Szegedi Híradó, 1870. július-december (12. évfolyam, 78-156. szám)
1870-09-16 / 111. szám
1. 0-Gradiskáról: Testvérek! Miletits azt mondá ki, mint az összes szerb nép gondol és érez, s Miletitset ezért a magyar esküdtszék elitélte!— Menjünk mindannyian a magyar esküdtszék elé, s álljunk ki vele a sikra. Mondjátok meg a világnak, hogy nincs erő és hatalom, mely képes volna tőlünk Miletisünket elragadni. Éljen Miletits vezérünk nemzeti vértanunk ! 2. Pancsováról: Ne engedjük magunkat 11! Legyünk bátrak, nincs távoli, s fölvirad szerencsénk napja. Éjen Miletits! 3. Károlyvárosból: Élénken érezzük és elitéljük veletek együtt a magyar esküdtszék jogtalanságát. Tiltakozástok a magyar jogtalanság ellen , amelylyel jogaink védelmezőjének (Miletitsnek) kezei megköttetnek, a mi gondolataink kifejezése is. Éljen Miletits! 4. Versecről: Egyetértve testvérek Miletitsért. Keressünk esküdtszéket Újvidék számára. Előre is elfogadjuk és támogatjuk határozataitokat. 5. Temesvárról: Üdvözletünk a gyülekezetnek, mely be fogja bizonyítani, hogy a szerb nép ismeri jogait, azokat védi , s övéit becsüli ! A nemzet Miletits mellett van, Miletits a nemzet mellett. Éljen a nemzet, éljen a gyülekezet, éljen Miletits 1 6. Dubicáról: A nemzeti vezérünk elzáratásáról szóló hit elszomorító. A ti szomoruságtok a mieink is. Miletitset elzárhatják a magyarok, de eszméjét sem. Éljen a fölvilágosult szerb nép dicső vezére Miletits 1 7. Becskerekről: Miletits elitéltetése által az összes szerb nép el van ítélve, mely e veszteségét fájdalommal szenvedi. Tudják meg a magyarok , hogy az elzárt sólyom Miletitscsel, az itteni szerbség szellemi vezérével nincs elnyomva a szerb nemzet szava, mely mindenben Miletits mellett a nemzeti jogokérti harcban rendületlenül marad; tudják meg a magyarok, hogy eszünkben tartjuk, miért lettek esetleg a nem magyar népek szellemi vezetői, a tót Horban, a román Román s a szerb Miletits elitélve! 8. Pakracból: Egybegyült testvérek! Emeljük föl népünk szavát a mi kedves Svetozárunkért ! Éljen az egyetértés 19. 0-Kanizsáról: Az egyetértés, testvérek, lebegjen szemeink előtt, szerb szív dagaszsza kebleinket. Képviseljük Miletitset, jogainknak védőjét és segítsünk , amennyire tehetségünkben áll, föntartásán ! E táviratok mindannyian számtalan aláírással vannak ellátva. Denique addig-addig, hogy mégis csak mártyrt csinálnak belőle, nem hiába, hogy „rézaranyakat“ díszítettek a ziffírblattjával. TANÜGYI ROVAT. Évi vizsga Keméndyné nőnevelőintézetében. Keméndyné hatosztályú női tan- és nevelőintézetében az évi rendes vizsgálatok f. hó 13. és 14-én tartattak meg. Az első napon a három első tanfolyamba járó növendékek vizsgálata volt. Már reggeli 8/4 órakor megjelent Vadász Manó tanfelügyelő úr, ki a legnagyobb érdekkel hallgatá a kis növendékek szabatos feleleteit. A vizsgálati sorrendben e délelőttre kitűzött tárgyak következők voltak: Hittan, német nyelv, magyar olvasás, hazai történet és földirat. Befejezésül: szavalmányok, zene és ÜHÜA Erdély ország napjai 1847—1848. és 1849-ben. (Történeti vázlat.) (Vége.) Kossuth teljesen bízott a lengyel születésű tábornokban; azon vélemény nem való, hogy a magyar és lengyel nagyon megfér együtt , mert céljuk egy és ugyanaz: a függetlenség és szabadság kivivása. Ő bizton híve, hogy két oly nemzet, melynek történelmi múltja és szenvedései oly közel rokonságban állanak, egy és ugyanazon cél valósítására egymásnak kezet nyújtana. És a kormányzó nem is csalatkozott a lengyel tábornokban helyezett bizalmában. S megfelelt ez a magyar kormány reményének úgy, mint egy törzsönös magyar vezér sem különben, s el merem mondani, hogy ha minden magyar oly tiszta, önzetlen szándékkal lép a szabadságharc mezejére, mint minőveljen tetőtől-talpig becsületes lengyel kisember fölkarolta és védelmezte volt Magyarország szent ügyét: bizonyára nem görbéd vola e nemzet 18 éven át az absolut hatalom vasláncai alatt, lábbal tiportan jogában, kigunyoltan alkotmányában ! Haj! ezt visszavonás okozá mind s durva irigység, Egységünk történ, törve hanyatli erőnk! Bem a legtisztább szándékkal, a legönzetlenebb célból fogott fegyvert, azon szándékkal , hogy Magyarországot s ennek viszont támogatása által saját hazáját szabaddá tegye. őt, ki e dicső eszméért lelkesült , nem rémíthette el az ágyuk léget hasitó moraja, nem kedvetlenithető el vetélytársainak boszantása s rágalma és nem csábíthatta el a hiúság és önhaszon minden ingere sem. Becsületes jellemhez — úgymond — nem férkőzhetik aljas önzés vagy hiú becsvágy : én becsületes maradok, emeljen bár sorsom a legmagasb méltóságig , vagy juttasson a rágalom és irigység az utolsó közkatona sorsára ; ismétlem, én becsületes maradott. Oly elv, melynek aki hódol, magát az emberiség dicső példányképévé avatja föl, s aki mindvégig megmarad ez elv mellett, méltó a legnagyobb kegyeletre. Pedig Bem azt élte fogytáig szeplőtlenül megőrizte. Mily csodával határos az ő erdélyi hadjárata, a annak, az eszközöket tekintve, mily hitetlnek és példátlanok eredményei: láttuk a fönnebb tárgyalt hadmiveleteiből. Azonban a világosi katastrópha után neki is menekednie kellett. Először Olahországba menekült, honnan azután Törökországba vitetett s itt Aiumat basa néven a zultan szolgálatába állott. E tisztében Törökországnak több belkülháboruban fényes győzelmet vívott ki, miért is a török kormány hálaelismerésül emléket állíttatot neki Aleppóban, hol a nagy hadvezér becsületes életének fáradalmait aluszsza. Bárha nemzetünk is megörökítené nagy tábornokának nevét egy szép ércszobor-emlék fölállítása által, mire nálánál méltóbb érdemet senki nem szerzett a szabadságharc idejéből. _________ Asbóth Lajos „emlékirataiban“ az erdélyi hőst következőleg jellemzi: „Bem aminő kérlelhetlen szigorú a csatában, oly szelíd volt a csatán kívül. A kivívott győzelem után azonnal bűnbocsánatot hirdetett, megszünteté a kormány által fölállított rögtönítélő bíróságokat, féken tarta a kormánybiztosokat és úgy tudta magát viselni, hogy dacára annak, hogy mint ellenség jött az országba, csakhamar bálványa jön az összes népeknek, s csak az őrének. Különösen örvendetes jelenség volt azon nagy részvét és érdekeltség, melyet a szülők és nevelésügybarátok nagyszámú jelenlétök által tanusítanak. Tanfelügyelők nagysága a délelőtti vizsga befejeztével a legnagyobb elismeréssel szólt az eredményről s dicsérettel emelé ki az intézetben működő jeles tanerőket. Délután a vizsgálat folytattatott: a számtan-, francia nyelv , természetrajz- és magyar nyelvből. Kedves meglepetést okozott ekkor Dáni Ferenc iskolaszéki elnök megjelenése. Közönség még nagyobb számmal volt, mint délelőtt. A növendékek már egészen otthonosok és bátrak voltak. A talpraesett feleletektől csengett a nagy terem. A számtan-, történelem- és magyar nyelvből a legnagyobb könnyűséggel oldották meg a feladott kérdéseket. A szülők arcáról leolvasható volt a nemes öröm, melyet gyermekeik ily szép előmenetelén éreztek. A vizsgálat hat óráig tartott. Befejezésül Dáni Ferenc emelkedett föl s dicsérő szavakkal áraszta el a tulajdonosnőt és tanerőket. Figyelemreméltó jelenség az is, hogy ezen intézetbe számosidegen ajkú vidéki növendék járt, kik a hazai nyelvet és érzelmeket tökéletesen elsajátították. 14-én a 4, 5. és 6-ik tanfolyam vizsgálata következett. Vizsgálati tárgyakat a délelőttre kitüzettek: hittan, német nyelv, történelem és földirat. Jelen volt ismét a tanfelügyelő és nagy számú vendégsereg, melynek érdeklődése folyvást fokozódott. Délután folytatás és befejezés. A délutáni tantárgyak voltak : számtan, francia nyelv, földrajz és magyar nyelv. A hallgató vendégek száma ezúttal már oly nagy volt, hogy az ülőhelyeken kívül az állók is csak szorongva fértek el a terem e célra kijelölt részében. A növendékek, a gyorsan repülő idő rövidsége miatt már jobbára csak rövid feleleteket adhattak; ezekből jó rész esett a magyar nyelvre, s itt kiváló örömmel jegyezhetjük föl, hogy a növendékek gyors és szabatos feleletei igen szép és alapos ismeretet árulták el. Az oroszlánrész azonban a szavalatoknak jutott, melyekből magyar, német és francia nyelven nagy számmal hallottunk, s ezek közt oly sikerüiteket, melyek önkéntelenül is éljenzésre ragadák a hallgató közönséget. Az ének és zene után következett egy kitünően szerkesztett párbeszéd s illetőleg búcsúszó, melyet Kirschner Anna k. a. mondott. (Az első napon fogadóbeszédet Tóth Ida k. a., zárbeszédet Zsótér Mari k. a mondott.) Végül a tanfelügyelő ur tartott rövid befejezőbeszédet, megdicsérvén a növendékek szorgalmát s őket továbbra is hasonlóra buzdítván ; azután a tapasztalt eredményekre hivatkozva, újólag is hathatós dicsérő szavakban emeli ki ez intézet jelességét , annak vezetője s a tanerők érdemeit. A szülök nevében végre Molnár Pál úr mondott meleg köszönetet, mely után a kétnapi vizsga este 6 órakor véget ért. Tudósításunk csonkán maradna , ha említetlenül hagynánk a szebbnél-szebb kézi munkákat, fehérvarrásokat és női öltönyöket, melyek két teremben gyönyörködteték a szemet. Mindezek után pedig jó jejekkel mondhatjuk, hogy ez intézet egy év óta sokat emelkedett, ami a tulajdonosnő igyekezetén kívül sok részben bizonyára a tágas s célszerűen beosztott és rendezett uj helyiségnek is tulajdonítható, mely az oktatás sikerét nagy mértékben elősegíti. — Az izraelita elemi leánytanoda közvizsgái f. hó 13-án fejeztettek be. Volt alkalmunk a tanoncok előmeneteléről személyes jelenlétünk folytán észleleteket szerezni. A zavartalan, korrekt feleletek , az elfogulatlanság azt tanussták , hogy a fiatal növendékek az elébük adott tudományokban szép jártassággal s a tárgyak felöl helyes fogalommal bírnak és igy szellemi vezérletük ügyes és szakavatott kezekben van letéve. Különösen kiemelendőnek tartjuk e kis leányok kézimunkáit. Valóban meglepett bennünket az előmenetel, mit a kiállított remek darabok a női kézimunka minden nemében elébünk tártak. Mesterfég vannak képezve e téren a tanoncok , miért tanítónőjüket, Kleine-né iszonyt teljes elismerés illeti. a csatatérről. Szeged, szept. 11. A laoni varacs légberöpítését porosz részről is hivatalosan megerősítik. Ez esemény egyébiránt eddig mély homályba van burkolva. Vilmos király nejéhez intézett sürgönyében árulásról beszél. A porosz veszteségek itt alighanem nagymérvűek lesznek, de a lavirda még jónak látja azokat elhallgatni. Azt gyanítják, hogy a porosz hiv. sürgönyben említett 300 mozgó nemzetőr valószínűleg nem a fölrobbanásak, hanem a poroszok dühének esett áldozatul. Az ostromlott várak, melyekhez újabban Soisson is járult, mind hősies kitartással védik magukat. Soisson parancsnoka a megadási fölhívásra azt felelte , hogy inkább a levegőbe röpítteti magát. A lakosság helyeslé e választ. Verdun két ízben visszautasíta a megadás iránti fölhívást. Toul ellen f. hó 10-én egész nap ismétlék a poroszok támadásaikat, de a hősiesen küzdő helyőrség által visszavettettek setegeik mind leszereltettek. Az ostromló sereg 10,000 csataképtelen harcost hagyott hátra. A párisi hirlap 13-án már hozta is a kormány nyilatkozatát, hogy Toul a haza irányában érdemeket szerzett. Szeptember 15. A laoni katasztrófára vonatkozólag egy brüsseli távsürgöny ezeket mondja: Hitelesen hallatszik, hogy a laoni katasztrófa sem a súlyosan megsebesült Theremin parancsnoknak, sem más francia tiszteknek hibájául nem rovatik föl. — A kapituláció megkötése után egy francia tüzérőrmester, kinél a lőporraktár kulcsai voltak,— egy porosz táborkari tiszttel a lőporraktárhoz ment, annak átadása végett; néhány perccel erre történt a borzasztó explosio, melyrettentő pusztítást vitt végbe mind a poroszok, mind a franciák közt. Theremin parancsnokon és a mecklenburgi hercegen kívül kilenc porosz tiszt részint megöletett, részint súlyosan megsebesült. Strassburg parancsnoka, Ubrichnak egy f. hó 9-ről kelt sürgönye jelenti Párisba, hogy a helyzet a szünetlen bombázás és ágyuűz miatt roszabbult, de ő állhatatosan kitartó leend. Toul utólag kilenc óráig bombáztatott. A város sokat szenvedett. A helyőrség magatartása bámulatos. Hogy a pótosz hadak már közel vannak ahoz, hogy Pakst körülkentsék, mutatja a tifiú föld. Szeged, szept. 14. Olaszország. A római kérdésben következő újabb hírek feküsznek előttünk: Ponza di San Martino olasz meghatalmazott 9-ikén reggel Rómába érkezett s a pápánál megtette előterjesztéseit. A pápa vonakodik alkudozni, úgy hogy e missiótól semmi eredmény sem várható. A pápának, mint látszik, rendíthetlen határozata a Vatikánt el nem hagyni. Megparancsolta, hogy az olaszországi csapatok benyomulásának semmi ellenszegülést nem kell kifejteni, hogy minden vérontás kikerültessék. Egyébiránt ő szentsége vajmi keveset bízhat seregében. Rómából jött híres szerint a pápai zuávok egy nagy demonstrate csináltak és Kauczler tábornoknak kijelenték, hogy ők betörés esetén az olasz királyi csapatokhoz fognak csatlakozni, hogy ezekkel együtt biztosítsák a rend fentartását. Ezalatt a békétlenkedés folyton tart a római ügy miatt. A Róma megszállását sürgető meetingeknek vége-hoszsza nincs. Mindenütt az olasz trikolor leng. Mentoneban és Ninoban fölkelés volt. Ez utóbbi helyen a hatóságot elűzték és a foglyokat szabadon bocsátották. Viterbóból és a szomszéd helyekről föliratokat intéznek a királyhoz a megszállás sürgetése tárgyában. Szent-Pétervárról egy táviratot vett a „Politik“, mely azt mondja, hogy az orosz kormány „alapos értesülés szerint“ követni fogja Északamerika példáját s elismeri a francia köztársaságot. Az orosz követ már meg is kapta volna az erre vonatkozó utasításokat. — Szép, ha igaz ! Konstantinápoly, szept. 10. A görög vizekre egy tekintélyes orosz hadihajóraj érkezett meg Butakoff tengernagy vezérlete alatt. A forradalom Irakban terjedőben van. Hindigben nagy csata volt melyben 400 halott , még több sebesült maradt a harctéren. Románia: Egy összeesküvés fedeztetett föl. A fejedelem kormánya a plojesti esemény óta nagy figyelmet fejtett ki s csakugyan sikerült neki egy tikos összeesküvést fölfedezni, melynek élén Rosetti, Bratiano és Balliano (egy gazdag bojár) állanak. Balliano lakában fegyvertárt találtak. Balliano és Bratiano elfogattak, de Rosetti, az osztrák-magyar monarchia ezen egyik legnagyobb ellensége, megmenekült osztrák-magyar lobogó alatt. Franciaország. A porosz hadsereg már csaknem Páris kapui előtt áll és most, a válság legnagyobb fokán, most történik a legtöbb békekísérlet. A háborús felek mindkettejénél megvan a békekötési hajlam, azonban a differentiákt még eddig távol tartják egymástól, ezen differentiák kiegyenlítése céljából működnek közre a semleges államok békeközvetítési kísérleteikkel. A hangulat is mindkét részen észrevehetőig megváltozott. A francia lapok békésebb szellemben kezdenek nyilatkozni s a porosz sajtó alább hagyott vérszomjas haszttgatásaival. E változásra nézve két körülmény látszik incitativ befolyást gyakorolni. Egyik az, hogy a semleges államok rokonszenve a franciák felé fordult, másik az, hogy a fiatal köztársaság rövid idő alatt úgy összeszedte magát, hogy korántsem sintődik oly kétségbeejtő helyzetben, mint azt egyelőre hinni lehetett. szagba küldött kormányközegek ismét balfogása folytán zavartatott meg itt-ott a béke. Életmódja igen egyszerű és mértékletes volt, mindig egyszerű nonvéd ruhában járt ; barna attilában vörös zsinorzattal, fején viaszvászonnal borított fehér tollas csákót viselt. De ezen egyszerű ruházatban is a választékosság csinos és tiszta volt; szakálla és bajusza bozontos; fejbőrén szőke álhajat viselt, melyet még éjjel is ritkán tett le. Társalgási modora keresetlen, de szerfölött udvarias volt, gyakran igen találó, éhes ötletei voltak, a férfiak irányában közlékeny, nőkkel szemközt kissé tartózkodó volt. A francia nyelvet szerfölött kedvelte, és és aki e nyelvet érte, az nagy ajánlólevéllel bírt előtte. A maga személyére nézve semmi igénynyel nem bírt, sem kitüntetésre, sem jutalomra, sem méltóságra nem vágyott. A pénzt nem becsülte. Pénze sohasem volt, illetékét is csak akkor vette ki, ha mulaszthatlan kiadásai voltak. De katonái részére a világ minden pénzét fölhasználta volna. Minden egyes győzelem után fényes jutalmakban és pénzsegélyben részesítő katonáit. Egészen pénztelenül ment ki Törökországba ; ő csupán a szabadságért harcolt.“ Nagyobbat igen, nemesebbet nem tud fölmutatni a világtörténelem, mint nem volt a kormány azon rendelete, mely szerint. hó 15-én ful senki Parisba be, sem onnan ki nem bocsáttatik engedély nélkül.