Szegedi Híradó, 1872. január-június (14. évfolyam, 1-78. szám)
1872-01-03 / 1. szám
pesebb. De a tömegek miatt szertelen lassú fejlődésű, és magasztos eszmének igaz, s azért óvatos hivei, bajnokai közé annyi éretlenség, annyi vak rajongás, oly sok alakoskodó részakarat keveredett, annak jelvénye alatt annyiszor és úgy folytak és folynak a romboló harcok, hogy az egy időre hiteltvesztette jön, s maguknak a legállhatatosabb bajnokoknak még nagyobb mérsékletre, még nagyobb óvatosságra kell magukat kényszerítve érezniök, nehogy többet ártsanak, mintsem használnának a szent ügynek. Az elvont eszmények embereit minden időben el szokta ragadni a türelmetlenség, melylyel nem győzik bevárni az idő teljességét, hanem erőszakolni akarják azt, mintha nem lehetne bízni az utódokban is , mintha nekik kellene be is végezni a kezdetieket. Mennyivel fokozottabb e türelmetlenség, miden legtöbben az eszmék álarca alatt a személyes érdekek gyalázatos harcát vívják, saját bőrükért, pillanatnyi jóllétért küzdenek, válogatás nélkül az eszközökben. És most Európa a legnagyobbszerű s legtanulságosabb feladatok kifejlődésének van hivatva szemtanúja, megfigyelője lenni. — Németországban, hogy mire képes a korlátlan öszpontosított hatalom ; Franciaországban , hogy mit tehet a demokrácia. Amott a hatalomtól, mely föntartja a rendet, várjuk, hogy mennyi szabadságot mer adni a nemzetnek ; emitt a nagy nemzettől várjuk, hogy miként tudja a rendet föntartani a szabadsággal. Ez igazán az elvek harca, melyet két nagy állam vív többé nem a csatamezőn, hanem saját tűzhelyeiknél, a törvényhozás, az igazságszolgáltatás, a kormányzás termeiben, a tanintézetekben, a gyárakban és műhelyekben , a gazdálkodás és vállalatok terén. Bizonyos az , hogy a gazdagság és a rendszer folytonossága a németek részén, de az eszme a franciákén van ; és bizonyos az is, hogy hibázni emberi dolog lévén, a hatalom hibái tönkreteszik a rendszert, lehetetlenné teszik az elvet, amelynek az képviselője és eszköze, míg a szabadság bajnokainak hibái elejthetik magukat az eszközöket, fölfüggeszthetik egy időre magát a szabadságot , de nem buktathatják meg az eszmét. De legközelebb bizonyos az , hogy a túlnyomó német hatalom ma képes Európában föntartani a rendet és békét , míg a francia szabadság talán magát nem lesz képes rendben tartani, Európát pedig végzetes anarchiába döntené. Ezekhez képest, a magamféle apróságok nem lévén avatva a diplomatia titkaiba, nem tudhatom ugyan , de hiszem , hogy a már sok szint mutatott porosz kormány jelen politikájának békés természetében bízni lehet. Nem kevésbé hiszem, hogy az osztrák-magyar állam felé fordult porosz barátság ez idő szerint őszinte, de csak addig és annyiban, ameddig és amennyiben ez is erőt, életrevalóságot tud kifejteni. És innen ered annak jelentősége, hogy gr. Andrássy Gyula, a magyar miniszterelnök közös külügyminiszterségre hivatott. Ez eseményben magának a gróf személyiségének része közvetve van; ez eseménynél fötényező , az osztrák kormányválságokkal szemben, a Deák-párt többsége által már két országgyűlési idényen keresztül következetesen és zavartalanul föntartott magyar parlamentáris kormányzat és rend, valamint a katonai világot meglepett, mintegy a földből előteremtett magyar honvédség. És ime, az osztrák-magyar birodalom súlypontja tényleg is, alakilag is Magyarországon van, hol a dynasciának megbízható, szervezett erőre lehet mutatnia és támaszkodnia, melyet a többi hatalmak számításaikba foglalni kénytelenek. Tehát még egyszer és mindig politikai ráviteles érettségünk és jó katonái voltunk emelt föl bennünket. Ám legyünk büszkék e tulajdonságainkra, ám neveljük, tökéletesítsük ezekben magunkat, de ne feledjük , hogy a hadképesség többé nem egyszersmind életképesség is; hogy a hadsereg és politikai szervezettség megvédhet ugyan, de még nem tart, sőt kimerít és tönkretesz azon belreformok nélkül, melyek alkalmatosak közművelődésünket és anyagi vagyonosodásunkat biztosan és időveszteség nélkül előmozdítani. És itt nem csupán, sőt kevésbé azokra a reformokra célozok, melyek a törvényhozás útján s a kormány által behozandók, hanem a társadalmi reformokra , melyeket a polgároknak kell önmagukon, családi, egyesületi és községi, magán- és nyilvános életükön kezdeni és keresztülvinni. Minthogy pedig a baloldal még mindig a meddő tagadás, a vak ellenzés terén áll makacsul, s még ama belreformok útjában is tervszerűleg akadályoskodik : a Deákpártnak ma inkább, mint bármikor, hazafiai kötelessége utolsó izig összeszedni magát s egyetértéssel minden egyoldalú ellenzést meghiúsítani, különben kockán forog a már kiküzdött eredmény is. — És e hivatásának annyival inkább teljes bizodalommal és tiszta jóhiszeműséggel tehet a Deák-párt eleget, mert a Habsburgház érdeke, ha soha nem lett volna is azonos a magyar nemzet érdekével, ma ilyen ; s gróf Andrássy Gyulával a külügyek élén teljes megnyugvásban élhet afelől , hogy belső fejlődésünk nem a külpolitikának előre kijelölt áldozata. És e nagyszerű, e lelket emelő munkában mi részt vesz Csongrád megye ? Annyit, amennyit Szeged városa egymagában cselekszik. Im, egy város, amely fölébredt és munkához lát; — és im egy megye , amely ágyát veti vagy épen sírját ássa! Mellékesen legyen fölemlítve, a házkormány melletti nyilvános és kézzelfogható tüntetés György herceg irányában épen nem roszul ütött ki. A hessendarmstadti ág őse később eszélyes , takarékos államháztartás s családiasan takarékos államkormányzás által tüntette ki magát. Napjainkban újra sürgősebben kívánják, mint előbb, a fejedelmi tekintélynek, a kormány, törvényhozó testület, szóval minden élő hatalom tekintélyének elismerését. Ez nem jelenthet mást, minthogy követelik az önakaratnak ösztönszerv vagy szándékos meghajlását ezen hatalmak előtt , a közjó érdekében. A néptömegben a tekintély iránti tisztelet szelleme csak úgy honosul meg, ha az élő nemzedék a család teljes tekintélyét ismét átérezte. A nyilvános hatalmak iránt látszólagosan visszanyert tekintély mindaddig gyökeretlen régi növény leend, míg a házi erkölcsökben a házkormány tekintélyét vissza nem állítjuk. A polgárosult Európában nem állhat fönn többé tisztán tekintélyi és kegyeleti viszonyon alapult államkormány, de igenis apauri családkormány. Vajha ezen utóbbi mielőbb meghonosulhatna hazánkban is, mielőtt Európát újabb válság fenyegetné ! Azonban a nép csak a családban sajátíthatja el a tekintély és kegyelet szellemét, a családban tanulhatja meg csak , hogyan járhat karöltve a szabadság és fegyelem, miként kell magát az egyesnek föláldoznia egy magasabb erkölcsi személyiségért , a családért. És az államéletben, habár egészen más eszmén alapult is , mint a család, bizonyára áldással fogják ezen tanoda gyümölcseit aratni. De hogyan lehetne a házkormányhoz szükséges tekintély legmélyebb alapját megvetni a családban ? — kérdi talán némely figyelmes olvasó. Nem másként, mint a gyermek nevelésében. íme, a nőknek legmagasztosb feladata államéletünkben! Ezelőtt a gyermekeket otthon, a családban nevelék. A XVI-dik században az első gyermekkorban még a fejedelmi gyermekek is az anya által ápoltattak , neveltettek. s Hogy ez alatt mi történik Hód-Mező- Vásárhelyen, az lesz tárgya e leveleknek. H. M.-Vásárhely, 1871. dec. 27. Garzó Imre: Hazai ügyek. — Az igazságügyminiszter körlevele. Bittó István ig. miniszter egy terjedelmes és emelkedett szellemű körlevelet intézett az első folyamodásu kir. tervszékek elnökeihez, melyből lapunk terjedelméhez képest közöljük annak kiválóbb részeit szószerint, a többit pedig kivonatosan: „A bírósági szervezet inkább mint minden más törvény vagy intézmény, azzá válik, amivé azt, törvény alkalmazására hivatott személyek teszik; áldásos a hazára és annak polgáraira, biztosítéka az alkotmánynak, a köz- és magánjogoknak, a békének, a rendnek és a személynek, ha a bíró magasztos föladatát fölfogva, mint a, állam élő lelkiismerete, páncélozva minden jogtalan befolyás ellen, minden esetben a törvényt emeli érvényre; átok a hazán és annak polgárain, ha, mitől isten óvjon, az elvetemült bíróság akár a hatalmasok kívánságára, akár a sokaság ephemer zajára, meghamisítja a törvény igéjét! Az 1869: IV. törvénycikk megadta mindazon biztosítékokat, melyeket egy bölcs, előrelátó és szabadelvű törvényhozás megadhat arra nézve, hogy a biró minden irányban független, egyedül a törvénynek legyen alárendeltje, s hogy a törvénynek ne csak közege , hanem áthatott lelkes bajnoka, oltalmazója és tántoríthatlan kit kifejezője legyen; amit azonban a törvény nem adhatott meg, azt a tisztes bírói kar hivatásérzetétől várja a haza; várja, hogy bíráiban az erény és a tudomány a buzgalommal egyesülve, e hármas forrásból terjedjenek szét a jognak és szabadságnak áldásai; várja, hogy egy fenkölt szellemű, tudós és erényes magistrate, lelkiismeretes éberséggel őrködjék a jog bástyáin ; várja, hogy az önkény és erőszak, a szenvedély és a kapzsiság, az egymás ellen harcoló érdekek, a kérlelhetlen bíró által megfékeztessenek és visszaszoríttassanak a törvény korlátai közé; várja, hogy a társadalomnak a törvényben, valamint a tonnásó intézményekben, és a joggyakorlatban kifejezett akarata legyen azon erős határvonal, mely mindenkit egyaránt szabályoz s mindenkinek egyaránt kijelöli jogterületét. E nagy feladat megoldását annyival inkább bizalommal elvárhatni, mert egyrészről a kormány-hatalommal szemben — erről főfeladata lesz a kormánynak gondoskodni — soha válságos helyzet meredekére nem szoritatik a biró; de másrészt kell, hogy a rendbontó féktelenség se válhassék a birói hatalom szövetségeségévé, hogy annak fényét bemocskolja A jó bíróság által megmérhetcsük a fölserdült fiút véve a fejedelemet, hogy a nevelő segítségével folytassa a megkezdett munkát, így volt ez minden társadalmi osztálynál. Napjainkban ellenben , előkelő modor szerint, a gyermekeket lehető korán ki kell a családkörből bocsátani, vagy legalább úgynevezett házi tanító kezei közé adni. — A mentség az, hogy a mi hivatási keresetmódunk oly bonyolulttá vált, miszerint még az anya sem foglalkozhatik gyermekei nevelésével. Ez azonban csak azt bizonyítaná, hogy a soktevésben és vagyonhajhászatban tönkreteszszük magunkat , nem pedig azt , hogy gyermekeink házi nevelésétől menekülnünk kell. A jelen statisztikai és fináncpolitikai korszakban a munkát csak a belőle származó anyagi szerzemény szerint mérik. Ez alapjában hibás eljárás. A házias gyermeknevelés oly munka, mely által semmit sem szerzünk — legfölebb isten és gyermekeink áldását, és mégis e munkának kellene a legfőbbnek lennie minden szülőnél, mert ezen alap hiánya miatt válik meddővé legnagyobb részben a köznevelésre kiadott pénzösszeg is. Észak-Amerikában, hol a családi élet csaknem tönkre van téve a pénzkereset miatti hajtóvadászatban, alig létezik házi nevelés is. A nők , kik ott átalánvéve a háztartás vezetését hivatásukon alatt állónak tartják, annál kevésbé foglalkozhatnak s emészthetik magukat saját nyers sarjaik fegyelmezésével; az apáknak meg épen nincs erre idejük. Az amerikai szabadsághoz tartozik továbbá, a gyermeket lehetőleg kénye kedvére hagyni. A családi tekintély szigorú gyakorlata ókori , jobbágysági visszaemlékezésnek tekintetnék. Hanem aztán ily szabadalmak mellett a nagyvárosi amerikai utcaifjuság durvaságban , gonoszságban ritkítja is párját a föld kerekségén. A népiskolák virágzásra nem juthatnak, mert hiányzik az előtanoda, a házi fegyelem; mert átalánvéve valamely nép az összes nevelési intézmények iránt csak akkor lelkesül s lesz iránta áldozatian hasznok háramlanak az államra; mert ha a törvényszegés nem talál menedéket, a merénylet s a közszellem megtisztulásával egy erkölcsös társadalom alapkövei tétetnek le. A bírónak a tudomány és erény által a közbecsülést kell kivívnia, mert épen ebben gyökerezik hivatásának erkölcsi hatása. E becsülés azonban nem áll a pillanatnyi népszerűség, a közönség tetszésének múló nyilvánulásában, s nem szerezhető meg a gyöngeségek, a tévedések vagy bűnösök legyezgetése által: a becsülés, melyet a biró megszerezni és féltékenyen megőrizni törerekedjék, a népnek tapasztalásból származó azon meggyőződésben áll, hogy az, amit a bíró magasztos hivatása gyakorlatában, mint a haza törvényét kihirdet, az soha sem tartalmazza a bíró rokon- vagy ellenszenvét, egyéni véleményét vagy akaratát, hanem legyen az minden részében, a haza meghamisulan törvényeinek jól értett és helyesen alkalmazott rendelete, vagy pedig a törvény alapelvének helyesen leszármaztatott valódi folyománya. A becsülés ezen neme legfőbb és legdrágább kincse a bírónak, melyre nélkülözhetlen szüksége van a bírói intézménynek, mely becsülés azonban egyedül a munka és önzéstelenség, a tudomány és az erény kizárólagos jutalmai legyenek meggyőződve, hogy ezen méltó jutalmat soha sem tagadja meg a felvilágosodott közszellem az erény, a tudomány és szorgalom egyesülésétől. Magyarországnak nagy nevű biráit, kik az emlékezet hálás dicskörében tündökölnek , válaszszák példányképül az új birák, azokat pedig, kik most élnek, vezérökül, hogy működésükkel kárpótolják az áldozatot, mit a törvényhozás a biróválasztás jogáról, ezen ősi jogokról való lemondás által hozott. Igaz, hogy törvényeink, intézményeink még sok kívánnivalót, sok reformot hagynak fönn, de e hiányok pótlása s mielőbbi teljes kiegészítése a kormány tevékenységének főtárgyát képezi ; e hiányok pótlásáig azonban azon tudat ad nyugtát a kormánynak, hogy a jó bíróság pótolhatja e hiányt a törvényeinkben foglalt alapelvek helyes alkalmazása által, míg ellenkezőleg a legjobb törvény sem teg biztosíték rész bíróság mellett a jog meghamisítása ellen. Törvényeink hiányossága mindazonáltal nem jelenti azoknak, vagy a kötelező szabályoknak teljes hiányát, s nem jelenti, hogy a szabály helyett a bíró eszméje, akaratai válhatnék ítéletté. Amely percben ez utóbbi csempésztetnék be a törvénykezésbe: azonnal megszűnnék uralkodni az elv, a bíró törvényhozóvá emelné magát, s a hatalom jogkörének fölforgatásával bizonytalanná, értéktelenné válnék a jog ! Épen e téren a törvény elemzése, magyarázata, kifejtése és alkalmazása körül tartsák szem előtt az új bíróságok tagjai, a régen megállapított elvek és tételek tekintélyét, a helyes gyakorlatnak nagybecsű kész, ha az atyák a házi nevelés gyakorlása mellett annak jelentőségét maguk átérezték. Parker Tódor, egy elsőrendű északamerikai író, egyik szellemdús értekezésében, hazája nevelési állapotának árnyoldalait nagy elmeéllel fejtegeti, hanem végre azon követeléssel áll elő , hogy a nevelés és oktatás minden emberre nézve lehetőleg egyenlő és széles alapú legyen , hogy a leendő munkás ugyanazon nevelésben részesüljön, mint a leendő tudós, stb. Ez azonban igazi amerikai észjárás. Ki a társadalmat sejtetni akarja, ne azon kezdje, hogy a birtokot egyenlítse ki, hanem a nevelést. A nevelés alapszínezetét a családban nyeri, mely a társadalmi csoportok szerint változó. A munkás egészen máskép fogja nevelni gyermekét, mint a tudós. Azért még koránsem fog a házi nevelés ily társadalmi különbözősége által kasztrendszer létrejöni. Mert ha a munkás fiában hatalmas jellem és tehetség rejlik , át fog az törni a családi korlátokon, s fölküzdi magát képzettsége által a legmagasb társadalmi fokra. A nevelés tehát épen ellenkezőleg — miként Parker kívánja — legyen a legjobb minden társadalmi kör számára, de nem azonos mindegyikre. Mérv- és irányadók ebben a családi állapotok, egyes társadalmi csoportok házai. Vajha közösen elismernék a család és családi nevelés fontosságát polgári társadalmunknak nemcsak fönnállhatása, hanem megifjulása tekintetéből is! A divatba jövő „szeretetházak“ egyebek mellett tényleges bizonyítékok arra , hogy a családi fegyelem jelentőségét a nevelésben ismét figyelembe kezdik venni. Nemcsak árva gyermekek, hanem egyátalán családtól szakadt gyermekek , a sövény mellé tett elhagyatottak is családi kört fognak ott találni. Ott fognak először keresztény családi erkölcsökben, a család szeretetteljes fegyelmében, és aztán más hasznos ismeretekben képeztetni; először a cellád tárul föl előttük, s csak aztán a nagy világ. Magasztos egy gondolat rejlik ebben! A nők államéletünkben. .. Iparkodtunk kimutatni , mily egészen más a család eszméje , mint az államé, amennyiben a család a tagjai között levő szeretetteljes tekintély és kegyelet öntudatán alapul, az állam pedig a jogöntudaton ; továbbá fejtegettük, hogy a család benső életét az erkölcsök és szokások kormányozzák, az államéletet pedig a törvények. Ezzel közelebb jutottunk kitűzött tárgyunkhoz. A házikormány és államkormány alapjaiban különböző két tárgy. És mindemellett is a házikormány fölbomlása menthetlenül magával ragadja az államkormányt is. Mint vélekedtek e tárgyban három évszázad előtt, legyen szabad egy példával fölvilágosítnunk. Midőn Fülöp, a hesseni tartománygróf, egy alkalommal György nevű fiát a tanodából magához hivatá, és ez fölpiperézve , uj, szűk , fényes csizmában és finom , magas nemez-kalappal jelent meg, a fejedelem saját kezeivel lehasitá fia lábairól a csizmát és saját nagy csizmáiból hozatván egy párt lábaira , fejére pedig durva kalapot tevén, visszabocsátó tanítójához, az utcai gyermekek nem kis mulatságára. Manapság igen tapintatlannak tartanák, ha valamely fejedelem atyai hatalmát a nylvánosság szeme láttára gyakorolná, s ha trónörökösét — még ABC-és legénysége dacára is — családi hibája miatt utcai gúnytárgygyá tenné. Három évszázaddal előbb azonban Fülöp ezen eljárása egészen ildomos volt. Megmutatta ezzel, hogy ő erélyes házkormányt tart, s így hasonló erélyes államkormányt is vártak tőle. így volt ez az új a pauri (patriarchalis) fejedelmi kormány virágkorszakában. Az alkotmányos államjogban egy fejezet sincs a házkormányról, de van a társadalmi kormányzatban. Székhalmi M.