Szegedi Híradó, 1869. január-június (11. évfolyam, 1-51. szám)
1869-04-08 / 28. szám
Megjelenő Ittmikint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők : iskola-utca, Csiszár-ház, 2-ik emelet. Kiadóhivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése, hová az előfizetési pénzek küldendők. Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Egész évre ... 8 frt. | Félévre .... 4 frt Évnegyedre . . 2 frt. Előfizetési föltételek: Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: Egész évre . . . 6 frt. | Félévre . Évnegyedre . . . . 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 8 kr. osztr. értékben. Hirdetésük fölvételnek : Szegeden a kiadóhivatalban ; Pesten Neumann A. hirdetési irodájában ; Bécsben Oppelik A. és Mariam. Frankfurtban Hansenstein és Vogler hirdetési irodájukban , valamint utóbbi helyen G. L. Daube & Co. hirdetések expeditiójában ; Lipcsében Sachse és társánál ;■ Parisban Li-vas , Lautre, Bullier és társánál. 3 frt. 27-ik szám. Csütörtökig április 8-án. 1809. Tizenegyedik évfolyam. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMU KÖZLÖNY. Hirdetések dija: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr., kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr A „Nyilttér”-ben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 ujkrajcár. IIUT" Lapunkra folyvást előfizethetni a kiadóhivatalban. Az előfizetési föltételek föntebb olvashatók. Kik a béke akadályai Szegeden i s. A most lefolyt választást nagyítás nélkül nevezhetjük oly nagyszerű viharnak, mely a tengert egész fenekéig hullámzásba hozza. El lehet mondani, hogy az 1869-esiki választási mozgalom Magyarország népének minden rétegét áthatotta, s a lázas izgatottság behatolt a paloták fényes termeibe úgy, mint a kunyhók elrejtett zugaiba. A tapasztaltak után nem hiszszük , hogy akadna értelmes ember , aki tiszta meggyőződéseként azt merné állítani, hogy a választási harc rendkívüli élénksége, mely ittott csaknem a háború természetét élte föl, s a kedélyek lázas izgatottsága mindenütt tisztásó politikai indokból, azon a közjogi alap fölötti nézetkülönbségből származott, mely a jobb- és balpárt elnevezésben kulminált. Ezt állítani ámítás, legjobb esetben önámítás lenne. Az országnak egy nagy területén sokkal veszélyesebb rugók működtek a háttérben, melyekről az országgyűlési igazolások valószínűleg szomorú bizonyítványokat fognak fölmutatni. És épen ezeknek eredménye — nézetünk szerint — azon megdöbbentő jelenség, hogy a néptengernek a választások alatt magasra dagadt hullámai még most se i akarnak lesimulni; hogy az izgatottság a választás után sem látszik egészben lecsillapodni, sőt helyenként növekedőben van let a legyőzőnek keserűsége, amott a győzők kihívó magaviselete szítják oktalanul a tüzet s nem engednek enyhülést a fölizgatott kedélyeknek. Keserű reeriminatiók, gúnyolódások, sértegetések törnek ki, mikkel elkorbácsolják a nyájas arccal közeledő béke jótékony angyalát, s a polgárok egymás életét megmérgezik. Ez nem jól van így ! A pesti lapok vezetői is belátták ezt s komoly intéseket hangoztatnunk pártfeleikhez, a béke visszaállítása s a fölzaklatott kedélyek beállapítása végett. A „Szízá lunk“is nagyon nyomatékos cikket szentelt e tárgynak, s a „Nachzsiglerek“ által okozott mozgalomban egyaránt veszélyes, hazafiatlan s reactionárius törekvéseket lát. Különösen nyomatékosnak tartjuk azon figyelmeztetését, hogy „miután minden igazi demokrata gondolkozásának óhajtania kell, hogy a parlament választási ideje minél rövidebb, vagyis ennek a közvéleménynyel, a választóközönség nézetével való érintkezése minél gyakoribb legyen, legelső kötelességünk arra is ügyelni, hogy a választás után a társadalmi életben minél hamarább megszűnjék azo- rendkívüli állapot, mely a választási izgalmakkal elválatlanul karöltve jár; mert ha pártharcainkat a választás után is a fanatismus egész vadságával folytatjuk, a választások ideje reánk nézve csakhamar nem lesz a népfelség nyilatkozatának várva várt ünnepe, hanem olyan szorongatott állapot, melyre a társadalmi béke minden barátja úgy fog gondolni, mint valami kalaunitásra.“ S azután intőleg kiált föl: „Óvjuk meg e viszásságtól alkotmányos életünket !“ Lelkünk mélyéből osztjuk e fölkiáltást, mert — fájdalom — Szeged is azon helyek közé tartozik, ahol az izgatottság, a kedélyek lázas hullámzása nemhogy csillapodott volna, de talán erősebb és erésebb irányú, mint a választások előtt és alatt volt. Aki a helybeli választás előzményeit, a mozgalmakban szerepelt factorokat és eszközöket figyelemmel kísérte , el lehetett készülve rá, hogy a választási mozgalomnak kisebb vagy nagyobb keserű utóize hátra fog maradni, mint maradt az 1867-ki szomorú emlékű tisztújításnak. De hogy a pártok közti ellentét még élesebbé váljék , hogy az úgyis elmérgesített közhangulat keserűsége a választás után még nagyobb dimensiót nyerjen s a pártszenvedély úgyszólván pártgyűlöletté fajuljon, főkép a köznépnél, mint ezt félremagyarázhatlan jelekből fájdalmasan tapasztaljuk — azt talán mégsem hitte volna senki egy könnyen. Pedig a választások eredménye magában véve nem szolgáltat erre semmi okot. Mindkét félnek része volt a győzelemben és bukásban, a nyerés és vesztés kölcsönös s egyik pártnak sincs oka sem elbizakodottságra, sem keserűségre. És mégis ! . . . Kétségtelen, hogy az egyenetlenség ördöge ütött köztünk újra tanyát, hogy a régi viszálykodásnak uj , alakban lángra lobbant tüze mesterségesen tápláltatik. És most önként következik a kérdés: de hát ki vagy kik azok, azon könnyelműek vagy lelkiismeretlenek, akik az egyenetlenség emésztő tüzét szítják? kik azok, akik nem akarják, hogy e város polgárai békében és nyugalomban éljenek? kik azok, akik nem engedik, hogy a nép háborgó lelke csöndes házi tűzhelyénél enyhét találjon? — Szóval: kik a béke és engesztelődés akadályai Szegeden ? Nem örömest tettük föl e kényes kérdést, melynek megoldásánál minden reeriminatiót kikerülni teljes lehetetlen. De oly dolgok történtek közelebb, melyek e kérdést annyira előtérbe tolták s úgyszólván élőnkbe állították, hogy annak a nyilvánosság előtti megoldására erkölcsileg kényszerítve lettünk. Igyekezni fogunk e megoldásnál igazságosak lenni s nem szépítgetni még önmagunkat sem, nehogy egyoldalúsággal vádoltathassunk. — MJV Szeged város közgyűlése (apai 5-én és 6-án.) Elnök Réh János polgármester a közép számú gyűlést 9 óra után megnyitván, a jegyzőkönyvet hitelesítő bizottmány kinevezése után, a napirend első tárgyául fölvétetett a belügyminisztériumnak Új-Szeged bekeblezése tárgyában kelt leirata, s ezzel kapcsolatban Torontál megye közönségének a bekeblezés ellen tett s a minisztérium által megküldött fölterjesztése, mely nagyon gyarló érvekkel harcol a bekeblezés ellen s a Szeged város által előadott legfontosabb érvek elől kitér. E tárgyban Osztovszky indítványa fogadtatott el, mely szerint a város egy újabbölterjesztésben még bővebben kifejtendi a bekeblezésnek különösen magára Uj-Szegedre nézve is mind közigazgatási, mind igazságszolgáltatási s egyéb tekintetekbeni előnyeit, s egyszersmind Torontál megye azon legnagyobb ellenvetése megcáfolására, hogy ez szokatlan eset lenne, elő fogja sorolni az országgyűlésileg időnként történt hasonló elkeblezések eseteit. Olvastatott a helyben fölállítni határozott gyógyszertárak ügyében kelt miniszteri leirat, melyben a belügyminisztérium tudatja, hogy addig, míg az országgyűlés máskép nem intézkedik, az eddigi gyakorlat szerint, a gyógyszertárak engedélyezésének jogát magának tartja fönn; minélfogva fölhívja a várost, hogy a már kihirdetett pályázatot beállítsa s mindenekelőtt a szükségesnek határozott gyógyszertárak engedélyezése iránt tegyen lépéseket. Ezzel kapcsolatban fölolvastatott Aigner Károly és Rohrbach Antal helybeli gyógyszertártulajdonosoknak a belügyminisztériumhoz ez ügyben benyújtott s ide leküldött kérvényük , melyben ezek az újonan fölállítni tervezett gyógyszertárakat szükségteleneknek igyekezvén kimutatni, azok iránt az engedélyezést megtagadtatni kérik. Többen, mint Osztrovszky, Dáni Ferenc, Magyar J., Szabó J. s a t., az 1848. 23 ki törvénycikkre támaszkodva, mely a városi közgyűlést a megyeivel egyenlő jogkörrel ruházta föl, a minisztérium eljárását törvényesnek vallják, miután köztudomású dolog, hogy a megyék gyógyszertárak engedélyezése jogával sohasem bírtak, hanem az mindig a felsőbb hatóság jogköréhez tartozott, s azelőtt a helytartótanács gyakorolta. Ennélfogva már csak a mielőbbi eredmény tekintetéből is amellett vannak, hogy a pályázat fölfüggesztessék s az engedély kieszközlése végett a minisztérium megkerestessék. Elnök ellenben azt erősíti , hogy a város 48 előtt mindig maga gyakorolta ezen jogot, s ajánlja, hogy ennek kifejtése s az ez ügyben létrejött iratok fölterjesztése mellett a minisztérium keressék meg, ne gördítene akadályt a város ezen már tettleg leírt joggyakorlatának útjába. Hosszabb vita után ez indítvány el is fogadtatott s a fölterjesztés ez értelemben fog létetni, a pályázat pedig a minisztérium újabb intézkedéséig fölfüggesztetik. Említésre méltó még, hogy Szűcs Ferenc (cserepes) az 50 es évek joggyakorlatára hivatkozott s egy az időből kelt patika-engedélyezési végzést olvasott föl. E Bach-időbeli joggyakorlat alapulvétele ellen azonban Osztrovszky tiltakozott s figyelmeztetett, nehogy a fölterjesztésben ez is fölemlíttessék. Olvastatott a közmunka és közlekedési minisztériumnak a Tisza jobbparti társulat és város közt fönnforgó viszályos ügyben kelt leirata , melyben a minisztérium a város előterjesztései ellenére végleg kimondja Szeged városnak a nevezett társulatba tartozását, ellenben kilátásba helyezi a város által viselt aránytalan terhek könnyítését, a közrejárulási kulcs elrendelt kiigazításának foganatosításával. Elnök egy erélyes hangon tartott előterjesztésben constatálja, hogy ámbár a miniszteri határozatban a terhek kilátásba helyezett könnyítése némileg vigasztalónak mutatkozik, a leirat egészben véve Szeged város lakosságára aligha fog megnyugtató hatást gyakorolni, miután végleg kimondotta a városnak oly társulatba tartozását, melynek jótékonyságát soha nem érezte, csak terheit viselte, s amely jogtalan köteleztetés ellen mindig tiltakozott, s a t. Végül indítványozza, hogy ez ügy az országgyűlés elé terjesztessék. Ami egyhangúlag el is fogadtatott. Fölvétetett a bünfenyítő törvényszék megkeresése folytán létrejött tanácsi előterjesztés egyedik al ügyészi állomás szervezése iránt. Ez azonban azon indokból, mert a megyék és bíróságok az országgyűlés által még ez év folytán valószínűleg úgyis végleg rendeztetni fognak — nem fogadtatott el. Fölvétetett a Lengyel-kápolnai iskolánál szükséges építkezésre vonatkozó bizottmányi jelentés, az építkezés terve és költségvetésével, mely szerint két szoba hozzátoldása javasoltatik, mely 1700 írtba kerülne. Szűcs Ferenc (cserepes) szokása szerint az „adódzó nép“ re apellál, túlterheltetést emleget s az építkezést „luxus“ nak mondja, minélfogva el akarja halasztani boldogabb időkre. Hozzácsatlakozik Masa képviselő, aki azért ki vallja az építkezést elhalasztani, mert most a napszámos is, meg az anyag is kétszeresen drága, s a város jóléte iránti nemes földgyűlésében azt mondja: „a nemzetet ne nyomják fel“ Wagner, Tóth J , Szabó J., Osztrovszky melegen szólnak a javaslat mellett, s különösen az első kifejti, hogy egy szoba építése már régebben el van határozva, tehát csak a másodikról lehet szó , melyet a bizottmány részint az ottani selyemtenyésztés előmozdítása érdekében, részint az új iskolai törvény folytán javasolt, mely a leánynövendékeket a fiuktól elválasztva kívánja oktatni; továbbá már anyagok is szereztettek be e célra s a. Végre a terv szerinti két szobának azonnali kiépítését a nagy többség elfogadja A központi választmány elnökének jelentései tudomásul vétetik. Fölvétetett a telekkönyvi helyszínelő bizottság kérelme az iránt, hogy a helyszínelésnél működő városi bizalmi férfiak állandósíttassanak akkorra is, ha a bizottmány a városon kívül folytatja munkálatát. E kérdésben, nem ugyan a tárgyhoz, hanem alkalmilag magához a helyszínelő bizottmány eljárásához, Fodor István képviselő szól, s hosszasan fejtegetvén, hogy a bizottmány munkálatában minden ellenőrzés nélkül nem a kellő erélylyel és eredménynyel jár el, indítványozza: 1) keressék meg az igazságminisztérium, hogy a munkálatot havonként megvizsgáltassa; 2) küldöttség neveztessék ki a város részéről, mely a városi telkek fölvételére felügyeljen s ellenőrködjék. Ez utóbbi el is fogadtatott s Kutassi Feremnek elnöklete alatt, a tiszti főügyész és Fodor István képviselő küldettek ki. Az indítvány első része pedig, miután a felülvizsgálat úgyis meg fog történni, mint fölösleges mellőztetett. Kopasz J. és Kátay Ferd. helybeli téglaégetők az iránt folyamodnak, hogy a téglaégetési tized vám helyett a régi 20-ad, vagyis ha vámszedés állíttassák vissza. A vélemények megoszoltak és sajnos, győzött azon elfogult nézet, mely a város közvetlen anyagi érdekét minden más fölé helyezi. A többség elvetette a kérvényt s a tized mellett maradt. Ennek előrelátható következése pedig az lesz, hogy a helybeli téglaégetés tetemesen meg fog csökkenni, s akkor amellett, hogy a város sem nyert semmit, sőt talán vesztett jövedelméből, elnyomtunk egy fontos iparágat, melyet pedig nem egy, de száz kézzel kellene elősegítenünk. Nem is lehet, hogy a városnak roszul fölfogott érdünkében kell eme határozat sokáig fönnmaradjon, épen úgy, mint a lakosítási díjakat magasra csigázott határozat nem maradhatott fönn. (Folytatása következik.) Levelezések. Zenta, ápr. 3. Mint mindenütt az országban, úgy nálunk is termi már keserű gyümölcsei: a Jókai által teremtett füsio , mert szélsőbali elveket valló követünk Majoros István exbiró s kicsapott. szolgabíró uram, jövőjét biztosítandó, nem elégszik meg a jobboldalnak e lapokban is közlött óvástétel melletti visszalépése által nyert képviselőségével, hanem szeretne itt Zentán minden lenni , s így többek közt újra városbíró is; de minthogy az ellene folyamatban levő vizsgálat miatt az nem lehet, tehát a község ügyeinek elintézésében emberei által akadályokat idéz elő 8 után útfélen szórja az egyenetlenség magvát, úgy, hogy az eddig békés és jórendet szerető népet máris ellenséges állásba helyezé a város jólétét mindig előmozdítani törekvő intelligentiával. Tartozzék az jobb- vagy középbaloldalhoz, neki az mindegy; levelel csak ő legyen egyedül a dicsőített. De nem is mulasztja el magát utonútfélen dicsőíteni és dicsőittetni, s nem mulasztja el egyszersmind azt sem, hogy másokat minden ok nélkül gyalázzon. Pedig ő szegény oly gyáva, hogy nemcsak a sérelmekért nem szokott elégtételt adni, hanem a lepiszkolás legválogatottabb nemeit , sőt még a csattanós argumentumokat is zsebre szóba rakni; de azért vannak emberei, kik őt vakon követik, mert folyton ajkán van az „a nép!“ Pedig tudtunkkal még a népért nem tett egyebet, mint ígéreteket,hacsak azt nem veszszük valaminek, midőn 1848 ban a fegyeztelen népet a meneküléstől eltiltotta s a veszélyben ő maga elvágtatván, a népet elhagyta s az ellenség martalékává tette). Az ígéretről eszembe jut Jókainak a Bardu“-ban cl cikén megjelent cikke, melyben a „Pesti Napló«,t s a „Pesiber Lloyd”-ot támadja miig azért, mert azok merészelték állítani, hogy a szélsőbaloldali jelöltek holmi földfelosztással kecsegtették rá