gyűlés tárgyát: pénztári vizsgálat és évi számadás fogják képezni. Óhajtandó, de szükséges is, hogy azon t. c. gyűjtő urak, kiknél még gyűjtő iv van, azt beadják. 5 Holnap délután 3 órakor, a kaszinó-egy­leti lakváltoztatás ügyében kiküldött bizottmány ülést tartand. — A városi hatóság falragaszok által fölszó­lítja az adófizető közönséget: hogy — miután az egyenes adók addig is, mig azok némely nemének fölemelése iránt folyamatban levő tárgyalások be- fejeztetbetnének, az 1853. évi mártius 13-án kelt legfelsőbb nyílt parancs folytán behozott rendkívüli pótlékokkal együtt az 1862/3-ik közigazgatási évre elölegesen azon módon, és mérvben szedessenek be, mint az az 1861-ik évi október 12-én kelt leg­felsőbb nyilt parancs értelmében elrendelve volt necsak a múlt évröli tetemesebb adó-tartozás, ha­nem a folyó 1862/3-ik közigazgatási év első negye­dére már befizetni kellett adórészleteket a lefolyt

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents