Szegedi Híradó, 1872. január-június (14. évfolyam, 1-78. szám)
1872-01-05 / 2. szám
1872. Tizennegyedik évfolyam. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTÁL MTI KÖZLÖNY. hetenkint 3-szor, vasárnap, szerdán és pénteken reggel. | Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Egész évre . . . 8 frt. | Félévre . . . 4 frt Szerkesztőségi kollsi, hová a lap szellemi részét illető közlemények külden-: dők: iskola-utca, Vadász-ház , 1-ső emelet. Hirdetések Évnegyedre faőfizetési föltételek: Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: Egész évre . . . 7 frt. | Félévre . . 3 frt 50 kr Évnegyedre . . . 1 frt 75 kr. 2 frt. - kigyó-utca p,ÖiSm ."tcsSten.Emn !'' vJjÜTlJeS"Va^uToléal 2-ik szám. Péntek, január 5-én. Hirdetések fijai: 1.Magánhirdetéseknél a hathasábos petitsor egyszeri hirdetetésnél 11 kr., kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. és minden beigtatás után 30 kr. kincstári illeték fizetendő. Hivatalos hirdetések megrendelésénél a hirdetménynyel együtt a díj előlegesen megküldendő, és pedig minden hirdetés után a bélyegilleték betudásával, 100 szóig 1 frt és 50 kr., minden további szóért egy kr. fizetendő A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 krajcár. Előfizetési fölhívás „SZEGEDI HÍRADÓ“ tizennegyedik évfolyamára. A „Szeg. Híradó“ négy-öt év óta mindig több-több erővel s fokozottabb reménynyel lépett át az új évekbe, de talán soha oly kedvező auspiciumok közt, mint most, midőn az 1872-ik évvel 14-ik évfolyamába lépett. Azoknak, kik a helyi viszonyokat ismerik, nem szükséges ez állításunk magyarázatát adnunk. A múlt évnegyedre kilátásba helyezett reform lapunk közül nem jöhetett létre, s így csak az eddigi állapotban léptünk át az újévbe, de be kell következnie nemsokára, amint az új törvényszék és járásbíróságok működésbe jővén, az anyagok előreláthatólag megszaporodni fognak; e szaporodás egyrészről, másrészről a közönség pártolása fogják meghatározni a lap szellemi terének növekedését is, vagy a lap szaporításában, vagy alakja nagyobbításában. Miután a lap szerkesztőség-katársai maradnak, alig szükséges valamit mondanunk. Magától értetődik, hogy programmunk, törekvésünk a régi marad : az országos politikában a Deák párt elvei lesznek ezentúl is irányadók, fő figyelmünket pedig ezentúl is városunk, s amennyire terünk engedi, vidéke szellemi s anyagi érdekeinek szentelendjük. Az uj köztörvényhatóság már az újévtől szervezve lesz s ez lényeges változást hozand be közviszonyainkba; de amint ez évnegyed elején kijelentettük, az minket nem fog megváltoztatni, legfeljebb a modorban; s ezúttal ismételjük, amit akkor mondtunk, hogy ezután is leszünk, amik eddig voltunk: független s megvesztegethetlen e 11 ez ére a közügyek kezelésének , kimondói az igazságnak s leleplezői a hibáknak, bárhol s bárki által is követtessenek el azok. „Most kétszeresen őrködjék, árgusszemekkel, igazságos tollal és kíméletlenül, mint eddig !“ így ír nekünk egy jó barátunk. És mi igy fogunk tenni: jóakarattal figyelmezni mindenekelőtt, s kímélet nélkül megróni, ha amaz nem használ, de mindig igazságosan, mindig a közérdeket tartva szem előtt, bármennyire ütközzék is az egyesek vagy csoportok érdekeibe. Ez eljárás már sok ellenséget szerzett nekünk, de még több igazi barátot és támogatót. Ez mutatja leginkább, hogy irányunk helyes és a közjónak felel meg. Ebből merítünk továbbra is erőt és bátorságot a küzdelemre. Ajánljuk lapunkat elvtársaink s mindazok pártfogásába, kik e nagy város közügyei iránt érdekkel viseltetnek. Szeged, 1871. dec. 14. A szerkesztőség. Az előfizetési föltételek a lap homlokán olvashatók. Minden igény kielégítése végett fönntartom a két és egy hónapos előfizetést is, am azt 1 frt 40 kr., ezt 70 kr. dij mellett. Az előfizetési pénzek beküldésére ajánlom a postai utalványok igénybevételét, mint amely legcélszerűbb és legkevesebb (5 kr.) költséggel jár. A kiadó, Szeged város köztörvényhatósági bizottságának tisztújító közgyűlése (január 4-én 1872.) A nagyfontosságú eseményt, mely Szeged városára nézve a mai nap lefolyt tisztújításban rejlik, a rendelkezésünkre álló idő rövidsége miatt ezáltal kellőleg nem méltányolhatván , midőn ezt a legközelebbi jövőnek tartjuk fönn, ezúttal csak röviden és tárgyilagosan írjuk le e fontos aktus folyamatát , s csupán jelezni kívánjuk még azon példás rendet, mely a tisztújitást elejétől végig jellemezte s amely dicsőségére válik Szeged város bizottságának. A csaknem teljes számú közgyűlést Dáni Ferenc főispán e méltósága 9 óra után meg nyitván, — Kolb Antal helyi polgármester szép beszédben hálás köszönetet mond Szeged város közönségének a volt hatóság iránt tanúsított bizalomért és azon támogatásért melyben azt csaknem öt éven át”Az.....lm-Yt kijelenti részéről, hogy polgártársait • ‘ örök emlékül fogja keblében megbvlik^-og^önv’én, áT várót‘,pfé6S^ér'ueS‘ a titkos levéltár kulcsát átadja a főispánnak, s végül magát és volt tiszttársait a bizottság jó emlékébe és kegyeibe ajánlja. (Éljenzés.) Magyar J. néhány szóval köszönetet fejez ki a lemondott tisztikarnak, mit a gyűlés éljenzéssel fogad. Elnöklő főispán arra kéri föl a lemondott tisztikart, hogy az ügyek átvételéig helyén maradni szíveskedjék. Ezután a tisztújítás folyamára, ügyészül Babarczy József, jegyzőül Mészáros Gy. urakat kinevezvén, lelkes szavakban ecseteli a nagyfontosságu feladatot, mely a bizottságra vár. Vannak — úgymond — nemzeteknek ép úgy, mint városok és egyesek életében pillanatok, melyek föladatának szerencsés megoldásától függ azok jövő boldogsága. Ilyen a jelen pillanat, melyben a bizottság kezébe Szeged város sorsa bévre van letéve. Komolyan figyelmezteti a bizottmányt annak megfontolására, hogy a jelen választás a város polgárainak áldását vagy átkát vonhatja maga után , s azért erős hite szerint azt várja tőle, hogy jelen elhatározásaiban tisztán a város érdeke, annak jóléte s boldogsága lesz az irányadó. Végül örömmel jelenti, hogy ha volt is némi eltérés a bizottság tagjai közt néhány nap előtt, az szerencsésen elmúlt, minek folytán azon városunkban első és egyetlen eset állt elő, hogy a város első tisztviselői állására, a polgármesteri díszes állásra nincs több egy jelöltnél és ez: Pálfy Ferenc. (Hosszas, zajos éljenzés !) Elnök: Szerencsésnek érzi magát, hogy a bizottságnak ez osztatlan tetszésnyilatkozatához képest Pálfy Ferencet Szeged város polgármesterének kijelentheti, (Éljenzés) és fölkér három b. tagot, hogy a megválasztható közgyűlésbe meghívják. Ez a küldöttekkel pár perc múlva meg is jelent a teremben , mikor a viharos éljenzések ismét megújultak s őt egész az elnöki székig kisérték. Itt a főispán meleg szavakban fejeze ki üdvözletét, tudtára adván, hogy e percben Szeged város polgármesterévé egyhangúlag , fölkiáltással megválasztatott. Szerencsét , erőt és kitartást kíván neki e díszes pályához és szerencsét kíván e városnak is, mely ily közbecsülésben álló, tiszta jellemű férfiút nyert meg fejéül. Ez egyhangú választással — úgymond — a bizottság erkölcsi felelősséget vállalt, hogy öt diszes, de nem könnyű állásában támogatni fogja. Kéri a megválasztottra és munkájára isten áldását. Ezzel átadá az uj polgármesternek a város pecsétjét s a levéltár kulcsát. A megválasztott rövid, de meleg szavakban megköszönvén a személye iránt nyilvánult eme nagybecsű bizalmat, kijelenti, hogy ez ösztönül fog neki szolgálni arra, hogy a gondjaira bízott közügyeket hiven tisztán és lelkiismeretesen kezelje. A főispán fölhívására ezután leteszi az esküt, mit a gyűlés ismétéit dörgő éljenzése fejez be. Elnök jelenti ezután , hogy az árvaszéki elnökség és helyi polgármesterséggel egybekötöt főjegyzői állásra szintén csak egy jelölt van: Mészáros György. (Viharos, szűnni nem akaró éljenzés.) Elnök kijelenti, hogy főjegyzővé egyhangulag mészáros György választatott, mit ismét lelkes éljenzés kisér. A megválasztottat a főispán meleg szavakban üdvözli, kiemelvén annak érdemeit, mire ez szerénységét jellemző beszédben mondott köszönetet. Ígérvén, hogy legszentebb törekvése leend a nyert bizalomnak továbbra is megfelelni s imádott hazája s szülővárosa lóéteért tehetsége szerint munkálni, s nyugodt csak akkor lesz , ha elmondhatja majd magáról saját lelkiismerete előtt, hogy kötelességét híven teljesítette...uu1»*“eskat, elnök jelenti, hogy a főkapitányi tisztségre a kijelölő bizottság által Wagner Károly és Tascher József urak jalultanak ki. A gyűlés 20 tagja Bravagao* i.i ■ *.—l_ , az megejtetik, melynek eredményeként kihirdettetett, miszerint Taschler J. nyert 128, Wagner K. 86 szavazatot; minélfogva elnöklő főispán ul Taschler József urat Szeged város szótöbbséggel megválasztott főkapitányának jelenti ki. A megválasztott megjelenvén , a főispán által üdvözöltetett , ki is hathatós szavakban köté lelkére hivatala nagy fontosságát, melynek vitelében a buzgalom mellé különösen az erélyt ajánlá. Taschler úr erre hosszabb beszédet tartott , melyben jövendő működésének egész tervezetét tárta föl, a közgyűlés tetszésnyilatkozatai mellett; ezután éljenzés köztetéve az esküt. Következett a tanács megválasztása. A három első helyre közfölkiáltással és lelkes éljenzések közt megválasztottak : Wagner Károly, Veszelinovits Bazil, Szluha Ágoston. A 4-ik helyre Szabados János, Olajos F. és Dobos Istv. urak jelöltettek ki, s itt 20 tag kivonatára névszerinti szavazás történt, melynek eredménye jön, hogy Olajos 58, Dobos 55, Szabados 110 szavazatot nyert, s így csaknem általános többséggel 4-ik tanácsnoknak : Szabados János választatott meg. A megválasztottak mindannyian rövid szavakban megköszönték a bizalmat s az esküt azonnal letették. Főügyész lett közfölkiáltással: Mólnár Márton. Árvaszéki ülnök, Harsányi Pál és Viday K. ellenében nagy szótöbbséggel : Pálmay János. Az esküt ezek is azonnal letették. Ezzel a gyűlés 12 óra után fölfüggesztetvén, d. u./2 3 órakor folytattatok. A választás ezután már gőzerővel ment s alig egypár állomásra történt szavazás. Álügyész lett nagy szótöbbséggel: Müler János, alkapitány (közfölkiáltással) : Dobos István ügyvéd ; I. aljegyző: Reizner János ügyvéd; II. aljegyző: Endrényi Antal ügyv. Építészmérnök: Bainviké József; I. mérnök: Nováky György; II. mérnök: Magyar János; Edemester: Pillich Imre. Főorvos: Dr. Eröskövy Antal. Kórházi főorvos: Dr. Singer Mátyás nagy lelkesültség mellett; kórházi alorvos: Gróf István. Belvárosi kér. orvos: Eröskövi Ignác; felsőv. kér. orvos: Dr. Aigner Károly; rókusi kér. orvos: Vadász József; alsóv. kér. orvos : dr. Endrényi István. Közgyám : Gerle Antal; gyámtári ellenőr : Kelemen Kálmán. Al .kamarás: Priváry Pál — mindannyian fölkiáltással. Állatorvos lett szótöbbséggel: Kis Lajos. Az esküt mindannyian letették. A főispán által kineveztettek: t. főmérnökké: Wachsmann Ferenc és Szojka Gusztáv; t. aljegyzővé: Novák József, levéltárnokká: Koncz Antal. Ezzel a közgyűlés, az elnöklő főispán rövid beszéde után, melyben áldást kért a bizottság művére, s miután a főispánnak Magyar J. indítványára lelkes éljenzés mellett köszönet szavaztatott , föloszlott, s a bizottság tömegesen vonult a belv. templomba hálaadó isteni tiszteletre. A hátralevő segéd- és kezelőszemélyzet megválasztása jövő kedden vagy szerdán fog történni. A jezsuiták nevelése. A napokban hire járt, hogy a m. kir. közoktatási minisztérium a jezsuitákat is fölszólította az elengedhetetlen tanárvizsgálat letételére. Rendezett tanügygyel biró államban, milyen Németország, a vizsgálat nélkülözhetlen kellék. Azért ha való a hir, csak üdvözöljük a miniszter urat s minden szabad néni úgy gondolkodnak. Szerintük minek tennének a jezsuiták vizslatot , minek vetnék alá magukat talán ellenséges indulati kormány faggatásának , mikor az ország legműveltebb családai százankint jelennek meg a kalocsai convictus és gymnasium ajtajánál, hogy gyermekeiknek befogadtatást eszközöljenek ki , s helyiség-hiány miatt tömegesen utasittatnak el. Hisz az ország e nyilvános tanuságtétele többet ér akármely tanárvizsgálatnál, többet a legkitűnőbb tanítás-képesitő bizonyítványnál! Annyi bizonyos, hogy Kalocsán évenkint fényes ünnepélyek tartatnak, melyeken a kitűnő viseletű és jelesen tanult ifjak az érsek kezéből ezüst és arany érmekkel diszitetnek fel , hogy az év végén kiadott értesitvények tömérdek jeles s kitűnő érdemjegygyel vannak tele s a másutt csak gyönge eredményt, felmutató ifjú, ki csak, mint mondani szokták, „átuszsza az iskolát“, náluk jeles bizonyitványnyal örvendezteti meg a költséget nem kimélő szülőket. De azt kérdezhetné valaki, nem nagyobb-e az eljárás füstje, mint tüze? Véleményünk szerint sok itt a füst. Mi először is nem találjuk náluk az igazi tudomány szellemét. Az iskolában mit sem szabad tanítani, mi a rend traditióival s az egyház ferdén magyarázott philosophiájával ellenkezik. Komoly, tudományos elmélkedés és kutatás fölöslegesnek, sőt veszélyesnek tartatik, a tanítás egész lényegét a recitálás- és „bemagolásba“ helyezik. A tanárnak disputájáéi, vitatkozási ügyességre kell szert tennie, magasztalni a régibb tudósokat, szidni az újabbakat, vagy legalább minden dicséret nélkül említeni s ami jót állítanak, erről megmutatni, hogy ettől vagy attól a jezsuitától vették. E minden gondolkodás nélküli betanulás , mely nálunk is 1848-ig dívott Ausztria által, kivált Ferenc király alatt, nagyon sürgettetett, egy másik hibával párosul, melyet a tanárok gyakori változása okoz. A gymnasiumi tanárkodás csak néhány évig tart, s a „pater“ más téren alkalmaztatik. Ez szülte a hazai és a classical nyelvek elhanyagolását. E nyelvtanításról mondotta Mariana jezsuita a 17-ik században. A jezsuiták magukra vállalták az ifjúságot a humaniórákra tanítani. De csak két, három évig tanárkodnak s többnyire olyanok, kik maguk sem értik a humaniorákat s kedvük sincs azt megtanulni. Tanítványaik tehát csak solocismusokat s barbarismusokat tanulnak tőlök, melyektől később el sem szokhatnak. Hogy Spanyolországban oly nagy barbárság ural-