Szegedi Híradó, 1872. január-június (14. évfolyam, 1-78. szám)
1872-02-14 / 19. szám
1872. Tizennegyedik évfolyam ■ POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ KÖZLÖNY, ezenkint 3-szor, vasárnap, szerdán és pénteken reggel. Nxí'dí ‹“«'/;í‹‹Ké‘író iutki, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők : iskola-utca , Vadász-Mt , 1-ső emelet. Előfizetési Szegeden házhozhordással és vidékre postán: ( Egész évre . . . 8 frt. Félévre . . . 4 frt. Évnegyedre ... 2 frt. tüadélli miat Burger Zsigmond könyvnyomdájában, előfizetési pénzek küldendők. föltételek: Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: Félévre . Egész évre ... 7 frt. Évnegyedre 3 frt 50 kr. 1 frt 75 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban; Pesten ,Neumann B. első magyar hirdetési irodájában, kigyó-utcad szám, Bécsben Slausenstein & Vogler (Neuer Markt II), Oppelik A. (Wollzeile 22) és Mouse Rudolf (Seilerstätte 22) hirdetési ügynököknél; Maria m. Frankfurtban G. L. Daube & Cp. és Mosse Rudolf hová az hirdetés, expeditiójában; Lipcsében Eugen Fort, Parisban Havas, Laflite, Bullier & Cp. (Place de la Bourse 8) _________Stzugaban, Münchenben, Nürmbergben, Strassburgban, Zürichben és Hamburgban Mosse 11. hirdetési irodájában 19-ik szám. Szerda, február 14-én. Elirilclésck ilijsii: Magánhirdetéseknél a hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 11 kr., kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. és minden beigtatás után 30 kr kincstári illeték fizetendő. Hivatalos hirdetések megrendelésénél a hirdetménynyel együtt a díj előlegesen megküldendő, és pedig minden hirdetés után a bélyegilleték betudásával, 100 szóilért és 50 kr., minden további szóért egy kr. fizetendő A „Nyisttér“-ben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 krajcár. Bécs, febr. 11. 1872. A lengyel rezolució — hogy egy egészen uj tárgygyal kezdjem levelemet—végre az alkotmányos bizottmány sub-comitéjának tárgyalásain túlesett és e hét vége felé kerül az alkotmányos bizottmány, onnan pedig — de ki tudja mikor? — a birodalmi tanács elé. Eszerint az albizottmány munkálata még két bírálaton és talán számos módosításon fog keresztülmenni; mindezek után pedig az lesz a főkérdés , ha várjon a lengyelek elfogadják-e aztán e sokféle tárgyalásból mindenesetre megváltozott alakban kikerült határozatukat? A kormány — úgy látszik — hisz a mostani alkudozások sikerében , különben nem állította volna be a költségvetésbe a lengyel miniszter fizetését, ki még csak kinevezendő, miután Grocholski lemondása óta lengyel miniszter tulajdonképen nem létezik. Azon esetben azonban, ha a célzott kiegyezés ismét füstbe megy, a sembergi tartománygyűlés föloszlatása és egyenes választások eszközlése van kilátásban. Ami ez utóbbiakat illeti, azok már a decemberi alkotmány értelmében is keresztülvihetők ; a kényszerválasztási törvényjavaslat, mely múlt pénteken terjesztetett a ház elé és csupán egyetlen cikkelyből áll, leginkább a reichsrathi és landtagi strike-ot akarja megakadályozni vagy megbénítani. Lényege ugyanis abban öszpontosul, hogy az egyenes választások mindannyiszor eszközlendők, valahányszor a reichsrathi, vagy tartománygyűlési követek visszalépnek, vagy mandátumukat nem teljesítik, azaz, ha akármiféle okból vagy nem jelennek meg a tárgyalásokra, vagy pedig, hogy nyomást, gyakoroljanak , az ülésszak folyama alatt kilépnek, amint ezt különösen a lengyelek már több ízben gyakorolták. A törvényjavaslat elfogadása nem szenved kétséget , azonban világos, hogy alkalmazása nem fog mindenütt a kívánt célhoz vezethetni, mivel az egyenes választás útján is megint csak oly egyén nyerheti meg a szótöbbséget, mely elvileg a mostani alkotmány ellensége, mint ezt a csehországi egyenes választások mutatják. A kormány különben jó reményeket táplál. Auersperg legalább egy gráci küldöttséget avval bíztatott, hogy a viszályok mind ki fognak egyenlíttetni és az alkotmány egész Osztrákországban tartós gyökeret fog verni, ha a kormánynak sikerül magát csak egy évig is föntartani. Nem tudom, vakmerőnek ítéljem-e e frázist, vagy szerénynek ; van benne valami mindkettőből. A fejedelem maga, ki múlt héten Tyrol fővárosában volt, hol a klerikálisok az ünnepélyes fogadtatás költségeihez nem akartak járulni, a mostani kormányt támogatja és néhány alkotmányhű csehországi nagybirtokos kitüntetése által újra bebizonyította, hogy a Hohenwall-nerával teljesen szakított. Eszerint a minisztérium egyévi téteire némi biztossággal számíthat, csak váltsa be aztán ígéretét és halhatatlan érdemeket szerezhet magának. Még mindig nem vagyok tisztában a fölött, vájjon ez a mostani bécsi kormány csakugyan szabadelvű e vagy nem ? Bajos is eligazodni, mikor oly ellentétes szellemet tanúsítanak egyes intézkedései, így például az olmützi érsek pörbefogatását rendelte el, ki szent haragjában a polgári házasságok bejegyzéseit saját 1-k ezűleg törülte ki az anyakönyvből; ezt a jog, alkotmány és szabadelvűség szempontjából csak helyeselni lehet. De ha ismét meggondolom, hogy az ellenzéki sajtót mily durva fegyverekkel támadja meg, úgy ítéletem megint csak ingadozik. — A német delegált esküdtszék csakugyan megvalósult és a „Polilik” — egy különben igen szennyes prágai közlöny —, melynek még a példányonkénti áruitatása is betiltatott, lesz az első lap, melynek sajtópere a német jury elé kerül. A cseh szerkesztők pedig kijelentették , hogy önként nem állanak a német esküdtszék elé, csak a tettleges erőszak viheti őket oda ; lesz tehát elítélés in contumaciam. Az itteni lapok közül csupán a „Deutsche Zeitung“ , mely mellesleg legyen mondva, a magyarfalás ösvényére kezd lépni, csak aztán bele ne törjék a foga — tiltakozott a német esküdtszék ellen. Bezzeg lenne általános forradalom, ha az ellenkező történnék. Pedig ez nem épen lehetetlen ; jöjjön csak megint egy foederalista kormány és fogadok, hogy már puszta gonoszság vagy visszatorlásból is egy cseh vagy szlovén esküdtszék elé fogja citáltatni a német redaktőröket. Vagy csakugyan azt hiszik az urak , hogy ez már váltig így fog tartani ? — Kívánatos, hogy ne csalódjanak, kívánatos, hogy a mostani kormány csakugyan több legyen, mint egy új kísérlet áldozata, azonban Ausztria még mindig nem szűnt meg a valószínűtlenségek országa lenni és mindenesetre üdvösebb lenne, igazságos, pártatlan mértékkel mérni. A tervezett „szláv kongreszszus“ alig fog létrejöni; a szerbek először tudni akarják, hogy a cseh testvérek tulajdonképen mi célból akarnak Belgrádba zarándokolni — e város lenne t. i. a gyűlés helye—, míg a horvátok, kik meghívást kaptak , annyira el vannak foglalva a „kiegyezés“-sel , hogy másra nincs is idejük és igy szépen megköszönték a figyelmet. Már most a csehek magukra vannak hagyatva és egyedül harcolnak — mint a vén Palacky írja Pagodin orosz tudósnak — a keleti és nyugati barbárság áramlata ellen, melynek legyőzése azonban az ismert szláv szívósság mellett igen természetes. Már fölemlítettem, hogy a szlávok csupán magukat tartják jelenleg valódi kultúrnépnek; íme Palacky, a cseh történész, „a szláv história apja“, nyíltan kimondja, hogy keleten (ezek mi magyarok lennénk) és nyugaton (ezek az angolok, németek és franciák lennének) barbárok laknak. A régi görögöknél nagy tiszteletben volt a jóslattemplom e fölirata : „Ismerd tenmagadat“ , hanem hát azok is talán barbárok voltak. II. 1. Böngészetek. A Kecskeméty Aurél által szerkesztett „Magyar Politika 1 című lapot mutatványszáma óta, melyben oly csúf levelet közlött Szegedről, nem volt szerencsénk látni; azóta csak hírből tudjuk itt Szegeden , hogy létezik, s igy azt sem tudnánk , miként vélekedik az országos fontosságúvá dagadt Ráday - ügy felől, ha szeretetreméltó aradi kollegánk, az „Alföld“, nem gondoskodott volna e hiány pótlásáról azzal, hogy szombati számában a nevezett „Kecskeméty-politikának“ ez ügyben hozott cikkét egész terjedelmében közli, a bevezető pár sorában igyekezvén e nagyfontosságú nyilatkozat iránt olvasói figyelmét felkelteni, amiből mindjárt gyaníthattuk, hogy itt szép dolgok fognak következni. És nem csalódtunk, mert mindjárt az első pont így hangzik: „A szegedi királyi biztos lemondása fairét a lapok igen különböző commentárokkal kisérik. Egyhangú az a vélemény , hogy a királyi biztos működése a magyar alföldre nézve valóságos jótétemény volt. Ráday gróf működéséről ócsárlólag csak a latrok és azon néhány magasabb rendű bűnbinkosai nyilatkozhatnak , kiket a grófnak biztosan nyomozó keze a bűmnhálózatnak szövevényében a világ ámulására fölfedezett, vagy akik szabadságukat és tételüket a királyi biztosi hatalomnak úgyis csak rövid időre tervezett föntartása által veszélyezettnek látják.“ A többit elengedjük , elég belőle kóstolóul ennyi, amiből kitűnik azon francia közmondás igazsága, hogy: les extremes se touchent, a szélsőségek találkoznak. Íme, a legszélsőbb baloldali „Gyorsposta“ és a legszélsőbb kormánypárti „Magyar Politika“ hogy találkoznak egy közös terrénumon, közös őrjöngésben. A szélbali sajtó részéről eddigelé nem igen hallottunk mást, mint dühös rugdalózást, éktelen zajt és szitkozódást kormány és Deák-párt ellen. Most azonban egyszer — ki hinné! — mást is hallunk , olyant , ami sehogysem illik a szélbali hírlapíróinak féktelenkedő természetéhez — panaszt. Halljuk. A panaszt a „Magyar Újság“ teszi, a „Gyorsposta“ pedig, mint nagyon közelről érdekelt fél , viszhangozza azt. A panasz tárgya Tóvölgyi Titusz regénye, az „Ezüst vitéz“, mely ugyan már több hónap előtt jelent meg, de a „M. U.“ csak most évelődik azon ilyeténképen : „E regényt olvasva, bátran elmondhatjuk róla, hogy a maga nemében épen úgy díszére válik a magyar , mint válnék bármely irodalomnak is , és ha francia nyelven iratik, azóta már egyik nevezetes regénye az európai irodalomnak, így azonban még csak Magyarországban sem sokat tudnak felőle, mert 1 szor a politikai kérdések foglalnak el boldogot, boldogtalant; 2-szor pedig, mert írója szétebalt. — És beszéljünk bármit, elvitázhatlan valóság marad , hogy a mai napság a pártoskodás nemcsak a társadalmi élet minden rétegébe, de a szépirodalom körébe is át van vive, s nincs rá példa, hogy a baloldali iró művét a jobboldali sajtó fölkarolná, s talán viszont, íme e regény. Ez be volt küldve minden lapnak , és szól , róla várjon csak egy kukkot; igen, mert lehetlen volna egészben elítélni, s mert azt nem tehetik, inkább agyonhallgatják. Valóban siralmas sors ma nálunk, tehetségnek lenni.“ Lám, hogy tud a szélbali elme is mély igazságnak hódolni s a pártoskodás rákfenéje miatt keserűen panaszkodni, ha egyik embere issza a levét. Mert, fájdalom, a „M. U.“ tökéletesen igazat mond, panasza nagyon alapos. De hát kérdjük egész tisztelettel: ki az oka, hogy a 67-ben megindult szomorú párkemény szó, de szelidebb névvel nem illethetjük e botorságot, mely minden a dologban avatott önérzetes embert undorra tölt el. Izent igaz , egyhangú a vélemény , hogy a királyi biztos működése a magyar alföldre nézve valóságos jótétemény volt, ami a közbiztonság helyreállítását illeti; ebben érdemét mi is elismertük mindig, elismerjük most is; de emellett bátrak voltunk rámutatni a hibákra is, miket láttunk, tapasztaltunk s amiknek orvoslását a közérdekben kívántuk. De velünk együtt itt a tűz körül száz meg száz ember így gondolkozik és nyilatkozik ; ezek tehát velünk együtt, mindannyian, ha nem is egyenesen a latrok és magasabbrendű boncinkosok , de legalább azok sorába tartoznak, akik szabadságukat és létüket féltik a kir. biztos hatalmától! ? No de azért elmerjük mondani, hogy jellem és recenet dolgában mind nagyon bátran megállhatunk ám a „M. P.“ szerkesztője mellett, akik épen ezért merészkedünk nemcsak dicsérni, hanem ócsárolni is, midőn annak szükségét látjuk; ellenben a latrok és fáncinkosok hangja nem igen hallatszik ki a várból , valamint ha még kivül vannak ilyenek, azok is alighanem üdvösebbnek tartják a hallgatást. De hátha mi megfordítanánk a tételt és azt mondanánk , hogy akik régibb és újabb törvényeink s az új bíróhatóságok lábbal tapodásával és az alkotmányos szabadság ignorálásával azt kívánják , hogy a kir. biztosság rendkívüli hatalmával, az egyéni szabadság, élet és vagyon korlátlan uraként tovább is, ki tudja meddig, fönnmaradjon, hogy épp azok olyanok, akik várnak vagy félnek tőle, vagy bármi módon, de közelebbről érdekelve vannak általa. Nem helyesebb logikai következtetés volna ez? Az „Alföld“-től egyébiránt nem kívánják, hogy e sorainkról tudomást vegyen. Azoskodás mai napig sem hagyott alább ? Kik szították a tüzet annyira, hogy annak égető parazsa behatott az irodalomba, be a társaséletbe, sőt a családok szentélyébe is , megrontva minden egészséges elemet ? S kik azok, akik még most is szítják, jobban mint valaha? nem gondolva meg, hogy a pártvillongás örökös táplálása végre elgyöngít- L éti idegzetünket, kimentheti életerőnket, melyet komolyabb eshetőségekre testvéri szeretettel ápolnunk, szilárdítanunk kellene! Önök azok, kiket most az érdek egy pillanatra kijózanítva, panaszkodnak a sajnos eredmény fölött. És a frenetikus dühöngök egyik telivér példánya és az „Ezüst vitéz“ írója, aki csak akasztófával simogatja közelebb is azon férfiakat, akik nekünk tiszteletünk és kegyeletünk tárgyai; aki napszámra szid bennünket, kicsinytől nagyig , egyenként és összesen igazi napszámos durvasággal; aki megtette még azt is, hogy egy a politikával nem is foglalkozó s ép oly becsületes, mint szerény és szorgalmas irótársátok nélkül, s a legdurvább kíméletlenséggel bántalmazott. Hogyan várhasson ez részvétet és pártolást irodalmi művei iránt, midőn már neve említésére roszul leszünk, mintha hideg kígyó érintene ! Addig, mig nem tanulunk a történelem keserű leckéiből — amik pedig az „Ezüst vitéz“-ben is vannak — mig kölcsönös szeretet helyett egymásra agyarkodunk s egymást marjuk, addig bizony többé-kevésbé kárba vesz minden igazi tehetség. Ahogy most vagyunk, kölcsönösen nem vesszük be a panaszt, s az író műve lesz. — makulalura ! Hazai ügyek. — A Deákpárt febr. 9- iki értekezletén a bankkérdés volt szőnyegen. A pénzügyminiszter előterjesztést tett, melyben nézeteit kifejtvén, országgyűlési határozatot indítványoz, miáltal a kormány e kérdésben leendő intézkedésekre meghatalmazást nyerne, hogy vagy a bankkal egyezkedjék, vagy eshetőleg más megoldást találjon. Gr. Lónyai kijelenté, hogy teljesen osztja a pénzügyminiszter nézetét, utána téve egyszersmind azt is, hogy általában az, mit, a kabinet egy tagja mond, az egész, minisztérium nyilatkozatának tekintendő. És ezt annál szükségesebbnek tartja hangsúlyozni, mert most már a sajtóban is oly hírek terjedtek el, melyek a kabinet keblében folyt súrlódásokról szólnak. Felkéri a jelenlevő pénzügyminisztert, nyilatkozzék, volt e elejétől fogva valami súrlódás a minisztériumban. — Mire Kerkápoly pénzügyminiszter kijelenté, hogy nem s e hírek alaptalanok. — Deák Ferenc nézete szerint vagy a miniszternek kell formuláznia azt, mit szándékozik tenni, vagy válaszszon a párt egy bizottságot, mely a teendőkre nézve javaslatot terjeszszen elő. — Bizottság kiküldése határoztatván el, annak tagjaivá választottak : Csengery , Falk , Wahrmann, Zsedenyi, Trefort, Zichy Nándor gróf, Prileszky, Pulszky, Wodiauer Béla, Gorove. Ezután Lónyay gr. miniszterelnök bejelenti azon törvényjavaslatot, mely szerint az országgyűlés tartama 3-ról 5 évre emeltetik. A párt a javaslatot helyesléssel fogadta. Deák Ferenc végül a kérvényi bizottság jelentését közölte, Pest város kérvényére vonatkozólag, mely szerint az igazságügyi miniszter fölhivatik, hogy Pest telekkönyvezésére vonatkozólag törvényjavaslatot terjeszszen elő. Helybeli újdonságok. A követválasztási mozgalmak máris megindultak városunkban, mégpedig először is a baloldal részéről, melynek vezetői múlt vasárnap délutánra hívták össze az első értekezletet a polgári társalgókörbe, mely alkalommal megkezdték a szervezkekedést. Mint halljuk, pártelnöknek ugyanez