Szegedi Híradó, 1871. január-június (13. évfolyam, 1-78. szám)

1871-03-26 / 37. szám

Megjelent hetenkint 3-szor, szerdán, pénteken és vasárnap reggel. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők : iskola-utca, Vadász-ház, 1-ső emelet. •v—— ! Kiadóhivatal Burger Zsigmond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán■■ Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: Egész évre ... 8 frt. | Félévre . ... 4 frt. : Egész évre ... 7 frt. | Félévre . . 3 frt 50 kr. Évnegyedre ... 2 frt. : Évnegyedre . . . 1 frt 75 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban; Pesten •Neumann B. első magyar hirdetési irodájában, kigyó-utca 6 szám; Bécsben Hausenstein & Vogler (Neuer Markt 11), Oppelik A. (Wollzeile 22) és Mosse Rudolf (Seilerstätte 22) hirdetési ügynököknél; Maria m. Frankfurtban G. L. Daube & Cp. és Mosse Rudolf hirdetési expeditiójában, Lipcsében Eugen Fort, Párisban Havas, Laftite, Bullier & Co. (Place de la Bourse 8), Prágában, Münchenben, Nürinbergben, Strassburgban, Zürichben és Hamburgban Mosse R. hirdetési irodájában. 37-ik szám. Vasárnap, március 26-án. / 1871. Tizenharmadik évfolyam. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ KÖZLÖNY. Hirdetések dija: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr., kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 krajcár. Előfizetési fölhívás a „SZEGEDI HÍRADÓ“ I. évi második évnegyedére. A folyó év első negyede végéhez közeledvén, ez alkalomból bátrak vagyunk lapunkat továbbra is a t. közönség szives pártfogásába ajánlani, s különösen évnegyedes előfizetőinket, kiknek előfizetésük e hó végével lejár, fölkérni, hogy előfizetéseiket idejekorán megnyitni szíveskedjenek. Minden igény kielégítése végett fönntartjuk a két és egy hónapos előfizetést is, amazt 1 frt 40 kr. ezt 70 kr. dij mellett. A többire nézve az előfizetési feltételek lapunk homlokán olvashatók. Az előfizetési pénzek beküldésére ajánljuk a postai utalványok igénybevételét, mint amely legcélszerűbb és legkevesebb (5 kr.) költséggel jár. Pesti levelek a katk. önkormányzatról. ii. Utóbbi levelünkben jeleztük röviden azon pártállást, mely kezdettől fogva észrevehető különbség szerint létezik , miután a főpapság a kárigények áramlatától ragadtatva kényszerült az önkormányzati mozgalom fonalát kezébe venni, s ehhez képest iparkodik mindent középkori kiváltságaiból megmenteni. Valamely intézvénynek tarthatatlanságát mi sem bizonyítja jobban, mint a fűszálhoz is való kapkodás, s az eszközök megválasztásában hánykodó indifferentizmus. Minden eszköz jó, csak célhoz vezessen, s tartják némelyek. S hasonlót tapasztalunk az autonómikus kongreszszus többségének részéről is, mely nem tartja méltóságán alulinak, hogy külön lapot küldet még a „Reform“ olvasói nyakára is, kiknek pedig nincs kedvük holmi aljas piszkolódásokban gyönyörködni. E mocskos lap neve „Katii. Értesítő. “ Tessék jól megjegyezni : „Katii. Értesítő!“. S ez a „Katii. Értesítő“ képviseli a 27-es többség nézeteit, de ahelyett, hogy érveket hozna föl az állítások megcáfolására, a figyelme az „Értesítő“ a lovagiatlan piszkolódáshoz folyamodott. Hallják a 27-es bizottság többségének férfiai, ez oly fegyver, mely az elaljasodott Rómára emlékeztet. S kétszeres bünfil tudandó be , miután e nemtelenség egy szentséges ügy köpenye alatt történik. Miután Bartal György állításait leegyőző érvekkel nem bírták „Értesitsék“ megcáfolni, hozzáfogtak őt csaknem esztelennek declarálni és gyanúsítani az olvasó közönség előtt. Sőt még a fiú nagynevű édesatyjának az „ősz Bartalnak“ sírját sem átallották háborgatni azon tollak, melyek el akarják ámítani a jóhiszemű katholikusokat, hogy ők a kath. vallást védelmezik. Ezen aljas merénylet ellenében Bartal kénytelen volt hirlapilag föllépni, s a szemtelen támadásokat így utasítja vissza: „elmémet zavartnak, agyvelőmet rothadtnak még nem érzem; a cikkíró gyanúsításait megvetem, vádjait az olvasó közönségre bízom; őt pedig arra figyelmeztetem, hogy atyám sírját dicső támadásaiba bevonni, légből kapott confessiókra provocálni ne merészkedjék ; mert a sírok szentségét kell, hogy még az „Értesítő“ is tisztelje; különben biztosítom, hogy ha valahol, e reám nézve kétszerte szent sír előtt nyugton állok; mert tudom, hogy annak nézeteit tolmácsoltam, kit csir eltakar.“ Már most ítélje meg a t. olvasó : oly lap, mely ilyen nyilatkozatra kényszeríti hazánk egyik kath. kitűnőségét, ugyan hogy is képviselhetné tiszta célzatokból a kath. vallás igaz ügyét ? Hisz az ily eljárást még a pogány bölcsek is megvetették. Bizony jól tenné a „Reform“, ha megkímélné olvasóit afféle használni úgy sem tudó piszkolódó laptól, mint a „Kath. Értesítő.“ Mert lássa a „Reform“ mi nem találunk gyönyörűséget a kath. vallás érdekében történő nyelvöltögetésekben. Mi nekünk hitünk és erős meggyőződésünk, hogy az afféle piszkolódásokkal igen sokat ártanak akár papi, akár világi írástudók a kath. vallás érdekeinek. S legnehezebben az esik, hogy úton-útfélen a mi papi fejedelmeink és legkitűnőbb világi főurainknak tulajdonítják az „Értesítő” gorombaságait. A szeretet vallása szent, és nem szorul orgyilkos módra piszkolódó álarcos bérencek tollaira. E zuglapféle „Értesítőt“ eléggé jellemezheti azon körülmény, hogy széles Magyarországon nem akadt jóravaló ember, aki nevét mint szerkesztő alá merte volna írni. Utóvégre is a nyomtatulajdonos,mint felelős kiadó írta alája nevét. S ezt, ha jól megfizetik, senki rész néven nem veheti, hogy fölhasználja a kath. geschäftet. S mindenesetre úgy tekinthető, mint a ponyvairodalom egyik terméke. A múlt héten afelett folyt a vita, hogy a két javaslat közül, melyik fogadtassák el a részletes tárgyalás alapjául. Bartal beszédéről már szólottunk. A többség részéről Haynald kalocsai érsek nyitá meg a szónokok sorát, s tartott oly beszédet, melyet a papi fejedelmek és világi forrástudók rendkívüli tetszéssel fogadtak. A többi között azt is mondá a jezsuiták hő pártolásáról ismert érsek ur: „ha törvényhozásunk innen kitilt engemet, nyugodt szívvel megyek nyájamhoz Kalocsára, nem a fényes érseki lakba — — — nem oda, hanem legutolsó ispánom szerény lakába sat.“ „A ben trovato,“ ez igen jól van előadva, mondaná az olasz. Már hogy ki akarja őt onnan a gyűlésből kitiltani, azt persze az érsek úr nem fejezte ki, csak beszélt, hogy látszassák a legnagyobbat mondani. S a kisebbség részéről a Gibbont fordító Hegyessy Kálmán válaszolt is eme szép phrázisokra , hogy nem kellene az égieket összekeresni, midőn földiekről van szó. Mit gondol Hegyessy Kálmán, hogy lehetne másképen a 100 ezer irtokról való szabad rendelkezés jogát s mindenben a föltétlen hatalmat és engedelmességet az evangélium szellemével összhangzásba hozni?! Szólott még a kisebbség részéről dr. Hatala Péter egyetemi theológiai tanár. Az „Értesítő“ közönségesen „malcontensus papnak“ tekinti e sokat utazott, tanult tapasztalt és még többet gondolkodó férfiút. Szerényebb és önzetlenebb szívvel senki sem ül az autonómiai kongreszszus tagjai között, mint Hatala Péter. Múlt évben , midőn ellenségeinek vakdühe kezébe játszotta a fegyvert, melylyel porba zúzhatta volna őket, — nem használta azt. Barátai őt gyávasággal vádolák. S ő azt mondá: „Én használni és nem ártani akarok. Előttem a vallás érdeke szent. Miután ellenfeleim beismerék tévedéseiket maguk, miért bántani őket?!“ S ezt nevezik „Értesitsék“ „maicontentus papnak?!“ Dr. Hatala Péter beszédében ki meri mondani, hogy „ne vegyük a katholicitás egyedüli mérlegéül a mai szokást, a mai kánonjogot“. S igaza van, mert a kereszténységnek, mint más vallásnak megvan a maga történeti fejlődése. S amint egy szellemdus író helyesen megjegyzé : „a 19. század kereszténysége nem a középkor kereszténysége ; a középkor kereszténysége nem az első zsinatok kereszténysége ; s az első zsinatok kereszténysége nem az apostoloké, és csak az volt jól mondva mindig és az változhatlan, amit maga Krisztus mondott.“ Azért azt állítani, hogy mindig úgy volt, amint jelenleg látunk fájdalommal némely intézményeket az egyházi élet körében, annyi, mint ellentmondani a kereszténység életképességének, melyet az utóbbi kétezred év fölmutat. Hatala Péter ellenében gr. Cziráky János és Apponyi György exelleniiáik léptek ki a síkra. Beszédjükkel a jobboldalon nagy tetszést arattak azért, mert a beszédek szerencsések voltak épen az ő szájukból kifolyhatni. A kisebbséget nem hogy megingatták, sőt inkább megerősiték nézeteikben. A két gróf nem az érveket cáfolá, hanem önválasztotta s úgy látszik előre betanult diák szólamok buborékaiban gyönyörködtek, s nagyon látszott rajtuk, hogy igen szerették volna a kisebbségi javaslat pártolóit is gyönyörködtetni. Az átalános vitát a többség részéről K. Sennyei Pál, a kisebbség részéről Bartal György zára be. Mindkét beszéd díszére vált a szónokoknak. Szavazásra kerülvén a dolog, a részletes vitatkozás alapjául a 27-es bizottság többségének javaslata 96 szavazattal 54 ellenében elfogadtatott. Nevezetes, hogy a kisebbségi javaslat pártolói között csak három papi egyén van: Hatala Péter Babies J. egri kanonok és Steffani. A kisebbség tehát leszavaztatott a főpapság által lehet mondani, mivel a többség túlnyomó része papi fejedelmek és szerzetesfőnökökből állván, az alpapság és világiak csekélyebb számmal képviselvék. Egyébiránt ne essenek kétségbe sem az alpapság, sem a világi hívek a kisebbség leszavaztatása fölött, mert ha figyelemmel kísérjük ezt a mi autonómiai mozgalmunkat, s nem hunyunk szemet a politikai és társadalmi igények további fejlődése előtt, arról győződünk meg, hogy a kisebbség által képviselt nézetek életképesek, s amint haladunk az időben, aszerint érvényesítik azok magukat egyedül a haladás törvényei által támogatva, mint a bibliai mustármag, mely kezdetben kicsiny, később terebélyes fává lön, melynek árnyékában milliók találtak nyugalmat. T. P. Pest márc. 23. 1871. Bármily csendben —mi vajmi ritkasági — folynak is képviselőházunkban a hétfő óta uj stádiumba lépett tanácskozások, s bármily csekély érdeklődést tanúsítsanak is a szőnyegen forgó tárgy iránt úgy a honatyák, mint a kormányférfiak s úgy mindezek, mint a közvéleményt e részben — tapasztaltuk — mindenesetre hiven letükröző sajtó: tagadhatatlan, hogy a tanácskozások alatt levő községrendezésügy egyik legfontosbika s állami életünkbe mélyen bevágó hatásánál fogva egyik legnehezebbike azon kérdéseknek, melyeket megoldani a most ülésező országgyűlésnek jutott feladatul. Nem mi mondjuk, hangoztatták ezt már mind a négy világtörténeti korszak mélyen gondolkodó állambölcsülői, hogy a községi szerkezet képezi alapját az alkotmányos álladalmi életnek, s mert ennek alapját képezi, az állam azon mértékben biztosítja saját lételét, alkotmányának is állandó fennmaradását, amily mértékben koszorúzza Biker egészséges életerős községi szerkezet alapítására irányuló törekvéseit. Ezen, az államtudomány által általán elfogadott angol-helvét községi , ezen nyugvó álladalmi életet, tehát a gyakorlat által fényesen igazolt tant a múlt és jelen század állambölcsészi tekintélyei tovább füzék, s a kutató lángelmék boncoló ereje kifejté a átadá az utókornak azon elveket, melyeknek kalauzolása mellett megteremtheti az egészséges községi életet, biztosíthatja az erre fektetett alkotmányos állami létet. Örömmel nyilatkoztatjuk ki, hogy — mint a kormány által beterjesztett, az osztályok által nem csekély módosítással elfogadott s jelenleg a képviselőház tanácskozásainak alapját képező tvjavaslatból kitetszik — államhajónk kormányosai nem téveszték szem elöl sőt szorgosan szem előtt tárták ez elveket. De még nagyobb megelégedésünkre szolgál az, hogy csak annyiban ragaszkodtak az ezen elvek által kijelölt irányhoz, amennyiben "