Szegedi Híradó, 1869. január-június (11. évfolyam, 1-51. szám)
1869-04-08 / 28. szám
lasztóikat, ezen tényt, mint rágalmat, Jókai a szélsőbaloldal nevében is visszautasítja s fölhívja a kormányt, hogyha vannak olyanok, kik földfelosztást ígértek a népnek, úgy azokat fogassa pörbe, ha pedig nincsenek , ne engedjen ily rágalmat meg sa t. Könnyű azt mondani Jókainak, hogy fogassák az ilyen ámító pörbe ; de hiszi-e maga Jókai is, hogy szólt, kiknek az ígéret létetett ,, majd tanúskodni fognak emberük ellen? Ha hiszi, ezen hitének elenyésztetésére fölhozom a szélbali követ Majoros István úr esetét, ki ez évi január 10 én, mint a város bírája, a népet dobszóval a város udvarába hivatta össze, hogy politikai hitvallását elmondja s magát képviselőnek ajánlja; a mondott beszéd rövid tartama, elvetve a sallangokat, imez: „A múlt országgyűlésen a jobboldalon ültek az úgynevezett Deák-pártiak; ezek állanak hivatalra vágyókból, kicsapott főispánokből, muszkavezetők- s bukott mágnásokból, kik az uralkodóval összejátszva, törvényre emelték azt, mit az uralkodó Bach és Schmerling idejében keresztülvinni nem volt képes; erkölcsrontó törvényeket hoztak ; fönhagyták a nagy adót, a dohány- és sómonopoliumot, zsandárt s fináncot. A baloldal elején (s ez a szélsőbal) ültek a számra kevés, de lelkes hazafiak, kik az 1848-diki törvényeket s a népszabadságot óhajtják visszaállítani; a középbalon pedig azon igaz hazafiak, kik a kormány aljas, piszkos és szemtelen eljárását ellenőrzik, — tehát jövőre ilyen képviselőket válaszszanak s a t. s a t.“ Mi természetesebb, minthogy ezen vak szenvedéllyel elmondott beszédje miatt a mi exbiránk ellen vizsgálat indíttatott, s e tárgyban mintegy 30 tanú kihallgattatott s meg is esküdtetett. De erre Majoros István vádlott kétszáz tanúra hivatkozik, kiket mint jelenvoltakat szintén kihallgattatni kér. A törvényszék engedve a kérelemnek, kihallgatja a 200 tanút, s mi történik? — A kétszáz tanú, annak dacára, hogy a vádlott a fönnmondottakat nagyobb részben maga is bevallotta , azt vallja, hogy Majoros István még csak elő sem hozta beszédjében az országgyűlést, sem a kormányt, sem a jobb, sem a baloldalt, sem az uralkodó családot, sőt vakmerőleg azt mondják, hogy M. István beszédét azzal végezte be, hogy „éljen a haza! éljen a király!“ Aki a mondottakon kétkedik, nézze meg Bács megye törvényszékénél az iratokat. Tessék már most a földigérők ellen vizsgálatot indítani s hivatkozni tanúra a népből, amelynek az ígéret létetett; majd úgy jár, mint ez esetben történt, mert az ígéretek nem nyíltan történtek sok helyen, hanem csak úgy szűr alatt, s igy akik az igazat megmondanák, azok csak második kézből tudják, hogy csakugyan létetett ígéret. — Azt pedig mindenki igen jól tudja, hogy a negyedtelkes gazdák nagyobb számban vannak, mint az egésztelkesek, s hogy az ily negyedtelkű gazda nagyon örömest hallja, ha azt ígérik neki, hogy a járás megváltásáért nem kell semmit fizetni; míg mi jobboldaliak, az igazsághoz híven, oda voltunk kénytelenek nyilatkozni, hogy járásunkat igenis pénzért kell még megváltanunk, és csak azután oszthatjuk föl birtokarány szerint, nem pedig, mint Jókai mondja, hogy az a tagosítás dolga. Hát az kinek a dolga, hogy városunk Deák-parti elnökét, ki folyton a rend és jó egyetértés fönntartására működött , csak azért, mert a Deák párthoz merészelt tartozni s annak érdekében a lehető legtisztább eszközökkel működni. Majoros István pártja falragaszokban fölakasztással és agyonveréssel fenyegeti; sőt, kik a falragaszt olvasták, mind odanyilatkoznak, hogy azt egyenesen M. I. úr maga írta? Valamint erről, úgy Majoros István urnak bírósága alatt viselt dolgai- s egyebekről még lesz alkalmunk szólani, ha szükségét látjuk. Most még csak azt említem meg, hogy takarékpénztárunk választmánya Majoros István urat, mint ki az igazgatói elnökségre sem képességgel, sem kellő buzgósággal utm bl, alapszabályilag biztosított jogánál fogva ez állástól elmozdítja. R. 1. A holt hercegnő nyakéke. (Folytatás.) Ugyanazon este kilenc óra körül erélyesen húzták a csengetyűt a Harleigh-ház ajtajánál. Vane úr jelent meg és sürgetve kéreti Harleigh kisasszonyt néhány pillanatra, valami nagyon fontos ügyben. Tíz perccel később lejött teljes területben, de ékszerek nélkül. — Önnek ügye nagyon fontos lehet Sir — szólt kissé kevélykedve. — Hála Istennek! — kiált Vane egy tekintetet vetve szép nyakára és hattyú fehér vállaira — a nyakék még nem volt nyakán? — Ön félbeszakító toilettemet, mielőtt elvégeztem volna. — Ezért nem adhatok elég hálát az égnek. Mikor ma reggel elhagyom önt, fölkerestem a nyelvbúvárt, de nem lettem kenny is, mint hallottam , eltávozott hazulról, engem keresendő. Csak egy negyed órája találkoztam vele és első szava az volt:— Odább adta már a nyakéket? — Igen, azon hölgynek adtam, kinek szánva volt. — Csak nem fogja tán hordozni? — Ma estve akarja magát vele díszíteni. — Irgalmas Isten öngyilkolója azon hölgynek — kiáltott, mintha magánkívül volna és megmutatja nekem a múmiától hozott hieroglyphák fordítását. Ez imigy hangzik: „Tekintsetek rám, egy király nejére; megcsalom őt egy kisebb rangú szeretőért, sem azért fekszem itt.“ — A nyakdisztárján pedig e szavak vannak bevésve. A vallás- és közoktatásiminisztérium a hivatalos lapban közölt körrendeletet intézett az egyházi hatóságoknoz, nevezetesen minden rom. és gör. kath. érsek és gör. kel., valamint minden protestáns és unitárius püspökhöz , az iskolai törvény életbelétetése ügyében, melynek lényeges része a következő : Az ország különböző vidékeiről nyert jelentésekből tett tapasztalatok folytán azon szomorú meggyőződésre jutott a minisztérium, hogy az egyházak által föntartott hitfelekezeti iskolák, s bennök a tanítás, a legtöbb helyen még mindig azon régi, fölötte hiányos állapotukban vannak , melyben a népiskolai közoktatást szabályozó 1868. évi XXXVIII. törvényeik 11. §-ában foglalt kellékeknek és fedeleteknek nem felelnek meg. „Az iskolaépületeknek, továbbá a tantermeknek legtöbb helyen célszerűtlen voltán, sőt sok helyütt egészségtelen és roskadt állapotán kívül, a következő főbb hiányokról értesült : „1. A törvényben rendelt nyolc hónapnyi szorgalomidő nem tartatik meg. A folyó márc. hóban a tavaszi vizsgákat megtartván , sok helyen megszüntetik az évi iskoláztatást. „2. A tanköteles gyermekek fölötte rendetlenül járnak iskolába, s ez iránt sem a községi, sem a megyei hatóságnál nem tesznek jelentéseket. „3. Az iskolák egy-egy számolós (néhol) olvasó fali táblákon kívül semmi taneszközökkel nincsenek ellátva. „4. Leglényegesebb hiány pedig az, hogy a törvényben rendelt tantárgyaknak csak igen kis része taníttatik , sőt általában a vallástanhoz tartozókon s a számtanon kívül rendesen nem is taníttatik egyéb, miután az egyházközségi lelkészek s népiskolai hatóságok , a népiskolai törvény illető intézkedéseinek részükről való eddigi végre nem hajtását azzal indokolják, hogy ez irányban egyházi felsőbbségüktől semmi rendeletet, sem utat Az istenek, kik az életet adják, el is veszik azt!“ — Ez az átkozott nyakdisz, bocsássa meg a kifejezést — téve hozzá Vane mentegetőzve — ez tehát oka ama szerencsétlen nő halálának. Valószínüleg meg van mérgezve, és én, én elhoztam kegyednek, hogy hordozza — hordozza az én kedvemért. Mély meghatottsága szintoly nyílt, mint őszinte volt, és Harleigh Marion, elfelejtve a veszélyt, melytől megmenekedett, lesüté kétittas szemeit, nehogy olvashasson azokban a szeretett férfin. Hanem a szerelmes a pillákon át is tud olvasni, és öt perccel utóbb nem a nyaklánc, hanem Vane egyik karja fonódott Marion nyaka köré, a másik pedig sudár derekát tartja és ajkai türelemmel fogadják el a tüzes csókokat. Szive szerencséje fölött elfelejtő Marion egészen az ékszer-szerkrénybe rejtett nyakdíszt és így nem nyilvánító senki előtt annak félig megfejtett titkát. A tél elrepült s a tavasz is követte és mr. Harleigh elvitte szeretett leányát, valamint nővére lányát, kit atyailag szeretett, a tenger melletti nyaralójába. Vane követé őket, ő egy bérházban vett lakást. Marion a jegyesek legszeszélyesebbikévé lett, úgy hogy Lionel gyakran a kétségbeeséshez közel volt. Vane eleinte mélyen sebző, de idővel kevésbé elviselhetlenné vált szenvedésében mindenkor részvétre s vigaszra talált a jószivű Juliettánál, ki egyszerűségében meg nem foghatta, mi kedvet lel nénie ily kedves férfiú kínzásában. — Talán nem szeret engem! — felelt Vane a fiatal hölgy ezen csudálkozására. — Hogyan Lionel, önt nem szeretné? Bizonyosan szereti önt, hogy is lehetne ez máskép — e szavaknál megakadt, mélyen elpirulva. — Vane olvasott Julietta biborfutotta (Vége következik.) Hazai ügyek, sírást nem kaptak , ennélfogva fölkéri a miniszter az illető püspököket, hogy az egyházmegyéjük , illetőleg egyházkerületükbeli minden népiskolai hatóságot és tanítót az 1868. évi XXXVIII. törvénycikk 11. §-ban foglalt föltételek és rendeletek pontos teljesítésére utasítsák, s különösen elrendeljék a törvényben megszabott köteles tantárgyak tanítását, az iskoláknak taneszközökkel lehetőleg fölszerelését s a tanköteles gyermekeknek az éven át nyolc hónapig való rendesen följáratását. „Mivel tapasztalás szerint a tanítók az iskolát mulasztó gyermekek önkéntes följelentése miatt a szülőkkel való kellemetlenkedésektől tartanak, már azon okból is, mert a tanító és szülők részviszonya mindig károsan hat a nevelés és oktatás sikerére: e tekintetben tán legcélszerűbb volna , ha az egyházi hatóságok írásban szigorú kötelességükké tennék a tanítóknak, hogy a mulasztási eseteket a mulasztó egyéneket időközönként terjeszszék föl az illető egyházi hatóságnak, mely azután az erkölcsi eszközök sikertelenségének esetében a polgári hatósághoz fordulna.“ Bár szorosan véve nem idetartoznék, mégis, mert kiválólag hazai viszonyainkra vonatkozik, e rovatba veszszük föl a porosz lapok következő nyilatkozásait. A porosz lapok egy idő óta feltűnően sokat foglalkoznak a magyarországi választásokkal. A „Nordd. Alig. Ztg.“ majdnem rendes rovattá tette, nem titkolhatva megelégedését a többség apadásán. — Most meg a „Zeidlersche Corr.“ így ír: „Már volt alkalmunk minapi párisi tudósításunkban kimutatni, hogy a higgadtak minden oldalról Poroszországot tekintik a legszilárdabb pontnak a jelen átalános mozgalmakban. Úgy hiszszük, hogy erre ma is súlyt hegyezhetünk, s különösen a magyarországi választások alkalmából arra kell utalnunk , hogy semmikép sem lehet az európai hatalmasságok államférfim feladata az, hogy egymás alapját ingassák és az antimonarchikus elemeket összecsoportosítsák és fegyverre szólítsák. Sőt ellenkezőleg hovatovább annál fontosabb feladata a kormányoknak e kölcsönös solidaritást legalább annyira szem előtt tartani , hogy ne támogassák és erősítgessék azon elemeket, melyek valamennyi kormányra nézve egyiránt veszélyesek. A Kossuth-pártnak gyarapodása Magyarországon valószínűleg ilynemű megfontolásra vezette a bécsi kabinetet. Máris azt mondják legalább némelyek, hogy Beust gr. sokkal hajlandóbb , mint eddig, Ausztria erősödését nem Poroszország gyöngítésében keresni.“ Az országgyűlés budgetbizottmánya múlt évben határozatilag felszólította a kormányt, hogy a törvények és miniszteri rendeletek gyors és olcsó kiadása iránt szerződést kössön valamely kiadóval. Ezen határozat értelmében csakugyan meg is kötötték a szerződést Ráth Mórral, aki következő kiadásokat köteles ezentúl rendezni: 1) az országos törvénytárt; 2) a törvényhatóságoknak megküldendő hiteles másolatokat; 3) a törvénygyűjteményt magyar, német, tót, fparcában, és az övé hirtelen elhaloványodott. Szemeit elmerülten szegezte a mellette álló leányra, míg Julietta csudálkozva tartós hallgatásán , kérdő : — Mire gondol ön ? — Azon gondolkozom, mennyivel jobb lett volna a múlt télen vissza nem térni. — Marion már holnap bizonyosan más kép fog gondolkozni — szólt Julietta megnyugtatólag — és azután nem fogja fogja többé megbánni hazatértét. — Vane, miután fürkészőleg tekintett szemeibe, hazakisére őt, de maga nem talált nyugtot és kiment az éjt egy csolnakban, a habzó tenger hullámait töltendő. Másnap csakugyan megint vng volt Marion és közeledett Vanéhoz, következő nap azonban ismét szeszélyes s tartózkodó volt, s igy mentek el hetek, hónapok, mígnem az ősz tartó bevonulását és Vane egészen belefáradt e játékba. Egy napon azonban megszállt Mariont a szerelmese iránti háládatlanság és kegyetlenség érzete, önmagát vizsgálva, megijedt az őt szerető férfiúnak mutatott színeskedésén és hidegségén , hisz ő is szerette és drága volt szivének. — Azonnal elmegyek hozzá — szólt magában — s bevallom előtte, mily igazán, mily forrón és mindenekfölött szeretem, és bocsánatot kérek irányában mutatott szeretetlenségemért. E föltétellel útnak indult. Az őszi teljes hold ragyogott az égen, föld és tenger ezüstfürdőben látszott úszni. Erdős rétből kellemes őszi illat emelkedett föl, éji madarak és rovarok surrantak s dongtak és álmosan játszadoztak a hullámok a part fövenyében. Vane és Julietta egy sziklapadon elmerülten ülve, nem halták Marion halk lépteit. Megállott, midőn szerelmese szavát hallá, és hallgatózott. — Egyedül kegyed szeret engem , kedmán, szerb, horvát és orosz nyelven; 4) végre a rendeletek tárát. Ezen intézkedés által remélhetőleg el fog érezni az, hogy a törvények és rendeletek csinos s olcsó kiadásban a legnagyobb gyorsasággal fognak a közönség elé kerülni. A képviselőház elnökére nézve a jobboldalon igen különösnek tartják azt az óhajtást, mely szerint a többség a kisebbségből válassza elnökét. Ez első mérkőzésnél a nagyobb párt nem engedhet át győzelmet a kisebb részére — ez a vélemény. Emlegetik, hogy Somsich Pál lenne kiszemelve a ház leendő elnökéül. Helybeli újdonságok. Az anyagi téren folyton örvendetes mozgalom mutatkozik Szegeden. A nemrég tervezett forgalmi bankon kívül egy zálogintézettel összekötött népbank is van alakulóban, 200,000 frt alaptőkével, mely 2,000 db 100 frtos részvény kibocsátása által fedeztetik. Egyelőre minden részvény után csak 60 frt befizetőre van tervezve, és pedig, hogy a részvétel lehetőleg könnyíttessék, havonként 5 frtjával. A részvények felét a nagyszámú alapítók maguknak tartották fönn és csak másik felét bocsátják nyilvános aláírásra. Az aláírási ívek a napokban fognak a nyilvános helyeken kitétetni. Úgy halljuk, hogy a tervezők a pár évvel ezelőtt szerkesztett hasonló című bank alapszabályait is figyelembe szándékoznak venni, hogy ez intézet címének minél jobban megfelelhessen. — Amint látjuk tehát, Szeged értelmes közönsége mindent elkövet a város haladása érdekében és jólétének előmozdítására. Hát azok, akik e város boldogítására a zászlót kezekbe ragadták és még ezutánra is megtartani szándékoznak, akik ma is magukat vallják azoknak, kik a népet a jobblét igéretföldére elvezetik — hol vannak, mit csinálnak? mit tettek két év alatt a város szellemi és anyagi előmenetele érdekében, ami által maradandó nyomokat hagynának hátra maguk után, amiben áldás fakadna? Senki sem felel? No hát felelünk mi, és feleljük azt, hogy őtőlük Szeged örökkön örökké nagy falu maradna. Aranymise. Melicher Nép. János, a helybeli szt. Ferenc-rendi ház főnöke, ki 35 év óta buzgólkodik Szegeden a vallás szolgálatában — 50 éves lelkipásztorkodása ünneplésére jövő vasárnap tartja meg aranymiséjét az alsóvárosi templomban. A Siposné szerződtetése irán , ki legközelebb Kolozsvárra kapott meghívást — mint halljuk — a helybe színigazgató végre lépéseket tett, s így valószínű, hogy e kitűnő tehetségű színésznő itt fog maradni. Az igazgató úr ezzel bizonnyára nemcsak a közönség, de a maga érdekében is jár el, mert Siposné üres helyét mostani társulatában még félig sem találjuk betöltve. Ismét reform, hanem ettől se megyünk a falnak. Tudniillik a városház déli sarka előtt, kifelé a Gamperl-féle járdáig, páros fasort ültetnek. Hiszen jó, jó, ha nem vajmi sokkal jobb volna már az, ha a piacrendezés ügyében lendítenének valamit. Ilyen aprólékos szépítés csak azon szomorú gyanút vés gyermekem és senki más — szólt Vane szenvedélyesen, és Marion megmerevedett a helyen, hol állt , midőn egy csók neszét hallá. Most Julietta rebegé: — Óh Lionel, ön nem jól cselekszik. Ön szereti Mariont s Marion is szereti önt. Hagyjon engem távozni és magányosan meghalni. — Nem, drága szivem, te itt maradsz és élni fogsz — kiált az hevesen — ő nem szeret engem, nem is szeretett soha, nem adja-e ennek tanujeleit mindennap, mióta itt kinn lakunk. És én, kedves Julietta, férfi létemre csak egyenes , bizalmas és szeretetteljes szívnek adhatom szerelmemet, mint a tied. Marion szép, tehetséges, eszes és szellemdús, de csak te vagy a galambocska, mely szívemben fészkel. Jöjj hozzám, nálam van otthonod. Bízzál bennem , te teheted azt s Marion nem fog azért szenvedni. Pillanatnyi csend állt be, mely alatt Marion megtört szívvel elhagyá helyét. A tenger, úgy tetszett most neki, sóhajtozott, nyögött és az erdős mezőről megfertőzött levegőt hozott szárnyain az esti szellő. Másnap már hajnalban fölkelte Vanet a bérlő neje, levelet hozván neki. Hirtelen megmagyarázhatlan borzadály rázá meg, mikor az írást kezébe véve és veszélyt sejtve töré föl pecsétjét. A levélben azon egyptomi pergament darabka volt, melyet Marion visszatértekor elkért volt tőle, és egy másik papír ezen sorokkal : — Az ön barátja nem jól fejté meg az egyptomi hieroglyphákat ; én igy olvasom, mint itt következik: „Tekintsetek engem, ki azt képzeltem, a férfiak királya az én szerelmesem, ő elhagya engem csekélyebb szerelemért és azért fekszem itt.“ Meg.