Szegedi Híradó, 1867. január-június (9. évfolyam, 1-52. szám)

1867-06-30 / 52. szám

évek előidézte anyagi végelszegényedés s el­­sülyedéstőli megmentésének tiszta szándéká­ban egy pillanatig sem kételkedik kimondani s határozattá­ emelni, miként ezen csatorna esz­méjét s mielőbbi foganatba vételét e város­nak a végelszegényedéstőli megmentéseként tekintvén, a legmelegebben pártolja, minek tettleges bebizonyításául e birtokos lakos­ság a lehető legnagyobb áldozatokat hozni is kész oly formán, hogy ha ezen országos csatorna a legközelebb itt eszközlött vezetéki tervezet szerint e város területén vezettetnék keresztül, a közös legelőbe eső egész terü­letet, melyen ezen csatorna keresztül vonul, az illető építő hatóságnak vagy társaságnak ingyen, minden kárpótlás nélkül kész áten­gedni s birtokba adni. Mihez képest e közgyűlés teljesen meg­bízza a városi tanácsot, hogy annak idején, midőn a csatorna­ építési eszme megéléséhez közeleg, az itt kimondott határozatot semmi áldozás fölemlítésével a csatorna-ügyet ille­tőleg felsőbb és szükség esetében legfelsőbb helyen is kérelmezni és szorgalmazni el ne mulaszsza. Országgyűlési tudósítások. A képviselőház ülése jan 25-én. Elnök : Szentiványi Károly. A miniszterek közül jelen vannak : Gorove István, b. Eötvös József, gr. Mikó Imre és Lónyai Menyhért. Ioanovics György kormányhivatalt vállal­ván, képviselői s ezzel összekötött jegyzői állásáról rövid beszédben lemond. Fölolvastatik Lónyai Menyhért határozati javaslata, mely szerint indítványoztatik, hogy az elnapolási idő alatt országos 15 tagú bi­zottmány küldessék ki — 10 tag a képvise­lők és öt a főrendek közül — a közös ügyekre nézve s másodszor a budgetet illetőleg. E határozati javaslat legközelebb tár­gyaltatni fog. Román Sándor interpellálja a miniszté­riumot az iránt: Való-e, hogy a­ kiküldött erdélyi királyi biztos Sterka Stulutiu elmoz­­díttatását s coadjutor általi helyettesítését szükségesnek tartja s továbbá, hogy szándé­kozik-e a kormány tovább is megkezdett utján maradni. Ez interpellate fölolvastatik. Radich Á. határozati javaslatot tesz le a ház asztalára az alföld-fiumei vasút tár­gyában. A határozat tartalma körülbelül ez, mondja ki a ház még az elnapoló n­emű, vag­y­­ említett vonalra vállalkozók a szükséges ka­matbiztosítékot meg fogják kapni. Addig is, míg minden rendbe hozatnék, hatalmaztassék föl a kormány az alapmunkálatok megkez­désére. Gorove I. kijelenti, hogy a kormánynak szándékában van a legközelebbi ülésen a vasút­­ügyben javaslatot terjeszteni elő. E szerint Radich határozati javaslata a kormány­javaslattal együttesen fog tárgyaltatni. A kérvényt bizottmányba megválasztot­tak : Ihász R., Detrich Zs., Németh K., Corda B., Túry L. , Zsarnay J., Sulyok M., Boheczeliy L., Csörghe L., Gál J., Vlad A., Bernáth Zs., Ács K., Tisza L., és nógrádi Szontagh P. A törvényjavaslatokat a szünetek alatt át­­vizsgáló­ bizottmányba megválasztottak: Gozsdu Manó , Ráth Károly , Dózsa Elek , Horváth Lajos, Horváth Károly, Bömb­es Frigyes, Dapsy Vilmos, Királyi Pál, Fülöp Lipót, Vadnay Lajos, Kerkápoly Károly, Manojlovits Emil, Bónis Sámuel, Várady Gábor és Tisza Kálmán. Ezután a kérvényi bizottmány tesz je­lentést. Az ülés fél kettőre eloszlott. A képviselőház ülése jan. 26-án. A képviselőház ez ülésében Somssich Pál benyújtja a nemzetiségi bizottság je­lentését. Deák Ferenc interpellálja a minisztériumot az iránt, hogy van-e szándéka intézkedni 1) a nemzetiségi, —■ 2) az erdélyi unió , — 3) a zsidó emancipáció és honosítás tárgyában? Eötvös József báró a minisztérium ré­széről kijelenti, hogy mind a három ügyben még a jövő ülésszak elejére a minisztérium törvényjavaslatokat fog a ház elé terjeszteni. . Csanády Sándor interpellálja a minisz­tériumot az iránt, hogy a 48. XI. t. alapján, mely a közintézeteken az ország és nemzet címerét rendeli használni, van-e a miniszté­riumnak hatásköre elrendelni azt, hogy a királyi várpalotán a sárga-fekete helyett nem­zeti szin zászló lobogjon. Erre Deák Ferenc felel, azzal indokol­ván a sárga-fekete zászló használatát, hogy az családi címer, melyet Ő Felsége tartózko­dási helyén használhat. Nagy Lajos korában is a liliom s Mátyáséban a holló a nemzeti címer mellett mindig ott volt. Madarász József azt véli, hogy midőn a minisztérium interpelláltatik, nem a ház va­lamely tagja teheti meg rá a feleletet, ha­nem a miniszterek valamelyike, és azután bocsátkozhatik­ a ház annak tárgyalásába. Tisza Kálmán Madarász véleményét oszt­va, miután múlt interpellációjának a zsidó­ügyre vonatkozó részét Deák Ferenc magáévá tette, az úrbéri maradvány­földek tárgyá­ban újólag interpellálja a minisztériumot. Horváth Boldizsár jelenti a kormány ré­széről , hogy ez ügyben még ezen ülésszak folytán egy törvényjavaslatot fog a minisz­térium a ház elé terjeszteni. Zichy Antal, mint a központi bizottság előadója a koronázási törvénycikkekről tesz jelentést, melyek csekély stiláris módosítások­kal elfogadtattak. Ezen törvénycikkeket az arra vonatkozó jegyzőkönyvi kivonattal együtt délután 5 óra­kor Dimitrievics Milos a főrendekhez át fogja vinni. Az ülés 12 órakor fölfüggesztetett. A főrendiház ülése június 27-én. Elnök: Majláth György. A múlt ülés jegyzőkönyvét olvassa ifj. Rádai Gedeon. Tárgy : a koronázási két törvénycikk, az ö Fölségeknek ajándékozott 50—50 ezer aranyról szóló cikk, s végre a koronaőrök megválasztásáról szóló törvénycikk — elfoga­dása és becikkelyezése. A törvénycikkek alakilag és tartalmilag elfogadtatván, az alsóházba vitelekre b. Apor Sándor kéretett föl. Azután szó volt a koronázási ünnepély leírásában előforduló hibákról. Ezek is kiiga­­zíttatván s több tárgy nem lévén, az ülés 12 órakor eloszlott. A képviselőház ülése jan. 27-én. Elnök: Szentiványi Károly; jegyző: Hor­váth Lajos. A tegnapi ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után elnök a beérkezett iromá­nyokról tesz jelentést. Mikó Mihály képviselő úr főkirályi­ birává lévén kinevezve, képviselői állásáról lemond. Az illető központi bizottmány föl fog szólít­­­tatni, új választás eszközlésére. Somssich Pál több félegyházai választó kérelmét adja elő, kik a házat az iránt ké­rik, hogy legszebb politikai joguknak már másfél éven át gyakorlaton kívül hagyását végre az által méltóztatnék megszüntetni, hogy megválasztott képviselőjük Hrabovszky Zsigmond választása ellen benyújtott pana­szok tárgyában határozat mondassék. A ház a közelebbi alkalommal e tárgy­ban hozott határozatát azon hozzáadással ig­tettjel jegyZOKOsiy VtJUC , a vinogdlatta k­i­küldött képviselő bevégzett vizsgálatának ered­ményéről a jelentést még ezen ülésszak alatt benyújtsa. Az ülésben jelen volt Böszörményi László képviselő, ki a mondott vizsgálat tel­jesítésére 1866-ik év téliszakában kiküldve volt, előadta, miszerint a ház ebbeli óhajtá­sának mihamarább eleget teend. A mai ülés napirendjén a közösügyi hányad érdekében tett miniszteri előterjesztés volt, minhogy azonban a miniszterelnök csak másnapra érkezik meg, gr. Mikó Imre közi­­miniszter a tárgyalást a másnapi ülésre kérte halasztani, mely kérésnek a ház egyhangúlag engedett. A két jegyzői állomás betöltése végett a szavazatjegyek beadása megtörtént, az ered­mény a közelebbi ülésben fog közzé tétetni. Ezután a minisztérium kívánatéra zárt­ülés tartása határoztatván el, a nyílt ülés berekesztetett. A zárt ülés tárgyát a minisztérium vasut­­ügyi előterjesztése képezi, mely iránt kölcsö­nös eszmék cseréltettek. A képviselőház ülése jún. 28-án délelőtti 1t órakor. Elnök Szentiványi Károly. A múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetvén, Csengery Imre fölolvasta a két jegyzői állo­másra tett múlt napi szavazás eredményét ; e szerint szavazattöbbségnél fogva a ház jegy­zői lettek: Gajzágó Salamon és Radich Ákos, kik a bizalmat rövid beszédben megköszönték. Ugyanez ülés folyamában gr. Mikó Imre közlekedési miniszter határozati javaslatot ter­jesztett a ház elé a vasúti hálózat tárgyában. Kimondatik abban, hogy a minisztérium föl­­hatalmaztatik: 1) haladéktalanul megtenni mindazon előmunkálatokat, melyek a mielőbb kiépítendő vasútvonalak létesítésére szüksége­sek ; 2) hogy a pénzerő beszerzéséről gondos­kodjék ; 3) hogy míg az első pontban foglalt előmunkálat megtörténhetnek az alföld-fiumei, a kottori zágrábi, a nagyvárad-kolozsvári, a miskolc-hatvani vonatok azonnal munkába vé­tethessenek. Tárgyalásra a hétfői nap tűze­tett ki. A délután 5 órakor tartott ülésben meg­választatott azon országos küldöttség, mely­nek feladata leend a Lajthán túli törvényho­zás által kiküldendő választmánynyal a közös­­ügyek fölött értekezni. A választás eredménye a közelebbi ülés­ben fog tudomásra hozatni. Helybeli ujdonságok. * Az aratás mindenfelé megkez­dődött, s Istennek hála, alföld népe az idén fáradságos munkájának eredményét is fogja látni. Nehéz volt elvárni az Ínség által sújtott mezei gazdának és munkásnak, mig a keser­ves napok lassankint legördültek, de végre hátunk mögött vannak azok, a hullámzó ga­bona­kalászok megértek s az idén „lesz mit aprítani a tejbe.“ Az utóbbi hetek kedvező időjárásának sokat, sőt mindent köszönhet a gazdaközönség , mert a májusi forróság már­­már pusztulással fenyegette a gabnaföldeket s junius hozott jótékony eső képében áldást reájok. Az áldás azonban egész bőségében csak a feketeföldeken mutatkozik, hol a búza, árpa és zab mind mennyiség, mind minőség tekintetében jól fizetnek a gazdának. Ellenben a homokföldek főterménye, a rozs sokat szen­vedett a pusztító szelek miatt, úgy, hogy e vidéken a legtöbb gazda fél termésre alig számíthat. A kukorica, burgonya, bab, dinnye s egyéb vetemények, valamint a feketén, úgy a homokon gyönyörűen fejlődnek s további ked­vező időjárás mellett gazdag terméssel fognak szolgálni. * A városi tanács f. hó 28-dikán tartott ülésében a pénztári tiszti állomásokat a következőkép töltötte be: főpénztárnok lett Tóth Mihály, pénztári ellenőr Auer Péter; adópénztárnok Porgányi György, ellenőr Szá­­vits István; adótisztek: Huba József, Jakabfy Antal, Rózsa István és Knopf Ferenc. — Az árvazárnál az eddigi tisztviselők megha­gyattak.­­ A város tanács egy a pertárban ki­függesztett végzés által fölhívja az ügyvédeket, hogy a­kik a városi bérlőknél kintlevő 40 s néhány ezer forint követelésnek behajtására vállalkozni hajlandók, ez iránti nyilatkoztai­kat f. hó 30-dikáig a tanácshoz benyújtsák. Az ajánlkozók közül a „lehetőségig“ előny biztosíttatik azoknak, kik a pörök vitelére előleget nem kívánnak. A Helypénzszedés bérbeadása. A vidékiektől szedendő hely- és karó­pénzsze­­dés, valamint a véka és mázsálási jog bérbe­adása iránt az árverés múlt szombaton tarta­tott meg. Valamennyiért a legtöbbet (5969 frtot) ígérő Csíkos Imre volt. Azonban idő­közben a belügyminisztérium táviratilag meg­hagyta a tanácsnak, miszerint a szerződés megkötésétől óvakodjék, s ezen javadalma­kat további intézkedésig házilag kezelje.­­ A tanács egyik ülésében ezen ügyet tárgyal­ván, — mint halljuk — azt irta volna vissza a minisztériumnak, hogy miután a házi kezelés az eddigi tapasztalatok szerint a városra nézve előnyös nem lehet, s ezen javadalmak­ért jelenleg 900 írttal több igértetett, mint 1861-ben jövedelmeztek; továbbá, miután az új bérlővel a szerződés már megköttetett s jövő hó elsején életbe lép; végre, miután ezen ügyben csakis a város — illetőleg en­nek közgyűlése — mint önálló törvényhatóság intézkedhet; a táviratilag elrendelt elhalasztás­ból a városra háramlandó hátrányokért a ta­nács a felelősséget el nem vállalhatja. * Képviselői rendes közgyűlés tar­­tatik holnap délelőtt 9 órakor, melynek tár­gya leend : a koronázási küldöttség jelentése, a csurgás (?) megszüntetése, építészeti szabá­lyok megállapítása, számadások megvizsgálása, Szabados István nyugdíj iránti kérelme, Sze­ged város árvíz elleni megvédésére terv ki­mutatása, Csongrád megye bizottmányi nagy­gyűlésein a város képviseltetése, Kassa város közönségének körlevele, Sáros megye tiszti­karának névsora s végre: hivatalból kimaradt tisztviselők megjutalmazása.­­ Tudtunkkal még egyéb tárgyak is lennének e közgyűlés elé kerülendők. Ilyenek például: a gazdaszéknek kiadott több tárgy felőli jelentés megtétele, a húsár megszabás tekintetéből megejtett pró­bavágás eredményének bejelentése, a hely­pénzszedés megszüntetése által elesett jövede­lem pótlása iránti intézkedés, miután határo­zat e tárgyban nem hozatott é­s egyéb füg­gőben maradt kérdések. * A megszűnt helytartótanács­nak szomorúan ismeretes volt abbeli tulaj­donsága, hogy a városok legjobb irányú mű­ködésének szeretett útjába lépni s a nélkül, hogy azok viszonyait ismerte volna, beavat­kozott belügyeikbe s csalhatlannak hitte, de többször nagyon is ferde nézeteit iparkodott rájok erőszakolni. E miatt nem jöhetett létre ekkoráig a H.-M.-Vásárhely számára oly na­gyon szükséges takarékpénztár sem. Vásár­hely lakossága nagy hévvel karolta föl az ügyet, az aláírók bőven jelentkeztek, azon­ban a helytartótanács az alapszabályokban oly módosításokat tett, melyeknél fogva a taka­rékpénztár Vásárhelyen nem volt létesíthető. Ma azonban, midőn a városok józan törek­véseinek felülről semmi sem áll útjában, ismét folyamatba tették az ügyet, az aláírási íveket megnyitották s remélhető, hogy Hód- Mező-Vásárhely lakosai, helyesen fogván föl saját érdeküket, úgy fognak buzgólkodni, hogy H.-M. Vásárhelynek rövid idő alatt ta­karékpénztára legyen. * Balás Mihály úr „Szemenszedett adatok“ című művéből egy díszpéldány­va tisztelte meg Hopf János kalocsai kanonokot,­ tudván, hogy mint Szeged szülötte, érdeklő­dik e város viszonyai iránt. A kanonok ő nagysága köszönettel fogadván a megemléke­zést, egyszersmind 5 frtot küldött a helybeli nőegylet alaptőkéjének gyarapítására, mint a melyre Balás úr művének tiszta jövedelme szánva van. A nőegylet elnöksége a kegyes adományért e lap utján köszönetet mond.­­ A belvárosi sétányon örökké do­logtalanul lézengő nagyszámú ujságéhes bene­­volus auditoroknak a napokban szörnyű nagy hangon olvasá föl egyik rustikus „Írástudó" a „Hon“ nak azon cikkét, melyben a pénz­ügyminisztérium eljárása s maga a pénzügy­­miniszter személye oly kíméletlenül bántalmaz­­tatik. Nem tudjuk, másfelé hogy van, de annyi bizonyos nemcsak ezen egy esetből, de szám­talan más jelenségekből is, hogy nálunk tit­kos eszközök rendszeresen működnek a ma­gyar kormány népszerűtlenítésén s úgy lát­szik, nem sikertelenül. Nagyon jó lenne ezt tudomásul venni mind a kormánynak, hogy erélyesebb, tevékenyebb működésével e tit­kos eredetű s végcéljában gonosz irányú tö­rekvéseket paralysálja, mind a szélső­balol­dali közlönyöknek, hogy oppositiojukban még most a helyzet által követelt határok közt s kellő tapintattal járjanak el. — Egyébiránt megemlítjük, hogy a „Hon“ kérdéses közle­ményére nézve a jelenleg betegeskedő szer­kesztő a múlt csütörtöki számban kinyilat­koztatja, hogy az tudta és beleegyezése nél­kül jelent meg a lapban, hogy annak tartal­mát nem helyesli, sőt a pénzügyminiszter személyére vonatkozólag mondottakat kárhoz­tatja. * Az „1848“ előfizetői, Szegeden — mint biztos tudomásunk van róla — jövő félévre tetemesen megszaporodtak. E jelesen szer­kesztett, élénk, szabadelvű lap­ nagyon érde­mes reá, hogy Szegeden is minél többen olvassák. *A régi levéljegyek becserélésének határidejét jul. 15-dikéig meghosszabbították. Bérmentesítésre azonban azok már nem fo­gadtatnak el. * A szabadságos katonák ezentúl a polgári törvényhatóságok alá fognak tar­tozni. *H.-M.- Vásárhelyről Írják ne­künk: Az itteni zászló-felavatási ünnepély rendezői fölkérték a megyei első alispánt Török Bálint urat, hogy a közönség iránti tekintetből, engedje meg, miszerint a dalver­senyt és táncvigalmat a régi megyeházi épület pázsitos udvarán tarthassák. Alispán ur azon­ban azt felelte, hogy oly egyletnek, mely vele ellenzéket képez s neki nem barátja, szívességet nem tehet. így történt, hogy a dalárda kénytelen volt vendégeivel a fojtó légkörű vendéglői terembe szorulni. — Egy másik curiosiumról is tudósitnak bennünket. A h.-m.-vásárhelyi kath. tanítóknak nem en­gedték meg (kik?), hogy a zászló-fölavatási ünnepélyben résztvegyenek, mert rosz példát adnának tanítványaiknak, kik azt hallották tőlük, hogy a zászlókat felszentelni szokás. Hát azt nem szabnák meg azok a bizonyo­sak, hogy mikor szabad a kath. tanítónak kimenni az utcára. Bizony, bizony még ma is sokan vannak az apró zsarnokok, ki azt a kis felsőbbséget, mit mások fölött gyako­rolnak, azok egyéni szabadságának korláto­zásáig kiterjesztik.­­ Ugyancsak H. M.-Vá­­sárhelyen múlt vasárnap este 10 óra tájban az Ignác utcában tűz támadt s egy ház ham­­vadt el. A ház gazdája távol volt, csupán a lakók voltak otthon. Midőn az előbbi haza­jött, szobáját kinyitva s a szekrényt, mely­ben pénzét tartotta , föltörve s kifosztva ta­lálta. Sejtik, miszerint tolvajok gyújtották föl a házat, hogy a zavarban könnyebben űzhessék gonosz mesterségöket. *Dalár-adomák. A bécsi és pesti lapok közelebb sokat beszéltek Klapkáról, a hires magyar tábornokról, majd hogy Bécsben, majd hogy Pesten van, sőt már Szegeden is keresztülutazandó volt Temesvár felé —mind­ezekből pedig utoljára is semmi sem lett igaz. — De ha már a lapoknak szabadalmuk van a közönséget fölültetni, gondolta magá­ban egy valaki, miért ne lehetne neki is megtréfálni a hiszékeny embereket. Így tör­tént, hogy a mint f. hó 22-dikén délután a szegedi határok s egyéb vendégek egy sor kocsin , elől lobogó nemzeti zászlóval vonul­tak Vásárhely felé a másnap tartandó zászló­­felavatási ünnepélyre, a szintén Vásárhelyre törekvő gazdák egyikének azon kérdésére: „kit visz a deputatio?“ az volt a válasz, hogy „a harmadik kocsiban Klapka tábornok ül.“ Mikor aztán a kérdéses kocsi gazdauram előtt elrobogott, nagy pietással emelte le kalapját, odakiáltván: „Isten hozta haza sze­rencsésen, sokáig éljen!“ A kocsiban három iparos ült, kik csak később tudták meg, hogy mi volt a lelkes üdvözlet oka. Másnap aztán lassanként elterjedt a nép közt, hogy a zászló-felavatási ünnepélyen Klapka is jelen van, így járta meg Klapka rövid idő alatt nemcsak Bécset és Pestet, hanem Vásárhelyt is, mialatt pedig jeles hazánkfia Brüsselben

Next