Szegedi Híradó, 1870. július-december (12. évfolyam, 78-156. szám)

1870-09-16 / 111. szám

1870. T­i­xtín kettedik év föl valt. POL. Megjeleli: Hetenkint 3-szor, szerdán, pénteken és vasárnap reggel. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények külden­dők : iskola-utca, Vadász-ház, 1-ső emelet. Kiadóhivatal Burger Zsigmond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők. ffl-ik szám. Péntek, szeptember 16-án. TIK­AI ÉS VEGYEBTA­RTA­LMU KÖZLÖNY. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Helyben a kiadóhivataltól, elvitetve: Egész évre ... 8 frt. 1 Félévre .... 4 frt Egész évre ... 7 frt. 1 Félévre . . 3 frt 50 kr. Évnegyedre ... 2 frt. Évnegyedre . . . 1 frt 75 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban; Pesten Neumann B. első magyar hirdetési irodájában, kígyó-utca 6 szám; Bécsben Hausenstein & Vogler (Neuer Markt 11) és Oppelik A. C Wollzeile 22) hirdetési ügynököknél; Majia m. Frankfurtban G. L. Daube & Cp. hirdetési expeditiójában; Lipcsében Eugen Fort és Páriában Havas, Laflite, Bullier & Cp. ( Place de la Bourse 8) hirdetési irodájában. Hirdetések díja:­­ A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr., két szerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett ked­vezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyiltér“ ben a négyhasábos petitsor igtatássi­ díj 15 krajcár. -...!" Szeged, szept. 15-én. Ma délután magán táviratok érkez­tek városunkba, melyek a hadviselő fe­lek közt a fegyverszünet megkötését fény­­kép jelentik. Üdvözöljük a békeirány ez első galambhírnökét. Vajha egy másik mie­lőbb a végleges béke olajágával köszön­tene be hozzánk! a pápaság világi hatalmának bukása. Szeged, szept. hó 15-én. A pápák világi hatalma megszűnt. Olasz­ország, állam és nép végre egyetértve kije­lenték, hogy a félszigeten az egységes olasz államon kivü­l egy másik hatalmat tűrni többé nem akarnak. A vulkán, melynek kitörései a lefolyt napokban rettegésben tárták az embereket, nem fenyeget többé; a tudomány, művészet és emberi ész elleni agitálások tanyája meg­szűnt. 700 évig tartott a pápák világi hatalma, amely a civilizációnak legnagyobb és legha­talmasabb ellensége volt. A pápák a középkorban császárok és királyok fölött uralkodtak , azokat a trónra ültették, majd megfosztották attól; egyházi átkokkal sújtották őket, mely átkok alól csak úgy oldattak föl, ha csúszva-mászva bocsána­tot kértek, mint ezt IV. Henrik példája ta­núsítja. A pápák garázdálkodásainak a reformatio vetett gátat. Azóta a pápák világi hatalma csökkent, mindazonáltal a szellem fölött uralkodtak, elnyomták a tudományt, világosságot és a királyok makacs absolutizmusának támaszai, a szabadság és a népek ellenségei, az elbu­­tulásnak és szellemi sötétségnek okozói voltak. A világi hatalom azon eszköz volt kezükben, melylyel ők a kath. világot rab­szolgává tehették. Rómából jöttek azon villámok, melyek az emberi ész szerzemé­nyeit meg akarták semmisíteni. Ott volt azon rémületes sötét szövetség központja, melynek tagjai behálózták az egész világot. Ott ütötte föl sátorát a jezsuita­ rend, az emberiség e lappangó mérge. Ott készitek nemrég azon kétélű fegyvert, melylyel egy tévútre ve­zetett öreg ember az eget akarta ostro­molni , melylyel azonban önmagát sebezte meg; ott fujták anathémával a szabadságot, a tudományt, az államot, s ott dobták a civilizáció és emberiség arcába a keztyűt. Az emberiség a keztyűt fölvette. A szabadság nevében, melyet a pápák oly gyakran kigúnyoltak és lábbal tiportak, vonul be az olasz nép Rómába, hogy meg­szüntesse azon hatalmat, melylyel visszaéltek, hogy visszaadja a világnak szellemi szabad­ságát, melytől egy vakmerő, fölfuvalkodó­ kaszt megfosztotta volt. Hála a nemes népnek! A­ nyűg alól fölszabaditott emberiség ujjongat örömében és magasztalja az isteni igazságot. A pápa világi hatalmával nem szűnt meg egyszersmind annak egyházi méltósága. Sem Olaszország, sem más nép nem fogja Péter utódját akadályozni abban, hogy ezentúl is a katholikusok főpásztora és az isteni alá­zatosság, igazi jámborság képviselője legyen. S ha a csalhatatlan pápa e dicső szere­pet visszautasítani fogja, ha a lelkiismeret és szellem korlátlan ura akar lenni továbbra is, akkor meg fog szűnni erkölcsi ha-­­­talma is, miként megszűnt a világi; az eredmény az lesz, hogy független, nem­zeti egyházak fognak keletkezni, melyek Isten igéjét azoknak, kik utána vágynak, szabadon, tisztán fogják hirdetni. Az alföldi rablóperek ügyében , a „P. N.“ múlt keddi számában egy erélyes hangon tartott felszólalást közöl, melyet kész­­­­séggel vesszük át annál is inkább, mert meg i­s vagyunk győződve, hogy az itteni közvéle­­­­ményt is hiven tolmácsolja, miután sokan­­ tudják itt, hogy számosan szenvednek a vár­­t­ban olyanok is, kiknek már eddigi fogságuk­­ talán nagyobb büntetés, mint amit bűneikért a­­ bíróság kiszabhat, és kiszabhatott volna , ha­­ befogatásuk után hamarosan kerülhetnek ítélete­­ alá. A kérdéses cikk így hangzik : „A szegedi*) rablóper tárgy­altatásának híre egyre-másra kísért a lapokban. Hol ez, hol az a határidő merül föl, a vakságban pedig úgy áll a dolog, hogy határidő egyáta­­lán nincs kitűzve, hanem ez ügy, végtelen hosszú hallgatások után végre szerencsésen abba a stádiumba jutott, hogy az igazságügy­­minisztérium körében, mint halljuk , tán ma vagy holnap akarnak értekezletet tartani a felett, hogy miként is­­történjék emez óriási ügy tárgyalása, hogy az ítélet még akkor mondathassák ki, amíg az elfogottak életben vannak. Ha az eddigi Ügymenetét tekintjük, erre valóban alig van remény. Nem a kiküldött ügyészek s vallató bírák tehetségén, buzgal­mán múlik a dolog, hanem a nálunk dívó kriminális praxison. Legjártabb criminalistánk­­nak beleszédül a feje, ha megtekinti ezt­ a 300 és néhány bűnesetet, melybe vagy 800 ember van össze-vissza bonyolulva. Senki sem tudja, hogy már most miként lehetne a leg­­célirányosabban berendezni a tárgyalást, hol volna a legjobb megkezdeni az írásbeli pert, és hol megragadni a fonalat úgy, hogy azt a lehető leghamarább lehessen lebonyolítani. És ha még csak az elsőfokú ítéletről lenne szó. De itt van föllebbezési fórummal a kir. tábla, ehez majd át kell tenni azt a sok ezer évre menő jegyzőköny­veket, s az, ha ismert kedélyes halogatási rendszerét al­kalmazza, majd ez ügyre is talán valamikor 10—20 esztendő múlva meghozza szerencsé­sen az ítéletet, — midőn ott a szegedi vár­ban rabló és orgazda, bűnös és ártatlanból — meg lesz a bilincs, melyet most oly sok száz ember, oly hosszú ideig ítélet nélkül csörtet a magyar igazságszolgáltatás nagyobb dicsőségére. Valóban elképzelhette, hogy miért nem veszik ezt a dolgot komolyabban? Hogy az ügy rendkívül bonyolult, hogy a mi elavult praxisunk-­­és igazságszolgáltatási egész gé­pezetünkkel alig érhetni be a fenforgó óriás bűneset-tömkelegben: mindez constatálva van féléve, tán ennél is több, — s a minisztéri­umban csak most gondolnak bizottmány ki­küldetésére, s még ez is, s még most is — csak úgy immel-ámmal történik, mintha egy­általán nem is méltányolnák kellőleg a dolog nagy fontosságát és rendkívüli horderejét. Hogyan? Nem elég nekünk az a bot­rány, melyet a szegedi per magában képvisel, tetézni kell azt még egy másikkal, mely a magyar igazságszolgáltatást állítja pellengérre ? Vagy azt hiszik tán, hogy ma mindenki csak a csatatér eseményeire, a nagy politikára gon­dol, s a belügyekben szü­netet tarthat az igaz­­sá­gszolgáltatás is? A szegedi per már eddig is meggyőz­hetett mindenkit, ki a por ad­áiba csak né­mileg­­bepillantott, hogy itt a rendkívüli in­tézkedések elengedhetlenek. Ez intézkedések javaslatát pedig haladéktalanul várjuk az igazságügyminisztériumtól , melynek minden késedelme csak tetemesen fokozhatja a bot­rányt, mit az ügy eddigi halogatása okoz.“ Ugyanez ügyre vonatkozólag a „P. N.“ szerdai számában, illetékes helyről nyert föl­­világosítás folytán, pótlólag azt b írja, hogy az általa említett bizotti­­értekezlet magán né­zetcserére redukálandó, miután Szilassy pest­megyei alispán több kiváló jogásztól véle­ményt kért, hogy miként lehetne e per tár­gyalását, a legcélirányosabban beosztani. Az igazságügyminiszter ez ügy állásáról egy év óta, mióta t. i. a tárgyalásra a pesti megyei közp. fény. törvényszéket delegálta, semmi jelentést nem kapott, s igy nem is­merhette feladatának, hogy a bíróság műkö­désébe belevágjon. (Így tehát a minisztérium elleni kifakadás nem volt indokolva , amit a „P. N.“ maga is beismer.)­­ A nevezett la­pát tudósítója továbbá még arról is biztosítja, hogy a pest megyei törvényszék a jövő héten csakugyan elkezdi működését, s ha szorgal­masan dolgozik, egy év alatt be is fejez­heti a tárgyalást. A „P. N.“ azonban mind­ezt kétségbevonja és méltán. Mi azt mondjuk, hogy örülhetünk, ha csak a vizsgálatok 1—2 év alatt be lesznek fejezve, miután a várba még egyre érkeznek a friss szállítmányok; a bírósági tárgyalások azonban , ha mind fél­holtra dolgozzák is magukat, a mostani eljá­rás mellett beláthatlan hosszúságra nyúlhat­nak. Kétségtelen tehát, hogy ha e monstre­­pereknek lehető gyorsan végére akarnak járni, a rendkívüli intézkedések csakugyan elkerülhet­­lenek. (A „P. N.” legújabb száma a várbeli bűnügyekkel foglalkozó t. ügyészség részéről is hoz ugyanez ügyben némi fölvilágosításokat tartalmazó cikket, melyet jövő számunkban szintén közlünk.) A pápaság megbukhatik , de a vallás, a hit örökké tart a népeknél, melyek szivében mély gyökeret vertek. IV. Vilmos, 1 *­.Lapunk már többizben fölszólalt az ellen, hogy bir­api s egyéb íróink az alföldi rablófigyeket városunkról keresztelik el s igy azzal mintegy külö­nösen megbélyegzik. Vájjon az a cim, melyet mi most fölvettünk, nem szintoly jó-e ? Sőt jobb, mert a valóságnak megfelelőbb. Ajánljuk e kis megjegy­zést­­. laptársaink szíves figyelmébe. A „szegedi bünkrónika“ címét is ekkér lehetne megváltoztatni. A tégla­ affaire. Említettük már, hogy a helybeli egyik tég­lagyártól utóbb átvett s a közgyűlés előtt az átvevő albizottmány eljárásának gyanúsításával kifogásolt téglaszállítmány megvizsgálására a nagy­bizottmány által szakértő bizottság külde­tett ki, mely a vizsgálatot megejtvén, az átvé­telt teljesen correctnek találta. Ígéretünk szerint itt közöljük a vizsgá­lati eljárásról fölvett jegyzőkönyv szövegét szó szerint, hogy a közönség kellőkép tájé­kozhassa magát. Jegyzőkönyv. Fölvétetett Szegeden, szept. 8-án 1870. A búzapiacon lerakva levő s a város tu­lajdonához tartozó téglák bizottmányi meg­vizsgálása tárgyában. Jelen voltak: Magyar János elnök, to­vábbá Hoffer Károly , Arleth Ferenc, Kaul Márton és Kováts István b. tagok. Alólirott Magyar János elnök, a nagy­bizottmány­i végzést ./• alatt, f. évi szept. hó 7- én esti órákban megkapván , mindjárt más­nap meghívtam az albizottmányi tag urakat, a kérdéses téglák megvizsgálása végett, f. hó 8- dik napja d. u. 5 órájára a hely­színére a buzatéri téglarakásokhoz Heszlényi József bizottmányi tagon­ kívül mindnyájan megjelenvén, előadtam kiküldeté­sünk célját. Ennek folytán fölnevezett urak azon téglákat, melyek a Krebsz-ház előtti téren álló s már lakásban levő téglakazal mellett és akörül különböző csoportokban a földön lerakva találtatnak, — egyenként és társa­ságban sokáig megjárván s figyelmesen meg­vizsgálván, sőt meg is kopogtatván, — ez­után hozzájuk a következő kérdéseket in­téztem : 1-szer. Ismerik-e önök a Szegeden égetni szokott 1-ső és 2-adrendü téglákat? avagy kihozassa in­-e a mustrát a városházáról? Van-e még ezeken kívül u. n. vörös és ín­tégla is. " -Felelet: Ismerik mind a szegedi téglá­kat, valamint tudják, hogy vannak vörös­­téglák is. A mustra nekik nem szükséges. Hoffer és Kováts urak azonkívül kije­lentik, hogy ők a városházi minta­darabokat is látták és ismerik. 2- szor. Megvizsgálván a kijelölt téglákat, nyilatkozzanak lelkiismeretesen : várjon azok 2-edrendű téglák gyanánt átvehetők-e épít­kezésre? Van-e köztük 1-sőrendű? s megfe­­lelnek-e ezek erősségre nézve általában tö­mör fal építéséhez? Felelet Kaul Márton részéről : 30 százalékon felül van 1-ső osztályú tégla. Általában elfogadható falaknak. Hoffer Károly részéről: 5 szá­zalék nincs közte, mely 2-adrendün alul volna, de 2-odosztályúnál tö­bb több van 30 szá­zaléknál. Arleth Ferenc részéről: 40 szá­zalékot lehet 1-f­őo­s­z­tály­ú­na­k ven­­n­i ; tömör falnak teljesen megfelelők s át­vehetők. Kováts István részéről : a tég­láknak 5 százaléka alább állhat a 2-odosz­­tályon , de legalább 25 sz­áz­alék e­­­s­z­­rendű. Általában elfogadhatók és átvehetők, 3- szor. Van-e eset , hogy 1-ső és 2-od­­osztályú tégla mind egyforma volna? avagy úgy szokott-e átadatni, mint itt, hogy közte selejtes is találtatik ? Felelet egyhangúlag: Nincs eset, hogy ne volna közte selejtes is, és hogy kü­lönbség ne volna köztük minden osztálynál. Általában így szoktak átvétetni az életben. Ezek után elvezettem az albizottmányi tagokat azon téglarakáshoz, mely a bazatéren Bárkányi ügyvéd háza előtt már fölrakva áll, s itt a 2/§ alatti végzés értelméhez képest azon kérdést tettem. Kérdés: Vizsgálják meg, várjon ezen az első géptégla-társulat által beszállított s már halomba rakott 2 odrendü téglák jobbak­, mint az előbb megvizsgáltak s mi köztük a különbség ? Felelet Hoffer Károly részéről: ez sem roszabb amannál. Arleth Ferenc részéről : amaz jobb és inkább amazt fogadnám el 2­ odren­­dünek. i^Kováts István részéről: körülbelől mind egyre megy. K­ául Márton részéről: egyformának lát­szik, de 1 főosztályra nézve mégis inkább amazt venném el. Ezzel az eljárás befejeztetvén , jelen jegyzőkönyv aláiratik. Magyar János, m. k. biz. elnök. Kául M. ra, k. Arleth Ferenc, m. k. építész. Kováts István, m. k. építőmester. Hoffer Károly, m. k. építész. Szemenszedett gyöngyök. Szebb címet nem tudtunk találni azon telegrammgyüjtemény fölé, melyben kedves „szerb testvéreink“ az ő drága Mileticsuk mellett s a pesti esküdtszék ítélete, tehát a törvény ellen demonstrálnak az ő saját ma­gán gyönyörűségekre. Az újvidéki „Zastava“ f. i. Miletics el­itéltetése alkalmából népgyűlést rendezett, amely, mellékesen legyen mondva, elhatározta, hogy küldöttséget meneszt a királyhoz s a minisztériumhoz, egy Újvidéken fölállítandó esküdtszék tárgyában , továbbá, hogy az or­szággyűléstől Miletics szabadon bocsátását kéri. Hát ebbe a nemzetgyűlésbe aztán a ro­konfelektől többrendbeli lelkesült és lelkesítő távsürgöny érkezett , melyeket a „Zastava“ összeszedve , sorban világgá ereszt, — má­sok rettentő példájára. Ezek a sürgönyök pedig ime következők:

Next