Szegedi Híradó, 1870. július-december (12. évfolyam, 78-156. szám)
1870-07-15 / 84. szám
Megjelen: Hetenkint 3-szor, szerdán, pénteken és vasárnap reggel. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők: iskola-utca, Vadász-ház, 1-ső emelet. Kiadóhivatal Burger Zsigmond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Helyben a kiadóhivataltól elvitetve Egész évre . . . 8 frt. | Félévre . . . . 4 frt. Egész évre . . . 7 frt. | Félévre . 3 frt 50 kr. Évnegyedre 2 frt. Évnegyedre . . 1 frt 75 kr. • Egyes szám.ára f1 kr. asztr. értékben. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban, Pesten Neumann A. 1-ső magy. hirdetési irodájában, csibárus-utca 2 iksz, Bécsben Hausenstein és Vogler (neuer Markt Nro 11.) tippelik A., és Rosenzweig J. hirdetési ügynökökné. Majnám. — Frankfurtban (4. L. Daube & Co. hirdetések expitiéjában; Lipcsében Bactises társánál; Parisban Havas, i.afitto. Bullier és társánál . 1870. Tizenkettedik évfolyam. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMU KÖZLÖNY. 84-ik szám. Péntek, julius 15-én. Hirdetések dija: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr., két szerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr . „Nyílttériben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 nykrajcár. Pest, 1870. julius 9-én. A municipális törvényjavaslat fölötti átalános tárgyalások jelen előhaladott stádiumában különösen két beszéd keltett élénkebb figyelmet mind a képviselőházban, mind a sajtóban. Ezek egyikét — melyről jelen levelemben szólni akarok — a tegnapi ülésben Pulszky Ferenc tartotta. Amily élénk volt a helyeslés, melylyel a Deákpárt e nyilatkozatot fogadta, és oly váratlan volt baloldalunk meglepetése. — Igen bőven gondoskodott ellenzékünk és sajtója arról, hogy e mély tudományú s ezzel oly gazdag tapasztalatkincset párosító államférfin úgy állíttassák a hívők elé, mint föltétlen pártolója, vak helyeslője mindennek, legyen az szép vagy rut, jó vagy rész, csak egy kellékkel bírjon — a kormánytól jöjjön. — Ha valamely miniszter reményét fejezte ki a házban aziránt, hogy javaslata vagy válasza helyeseltetik, Huszár Imrét, a baloldalnak ezen — úgy látszik hivatalos — örökkékiabálóját, talán a strigy gyötörte volna a kínzó önvád, ha azonnal „Ahá Pulszky !“-t nem kiált. — Csernátony minden bizonynyal elmondja: „perdidti diem“, ha buffetjének szörnyű csemegéibe a Pulszky nevet egyszerre lesütni esetleg elfeledő. A „Hon“ Tors Kálmánjának sem tartozott szerencsés napjai közé, ha a „galanterie cikkek“ rendes szereplői közöl a Pulszky szó kimaradt . . Nagy volt tehát a baloldalnak meglepetése, midőn a „jobboldali mamelukok“ mesterét, aki még Deák Ferenc indítványát is leszavazta mamutuk társaival a birómégi törvényjavaslat tárgyalásakor, oly szépen és a törvényjavaslat részleteit illetőleg oly férfias függetlenséggel hallotta beszélni, milyen az ő körében ritkább, mint a magyar fővárosban a magyar falragasz. De a meglepetés nemcsak őket érte ; meglepett Pulszky beszéde minket is és — hiszszük — másokat is. Mi megszoktuk a Deákpárt férfiait egyes kérdésekben függetlenül nyilatkozni hallani, s ép ezért a mi meglepetésünk egész más természetű volt. Meglepett minket beszédének, vagyis beszéde egy részének különös érvelése Miután Pulszky a városokra nézve károsnak jelenté ki a főispáni állást s óhaját fejezé ki a törvényjavaslat e részben való megváltoztatása iránt — amely óhajtása, mint az ép most megjelent lapokból értesülünk, a Deákpárt tegnapi értekezletén teljesedésbe is ment: áttért a már annyiszor meghrányt vetett virilis szavazatokra. A megyékre nézve elfogadja azt; tagadja azon állítást — s ebben teljesen egyetértünk vele — hogy a virilis jogosultság kasztokra vezet. De nem fogadja el a virilis szavazatokat a városokra nézve. — Erre vonatkozó indokolása épen az , melyen megütköztünk, ő a városok lakóit két részre osztja. Az egyik az , mely magába foglalja a nagybirtokosokat, háziurakat, a másik a szűkebb értelemben vett polgári osztályt, ügyvédeket, orvosokat kereskedőket stb. Az első osztály képezi a tulconservativ, a másik a mozgékony, előhaladó elemet. Ebből kiindulva a következő fölkiáltásban fejezi ki véleményét : „így van ez az angol és német városokban is! Akarhatjuk-e, hogy ezen természetes ellentétnek most már jogi alapja is legyen s hogy kettéhasonuljék a város !“ Pulszky e fölkiáltásából most már kettőt lehet következtetni. Vagy megállhatónak tartja e következtetést: „mert az angol és német városokban is így van, tehát nálunk is vagy pedig, hogy ép oly kevéssé ismeri a mi városi viszonyainkat, amily jártas az angol és német városokéiban. Hogy a fentebbi következtetést megállhatónak hiszi, azt mi nem vonjuk kétségbe ; de hogy városi viszonyainkat nem ismeri, vagy ha ismeri, nem jól ismeri, azt állítjuk. Mert ha ismerné városi viszonyainkat, akkor tudhatná, hogy nálunk még korántsincs a városi élet azon fejlettségi stádiumban, mely a lakosság e két osztályra való elkülönítését rendesen eredményezni szokta. Nálunk még nem lehet ily válaszfalat venni a városi lakosság között — kivéve talán Pest városát, hol az ily kettéválást jelző jelenségekkel csakugyan találkozunk. Hazánk vidéki városaiban még az ügyvéd , orvos , kereskedő , akikből Pulszky a mozgó, haladó osztályt állítja alakultnak, egyszersmind az általa inkonservativnak nevezett osztályt is képezi amennyiben az ügyvéd, orvos, kereskedő többnyire egyszersmind háziúr vagy földbirtokos is. Igaz, hogy Pulszky az angol és német városokról állítja, de ép azt rójuk hibájául, hogy ebből a mi városainkra von következtetést. ő tehát nem fogadja el a virilis szavazatokat a városokra nézve, mert fél, hogy ezáltal jogi alapot adunk azon természetes ellentétnek, amely nálunk nincs. Ha nincs — és ez tény! — akkor félni sincs oka , mert azt maga is elismeri, hogy a virilis szavazat egyedül osztályokat nem alkot. Hogy ily ellentét nálunk is lesz — amint az angol és német városokban már van, az kétséget sem szenved. De amikor ez lesz, aligha lesz már szükségünk virilis szavazatokra , vagy ha lesz, alapjául nem az adómennyiség fog szolgálni. Mi a virilis jogosultságot a fővároson kívül minden városra kívánjuk, — de nem oly nagy mérvben, mint a törvényjavaslatban van. Kívánjuk, mert tapasztaltuk, hogy erre még most szükségünk van. — Kívánjuk azért, miért igenis vannakMontéses osztályok , de nem olyanok, milyeneket Pulszky említett. — Megengedjük , sőt örvendünk , hogy vannak egyes városok a hazában (Pozsony stb.) a fővároson kívül is, melyekben e bizottságalakitási mód alkalmazása fölösleges, de nem hiszszük, hogy káros volna; vagy ha némely tekintetben ilyen is, ismét nem hiszszük , hogy e kár oly nagy volna, mint azon veszély, mely az e mód által nyújtott garantia hiányában, hazánk igen sok s igen tekintélyes (Szabadka, Miskolc feliratai!) városaira — reánk is — háromolhatnék ! Ezen észrevételünk volt Pulszky beszédére, mely különben az egyedül helyes praktikus szempontból tárgyalta a javaslatot s és ezért ki is nyerte a megérdemlett elismerést. A másik beszéd Hofmann Pálés a mi tisztelt egyetemi tanárunké volt , — de erről legközelebb. Is Gy.*) annak legnagyobb súlyát érzik, kiknek minden fönnakadásnál, zavarnál legtöbb vesztenivalójuk van; de maga az élettapasztalás is azt tanúsítja, hogy a közügy akkor örvend legnagyobb előmenetelnek, midőn a magánérdek a közérdekkel összeolvad ; függetlenségi és értelmiségi szempontból, s a szabadság szempontjából sem lehet az úgynevezett virilis szavazatokat alaposan megtámadni, mert annyira még nem jutottunk, hogy valaki a legtöbb adót fizető honpolgároktól a függetlenséget , értelmiséget s szabadságszeretetet átalában megtagadta volna. A törvényjavaslat ezen szakasza elleni ellenvetés leginkább abban összpontosul, hogy sérti a jogegyenlőséget s a birtokos és nem birtokos honpolgár között, az egyiknek előjogot adván, káros versengést, féltékenységet idézend elő. A törvény előtti jogegyenlőség elve nemcsak kimondva , hanem alkalmazva is van ; de hogy a jogegyenlőség elvét a maga elméleti tisztaságában államok s állami institutiok rendezésében keresztülvinni s a gyakorlatban alkalmazni lehetett volna, ezt még véges elmének eszközölni nem sikerült, s nincs ország Európában , sem Amerikában , hol azt elméleti tisztaságában megközelíteni is lehetett volna. Ily körülmények között , miután nem tiszta elméleti elvek, hanem minden ország sajátságos helyzetéhez s körülményeihez leginkább illő gyakorlati szervezet tartja fönn az államokat, már a jogegyenlőséget kimondó s a népképviseletet megalapító 1848-iki törvényhozás, a választási törvényekben is, célszerűtlennek, sőt veszélyesnek találta az elvet elméleti értelemben alkalmazni, s a Választói jogot bizonyos qualificatiohoz , föltételekhez kötötte , pedig ez is a jogegyenlőséget sérti A törvényjavaslat a bizottsági passiv választáshoz az írni-olvasni tudást kikötötte; ezen föltétel szintén többeket kizár a passiv választásból s a sajtó utján sem emelkedett egyetlen hang sem, hogy ezen föltétel és korlátozás sérti a jogegyenlőséget. A birtokos s nem birtokos honpolgárok közötti féltékenységet illetőleg megjegyezzük , hogy aki a versengésre, féltékenységre hajlandó, kinek sorsa mostohább, az a versengésre mindig elegendő okot talál, s ez az emberi természetnél fogva a világ fönnállása óta fönnáll s fönn is fog állani, bármi törvények alkottassanak; de hogy akkor, midőn oly berendezésről van szó, hogy a szabadság biztosíttassék , megszilárdittassék , egyesek sérthető hiúságára tekintettel lenni nem lehet, bővebb magyarázatot nem kíván. Ha azt akarjuk, hogy az adót s egyéb költségeket magunk vessük ki, akkor az erre vonatkozó eszközöket is akarnunk kell,hogy pedig a bizottmányok alapításánál a szabad választás mellé még valamely fenntartó mérséklő elemet is föl kell venni, hogy így az államéletben minden jogosult tényező érvényesüljön — ezt azok nagy többsége, kik e tárgyban írtak s nyilatkoztak, elismerték, csak a módban térnek el; egyik rész a választói censusban, a másik a virilis szavazatokban, minden választónál pedig az írni-olvasni tudásban kereste az óvszert ; midőn tehát hazánk viszonyaiban az országgyűlési osztályok a virilis szavazatok alkalmazását, legcélszerűbbnek találták, abban mi is megnyugodhatunk. A főispánoknak a városoknál javasolt behozatala ellen fölhozatik, hogy a sz. kir. városok ily közvetlen kormányi közeg nélkül intézvén ügyeiket, az újítást károsnak, a főispáni hatáskört pedig átalában a megyékre is túlterjesztettnek nyilvánítják a tárgyalás alatti körlevelek , s átaljában ezt nyilvánítja az ellenzék. Midőn azonban a főispánok ellen ezen kifogás létetik, a fölszólalók hallgatással mellőzik , hogy királyi és kormánybiztosokat a törvényjavaslat nem ismer, tehát ezek jövőre nem léteznek; — hallgatnak arról, hogy Európában nincs állam, melyben a parlamenti felelős kormánynak a köztörvényhatóságnál képviselője ne lenne ; — hallgatnak arról hogy a főispán is felelős mi eddig nem volt ; — figyelembe nem veszik azt hogy a főispán felügyeletét s ellenőrzését felelősség és a törvény korlátai között gyakorlandja, holott a királyi biztosok jogaikat királyi teljhatalommal gyakorolták, s az alkotmányt az illető municipiumban úgyszólván fölfüggesztették. Megismerjük, hogy lehetnek nézetek, melyek inkább hajlandók kivételesen a királyi biztosokat tűrni, mint az állandó főispánokat elfogadni ; de mi inkább a főispánokat, mint a királyi biztosokat ajánlhatjuk, mert a fönn előadottakon kívül , a polgármesterek iránti választói jogot, melyhez a polgárság átaljában ragaszkodik, csak ez után látjuk fenntarthatónak. Ha tehát municipális választási jogunkat mi teljes mértékben gyakorolni akarjuk, akarnunk kell azt is, hogy a kormány maga is törvényes felügyeleti jogát, mely nélkül eljárásáért felelős nem lehet, a törvény korlátai között szintén gyakorhassa; s különben is a főispánok hatásköre, különösen a tisztviselők kijelölésére nézve, az országgyűlési központi bizottmány megállapodása szerint mérsékelve s a bizottmánynyal megosztva lévén, az e részbeni aggodalom is megszűnt; azon municipiumnak tehát, mely a törvényt megtartja s a törvény korlátai között működik, a főispáni intézménytől nincs mit tartani, sőt abban jogos kivánatai szószólóját a kormány előtt s közreműködő tagját fogja föltalálni; a nemzetiségi súrlódásokat különösen nem is fejtegetve, melyekre nézve az állam érdekének kockáztatása nélkül a főispán, vagy bármi néven nevezendő kormányt képviselőnek alkalmazása elkerüülhetlen ; ezen kényes kérdés bővebb fejtegetése nélkül is hiszszük, hogy a tisztelt közgyűlés fölfogja hazánk válságos helyedét, s a felelős kormány s az országgyűlési osztályoknak e részbeni megállapodását bizalommal veendi, annál inkább, mert a történelem nem mutat példát reá, hogy egy nemzet a szabadságnak kisebb vagy nagyobb mértéke miatt bukott el, vagy hanyatlott alá ; de igen is a szabadság túlhajtása által; s nemzetünket nem féltjük, hogy abban a szabadság érzete gyengülni fog, megvan az a nemzet geniusában kiirthatlanul, de igenis féltjük, hogy a szabadság túlhajtása speciális viszonyainkban káros következményű lehet; azért most, midőn a szabadságot kivívtuk s azt élvezni kezdjük, az a fő feladatunk, hogy a szabadságot municipiumaink józan rendezése által biztosítsuk s állandósítsuk. Ezekben , tisztelt közgyűlés , előadtuk megbízásunk értelmében a kassai és debreceni körlevelekben foglaltak iránti véleményünket, mely szerint az előadott kifogásokat s aggodalmakat, mint egyoldalú fölfogásból eredetieket, hazánk viszonyaiban állami szempontból nem osztjuk, s azokat egyszerű tudomásulvételül, vagyis félretételül ajánljuk. Jelentésünk befejezése előtt azonban kötelességünknek tartjuk a tisztelt közgyűlés figyelmét az iránt fölhívni, hogy belügyminiszter ő nagyméltósága ezen organikus törvényjavaslat kidolgozásával s az országgyűlés elé terjesztésével az ország egyetemes kívonatát — egészsége kockáztatásával is — nem rettenve vissza az előgördülő számtalan nehézségektől s a munka nehézségétől, — teljesítvén, magának oly érdemeket szerzett, melyeket egykedvűen hallgatással nem vehetünk, hacsak hazánk sorsa s javának előmozdítósa irányában közönyösségi váddal önmagunkat terhelni nem akarjuk; s minthogy ezt a tisztelt közgyűlésről föltennünk nem szabad, belügyminiszter nagyméltóságához egy bizalmi s elismerő fölirat fölterjesztését javaslatba hozzuk; végre figyelemmel kísérve a köztörvényhatóságok s községek rendezése iránti törvényjavaslat előtárgyalásának folyamát, a napisajtó egyetemes közleményéből arról értesülnek , hogy az országgyűlés egy nevezetes része, éspedig azon rész, mely a törvényjavaslat kidolgozását és előterjesztését eddig ismételve sürgette s e részben a minisztériumot — nem tekintvén annak túlterheltségét, csaknem mulasztási váddal méltántalanul terhelte — most, midőn a törvényjavaslat bemutatva s az Bizottmányi jelentés Szabadka város közgyűléséhez, a köztörvényhatóságok s községek rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyában. (Vége.) A legtöbb adót fizető honpolgároknak az adólajstrom alapján a bizottságokba való fölvétele it ugyan, de aggodalomra semmi tekintetben okot nem szolgáltat, minthogy a fölszólamlások nem annyira maga az alkalmazott elv, mint az arány ellen irányozvák. De mi e részben is akkér vagyunk meggyőződve, hogy csak olyan törvényhatósági szervezet vezethet sikeres eredményre, mely minden érdeket magában foglal, mely úgy van rendezve hogy azok, kik az állami helyhatóság legnagyobb terhét viselik, a közügyek rendezéséből, vezetéséből ne csak ki ne zárassanak, hanem ki se zárattathassanak , mert kinek van inkább érdekében a jó és olcsó administrativ, a közteher és adókevesbítés, mint azoknak, kik a közterhet s adót legnagyobb részben viselik. *) Miután értésünkre esett, hogy az L. Gy.-vel jelzett pesti cikkeinket sokan egy oly valakinek tulajdonították, kinek betűjéhez még nem volt szerencsénk; ezennel kijelentjük, hogy az ezen betükkel jelzett cikkek Lázár György joghallgató és országgyűlési gyakornok úr tollából folytak, s ily jegy alatt csakis a tőle származott közlemények fognak ezentúl is megjelenni. Szerk.