Szegedi Híradó, 1872. január-június (14. évfolyam, 1-78. szám)
1872-06-30 / 78. szám
idojjjelen: Hetenkint 3-szor, vasárnap, szerdán ás pénteken reggel. iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők: iskola-utca, Vadász-ház, 1-ső emelet. EiliulTVIiitudit Burger Zsigmond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők._________ IHOfi/Húsi föltételek: Szegeden házhozhordással is vidékre postán: Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: Egész évre . . . 8 frt. | Félévre ... 4 frt. Egész évre . . . 7 frt. | Félévre . . 3 frt 50 kr. Évnegyedre ...2 frt. | Évnegyedre . . . 1 frt 75 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban; Festen 'Neumann B. első magyar hirdetési irodájában, kigyó-utcai szám, Bécsben Ktausenstein & Vogler (Neuer Markt 11), Oppelik A. (Wallzeile 22) és Mosse Studolf (Seilerstätte 22) hirdetési ügynököknél; Maria m. Frankfurtban G. L. Staube & Co. és Mosse Utudolf hirdetési expeditiójában, Lipcsében Fugen Fort, Párisban Havas, Larlite, Bullier & Co. 1 Place de la Bourse 8), Prágában, Münchenben, Nürinbergben, Strassburgban, Zürichben és Hamburgban Mosse B. hirdetési irodájában 1872. Tizen negyedik év fölé mi. 78-ik szám. Vasárnap, június 30-án. POLITIKAI ÉS VERTESTARTALMÚ KÖZLÖNY. Hirdetések dijai: Hágánhirdetéseknél a hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 11 kr., kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr és minden beigtatás után 30 kr. kincstári illeték fizetendő. Hivatalos hirdetések megrendelésénél a hirdetménynyelegyütt a díj előlegesen megküldendő, és pedig mindenhirdetés után a bélyegilleték betudásával, 100 szótól 1 frt és 50 kr., minden további szóért egy kr. fizetendő A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 krajcár. a ,SZEGEDI HIRADO-ra Fél- és negyedéves előfizetőinket bátrak vagyunk figyelmeztetni az e hó végével lejárandó előfizetéseik szíves megújítására. Egyszersmind fölhívjuk mindazokat , kik lapunk irányát osztják s Szegeden egy tekintélyes , a város és vidékeit hathatósan előmozdutni képes közlönyt óhajtanak leirni, hogy lapunkat anyagilag is támogatni s azt körükben terjeszteni szíveskedjenek. Az előfizetési föltételek lapunk homlokán olvashatók. Az előfiz. pénzek beküldésére ajánljuk a posta-utalványokat. A kiadóhivatal. A horvát pártok fúziója. (K. L.) A magyar állam szekere végre-valahára a rendes kerékvágásba zökken. A Deákpárt hódításai a közjogi kérdést, mely minden nagyobb mérvű reformot, hol nem gátolhatott meg, legalább fölartóztatott, elteszik láb alól, úgy hogy a jövő országgyűlés — mint hinni szeretjük — meg fogja érlelni mindazon reményeket, melyeket a múltkorihoz kötöttünk. E hódítások erkölcsi hatása országszerte már most is érezhető ; a nép lassanként magához kezd térni, a hályog lehull szemeiről. Lehull nem azon értelemben, mint azt Kossuth előre hirdette és szeretné, hanem az igazságos ügy, a józan politika, a béke és rend , a szerves haladás javára. Az ámítások elvesztették erejüket; a közember is belátja már, hogy az utópiák nem léteznek és megveti a lehetetlen ígéreteket. Az illúziók ködképe szétfoszlik, győz a tények vaskövetkezetessége. Győz Horvátországban is. Előttünk legalább kétséget nem szenvedő dolog, hogy a magyarországi választások eddigi eredménye ha nem is döntő, de mindenesetre nagy befolyást gyakorolt a horvát pártok megegyezésére. A Deákpárt tetemes megerősbödése és különösen a szláv érzelmű követjelöltek bukása oly világos nyelven beszélnek, hogy azt a horvát nemzetiek is megértik. Megértik és ahol tartják magukat, számolnak a tényekkel, megtérnek és nem folytatják többé „a cserebogár politikájáét. Íme az úgynevett fúzió létrejött ; unionisták és nemzetiek kibékültek egymással. Nem tudjuk ugyan még, hogy mily áron, mert az alkudozásokat eddigelé homály fedi, de a kibékülésnek egyik fontos következménye mindenesetre az lesz , hogy a zágrábi országgyűlésből kikerülő 31 Pestre küldendő követ deákpárti leend. Igaz, hogy a horvát ultrák további makacssága sem ejtett volna kétségbe bennünket; végső esetben horvát képviselők nélkül is megélünk. De szeretjük a rendet házunk minden zugában ; azért nem követtük a „várhatunk“ hírhedt politikáját, hanem a béke jobbját nyújtottuk oda horvát testvéreinknek több ízben , engedékenyek voltunk , türelmesek egész a végletekig. Jóakaró szózatunk soha nem talált viszhangra; a pánszláv irányú téveszmék, a belgrádi biztatások, a prágai cselszövések fogva tárták az elméket és kedélyeket. Az álérdekek csábszavainak hatalma alatt kockajátékot űztek valódi érdekeikkel és saját meghasonlásunkból bátorságot merítve, mind nagyobb rohamossággal tartottak a lejtőnek.............. Nem akarjuk magunkat ismételni, már több ízben vettünk magunknak alkalmat , a horvát ügyet megvilágítani. Magyarország álláspontja — legalább a fődolgokra nézve — változhatlan és ha a kormány a részletekben enged, arra bizton számítunk, hogy a Magyar- és Horvátország közt fönnálló államjogi viszony sarkalatos elvei sértetlenek maradnak. Csak ily föltétellel szülhet minden tekintetben üdvös eredményeket a horvát pártok fúziója. Hogy pedig a kormány e föltételhez ragaszkodik — amint kell, hogy ragaszkodjék — azt az eddigi tapasztalások igen nyomósan bebizonyították. Azért nem is tartunk attól , hogy a mostani kibékülés ingadozó alapon jött létre; már maga azon körülmény, hogy az unionisták többségben vannak, elég biztosíték arra nézve, hogy az 1868-iki egyezmény vezéreszméi ezentúl tiszteletben fognak tartatni. Tiszta szívből örülünk tehát a horvát pártok ölelkezésének, mert valamint nálunk a közjogi, úgy Zágrábban az államjogi kérdés kiküszöbölésével egy jobb korszak fog megnyílni. Nálunk a szabadelvű elemek, tartozzanak bármely táborba, egy zászló alatt fognak egyesülni , küzdeni. Horvátországban unionisták és nemzetiek — tartsuk meg egyelőre ezen elnevezéseket — vállvetve fognak közreműködni, hogy az önkormányzat jogait, melyekkel a kiegyezés oly bőkezűleg ruházta föl tartományukat , politikai, egyházi és társadalmi téren lehetőleg fejleszszék és gyakorolják. Ezt várjuk mi a fúziótól , mert a horvátok végre mégis csak túlvannak már az alkotmányosság és parlamentarizmus gyermekbetegségein és a mostani komoly idők sem igen alkalmatosak arra, hogy kárvallás nélkül űzhetnének tovább is éretlen politikát. Legyen tehát szent a béke köztük és köztünk ; Így fogjuk aztán közösen élvezni a civilizáció áldásait és a renddel párosult szabadságot. Törvényszéki csarnok. (Szegedi ügyvédek folyamodása a királyi főügyészhez a várbeli bűnügyek tárgyában.) Méltóságos kir. főügyész ur! Az ifj. gr. Ráday Gedeon ur ő méltósága vezetése alatt álló kir. biztosság által vizsgálati fogságban letartóztatott rabok , az országgyűlés intenziójának ellenére, még jelenleg is a szegedi várban lévén elhelyezve, s az ügyeik elintézésére törvény által delegált aradi kir. törvényszéknek egynéhány bíróból álló tanácsa működvén folytonosan Szegeden , a szegedi ügyvédi kar — s igy annak alólírt néhány tagja is — azon nem igen irigylésreméltó helyzetben van , hogy részint a törvényszék által védőül hivatalból kinevezve, ré°zint az egyes rabok családja által fölszólítva, gyakran kénytelen a várban senyvedő rabok érdekében eljárni. Azon bűnügyi gyakorlat azonban, melyet az ezen ügyek elintézésére előbb kiküldve volt pestmegyei delegált törvényszék a kir. biztosságtól átvett, s melyet eddigi tapasztalásunk szerint a jelenleg eljáró aradi törvényszékre is örökségképen hátrahagyott, nemcsak a mi működésünket illuzóriussá s állásunkat védenceinkkel szemben igen kényessé teszi, hanem , szerény véleményünk szerint, az igazságszolgáltatás iránti bizalom emelésére sem alkalmas a legkevésbé sem. Midőn ugyanis tapasztalják megbízóink, hogy a legbuzgóbb utánjárás mellett sem vagyok képesek a kir. ügyész úr engedélyét kieszközölni, hogy néha évek óta vizsgálati fogságban levő családbelieiket láthassák. Időn tapasztalják, hogy a leggyakrabban ismételt kérdezősködés dacára sem vagyunk képesek kitudni , hogy valaki tulajdonképen miért is van évek óta letartóztatva, vagy legalább súlyosan terheltetik-e vagy sem ? midőn tapasztalják, hogy még oly egyéneknek sem vagyunk képesek kivinni a kezesség melletti szabadlábra helyezését, kik ellen a vizsgálat a valamikép szerzett magánértesülések szerint , évek óta be van fejezve, s most türelemmel kénytelenek elvárni azon időt, midőn — talán ismét évek múlva — a sor rájok kerülvén, ítéletüket meg fogják kapni; midőn tapasztalják , hogy a néha csak pár havi fogságra elitélt fegyencek is, még az ítélet jogerőre emelkedéséig sem bocsáttatnak szabadon, hanem továbbra is a szegedi várban tartatnak fogva, azon szegedi várban, melyből a kir. biztosság által letartóztatott raboknak több mint 20 %-át vitték már ki a jeltelen temetőbe ; midőn tapasztalják, hogy, ámbár ő nagyméltósága az igazságügyminiszter úr az országgyűlésen nyíltan és határozottan kijelentette, hogy a kir. biztosság hatásköre csak az előnyomozásokra terjed ki, s a vádlott letartóztatásával azonnal véget ér, mégis a vizsgálatokat jelenleg is egész terjedelemben a kir. biztosság annyiszor megtámadott közegei teljesítik, s nem ritka az eset, hogy egyes, a kir. biztosság által már befejezettnek kijelentett ügyek pótlás végett a törvényszék által ahoz visszaküldenek; midőn , mondjuk , mindezen , az eddig nálunk alkalmazásban volt bűnügyi gyakorlattal ellenkező s csupán a törvényszék s talán még inkább a kir. ügyészség elhatározásából folyó tényeket tapasztalja népünk, nem csoda, ha elveszti bizalmát az ügyvédek képessége s az igazságszolgáltatás méltányossága iránt; valamint az sem csoda, ha ilyen körülmények közt a szegedi ügyvéd, hacsak a megkereső féllel egyéb összeköttetésben is nem volna, várbeli rab védelmét, illetőleg az ügybeni eljárást el nem vállalja, aminek ismét az a következménye, hogy az eljáró törvényszék a vádlottak védelmezése tekintetéből ismét rendkívüli eszközökhöz kénytelen nyúlni, a védelmet a kir. biztosság közegeihez tartozó s vizsgálóbíró szerepét vivő tollnokok, sőt legújabban a kir. ügyészség személyzete által teljesíttetni. Hogy a fönnebb néhány szembeötlőbb részében érintett eljárás a büntető igazságszolgáltatás elfogadott elveivel megegyezik-e, hogy alkalmazása még a jelen viszonyok közt is célszerű-e, azt ezúttal vitatni szükségtelennek tartjuk; azonban állásunkkal járó kötelességünknek véljük méltóságodnak figyelmét e körülményre irányozni s e helyen is kifejezést adni azon szerény véleményünknek, hogy a kir. biztosság kiküldése s négy évi működéséből származó rendkívüli viszonyok további föntartásának eredménye, a nép jogérzetének megrendítése s az uj bíróságok tekintélyének aláásása volna! S azért el nem mulaszthatjuk ezúttal is fölemelni gyönge szavunkat egy eszköz alkalmazása mellett, mely gyökeresen segíthetne e bajokon, s mely szerény véleményünk szerint a várbeli ügyeknek illetékes bíróságaikhoz leendő áttétele volna. Azonban, ha e gyökeresen segítő eszköz nem volna is alkalmazásba vehető, meggyőződésünk szerint a várbeli rabok ügyeinek elintézése nem maradhat továbbra is azon szomorú állapotban, mely fönnebb is vázlatosan érintetett, de más alkalmakkor s más helyeken bővebben is ecseteltetett, s ép ez okból teljes örömmel fogadjuk azon hirt, mely a működő törvényszék és kir. ügyészség személyzetének további tetemes szaporításit helyezi kilátásba , s melynek folytán alapos reményünk lehet, hogy azon minden jogász előtt páratlan anomália , amelynek meg nem érdemlett színhelye városunk, rövid idő alatt véget érendi. — Addig is azonban, mig ezen intézkedés várt eredménye bekövetkeznék, bátrak vagyunk teljes tisztelettel kérni méltóságodat, mint a hazai igazságszolgáltatási közegek egyik főnökét, s talán jobban mondva, ellenőrét. Miszerint a fönnebb említett káros következményekkel járó bűnügyi gyakorlat mellőzésére, s a rendes magyar eljárásnak az aradi kir. törvényszék Szegedre kiküldött osztályánál leendő alkalmazására közreműködni, e célból a kir. ügyészségnek határozott utasítást adni, s azokat nekünk is tudomásunkra juttatni méltóztassék. Török Sándor m. k., ügyvéd. László Gyula m. k., Novák József m. k., Okrutszky Aurél m. k., Dr. Séry Károly m. k., Szüts Andor m. k., Zombory Antal m. k., szegedi köz- és váltóügyvédek. A. választások. (Folytatás.) Megválasztott képviselők: Deákpártiak: Marosszék: Bothos József (I. ker.), Jeney József (II. ker.). — Zemplén megye: b. Sennyey Pál (helmecei k.), Vecsei Oláh Kár. (mádi k.), Kazinczy István (n.- mihályi k.) — Sáros megye: Bujanovits Sándor (eperjesi k.), Bánó József (giralti k.), Hedry Ernő (bártfay k.) — Felső-Fehér megye : gr. Nemes János (I. belső k.), gr. Haller Ferenc (II. k. k.) — Ung megye: Petrovay Ákos (nagy- kaposi k.), Eőry János (ungvári k.), Nehrebeczky Sándor (felvidéki k.) — Somogy megye: gr. H Hunyady László (sziki k.), gr. Festetich Pál (lengyeltóti k.) — Szepes megye: Zsedényi Eduard (sz.-szombati k.) — Kaposvár: Vécsei Tamás, gr. Csáki Tivadar (lőcsei k.), Jendrassik Miksa (iglói k.), Fest Imre (göllnicbányai k.) — Veszprém megye: Hunkár Mihály (zirci k.), Eötvös Károly (veszprémi k.) Szabadhegyi Antal (ugódi k.), Molnár Aladár (n.-vázsonyi k.) —Bács megye Szemző János (hódsághy k.), Schmausz Endre (apatini k.), Kármán Lajos (kulai k. Jámbor Pál bukott.), Somssich Pál (rigyicai k.), ifj. b. Rudits József (almási k.), Vojnits Barnabás (ó-moravicai k.) Dimitrievits Milos (kulpini kerületben.) —■ Pápa: Zichy Antal. — Borsod megye: Szepessy Gyula (dédesi k. Keglevics Béla ellen). — Biharmegye: Lipovniczky Sándor (tenker k.), Gozmán János (élesdi k.), Kozma Parthán (román nemzetiségi, de nem közjogi ellenzék.) — Szék város: Éber Nándor. — Kolos (Erdély): Zeik Károly. — Nagy sinkszék: Eitel Frigyes. Szt.-ágostai ker.: Schesser Frigyes. — Belső-Szolnok megye: Torma Károly (alsó k.). Balközépiek: Pest megye: Battha Andor (monori kér.) Beöthy Lajos (ráckevei k.) Somogy megye: Horváth Sánd. (marcali k.), Máttyus Arisztid (tahi k.), Szatmári