Szegedi Híradó, 1872. január-június (14. évfolyam, 1-78. szám)

1872-06-30 / 78. szám

id­ojjjelen: Hetenkint 3-szor, vasárnap, szerdán ás pénteken reggel. iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények külden­dők: iskola-utca, Vadász-ház, 1-ső emelet. EiliulTVIiitudit Burger Zsi­gmond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők._________ IHOfi/Húsi föltételek: Szegeden házhozhordással is vidékre postán: Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: Egész évre . . . 8 frt. | Félévre ... 4 frt. Egész évre . . . 7 frt. | Félévre . . 3 frt 50 kr. Évnegyedre ...­­2 frt. | Évnegyedre . . . 1 frt 75 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban; Festen 'Neumann B. első magyar hirdetési irodájában, kigyó-utca­­i szám, Bécsben Ktausenstein & Vogler (Neuer Markt 11), Oppelik A. (Wallzeile 22) és Mosse Studolf (Seilerstätte 22) hirdetési ügynököknél; Maria m. Frankfurtban G. L. Staube & Co. és Mosse Utudolf hirdetési expeditiójában, Lipcsében Fugen Fort, Párisban Havas, Larlite, Bullier & Co. 1 Place de la Bourse 8), Prágában, Münchenben, Nürinbergben, Strassburgban, Zü­rich­ben és Hamburgban Mosse B. hirdetési irodájában­­ 1872. Ti­zen­­ n­­egy­ed­i­k év föl­é mi­. 78-ik szám­. Vasárnap, június 30-án. POLITIKAI ÉS VE­RTE­STARTALMÚ KÖZLÖNY. Hirdetések dijai:­ ­ Hágánh­irdetéseknél a hathasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 11 kr., kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr és minden beigtatás után 30 kr. kincstári illeték fizetendő. Hivatalos hirdetések megrendelésénél a hirdetménynyel­­együtt a díj előlegesen megküldendő, és pedig minden­­hirdetés után a bélyegilleték betudásával, 100 szótól 1 frt és 50 kr., minden további szóért egy kr. fizetendő A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 krajcár.­ a ,SZEGEDI HIRADO-ra Fél- és negyedéves előfizetőinket bátrak vagyunk figyelmeztetni az e hó végével lejárandó előfizetéseik szíves meg­újítására. Egyszersmind fölhívjuk mindazo­kat , kik lapunk irányát osztják s Sze­geden egy tekintélyes , a város és vi­dékeit hathatósan előmozdutni képes köz­lönyt óhajtanak leirni, hogy lapunkat anyagilag is támogatni s azt körükben terjeszteni szíveskedjenek. Az előfizetési föltételek lapunk hom­lokán olvashatók. Az előfiz. pénzek beküldésére ajánl­juk a posta-utalványokat. A kiadóhivatal. A h­orvát pártok fúziója. (K. L.) A magyar állam szekere végre-val­ah­ára a rendes kerékvágásba zökken. A Deákpárt hódításai a köz­jogi kérdést, mely minden nagyobb mérvű reformot, hol nem gátolhatott meg, lega­lább fölartóztatott, elteszik láb alól, úgy hogy a jövő országgyűlés — mint hinni szeretjük — meg fogja érlelni mindazon reményeket, melyeket a múlt­korihoz kötöttünk. E hódítások erkölcsi hatása országszerte már most is érez­hető ; a nép lassanként magához kezd térni, a hályog lehull szemeiről. Lehull nem azon értelemben, mint azt Kossuth előre hirdette és szeretné, hanem az igazságos ügy, a józan politika, a béke és rend , a szerves haladás javára. Az ámítások elvesztették erejüket; a köz­ember is belátja már, hogy az utópiák nem léteznek és megveti a lehetetlen ígéreteket. Az illúziók ködképe szét­­foszlik, győz a tények vaskövetkeze­tessége. Győz Horvátországban is. Előttünk legalább kétséget nem szenvedő dolog, hogy a magyarországi választások eddigi eredménye ha nem is döntő, de min­denesetre nagy befolyást gyakorolt a horvát pártok megegyezésére. A Deák­párt tetemes megerősbödése és különö­sen a szláv­ érzelmű követjelöltek bu­kása oly világos nyelven beszélnek, hogy azt a horvát nemzetiek is megér­tik. Megértik és ahol tartják magukat, számolnak a tényekkel, megtérnek és nem folytatják többé „a cserebogár po­litikájáét. Íme­ az úgynevett fúzió lét­rejött ; unionisták és nemzetiek kibékül­tek egymással. Nem tudjuk ugyan még, hogy mily áron, mert az alkudozásokat eddigelé homály fedi, de a kibékülés­nek egyik fontos következménye min­denesetre az lesz , hogy a zágrábi or­szággyűlésből kikerülő 31 Pestre kül­dendő követ deákpárti leend. Igaz, hogy a horvát ultrák további makacssága sem ejtett volna kétségbe bennünket; végső esetben horvát kép­viselők nélkül is megélünk. De szeret­jük a rendet házunk minden zugában ; azért nem követtük a „várhatunk“ hír­hedt politikáját, hanem a béke jobbját nyújtottuk oda horvát testvéreinknek több ízben , engedékenyek voltunk , tü­relmesek egész a végletekig. Jóakaró szózatunk soha nem talált viszhangra; a pánszláv irányú téveszmék, a bel­grádi biztatások, a prágai cselszövések fogva tárták az elméket és kedélyeket. Az álérdekek csábszavainak hatalma alatt kockajátékot űztek valódi érde­keikkel és saját megh­asonlásunkból bátorságot m­erítve, mind nagyobb roha­mossággal tartottak a lejtőnek.............. Nem akarjuk magunkat ismételni, már több ízben vettünk magunknak al­kalmat , a horvát ügyet megvilágítani. Magyarország álláspontja — legalább a fődolgokra nézve — változhatlan és ha a kormány a részletekben enged, arra bizton számítunk, hogy a Magyar- és Horvátország közt fönnálló államjogi viszony sarkalatos elvei sértetlenek ma­radnak. Csak ily föltétellel szülhet min­den tekintetben üdvös eredményeket a horvát pártok fúziója. Hogy pedig a kormány e föltételhez ragaszkodik — amint kell, hogy ragaszkodjék — azt az eddigi tapasztalások igen nyomósan bebizonyították. Azért nem is tartunk attól , hogy a mostani kibékülés inga­dozó alapon jött létre; már maga azon körülmény, hogy az unionisták többség­ben vannak, elég biztosíték arra nézve, hogy az 1868-iki egyezmény vezéresz­méi ezentúl tiszteletben fognak tartatni. Tiszta szívből örülünk tehát a hor­vát pártok ölelkezésének, mert valamint nálunk a közjogi, úgy Zágrábban az államjogi kérdés kiküszöbölésével egy jobb korszak fog megnyílni. Nálunk a szabadelvű elemek, tartozzanak bármely táborba, egy zászló alatt fognak egye­sülni , küzdeni. Horvátországban unio­nisták és nemzetiek — tartsuk meg egyelőre ezen elnevezéseket — váll­vetve fognak közreműködni, hogy az önkormányzat jogait, melyekkel a kie­gyezés oly bőkezűleg ruházta föl tarto­mányukat , politikai, egyházi és társa­dalmi téren lehetőleg fejleszszék és gyakorolják. Ezt várjuk mi a fúziótól , mert a horvátok végre mégis csak túl­vannak már az alkotmányosság és par­­lamentarizmus gyermekbetegségein és a mostani komoly idők sem igen alkal­matosak arra, hogy kárvallás nélkül űzhetnének tovább is éretlen politikát. Legyen tehát szent a béke köztük és köztünk ; Így fogjuk aztán közösen él­vezni a civilizáció áldásait és a rend­del párosult szabadságot. Törvényszéki csarnok. (Szegedi ügyvédek folyamodása a királyi főügyészhez a várbeli bűnügyek tárgyában.) Méltóságos kir. főügyész ur! Az ifj. gr. Ráday Gedeon ur ő méltó­sága vezetése alatt álló kir. biztosság által vizsgálati fogságban letartóztatott rabok , az országgyűlés intenziójának ellenére, még je­lenleg is a szegedi várban lévén elhelyezve, s az ügyeik elintézésére törvény által delegált aradi kir. törvényszéknek egynéhány bíróból álló tanácsa működvén folytonosan Szege­den , a szegedi ügyvédi­ kar — s igy annak alólírt néhány tagja is — azon nem igen irigylésreméltó helyzetben van , hogy részint a törvényszék által védőül hivat­alból kine­vezve, ré°zint az egyes rabok családja által fölszólítva, gyakran kénytelen a várban seny­vedő rabok érdekében eljárni. Azon bűnügyi gyakorlat azonban, melyet az ezen ügyek elintézésére előbb kiküldve volt pestmegyei delegált törvényszék a kir. biztosságtól átvett, s melyet eddigi tapasz­talásunk szerint a jelenleg eljáró aradi tör­vényszékre is örökségképen hátrahagyott, nemcsak a mi működésünket illuzóriussá s állásunkat védenceinkkel szemben igen ké­nyessé teszi, hanem , szerény véleményünk szerint, az igazságszolgáltatás iránti bizalom emelésére sem alkalmas a legkevésbé sem. Midőn ugyanis tapasztalják megbízóink, hogy a legbuzgóbb utánjárás mellett sem va­gyok képesek a kir. ügyész úr engedélyét kieszközölni, hogy néha évek óta vizsgá­lati fogságban levő családbelieiket láthassák. Időn tapasztalják, hogy a leggyakrab­ban ismételt kérdezősködés dacára sem va­gyunk képesek kitudni , hogy valaki tulaj­donképen miért is van évek óta letartóz­tatva, vagy legalább súlyosan terheltetik-e vagy sem ? midőn tapasztalják, hogy még oly egyé­neknek sem vagyunk képesek kivinni a ke­zesség melletti szabadlábra helyezését, kik ellen a vizsgálat a valamikép szerzett ma­­gánértesülések szerint , évek óta be van fe­jezve, s most türelemmel kénytelenek elvárni azon időt, midőn — talán ismét évek múlva — a sor rájok kerülvén, ítéletüket meg fog­ják kapni; midőn tapasztalják , hogy a néha csak pár havi fogságra elitélt fegyencek is, még az ítélet jogerőre emelkedéséig sem bocsát­tatnak szabadon, hanem továbbra is a szegedi várban tartatnak fogva, azon szegedi várban, melyből a kir. biztosság által letartóztatott raboknak több mint 20 %-át vitték már ki a jeltelen temetőbe ; midőn tapasztalják, hogy, ámbár ő nagy­méltósága az igazságügyminiszter úr az or­szággyűlésen nyíltan és határozottan kijelen­tette, hogy a kir. biztosság hatásköre csak az előnyomozásokra terjed ki, s a vádlott letartóztatásával azonnal véget ér, mégis a vizsgálatokat jelenleg is egész terjedelemben a kir. biztosság annyiszor megtámadott kö­zegei teljesítik, s nem ritka az eset, hogy egyes, a kir. biztosság által már befejezett­nek kijelentett ügyek pótlás végett a tör­vényszék által ahoz visszaküldenek; midőn , mondjuk , mindezen , az eddig nálunk alkalmazásban volt bűnügyi gyakor­lattal ellenkező s csupán a törvényszék s talán még inkább a kir. ügyészség elhatá­rozásából folyó tényeket tapasztalja népünk, nem csoda, ha elveszti bizalmát az ügyvédek képessége s az igazságszolgáltatás méltá­nyossága iránt; valamint az sem csoda, ha ilyen körülmények közt a szegedi ügyvéd, hacsak a megkereső féllel egyéb összekötte­tésben is nem volna, várbeli rab védelmét, illetőleg az ü­gybeni eljárást el nem vállalja, aminek ismét az a következménye, hogy az eljáró törvényszék a vádlottak védelmezése te­kintetéből ismét rendkívüli eszközökhöz kény­telen nyúlni, a védelmet a kir. biztosság közegeihez tartozó s vizsgáló­bíró szerepét vivő tollnokok, sőt legújabban a kir. ügyész­ség személyzete által teljesíttetni. Hogy a fönnebb néhány szembeötlőbb részében érintett eljárás a büntető igazság­szolgáltatás elfogadott elveivel megegyezik-e, hogy alkalmazása még a jelen viszonyok közt is célszerű-e, azt ezúttal vitatni szük­ségtelennek tartjuk; azonban állásunkkal járó kötelességünknek véljük méltóságodnak figyel­mét e körülményre irányozni s e helyen is kifejezést adni azon szerény véleményünk­nek, hogy a kir. biztosság kiküldése s négy évi működéséből származó rendkívüli viszonyok további föntartásának eredménye, a nép jog­­érzetének megrendítése s az uj bíróságok tekintélyének aláásása volna! S azért el nem mulaszthatjuk ezúttal is fölemelni gyönge szavunkat egy eszköz alkalmazása mellett, mely gyökeresen segíthetne e bajokon, s mely szerény véleményünk szerint­ a várbeli ügyeknek illetékes bíróságaikhoz leendő átté­tele volna. Azonban, ha e gyökeresen segítő esz­köz nem volna is alkalmazásba vehető, meg­győződésünk szerint a várbeli rabok ügyei­nek elintézése nem maradhat továbbra is azon szomorú állapotban, mely fönnebb is vázlatosan érintetett, de más alkalmakkor s más helyeken bővebben is ecseteltetett, s ép ez okból teljes örömmel fogadjuk azon hirt, mely a működő törvényszék és kir. ügyész­ség személyzetének további tetemes szaporí­tásit helyezi kilátásba , s melynek folytán alapos reményünk lehet, hogy azon minden jogász előtt páratlan anomália , amelynek meg nem érdemlett színhelye városunk, rövid idő alatt véget érendi. — Addig is azonban, mig ezen intézkedés várt eredménye bekö­vetkeznék, bátrak vagyunk teljes tisztelettel kérni méltóságodat, mint a hazai igazság­szolgáltatási közegek egyik főnökét, s talán jobban mondva, ellenőrét. Miszerint a fönnebb említett káros kö­vetkezményekkel járó bűnügyi gyakorlat mel­lőzésére, s a rendes magyar eljárásnak az aradi kir. törvényszék Szegedre kiküldött osz­tályánál leendő alkalmazására közreműködni, e célból a kir. ügyészségnek határozott uta­sítást adni, s azokat nekünk is tudomásunkra juttatni méltóztassék. Török Sándor m. k., ügyvéd. László Gyula m. k., Novák József m. k., Ok­ru­tszky Aurél m. k., Dr. S­­é­r­y K­á­r­o­l­y m. k., S­z­ü­t­s Andor m. k., Zombory Antal m­. k., szegedi köz- és váltóügyvédek. A. választások. (Folytatás.) Megválasztott képviselők: Deákpártiak: Marosszék: Bothos József (I. ker.), Jeney József (II. ker.). — Zemplén megye: b. Sennyey Pál (helme­­cei k.), Vecsei Oláh Kár. (mádi k.), Kazinczy István (n.- mihályi k.) — Sáros megye: Bu­­janovits Sándor (eperjesi k.), Bánó József (giralti k.), Hedry Ernő (bártfay k.) — Fel­­ső-Fehér megye : gr. Nemes János (I. belső k.), gr. Haller Ferenc (II. k. k.) — U­n­g m­e­­gye: Petrovay Ákos (nagy- kaposi k.), Eőry János (ungvári k.), Nehrebeczky Sándor (fel­vidéki k.) — Somogy megye: gr. H Hu­­nyady László (szik­i k.), gr. Festetich Pál (lengyeltóti k.) — Szepes megye: Zsedé­­nyi Eduard (sz.-szombati k.) — Kaposvár: Vécsei Tamás, gr. Csáki Tivadar (lőcsei k.), Jendrassik Miksa (iglói k.), Fest Imre (göll­­nicbányai k.) — Veszprém megye: Hun­kár Mihály (zirci k.), Eötvös Károly (vesz­prémi k.) Szabadhegyi Antal (ugódi k.), Mol­nár Aladár (n.-vázsonyi k.) —Bács megye Szemző János (hódsághy k.), Schmausz En­dre (apatini k.), Kármán Lajos (kulai k. Jám­bor Pál bukott.), Somssich Pál (rigyicai k.), ifj. b. Rudits József (almási k.), Vojnits Bar­nabás (ó-moravicai k.) Dimitrievits Milos (kul­­pini kerületben.) —■ Pápa: Zichy Antal. — Borsod megye: Szepessy Gyula (dé­­desi k. Keglevics Béla ellen). — Bihar­­megye: Lipovniczky Sándor (tenker k.), Goz­­mán János (élesdi k.), Kozma Parthán (román nemzetiségi, de nem közjogi ellenzék.) — Szék város: Éber Nándor. — Kolos (Er­dély): Zeik Károly. — Nagy sinkszék: Eitel Frigyes. Szt.-ágostai ker.: Schesser Fri­gyes. — Belső-Szolnok megye: Torma Károly (alsó k.). Balközépiek: Pest megye: Battha Andor (monori kér.) Beöthy Lajos (ráckevei k.) Somogy megye: Horváth Sánd. (mar­cali k.), Máttyus Arisztid (tahi k.), Szatmári

Next