Szegedi Híradó, 1871. január-június (13. évfolyam, 1-78. szám)

1871-06-30 / 78. szám

1871. Tizenharmadik évfolyam. Megjelent: hetenkint 3-szor, vasárnap, szerdán és pénteken reggel. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények külden­dők : iskola-utca, Vadász-ház, 1-ső emelet Kiadóhivatal Burger Zsigm­ond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők. Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Egész évre ... 8 frt.­­ Félévre .... 4 frt. Évnegyedre ... 2 frt. 78-ik szám. Péntek, junius 30-án. Hirdetések dija: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr., két­szerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett ked­vezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért, 30 kr. A „Nyílttériben a négyhasábos petitsm­ igtatási dija 15 krajcár. POLITIKAI ÉS VEGYEST­ART­ALMÚ KÖZLÖNY. Előfizetési föltételek: Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: Egész évre . . . 7 frt.­­ Félévre . . 3 frt 50 kr. Évnegyedre . . . 1 frt 75 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban, Festen -Neumann B. első magyar hirdetési irodájában, kigyó-utca (­ szám: Bécsben Hausenstein ,fe Vogler (Neuer Markt 11), Oppelik A. (Wollzeile 22) és Mosse Rudolf (Seilerstätte 22) hirdetési ügynököknél; Majia m. Frankfurtban C. L. Daube & Cp. és Mosse Rudolf hirdetési expeditiójában; Lipcsében Eugen Fort, Párisban Havas, Laflite, Bullier & Co. (Place de la Bourse 8), Prágában, Münchenben, Nürinbergben, Strassburgban, Zürichben és Hamburgban Mosse R. hirdetési irodájában. Előfizetési fölhívás a „SZEGEDI HÍRADÓ“ tizenharmadik évfolyamának 1871. évi második felére. Midőn a folyó félév vége felé la­punkat továbbra is Szeged és vidéke t. közönségének meleg pártolásába aján­lanék , azon bizalommal teszszü­k ezt, melyet a teljesített kötelesség megnyug­tató érzete szül. Öntudatunk azt súgja, hogy azon, városunk helyeztetéséből fo­lyó, nem csekély fontosságú szerepben, mely e lap vezetésében osztályrészünkül jutott, a most lefolyt félév alatt is ki­elégítettük mindazon várakozásokat, mi­ket a t. közönség lapunkhoz méltányo­san köthetett. Amennyire csak szűkre szabott te­rünk engedé, a közvetlen helyi, megyei és vidéki érdekek fölkarolásán kívül, igyekeztünk olvasóinkat a hazai és bi­rodalmi fontosabb ügyek iránt is állan­dóan tájékoztatni s a külföld európai érdekei mozgalmait, változatosság- és ta­nulságban gazdag eseményeit is megis­mertetni. Nem tévesztjnk el emellett fel­adatunk azon eminens részét sem, mely a mulatva oktatásban és a közhasznú imeretek terjesztésében áll. Hivatkozunk lapunk jelen félévi folyamára, mely a közönség kezében van , s amelyre ma­gunk is visszatekintve, dicsekedés nél­kül hiszszü­k elmondhatni, hogy mind vezér- és tárcacikkeink , mind egyéb közleményeink tartalma és változatos­sága tekintetében, a megjelenési szám­arányt véve, egy vidéki lap sem ért el bennünket. Ez természetesen csak félig a mi érdemünk, félig, vagy nagyobb részben azon t. munkatársainké, kik lapunk köré sorakoztak. E tekintetben örömmel jelezhetjük, hogy munkatársaink derék phalanxa nap­­ról-napra gyarapodik, s így bizton ígér­hetjük, hogy lapunk, ezután csak jobb lehet, de roszabb nem, mint eddig volt. Még csak azt mondhatjuk, hogy amint az anyagok szaporodnak, a lap mostani terjedelmében sokáig már nem fog meg­maradhatni, s egyelőre a megnagyob­­bítás — melynek még csupán techni­kai akadályok állanak útjában, rövid időn be fog következni. A szerkesztőség. A fennebbiek kapcsában bátor vagyok fölkérni Szeged város és vidéke­t, közönséget e lap pártolására, s különösen fél- és évne­­gyedes előfizetőinket, hogy előfizetéseiket mi­előbb megújítani szíveskedjenek. Minden igény kielégítése végett fönntar­tom a két és egy hónapos előfizetést is, amazt 1 frt 40 kr., ezt 70 kr. díj mellett. A többire nézve az előfizetési feltételek a lap homlokán olvashatók. Az előfizetési pénzek beküldésére aján­lom a postai utalványok igénybevételét, mint amely legcélszerűbb és legkevesebb (5 kr.) költséggel jár. A kiadó. Bécs, junius 27.1871. (K. L.) Múltkori levelemben a „nem­zeti“ kérdóst inkább társadalmi, mint po­litikai oldaláról tüntettem föl ; a Lajtán innen e kérdós kiválóan politikai; mert a nemzetiek, miután nagyrészt a művelt­ség szempontjából sem valami fényes múltra , sem figyelmet érdemlő jelenre nem hivatkozhatnak, egyelőre , igen ke­vés kivétellel, tisztán a közjogi térre szo­rítkoznak, melynek gyökerei a múlt tör­vényhozásában és történetében csakugyan föltalálhatók. A politikai igazságszolgál­tatás természetesen a nemzeti nyelv és irodalom fejlesztésére sem maradhat be­folyás nélkül; azért helyeseljük azok el­járását, kik mindenekelőtt a polgári önkormányzat tágabb köréért lépnek a síkra, miután épen ez önkormányzat azon eszköz, melylyel a társadalmi téren is sikeresen lehet működni. — Ellenben nem értjük p. o. Costa úrnak a birodalmi tanácsban tett azon indítványát, hogy ál­lítson föl a kormány Laibachban szlo­vén egyetemet. Ha ez indítvány már születésekor meg nem bukik, úgy meg­bukik később szlovén tanárok, szlovén tudósok és szlovén szakkönyvek és min­denekelőtt egy a mai tudomány magasla­tával még csak technikailag sem mérkőz­hető szlovén irodalmi nyelv hiányában. Azért maradjanak e „történelem-po­litikai egyéniségek“ egyelőre az állam­jogi küzdtéren , ahol, úgy látszik, végre győzelem és babér virul számukra.­­ A lengyelek, kik „határozat“-uk elismerése által etekintetben nagy lépést tettek előre, Hohenwarttól a közigazgatás egyes ágai­ra vonatkozólag is szép reményeket nyer­tek. A miniszterelnök mindenképen ki akar egyezkedni és nagy buzgalommal karolta föl e tüskés ügyet. A csehek ré­széről Rieger és Prazak vannak az al­kudozásokkal megbízva, kik jelenleg itt időznek és már néhány nap óta hossza­san konferenciáznak a kormánynyal. Az itteni megállapodások mind az ó-, mind a fiatal cseh párt részére kötelezők és csak a konservatív hűbériek beleegyezé­sét tételezik föl. A tárgyalás és tanácsko­zás vége pedig az lesz, hogy a csehek, a prágai országgyűlésen a némileg módo­sított deklaratiót alapul elfogadván, kö­veteket fognak küldeni a reichsrathba— a decemberi alkotmány átalakítása vé­gett. Ez átalakítás a teljes béke és egyet­értés elérésére mélhatlanul szükséges és talán nem is fog annyi nehézséggel jár­ni, mint azt különösen a németek képze­lik , kik persze igyekezni fognak e ne­hézségeket szaporítani. Pártszervezetük, mely jelenleg határozottabb, mint valaha — ezt most a pénzügyminiszterek mind a külön, mind a közös költségvetés tár­gyalása alkalmából nagyon is érzik, míg másrészt épen ez­által jött létre a német és magyar delegáció közti feszültség — e nehézségek előteremtésére képessé te­heti őket; és ha Hohenwart oly bakokat fog lőni, mint múltkor egy kath. kaszi­nó-küldöttség elfogadásakor, melynek a szabadelvű sajtó ellen emelt pana­szára azzal válaszolt, hogy majd ő a saj­tót a „kellő korlátok“ közé fogja szorí­tani , úgy igen nehéz lesz a munkája és belebukhatik. Mert akkor még azon párt is elhagyja, mely itt legújabban alakult és „béke és szabadság“ jelszó alatt a svájci foederátiót veszi mintául Osztrák­ország újraszervezésére. — Csakugyan ilyesmit akarnak a nemzetiek is. A belbajoktól eltekintve , az osztrák­magyar birodalom az egész világgal, még a pápával is, igen jó lábon áll — mondja Beust. És miért ne hinnék ? Angolország, az ibériai félsziget, a svéd-norvég unió, a porta és a kisebb európai államok csakugyan nem akarnak bennünket bán­tani . Görögország, melynek fiatal királya a múlt héten itt időzött és igen kedves emlékekkel távozott, szintén jó viszonyt táplál irántunk; Franciaország annyi és oly nagy sebekből vérzik, hogy egyelőre semmiféle támadó politikára még csak nem is gondolhat; Olaszország még ez időszerűit Tirol déli részét legalább nem követeli; a pápa a fejedelem által kül­dött Hohenlohe gr. jubilaeumi üdvözleté­vel és a pápai követség további fönntar­tásával, jobb idők reményében, beéri; és ami végre Porosz- és Oroszországot illeti, ezzel nem vagyunk nagyobb faché­ban, mint azelőtt, amavval pedig az „őszinte“ barátság köteléke fűz össze, ami Rumé­­niára sem maradhat visszahatás nélkül.­­ Hiszen Gablenz osztrák tábornok az orosz Mayendorf és a porosz Wrangel oldalán lovagolt a berlini diadalmenet élén és a porosz udvar részéről fényes kitüntetésekben részesült, úgy hogy né­mely félénk politikus a régi osztrák-po­­rosz-orosz „szent“-szövetség újjászületé­sét és ezzel a reactio fölelevenítését akarta e tényben látni. Mi e „szent“-szö­vetségtől nem tartunk semmit, hanem fé­lünk a porosz barátságtól: timeo danaos et dona ferentes. Azonban Beust szavain még­sem kételkedünk: m­o­s­t csakugyan békében vagyunk az egész világgal, csak az a kérdés, hogy meddig fog az a „most“ tartani. levélből az erre vonatkozó sorokat egész ter­jedelmükben ideigtathassam , hadd tudja meg városunk minden lakosa. „A hurok már jobban-jobban szorul azok nyaka körül, kik már huzamosabb idő óta sejtik, miszerint a kir. biztos és a szegedi törvényszék ne­m hajlandók bárkit is az igazság rovására kímélni, legyen az gazdag, befolyá­sos, vagy jelentékenyebb egyik tisztviselő. — Mert egyszer valahára véget kell vetni ez állapotnak s látni kell a nép­nek, hogy a bűn nem maradhat meg büntet­­lenül még akkor sem, ha azt nem szegény betyár követte el.“ Arany szavak, arany Ígéret ! Üdvözöljük azokat azon reményben, hogy a szavak nem maradnak szavak, az Ígéret nem marad Ígé­ret­e­soká, hanem mielőbb tényekké válnak. Több mint egy év óta szárnyalnak a hí­rek: „a kaputrokosokra is rákerül a sor!“ „elkészült már odabenn az urak lakása is !“ Tehát be velük, akik bűnösek , tehát igenis, hadd lássa a nép, hogy az úri ruhába öltö­zött gonosztevő sem kerüli el a törvényt és igazságot. Ezt akarjuk mi is, ezt akarja min­denki. Mert elég volt már az ígéretből, a biz­tatásból, a rémízgetésből. „Egyszer valahára véget kell vetni ez állapotnak !“ Igenis­, legyen hát egyszer vége, hadd tisztuljon meg a levegő körülöttünk, és hadd pusztuljon el mielőbb az a bűnfészek, mely lelkünket égeti, s amely otromba kő­­halmazával oly rég útjában áll Szeged hala­dásának. Nem kevésbé megnyugtató jelül kívánjuk venni a szegedi levél azon tudósítását is, hogy „a szegedi bűnhálózat, Rózsa S. és társaira vonatkozó több mint 100 bűntény, a napokban adatott át végleges elítélés vé­gett a kiküldött fenyítő törvényszéknek.“ De......................*) x. Szeged június 28-án. T. szerkesztő úr ! A „P. Napló“ hétfői esti lapjában egy szegedi tudósítás jelent meg a várbeli bűn­ügyekről, melynek tartalmából biztosan lehet következtetni, hogy a várból íratott. Talán egyrészt ennek lehet tulajdonítani hogy az oly élénk figyelmet keltett maga iránt városunkban; de másrészt talán még in­kább tulajdonítható azon feszült várakozás­nak, mely negyedfél év óta folyton ébren van nálunk s újabb időben már már türelmetlen­ségig fokozódott; mert minden szegedi pol­gárnak alpesi teherként nyomja lelkét azon szégyenfolt, mely „a szegedi bűnügyek“ címén városa nevéhez tapadt. E lapok eleget fölszólaltak ez elnevezés ellen, de hasztalan, rajtunk száradt. És én azt hiszem, nem csa­lódom, midőn főkép ennek tulajdonítom, hogy mi szegediek azért várjuk másoknál türel­metlenebbül, hogy azon rémdráma, melynek cselekvényszálai 3 és fél év óta szövődnek össze a várban, végre lebonyolíttassanak — az igazság kiszolgáltatásában, a bűnösök el­ítélésében. Ily helyzetben csakis jótevő hatást gya­korolhatott reánk a „P. N.“ föntemlitett le­vele, amennyiben az várakozásunk kielégíté­sét közel kilátásba helyezi. Engedje meg, t. szerk. ur , hogy ama A fővárosból. XI. Pest, junius 21. A „saison morte“ beállott. A highlife a tikkasztó hőség, a fullasztó por elől kiköltöz­ködött a fővárosból, s a budai hegyek bájos vidéke és a városliget fasorai mellett levő villák megnépesültek a gazdag emberekkel; míg azok, kik Croesus kincseiről csak álmo­doznak, egyébként pedig a különböző munka­ágak képviselői, a mostani hirtelen beállott hőségben, a szó valódi értelmében, izzadva keresik napi kenyerüket , mely néha, viszo­nyítva a munka fárasztó voltához, bizony na­gyon is barna. Talán a kenyér ezen barnasága, mely annyira elüt a vagyonosabb osztály hófehér kalácsától s annyira merev ellentétet képez a tőke és munka között, tényezője azon so­­cialistikus munkásmozgalmaknak , melyek a fővárosban is fölüték budrafejeiket s átalá­­nos forrongást idéztek elő az ouvriereknél. Mindenesetre figyelembe veendő tény ez, de nagyon csalódnék, ki csupán ennek tulaj­donítaná a strykot s az úton-útfélen jelent­kező enyém és tied közötti fogalomzavart. Mert mint minden fővárosban, úgy Pes­ten is roppant tömege van azon fajú embe­reknek, kik dolgoznak ugyan , de keresmé­nyüket meg nem becsülik és rendetlen életet folytatva, az ebből származó súlyos anyagi bajokat nem saját­­mulasztásaiknak, hanem a munkabér csekélységének, átaljában pedig azon kényszerhelyzetnek tulajdonítják, mely őket a munka terére szor­ta. Hozzájuk csatlakozik azután a dologkertelők, a proletárok phalanxa, mely méhében hordva a fönnálló társadalmi *) T. cikkírónk meg fog bocsátani, ha cikkének további részét elhagyjuk. Okainkat magán után szí­vesen elmondjuk. Az „Ellenőr­ben megjelent közle­ményre csakis ott lehet helyén válaszolni, ámbár szükségét ott sem látjuk be, miután a vád semmikép meg nem cáfoltatott. — Ami pedig a közvetlenül reánk vonatkozó dolgokat illeti . . . hagyjuk ezt, ne becsüljük túl helyzetünk erősségét. Majd jön még talán kedvezőbb idő is a tisztázásra. Szerb.

Next