Szegedi Híradó, 1871. július-december (13. évfolyam, 79-156. szám)

1871-09-27 / 116. szám

Hegyelen: hetenkint 3-szor, vasárnap, szerdán és pénteken reggel. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények külden­dők • iskola-i­to­a, Vadász-ház,­l­ső emelet, síiatdlóhivatal Burger Zsigmond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Helyben a kiadóhivataltól e­lvitetve: Egész évre. . . 8 frt | Félévre Évnegyedre ... 2 4 frt­frt Egész évre 7 frt. | Félévre 3 frt 50 kr. Évnegyedre 1 frt 75 kr Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban. Pesten­­Neumann B. első magyar hirdetési irodájában,1 kigyó-utca­­i szám. Bécsben Slausenstein & Vogler (Neuer­­Markt 11), Oppelik A. (Wollzeile 22) és Mosse Rudolf (Seilerstätte 22) hirdetési ügynököknél; Majia m. Frankfurtban G. L. Daube & Cp. és Mosse Rudolf hirdetési expeditiójában, Lipcsében Eugen Fort, Parisban Havas, Lattite, Bullier & Co. (Place de la Bourse 8), Prágában, Münchenben, Nürrnbergben, Strassburgban, Zürichben és Hamburgban Mosse R. hirdetési irodájában. 116-ik szám. Szerda, szeptember 27-én. 1871. Ti­zen­harmadik é­v fol­y­am­. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ KÖZLÖNY. Hirdetések dijai: Magánhirdetéseknél a hathasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 6 kr., kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. és minden beigtatás után 30 kr. kincstári illeték fizetendő Hivatalos hirdetések megrendelésénél a hirdetménynye együtt a díj előlegesen megküldendő, és pedig minden hirdetés után a bélyegilleték betudásával, 100 szóig 1 frt és 50 kr. minden további szóért egy kr. fizetendő. A „Nyílttér­iben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 krajcár. Előfizetési fölhívás a „SZEGEDI HÍRADÓ“ tizenharmadik évfolyamának utolsó negyedére. Közeledvén az év utolsó negyede, bizalommal kérjük föl negyedéves elő­fizetőinket előfizetéseik megújítására. Egyszersmind kérjük e lapok minden jó barátját, hogy azt körükben terjesz­teni s ezáltal minket a lassú, de foly­tonos térfoglalásban segíteni szívesked­jenek. Részünkről nem lankadó, de in­kább fokozott buzgalommal fogunk ez­után is az eddigi szellemben haladni, mindig és mindenben csak a közérde­ket tartván szem előtt s hangot adván annak akkor is, ha az egyesek vagy kasztok érdekei­ vagy érzületével ellen­tétben áll. A küszöbön levő új szervezés gyö­keres változást hozand be városunk közviszonyaiba; e változó helyzet előtt különösen is biztosítjuk olvasóinkat a felől, hogy az minket nem fog megvál­toztatni, legfeljebb a modorban, de egyéb­ként leszünk ezután is, amik eddig vol­tunk : független s megvesztegethetlen ellenőre a közügyek kezelésének, kimondója az igazságnak s leleplezője a hibáknak, bárhol és bárki által is kö­vetessenek el azok. A következő évnegyed alapos re­ménynyel kecsegtet bennünket, hogy e lap előnyére tetemes reformokat léptet­hetünk életbe . Szeged város ez egyet­len közlönyét lassanként odaemelhetjük, ahova kedvezőbb viszonyok közt már rég kellett volna emelkednie. Erre nézve azonban most is jó do­­log az anyagi támogatás növekedése ; erre kérjük tehát föl újra is e város és vidéke t. közönségét. A szerkesztőség: Magyarország és az osztrák válság. (K. L.) Midőn Horvátországban a nemzeti párt felütötte fejét és a törvény­­ellenes oppositio zsilipjei megnyíltak, a mi német szomszédaink a káröröm és gúny mérges nyilaival támadtak meg bennünket. Ezen eljárás az ildomosság és a politika szempontjából egyaránt ért­­hetlen volt, mert egyrészt az oly szük­séges jó szomszédság kötelességei, más­részt a német alkotmányos párt saját ér­deke ellen vétett. Az 18­67-diki kiegye­zés a magyar koronának visszaadta ön­állóságát és újra körvonalazta határait; e kiegyezés, melyet a német alkotmá­nyosnál­­ annak idején elfogadott, egy­szersmind a monarchia két fele közt egy oly viszonyt hozott létre, melynek fönn­tartása és respektálása a köztünk és a németek közti jóbarátság egyik fölöl­­tétele. Midőn tehát a németek a hazánkban netalán támadható zavarokon örvendenek, ezzel — ha csakugyan valami értelmet tulajdoníthatunk neki — csak azt mutat­ják, hogy kivívott függetlenségünk fö­lötti mérgüket nem tudják elfojtani, s ebben rejlik az ildomtalanság. A politi­­kátlanság pedig abban fekszik, hogy a nemzeti pártok bujtogatása nem marad­hat visszahatás nélkül a reichsrath em­berei ellen sem, amint az csakugyan nem is maradt. A példátlan cháosz, mely je­lenleg a lajtántúli tartományokban ural­kodik, a nemzetiek lázításában, amely­ben a németek oly buzgón résztvettek, gyökeredzik, úgy, hogy a jelen állapotok méltán nevezhetők a németek bűnhödé­­sének. Távol vagyunk attól, hogy mi visz­­szafizessük a németeknek mindazt, mit ed­dig ellenünk elkövettek s amit elkövetni, tökéletesen meg vagyunk győződve, min­dig készek lesznek jövőben is, valahány­szor annak szerét tehetik. Mi nem örven­dünk, mi nem gúnyolódunk, ámbár a laj­tántúli bonyodalmak mellett mi most százszorosan visszafizethetnék a néme­teknek ellenünk elkövetett vétkeit; mi nem örvendünk azon, hogy az alkotmá­nyosság veszélyben forog; mi nem gú­nyoljuk a decembristákat, hogy tehetet­len jogóvásokat kockáztatnak, vagy hogy a nemzetiek elöl csúfosan megfutamod­nak. Sőt mi nagyon természetesnek is találjuk, hogy legnagyobb szükségükben hozzánk, a kigúnyolt, gyűlölt nemzet­hez folyamodnak segítségért. Mert mi­­bennünk elevenen él a kötött szerződés iránti hűség; mi nem tagadjuk meg a szomszédság iránt reánk rótt kötelmein­ket; mi nem különítjük el érdekeinket a németekéitől, amennyiben azok a kiegye­zés és az alkotmányosság érdekei. Ha tehát, az imént tisztázott szem­pontból kiindulva, nem lehet tulajdonké­pen kifogásunk az ellen, hogy a német alkotmányos­ párt egyes képviselők által érintkezésbe teszi magát a magyar kor­mánynyal és kiválóbb Deák-párti férfiak­kal ; ha még azt is megengedjük, hogy a kiküldött egyéniségek bizonyos eshető­ségekre nézve alkudozásokat indítanak meg, mégis a jelen körülmények közt csak helyeselhetjük, hogy ez érintkezé­sek csupán eszmecserére, az alkudozások csupán az álláspontok kidomborítására szolgáltattak okot, anélkül, hogy vala­­mely gyakorlati eredményt szültek volna. Mert a magyar kormánynak és vezérfér­fiaknak iránya a 67-diki kiegyezés által eltéveszthetlenül ki van jelölve; ez irány­tól a magyar korona érdekeinek meg­sértése nélkül sem jobbra, sem balra egy lépést sem térhet el. A 67-diki kiegyezés alapelvei a dualizmus, a paritás, az alkotmányosság. Amíg ezen elvek meg nem sértetnek, nem áll jogunkban, a lajtántuli dolgok folyamába avatkoznunk. Ha Hohenwart kiegyezési politikája a nemzetiek kielégí­tését és kibékítését a 67-diki kiegyezés rovására akarná kieszközölni, úgy per­cig sem habozhatnánk és a lajtántúli kor­mány oly elszánt ellenségre találna ben­nünk, mely végre őt emelné ki a nye­regből. A miniszterelnök eddigi intézke­dései, nézetünk szerint, a méltányosság alapján nyugosznak , mert a nemzetiek sajátságosságait és viszonyait veszik ki­indulási pontul és óvják a németek ed­digi túlkapásai és hatalmaskodásai ellen. A választási reform, a nemzetiségi tör­vényjavaslat nem is céloz egyebet és a királyi leirat a prágai landtaghoz még nem kockáztatja az alkotmányt és a ki­egyezés egyéb lényeges részeit. Mi tehát egyelőre nem tehetünk egyebet, minthogy figyelemmel kisérjük a lajtántúli mozgalmakat és azon érdek­lődéssel viseltetünk szomszédaink iránt, melyet bennünk a köztünk fönnálló ka­pocs és baráti viszony szükségképen költ. Afelől mindenesetre biztosíthatjuk a németeket, hogy résen állunk, és ha csakugyan oly tények merülnének föl a politikai látkörön , oly tényezők kez­denének szerepelni a politikai aréná­ban, melyek a kiegyezés alapját csak legkevésbé is megingatni képesek len­nének, akkor mi bizonyára ki fogunk lépni a passivitásból a cselekvés terére. Erre — de csakis erre — a németek számíthatnak! Az előfizetési feltételek a lap homlokán olvashatók. Minden igény kielégítése végett fönntar­tom a két és egy hónapos előfizetést is, amazt 1 fit 40 kr., ezt 70 kr. díj mellett. Az előfizetési pénzek beküldésére aján­lom a postai utalványok igény­bevételét, mint amely legcélszerűbb és legkevesebb (5 kr.) költséggel jár. A kiadó. A nemzetközi levélbélyeg. Hogy mily nagy hátrányt okoz az, ha a kereskedőnek egy egyszerű levélért nagy vitelbért kell fizetni, azt fölösleges bőven in­dokolnunk , hiszen a levelező közönséget gyakran a nagy költség tartja vissza a le­velezéstől. Pedig ezen könnyű lenne segí­teni és úgy, hogy nyerne vele nemcsak a közönség, hanem m­aga az állam is; egy­­ideig ugyan deficittel kellene küzdenünk, de később annál több tiszta jövedelmet tudnánk fölmutatni. Példa erre Angolország, hol a penny-portó a negyvenes években behozatott, ott is deficittel kellett küzdenie néhány évig, de vessünk csak most egy pillantást Anglia postájára; arról fogunk meggyőződni, hogy a penny-portó behozatala által a levélforga­­lom oly mérvet öltött, hogy 1870. év végén a bevétel 4.929,475 font sterlinget tett; eb­ből levonva a kezelési költségeket, mégis tisztán maradt 1.495,610 font sterling; ez oly összeg, melyet mi mint tiszta hasznot a postától csak 50 év múlva fogunk fölmu­­tattatni, föltéve, hogy addig rendezett, jó is­koláink és, ami fő, gyors közlekedési esz­közeink lesznek. Továbbá a levél­portot a lehető minimumra le kell szállítani, mert ez­által könnyítve lesz a levelezés is, és végre, amit már előbb kellett volna fölemlítenem, a hivatalnokok mostani, lehető leggyarlóbb fi­zetését, a mai kor viszonyaihoz képest kell megszabni. E tekintetben Poroszország, de kü­lönösen a kis Hamburg, de még a piciny Szerbia is, sokat tettek. Az előbbiekben egy hivatalnoknak 500 tallértól fölfelé van a fi­zetése , mi az agróval kétszer annyit tesz, mint az ausztria-magyarországi postások fi­zetése. Mert — és erre különös súlyt fekte­tek — egy hivatalnoknak minden gondtól menten kell hivatalában dolgoznia, ami pe­dig nálunk lehetetlen. Mert hogy a mai viszonyok között egy 7—900 frt fizetéssel ellátott hivatalnok csa­ládját csak szegényesen is fönntarthassa, lak­bért fizessen, (arra ugyan van külön 100— 150 frt), gyermekeit ruháztassa, neveltethesse, az a mai drágaság mellett nem Pesten, de még vidéken is a lehetetlenségek közé tar­tozik. E bajon csak akkor, lesz segítve, ha az ígért fizetésrendezés életbe lép, ami hogy minél előbb történjék, valóban kívánatos. Hogy kormányunk eddig sem nézte tét­lenül az idegen államok postáinak szervezé­sét, az kitűnik postánk haladásából, kitűnik onnan is, hogy a fizetések némileg javítva lettek , tehát a jóakarat megvan, és hogy a kormány a közönség kényelméről is gondos­kodni fog, kitűnik egy bécsi német lap cik­kéből is, melynek tárgyát a nemzetközi levélbé­lyeg képezi, s amely lényegileg így hangzik : „Hogy a sokféle levélbélyeg használata különösen a postahivatalnokoknak volt terhére, az természetes, és számos postahivatalnok eme gondolatot táplálhatta agyában. Csak én pa­rancsolnék, tudom, hogy a világon csak egyféle levéldíjazás léteznék! De bármily egyszerűnek képzeljük az egynemű levélbélyeg eszméjét, óriási nehéz annak valósítása és valóban egy Bismarck kellett ahhoz, hogy egy posta­ con­­ferencia meghívása alá nevét merje tenni, anélkül, hogy ki ne tegye magát a világ gú­nyának. így példa mily összefüggés vagy méltá­nyosság van abban, ha egy bécsi kereskedő egy 15 latos levelet ad fel Schwechatba és fizet érte 65 krt, míg ellenben ha egy ép oly súlyú levelet Hamburgba vagy Saarbrü­­kenbe küld, sokkal olcsóbba kerül, míg is­mét ha ugyan a levelet Párisba küldi, ő trt 25 krt fizet, ami egy oly kereskedőnek, aki nagy kiterjedésű levelezéssel bír, igen ter­hére esik , és kinn veszi meg utoljára is e nagy portót, a nála vásárló közönségen. Ezek oly differenciák, melyek a rendeltetés távol­ságának különbsége dacára sem állnak semmi arányban a mostani nagy kereskedés jogos követelményeivel, míg ellenben a porta-le­­szállítás a forgalmat nagyobbítva, a mostani jövedelmet is megkétszerezné. A nemzetközi levélbélyeg még az egy­séges „értékjegyet“ is létrehozná, ami, tekintve még más előnyeit is, szintén nagy nyereség lenne. Ezáltal például lehetségessé lenne téve: Szegedről egy bizonyos összeget Párisba vagy Londonba táviratilag utalványozni, melyet azután az ottani posta­pénztárak néhány óra múlva kifizetnek. Ez egységes értékjegy a forgalomban oly változást idézne elő , mely a nemzetközi levélbélyeget nélkülözhetlenné tenné. Ez eszme fölött tanácskozzanak tehát az országok képviselői; meglehet, hogy ez leend ama utász, mely az összes műveit világ er­kölcsi érdekei előtt egyengeti az utat. Ma már mit sem ér az elavult, újat és nagyot kell teremteni, hogy az idő rohamos haladásával egyenlépést tarthassunk.“ Ezekhez kevés mondanivalónk marad. Mindenből a legjobbat válaszszuk ki, és a reformok megkezdett útján bátran haladjunk tova. A siker semmiesetre sem fog kima­radni. Kis­postás. Hazai ügyek. — Országgyűlés. A képviselő­­ház szept. 23-diki ülésén a kérvények elin­tézése után H­e­­­f­y interpellálta az ő fel­­sége személye körüli minisztert, a Gamperl Alajos névváltoztatásánál történt díjelengedés tárgyában. — Henszlmann az ország címerének kiigazítása végett kiküldött bizott­ részéről bemutatja a kiigazított Országcímert s egyúttal törvényjavaslatot nyújt be „az ország címeréről“, mely az osztályokhoz uta­­sittatik. Ezután a ház napirendre, az állam­kölcsön tárgyalására tér. Széll K. elő­adó után, aki kifejté a kölcsön szükségét, elszámlálván az illető vasúti s egyéb épít­kezéseket — a baloldal részéről Péchy Ta­más, Horn, Jókai, Tisza K. stb. erősen meg­támadják a kölcsön fölvétele iránti törvény-

Next