Szegedi Híradó, 1865. július-december (7. évfolyam, 53-105. szám)
1865-07-02 / 53. szám
53-ik szám 1865. Hetedik évfolyam. Vasárnap,julius 2-án. Előfizetési föltételek: Megjolen: Hetenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. Szerkesztési iroda: Egyháztér , 367. sz. Kiadóhivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Egész évre....................................................8 frt. Félévre........................................................4 „ Évnegyedre...................................................2 „ Helyben a kiadóhivatalból elültetve: Egész évre...............................................6 frt — kr. Félévre...................................................3 „ — „ Évnegyedre...............................................1 „ 60 „ Z hirdetéseU.: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr, két szerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Bélyegdíj minden egyes beigtatásért 30 kr. A Nyilttériben a négyhasábos petitsor igtatásidíj : 15 új krajcár. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Szsigmond könyvkereskedéséhez cimezendők. Egyes szám ára 8 kr osztv. ért. Lapunkra előfizethetni Szegeden házhozhordással vagy vidékre postai küldéssel félévre 4 frt, évnegyedre 2 írttal. A kiadóhivatalból elvitetve félévre 3 frt, évnegyedre 1 írt 60 krral. 1865-dik év második felének hajnalán üdvözöljük e lapok t. olvasóit, s ennek bizonyságául országunk történetéből, szeretett szülőföldünk, Szeged város néhány nevezetes eseményeit a 15-ik századból kívánjuk a hírneves ősök unokáinak emlékébe visszaidézni! Mert midőn az előrehaladás küszöbére lépni akarunk, ösztönszerűleg előbb múltúnkra is kell vetni pillantásainkat. A 15-ik század, úgy látszik, legfényesebb korszaka volt városunknak, különösen a Hunyadiak korában. 1444-dik év ápril havában I. Ulászló fiatal hős magyar király Budán országgyűlést tartván, a török elleni hadjárat iránt végzést hozott, miután diadalmaskodó Hunyadi János a török követséget, mely vele frigyet kötendő, nála megjelent, a királyhoz utasította, ki is július végnapjaiban a követek kihallgatására az ország nagyobb tanácsával Szegedre érkezett, melynek környékén a keresztes hadak s a királyi zászlók is összegyülekeztek. Király és tanács augusztus 1-én fogadták a török követséget, és tíz évi fegyverszünetet kötöttek, melyet azonban már augusztus 4-én felbontottak, mivel ez szószegést foglalt magában a keresztes háborúra kötelezett király részéről. — Szegedről 5—6 heti időzés után szept. első felében Ulászló király elindult és táborba szállott. Bolgárországban Várnánál nov. 10-én megküzdött a törökökkel, a király a csata terén halva maradt. 1448-ik évben a magyar rendek Szegeden összegyülekeztek Hunyadi János, Magyarország kormányzója megszabadítása végett, ki Kossova térségén Rigó-mezőn, okt. 19-én és 20 án hősies csatát vívott a törökkel, melyben élve maradt ugyan, de fogságba esett; kiszabadulván a rendek hathatós közbevetése folytán, karácson estéjén Szegedre érkezett. Öröm nap volt a karácson Szegeden, midőn a nép annyi vész után szeretett kormányzóját körében üdvözölhette, tisztelhette. 1456- ik év május elején Hunyadi János Szegeden volt, e várost jelölte ki gyülhelyül a kereszteseknek. Kapisztrán János Ferencrendi pap — mert szónoklatai bűverővel hatottak a nép kedélyére — zászlót zászló után küldött Szegedre, és innét indította útnak Nándorfejérvár felé; utánunk ment a nagy hős és Zimony táján s Nándorfejérvár falainál jur. 14—22-ig dicső diadallal megverte a törököt, de rövid napok után, aug. 11-én elhunyt. Megrendítő gyászfájdalommal fogadták halála hitét hivei, tisztelői s a haza. 1457- ik év vége felé Szilágyi Mihály 20 ezer lovassal táborozott Szegednél, Rozgonyi Sebestyén, Kanizsai László, Székely Tamás dandárai vele voltak, innét ment Pestre király választásra, minek következése lett 1458. évi január 23-án Hunyadi János fiának Mátyásnak királylyá választása. 1458- ik év augusztus napjaiban Mátyás, az ifjú király Budáról Szegedre indult, innét Nándorfejérvárra, onnét vissza Szegedre, hol 1458. év december 6-án megnyílt az országgyűlés. — 1462-ik év julius végén és augusztus elején I. Mátyás király Szegeden volt, a királyi dandárokat is iderendelte; a törökök berohanással fenyegették a Szerénységet. 1465-ik év első napjaiban I. Mátyás Magyarország dicső királya Szegeden az ország egyházi s világi nagyjaival kivált a végek oltalmáról tanakodott s Czezinge János pécsi püspök és Rozgonyi János — amaz Janus Pannonius név alatt, mind hazájában, mind Olaszországban, hol műveltetését nyerő, hires féfiit, emez a királyi tanács egyik jelesebb tagja — követekül küldettek Rómába. 1495-ik évben, midőn Budán, a fővárosban a pestis mutatkozott, II. Ulászló király október havában, és 1497-ik évben szintén októberben, midőn a török szultánhoz Bazajedhez követséget küldött, Szegeden időzött. 1514-ik évben Dósa György pár lázadóival Szegedet elkerülte, habár fallal körülvéve nem volt; de a lakosok, köztük 3.000 bátor halász, a várost árok és töltés megött oltalmazni készek voltak.*) Ezekből láthatjuk, hogy Szeged a 15-ik században, a Magyarhazában előkelő helyet foglalt el. Főhelye volt ez az országnagyoknak, hadaknak, királynak, midőn a török ügyről tanakodtak, és innét szálltak a Tiszán lefelé a végekre. Népes, nagy város lehetett akkor Szeged, és igy kereskedése az akkori idő szerint virágzó, s lakossága vagyonos. Nagyszerű forgalom gyúpontja volt akkor Szeged, s népének élete dicsőbb, szebb volt, mint a mai. Középületei is lehettek, ezek között kiváló helyet foglalhatott Szt Döme egyháza, nyolcszögű csúcsos tornyával; mily nagy lehetett hajdanra ez egyház, ma már meghatározni nem lehet, a hagyomány kinyújtja még a Mária szobor elébe is! Hihető, hogy a vár külső falaiba 1549-ik évben rakott faragott kövek is valaha sz. Döme templomát ékesítették. Sűrű homály fedi múltadat Szeged! ki fogja nekünk a világosság szövetnekét meggyujtani? Kegyelettel írjuk e sorok homlokára az 1465. évet, mivel ekkor történt, hogy a 22 éves magyar fejedelem az itt lakott Ferencrendiek számára, mely szerzetnek tagja volt Kapisztrán János, édes atyjának, Hunyadi Jánosnak lelkes barátja, nemkülönben a következő szerzetesek a Hunyadi - ház barátai voltak: Tagliacozzo, Kapistrán társa a keresztesek gyűjtésében, Marchiai Jakab, Rangoni Gábor, később erdélyi, majd egri püspök, végre bibornok, — kápolnánk helyébe új nagyszerű egyház építését elrendelte, és nagy asszonyunk, Magyarország patronája tiszteletére drága gyöngyökkel ékes királyi palástját, a Hunyadi-házhoz kivontató szeretettel viseltető ferenci szerzet szegedi templomának ajándékozta. A templom 1503-ik évben készült el egészen, torony nélkül azonban, a torony a múlt század első felében építtetett fel, de alapítása óta immár négy század folyt le; sok mindenféle viszontagság után, mely e templomra és Szeged népére nehezült, fennáll mai napig; mint a királyi palástból készült misemondó ruha is meg van még mai napig. — Ma négy hete, pünkösd első napján, dicső Mátyás templomában a ferenciek t. házelőljárója, a tisztes öreg vállain Mátyás király palástjából készült kasuja függött, midőn az Urnák áldozott, mely alkalommal Szeged őseinek romlatlan, és egyszerű népe könyörgő imáival hódolt az egek Urának! Szeged őseinek szelleme lengjen az unokák szivében, hogy a jövő augusztus hó 5-én, Haviboldogasszony napján, nemcsak az egyház négyszázados alapításának korát, hanem a dicső és magasztos szellemű király Szeged népe között töltött napjainak emlékét is kegyeletes hálával megünnepelje! Idézze vissza emlékébe a rég múlt időt, midőn a haza, a város nagy volt! Idézze vissza emlékébe őseinek jeles tetteit, melyekből erőt, lelkesülést meríthessen; ősei szellemének törhetlen erélyét, mely a viharos, küzdelmes és szenvedésekkel teli napokon keresztül mindvégig megőrzé e nemzetet és e várost a megsemmisítő enyészettől, hogy igy városunk a mai kor igényeihez képest, mind a szellemi, mind az anyagi munka terén előhaladva, alapját vesse meg azon fejlődésnek, melynek dicső eredményekép a jövő századok még virulóbb korban láthassák a magyar hazát és nemzetet városunkkal együtt! Az ősök szelleme őrködjék városunk és a haza felett! Engedje isten, hogy amily nevezetes emlékű év Szeged népe előtt 1465. év oly nevezetes emlékű legyen a folyó 1865. év Szeged népére és a magyar hazára! M. P. * Lásd Magyarország története Szalai László által III. kötet 61., 63, 66., 103., 107., 108., 144., 145, 174., 183., 203., 217., 412 , 422. és 485. lap. H.-M.-Vássírhelyi népélet. Iv. (IV.) A nép vallásossága kedvezőnek mondható, jóllehet nincs minden babonától menten, mint akárhol is a népéletben. Az egyes vallásfelekezetek egymás iránt példás türelemmel viseltetnek, sőt testvéri szeretetnek is mondhatnám, anélkül, hogy hitelveik iránt közönyösek volnának; mit az is mutat, hogy a lakosság nagy számához képest a vegyes házasságok ritkán fordulnak elő, áttérések még ritkábban. A közerkölcsiség egyszerű tisztaságát még eddig megtartotta; a házas élet nincs megvesztegetve; van azonban ezen egy veszedelmes fekély: a szabadságos katonák törvénytelen összekötése, mely szerint nő és férfi több évig együtt élnek és gyermekeket nemzenek, anélkül, hogy mindig rendes házasság követné törvénytelen szövetségüket, melyben hiányzik a nyilvánosan kifejezett eskü tartaléka. Az alnép közt a szemérmetlenségnek feltarthatlan terjesztője ez, valamint az újévi cselédváltozás idején a szolgák és szolgálók három-négy napi mulatozása is, midőn a korcsmákon minden fegyelem nélkül, tánc és ital által felizgatva, az alkalom kísértésének engedve, tisztátalan viszonyokat szőnek. — Egyébiránt a női cselédség szembetűnően fegyelmetlen; a cifra öltözetet felettébb kedveli, de az erkölcscsel kevesebbet gondol; az arcfestést, csipkés szoknyát, nyakérmeket stb. túlságosan szereti, de ha asszonynyá lesz, annál kevésbé gyermekét. — Oly harapózó bajok ezek, melyek rész fajukat mindennap megszülik s melyeknek magva a korszellem levegőjében van elhintve, és ki tarthatja fel annak fuvását? Az erkölcs barátja tűnődik, olykor bosszankodik, és végre reményét veti az időben, mely mindent kiegyenlít. Hátra van még szólnom a nép nevezetesebb szokásairól, az élet különböző viszonyaiban. A házasságkötéseket ismeretség hiányában , de sokszor csak a tempó megtartása miatt is, leány nézés előzi meg, midőn a házasulandó egy idős asszonynyal elmegy a lányos házakhoz, hol már a látogatásról értesitve vannak; ez a látogatás nem is egyéb, nézésnél, az ifju jól szemügyre veszi a leányt, s ez is felpillant köténye alól s ha megtetszenek egymásnak, a férfi kulacsából, a nő pogácsájából kínál, s szombaton mennek a paphoz kézadásra. — Egyébiránt egymásnak vagyoni állapotáról, természetéről nem mulasztják el pontos tudomást szerezni, úgyhogy a kézfogó, mely lakomával jár, csak ezután történik meg A lakodalmak vígak és zajosak; a násznép, még talán a templom szomszédságából is, kocsikon megy az esküvőre, bandával és a módosabbaknál lovas legények kíséretében; ilyenkor még a gyermekek kezében is kulacs van s isszák az áldott venyige levét, melytől csak az a jó, hogy megrészegedni nehezen lehet. A lakodalomban nem hiányzik a többnyire bohóka vőfély verselése (közbe legyen mondva, ez engem mindig a féleszű Scythára emlékeztet, Attila udvarában), a menyasszony tánc, mely után ha jól emlékszem, pénzt szoktak szedni rostába, melybe az egykori pap, nem lévén készen e körülményre, papi áldását tette mondván: én ezen rostába papi áldásomat teszem. A lakodalomra egy héttel következik a korlátó, mely szintén lakomával és tánccal van egybekötve; a név azt mutatja, hogy a fiatalokban esett kárt nézik meg, de sajátlag csak a rokonság szorosabb megkötésére s ismerkedésre való az egész, ahonnan már ez a férfi házánál történik. A felvidéken ugyanezt hőrésznek (talán vőrész? t. i. hogy rém uram is mutassa ki a lakomára nézve a maga részét?) nevezik, de lassabban foly le, mint az itteni. Keresztelőket és halotti tort szintén szoktak tartani, melyekben nincs egyéb nevezetes, mint a gazdag étkezés; egy tinó vagy egy tehén paprikássá főzetik a torra, melyben aztán a szegénység seregestül szokott részt venni. Megjegyzendő még, hogy többnyire halotti beszéddel szeretik halottjaikat temettetni, melyre nézve, ha a halott szegény, szívesen adakoznak a szomszédok; a koporsók kiállítása többnyire bársony takaróval, és több költséggel történik sokszor, mint az illető fél vagyoni állapota engedi; pedig a fénynek ha valahol, úgy a sírnál csakugyan határa lehetne! Az őszi munkák elvégeztével kezdődik meg a nép teljes családi és társadalmi élete, a midőn 6—8 hétig a disznótorok idénye áll be s az ismerősök, rokonok, pajtások, egymást váltogatva, kölcsönösen meghiván, kiki a maga körében folytonos lakmározásban él. A disznótornak nem lehet elmaradni a legszegényebbnél sem. Oly dús lakomák ezek, melyeknek étkeit végig enni csak jó magyar gyomor képes; a német megbetegednék felének ízlelésétől is. Hogy fogalmat adjak róla, megkísértem úgy ahogy leírni, nem állván jól, hogy az étkek neveit pontosan visszaadjam. A gazdasszony számít tehát p. o. 30 vendégre. Éhez bizonyosan lekoppad 12 malac paprikásnak, ha malac nem volna, bárány vagy marhahús pótolja helyét; néha még ezt megelőzi a tyukhús leves; ezután jön a csirke, lúd, récepaprikás, mind oly bőséggel, hogy annyi embernek elég volna; van sokszor töltött káposzta is, igen jól készítve; a tésztafélék egész özönnel: túrós, diós, lekvárossal, rétes, bélés, a hires vásárhelyi lepény, a puha fánk, mind úgy ellátva, hogy úri asztalnak is diszére válnának; továbbá a különféle aprómarha pecsenyék, melyek közt legjobban kedvelt az az ízletes pulyka, s ugorkával, befőttekkel , zellerrel, végül jön csak kevés kolbász, burka és disznó sült, kóstolóul, melyre mindenki igyekszik bíráló véleményét kifejezni. Nem hiányzik utóétel gyanánt az alma, szőllő és dió sem. — Mindezen temérdek ételen lassanként keresztül megy a vendégsereg, kedélyesen beszélgetve, s minden étel után poharat ürítve, melyet ha valaki köszönt, nagy lelki örömmel hallgat, kivált ha a szó a haza ügye körül forog. Étkezés után csendes pipaszónál foly a beszélgetés és úgy hiszem, inkább elfáradva, mint elázva siet mindenki haza a nyugodalmas dumák közé. Sajátságos, hogy mindamellett is, hogy e népnek sok dala van, ritkán fokozódik kedve a dalolási lelkesedésig lakomás közben; oka ennek talán a bor tűztelensége és a testnek túltápláltatása, midőn a lélek aludni vágyik inkább, mint élni és emelkedni. Bizonyos, hogy e gazdag és fölösleges lakmározás visszaélés atermészet adományával, s midőn a felföldi magát leissza s az alföldi leeszi, mindketten hibát követnek el, de olyat, a miről tenni alig lehet, mert a természet embere ahoz nyúl, amije van. Ugyancsak a téli időben folynak a lakozások is, melyeket a különböző céhek tartanak; tulajdonképen mesterbálok ezek, de a lakozás elnevezés itt jellemzőbb, amennyiben igen lényeges részét teszi a lakoma. Az ifjú mesterlegények már reggel elkezdik a hivogatást pántlikás botokkal, lobogós ingujjakkal, virágos kalapban, meghívják a vendégeket, kik délután családostul elmennek a kitűzött helyre, hol már a férfi szakácsok bográcsokban főzik a lakomára levágott tinót, mások asztalokat készítenek, a mindenünnen összehordott süteményeknek, sonkáknak, pecsenyéknek, — mig egyszerre a tánc is elkezdődik s moly szakadatlanul kivilágos kiviradtig. — Lakozást minden céh-egylet tart s kedvben és bőségben nem hagyja felülmulatni magát egyiksem a másik által. Ezeken kívül részt vesz még a nép egykét polgár-bálban is, midőn a táncban elég könynyűséget és ügyességet fejt ki. — A fiatalok bohóságai közt farsang idején szokásos a maskarázás, de valamely élénk társasági játékokról nincs tudomásom. Legyen elég ezúttal ennyi Vásárhely népéletéről; részletezésbe bocsátkozni úgy sincs alkalmam; remélem azonban, hogy átalános vonásokban e nép hű képének másolatát lehetőleg visszaadtam. Levelezések. Félegyháza, június 29. (Kilátások az aratásra. — A bugaczi ménes. — Öngyilkosságok. — Rablási merénylet. — Egy öreg úr eltűnése.) Az „első kévét“ imitt-amott már levágták , sőt a kévékhez szükséges szalmakészleteket is készítik már, még pedig ködmenben, mert egypár nap óta — s különösen ma — oly vad az időjárás, hogy szinte Budára, Deákköpenyre kapkodunk, t. i. akiknek van; — a kündolgozó osztály pedig tűz mellett végzi reggelijét, s felöltönyüket még a kaszások sem sokalják magukon. Átalános nézet szerint az idei termés meglehetősnek mondható, miután