Szegedi Híradó, 1869. július-december (11. évfolyam, 52-104. szám)

1869-11-21 / 93. szám

vélemény- és szólásszabadság iránt ott, ahol történetesen ők az erősebbek. „Hála isten, a megyei omnipotentiának már egy kissé nyakára hágtunk!“ Ki hinné azt, hogy e malasztos igéket Nyári Pál mondta 1848-ban? Hja, de azóta 20 év bukott le az enyészet torkába, s e 20 év alatt odahaladt (persze rákmódra) a megyék fojtogatója , hogy ma épen az ellenkező póluson áll s a megyei omnipotentia korhadt falának támaszkodva, a parliamentarismust fojtogatja, s tán meg is fojtaná, ha az olyan erős nem lenne , amilyen gyönge ő. Valóban, megesik az ember szive e sisiphusi erőlködésen, látva, mire viszi az elégedetlen hős lelket a . . . Ó vanitas vanitatum , et omnia vanitas! Mit is ér az olyan Parlamentarismus, amelyben a népdal szerint „a legény *árva maradt!“... se miniszteri szék, se excellentiás cím . . . Semmi, óh semmi !’ Tessék elhinni,, hogy ez borzasztó valami. Hanem az az „apagyilkos“, meg az a „szabadsággyilkos“! ...Na, hiába, öregszik a legény ! TANÜGYI ROVAT. Nyilatkozat. A „Pesti Napló“ 259. számában a néptanítók fizetésének fölemelése tárgyában, a bánsági tanító-egylet által az összes néptanítókhoz — mely szerint azoknak tisztes lakáson és kerten kívül kevesebb fizetése ne legyen 600 írtnál sat. — fölhívás intéztetett, miszerint csatlakozzanak a bánsági tanitóegylet által ez ügyben kimondott tételekhez s a törvényhozáshoz benyújtandó emlékirathoz. Mi Kecskemét városának összes néptanítói , bár a szóban forgó tételeket még nem ismerjük, a bánsági tanitó-egyletet e téren üdvözölvén, az indítványt elvben elfogadjuk s annak keresztülvitelére segédkezet ajánlunk annál is inkább, mert teljesen meg vagyunk győződve arról, hogy azon ország, melynek Egy rejtélyes ember. (Töredék Byronból.) 17**-ben volt, midőn magamat az utazók előtt még ismeretlen tartományok látogatására eltökélem. Utrakeltem Darwell barátom kíséretében, ő néhány évvel idősb vala nálam, vagyonos és előkelő családból származott. A változatos körülmények, melyek befolyása alatt a sors kegyetlen szeszélyeit tűrnie kellett, őt előttem csodálat- és tiszteletreméltóvá tevék, s ezen iránta érzett tiszteletemet sem titkos életmódja, sem lelkének gyakran az őrültségig túlcsigázott nyugtalan gerjedelmei csökkenteni nem tudták. Mindketten ugyanazon iskolába és egyetembe jártunk, de előmenetele csakhamar túlszárnyald az enyémet, s ő már ténykedőleg szerepelt a világi események mozgalmaiban, midőn én még a szenvedőleges próbaévekben valók. Alkalmam volt tehát valamint jelen, úgy elmúlt életével megismerkedni, s bár elbeszéléseiben sok ellenmondás rejlett, viselete mindazonáltal igazolt, hogy nem mindennapi jellem, hanem egyike azon egyéneknek, kik bármennyire kerülik is a hit szédítő légköreit, mégis nevezetesek kívánnak lenni. Megújítom tehát vele ismeretségemet s törekedtem barátságát megnyerni; de ez elérhetlennek látszott, noha egykor bizalmát és brántami jóhajlamát nagy mértékben engedé élveznem. Nem egyszer sajnálattal kelle észrevennem, mint gyengül részvétel mint hamvadot kebelében a baráti rokonszenv legvégső szikrája, dacára, hogy az egyik érzelmet a másik valószínűségével annyira elleplezhető, miszerint bajos volt a benne túlnyomónak sajátságát meghatározni, s arcvonásának kifejezését oly gyorsan változtatá, hogy hasztalan fürkészték volna okát. Kétségtelen, hogy egy gyógyíthatlan lelki fájdalomnak és kedélyi nyugtalanságnak rabja volt, de vájjon gőg-, szerelem-, bú-, aggály-, vagy egészségtelen véralkatból eredt légyen-e, e kérdést magamnak meg nem fejthetem. Voltak esetek, melyek e nyugtalanságot, mint a felsorolt okok bármelyikének következményét tüntetők föl, de mint említem, ezek oly ellenmondók valónak, hogy lehetetlen volt azt teljes biztonsággal meghatározni. Erősen hiszem, hogy bú és komorság volt, mi szellemét annyira lesujtá és kedélyét oly izgatott, majd méla hangulatban tartá. Előzékenységemet egykedvűséggel fogadá, de én ifjú valék és nem egy határ veszté-: bátorságomat, mig végre sikerült . m: társas közösség és mérsékelt bizalom birtokába A csongrádmegyei iskolatanács megalakítása, illetőleg a megye és Szeged város részéről választandó tagok számarányának meghatározása végett tekintetes Török Bálint és Dáni Ferenc urak, mint az e célból kiküldött bizottságok elnökeinek közös megállapodása folytán határnapul f. évi november hó 23-ik napjának d. e. 9 órája, a tanácskozás helyéül pedig Szeged városa tűzetvén ki, felkéretnek mind a megyei küldöttség, mind pedig a szegedi küldöttség. tagjai, nevezetesen a város részéről kinevezett Babarczy József, Dobó Miklós, Fluck Ferenc, Kovács Albert, Neskovits György és Szűcs Ferenc (cserepes) urak, miszerint az e tárgyban 1. évi november 23-én d. e. 9 órakor tartandó ülésre, a városi széképület tanácstermében megjelenni szíveskedjenek, megjegyeztetvén, hogy a tanácskoratnom, mely a gyakori összejövetel és a sors ugyanazon csapásábani egyenlő osztozás által bensőbben egyesítve és nevelve, barátságnak neveztetik. Darwell már sokat utazott, azért tőle kértem utasítást s őt választom szándékolt utazásom kalauzául, de ez csak kétes és egy rajta észrevett álmatlanságra alapított remény volt. Kinyilatkoztatom tehát előtte akaratomat , és felelete bennem a meglepetés nem csekély örömét ébresztő, mert ő beleegyezett és a tett előkészületek után velem valóban útra kelt. Miután Európa déli tartományainak nagyobb részét beutaztuk, előleges megegyezés után északnak fordultunk és e tartományokban történt azon eset, mely jelen elbeszélésemet tulajdonképen érdekli. Darwell testalkata — mely, külseje után ítélve, ifjúságában igen izmos és erőteljes lehetett — a betegségnek minden észrevehető jelei nélkül, bizonyos időben lassanként sorvadozni kezdett. Nem volt hurutos, sem aszkóros, és mégis napról-napra gyöngébb és soványabb, hallgatagabb és álmatlanabb lön, végre oly szembetűnőleg megváltozott, hogy aggodalmam állapotának veszélyességével arányosan növekedők. Szmirnába érkezve kirándulást kívánt tenni Ephesus és a szárdesi romok megszemlélésére , mely szándékától őt gyöngélkedő egészsége miatt bár eltéríteni igyekeztem, de sikertelenül; úgy látszott, mintha valami kedélyét szorongatná, bizonyos körülmény eresztené, és mégis vágyódott minden után, mireá gyönyörködtetőleg hatni, sújtott hangulatában őt fölvillanyozni képes lett volna. — Végre rábeszéléseinek engedve, megindultunk egy Útmutató és janicsár kíséretében. Bejártuk Ephesus romjait és Szmirnának kies völgyeit, és lépteinket már ama vadon, lakatlan és mocsárok közt fekvő meredek ösvények felé akartuk irányozni, midőn barátom rögtöni megbetegedése bennünket egy török sírkertben megállapodni kényszerített. A turbánokkal körülövezett sírkövek valának az egyedüli jelek, melyek az egykor itt élt emberekre emlékeztettek. Néhány mértföldnyi távolságban tőlünk több karaván bolygott, azonkívül egy város vagy hajlék nyomára sem akadtunk. És egyedül e vidék, rémítő kriptái csendjével, szolgálhatott menhelyül szerencsétlen barátomnak, kinek szánalmas helyzete már-már azt sugalla, miként ő leend e pusztaság utolsó lakója. Körültekintők, hogy számára egy nyughelyet találjak. A cyprusfák, melyek mohamedán szokás szerint török temetőkben oly nagy mennyiségben találhatók, itt csak szétszórtan nőttek és homályon ködbe burkolák a porladozó sírköveket. Darwell a legkiemelkedőbbek egyikére fut s nagy bajjal támaszkodhatott reá. Vizet kért. Kétkedtem kivonatatik. Az 1870. évi ujoncjutalékról szóló törvényjavaslat 3-adszor véglegesen megszavaztatik. Tárgyalás alá kerül Tisza K. határzati javaslata, melyben az ig. minisztert utasíttatni kéri, az urbériséggel rokon hűbéri maradványok megszüntetése és a contractuálisok viszonyainak rendezése tárgyában tervjavaslat előterjesztésére. A benyújtó indokolása után Horváth Boldizsár szólal föl s mellőztetni kéri e hat javaslatot azon indokból, mert a kormány már régebben ígéretet tett ez ügyben törvényjavaslat benyújtására, és pedig úgy, hogy azt jelen ülésszakban még törvényerőre emeltethessék — a javaslat elfogadása tehát bizalmatlansági nyilatkozat lenne. Erre Tisza K. visszaveszi javaslatát. Nyáry P. hasonlókép visszavonja a vitát kielégíthetni, mégis szilárdan elhatározom azt a legingatagabb reményben is fölkeresni; már megindultam e célból, midőn ő maradásra intett. A mögöttünk heverésző s kényelmesen pipázgató janicsárhoz fordulva igy szólt: — Szulejman, verbana su (Szulejman, hozz vizet) s egyszersmind hozzátéve, mikép jobbra néhány száz lépésnyi távolságban egy forrásra fog találni, hol rendesen a tevéket itatják. A janicsár engedelmeskedett. Én pedig meglepetve Darwellhez fordulok és kérdezem : — Hogyan tudod az utat oly pontosan meghatározni? — A fekvés szerint — viszonzá. — Tudnod kell, hogy e vidék egykor lakott volt, és igy a kutakat és forrásokat nem nélkülözheté, — hisz én már azelőtt is voltam itt. — Már ezelőtt is voltál itt ? És miért titkolod ezt el előttem? S mit kereshettél oly helyen, hol senkit nem találhatsz, ki szükség esetén segítségedre lehetne? E kérdésre nem válaszolt. Szulejman ezalatt a vízzel visszatért. Darwell azonnal csillapító szomját, s úgy látszik, mintha az ital őt néhány percre újra fölélesztené. Már táplálni kezdem azon vigasztaló reményt, hogy képes leend utazását folytatni s végre visszatérni. Nyugodt volt és észrevehető rajta az erőltetés, melybe beszéde került. ő folytató: — Ez vége utazásomnak s egyszersmind életemnek. Idejöttem, hogy meghaljak. De végszavaimat valakihez akartam intézni, nemde, te kívánságomat teljesítended? — Minden bizonynyal , de légy jobb reményben. — Nekem sem reményeim, sem óhajaim nincsenek ! Csak arra kérlek, titkold el halálomat. — Hiszen — felelem — nem találkozik csak alkalom, hogy — — — — Csitt ! Úgy kell lenni, Ígérd meg. — ígérem. — Esküdjél reál Erre borzasztó ünnepélyes méltósággal egy esküt mondott. — Ez nem tartozik ide, én teljesíteni akarom kívánságodat, de kétkedem, várjon-----— Nem segíthetek — esküdnöd kell ! Elmondám az esküt, mire látszólag lecsendesült. Erre lehúzá ujjáról pecsétgyűrűjét, melyre nehány arab betű volt bevésve s átadá nekem ily szavakkal: — A hó kilencedik napján, főképen a déli órákban — bármily hónap legyen is az, mitsem tesz — de az említett napnak kell lennie, melyen e gyűrűt a Bay és Eleusis — A község- és megyerendezés ügyében működő bizottmány, mint tudjuk, a községek rendezését vette működése alapjául , először is ezen kérdést tűzte ki vitatásra „Mit értsünk község alatt?" közt levő sóforrásokba dobd; a következő napon ugyanazn órában jelent meg ismét Ceres templomának romjain , és várj egy óráig. — Miért? — Majd meglátod. A hónap kilencedik napján, mondád ? — Kilencedikén. Mint észrevevőra, azon nap a hó kilencedike volt. Arcvonásait eltorzító s csendesen maradt. Midőn igy ült s pillanatról-pillanatra gyöngébb len, egy gólya, csőrében kígyót tartva, a hozzánk közel levő sírkőre bocsátkozék le. Nem tudom , mi birt rá, hogy őt elrezzentsem, de törekvésem sikertelen maradt ; föllebegett néhány lábnyi magasságra és ismét ugyanazon pontra szállt alá. Darwell rámutatott és nevetve igy szólt: — Nem tudom, én vagy tedám legyen ! — Mi legyen? Mit gondolsz? — Ma éjjel engem el fogsz temetni, és pedig ugyanazon helyre, hol ezen madár áll. A többit tudod már---------Ezután tanácsot adott, mi módon lehetne halálát legjobban eltitkolni. Miután ezt elvégző, fölkiáltott: — Látod azt a madarat? — Mindenesetre. — És a kígyót, melyet csőrében tart? — Kétségkívül; mindebben semmi különös, az természetes prédája, de csodálatos, hogy föl nem emészti. Darwell rémítőn kacagott és halkkal mondá: — Már késői Mialatt igy szólt, a gólya elröpült. Szemeim keresték, de hasztalan. Darwell rögtön vállaimra dőlt s midőn feléje fordulék, hogy arcát láthassam, összerogyva holtan terült el lábaimnál. E baleseten mélyen megindultam. Arca néhány perc alatt fehér len, mint a hó. Ily gyors változást csak méreg hatásának tulajdonítottam volna, de meg valók győződve, miszerint nem volt alkalma azt bevenni, anélkül, hogy észre nevettessék. Leáldozóban volt a nap, és semmi sem gátolt meghagyásának teljesítésében. Én és Szulejmán ugyanazon helyre temettük , melyen a baljóslatú gólya állott. A föld könnyen engedett a nyomásnak, mert már azelőtt is bizonyos mohamedán tetemeit fedé. Oly mélyen ástuk, hannyira csak időnk engedé; eltakarítottuk e rejtélyes ember földi maradványait és beárnyaltuk sírját leszakgatott gályákká. Kriegler Miksa: Isten különös kegyelméből annyi kitűnő vezérférfiakat adott, az nem feledkezhetik meg a nemzet valódi napszámosairól, a néptanítókról, mert teljes bizalommal helyezzük reményünket azon hazának országos képviselőibe, melynek népe a miveit külföld által a „nemes“ melléknévvel diszíttetett föl; mert végre is méltányos és igazságos, hogy azok, Isikre a hon lejfőbb kincse, az ifjú nemzedék szellemi képezése, és igy az ország jövendő boldogsága bitatik, valahára annyi méltánylásban részesíttessenek, mint legalább is az anyagiakkal foglalkozók. — Erősen hiszszük, miszerint megérkezett azon idő, melyben a magyar nemzet kellő figyelemre méltatja a jobb sorsra érdemes és eddig nélkülözéssel küzdő néptanítókat. Föl tehát kortársak ! Viribus unitis ! A kecskeméti összes néptanítók. — A közoktatásügyi miniszter ideiglenes nevelés- s oktatástani tanfolyamokat akar nyitni az ország különféle részein, az oly, tényleg hivataloskodó tanítók számára, kik képezdei tanfolyamot nem végeztek, ami kétségtelenül üdvös hatással leend a tanítók szakképzettségének emelésére. Értesítés. zás ideje csak az esetben halasztatik ugyanaz nap délutánjára, vagy f. hó 24-ik napjára, ha az út járhatlansága a csongrádmegyei küldöttség kellő időbeni megérkezését lehetlenné tenné. Szeged, november 20-án 1869. Az elnökség által, ali történik az országgyűlésen 1 A képviselőház ülése november 16-kán. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után, elnök a belügyminiszter nevében f. hó 19-én ő felsége a királyné névnapja alkalmából a budai vártemplomban tartandó isteni tiszteletre meghívja a ház tagjait. Egyszersmind a belügyminisztert fölkérendőnek vélné, hogy a fölséges asszony előtt a ház legmelegebb szerencsekívánatait tolmácsolja. (Zajos éljenzés.) Többrendbeli kérvény fölvétele után Bobory Károly benyújtja a múlt ülésben ígért indítványát, miszerint mondja ki a ház, hogy azon képviselőktől, kik a főrendiházban való üléssel járó méltóságot nyertek, megvárja, hogy képviselői állásukról lemondjanak. Horváth Mihályt ennek folytán figyelmeztetni kívánja az elnökség részéről, hogy mondjon le. Ki fog nyomatni. Huszár Imre zsombolyai képv. igazoltóságok szervezésére vonatkozólag beadott indítványát. Ezután fölvétetett Bobory K. tervjavaslata az államhivatalok halmozása és az ezzel összekapcsolt fizetések tárgyában. Bobory hosszasan indokolja javaslatát, melyben Horváth Dömét személyesen megtámadja, aki erélyesen visszautasítja az ellene szótt alaptalan vádakat. A ház többsége névszerinti szavazással kimondja, hogy nem kívánja tárgyalni a javaslatot. Török L. a műegyetemre vonatkozólag tett indítványát visszavonja. Ezután Tisza Kálmán a hevesi ügyet illető határozati javaslatára kerül a sor, melyszerint a kormány eljárása iránt rászólást kér kimondatni. A ház azonban ezen is elveri a port s nem tárgyalja. Ugyanígy jár Várady G. kat. javaslata is , melyben utasíttatni kívánja az ig. minisztert, hogy addig is, m mig a rendszeres büntető és polg. törvénykönyv elkészül, a törvényes hitbért, hatalmaskodást, becsületsértést s átalában mindazon eseteket illetőleg, melyekben még a nemes és nem nemes közt különbség létetik — a jogegyenlőség elvének megfelelő törvjavaslatot haladéktalanul terjeszszen elő. A ház többsége osztja az igazságügyminiszter nézetét, hogy a codificatióban rendszeres úton haladjon, s e javaslatot nem kívánja tárgyalni. Mikó Imre gr. a köziek, minisztérium számára 420.000 forint póthitelt kér, s benyújtja az erre vonatkozó jelentést és törvjavaslatot. Ki fog nyomatni s a pénzügyi bizottsághoz áttétetni. Ezzel a napirenden volt tárgyak elintéztetvén, az ülés 14 órakor véget ért. Hazai ügyek.