Szegedi Híradó, 1870. július-december (12. évfolyam, 78-156. szám)

1870-07-15 / 84. szám

osztályokban is letárgyalva van, annak­ or­szággyűlési érdemleges tárgyalását az őszi ülésszakra halasztani törekszik, annyira, hogy az országgyűlés a tárgyalás megkezdését f. hó 30-án csekély szavazással határozható el, s így előre látható, hogy a törvényjavaslat tárgyalása közben annak hátráltatása s vég­eldöntése ellen számos nehézségek gördittetni s az ellenzék szellemében petitiók eszközöl­tetni fognak, aminthogy az utolsó ülések egyi­kében, hogy másokat ne említsek, Ada és Moholy mezővárosok, valóságban pedig faluk, a törvényjavaslat tárgyalásának elhalasztása mellett kérelmeztek ; — városunk értelmisé­gével, méltóságával tehát megegyeztethetőnek nem tartjuk, hogy ily körülmények között, midőn más törvényhatóságok a törvényjavaslat törvénynyé emelése mellett s ellen kérelmez­nek, sőt, mint fentebb érintők, szomszéd községek is szavukat emelik — városunk tör­vényhatósági közönsége, mely a haladást s józan reformot mindig pártolta, most ily fon­tos kérdésben hallgasson s az országgyűlés többségétől a morális támogatást, •— még ha az fölöslegesnek is látszanék — megtagadja , miért is javasoljuk, hogy az országgyűléshez egy rövid kérelmi felirat intéztessék, melyben kimondjuk, miszerint Szabadka város köz­gyűlése a törvényjavaslatban letett elveket s irányt állami szempontból osztja s az ország­gyűlést kéri, hogy a tárgyalás alatti tör­vényjavaslat minél előbb törvénynyé emeltessék. Ebbéli javaslatunkat, előadottakon fölül azzal is indokolván, hogy számos törvényha­tóságok , a tisztelt közgyűlés is óhaját a tisztújítás megtartása iránt nyilváníták, res­­tauratio pedig a kérdéses törvény létrejötte előtt meg nem tartathatik, tehát a kérdéses törvény e szempontból is a javasolt kérelme­­zési után sürgetendő. Befejezőleg a bizottmányi tárgyalás le­folyásának hű előadása tekintetéből megje­gyezzük, hogy ezen jelentésben foglalt véle­­ményes előterjesztés bizottmányi tárgyalá­sunkban szavazattöbbséggel, vagyis 4 szava­zattal 1 ellen jött létre. Ezzel előterjesztésünket s javaslatunkat a tisztelt közgyűlésnek méltánylatul s elfo­gadásul ajánlva , jelentésünket befejezzük. Kelt Szabadkán, junius hó 29-én 1870. Voj­­nics Lukács s. k. elnök, Zomborcsevits Fe­renc s. k. előadó. TANÜGYI ROVAT. (*)A r.snnffrádmegvei iskolatanács folyó évi julius 11-én tartá alakuló közgyűlé­sét H.-M.-Vásárhelyen a helvét hitvallású is­kola nagyteremében. Az alakuló gyűlésre összesen 19 iskola­tanácsos jelent meg, kiknek érdekes, sokszor magas színvonalra emelkedett nyilatkozataik, eszmecseréik arról tettek tanúságot, hogy a csongrád megyei iskolatanács átérzi magasztos hivatását, s annak teljesítésére erőt és aka­ratot érez magában. Addig is, míg a jegyzőkönyvet egész ter­jedelmében küzölhetnek, röviden megemlítjük a gyűlés nevezetesebb mozzanatait. Elnöklő tanfelügyelő úr rövid, lelkesült szavakban megnyitván az ülést, néhány mi­niszteri rendeletet terjeszt elő , a többi közt azt, melyben a miniszter — tekintetbe véve a Szeged városa részéről iskolai célokra ho­zott áldozatokat — megengedi, hogy a me­gye által küldött 16 iskolatanácsos mellett a város által választott 9 tag is megállhas­son mindaddig, míg a 9 közül egy bármely után megszűnik a tanács tagja lenni. Tön­k Bálint első­ alispán s iskolatanácsos úr erre a megye részéről kijelente, hogy a miniszteri határozat ellen nincs kifogása. Ez­után az iskolatanácsosok számára kiadott uta­sítás olvastatván, annak egyes pontjai értel­mében azonnal intézkedések is történtek s a tanács szervezte magát. J­egyzővé megválasz­tattak: Szabados János és Futó Mihály isko­latanácsosok, az elemi szakbizottságba meg­választottak : Dusits Péter, Török Bálint, Ber­ger Ferenc, Farkas Gedeon, Kádár Henrik, Császár Mihály, Pálfy Ferenc, Kreutzberger Ferenc, Ördög János, Ke­lmen István, Vas Mátyás és Miklovitz Bálint iskolatanácsosok, a felsőbb népiskolai szakbizottságba: Futó Mihály, Babarczy József, Magyar János, Ko­vács Albert, Szabados János, Fodor István és Draskóczy Lajos iskolatanácsosok. (A szak­­bizottságok a délután folytatott ülés előtt szintén megalakultak s az elemi szakbizott­ság elnökké Pálfy Ferenc, jegyzővé Kelemen iskolatanácsost, a felsőbb népiskolai szakbi­zottság elnökké: Kovács Ferenc, jegyzővé: Cukor Ignác iskolatanácsost választá meg.) Elnöklő tanfelügyelő úr fölhívta a ta­nács tagjait, hogy ha az ő teendői nagyon ös­s 8z ehal­nazódtak, az iskolák meglátogatásá­ban s a községek iránti teendőkben neki se­gédkezet nyújtsanak, mire azonnal többen ajánlkoztak s az ajánlkozók egyes kerületekre fölosztattak. Az isfeolatápéca pecsétje is megállapittat* van, az a következő körirattal fog elláttatni: .Csongrádmegyei iskolatanács pecsétje 1870.“ Határoztatott továbbá, miszerint a köz­ségek utasittatni fognak, hogy az iskolák föntartására rendelt 5°/0~ot­ az iskolaszékek rendelkezése alá bocsássák, az iskolaszékek viszont a tanítók fizetéséből a segélypénztár részére levonandó 2%-ot az iskolatanácsnak küldjék, mely azt időnként a közoktatásügyi minisztériumhoz juttatja. Az ekként befolyt összegek kezelésére pénztárnoknak Kádár Henrik iskolatanácsos választatott. Fölolvastatik a tanfelügyelői jelentés és kimutatás a csongrádmegyei iskolai állapotok­ról és szomorúan vétetik tudomásul, az isko­lát látogató gyermekek csekély száma s az iskolák elhanyagolt állapota. Tanfelügyelő úr ennek kapcsában előadja, miszerint a közok­tatásügyi minisztérium egy Csány kertész­községben fölállítandó iskolára nézve 1.000 frtot adni kész, mihelyt a tulajdonos Károlyi György és Alajos grófok ingyen telket adnak az iskola számára. Tanfelügyelő ur már föl is kérte evégből a grófokat, de mindaddig választ nem kapott. Határoztatott, miszerint az iskolatanács e tárgyban szintén föl fogja kérni a nevezett gróf urakat. Kovács Albert iskolatanácsos határozati javaslatot nyújt be egy Szegeden fölállítandó államképezde iránt s javaslatát hosszasabban s igen talpraesetten indokolja. Véleményedás végett kiadatott a szak­bizottmánynak. Fölov astatik s tudomásul vétetik azon miniszteri rendelet, melynél fogva ez évre a csongrádmegyei iskolatanácsosok költségeire 500 főt állapíttatott meg. Fölolvastattak az újabb tanítói válasz­tások folytán a szegedi, tápéi, horgosi és csongrádi iskolaszékek által kiállított dij­le­­velek, melyek közül némelyek hiányosan lé­vén kiállítva, helyreigazítás végett az illető iskolaszékekhez visszaküldetnek, a rendben találtak pedig megerősíttetnek. Végül több kérvény felolvasása s elin­tézése után elnöklő tanfelügyelő úr jelenti, miszerint a közoktatásügyi minisztérium ál­tal az idén 9 tanító részére összesen 640 főt szavaztatott meg, mi örvendetes tudomásul vétetik. A jegyzőkönyv hitelesítésére Magyar Já­nos, Kovács A­b­et és Kelemen István iskola­tanácsosok küldetnek ki. Ezzel az ülés esti 8 óra tájban vé­get ért. Országgyűlés. A képviselőház ülése júl. 8-án. Ordódy Pál jelenti, hogy az áll. igaz, bizottság Horn Edét és Maxinovits Miklóst igazolta. A napirendben folytattatik a megyeren­­dezési törvjavaslat tárgyalása. Hodossy Imre: Eláll a szótól. Simay Gergely a törvjavaslat a 48-diki tör­vények szellemében járva, elég ügyesen oldja meg a municipiumok célszerű rende­zésének kérdését. A municipiumok több jo­got nyerve, a parlamentáris kormányrend­­szer veszélyeztetve lenne. Elfogadja a törvja­­vaslatot. S­i­s­k­o­v­i­c­s Tamás csak a főispánnak adott jogkört emeli ki, mely szerinte teljesen megsemmisíti az egyéni szabadságot. Kemény Gábor b. Nem lévén jelen, ki­marad a szónokok sorából. Zsedényi Ede addig biztosítva volt az önkormányzat önállósága, míg a vagyonos osztályok kezében volt, és a tervhatóságok akkor kezdtek aljasodni, mikor a birtoktalan nemesek nyers tömege szerepelni kezdett, mikor aláírási ívek nyittattak a lélekvásár­­lásra. A 48-diki törvényhozás a megyei gyű­lések helyébe lépteti­­, a nép általános sza­vazatával választott bizottságokat, és ezek példa nélküli gyávasággal engedtek a Bach­­féle provisoriumnak. Ezen 12 év halálos íté­letet mondott e választott bizottságok fölött. Nem lehet ily nemzetnél a helyhatósági életet oly fabula vázának tekinteni, melyre már most a tömegek lehelhetik az első betűt. — Ily világos tényekkel szemközt, nem nyom­hatnak sokat bármely elmés­zök elvont esz­méletei , tehát a megyei bizottságok alakítá­sára nézve pártolja a törvényjavaslatot, nem a városokra nézve, melyeket a magyar tör­vényhozás régi eljárását követve, külön tör­vény által rendeztetni kíván. Átmegy azután a központi kormány fel­ügyeleti jogára, mely e törvényjavaslatban a felügy­elet határán túlterjeszkedve, tulajdon­kép oly igazgatási jog lnne, mely az önkor­mányzatot megsemmisítené,­­ és a központi kormányzat máris 6.000 főből álló személy­zetét még egynehány 10v al szaporítani kel­lene, kiket eljárása épen azért, mert oly fér­fiakra bizatik, kik a néppel semmi közvetlen érintkezésben nincsenek, utoljára magát a parlamentáris kormányzatot népszerűtlenné tenni fogja. — Hol önálló helyhatóságok nin­csenek, ott az egyesek szabadságát az állam­i parlamentáris kormány absorbeálja.. — A kormány a bizottságok szervezetével arról gondoskodott, hogy az önkormányzat rol hhiává ne fajuljon, e ház és ennek ezen ana­pala, arról fog gondoskodni, hogy az önkor­mányzat önálló és szabad legyen.­­ E re­ményben, és föntartva módosítványait, elfo­gadja a részletes tárgyalás alapjául a tervja­­vaslatot. C­s­a­n­á­d­y Sándor szerint a kormány ezen vészes munkája az alkotmány és sza­badságnak az utolsó haláldöfést adja meg. E javaslat mellett még jellemes tisztviselői sem lehetnek a megyének. A jobboldalnak szemére hányja, hogy nem elég hogy föladta az ország függetlenségét, hanem még most is folytatja az alkotmány elleni bűnös me­rényleteit. A kormány ezen tervjavaslattal, mint jograbló lép föl. (Elnök két ízben eré­lyesen rendreutasítja szónokát.) Hoffmann Pál előbb a törvénykezési t­rvényeket kellett volna tárgyalni , úgy a javaslatot, mely tehát nem időszerű. A váro­sok külön rendezésének szükségét bizonyít­gatja. Szerinte a törvényjavaslat tárgyilag véve rész, vannak több hiányai, azért sürgős volt a nem elég indok elfogadására. Tóth Vil­mos azon kije­lntését nem oszthatja, hogy itt csak jó közigazgatás behozataláról van és kell, hogy legyen szó, mert ez a fejedelmi önkény egy erős argumentuma. Nem óhajtja, hogy alkotmányunk garantiája pusztán a par­lamentre szoríttassék, és nem szavazhat oly javaslatra, mely pusztán bureaucraticus cen­trálisából céloz, a jelen javaslat célozza az önkormányzatot is, azonban szerkezete sze­rint olyfonnal, hogy tulajdonképen sem egyik, sem másik. A virilis szavazatokat ily alak­ban nem fogadhatja el. A javaslatnak szer­kezete sem elégíti ki, s emellett bizonyos kétszínűséget is lát benne. Nem fogadja el részletes tárgyalás alapjait". T­ó­t­h Vilmos szavai elferdítése és né­mileg személyes kérdésben szólal föl. Tilta­kozik az ellen, mintha azt állította volna, hogy csak e javaslattal lehet helyesen kor­mányozni. A kétszínűség v­ádját arra utasítja vissza­­ (nagy zaj, elnök csönget) ki a ja­vaslat mellett szólni íratja föl magát és el­lene szól. Ha a bár Manó a városokra nézve tett ellenérveket nem fogadja el, ép úgy azokat sem, meyek a kö­z­eti ko­mány erősítése el­len irányozzák, mivel a felelős parla­­nti kormány erősítésében nem lát veszélyt az országra, ellenben igazságtalannak és mél­tánytalannak tartja a virilis szavazat meg­adását, mert nemcsak pénzadót kell tekin­tenie veuuuuk, h­­a 111 Cili a velavlol 18, milsrvn­­nel 14.009,000 ember adózik, mig nagy adó­fizető alig van 10,400, de igazságtalan azért is, m­ert a virilis szavazatok között lesz igen sok, ki tizedrész adót sem fizet, mint néme­lyik választott, ki mégis 6—800 ember szava­zatát képviseli, végül, mert nem érzi magát jogosítva a néptől elvenni azt, amit nem ő, hanem a 48-diki törvények adtak annak. — Végül a virilis szavazatok mellőztével, mi­ellen a részletes vitánál módosítást tesz, vagy a nézetének megfelelőhöz csatlakozik, a törvényjavaslatot részletes vita alapjául el­fogadja. Móricz Pál. A tárgy kimerültségénél fogva csak Várady Gábor azon kijelentését kívánja bővebben körülírni, hogy a kormány tagjai közül többen ellenkezésbe jönnek előbbi mondásaik vagy tetteikkel, ezek sorában em­líti a miniszterelnököt, a pénzügyi, igazság-, vallás- és belügyi minisztereket, és rájuk há­rítván a jelen törvjavaslat elfogadásának ká­ros következményeit, pártolja Tisza K. hatá­rozati javaslatát. Bömb­es Gyula a Királyföld külön szervezése mellett szól, pártolja az előterjesz­tett javaslatot. Csiky Sándor saját szempontjából szól a törvjavaslat ellen s a szélsőbal határozat javaslatot egyes része­ken reprodukálva, azt elfogadásra ajánlja, a külön szabályozásra nézve nem is létez­nék , már a Királyföld sajátos viszonyai és azok történeti fejlődése is igazolja a Király­föld kihallgatását. Pártolja a javaslatot némi célszerű módosítások reményében. Táncsics Mihály a kormány erős vol­tát épen a megyék erős voltáról föltételezi, mert reactiót a kormány ellen nem a megyék támasztanak, hanem támadni fog az, ha a megyék gyöngék lesznek, más oldalról. Ez­után hosszan elsorolván az alkotmány szám­talan hibáit, elveti a törv­avaslatot. Hal­linc­zsy Endre eláll a szótól. Nehrebeczky Sándor a jelen javas­lat föladatául tekinti, hogy a parlamentáris kormányrendszer a megyerendszerrel öszhang­­zásba hozassák, és mivel azt a törvényjavas­latban helyesen látja fölfogva, noha egyes hiányai vannak is, azt általánosságban annál is inkább elfogadja, mert tudja, hogy ily nagy horderejű intézmények létrehozásánál a leg­kisebb részletekig tökéletes intézkedés alig lehetséges, és mivel tudja, hogy e hiányok részint a részletes vita folyamában, részint idővel orvosolva lesznek. Nem helyes fölfo­gásnak tartja, hogy itt ez ügyet elvont el­méletek szerint kívánják némelyek megoldat­ni , itt concret fölfogás igényeltetik, mely a lehetőleg helyes adminisztratiót célozza. Kállay Ödön a municipális rendszer mellett szól a miniszteri omnipotentia ellen­súlyozására; indokai az eddig fölhozottaktól nem különböznek. Pártolja a László Imre által benyújtott határozati javaslatot. Baunicher Jakab (szász) a jelen ja­vaslatnak — úgymond — alapját a község­­rendezés képezi, rosznak tartja azért, hogy a kormány által egyidejűleg benyújtott és oly sürgős és hasonló fontosságú törvényjavaslat tárgyalása, pusztán sietség miatt elhalaszta­­tott. A városokat nem véli a megyék rende­zésébe vonhatónak ; a városok nagy figyelmet érdemelnek úgy a kormány, mint a törvény­­hozás részéről nemcsak azért, mert a váro­sok, mint nagyobb községek, nemcsak tekin­télyes vagyont képviselnek, de a megyei te­endők természetétől elütő intézményekre is kiterjed ténykedése, milyenek a magasb ta­nodák, múzeumok, művészeti társulatok, az ipar, kereskedelem, forgalom stb. mindezek oly téyenek, melyek figyelembe vétele és kellő méltatása mellett lehetetlen be nem látni, hogy a városok külön rendezést igé­nyelnek. Ennek folytán azon nézethez csat­lakozik, mely a városok külön rendezését sürgeti. A virilis szavazatokat a középkor ma­radványainak tekinti és mint korunk kivé­von­uaimm meg neui reseiui, neiu pariotja an­nál is inkább, mert azt egy alkotmányos ál­lamban sem leli föl, és oly intézménynek te­kint azt, mely generálókon át megfosztja a családokat azon reménytől, hogy a megyei bizottmányba juthassanak.­­ Végül azon re­ményben, melyről még a legutolsó pillanatig sem tud lemondani, hogy az általa sem­ elő­sorolt hiányokon a további tárgyalásnál se­gítve leendő pártolja a törvényjavaslatot. Gubody Sándor a szószékről mond el­len a törvényjavaslatnak ; a már is ismert indokokon kívül még azért sem támogat­hatja, mert félő, hogy a kormány megbuktál val, egy még centralistikusabb irányú kor­mány jutván hatalomra, egészen elilli a sza­badságot. Bogdanovics Vilibald minden bővebb indoklás nélkül elfogadja részletes discus­­sio alapjául a törvényjavaslatot, és eláll a szótól. K­i­s­s János szintén a centralisatio el­len küzd, ezt a népjogok elnyomása tekinte­téből látja fölkaroltatva a kormány és pártja által , könnyű nekik — úgymond — hisz Bach-huszárok vannak közöttök, kik már is­merik ezen állapotot, de ők, a közvitézek, félnek tőle és nem óhajtják, mert ez a bécsi kormány és reactio műve. Hasonló k­ifakadá­­sok után elvetendőnek vélelmezi a miniszteri javaslatot s pártolja a pártja részéről László Imre által benyújtott határozati javaslatot. A képviselőház ülése júl. 11-én. Elnök jelentése folytán Desewfy és Schreiber végleg igazoltaknak jelentetnek ki. P. Szathmáry Károly interpellálja a közmunka- és közlekedésügyi minisztert a Dráva melletti Vízvár község vízár elleni biz­tosítása ügyében. Ki fog adatni. Erre a mentelmi bizottság kiegészítésé­hez és a naplóbírálókra beadandó szavaza­tok szedetnek be, jelöltek a többség részé­ről, a mentelmi bizottságba: Péchy Tamás, naplóbíráló Majtényi Dezső. Ezen eredmény a legközelebbi ülésen fog kihirdettetni. A fölvett napirendben a köztörvényha­tóságok rendezése iránti törvényjavaslat foly­tatólag tárgyalás alá vétetvén, a szónokok sorát megnyitja. Schreiber Frigyes: a történeti fejlő­dést nem hiszi mellőzhetőnek a szász föld rendezéséte­, s bér ha törvény ez irányban A háború előjelei cím alatt a „P. N.“ ama sokféle és igen nyug­talanító hit és sürgöny közül, mely a netaláni francia-német háborúról gombaként előtűnik, a következőket registrálja: Bécs, július 9-én. Berlini sürgönyök je­lentik , hogy Poroszország ezúttal kevésbé lesz engedékeny, mint a luxemburgi ügyben. A király nem fog ráállani, hogy Franciaor­szág kívánságára Lipót hercegnek a spanyol korona elfogadását megtiltsa. Páris, július 10. A helyzet még komo­­rabbá vált, a háború majdnem kikerülhetlen­­nek látszik. Emsből, hová Benedetti ama ha­tározott nyilatkozatot vitte, hogy — ha Po­roszország Hohenzollern jelöltségét vissza nem vonja, a hadüzenetnek be kell következ­nie — még eddig válasz nem érkezett. Fran­ciaország teljesen hadkészen áll. Pária, július 10- Tegnap és tegnapelőtt

Next