Szegedi Híradó, 1869. január-június (11. évfolyam, 1-51. szám)

1869-04-08 / 28. szám

lasztóikat, ezen tényt, mint rágalmat, Jókai a szélsőbaloldal nevében is visszautasítja s fölhívja a kormányt, hogyha vannak olyanok, kik földfelosztást ígértek a népnek, úgy azo­kat fogassa pörbe, ha pedig nincsenek , ne engedjen ily rágalmat meg s­a t. Könnyű azt mondani Jókainak, hogy fo­gassák az ilyen ámító pörbe ; de hiszi-e maga Jókai is, hogy szólt, kiknek az ígéret létetett ,, majd tanúskodni fognak emberük ellen? Ha hiszi, ezen hitének elenyészteté­sére fölhozom a szélbali követ Majoros István úr esetét, ki ez évi január 10 én, mint a város bírája, a népet dobszóval a város ud­varába hivatta össze, hogy politikai hitvallását elmondja s magát képviselőnek ajánlja; a mondott beszéd rövid tartama, elvetve a sal­langokat, imez: „A múlt országgyűlésen a jobboldalon ültek az úgynevezett Deák-pártiak; ezek ál­lanak hivatalra vágyókból, kicsapott főispá­nokből, muszkavezetők- s bukott mágnások­ból, kik az uralkodóval összejátszva, tör­vényre emelték azt, mit az uralkodó Bach és Schmerling idejében keresztülvinni nem volt képes; erkölcsrontó törvénye­ket hoztak ; fönhagyták a nagy adót, a do­hány- és sómonopoliumot, zsandárt s fináncot. A baloldal elején (s ez a szélsőbal) ültek a számra­ kevés, de lelkes hazafiak, kik az 1848-diki törvényeket s a népszabadságot óhajtják visszaállítani; a középbalon pedig azon igaz hazafiak,­ kik a k­ormány aljas, piszkos és szemtelen eljárását ellenőrzik, — tehát jövőre ilyen képviselőket válaszszanak s a t. s a t.“ Mi természetesebb, minthogy ezen vak szenvedéllyel elmondott beszédje miatt a mi exbiránk ellen vizsgálat indíttatott, s e tárgy­ban mintegy 30 tanú kihallgattatott s meg is esküdtetett. De erre Majoros István vádlott kétszáz tanúra hivatkozik, kiket mint je­lenvoltakat szintén kihallgattatni kér. A tör­vényszék engedve a kérelemnek, kihallgatja a 200 tanút, s mi történik? — A kétszáz tanú, annak dacára, hogy a vádlott a fönn­­mondottakat nagyobb részben maga is beval­lotta , azt vallja, hogy Majoros István még csak elő sem hozta beszédjében az ország­gyűlést, sem a kormányt, sem a jobb, sem a baloldalt, sem az uralkodó családot, sőt vakmerőleg azt mondják, hogy M. István be­szédét azzal végezte be, hogy „éljen a haza! éljen a király!“ Aki a mondottakon kétkedik, nézze meg Bács megye törvényszékénél az iratokat. Tessék már most a földigérők ellen vizs­gálatot indítani s hivatkozni tanúra a népből, amelynek az ígéret létetett; majd úgy jár, mint ez esetben történt, mert az ígéretek nem nyíltan történtek sok helyen, hanem csak úgy szűr alatt, s igy akik az igazat megmondanák, azok csak második kézből tudják, hogy csakugyan létetett ígéret. — Azt pedig mindenki igen jól tudja, hogy a negyedtelkes gazdák nagyobb számban vannak, mint az egésztelkesek, s hogy az ily negyed­telkű gazda nagyon örömest hallja, ha azt ígérik neki, hogy a járás megváltásáért nem kell semmit fizetni; míg mi jobboldaliak, az igazsághoz híven, oda voltunk kénytelenek nyilatkozni, hogy járásunkat igenis pénzért kell még megváltanunk, és csak azután oszt­hatjuk föl birtokarány szerint, nem pedig, mint Jókai mondja, hogy az a tagosítás dolga. Hát az kinek a dolga, hogy városunk Deák-parti elnökét, ki folyton a rend és jó egyetértés fönntartására működött , csak azért, mert a Deák párthoz merészelt tar­tozni s annak érdekében a lehető legtisztább eszközökkel működni. Majoros István pártja falragaszokban fölakasztással és agyonveréssel fenyegeti; sőt, kik a falragaszt olvasták, mind odanyilatkoznak, hogy azt egyenesen M. I. úr maga írta? Valamint erről, úgy Majoros István urnak bírósága alatt viselt dolgai- s egyebekről még lesz alkalmunk szólani, ha szükségét látjuk. Most még csak azt említem meg, hogy takarékpénztárunk választmánya Majoros Ist­ván urat, mint ki az igazgatói elnökségre sem képességgel, sem kellő buzgósággal utm bl­, alapszabályilag biztosított jogánál fogva ez állástól elmozdítja. R. 1. A holt hercegnő nyakéke. (Folytatás.) Ugyanazon este kilenc óra körül erélye­sen húzták a csengetyűt a Harleigh-ház ajta­jánál. Vane úr jelent meg és sürgetve kéreti Harleigh kisasszonyt néhány pillanatra, valami nagyon fontos ügyben. Tíz perccel később lejött teljes terület­­ben, de ékszerek nélkül. — Önnek ügye nagyon fontos lehet Sir — szólt kissé kevélykedve. — Hála Istennek! — kiált Vane egy te­kintetet vetve szép nyakára és hattyú fehér vállaira — a nyakék még nem volt nyakán? — Ön félbeszakító toilettemet, mielőtt elvégeztem volna. — Ezért nem adhatok elég hálát az égnek. Mikor ma reggel elhagyom önt, föl­kerestem a nyelvbúvárt, de nem lettem kenn­y is, mint hallottam , eltávozott hazulról, engem keresendő. Csak egy negyed órája ta­lálkoztam vele és első szava az volt:­­— Odább adta már a nyakéket? — Igen, azon hölgynek adtam, kinek szánva volt. — Csak nem fogja tán hordozni? — Ma estve akarja magát vele díszíteni. — Irgalmas Isten­­ ön­gyilkolója azon hölgynek — kiáltott, mintha magánkívül volna és megmutatja nekem a múmiától hozott hie­­roglyphák fordítását. Ez imigy hangzik: „Tekintsetek rám, egy király nejére; megcsalom őt egy kisebb rangú szeretőért, s­em azért fekszem itt.“ — A nyakdisz­tárján pedig e szavak vannak bevésve. A vallás- és közoktatási­­minisztérium a hivatalos lapban közölt körrendeletet intézett az egyházi ha­­tóságoknoz, nevezetesen minden rom. és gör. kath. érsek és gör. kel., valamint minden protestáns és unitárius püspökhöz , az iskolai törvény életbelétetése ügyében, melynek lé­nyeges része a következő : Az ország különböző vidékeiről nyert je­lentésekből tett tapasztalatok folytán azon szomorú meggyőződésre jutott a minisztérium, hogy az egyházak által föntartott hitfelekezeti iskolák, s bennök a tanítás, a legtöbb helyen még mindig azon régi, fölötte hiányos álla­potukban vannak , melyben a népiskolai köz­oktatást szabályozó 1868. évi XXXVIII. tör­vényeik 11. §-ában foglalt kellékeknek és fedeleteknek nem felelnek meg. „Az iskola­épületeknek, továbbá a tan­termeknek legtöbb helyen célszerűtlen voltán, sőt sok helyütt egészségtelen és roskadt álla­potán kívül, a következő főbb hiányokról ér­tesült : „1. A törvényben rendelt nyolc hónapnyi szorgalomidő nem tartatik meg. A folyó márc. hóban a tavaszi vizsgákat megtartván , sok helyen megszüntetik az évi iskoláztatást. „2. A tanköteles gyermekek fölötte ren­detlenül járnak iskolába, s ez iránt sem a községi, sem a megyei hatóságnál nem tesz­nek jelentéseket. „3. Az iskolák egy-egy számoló­s (néhol) olvasó fali táblákon kívül semmi taneszközök­kel nincsenek ellátva. „4. Leglényegesebb hiány pedig az, hogy a törvényben rendelt tantárgyaknak csak igen kis része taníttatik , sőt általában a vallás­tanhoz tartozókon s a számtanon kívül ren­desen nem is taníttatik egyéb, miután az egyházközségi lelkészek s népiskolai hatósá­gok , a népiskolai törvény illető intézkedései­nek részükről való eddigi végre nem hajtását azzal indokolják, hogy ez irányban egyházi felsőbbségüktől semmi rendeletet, sem uta­t Az istenek, kik az életet adják, el is­­ veszik azt!“ — Ez az átkozott nyakdisz, bocsássa meg a kifejezést — téve hozzá Vane mente­getőzve — ez tehát oka ama szerencsétlen nő halálának. Valószínüleg meg van mérgezve, és én, én elhoztam kegyednek, hogy hordozza — hordozza az én kedvemért. Mély meghatottsága szintoly nyílt, mint őszinte volt, és Harleigh Marion, elfelejtve a veszélyt, melytől megmenekedett, lesüté kétittas szemeit, nehogy olvashasson azokban a szeretett férfin. Hanem a szerelmes a pillákon át is tud olvasni, és öt perccel utóbb nem a nyaklánc, hanem Vane egyik karja fonódott Marion nyaka köré, a másik pedig sudár derekát tartja és ajkai türelemmel fogadják el a tü­zes csókokat. Szive szerencséje fölött elfelejtő Marion egészen az ékszer-szerkrénybe rejtett nyak­díszt és így nem nyilvánító senki előtt annak félig megfejtett titkát. A tél elrepült s a tavasz is követte és mr. Harleigh elvitte szeretett leányát, valamint nővére lányát, kit atyailag szeretett, a ten­ger melletti nyaralójába. Vane követé őket, ő egy bérházban vett lakást. Marion a jegye­sek legszeszélyesebbikévé lett, úgy hogy Lionel gyakran a kétségbeeséshez közel volt. Vane eleinte mélyen sebző, de idővel kevésbé elviselhetlenné vált szenvedésében mindenkor részvétre s vigaszra talált a jószivű Juliettánál, ki egyszerűségében meg nem foghatta, mi kedvet lel nénie ily kedves férfiú kínzá­sában. — Talán nem szeret engem! — felelt Vane a fiatal hölgy ezen csudálkozására. — Hogyan Lionel, önt nem szeretné? Bizonyosan szereti önt, hogy is lehetne ez máskép — e szavaknál megakadt, mélyen elpirulva. — Vane olvasott Julietta biborfutotta (Vége következik.) Hazai ügyek, sírást nem kaptak , ennélfogva fölkéri a mi­niszter az illető püspököket, hogy az egyház­megyéjük , illetőleg egyház­kerületükbeli min­den népiskolai hatóságot és tanítót az 1868. évi XXXVIII. törvénycikk 11. §-ban foglalt föltételek és rendeletek pontos teljesítésére utasítsák, s különösen elrendeljék a törvény­ben megszabott köteles tantárgyak tanítását, az iskoláknak taneszközökkel lehetőleg föl­szerelését s a tanköteles gyermekeknek az éven át nyolc hónapig való rendesen följá­ratását. „Mivel tapasztalás szerint a tanítók az iskolát mulasztó gyermekek önkéntes följelen­tése miatt a szülőkkel való kellemetlenkedé­sektől tartanak, már azon okból is, mert a tanító és szülők rész­viszonya mindig káro­san hat a nevelés és oktatás sikerére: e te­kintetben tán legcélszerűbb volna , ha az egyházi hatóságok írásban szigorú kötelessé­gükké tennék a tanítóknak, hogy a mulasz­tási eseteket a mulasztó egyéneket időközön­­ként terjeszszék föl az illető egyházi hatóság­nak, mely azután az erkölcsi eszközök siker­telenségének esetében a polgári hatósághoz fordulna.“ Bár szorosan véve nem idetartoznék, mégis, mert kiválólag hazai viszonyainkra vonatkozik, e rovatba veszszük föl a porosz lapok következő nyilatkozásait. A porosz lapok egy idő óta feltűnően sokat foglalkoznak a magyarországi választá­sokkal. A „Nordd. Alig. Ztg.“ majdnem ren­des rovattá tette, nem titkolhatva megelége­dését a többség apadásán. — Most meg a „Zeidlersche Corr.“ így ír: „Már volt alkalmunk minapi párisi tu­dósításunkban kimutatni, hogy a higgadtak minden oldalról Poroszországot tekintik a legszilárdabb pontnak a jelen átalános moz­galmakban. Úgy hiszszük, hogy erre ma is súlyt hegyezhetünk, s különösen a magyar­­országi választások alkalmából arra kell utal­nunk , hogy semmikép sem lehet az európai hatalmasságok államférfim feladata az, hogy egymás alapját ingassák és az antimonarchi­­kus elemeket összecsoportosítsák és fegyverre szólítsák. Sőt ellenkezőleg hovatovább annál fontosabb feladata a kormányoknak e kölcsö­nös solidaritást legalább annyira szem előtt tartani , hogy ne támogassák és erősítgessék azon elemeket, melyek valamennyi kormányra nézve egyiránt veszélyesek. A Kossuth-pártnak gyarapodása Magyarországon valószínűleg ily­nemű megfontolásra vezette a bécsi kabinetet. Már­is azt mondják legalább némelyek, hogy Beust gr. sokkal hajlandóbb , mint eddig, Ausztria erősödését nem Poroszország gyöngí­­tésében keresni.“ Az országgyűlés budgetbizott­­mánya múlt évben határozatilag felszólította a kormányt, hogy a törvények és miniszteri rendeletek gyors és olcsó kiadása iránt szer­ződést kössön valamely kiadóval. Ezen hatá­rozat értelmében csakugyan meg is kötötték a szerződést Ráth Mórral, aki következő ki­adásokat köteles ezentúl rendezni: 1) az or­szágos törvénytárt; 2) a törvényhatóságoknak megküldendő hiteles másolatokat; 3) a tör­vény­gyűjteményt magyar, német, tót, fp­arcában, és az övé hirtelen elhaloványodott. Szemeit elmerülten szegezte a mellette álló leányra, míg Julietta csudálkozva tartós hall­gatásán , kérdő : — Mire gondol ön ? — Azon gondolkozom, mennyivel jobb lett volna a múlt télen vissza nem térni. — Marion már holnap bizonyosan más kép fog gondolkozni — szólt Julietta meg­nyugtatólag — és azután nem fogja fogja többé megbánni hazatértét. — Vane, miután fürkészőleg tekintett szemeibe, hazakisére őt, de maga nem talált nyugtot és kiment az éjt egy csolnakban, a habzó tenger hullámait töltendő. Másnap csakugyan megint vng volt Ma­rion és közeledett Vanéhoz, következő nap azonban ismét szeszélyes s tartózkodó volt, s igy mentek el hetek, hónapok, mígnem az ősz tartó bevonulását és Vane egészen bele­fáradt e játékba. Egy napon azonban megszállt Mariont a szerelmese iránti háládatlanság és kegyet­lenség érzete, önmagát vizsgálva, megijedt az őt szerető férfiúnak mutatott színeskedésén és hidegségén , hisz ő is szerette és drága volt szivének. — Azonnal elmegyek hozzá — szólt magában — s bevallom előtte, mily igazán, mily forrón és mindenekfölött szeretem, és bocsánatot kérek irányában mutatott szere­­tetlenségemért. E föltétellel útnak indult. Az őszi teljes hold ragyogott az égen, föld és tenger ezüst­fürdőben látszott úszni. Erdő­­s rétből kelle­mes őszi illat emelkedett föl, éji madarak és rovarok surrantak s dongtak és álmosan játszadoztak a hullámok a part fövenyében. Vane és Julietta egy sziklapadon elme­­rülten ülve, nem halták Marion halk lépteit. Megállott, midőn szerelmese szavát hallá, és hallgatózott. — Egyedül kegyed szeret engem , ked­mán, szerb, horvát és orosz nyelven; 4) végre a rendeletek tárát. Ezen intézkedés által remélhetőleg el fog érezni az, hogy a törvények és rendeletek csinos s olcsó kiadás­ban a legnagyobb gyorsasággal fognak a kö­zönség elé kerülni. A képviselőház elnökére nézve a jobboldalon igen különösnek tartják azt az óhajtást, mely szerint a többség a kisebb­ségből válassza elnökét. Ez első mérkőzésnél a nagyobb párt nem engedhet át győzelmet a kisebb részére — ez a vélemény. Emlegetik, hogy Somsich Pál lenne kiszemelve a ház leendő elnökéül. Helybeli újdonságok.­ ­ Az anyagi téren folyton örvende­tes mozgalom mutatkozik Szegeden. A nem­rég tervezett forgalmi bankon kívül egy zálogintézettel összekötött népbank is van alakulóban, 200,000 frt alaptőkével, mely 2,000 db 100 frtos részvény kibocsátása ál­tal fedeztetik. Egyelőre minden részvény után csak 60 frt befizetőre van tervezve, és pedig, hogy a részvétel lehetőleg könnyíttessék, ha­vonként 5 frtjával. A részvények felét a nagyszámú alapítók maguknak tartották fönn és csak másik felét bocsátják nyilvános alá­írásra. Az aláírási ívek a napokban fognak a nyilvános helyeken kitétetni. Úgy halljuk, hogy a tervezők a pár évvel ezelőtt szerkesz­tett hasonló című bank alapszabályait is figye­lembe szándékoznak venni, hogy ez intézet címének minél jobban megfelelhessen. — Amint látjuk tehát, Szeged értelmes közön­sége mindent elkövet a város haladása érde­kében és jólétének előmozdítására. Hát azok, akik e város boldogítására a zászlót kezekbe ragadták és még ezutánra is megtartani szán­dékoznak, akik ma is magukat vallják azok­nak, kik a népet a jobblét igéretföldére el­vezetik — hol vannak, mit csinálnak? mit tettek két év alatt a város szellemi és anyagi előmenetele érdekében, ami által maradandó nyomokat hagynának hátra maguk után, ami­ben áldás fakadna? Senki sem felel? No hát felelünk mi, és feleljük azt, hogy őtőlük Szeged örökkön örökké nagy falu maradna.­­ Arany­mise. Melicher Nép. János, a helybeli szt. Ferenc-rendi ház főnöke, ki 35 év óta buzgólkodik Szegeden a vallás szol­gálatában — 50 éves lelkipásztorkodása ün­neplésére jövő vasárnap tartja meg arany­miséjét az alsóvárosi templomban. A Siposné szerződtetése irán , ki leg­közelebb Kolozsvárra kapott meghívást — mint halljuk — a helybe színigazgató végre lépé­seket tett, s így valószínű, hogy e kitűnő tehetségű színésznő itt fog maradni. Az igaz­gató úr ezzel bizonnyára nemcsak a közönség, de a maga érdekében is jár el, mert Siposné üres helyét mostani társulatában még félig sem találjuk betöltve.­­ Ismét reform, hanem ettől se megyünk a falnak. Tudniillik a városház déli sarka előtt, kifelé a Gamperl-féle járdáig, pá­ros fasort ültetnek. Hiszen jó, jó, ha nem vajmi sokkal jobb volna már az, ha a piac­rendezés ügyében lendítenének valamit. Ilyen aprólékos szépítés csak azon szomorú gyanút vés gyermekem és senki más — szólt Vane szenvedélyesen, és Marion megmerevedett a helyen, hol állt , midőn egy csók neszét hallá. Most Julietta rebegé: — Óh Lionel, ön nem jól cselekszik. Ön szereti Mariont s Marion is szereti önt. Hagyjon engem távozni és magányosan meg­halni. — Nem, drága szivem, te itt maradsz és élni fogsz — kiált az hevesen — ő nem szeret engem, nem is szeretett soha, nem adja-e ennek tanujeleit mindennap, mióta itt kinn lakunk. És én, kedves Julietta, férfi létemre csak egyenes , bizalmas és szeretet­­teljes szívnek adhatom szerelmemet, mint a tied. Marion szép, tehetséges, eszes és szellemdús, de csak te vagy a galambocska, mely szívemben fészkel. Jöjj hozzám, nálam van otthonod. Bízzál bennem , te teheted azt s Marion nem fog azért szenvedni. Pillanatnyi csend állt be, mely alatt Marion megtört szívvel elhagyá helyét. A tenger, úgy tetszett most neki, sóhajtozott, nyögött és az erdő­­s mezőről megfertőzött levegőt hozott szárnyain az esti szellő. Másnap már hajnalban fölkelte Vanet a bérlő neje, levelet hozván neki. Hirtelen meg­magyarázhatlan borzadály rázá meg, mikor az írást kezébe véve és veszélyt sejtve töré föl pecsétjét. A levélben azon egyptomi per­gament darabka volt, melyet Marion vissza­tértekor elkért volt tőle, és egy másik papír ezen sorokkal : — Az ön barátja nem jól fejté meg az egyptomi hieroglyphákat ; én igy olvasom, mint itt következik: „Tekintsetek engem, ki azt képzeltem, a férfiak királya az én szerelmesem, ő el­­hagya engem csekélyebb szerelemért és azért fekszem itt.“ Meg.

Next