Szegedi Híradó, 1865. július-december (7. évfolyam, 53-105. szám)

1865-07-06 / 54. szám

1865. Hetedik évfolyam Megj­elen : Hetenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. Szerk­esztási Irod­a: Egyháztér , 367. sz. Kiadóh­ivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Egész évre...................................................8 írt. Félévre........................................................4 „ Évnegyedre...................................................2 „ Egyes szám ára : Helyben a kiadóhivatalból elvitetve: Egész évre...............................................6 frt — kr. Félévre............................................... 3 „ — „ Évnegyedre...............................................1 „ 60 „ S kr oszfr. ért. 54-ik szám Csütörtök, július 6-árf.­ Hirdetések: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr, két szerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Bélyegdíj minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyílttérien a négyhasábos petitsor igtatási díj: 15 új krajcár. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Berger Zsig­­mond könyvkereskedéséhez címezendők. Előfizetési feltételek: Lapunkra előfizethetni Szegeden házhozhordással vagy vi­dékre postai küldéssel félévre 4 frt, év­negyedre 2 frttal. A kiadóhivatalból elvitetve félévre 3 frt, évnegyedre 1 írt 60 krral. Állandó színházat Szeged népének, összekötve egy nép­szinkörrel a ligetben! III ik Napoleon — Parisnak 26 nagyobb­­szerű és mintegy 30 kisebbszerű színháza mellett — egy új nagy opera­ház építtetésére 23 millió frankot rendelt; midőn ezen colos­­salis színházi épület harmadéves építkezését megtekinté, így szólott belügyminiszteréhez: „Írja ön rendeletemet, mely szerint a szegények ápolására egy hasonszerű palota építessék, hogy amidőn szellemi szórakozásaink fényes csarno­­kában élvezünk, Páris szegényeinek nyomor hangjai ne hathassanak az új nagy opera fa­lain belől, legyen szenvedésüknek enyhítő ta­nyája, hogy így a nagyvilág nyugodt ke­délyig él, zavartalanul élhesse azon örömöket, miket az új nagy operaház nyújtana. A császár eme jellemző szavai után köny­­nyen azon felelet adható, hogy legyen meg Szegeden előbb ez, az és amaz, szegények háza sai, azután Isten neki, beszéljünk arról is, hogy hát tulajdonképen milyen comoedia-ház kellene Szegedre előbb? — állandó színház-e vagy csak egy népszínkör ott a túlparton, a város nagy jövőjű és már is kedvelt, látoga­tott ligetjében? Több alkalommal jeleztem már, hogy mi­­nálunk a színház, színészet nem csupán szóra­kozási hely és tárgy, hanem népünk alsó osz­tályának művelődési fejlesztője, nyelvünk, iro­dalmunk nemzetiségünknek terjesztője, ápoló és fentartója egyszersmind. Minálunk a vissza­maradt nevelési rendszer és ennek emelkedése mellett, a színészet hatalmas segédeszköz, hogy a félig - meddig álló művelődést kiegészítse s erkölcsileg nagy kár lenne addig várakoznunk, mig az átalános nevelés olyan közönségeket teremt, melyek a színházi élvezetre fogékonyak, megérettek s csak ekkor gondolkoznunk egy­­egy állandó színházról, mint szükségességről. Nem, minekünk előbb kell színházakat létesítenünk, s csak ezután azokba közönséget teremtenünk, még­pedig akkor is, ha szegé­nyek háza­kat, szükségeseink ellátva nincse­nek. Szeged községe 72 ezer holdnyi föld­városi vagyonnal mindeddig nem volt képes állandó színházat emelni 75 ezer számú lakosságának, mely egy nyelvet beszél, tiszta faj, s már a messze múltban űzött kereskedési foglalkozá­sok érintkezése által művelődésében és anyagi jobblétében számtalan más alföldi városaink lakossága fölött áll. Lehetnek Szeged városának számtalan más szükségei, hiányai, mint ahogy vannak is, miket előteremteni a város atyáinak fontos kötelessége, de ezek mellett egy állandó szín­ház, mint közművelődési csarnok nem kicsi­nyelhető s talán első szükségesség, még pe­dig erkölcsi úgy, mint anyagi, pénforgalmi tekintetből. Szegednek nagy néptömege színházról, színé­szetről alig bír fogalommal; azt sem tudja, van-e most olyanforma helyisége. Szeged közönsé­gének egy sokkal kisebb része szükségli a szín­házat csupán, s egymagára nem képes igényét kielégítő színészetet fentartani; — vagy le kell tehát mondania a közönség ezen részének a színházi élvezetről, vagy olyan színészetet nézni, tűrni, melynek előadásainál ő maga jobbat adhatna, ha műkedvelősködni akarna, vagy pedig oda kell törekednie, hogy egy állandó színháza legyen, ahova a néptömegek osztályai is eljöhetnének legalább annyi kényelemmel, hogy az előadást ülő helyeken olcsó árak mel­lett nézhessék. Szegednek oly nagy vidéke van, hogy egy célszerűen berendezett állandó színház be­cses előadásait folytonos váltakozásban nagy számmal látogatná, egyszersmind egy ilyen színházban egyes nagyobbszerű bevételek helyre­­t­tnék a már talán kisebb és gyöngébbeket, az igényeknek megfelelő színészet települhetne le, mely a vidékiek érintkezése és közlekedé­sével évenkint 50—60 ezer frt pénzforgalmat szülne Szeged lakossága között; emellett hány szegény embert foglalkoztatna egy ilyen szín­ház a téli idényben, mikor épen semmi más kenyérkeresetük nincsen az ilyen osztályú egyé­neknek. Nincs jobb és nagyobb pénzforgató, mint a színház és színészet. Egy ponton veszi be a pénzt, és ezer ágon teszi folyóvá, ép oly iparnál és üzleteknél, melyek minden város­ban leginkább szükségük ezt, ezenfelül pedig még alkalmul is szolgálhat a színházi pénz­táron kívüli pénzforgalom előidézésére. A városi lakosság társalmi­­ életét meg­eleveníti, s különösen Szeged nagy néptö­megének alsó osztályú családjait a jó mód, jó élet halálra unott egyformaságából kihozza a vidám élet kedélyes zajába, ahol érezni s megismerni tanulja az életet, s örvendeni annak, aminek birtokában van, mely neki az apáról apára, fiúról fiúra hagyott életmód, evés, ivás fűtő­boglya melletti pipázás, már a gyermek­korban elcsépelt mesék beszélgetései mellett, szívet, lelket mélyen érintő élvet és gyönyört nyújtó dolgokat szerez, sokkal csekélyebb pénzért, mint más, ezeket pótló anyagi szó­rakozások. Ilyen tevékeny szellemű nép, mint a sze­gedi — helyes irányban — fölismert hivatású vezetéssel, egy célszerűen épített állandó szín­házban egy-két évtized alatt ol mennyire föl­emelhető és művelhető!!! Ha valahol, úgy Szegeden érhető el ha­szonnal a színészet ama dicső egyik feladata: a nép műveltetése a hazai történeti- és nép­élet színmült odaír­a által, ezt előbb néha­­néha látványosságokba burkolván. Emlékezzünk vissza s mindennap tapasztaljuk, hogy ha a szinlapon eme szükséges cafrang nagy betűkkel jelezve van: „Nemzeti dráma", „Nemzeti hős­­játék" „Csataképek látványokkal," „Mátyás ki­rály“ sat. — már az bizonyos, hogy valamivel nagyobb jövedelem van, mint más színdarabra, épen így volt ez a most már elfogyott nép­életű színműveknél is; azonban hogy ez állan­dóan, s ne csak egy két esetben biztosítva le­gyen, előbb közönséget kell nevelni. De kell-e számok, érvekkel bizonyítani egy állandó szinház szükségességét Szegeden? mikor a napi események a közelebbi szinházi élet végső napjainak jól szervezett gazdag sikeré­ről oly fennhangon kiáltanak, ámbár egy ide­gen látványosság következtében, mely a jö­vőben nélkülözendő! Ott vannak a példák, egy tizedrész va­gyon s lakossággal sem biró kisebb német vá­ros, mint Szeged, s ime van állandó szín­háza, a benne élő színészetnek subventiót ad­hat. Ezen városok némelyike Szegedhez ké­pest koldus. Ott van Kassa, Szabadka, Pozsony, Soprony, Temesvár, Miskolc, Nagy-Szombat, Szathmár, mindegyiknek van állandó színháza, a színház épületében mellékhelyiségek, me­lyek szép évi jövedelmet, bért hajtanak a színészetnek, pedig ama városok lakosságában nincsen az a nagyszámú alsó osztály, melynek a színház, színészet, mint a közművelődés eszközlője életszükségesség lenne. Molnár György. (Folyt. köv.) féle szent énekeket. Műszlésem rovására legyen mondva, hogy én e concerteknek, ha tőlem függne, egy csapással véget vetnék. A nyo­mor iránt keblemben is honos érzés, de a szemtelenségnek egyátalán nem vagyok barátja. Az élősködés e neme iránti hajlamnak ható­ságilag kellene elejét venni. A búcsút meg­előző napon már szállingózni kezdő dalosokat vagy egyszerűen visszautasítani, vagy a ré­szükre már előbb gyűjtendő alamizsnából fárad­ságukért megjutalmazni, az éktelen s fülsértő kornyikálástól azonban ideje volna már vala­­hára szigorúan eltiltani. Búcsú napunkat másik ünnepélylyé emelő, megyés püspökünk ő­éltsága által többszöri tiltakozásainka) ellenére, lelki üdvünk őrévé ki­nevezett uj pásztor installatioja, ki be sem várva per tárgyává vált 3) ügyének az illető he­lyem végeldöntését, gazdálkodási4) szempontból, a búcsúval köté össze a még kérdéses5) bene­­ficiumbai bevezettetését. — Maga a beigtatás csak annyiban különbözött más hasonlóktól, hogy az egyházvédnökség első osztálya az úgynevezett „senatus oppidanus“ még csak pro forma sem érdemesíttetett a meghívásra.6) Mi­nek őszintén szóllva, a városi tanács tagjai inkább örültek, mintsem megbotránkoztak, mert leg­alább fel voltak mentve az udvarias mentege­­tődzéstől. Ellenben ha igazságosak akarunk lenni, meg kell vallanunk, mikép az egyház­védnökség második osztálya, t. i. a „localis communitas“ méltókép volt képviselve B. G. ur Szegeden csak épen úgy, mint Dorosmán átalánosan ismert bölcs férfiú, s az ő tanácso s ajánlatára meghívott polgárok által. A toaszok az említett érdemes férfiak részéről — amint köztudomásra jutott — nagyon lakonikusok voltak, olyan „azt kívánom szívesen, az Úr Isten éltesse “-félék. Ez azonban nem baj. — Mindenki kedve­s tehetsége szerint ömledez­­het, csak az érzés ne hiányozzék belőle. Az iktató főt. kerületi alesperes urnak a templomban tartott beszéde a dorosmai hívek nagy megnyugtatására szolgált, miután most azt hiszik, hogy maga Ő cs. kir. Apóst. Fel­sége küldötte a nap hősét Dorosmára s mi­vel kellőleg értesítettek mi minden tartozik a dorosmai parochia javadalmához.7) Másként áll a dolog az egyházvédnökség első osztályánál, mely választási­ jogát, dacára a megtörtént be­­igtatásnak, a törvény korlátain belül tovább is keresni komolyan el van tökélve.8) Haszontalan fáradság, mondhatja a szives olvasó, ki tapasztalásból tudja, hogy az al­sóbbrendű egyházi védnökök joga, nagyon illu­­strius, a mélt­ megyés püspök uraknál lévén a hatalom s dicsőség.9) Igaz! De ez amily igaz, oly viszás.10) Ezt mi legilletékesebben mondhatjuk, mert hiszen benne vagyunk , szeren­csére nem pessimisták, hogy egy esetből kö­vetkeztetést vonjunk. Felettébb csodálkozunk azonban, hogy mindazon egyházférfiak, kikkel e tárgyban szót váltani szerencsénk volt, me­gyés püspök ur ő­ultságának adtak igazságot. “­ Meggyőződés, vagy alárendeltség kifolyása-e az egyhangú vélemény; nem vitatjuk. Életta­pasztalásainkra támaszkodva mindazáltal őszin­tén kimondani bátorkodunk, hogy személyes érdek ,a) nagyon lehűtené e feltűnő, hogy ne mondjuk hódolatszerű véleményegységet. — De térjünk a fődolog, vagyis az egyház-véd­­nökségi jogra. Nagyon különös valami az az egyházi véd­nökség. Joga csekély, úgyszólván semmi, kö­telezettsége nagy s terhes. Lássuk. Az általa emelt egyházban ülési elsőséggel bírni, ősi címereit a templomba felfüggeszthetni, annak sírboltjába temetkezni, továbbá szentelt vízzel meghintetni és tömjéneztetni, szép megtisztel­tetések ugyan, 13) kivált ha az utóbbi szertartá­sok kegyelt férfiú által hajtatnak végre. — Ámde, hogy nem választott'4) által teljesítve kedvesek lehesenek, szabadjon Tamásoknak lennünk.15) Tekintsük már most egyetlen reál jogát, ha lehet igy neveznünk, t. i. közönségesen ki­fejezve a szabad papválaszthatást. E jogról az 1504. 26. t. c. 1. §-sa azt jegyzi meg, hogy szt István első apostoli királyunk által adományoztatott. Eszerint a keresztény ka­­tholika vallás országunkba lett hozatalától kezdve, az egyházi védnökök szabad plébános választási joggal vannak felruházva.,6) Ezt ta­núsítják a felhívott törvényt megelőző 1498. 66., továbbá az 1647. 100. s az 1723. 55. törv. cikkek.17) A törvénynyel nem foglalkozó előtt feltűnő lehet ugyan, hogy az egyházi­védnökség törvényen alapuló fennebbi joga fenn­tartására annyi ismétlő s megerősítő törvény­cikkre volt szükség. Különös is ez, de biz az úgy van. Okai törvénykönyvünkben olvas­hatók lévén, azokat felmelegíteni nem tart­juk szükségesnek.­­S) Nem hagyhatjuk azonban szó nélkül, hogy ámbár az idézett 1504. 26. törvénycikk bün­tetés terhe alatt tiltja az ország főpapjainak az egyházi védnökök akarata ellen azok jó­szágaiba plébánost küldeni; méltóságos me­gyés püspökünk mindamellett, mig egy herceg Eszterházy, Pallavicini, Károly grófok, Sina báró s több magasrangú egyházvédnök akara­tát s szabad plébános választási jogát tiszte­letben tartja ,9). szegény városunk irányában, mely véres verejtékkel törekszik egyházvéd­nöki terhes kötelezettségének eleget tenni, más elvet követni jónak látta. ao) M. K. S. Levelezések. Dorosma, junius 30. ') (Búcsú. — Hangverseny. — Installatio. — Egyház­védnökségi jog.) Unalmas egyformaságunkból m. hó 25 én egyszerre kettős ünnepélyre viradánk. Díszes egyházunk védszentje, Keresztelő János év­fordulati napja vola ez. Nagyszámú vidékiek, ezek közt természetesen nemcsak a szegedi tanyákról, de magából az Alföld fővárosából is sereglének össze buzgó hívek, imáikat ve­lünk egyesítendők az egek Urához. A szegedi előkelő világból Kárász Benjámin ur ő­asghoz is volt szerencsénk. Hogy a szokásos hang­verseny ezúttal sem maradt el, említenünk is fölösleges. — Valóban bámulatos némelyeknek e hang­versenyek iránti rokonszenve. Óra hosszáig el tudják hallgatni a tíz torokból egyszerre hangzó, gyönyörű harmóniával előadott külön­") A dorozsmai papválasztási ügy és egyház­­védnökségi jog városunkban is vitattatván, jelen le­vélnek azon reményben és jószándékkal adunk tért, hogy valamint részünkről m­gtesszük észrevételein­ket, úgy netalán mások is hozzászólván, a nézetek tisztulhassanak , és a kedélyek csillapuljanak. Szerk. 1) Az egyházvédnökségi jog Magyarországban eredetileg a királyt illetvén (Part. 1. tiz. 11.) ezt ér­demekért másoknak is adhatja, kik e jogot a király által engedményezett modalitással gyakorolhatják, és nyerték is e jogot némelyek, hogy egyet, mások, hogy hármat terjeszthessenek (praesentare) a megyés püspök elé, ki azt, vagy a három előterjesztett kö­zül egyet, az ítélete szerinti érdemesebbet kinevez­vén a lelkek őrévé tegye, a püspöknek mint egy­házmegyéje főpásztorának ezen jogát sem privilégium, sem emlékezetet haladó szokás nem csorbíthatja. At­tól függ tehát, ha Dorozsma­ város egy vagy három egyén előterjesztésére nyerte-e egyházvédnökségi jo­gát, és netalán ez utóbbi esetben a püspök a három előterjesztett közül nevezett-e ki egyet? mert ha igen, a tiltakozás figyelembe bárhol alig vétethetik. Szerk. 3­ 2) alatti jegyzetünk fejtheti meg, ha váljon az ügy lehet-e jogos per tárgyává. Szerk. 4. Az egyházi javadalomba a bevezettetés ünne­pély lévén , a lehető ünnepélyességgel szokott történ­ni , és miután az ily szertartásnak legnagyobb ünne­pélyességet a búcsú kölcsönözhet, szeretjük hinni, miszerint a dorozsmai pap bevezettetése a búcsúval inkább ünnepélyesség, mint gazdálkodási tekintetből köttetett össze. Szerk. 5( 2) alatti jegyzetünk megfejtése derítendi föl, mennyire kérdéses. Szerk. 6) Ha közlő a „Senatus oppidanus“ meghívásá­nak elhanyagolását a szentegyházban végzettekre vonat­kozólag érti, épen nem helyeselhető a bevezetett plé­bános mulasztása , a védnökség törvényes képviselő­jének joga lévén a kegyelt egyházban ily fontos tör­téntekről legalább is tudomással bírni. Szerk. T) Szokás szerint cselekedhetett az alesperest, hogy ne csak a plébános tudja, mi az ő jogos köve­telése, hanem a nép is, hogy mi az ő törvényes kö­telessége. Szerk. *- úgy hallottuk, hogy e tekintetben történtek már eddig is lépések, csakhogy nem illetékes helyen, az egyházvédnökségi jog kérdésében csak Ő Felsége ítélvén. Szerk. *) Törvényes kérdésben hatalmat a törvény, di­csőséget a hatalom helyes gyakorlata ad. Szerk. 10) A törvény emberi mű, azért lehet viszás, de azért változtatni csak törvényes inon lehet és szabad. Szerk. ") Talán, mert e tárgy őket közelebbről érde­kelvén , szorgalommal tanulmányozták e kérdést. Szerk. '*) A gyanúsítás kétélű fegyver. Szerk. 13) Tiszteleti jogok ugyan, de oly szépek, hogy azokért őseink áldozatra voltak készek. Szerk. ") E kitételnél ismét csak 2-ik jegyzetünkre hi­vatkozhatunk. Szerk. 15) A hath, szentségeket és szertartásokat a bennök rejlő erő teszi kedvessé; ez pedig nem függ a kiszolgáló érdemétől. Szerk. '5) De épen azért, mert sz. Istvántól, és má­soknak későbbi királyainktól adományoztatott; min­dig a királyi adományozásban meghatározott moda­litással , mint 2-ik jegyzetünkben mondatott. Szerk. 17) Az 1498.66. t. c. nem annyira a védnökök jogát, mint a plébánosoknak püspökeid ellenébeni gyenge­ségét védi; ez mondható az 1504. 26 t. c. 2-ik §-ról is, melyet az 1647. 100 t. c. csak megerősít; az 1721. 55. t. c. pedig épen azt sürgeti, hogy a java­dalmak csak érdemeseknek és alkalmasoknak ado­­mányoztassanak, mely tulajdonokra nézve alaposan csak a megyés püspök ítélhet; midőn tehát a véd­nökség által előterjesztésre érdemesnek tartott három közül a püspök ítélete szerint az ér­demesebbet vá­lasztja és kinevezi, a védnökség védelmére felhozott eme tövénycikket csak teljesíti, de nem sérti. Szerk.­­*) Valljuk be, miszerint törvénykönyvünkben nem épen — vagy talán épen nem — az egyházi ha­talom túlkapásai miatt ismételtettek az egyház­véd­nökségre vonatkozó törvénycikkek. Szerk. 19) Amennyiben a nevezettek a védnökségi jo­got akkor nyerték, hogy a megyés püspöknek csak egyet köteleztetnek előterjeszteni; ez pedig az egy­házi törvények értelmében alkalmasnak ítéli. Szerk. :a) Dorozsma­ város a védnökségi jogot valószi­­nű­leg hármas előterjesztésre nyerte, kik közül a püs­pök egyet — ítélete szerint — a legérdemesebbet nevezvén ki hisszük , hogy sem jogtalanul, sem tör­vénytelenül­­nem tesz. Szerk.

Next