Szegedi Híradó, 1867. január-június (9. évfolyam, 1-52. szám)

1867-06-30 / 52. szám

1867. Kilencedik évfolyam.­­ Megjeleli:­­ Hetenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel, s Szerkesztési irodai Tanoda-utca, Vadász-ház I. emeletében Kiadóhivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése, hová az elő-­­ fizetési pénzek küldendők.­­ Szegeden házhozhordási k­­ét vidékre postán: Egész évre..........................................................8 frt. Félévre................................................................4 „ Évnegyedre..........................................................2 „ Helyben a kiadóhivatalból el­vitet­ve: Égés* évre.....................................................6 frt — Félévre..........................................................S „ — .................................................1 „ 60 Előfizetési feltételek: kr. Egyed szám­ára ál kr o*ztr. ért. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadó­hivatalban; Pesten Neumann A. hirdetési irodájában; Bécsben Oppelik A. hirdetési irodájában; Maria/m. Frankfurtban Hausenstein és Voglernél, valamint a Jaeger-féle könyvkereskedésben; Lipcsében Sachse és társánál; Párisban Havas, Lafitte, Bullier és társánál. 52-ik szám. Vasárnap, junius Hirdetések díja: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr, két­szerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb feltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyílttérien a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 új krajcár. Előfizetési fölhívás a Szegedi Híradó kilencedik évfolyamának második felére. Midőn a közelgő új évnegyed előtt újra lapunk pártolóihoz fordulunk, hogy a további támogatást szives bizalommal kérjük: örömünkre szolgál fölemlíthetni a lapunk iránt újabban tetemesen növeke­dett részvétet, mert elismerését látjuk ebben becsületes törekvéseinknek s egy­szersmind buzdítást a jövőre. Üdvös jeléül vesszük ezt annak, hogy velünk együtt a helybeli és érde­keivel hozzánk csatolt vidéki közönség is mindinkább kezdi belátni, hogyha ed­dig szükség volt, most kétszeresen szük­ség van lapunkra; hogy életszükséggé vált itt oly független közlöny, mely a változott viszonyok közt fölmerülő fon­tos kérdések fejtegetésében, hozzá illő szerény körben bár, de teljesen szabad­elvű irányban haladva, kiválólag a város és vidéke anyagi és szellemi érdekeit tartsa szem előtt, minden nagyobb érde­kű kérdést tüzetesen tárgyaljon, az igaz­ságot minden tekintet nélkül kimondja, a botlásokat földerítse és ostorozza, szó­val zilált közviszonyainkban bíráló, fel­­ügyelő és ellenőrködő közegül szolgáljon. Ez után haladtunk eddig, ezen fo­gunk haladni ezután is, s legfőbb törek­vésünk lesz : a városunkban szomorúan megzavart egyetértés helyreállításán mun­kálkodni, s alkalmi higgadt fölvilágosítá­­sokkal népünket elkövetett tévedéséről meggyőzni, hogy belássa, miszerint leg­jobb barátja a hazafias független értel­miség, mely nélkül számára nincsen üdv. De ezen törekvésünk sikeréhez az eddiginél még erősebb támogatásra, na­gyobb részvétre van szükségünk, mert fölzavart viszonyaink közt ellentörekvé­sekkel állunk szemben, melyeket nem lehet kicsinylenünk. E támogatást a helybeli és vidéki értelmes közönségtől kérjük és várjuk, melynek érdeke ugyan­az a mienkkel és a kezével. Mindezekhez még csak azt súgjuk meg olvasóinknak, hogy épen kitűzött célunk sikeresebb elérhetése végett la­punkra nézve előnyös változás van ké­szülőben, melyet még a következő év­negyedben reménylünk foganatosíthatni. A lap előfizetési ára : Szegeden házhozhordással és vidékre postai kül­déssel, félévre 4 frt, évnegyedre 2 frt. Helyben a kiadóhivatalból elvitetve fél­évre 3 frt, évnegyedre 1 frt 60 kr. Szeged, 1867. Junius 20-án. Szabados János, Burger Zsigmond, szerkesztő, kiadó­­vel dolgozzunk a mindnyájunk előtt drága és szeretett közös haza jobblétén. Csak akkor, ha minden polgára e hazá­nak egyenlő jogoknak örvend, lehet remélni és követelni, hogy mindenki egyaránt sze­resse a hazát; addig pedig nagyon természe­tes , hogy azok, kikkel törvényhozásunk mos­tohául bánik, idegeneknek érzik magukat e földön s nem tekinthetik azt valódi hazá­juknak. Vádolják a magyarországi zsidót — s nem alaptalanul — hogy nagy részben, hosszú évi tartózkodás után is , idegen marad e földön, hogy dacára előrehaladt műveltségének és­ va­gyonának sem a hazai irodalmat, sem a közinté­zeteket kellőleg nem pártolja, sőt csekély érde­keltséggel viseltetik irántuk. Igaz , de ez nagyon természetes, sőt lélektani csudának találnék, ha nem így volna. A­mely ország üdvössé­gében részem nincsen, annak üdvösségére tö­rekedni nem áll kötelességemben, és ki el­­taszít magától, ahhoz nem közeledhetem. Pedig kívánnunk kell, hogy a zsidó, va­lamint minden, egyéb fajú lakosa Magyaror­szágnak, honosnak érezze magát itt, hogy e hazát valódi és egyetlen hazájának tekintse, melyen kívül az ő számára se legyen hely. De azt csak úgy lehet elérnünk, ha ün­nepélyesen kimondjuk: „Zsidó polgártársaink! mi nem teszünk különbséget ember és ember közt, s örömest osztozunk veletek minden jogunkban.“ E néhány szó által, melyek nekünk sem­mibe sem kerülnek, megnyerünk hazánk ré­szére 400,000 hazafias s áldozatkész polgárt. S már akkor annyival többen leszünk. A zsidók emancipációja tehát követelése a politikai ildomos­­s­ágnak. Vannak, kik a zsidóban sok hibát lel­nek ; szemére vetik, hogy nagy mérvben önző, hogy a nyerészkedés egyetlen törekvése, pénz az egyetlen vágya és több effélét. Ha van ezekben igazság, minek tulajdonítható e rész irány fejlődése? Kétségkívül a szolgaságnak, melyben­ a zsidóság majdnem az egész vilá­gon oly hosszú időn át élt, mert tudjuk, hogy mint rontja az elnyomottság a nép erkölcsét; tudjuk azt saját tapasztalásból, mert hisz magunk is ízleltük azt 18 évig és követ­kezményeit láttuk és látjuk. De a zsidók hontalansága a többi közt egy nagy fontosságú társadalmi erényt is fejlesztett e népben: a szorgalmat. Más népek kegyelmére lévén utalva, igyekeztek anyagi kincsekre szert tenni, hogy azokkal az országok urainak türelmét kinyerhessék, így a szorgalom jellemző tulajdonsága lett a zsidónak és ennek folytán a zsidók átalában vagyonosabbak. Hazánknak pedig — most inkább, mint valaha — nagy szüksége van tőkékre és munkás kezekre, mert gazdászati állapotunk nem a legörvendetesebb. Az emancipáció által mindazon munka­erőt, tevékenységet és pénzt, a­mivel a zsi­dók rendelkeznek, kötjük le hazánk szent földjéhez és annak érdekeihez. A­z e­gy­enj­ogúsí­tás tehát fontos követelése az államgazdászatnak is. Hogy kell-e az emancipáció ügyét egy ho­nosítási törvénynyel összeköttetésbe hozni, en­nek fejtegetése nem tartozik lapunk szerény körébe. De azon több oldalról fölmerült aggoda­lomtól mentve vagyunk, hogy az emanci­páció után a zsidóság majd tömegesen özön­­lik be országunkba, mert a­mint egy pesti lap is helyesen megjegyzi: a tapasztalás mu­tatja , hogy a zsidó csak akkor hagyja el az országot, melyben lakik, ha rá kényszerűség indítja. Franciaország, Belgium s a­­. kimon­dották az egyenjogúsítást, és senki sem vette észre, hogy a bevándorló zsidók száma szo­katlan mérvben növekedett volna. Ha tehát — mint azt bebizonyítottuk a saját szabadságunk, az örök szent jog, vala­mint a politikai ildomosság és nemzetgazdá­­szati tekintetek egyaránt követelik a zsidók egyenjogúsítását; ellene pedig nem szól sem­mi, mint középkori nevetséges előítéletek, néhány alaptalan aggodalom, és nálunk talán még a dolog szokatlansága, akkor gondol­kozó és igaz hazafi nem ellenezheti az eman­cipációt, sőt kivárnia kell, hogy minél előbb Néhány szó a zsidókérdéshez. ti. önállóságunk és függetlenségünk egyik legfőbb akadálya eddig is az volt, hogy „ke­vesen vagyunk “, hogy az európai népek közt rokonaink nincsenek, hogy még saját álla­munk is sok és sokféle népelemből van alkotva. Több országos kapacitás, valamint az országgyűlés maga is kimondotta, miszerint a nemzetiségek jogos követeléseit a méltányos­ság és testvériség alapján kielégítenünk kell, hogy egyetértés jöjjön létre és egyesült erő­s minél szabadelvűbb alapon vitessék ki, mert azáltal eleget teszünk az államok őrangyalá­nak , az örök igazságnak, valamint hazánk érdekeinek is. Mager Miksa: A szegedi honvédsegélyző-egylet közgyűlése. A szegedi honvédsegélyző-egylet f. hó 23 dikán a belvárosi kaszinó nagy teremében közgyűlést tartott. Elnök Fiuk Ferenc úr a gyűlést megnyitván, fölolvastatott a buda­pesti országos honvéd-egyleti bizottmány megke­reső körirata, melyben, valamint a többi vi­déki , úgy a szegedi honvédsegélyző-egyletet is fölszólítja, hogy a Pesten julius 7 én tar­tandó országos honvéd-értekezletre képviselő­ket küldjön. Az is tudtul adatik a vidéki honvéd­egyleteknek , hogy képviselőiknek már julius 6-dikán Pesten kell lenni, hogy a központi jegyzővel magukat érintkezésbe tehessék. — Folytatólagosan olvastatott a pesti egylet jegyzőkönyvének leküldött kivonata. Ezután a küldöttség tagjai gyanánt meg­választattak: Fiuk Ferenc, Magyar János, Rakovszky István, Radnich Imre és Lázár János urak, kik saját költségükön utaz­nak föl Pestre. Indítványoztatok és határozatba ment, hogy a vidéki honvédsegélyző-egyletek hatás­körének fentartása tekintetéből kerestessék meg az országos honvédegylet, miszerint e vidéki egyletekkel tartsa fen továbbra is érintkezését. Indítványoztatott, hogy az összes hely­beli honvédek összeh­assanak, mire nézve egy hat hétig minden szerdán, szombaton és va­sárnap d. e. 10—12 óráig együtt ülő igazoló­bizottmány választatott. Élénk vitára adott alkalmat, váljon a mozgó és szabad­csapatok honvédekül tekin­tessenek-e ? E kérdés eldöntésénél a pesti központi egylet eljárása fog zsinórmértékül szolgálni. Fölolvastatott s a jelenvolt egyleti tagok közt kiosztatott azon beszéd, melyet Nagy Jenő honvédezredes május 21-én, mint Buda­vár bevételének évfordulati napján az ott el­esett honvédek sírja fölött tartott. Határozatba ment, hogyha Klapka tá­bornok a házába visszajön és Szegedet útba ejti, a vasútnál 10 tagú küldöttség díszruhá­ban fogadja. Határoztatok, továbbá, hogy honvéd-egyleti tagok temetésére az egylet tagjai mindig meg fognak jelenni. Patrubány Márton Szegeden elhunyt hon­véd főhadnagynak állítandó síremlékre aláírást is nyittatott. Több tárgy nem lévén, a közgyűlés bi­­zottmányi gyűléssé alakult s több segélyezé­sek szavaztattak meg; az egylet jelenlegi szűk pénz­ erejéhez mért arányban, leginkább 3—4 fitos félhavi részletekben fizetendők. Honvéd, hajolunk meg az országgyűlés előtt, mely a különvált nézetek eltérése mellett is egyfelől bölcs mérséklet, másfelől lovagias óvatosság­gal, de mindig ugyanegy célra, a haza köz­boldogságára irányzott honszeretetben egye­sülve, a hazát önmagának visszaadván, e magyar haza államéletét a birodalom enyész­­hetlen alapjára fektetve megalkotta. Fogadja a mélyen tisztelt Képviselőház Szeged összes népének csatlakozó érzelmeivel egygyé forrt határtalan hálánk és változhatlan bizodalmunk őszinte kifejezését. Kelt Szegeden, az 1867 dik évi ápril 16-án tartott képviselő közgyűlésünkből. Szeged város közönsége. Osztrovszky József polgárnagy. Jegyzettet­erhalmy Lajos főjegyző. Szeged város 1861-iki képviselő­­testületének föliratai. A f­é. ápril 16-án tartott közgyűlésből. Az országgyűlés képviselőházának. Mélyen tisztelt Képviselőház ! Az öröm lelkesült kifejezésével fogadtuk az alkotmány és ennek létalapja, a fejedelem és nemzet között megtörtént, őszinte kibékü­lés helyreállítását. Ör­ömáradat fogott el bennünket a nemzet 16 éves szenvedéseit kísérő egyedüli remé­nyének , a föltámadás csalhatlan hitének meg­testesülését, a szentesített törvények értelmé­ben tényleg visszaállított alkotmányban való­sulva szemlélhetni. És midőn a kölcsönös bizodalom rendít­­hetlen alapján visszaállított alkotmányt életbe­lépésének küszöbén üdvözölhetni szerencsések vagyunk, a hazafias érzés átható bensőségé­­vel osztjuk és teszszük magunkévá azon ala­pot , mely a kibékülés nagy művének alkotá­sában az országgyűlést vezérelte. Mi tehát az alkotmány visszaállításának első pillanatában a legmélyebb tisztelettel özv. Klauzál Gáborné ő nagyságának: Nagyságos Asszony ! Azon őszinte ragaszkodás, azon határta­lan tisztelet és szeretet, mely Nagyságod dicsőült férje és városunk osztatlan bizalma által bengyűlési egyik képviselőnk hazafiúi erényeinek hódolva keblünkben oly maradan­­dólag ég, a legvalódibb kifejezését nyerte meg akkor, midőn az alkotmány visszaállítása miatt örömben úszó lélek az enyészet okozta fájdalommal osztozni kényszerülvén, Szeged nagy fiának, a nemzet egyetemes hálájára országgyűlésileg érdemesített Klauzál Gábor emlékének jegyzőkönyvünkbe igtatott örökí­tését képviselő közgyűlésünk elhatározta. Ne vegye Nagyságod bánatos érzelmei­nek gyöngédtelen újítására irányzott törek­vésnek, midőn mi, e haza egyik törvényha­tósága, az enyészhetlen szeretet igényénél fogva, alkotmányunk visszaállítása ünnepén, a törvény, az emberiség és közszabadság föl­ként bajnokáról megemlékezve, a dicsőült nagy szellemének keblünk szent érzésével ál­dozni hivatva érezzük magunkat. És ha valaha, úgy a fejedelem és nem­zet közötti kibékülés nagy művének megteste­sülése , a nemzet szentesített törvényeinek helyreállítása teszi szent kötelességünkké ne­künk a megemlékezést azon dicső férfiúról, ki a nemzet örömeit és fájdalmát egyaránt keblében viselé, és kinek élete közkincs, ha­lála nemzeti veszteség, a ki közülünk elköl­tözött , mielőtt e hazát örülni látta volna. Engedje meg egyúttal Nagyságod kife­jeznünk azon őszinte óhajtásunkat, hogy Szeged polgárainak a veszteség pótolhatlan nagysága fölötti osztatlan részvéte enyhítse a fájdalom néma borúját, adjon némi enyhülést és vigasztalást Nagyságodnak azon tudat, hogy a nagy hazafi szelleme a nemzeté, azon nemzeté, mely neve és dicsősége fényét szent örökség gyanánt kirándja. Fogadja egyébiránt Nagyságod honfiúi tiszteletünk őszinte nyilvánítását , melylyel maradunk Szegeden, 1867. évi április 16-án tartott képviselő közgyűlésünkből. Szeged város közönsége. Osztrovszky József polgárnagy. Jegyzette: Urhalmy Lajos főjegyző. A duna-tiszai alföldi csatorna ügyében. Kivonat Kis-Kun-Majsa közbirtokossága 1866-ik évi dec. hó 19-én tartott gyű­lésének jegyzőkönyvéből.*) Miután a duna-tiszai alföldi csatorna lé­­tesülése esetére nagy horderejéről s kiszámít­­hatlan hasznáról e közgyűlés, de átalában e város összes lakossága teljesen s tökéletesen meg van győződve, — ez idő szerint alig van e város közönségének forróbb óhajtása, minthogy ez országos csatorna mielőbb mun­kába vétessék, s ezen, közlekedési szempont­ból oly elszigetelten álló városunk területén kereszt­ül vezettessék. Mihez képest e közgyűlés városunk föl­virágzása teljes reményének s a mámorult .) Az érdekeltek kívánatéra e jegyzőkönyvi ki­vonatnak axivesen helyet adtunk lapunkban, illeti.

Next