Szegedi Híradó, 1871. január-június (13. évfolyam, 1-78. szám)

1871-01-13 / 6. szám

maradjanak meg a városvédők.­ A Dobó kép­viselő által indítványba hozott gazdasági rend­szerre vonatkozólag Szekerke uramnak azon bölcs véleménye van, hogy minek azt meg­határozni , hogy ki mit vessen és mennyi bar­mot tartson bérleményes földjén, mikor úgy is több eszük lesz a bérlőknek, hogy sem ezen föltételeket megtartanák. (Bizony szo­morú dolog, midőn a nép a képviselők pad­járól hallja a bölcs szót arra nézve, hogy kutyába se kell venni a felsőbbség által elő­írt rendszabályokat !) Szabó János rövid egészséges érvelés­sel festi a hosszab ideig tartó bérletrendszer előnyeit, mely a bérlőt meg sem is buktatja, mert 2—3 évi rész­termés mellett még re­ménye lehet bérlőnek, hogy a szenvedett ká­rért a jövő évek kárpótlást fognak nyújtani. Szekerke mellé sorakozik Fodor Imre a­ki dialektikai­­tehetségét még amainál is éke­sebben ragyogtatja. Szerinte a hosszab ideig tartó bérlet nem nyújt olyan biztosítékot, mint a mostani, mert a bérlő a bérleti idő­tartama alatt meg is halhat. Akkor aztán kin keres­kedik a város ? Nemkülönben a bérlő azt is megcselekedheti, hogy nem fizet, s kön­nyen megtörténhetik , hogy már a második évben perre kerül a dolog; innen világos, hogy a javaslatba hozott rendszer mellett csak a fiskárius szedi az epret. Már­pedig a szegény embertől — ha bukik, — nem kompe­­tál elvenni a sajátját. Azután meg a 10 évi bérletben a szegény emberek nem is vehet­nek részt, mert nem képesek annyi időre megfelelő biztosítékot nyújtani. A gazdasági rendszer megállapítását Fodor Imre uram pláne nevetségesnek tartja. (Természetes do­log. Mert aki efféle badarságokat komoly arc­cal sorol elő, az előtt az okos beszéd csak nevetséges lehet.) Elnök, tán maga is megsokallva a sok kéket-zöldet, amit egyfolytában hallott, bele­szól a diskusszióba a még egyszer bővebb tá­jékozást adandó a­­ kimelegedett parlamen­­tirozóknak , előadja, hogy hát tulajdonlapon miben áll a jelenlegi s miben a javasolt bér­leti módszer s hogy az előbbit azért fogad­ták el, mert régebben oly bitangságban vol­tak a város bérlőidei, hogy bérbeadó és bérlő közt még szerződés is csak elvétve talál­tatott. Fodor Imre azonban csökönösen meg­marad előbbi mondásai mellett s alig merjük föltenni, hogy Babarczy József rövid fel­világosító példái is kiverték volna sodrából. Hallván a szegény „adódzó* népet em­­líttetni, siet a sorompóba Szűcs Ferenc (cserepes) képviselő és azonnal rátér, hogy mi nem a bérlőket, ha­nem a* „adódzó“ népet képviseljük , ugyan­azért nem maradhat a mostani, rendszer mel­lett , de a javaslatba hozott rendszert sem pártolhatja most már egészben, hanem kí­vánja, hogy kisebb parcellánként adassanak bérbe a földek a célból, hogy a szegény emberek is részt vehessenek a bérletben. Elnök megjegyzi, hogy most még rész­letezésbe ne bocsájtkozzék a képviselő-testü­let; előbb az elvet kell megállapítanunk s ál­talában határoznunk a két rendszer fölött; a módozatok megállapítása a gazdaszék dolga lesz. Miután pedig a tárgy eléggé ki van me­rítve, szavazásra bocsáttatik. A kérdés ekképen formulázva tétetett föl: Elfogadja-e a közgyűlés a gazdaszék ja­vaslatát, vagy nem? A fölállás általi szavazásnál az eredmény kétes lévén, név szerinti szavazás rendeltetett el, melynek eredménye a következő: 79 kép­viselő közül igen­nel vagyis a gazdaszék ja­vaslata mellett szavazott 38, — nem­mel vagyis ellene szavazott 41. Eszerint a gazdaszék javaslata 3 szó­többséggel elvettetvén, a bérföldek kiadásá­nál az eddigi rendszer marad érvényben. (Vége következik.) Schlemihl Péter csudatöörténete. Chamisso beszélye. (3. folytatás.) Engedd el , kedves barátom, fájdalmas ismétlését mind­annak , amit az emberektől tűrnöm kellett. A nőknél sokszor a legmé­lyebb részvétet költöttem magam iránt, mi nyilatkozataikból tűnt ki, s mely még inkább sebzé telkemet, mint a fiatalság gúnyja és a férfiak gőgös megvetése, kivált az oly elbiza­­kodottaké, kik jó vastag és kövér testtel di­csekedtek, s ennélfogva széles árnyékot ve­tettek. Egy szép, bájos leány, ki, mint látszék, szüleit kisérte, s ki, amíg ezek gondosan lábaik elé néztek, fénylő szemeit felém fordí­totta, észrevehetőig megijedt, amint az én árnyéktalanságomat észrevette ; szép arcát hinem­ fátylába rejtve , fejét lehajtotta és szó nélkül haladt el mellettem. Tovább lehetetlen volt elviselnem e kí­nos helyzetet ! Keserű könyek omlottak ar­comra, összezúzott szívvel tántorogtam visz­­sza a házak árnyékába és a falakba kellett kapaszkodnom, hogy össze ne roskadjak. így vonszoltam magamat lassan —­ és értem igen későn lakásomra. A háború. Szeged, jan. 11-én. A várakozás teljes órák közt az első na­gyobb csata hire a keleti csatatérről érke­zett. Ez jan. 9-én történt s az egész napon át esti 7 óráig tartott tusa a franciák fényes győzelmével végződött. A harc folyamáról s eredményéről eddi­­gelé két távirat hoz tudósítást, mindkettő ugyanazon értelemben. Egyik a bécsi „Th e* sürgönye Chateau-Bournelból, mely így szól: „A poroszok legnagyobb erőfeszíté­sei dacára védelmük Vieller­s közelé­ben — az Oignon folyó mellett — si­kertelen maradt. E hely állásuk kulcsa volt s elfoglaltatott. A legtöbb falut — szuronynyal vették el a franciák. — A tüzes harc egész napon át tartott , a franciák győzelme fényes “ A másik francia tudósítás s igy hangzik: „Bordeaux, jan. 10. A keleti had­seregről Rougemontból e hó 9-ről eredő hírek jelentik: Ma nagy csata volt, mely esti 7 óráig tartott. A beálló éjjel gá­tolja győzelmünk jelentőségének átte­kintését. A főparancsnok a csatatér köz­pontján tölti az éjt. Valamennyi, a teg­napi parancsban kijelölt positiókat ma estre a mi csapataink tárták megszállva, s ezen állások kulcsa, Willersexel (Oignon folyó mellett) „Éljen a köztársaság!“ kiáltással foglaltatott el. A poroszok e csatáról még hallgatnak; úgy látszik, nincs okuk a sietségre. Karl Bruhebó­l meg e hó 10-ről azt távírják, hogy közvetlen a lotharin­­giai porosz határon f­ranci­ar eur­ók mutatkoznak, minek folytán Saarge­­mündbe és Forbachba erősítések küldettek. Keleten tehát jól állnak a franciák ügyei; hasonlókép északon is, hol Faidherbe­thnek erélyesen készül s általános a hiede­lem, hogy a franciák itt ismét erősen táma­dólag lépnek föl , mihelyt a Szajna jege megengedi az ágyunaszádok mozgását, me­lyek a sereg hadműveleteit támogatnák. Berlini hírek szerint pláne már e hó 9-én ismét heves csata folyt volna , erről azonban más hírek még nem szólnak. Délről a franciákra kevésbé kedvező tudósítások érkeznek ; itt úgy látszik, az előretolt francia­ hadosztályok kénytelenek vol­tak visszahátrálni Frigyes Károly és Man­­teuffel egyesített seregei előtt, melyek po­rosz tudósítások szerint jól előre nyomultak Le Mans felé. Egy bordeauxi távirat Chanzy hadseregét 200,000 emberre teszi. Pár­is erődeinek bombázása folyton fo­lyik, azonban , a nagy távolság miatt , még mindig nem valami nagy eredménynyel. A poroszok rövideden újabb kitörést várnak, azonban meg vannak győződve, hogy az ép Az­éjt álmatlanul, kínosan vergődve töl­töttem. Másnap legelső gondom volt: a szürke kabátos embert mindenütt kerestetni. Talán sikerülni fog őt ismét föltalálnom, és mily szerencse lenne, ha netalán ő is , mint én, megbánta volna az őrült alkut. Rendel­t hivattam, ő ügyességgel és jártassággal lát­szott bírni. — körülményesen leírtam neki azon embert, ki oly kincs birtokában van, mely nélkül ne én éretem csak kin és gyöt­relem. Pontosan megmondottam neki az időt, a helyet, hol vele találkoztam, leírtam előtte mindazokat, akik jelen voltak és hozzá tet­tem még, hogy tudakozódjék egy hollandi távcső, egy aranynyal átszőtt keleti szőnyeg, egy pompás mulató-sátor és végre a fekete paripák után, melyek, anélkül, hogy meg le­hetne határozni, miként­ összefüggésben van­nak ama rejtélyes ember történetével, ki min­­denki előtt jelentéktelennek látszott, de aki­nek megjelenése az én életem nyugalmát és szerencséjét dúlta föl. Amint bevégeztem beszédemet, aranyat hoztam elő, annyit, amennyit csak elvihető­­nek gondoltam, és még számos nagy értékű ékszereket és drágaköveket tettem hozzá. — Bendel — mondom — ez sok utat kiegyenlít és sok oly dolgot tesz könnyűvé, ami különben lehetetlennek tetszett; ne fu­karkodjál vele, amint én nem fukarkodom, hanem menj és örvendeztesd meg uradat oly fairekkel, amiken egyedüli reménye nyugszik úgy nem fog eredményre vezetni, mint az eddigiek. Páris kapitulálását jan. 20-dikára számítják, s ha ez megtörtént, akkor Vilmos király és Bismarck haza szándékoznak utazni. Benn Párisban Trochu ellen már a kor­mány keblében is kitört az elégedetlenség s egy haditanácsban Favre és társai erélyesebb működést kivántak tőle. Trochu azonban azt válaszolta, hogy ő bízik terve sikerében, mire amazok megnyugodtak. Legújabbak: Bordeaux, jan. 10. Lilléből jelentik e hó 9-ről: Péronnet három nap és éjjel igen erő­sen bombázták a németek , azonban erélyesen ellenállt. A kórházat a németek, a fölibe ki­tűzött jelző lobogó dacára­­ szétlőtték. Egy rohamos támadás a németeknek tetemes vesz­teségével vezetett vissza. — Egy német tá­bornok és — állítólag — két ezredes halva. Az árvízbe sok német beleveszett. Az ellen­ség tüzelése néhány nap óta elmúlt. Mezie­­resben a hadiszírek és egyéb készletek a kapituláció előtt megsemmisíttettek. Bécs, jan. 11. A „Tagespresse“ egy sürgönyt közöl Bournelből, jan. 9-től, mely jelenti: A francia keleti hadsereg győzelme teljes volt; a harc egész éjjel dühöngött Villersexel kastély körül, melybe a poroszok visszavonultak volt. A kastély, mely Gram­mont herceg tulajdona, romba lövetett. — A poroszok teljesen Vesoul felé vonultak visz­­sza. — Bourbaki hadseregének helyzete ki­tűnő, a tábornok telve van elragadó bátor­sággal , és a csapatok bizalom- és buzgó- sággal. Bécs, jan. 11. Magánhírek szerint a tegnapelőtti csata folytán Belfort vára föl­­mentetett. — A poroszok számos ostrondszer hátrahagyásával a vidékről elvonultak. Versailles, jan. 11. (Hivatalos.) A Chanzy tónok ellen működő hadoszlopok e hó 10-én — a derék haddal való folytonos csatározás közben — Manstól 1 mértföldnyire nyomultak előre. A németek kezébe esett: 1 ágyú, 3 golyószóró és 2,000 (?) fogoly. A németek vesztesége nem nagyon jelentékeny. Berlin, jan. 11. (Hivatalos.) Versail­­lesből jelentik e hó 10-ről. A hóesésre itt ismét nagy köd állt be, ennélfogva a Páris elleni ágyúzás csak kis mérvben folytattatik; az ellenség gyéren vi­­szonza a tüzelést. A veszteség a német rész­ről 17 ember. Berlin, jan. 11. (A „Reform“ távirata) A fenyegetett vogesi német sereg vezényle­tét Werder helyett Manteuffel veszi át. Man­­teuffel helyébe az északi hadsereghez Goeben tábornok, a 8-dik hadtest parancsnoka megy. A képviselők közül többen kérvényeke nyújtanak be. Kiss János interpolálja a honvédelmi minisztert, miként bocsáthatott, ki az 1871-k újoncozást illetőleg rendeleteket, holott a tárgyban a törvényhozás még nem határozott­, ki fog adatni. Schwarz Gyula h. javaslatot ad be az iránt, hogy az 1848 3. törvcikkben föl­állíttatni határozott államtanácsra vonatkozó törvény foganatosítása tárgyában a minisz­terelnök egy korszerű s az államszerkezeti igényeknek megfelelő törvjavaslat beterjesz­tésére utasíttassék. Ki fog nyomatni, Széll Kálmán némely budget-törvények tárgyában tesz jelentést a pénz­­bizottság részéről, melyek kinyomatni határoztatnak. Horváth min. 3 tervjavaslatot ter­jeszt be a Francia-, Olasz- és Svéd- s Nor­­végorsz­ágokkal kötendő nemzetközi szerző­désre vonatkozólag a bűntettesek kölcsönös kiadása tárgyában. Szintén kinyomatai határoztatnak. Országgyűlés. A képviselőház ülése jan. 10-én. Elnök rövid újévi üdvözlet után jelen­tést tesz a szünetelés alatt történtekről. Bejelenti, hogy Bánfy Elek, Farkas Gyula, Falk Miksa és gr. Szapáry Gyula képviselők végleg igazoltatták s Hosszú J. lemondott. Bemutatja továbbá az elintézetlenül maradt interpellációk , kérvények és iat. javaslatok jegyzékét, valamint a kultuszminiszter jelen­tését a népnevelés és közoktatás mikénti állásáról s az időközben beérkezett iromá­nyokat. (3 ment. Későn és szomorúan tért vissza. John úrnak egyetlenegy vendége, egyetlenegy cselédje — mindenikkel beszélt — sem em­lékezett, még a legtávolabbról sem, a szürke kabátos emberre. Az új távcső megvolt, de senki sem tudta, hogyan került oda; a sző­nyeg és sátor szintén ott voltak kiterítve és kifeszit­ve, ugyanazon a helyen; a szolgák urak dúsgazdagságával dicsekvének, anélkül, hogy közölök csak egy is meg tudta volna mondani, honnan s mióta vannak itt emez uj drágaságok. John ur maga is örömét találta kincseiben , s mitsem törődött azzal , hogy nem tudja, miként jutott hozzájuk. A lovak a rajtuk lovagló uracsok istállóiba kerültek, kik nem győzték John úr bőkezűségét ma­gasztalni, ki a lovakat ugyanazon a napon nekik ajándékozta. Ennyi világlott ki Bendel kimerítő elő­adásából , kinek szorgalmas és ügyes, bár eredménytelen, eljárása méltó dicséretemben részesült. Ezután búsan intettem neki, hogy hagyjon magamra. Bendel tétovázott, miközben mondá: — Én uramnak azon körülményekről tettem jelentést, melyek reá nézve a legfon­tosabbak ; most még egy megbízásról kell szólanom, mit nekem ma reggel valaki adott, kivel az ajtóban találkoztam, midőn teendőm­ben, melyet oly szerencse nélkül végeztem, kiindultam volt. Ama bizonyosnak szavai ezek voltak: — Mondja meg Schlemihl Péter urnak, hogy Helybeli újdonságok. — Adakozások. A francia foglyok részére: Mozgay Károly úr gyűjtése : 58 frt 40 kr és 1 darab ezüst forintos. Éhez járultak: Mozgay Károly 1 db ez. frtos, Babarczy Mihály 1 frt, T. N. 50 kr, Farkasits Ede 1 frt, id. Mihályit Ferenc 1 frt, Bittner Fer­ és testvére 1 frt, Allemann János 2 frt, Hősig 1 frt, Kováts 1 frt, Mol­nár Imre 50 krt, Kováts Elek 1 frt, Frankel József 50 kr, Árvay Sándor 1 frt, Deutsch Márton 50 kr, Porgányi 1 frt , Szávita István és társa 1 frt, Sziráky József 1 frt, Tölgyesy István 50 kr, Rosenberg József 50 kr, egy francia 1 frt, Hódy Imre 5 frt, Koszto­lányi Adolf 1 frt, Weiss 2 frt, Molnár Lajos 50 kr , Pichler György 1 forint Atyai S. 2 frt, Follrath J. 1 frt, Pacher Albert 1 frt, Vedres István 1 frt, Jan­­csurák Pál 1 frt, Déghy Mátyás 1 frt, Jungen Károly 1 frt, Brillmann Jusztina 50 kr, Szegi Pál 50 kr, Serfőzi György 1 frt, Simonovits Károly 50 kr, Rap­­csándy Károly 1 frt, Weber György 1 frt, Libovszky József 1 frt, Dinovits Berti 50 kr, Kreuter Ignác 1 forint, Rückert 1 frt, Blaha Antal 1 frt, Licht Endre 1 frt , Mészáros Ferenc 1 frt, Horth Antal 50 kr , Rózsa Vince 50 kr, Zalaváry Béla 50 kr, Gáspár Imre 50 kr, N. N. 50 kr, Cserni József 50 kr, Zsirosy János 50 kr, Szőke Ferenc 50 kr, Miku­s M. 50 kr., Erdődy István 50 kr, Kotlár Sándor 1 forint, Horváth Péter pestvárosi biztos és fia 1 frt, Linnert János 20 kr, Boldizsár Istv. 50 kr, Verók Péter 20 kr, Somo­gyi István 50 kr, Drahotszky Vilmos 1 frt, Wagner László 50 kr. Továbbá a második zenekar tagjai közül: Kodó István 80 kr., Kóté András 50 kr., Kon­koly István 30 kr, Bakró János 30 , engem nem fog többé itt találhatni , mivel én tengerre szállok és a jelenlegi alkalmas szél ép a kikötőbe szólít. Hanem egy év és egy nap elmúltával lesz szerencsém őt sze­mély­esen fölkeresni és neki egy más, részére talán nagyon is elfogadható alkut ajánlani. Jelentse ki nála addig is legalázatosabb tisz­teletemet és örök hálámat. Kérdeztem, hogy kicsoda? de ő azt fe­lelte, hogy uram fogja tudni, ki ő. — Hogy nézett ki azon ember? — re­­begem sejtelemteljesen. — És Bendel vonás­­ról-vonásra fei­ta nekem a szürke­ kabátos embert. — Szerenc­étlen ! — kiáltam kezeimet tördelve — hiszen ez ő volt! És mintha hályog esett volna le sze­meiről. Igen, igen ő volt! csakugyan őll — tört ki rémült hangon — és én vak hülye, nem ismertem meg őt! nem ismertem meg őt, s ezzel elárultam uramat ! Heves zokogásban tört ki és keserű szem­rehányásokat tett magának ; kétségbeesése magamat is részvétre indított, s vigasztalóig szóltam hozzá; ismételve biztosítottam őt, hogy hűségében semmiképen sem kétkedem, s rögtön a kikötőbe kü­dtem, ha ott valami­ként a szürke ember nyomára akadhatna. Azonban ugyanazon reggelen több hajó indult volt ki,­­ mind más-más világrész felé. így tűnt el a szürke ember nyomtalanul, mint egy árnyék. (IfolyUU** következik.)

Next