Szegedi Híradó, 1871. január-június (13. évfolyam, 1-78. szám)
1871-06-30 / 78. szám
1871. Tizenharmadik évfolyam. Megjelent: hetenkint 3-szor, vasárnap, szerdán és pénteken reggel. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők : iskola-utca, Vadász-ház, 1-ső emelet Kiadóhivatal Burger Zsigmond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők. Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Egész évre ... 8 frt. Félévre .... 4 frt. Évnegyedre ... 2 frt. 78-ik szám. Péntek, junius 30-án. Hirdetések dija: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr., kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért, 30 kr. A „Nyílttériben a négyhasábos petitsm igtatási dija 15 krajcár. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ KÖZLÖNY. Előfizetési föltételek: Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: Egész évre . . . 7 frt. Félévre . . 3 frt 50 kr. Évnegyedre . . . 1 frt 75 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban, Festen -Neumann B. első magyar hirdetési irodájában, kigyó-utca ( szám: Bécsben Hausenstein ,fe Vogler (Neuer Markt 11), Oppelik A. (Wollzeile 22) és Mosse Rudolf (Seilerstätte 22) hirdetési ügynököknél; Majia m. Frankfurtban C. L. Daube & Cp. és Mosse Rudolf hirdetési expeditiójában; Lipcsében Eugen Fort, Párisban Havas, Laflite, Bullier & Co. (Place de la Bourse 8), Prágában, Münchenben, Nürinbergben, Strassburgban, Zürichben és Hamburgban Mosse R. hirdetési irodájában. Előfizetési fölhívás a „SZEGEDI HÍRADÓ“ tizenharmadik évfolyamának 1871. évi második felére. Midőn a folyó félév vége felé lapunkat továbbra is Szeged és vidéke t. közönségének meleg pártolásába ajánlanék , azon bizalommal teszszük ezt, melyet a teljesített kötelesség megnyugtató érzete szül. Öntudatunk azt súgja, hogy azon, városunk helyeztetéséből folyó, nem csekély fontosságú szerepben, mely e lap vezetésében osztályrészünkül jutott, a most lefolyt félév alatt is kielégítettük mindazon várakozásokat, miket a t. közönség lapunkhoz méltányosan köthetett. Amennyire csak szűkre szabott terünk engedé, a közvetlen helyi, megyei és vidéki érdekek fölkarolásán kívül, igyekeztünk olvasóinkat a hazai és birodalmi fontosabb ügyek iránt is állandóan tájékoztatni s a külföld európai érdekei mozgalmait, változatosság- és tanulságban gazdag eseményeit is megismertetni. Nem tévesztjnk el emellett feladatunk azon eminens részét sem, mely a mulatva oktatásban és a közhasznú imeretek terjesztésében áll. Hivatkozunk lapunk jelen félévi folyamára, mely a közönség kezében van , s amelyre magunk is visszatekintve, dicsekedés nélkül hiszszük elmondhatni, hogy mind vezér- és tárcacikkeink , mind egyéb közleményeink tartalma és változatossága tekintetében, a megjelenési számarányt véve, egy vidéki lap sem ért el bennünket. Ez természetesen csak félig a mi érdemünk, félig, vagy nagyobb részben azon t. munkatársainké, kik lapunk köré sorakoztak. E tekintetben örömmel jelezhetjük, hogy munkatársaink derék phalanxa napról-napra gyarapodik, s így bizton ígérhetjük, hogy lapunk, ezután csak jobb lehet, de roszabb nem, mint eddig volt. Még csak azt mondhatjuk, hogy amint az anyagok szaporodnak, a lap mostani terjedelmében sokáig már nem fog megmaradhatni, s egyelőre a megnagyobbítás — melynek még csupán technikai akadályok állanak útjában, rövid időn be fog következni. A szerkesztőség. A fennebbiek kapcsában bátor vagyok fölkérni Szeged város és vidéket, közönséget e lap pártolására, s különösen fél- és évnegyedes előfizetőinket, hogy előfizetéseiket mielőbb megújítani szíveskedjenek. Minden igény kielégítése végett fönntartom a két és egy hónapos előfizetést is, amazt 1 frt 40 kr., ezt 70 kr. díj mellett. A többire nézve az előfizetési feltételek a lap homlokán olvashatók. Az előfizetési pénzek beküldésére ajánlom a postai utalványok igénybevételét, mint amely legcélszerűbb és legkevesebb (5 kr.) költséggel jár. A kiadó. Bécs, junius 27.1871. (K. L.) Múltkori levelemben a „nemzeti“ kérdóst inkább társadalmi, mint politikai oldaláról tüntettem föl ; a Lajtán innen e kérdós kiválóan politikai; mert a nemzetiek, miután nagyrészt a műveltség szempontjából sem valami fényes múltra , sem figyelmet érdemlő jelenre nem hivatkozhatnak, egyelőre , igen kevés kivétellel, tisztán a közjogi térre szorítkoznak, melynek gyökerei a múlt törvényhozásában és történetében csakugyan föltalálhatók. A politikai igazságszolgáltatás természetesen a nemzeti nyelv és irodalom fejlesztésére sem maradhat befolyás nélkül; azért helyeseljük azok eljárását, kik mindenekelőtt a polgári önkormányzat tágabb köréért lépnek a síkra, miután épen ez önkormányzat azon eszköz, melylyel a társadalmi téren is sikeresen lehet működni. — Ellenben nem értjük p. o. Costa úrnak a birodalmi tanácsban tett azon indítványát, hogy állítson föl a kormány Laibachban szlovén egyetemet. Ha ez indítvány már születésekor meg nem bukik, úgy megbukik később szlovén tanárok, szlovén tudósok és szlovén szakkönyvek és mindenekelőtt egy a mai tudomány magaslatával még csak technikailag sem mérkőzhető szlovén irodalmi nyelv hiányában. Azért maradjanak e „történelem-politikai egyéniségek“ egyelőre az államjogi küzdtéren , ahol, úgy látszik, végre győzelem és babér virul számukra. A lengyelek, kik „határozat“-uk elismerése által etekintetben nagy lépést tettek előre, Hohenwarttól a közigazgatás egyes ágaira vonatkozólag is szép reményeket nyertek. A miniszterelnök mindenképen ki akar egyezkedni és nagy buzgalommal karolta föl e tüskés ügyet. A csehek részéről Rieger és Prazak vannak az alkudozásokkal megbízva, kik jelenleg itt időznek és már néhány nap óta hosszasan konferenciáznak a kormánynyal. Az itteni megállapodások mind az ó-, mind a fiatal cseh párt részére kötelezők és csak a konservatív hűbériek beleegyezését tételezik föl. A tárgyalás és tanácskozás vége pedig az lesz, hogy a csehek, a prágai országgyűlésen a némileg módosított deklaratiót alapul elfogadván, követeket fognak küldeni a reichsrathba— a decemberi alkotmány átalakítása végett. Ez átalakítás a teljes béke és egyetértés elérésére mélhatlanul szükséges és talán nem is fog annyi nehézséggel járni, mint azt különösen a németek képzelik , kik persze igyekezni fognak e nehézségeket szaporítani. Pártszervezetük, mely jelenleg határozottabb, mint valaha — ezt most a pénzügyminiszterek mind a külön, mind a közös költségvetés tárgyalása alkalmából nagyon is érzik, míg másrészt épen ezáltal jött létre a német és magyar delegáció közti feszültség — e nehézségek előteremtésére képessé teheti őket; és ha Hohenwart oly bakokat fog lőni, mint múltkor egy kath. kaszinó-küldöttség elfogadásakor, melynek a szabadelvű sajtó ellen emelt panaszára azzal válaszolt, hogy majd ő a sajtót a „kellő korlátok“ közé fogja szorítani , úgy igen nehéz lesz a munkája és belebukhatik. Mert akkor még azon párt is elhagyja, mely itt legújabban alakult és „béke és szabadság“ jelszó alatt a svájci foederátiót veszi mintául Osztrákország újraszervezésére. — Csakugyan ilyesmit akarnak a nemzetiek is. A belbajoktól eltekintve , az osztrákmagyar birodalom az egész világgal, még a pápával is, igen jó lábon áll — mondja Beust. És miért ne hinnék ? Angolország, az ibériai félsziget, a svéd-norvég unió, a porta és a kisebb európai államok csakugyan nem akarnak bennünket bántani . Görögország, melynek fiatal királya a múlt héten itt időzött és igen kedves emlékekkel távozott, szintén jó viszonyt táplál irántunk; Franciaország annyi és oly nagy sebekből vérzik, hogy egyelőre semmiféle támadó politikára még csak nem is gondolhat; Olaszország még ez időszerűit Tirol déli részét legalább nem követeli; a pápa a fejedelem által küldött Hohenlohe gr. jubilaeumi üdvözletével és a pápai követség további fönntartásával, jobb idők reményében, beéri; és ami végre Porosz- és Oroszországot illeti, ezzel nem vagyunk nagyobb fachéban, mint azelőtt, amavval pedig az „őszinte“ barátság köteléke fűz össze, ami Ruméniára sem maradhat visszahatás nélkül. Hiszen Gablenz osztrák tábornok az orosz Mayendorf és a porosz Wrangel oldalán lovagolt a berlini diadalmenet élén és a porosz udvar részéről fényes kitüntetésekben részesült, úgy hogy némely félénk politikus a régi osztrák-porosz-orosz „szent“-szövetség újjászületését és ezzel a reactio fölelevenítését akarta e tényben látni. Mi e „szent“-szövetségtől nem tartunk semmit, hanem félünk a porosz barátságtól: timeo danaos et dona ferentes. Azonban Beust szavain mégsem kételkedünk: most csakugyan békében vagyunk az egész világgal, csak az a kérdés, hogy meddig fog az a „most“ tartani. levélből az erre vonatkozó sorokat egész terjedelmükben ideigtathassam , hadd tudja meg városunk minden lakosa. „A hurok már jobban-jobban szorul azok nyaka körül, kik már huzamosabb idő óta sejtik, miszerint a kir. biztos és a szegedi törvényszék nem hajlandók bárkit is az igazság rovására kímélni, legyen az gazdag, befolyásos, vagy jelentékenyebb egyik tisztviselő. — Mert egyszer valahára véget kell vetni ez állapotnak s látni kell a népnek, hogy a bűn nem maradhat meg büntetlenül még akkor sem, ha azt nem szegény betyár követte el.“ Arany szavak, arany Ígéret ! Üdvözöljük azokat azon reményben, hogy a szavak nem maradnak szavak, az Ígéret nem marad Ígéretesoká, hanem mielőbb tényekké válnak. Több mint egy év óta szárnyalnak a hírek: „a kaputrokosokra is rákerül a sor!“ „elkészült már odabenn az urak lakása is !“ Tehát be velük, akik bűnösek , tehát igenis, hadd lássa a nép, hogy az úri ruhába öltözött gonosztevő sem kerüli el a törvényt és igazságot. Ezt akarjuk mi is, ezt akarja mindenki. Mert elég volt már az ígéretből, a biztatásból, a rémízgetésből. „Egyszer valahára véget kell vetni ez állapotnak !“ Igenis, legyen hát egyszer vége, hadd tisztuljon meg a levegő körülöttünk, és hadd pusztuljon el mielőbb az a bűnfészek, mely lelkünket égeti, s amely otromba kőhalmazával oly rég útjában áll Szeged haladásának. Nem kevésbé megnyugtató jelül kívánjuk venni a szegedi levél azon tudósítását is, hogy „a szegedi bűnhálózat, Rózsa S. és társaira vonatkozó több mint 100 bűntény, a napokban adatott át végleges elítélés végett a kiküldött fenyítő törvényszéknek.“ De......................*) x. Szeged június 28-án. T. szerkesztő úr ! A „P. Napló“ hétfői esti lapjában egy szegedi tudósítás jelent meg a várbeli bűnügyekről, melynek tartalmából biztosan lehet következtetni, hogy a várból íratott. Talán egyrészt ennek lehet tulajdonítani hogy az oly élénk figyelmet keltett maga iránt városunkban; de másrészt talán még inkább tulajdonítható azon feszült várakozásnak, mely negyedfél év óta folyton ébren van nálunk s újabb időben már már türelmetlenségig fokozódott; mert minden szegedi polgárnak alpesi teherként nyomja lelkét azon szégyenfolt, mely „a szegedi bűnügyek“ címén városa nevéhez tapadt. E lapok eleget fölszólaltak ez elnevezés ellen, de hasztalan, rajtunk száradt. És én azt hiszem, nem csalódom, midőn főkép ennek tulajdonítom, hogy mi szegediek azért várjuk másoknál türelmetlenebbül, hogy azon rémdráma, melynek cselekvényszálai 3 és fél év óta szövődnek össze a várban, végre lebonyolíttassanak — az igazság kiszolgáltatásában, a bűnösök elítélésében. Ily helyzetben csakis jótevő hatást gyakorolhatott reánk a „P. N.“ föntemlitett levele, amennyiben az várakozásunk kielégítését közel kilátásba helyezi. Engedje meg, t. szerk. ur , hogy ama A fővárosból. XI. Pest, junius 21. A „saison morte“ beállott. A highlife a tikkasztó hőség, a fullasztó por elől kiköltözködött a fővárosból, s a budai hegyek bájos vidéke és a városliget fasorai mellett levő villák megnépesültek a gazdag emberekkel; míg azok, kik Croesus kincseiről csak álmodoznak, egyébként pedig a különböző munkaágak képviselői, a mostani hirtelen beállott hőségben, a szó valódi értelmében, izzadva keresik napi kenyerüket , mely néha, viszonyítva a munka fárasztó voltához, bizony nagyon is barna. Talán a kenyér ezen barnasága, mely annyira elüt a vagyonosabb osztály hófehér kalácsától s annyira merev ellentétet képez a tőke és munka között, tényezője azon socialistikus munkásmozgalmaknak , melyek a fővárosban is fölüték budrafejeiket s átalános forrongást idéztek elő az ouvriereknél. Mindenesetre figyelembe veendő tény ez, de nagyon csalódnék, ki csupán ennek tulajdonítaná a strykot s az úton-útfélen jelentkező enyém és tied közötti fogalomzavart. Mert mint minden fővárosban, úgy Pesten is roppant tömege van azon fajú embereknek, kik dolgoznak ugyan , de keresményüket meg nem becsülik és rendetlen életet folytatva, az ebből származó súlyos anyagi bajokat nem sajátmulasztásaiknak, hanem a munkabér csekélységének, átaljában pedig azon kényszerhelyzetnek tulajdonítják, mely őket a munka terére szorta. Hozzájuk csatlakozik azután a dologkertelők, a proletárok phalanxa, mely méhében hordva a fönnálló társadalmi *) T. cikkírónk meg fog bocsátani, ha cikkének további részét elhagyjuk. Okainkat magán után szívesen elmondjuk. Az „Ellenőrben megjelent közleményre csakis ott lehet helyén válaszolni, ámbár szükségét ott sem látjuk be, miután a vád semmikép meg nem cáfoltatott. — Ami pedig a közvetlenül reánk vonatkozó dolgokat illeti . . . hagyjuk ezt, ne becsüljük túl helyzetünk erősségét. Majd jön még talán kedvezőbb idő is a tisztázásra. Szerb.