Szegedi Híradó, 1870. július-december (12. évfolyam, 78-156. szám)

1870-07-15 / 84. szám

Megjelen: Hetenkint 3-szor, szerdán, pénteken és vasárnap reggel. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények kü­l­­dendők: iskola-utca, Vadász-ház, 1-ső emelet. Kiadóhivatal Burger Zsigmond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Helyben a kiadóhivataltól elvitetve Egész évre . . . 8 frt. | Félévre . . . . 4 frt. Egész évre . . . 7 frt. | Félévre . 3 frt 50 kr. Évnegyedre 2 frt. Évnegyedre . . 1 frt 75 kr. • Egyes szám.­ára f1 kr. asztr. értékben. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban, Pesten Neumann A. 1-ső magy. hirdetési irodájában, csibárus-utca 2 ik­sz, Bécsben Hausenstein és Vogler (neuer Markt Nro 11.) tippelik A., és Rosenzweig J. hirdetési ü­gynökökné. Majnám. — Frankfurtban (4. L. Daube & Co. hirdetések exp­itiéjában; Lipcsében Bactise­s társánál; Parisban Havas, i.afitto. Bullier és társánál . 1870. Tizenkettedik évfolyam. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMU KÖZLÖNY. 84-ik szám. Péntek, julius 15-én. Hirdetések dija: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr., két szerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr . „Nyílttériben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 nykrajcár. Pest, 1870. julius 9-én. A municipális törvényjavaslat fölötti áta­­lános tárgyalások jelen előhaladott stádiumá­ban különösen két beszéd keltett élénkebb figyelmet mind a képviselőházban, mind a sajtóban. Ezek egyikét — melyről jelen leve­lemben szólni akarok — a tegnapi ülésben Pulszky Ferenc tartotta. Amily élénk volt a helyeslés, melylyel a Deákpárt e nyilatkozatot fogadta, és oly vá­ratlan volt baloldalunk meglepetése. — Igen bőven gondoskodott ellenzékünk és sajtója ar­ról, hogy e mély tudományú s ezzel oly gaz­dag tapasztalatkincset párosító államférfin úgy állíttassák a hívők elé, mint föltétlen párto­lója, vak helyeslője mindennek, legyen az szép vagy rut, jó vagy rész, csak egy kellék­kel bírjon — a kormánytól jöjjön. — Ha va­lamely miniszter reményét fejezte ki a ház­ban aziránt, hogy javaslata vagy válasza he­­lyeseltetik, Huszár Imrét, a baloldalnak ezen — úgy látszik hivatalos — örökkékiabálóját, talán a strig­y gyötörte volna a kínzó önvád, ha azonnal „Ahá Pulszky !“-t nem kiált. — Csernátony minden bizonynyal elmondja: „perdidti diem“, ha buffetjének szörnyű cse­megéibe a Pulszky nevet egyszer­re lesütni esetleg elfeledő. A „Hon“ Tors Kálmánjának sem tartozott szerencsés­ napjai közé, ha a „galanterie cikkek“ rendes szereplői közöl a Pulszky szó kimaradt . . Nagy volt tehát a baloldalnak meglepe­tése, midőn a „jobboldali mamelukok“ mes­terét,­ aki még Deák Ferenc indítványát is leszavazta mamutuk­ társaival a birómégi tör­vényjavaslat tárgyalásakor, oly szépen és a törvényjavaslat részleteit illetőleg oly férfias függetlenséggel hallotta beszélni, milyen az ő körében ritkább, mint a magyar fővárosban a magyar falragasz. De a meglepetés nemcsak őket érte ; meglepett Pulszky beszéde minket is és — hiszszük — másokat is. Mi megszoktuk a Deákpárt férfiait egyes kérdésekben függet­lenül nyilatkozni hallani, s ép ezért a mi meglepetésünk egész más természetű volt. Meglepett minket beszédének, vagyis beszéde egy részének különös érvelése Miután Pulszky a­­ városokra nézve ká­rosnak jelenté ki a főispáni állást s óhaját fejezé ki a törvényjavaslat e részben való megváltoztatása iránt — a­mely óhajtása, mint az ép most megjelent lapokból értesü­lünk, a Deákpárt tegnapi értekezletén teljese­désbe is ment: áttért a már annyiszor meg­­hrányt vetett virilis szavazatokra. A megyékre nézve elfogadja azt; tagadja azon állítást — s ebben teljesen egyetértünk vele — hogy a virilis jogosultság kasztokra vezet. De nem fogadja el a virilis szavazato­kat a városokra nézve. — Erre vonatkozó indokolá­sa épen az , melyen megütköztünk, ő a városok lakóit két részre osztja. Az egyik az , mely magába foglalja a nagybirto­kosokat, háziurakat, a másik a szűkebb ér­­telemben vett polgári osztályt, ügyvédeket, orvosokat kereskedőket stb. Az első osztály képezi a tulconservativ, a másik a mozgékony, előhaladó elemet. Ebből kiindulva a következő fölkiáltásban fejezi ki véleményét : „így van ez az angol és német városokban is! Akar­hatjuk-e, hogy ezen természetes ellentétnek most már jogi alapja is legyen s hogy kettéhaso­­nuljék a város !“ Pulszky e fölkiáltásából most már kettőt lehet következtetni. Vagy megállhatónak tartja e következtetést: „mert az angol és német városokban is így van, tehát nálunk is vagy pedig, hogy ép oly kevéssé ismeri a mi városi viszonyainkat, amily jártas az an­gol és német városokéiban. Hogy a fentebbi következtetést m­egáll­­hatónak hiszi, azt mi nem vonjuk kétségbe ; de hogy városi viszonyainkat nem ismeri, vagy ha ismeri, nem jól ismeri, azt ál­lítjuk. Mert ha ismerné városi viszonyainkat­, akkor tudhatná, hogy nálunk még korántsincs a városi élet azon fejlettségi stádiumban, mely a lakosság e két osztályra való elkülönítését rendesen eredményezni szokta. Nálunk még nem lehet ily válaszfalat venni a városi la­kosság között — kivéve talán Pest városát, hol az ily kettéválást jelző jelenségekkel csak­ugyan találkozunk. Hazánk vidéki városaiban még az ügy­véd , orvos , kereskedő , akikből Pulszky a mozgó, haladó osztályt állítja alakultnak, egy­szersmind az általa ink­onservativnak nevezett osztályt is képezi amennyiben az ügyvéd, or­vos, kereskedő többnyire egyszersmind háziúr vagy földbirtokos is. Igaz, hogy Pulszky az angol és német városokról állítja, de ép azt rójuk hibájául, hogy ebből­­ a mi városainkra von követ­keztetést. ő tehát nem fogadja el a virilis szava­zatokat a városokra nézve, mert fél, hogy ezáltal jogi alapot adunk azon természetes el­lentétnek, amely nálunk nincs. Ha nincs — és ez tény! — akkor félni sincs oka , mert azt maga is elismeri, hogy a virilis szavazat egyedül osztályokat nem alkot. Hogy ily ellen­tét nálunk is lesz — amint az angol és né­met városokban már van, az kétséget sem szenved. De amikor ez lesz, aligha lesz már szükségünk virilis szavazatokra , vagy ha lesz, alapjául nem az adómennyiség fog szol­gálni. Mi a virilis jogosultságot a fővároson kívül minden városra kívánjuk, — de nem oly nagy mérvben, mint a törvényjavaslatban van. Kívánjuk, mert tapasztaltuk, hogy erre még most szükségünk van. — Kívánjuk azért, miért­ igenis vannak­­Montéses osztályok , de nem olyanok, milyeneket Pulszky említett. — Megengedjük , sőt örvendünk , hogy vannak egyes városok a hazában (Pozsony stb.) a fő­városon kívül is, melyekben e bizottságalaki­­tási mód alkalmazása fölösleges, de nem hisz­szük, hogy káros volna; vagy ha némely te­kintetben ilyen is, ismét nem hiszszük , hogy e kár oly nagy volna, mint azon veszély, mely az e mód által nyújtott garantia hiányában, hazánk igen sok s igen tekintélyes (Szabadka, Miskolc feliratai!) városaira — reánk is — háromolhatnék ! Ezen észrevételünk volt Pulszky beszé­dére, mely különben az egyedül helyes prak­tikus szempontból tárgyalta a javaslatot s és ezért ki is nyerte a megérdemlett elismerést. A másik beszéd Hof­mann Pálés a mi tisztelt egyetemi tanárunké volt , — de erről legkö­zelebb. Is Gy.*) annak legnagyobb súlyát érzik, kiknek minden fönnakadásnál, zavarnál legtöbb vesztenivalójuk van; de maga az élettapasztalás is azt tanú­sítja, hogy a közügy akkor örvend legnagyobb előmenetelnek, midőn a magánérdek a közér­dekkel összeolvad ; függetlenségi és értelmiségi szempontból, s a szabadság szempontjából sem lehet az úgynevezett virilis szavazatokat alapo­san megtámadni, mert annyira még nem ju­tottunk, hogy valaki a legtöbb adót fizető hon­polgároktól a függetlenséget , értelmiséget s szabadságszeretetet átalában megtagadta volna. A törvényjavaslat ezen szakasza elleni ellenvetés leginkább abban összpontosul, hogy sérti a jogegyenlőséget s a birtokos és nem birtokos honpolgár között, az egyiknek előjo­got adván, káros versengést, féltékenységet idézend elő. A törvény előtti jogegyenlőség elve nem­csak kimondva , hanem alkalmazva is van ; de hogy a jogegyenlőség elvét a maga elméleti tisztaságában államok s állami institutiok ren­dezésében keresztülvinni s a gyakorlatban al­kalmazni lehetett volna, ezt még véges elmének eszközölni nem sikerült, s nincs ország Európában , sem Amerikában , hol azt el­méleti tisztaságában megközelíteni is lehetett volna. Ily körülmények között , miután nem tiszta elméleti elvek, hanem minden ország sajátságos helyzetéhez s körülményeihez legin­kább illő gyakorlati szervezet tartja fönn az államokat, már a jogegyenlőséget kimondó s a népképviseletet megalapító 1848-iki törvényho­zás, a választási törvényekben is, célszerűtlen­nek, sőt veszélyesnek találta az elvet elméleti értelemben alkalmazni, s a Választói jogot bizonyos qualificatiohoz , föltételekhez kötötte , pedig ez is a jogegyenlőséget sérti A törvény­­javaslat a bizottsági passiv választáshoz az írni-olvasni tudást kikötötte; ezen föltétel szintén többeket kizár a passiv választásból s a sajtó utján sem emelkedett egyetlen hang sem, hogy ezen föltétel és korlátozás sérti a jogegyenlőséget. A birtokos s nem birtokos honpolgárok közötti féltékenységet illetőleg megjegyezzük , hogy aki a versengésre, féltékenységre haj­landó, kinek sorsa mostohább, az a versen­gésre mindig elegendő okot talál, s ez az emberi természetnél fogva a világ fönnállása óta fönnáll s fönn is fog állani, bármi tör­vények alkottassanak; de hogy akkor, midőn oly berendezésről van szó, hogy a szabadság biztosíttassék , megszilárdittassék , egyesek sérthető hiúságára tekintettel lenni nem le­het, bővebb magyarázatot nem kíván. Ha azt akarjuk, hogy az adót s egyéb költségeket magunk vessük ki, akkor az erre vonatkozó eszközöket is akarnunk kell,­­­hogy pedig a bizottmányok alapításánál a szabad válasz­tás mellé még valamely fenntartó mérséklő elemet is föl kell venni, hogy így az állam­­életben minden jogosult tényező érvényesüljön — ezt azok nagy többsége, kik e tárgyban írtak s nyilatkoztak, elismerték, csak a módban térnek el; egyik rész a választói censusban, a másik a virilis szavazatokban, minden vá­lasztónál pedig az írni-olvasni tudásban ke­reste az óvszert ; midőn tehát hazánk viszo­nyaiban az országgyűlési osztályok a virilis szavazatok alkalmazását, legcélszerűbbnek ta­lálták, abban mi is megnyugodhatunk. A főispánoknak a városoknál javasolt be­hozatala ellen fölhozatik, hogy a sz. kir. vá­rosok ily közvetlen kormányi közeg nélkül intézvén ügyeiket, az újítást károsnak, a fő­­ispáni hatáskört pedig átalában a megyékre is túlterjesztettnek nyilvánítják a tárgyalás alatti körlevelek , s átaljában ezt nyilvánítja az ellenzék. Midőn azonban a főispánok ellen ezen kifogás létetik, a fölszólalók hallgatással mel­lőzik , hogy királyi é­s kormány­biztosokat a törvényjavaslat nem ismer, tehát ezek jövőre nem léteznek; — hallgatnak arról, hogy Eu­rópában nincs állam, melyben a parlamenti felelős kormánynak a köztörvényhatóságnál képviselője ne lenne ; — hallgatnak arról hogy a főispán is felelős mi eddig nem volt ; — figyelembe nem veszik azt hogy a főispán fel­ügyeletét s ellenőrzését felelősség és a törvény korlátai között gyakorlandja, holott a királyi biztosok jogaikat királyi teljhatalommal gyako­rolták, s az alkotmányt az illető municipium­­ban úgy­szólván fölfüggesztették. Megismerjük, hogy lehetnek nézetek, me­lyek inkább hajlandók kivételesen a királyi biztosokat tűrni, mint az állandó főispánokat elfogadni ; de mi inkább a főispánokat, mint a királyi biztosokat ajánlhatjuk, mert a fönn előadottakon kívül , a polgármesterek iránti választói jogot, melyhez a polgárság átaljában ragaszkodik, csak ez után látjuk fenntartha­tónak. Ha tehát municipális választási jogun­kat mi teljes mértékben gyakorolni akarjuk, akarnunk kell azt is, hogy a kormány maga is törvényes felügyeleti jogát, mely nélkül eljárásáért felelős nem lehet, a törvény kor­látai között szintén gyakorhassa; s különben is a főispánok hatásköre, különösen a tisztvi­selők kijelölésére nézve, az országgyűlési köz­ponti bizottmány megállapodása szerint mér­sékelve s a bizottmánynyal megosztva lévén, az e részbeni aggodalom is megszűnt; azon municipiumnak tehát, mely a törvényt meg­tartja s a törvény korlátai között működik, a főispáni intézménytől nincs mit tartani, sőt abban jogos kivánatai szószólóját a kormány előtt s közreműködő tagját fogja föltalálni; a nemzetiségi súrlódásokat különösen nem is fejtegetve, melyekre nézve az állam érdekének kockáztatása nélkül a főispán, vagy bármi né­ven nevezendő kormányt képviselőnek alkalma­zása elkerüülhetlen ; ezen kényes kérdés bővebb fejtegetése nélkül is hiszszük, hogy a tisztelt közgyűlés fölfogja hazánk válságos helyedét, s a felelős kormány s az országgyűlési osz­tályoknak e részbeni megállapodását bizalom­mal veendi, annál inkább, mert a történe­lem nem mutat példát reá, hogy egy nemzet a szabadságnak kisebb vagy nagyobb mértéke miatt bukott el, vagy hanyatlott alá ; de igen is a szabadság túlhajtása által; s nemzetün­ket nem féltjük, hogy abban a szabadság ér­zete gyengülni fog, megvan az a nemzet ge­­niusában kiirthatlanul, de igen­is féltjük, hogy a szabadság túlhajtása speciális viszo­nyainkban káros következményű lehet; azért most, midőn a szabadságot kivívtuk s azt él­vezni kezdjük, az a fő feladatunk, hogy a sza­badságot municipiumaink józan rendezése ál­tal biztosítsuk s állandósítsuk. Ezekben , tisztelt közgyűlés , előadtuk megbízásunk értelmében a kassai és debre­ceni körlevelekben foglaltak iránti vélemé­nyünket, mely szerint az előadott kifogásokat s aggodalmakat, mint egyoldalú fölfogásból eredetieket, hazánk viszonyaiban állami szem­pontból nem osztjuk, s azokat egyszerű tudo­másulvételül, vagyis félretételül ajánljuk. Jelentésünk befejezése előtt azonban kö­telességünknek tartjuk a tisztelt közgyű­lés figyelmét az iránt fölhívni, hogy bel­ügyminiszter ő nagyméltósága ezen organikus törvényjavaslat kidolgozásával s az országgyű­lés elé terjesztésével az ország egyetemes kívonatát — egészsége kockáztatásával is — nem rettenve vissza az előgördülő számtalan nehézségektől s a munka nehézségétől, — tel­jesítvén, magának oly érdemeket szerzett, me­lyeket egykedvűen hallgatással nem vehetünk, hacsak hazánk sorsa s javának előmozdítósa irányában közönyösségi váddal önmagunkat terhelni nem akarjuk; s minthogy ezt a tisz­telt közgyűlésről föltennünk nem szabad, bel­ügyminiszter­­ nagyméltóságához egy bizalmi s elismerő fölirat fölterjesztését javaslatba hozzuk; végre figyelemmel kísérve a köztörvényható­ságok s községek rendezése iránti törvényja­vaslat előtárgyalásának folyamát, a napisajtó egyetemes közleményéből arról értesülnek , hogy az országgyűlés egy nevezetes része, és­pedig azon rész, mely a törvényjavaslat ki­dolgozását és előterjesztését eddig ismételve sürgette s e részben a minisztériumot — nem tekintvén annak túlterheltségét, csaknem mulasztási váddal méltántalanul terhelte — most, midőn a törvényjavaslat bemutatva s az Bizottmányi jelentés Szabadka város közgyűléséhez, a köztörvény­­hatóságok s községek rendezéséről szóló tör­vényjavaslat tárgyában. (Vége.) A legtöbb adót fizető honpolgároknak az adólajstrom alapján a bizottságokba való föl­vétele it ugyan, de aggodalomra semmi te­kintetben okot nem szolgáltat,­­ minthogy a fölszólamlások nem annyira maga az alkalma­zott elv, mint az arány ellen irányozvák. De mi e részben is akkér vagyunk meg­győződve, hogy csak olyan törvényhatósági szervezet vezethet sikeres eredményre, mely minden érdeket magában foglal, mely úgy van rendezve hogy azok, kik az állam­i helyható­ság legnagyobb terhét viselik, a közügyek ren­dezéséből, vezetéséből ne csak ki ne zárassanak, hanem ki se zárattath­assanak , mert kinek van inkább érdekében a jó és olcsó administrativ, a közteher és adókevesbítés, mint azoknak, kik a közterhet s adót legnagyobb részben viselik. *) Miután értésünkre esett, hogy az L. Gy.-vel jelzett pesti cikkeinket sokan egy oly valakinek tu­lajdonították, kinek betűjéhez még nem volt szeren­csénk; ezennel kijelentjük, hogy az ezen betükkel jelzett cikkek Lázár György joghallgató és or­szággyűlési gyakornok úr tollából folytak, s ily jegy alatt csakis a tőle származott közlemények fognak ezentúl is megjelenni. Szerk.

Next