Szegedi Híradó, 1864. január-június (6. évfolyam, 1-52. szám)

1864-03-26 / 25. szám

mu. Hatodik évfolyam. Most­olon: Hetenkint kétszer, szerdán és szombaton reggel. Ssserk­esztési iroda: Egyháztér, 367. sz. Kiadóh­i­vatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Előfizetési föltételek: Szegeden házhoz hordással és vidékre postán. Helyben a kiadóhivatalból elvitetve: Egész évre................................................8 frt Egész évre................................. . 6 frt —­kr. Félévre.........................................................4 . Félévre ................................. Évnegyedre...............................................2 „ Évnegyedre................................. ■ 1 . 60 „ Egyes szám ára át kr osztr. ért. Ilírdotósok­.: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 5 kr, két szerinél 4 kr, többszörinél 3 kr. Bélyegdij minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyilttér“ben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 újkrajcár. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsig­­mond könyvkereskedéséhez cimezendők. Évnegyedes előfizetőinkhez! E hónap végével az évnegyed is letelvén, fölkérjük évnegyedes t. elő­fizetőinket, hogy megrendeléseiket meg­újítani szíveskedjenek. Fölöslegesnek tartjuk, lapunkat nagy szavakkal aján­lani, de azt kétkedés nélkül véljük mondhatni, hogy tenni fogunk annyit, mennyit egy vidéki lap szerény körében tehet. Rajtunk nem fog múlni, hogy ez áldozatokkal föntartott közlönyt minél érdekesebbé és tanulságosabbá tevén, ol­vasóink megelégedését megnyerhessük. Az előfizetési föltételek a lap hom­lokán olvashatók. Szeged, 1864. márc. 18. A „Szegedi Híradó“ szerkesztősége és kiadója. Széttekintés állapotaink fölött. (Folytatás.) A hazai törvényhozás az 1840: XV. t. c. által, a kereskedelmi érdekek, üzleti és pénz­hitel emelése tekintetében, lehetőleg a honi viszonyok- és jogfogalmakhoz alkalmazott vál­tó-törvényeket életbeléptetvén, ennek Ildik vagyis alaki része a váltóperekbeni eljárások­ról olyan rendszeres, jóravaló szabályokkal rendelkezett, mik a hazai magánjogi polgári ügyekben dívott akadékos s az alperesi ér­dekeknek túlságosan kedvező, tömkeleges ódon eljárástól teljesen elütöttek, és igy a perek s végrehajtási cselekvények gyors folyamát lehetővé tevék, s a hielezők és a külföldi tőkepénzesek, gyárosok stb. érdekeit tettle­ges oltalom alá vették. Tehetett-e az ország­bírói értekezlet a haza azon végzetszerí­nek látszó körülményei s az átalánossá lett köz­felindulás hullámzásai között bölcsebben, mint hogy mind a rendes szóbeli, mind a rendes írásbeli perekben azon csekély módosítások mellett, miket az V. VI. IX. X. fejezetek körülírnak, a bizonyítás módja, a bírói ha­tározatok, perorvoslatok, perújítás, szünnapok és kézbesítésekre nézve, az 1840: XV. t. c. II. r. 8. 9. 10. 12. 13. 14. fejezetet, úgy az az 1843/4. 6- t. cikknek ide vonatkozó határo­zatait állapítá meg zsinórmértékül?! A végrehajtási eljárások, melyek az in­gókra nézve a XI. fejezet 116. §-a szerint az 1840: XV. t. c. II. részének 11-dik fejezete, az ingatlanokra nézve pedig az 1832/4. XV. t. c. 5 — 12. §§ ai értelmében, különbsége nélkül a perek minőségének, teljesitendők, nagy hátrányt szenvedhetnek a rendes szóbeli és írásbeli pereknél is azon kedvezés által, mit a XI. fej. 117. § a szerint, a végrehajtást szenvedő felek nyertek. Nincs benne kétség, hogy lehető visszaélé­sek és a törvénytől eltérő eljárások elhárítására igen alkalmas óvószer, a végrehajtást felfüg­gesztő három nap alatt emelt semmiségi pa­nasz, illetőleg felfolyamodás, de egyszersmind ezen jog, illetőleg kedvezmény élvezete meg­hiúsítja a pereknek végrehajtások által lehető gyors bevégzését, és eredménye az, hogy amint gyorsan lefolyhat a per, oly lassan ér véget a kielégítés, és így ami nyerve van a réven, elvesz a vámon. Árverési kérdések­nél pedig ezen jog használata birtokon belül nemcsak halasztást okoz, de igen gyér eset­ben lehet indokolt; miért is nézetem szerint, minthogy a törvényhozás ebbeli rendelkezése átalános, és egyes eset miatt minden árverési kérdésre kiterjeszkedik, jövőre célszerűnek találnám ezen jog használatának oly módosí­tás melletti fentartását, hogy midőn a felső bíróságok hasonló felfolyamodás, illetőleg semmiségi panasznak helyet nem adnak, a folyamodó fél, az ellenfél és még valamely hazai köznemzeti intézet javára, tetemes bír­ság fizetésére köteleztetnék. Ilyenféle meg­torlás , úgy tartom, megakadályozná ezen jognak széltében, majd minden végrehajtás­nál gyakorlatba vett törvényes alap nélküli használatát. Nem csekély hiányát képezi az ország­bírói értekezlet rendeleteinek az is, hogy a XI. fejezet 118. §-a az igényperek megindí­tását az árverés megtörténte előtt mindig le­­hetségesíti, holott ezen jog használata csak a zálogolás és becslési eljárás érvényessé váltáig kellene helyet adni, és ekkor is az igényper megindítását, különben leendő el­évülés terhe mellett, bizonyos, szabatosan ki­jelölt határidőhöz kötni, mivel ellenkező eset­ben a végrehajtást szenvedő fél érdekében megakadályozható a végrehajtás folyama, elő­ször a zálogolás és becslési eljárás ellen emelt felfolyamodás, illetőleg semmiségi panasz,­­ az árverési végzés ellen emelhető felfolyamo­dással; és midőn mindez nem sikerül, bekö­vetkezik valaki részéről némi vélt jogcímre fektetett, s tapasztalás szerint többnyire alap­talan és csak a végrehajtási cselekvények el­húzására irányzott igénypör. Nem lehetősé­gek ezek, hanem gyakorlati tények, lett dolgok. Feladatomon kívül esnék ez alkalommal tüzetes elősorolása azon lehető hiányoknak, melyek az országbírói értekezlet határozatai­nak hézagait képezik; vagy részletes kieme­lése azon rendszabályoknak , melyek ezen szakma fénypontjaiul szolgálnak; még tehát csak annyit jegyzek meg, hogy ezen ideig­lenes alaki törvények fogyatkozásai sok rész­ben gyors, pontos, lelkiismeretes, szakértő kezeléssel jóvátehetők, illetőleg kipótolhatók, mert valamint az anyagi rész s korszerűtlen törvényeket csak a törvényhozás javíthatja ki, úgy az alaki törvények hiányait, törvényho­zási intézkedésig, a szükséges értelmi, erköl­csi, szellemi, szakképességi s munkaszerető sajátságokkal ellátott bíróságok lehetőleg el­feledtethetik, tűrhetőkké tehetik, míg ellenben ezen kellékek nélkül a legtökéletesebb és kor­szerűbb alaki törvények is haszontalanokká válnak. Minden kereset és más kérvény azért adatik igtatás alá, hogy a bíróságok által mulasztás nélkül, sorrend szerint, a szegé­nyek, özvegyek, árvák ügyeinek netalán meg­adható sorrendkívüliség mellett, elintéztesse­­nek; ha ezen fölfogás szerint alakul a gya­korlati átalános szabály, megszűnik az alka­lom, hogy valamely ügynél történhető mulasz­tást bíróság és ügyvéd kölcsönösen egymásra vessen, mint eddig sokszor volt eset, hogy egyik vagy másik bírósági személy az ügy elé nem haladását a nem szorgalmazó ügy­véd terhére róvá, az ügyvéd pedig magát, többszörös sürgető kérelmeire hivatkozván, a bírósági személy hanyagságával menté. S így utójára a perlekedő fél egyiknek sem hitt föltétlenül. Visszás állapot is az ilyen, és ideje, hogy véget érjen. Nem azért adja be az ügyvéd a keresetet vagy kérvényt, hogy a bíróságnál ellátás nélkül heverjen, hanem hogy elintéztessék — kérve van ez már a beadvány­ban nem indokolt tehát, és törvényben nem is gyökerező azon igény, hogy az elintézés még szóval is személyesen sürgettessék. A jó, pontos, gyors igazságszolgáltatás­nak, alkalmas, korszerű törvényeken kívül, képzett, értelmes, szakértő, igazságszerető s érdekek által le nem kötelezhető s el nem tántorítható munkás és dologkedvelő bírósági személyzet lehet csak tényezője; esetleges mu­­lasztások és visszaélések ellen pedig mentő vértet képezhet, a szigorú felelősségi törvény, mely nem csak a X. fejezet 104. §-ában körül­irt semmiségi esetekben bírna megtorló erővel, de minden olyan érdemleges körülményeknél is, melyeknél a törvényeknek félre értelmezése s a perben törvényesen bebizonyult tények s állitások stb. mellőzésével hozatnak ítéletek, s midőn a bíróságok hatáskörüket átlépik. Tudjuk p. 0. jól, hogy a bíróság, saját kihirdetett vagy már kézbesített ítéletét, ön­maga meg nem másíthatja s föl nem függeszt­heti. És mégis akadt első biróság, mely bi­zonyos sommás szóbeli ügyben meghozott és kihirdetett ítéletét föl merte függeszteni. S az ilyen tény megtorlására nincsen törvé­nyünk. — Tudjuk, hogy az árverési végzés a kézbesítéstől számítva 3 nap alatt támad­ható csak meg a további eljárást felfüggesztő hatálylyal; és hogy az ilyen végzés az 1840: XV. t. c. II. r. 14. fejezete 216. §-a értel­mében , mit az országbírói értekezlet IX. fe­jezete 88. §-a is fentartott, akár a tudósítandó, akár ügyvédének kézbesíthető; mégis volt rá eset, hogy az árverési végzés alperes félnek személyesen kézbesíttetvén, és ez a felfolya­modást elmulasztván, ügyvéde 36 nap elfo­­lyása után panaszt emelt azért, mert a vég­zés nem neki jön kézbesítve; kérte tehát a végzést magának kézbesíttetni, hogy felfolya­modhasson, s kérelme teljesítve jön; és fel­folyamodott, s felfolyamodását az első bíró­ság elfogadta, — de sőt a másodbiróság is ennek jogosultságát ínyltedte — mennyiben ezen első bírósági eljárás ellen felperesileg emelt felfolyamodás, illetőleg semmiségi pa­nasznak helyet nem adott — elismerte. Ilyen és hasonló esetekre nincsenek megtorló tör­vényeink. Azonban a bírósági felelősség is csak úgy vezethet célhoz, ha, amidőn a panasz felsőbb bíróság utján helyesnek s alaposnak találtatik stb., a megtorlás elengedhetlenül követi; mert ellenesetben a kegyeletes kímé­let csak újabb visszaélésekre fog szabadság­levelet adni. (Folytatása következik.) Egry Sándor: Vidéki tudósítások. Zenta, 1864. március 10. (Gyilkosság. Segélyezés. Munkakerülők.) Ha a hideg szele a fák ágait megcsapván, halva ellhullanak a sárga levelek, s az évek nehéz súlya alatt meggörnyedt aggastyán, le­hajtván fejét, örök álomra csukja le szemét: a szánalom könnyen megnyugtatható érzeté­vel haladunk el az enyészet imént vázolt je­lenetei elől, mert bennük csak a természet­nek megmásíthatlan törvényei előtt való hó­dolatot látjuk kifejezve. De midőn aljas érdektől sarkalt gyilkos kéz a fő tényező az enyészet katasztrófáinak létrehozatalában, esz­mezavara miatt percekig kábul a lélek a keb­lünket eltöltő borzadály bénító hatása alatt. S ha maga a szemlélő is undorral zárja szemét a tragikus események ilyen jelenetei előtt, épen nem csodáljuk, ha a bűnös, resz­­keteg kezéből kiejtvén gyilkoló vasát, borza­­dálylyal fut az aljas tett színhelyétől, s me­nedéket keres rémképei elöl, melyekkel a vétkes öntudat üldözi lelke nyugalmát. A bosszú táján gyötrő érzelemmel s po­koli ingerével tiltott utakon hajhászsza gyak­ran sötét érveit. Törekvéseit csak még in­kább élesztik az útba gördülő gátok, s az akaratnak hízelgő álmeggyőződés még a jo­gosság szálait is beleszövi a gyilkos terv há­lózatába. Ezalatt elérkezik az alkalom, és még elfogultságában késve görbül a kéz, már repül a nyíl, é­s megtörtént, mit meg nem orvosolhat már többé a bánat. Ily körülmények között nem csoda, ha a tettes egész önmegadással s csaknem játszi kedélylyel számol sötét múltjáról a bíráló Ne­mesis előtt, mint Luigi Vampa vért szom­jazó martalóc tévé, ki midőn már fogva volt, egy másik társa kézrekerültével, szembesítés alkalmával, midőn a biró kérdezné: „ezen egyén is bandádhoz tartozik?“ válaszul azt mondá: „igen, de ha jól emlékszem, csak tiszteletbeli tag volt.“ A tettes ezen válpontra ha eljutott, az öröm némi érzetével tárja fel múltja rémképeit, tudván, hogy ezek elöl csak azon fátyol alatt lel majd megnyugvást, melyet a Nemesis bo­rítana reá. Jelen eszmefutamnak városunkban tett következő tárgyilagos szemlénk képező alap­ját : Folyó évi március hó 6-án Zenta határá­ban eső tornyosi pusztán B. György csap­­székében, F. B. Péter, F. Mihály, F. Péter, F. Ádám és B. Antal szabadságos katonák vig­yana és kártyajátékkal űzték az időt. De emellett nem hiányozott egynémely múltban történt, s az itt mulató cimborákra vonatkozó reminiscentiák fölemlítése, melyek a bor he­vítő hatása alatt, ingerlékeny kitörésekkel is kisértettek. E közben azonban folyt a játék, mígnem annak folyamát F. Mihály és F. Ádámnak, 1863-diki nyáron B. Antal és en­nek társai által eszközlött meg­veretésének félemlítése végleg meg nem akasztotta. Az ingerült kedélyek lecsillapítására B. Antal azonnal a bocsánatkéréshez folyamodott, és F. Mihály csakugyan kezet nyújtván a bocsánatkérőnek, kibékült, de nem úgy F. Ádám, ki csak a visszatolás esetére igéré meg mindnyájok jelenlétében a kibékülést, s székéről hirtelen fölállva, B. Antalnak ro­­­hant, de szándéka kivitelében a többiek közbe­vetése által meggátoltatván, leült és nyugod­tan nézé az újra megkezdett kártyajátékot. Mintegy fél 11 óra táján éjjel B. Antal, a korcsmártól B. Györgytől kikísérve, a csapszékből végleg távozott. B. György 4 perc múlva visszatérvén, az eltávozott B. An­tal kivételével, a társaságot még együtt ta­lálta. Azonban alig hogy B. György belépett, F. Ádám rögtön fölkelt, és anélkül hogy va­lakihez szólt volna, a szobából kiment. A jó fertályóra múlva visszatérő F. Ádám, midőn a korcsmámtól kérdeztetnék: „hol jártál, talán Berényit kisérted?“ válaszul azt adá: „nem is láttam.“ Megjegyzendő itt, hogy a négy percig künn maradó korcsmároson és F. Ádámon kívül, senki a csapszékből el nem távozott, az egész társaság együttes feloszlásáig. Másnap, t. i. hétfőn reggel, a korcsmá­­ros bérese a korcsmától néhány száz lábnyira eső völgyben Berényi Antalt halva találta, ki a dologról azonnal értesült szülei által azután haza szállíttatott. Ez esetről értesíttetvén a városi hatóság, rögtöni intézkedések folytán befogattak a fönt említett korcsmárosnál a lefolyt éjen át mu­latott egyének , F. B. Péter kivételével, ki hona nem találtatott. Midőn már az elfogott egyének bekiséréséhez szükséges előkészüle­tek történnének, akkor F. Ádám egész töre­delmes szívvel, józan megfontolással és fenn­hangon , a kiküldött biztosok és az elfogottak jelenlétében, bűnös tettét önkénytesen bevalló, mondván, hogy midőn a Berényi Antalt ki­­kisérő korcsmáros bejött volna a csapszékbe, ő azonnal merényi A. után iramodott és utolér­­vén, nagy bunkósbottal leütötte; továbbá ál-

Next