Szegedi Híradó, 1872. július-december (14. évfolyam, 79-155. szám)

1872-07-03 / 79. szám

Melléklet a „Szegedi Híradó“ 19-ik számához.­ légig unalmassá válik az, amit Kossuthtal mivel a baloldal. Hányszor kijelentette már, hogy nem térhet haza és miért nem — s ennek dacára mégis csak ismételve megvá­­lasztgatják. Egyébiránt t. polgártársaink va­­lószínű­leg úgy okoskodtak, hogy e választás utján a vásárhelyi kerület jó lesz tartalé­­k a­­ valami bukott szélbali nagyság számára. ** Ritkaság az alföld­ön. A na­pokban egy fiatalal vadász a kamarai tölté­seknél egy óriási nagyságú parlagi sast lőtt. A madárkirály egyik legszebb példánya az erőteljes havasi szárnyasoknak ; tollazata sötétbarna; kiteszített szárnyaival túlhaladja az ölnyi szélességet; csőre és karmai oly kifejlettek, hogy a birkát is könnyedén légbe kaphatta. ** Nagy szélvihar. Vasárnap estre a legenyhébb nyári időjárás csalta ki a kö­zönséget a közhelyekre élvezni a fűszeres­séget. Az égen egyszerre szürkésbarna felle­gek torlódtak össze , 9 óra táján néhány csepp eső jelenté a vihar közelgését s mi­előtt a sétálók a gyors menekülésre gondol­hattak volna, hirtelen, villámgyorsasággal oly iszonyú szélvihar zúdult meg , m­ely a siva­tagok Samumját hozta emlékezetbe. Az or­kán roppant erővel tört elő, légbe kapva a Föld minden futó homokját ; egy másodperc alatt sötét lett minden s a porfuvatoktól nem látszott a gázlámpák világát. A szélrohamnak lehetetlen volt ellenállni, magával sodorta a hirtelen jött természeti erőszak , akit csak nyílt helyen lepett meg. A belvárosi sétány tömve volt közönséggel, mely rohamosa­n me­nekült az üvegcsarnokba , míg a kint lévő asztalokat földöntögeté a szél s a gázlámpák borítóüvegei közül több összetört. A roppant szélvihar mintegy negyedóráig tartott, ezután záporeső következett, mely a közönséget még mindig zárva tartó s csak 11 óra felé lehe­tett ugy-ahogy hazamenekülni. Ily szélvihar nálunk valóban a ritkaságok közé tartozik. A vihar sokakra nézve végzetteljes volt épen e napon, mert ekkor táncvigalom tartatott a palicsi és dorozsmai fürdőkben s igen sokan mentek ki ez utóbbi helyre városunk­ból is. Képzelhető , hogyan­ törte az élét a szépszámú közönség, mely egy élvezetes nyári mulatságra számított szabad ég alatt, s ahelyett kénytelen volt a szűk für­dőhelyiségben beszorulva kucorogni és izzadni, elmélkedvén a báli elvek füstbemenetele fö­lött. Mondják, hogy akadtak oly szerencsét­len flautások is, kiket Dorozsmáról hazajö­vet útban talált a förgeteg. Ezek az ulissesi viszontagságok után facsaró vizesen fekete mocsokká válva érkeztek haza. A Samum megtette a pusztítást sétányunk sovány fái között is, melyek alatt másnap reggel temér­dek letörött apró gally hevert, de legszomo­­rubb képben tünteti föl a pusztítást sokat szenvedett népkertünk. Ennek fái , melyeket a hosszas vízállás gyökereikben megingatott, mindannyian földön hevernek. ** M a 11 számunk újdonsági rova­tában közölve volt, hogy csanádmegyei Kun- Ágota községben 68 közpolgár-család áttért a helv. hitvallású reform, egyházba. E fel­tűnő esetre vonatkozólag, melynek okát ki­magyarázni nem tudtuk, egy helybeli polgár­társunktól vettünk újabb értesülést, mely az áttérés okozóját Bodnár Bandi volt kun­­ágotai plébános agitatiójában véli feltalál­hatni. Bodnár Bandi ugyanis — mint beküldő polgártársunk állítja — Szegeden idézése alatt azt beszélte, hogy a püspök öt katona­sággal zargattatta el plébániájáról s ekkor kijelentette, hogy reformálni fog. Beküldő ér­tesülése szerint Bodnár Bandi is reformált s az uj constirtitáknak ő lenne lelkészük. Le­het, hogy a feltűnő eset előidézésében az emlitett körülmények is közrejátszottak, de nem tudjuk elhitetni magunkkal, hogyan sze­gődhetnék Bandi pap magánboszujának puszta eszközévé 61 család — lelki dologban. — Mindenkinek a magáét. A minap utaink hiányairól szólván, az utibizto­­sokat is említettük ; de elfelejtettük hozzá­tenni, hogy igen jól tudjuk, miszerint nem ők az okai annak,­­ a valamely it hiányosan ké­szül ; mert ha pénzes erővel készül, takaré­kosság szempontjából ritkán utalvány­oztatik az egész szükséges összeg, hanem a biztos utasíttatik, hogy csak a legszükségesebbet csináltassa; Így készül aztán 3—4 öl széles töltés helyett 1 vagy 1'/, öles. Ha pedig közmunkával kell dolgoztatniok, akkor meg­verte azt, az isten , mert 100 kirendelt köz­munkás közül jó ha megjelenik 5—6. Ez nem túlzás, mert tudomásunkra jött, hogy a biztos a putrinál levő útra kihordatta a sok rozsét és kirendeltette négy kapitányságból a közmunkát (oly kapitányságokból, melyek­nek emberei mind arra járnak), s első nap megjelent négy közmunkás, másnap 10. Tehát mit tegyen olyankor az utibiztos ? Ők beje­lentik a hanyagokat de miért, miért nem, a büntetés nem szabatik ki reájuk, legalább nem elegendő szigorral, és így hiába szidjuk az útibiztost, amint­­ezelőtt szidtuk a mérnö­köket , mert pénz vagy nyers erő hiányával nem építhetünk jó utat. — Eszünkbe jut ez alkalommal a palánki temető mellett levő va­súti átjáró, mindenütt porzik már az út, de ott mégis pocsolya van, majd alcserényig érő vízzel, pedig a város 500 frtot fizetett a va­sútiaknak , hogy onnét áttétessék egyenes­ségbe az átjáró , az őrház készen van, csak az utat kell kinyitni. Miért nem nyílik meg? Ki az oka ? Nem tudom. —y. —s. — Egy ügyvédségért helyben ked­vező föltételek mellett azonnal alkalma­zást nyerhet. Azok, kik már némi gya­korlattal bírnak s önálló működésre is képe­sek, előnynyel bírnak. Bővebb értesítést nyer­hetni e lapok szerkesztőjénél. Tanodai jelentés. A helybeli főreáltanodánál a I. 1871/2. tanévben a nyilvános vizsgálatok e hó 10 én veszik kezdetüket s 25-ikéig tartanak és pe­dig a következő renddel: 10-ikén I. a) osztály német nyelv, I. b) oszt. magyar nyelv, II. b) oszt. német nyelv, III. oszt. d. e. hittan, IV. oszt. természetrajz, V. oszt. d. u. hittan. I. ikén I. a) és I. b) oszt. d. u. hittan, II. a) és II. b) oszt. d. e. hittan, III. oszt. német nyelv, IV. oszt. magyar nyelv. 12-ikén II. b) oszt. mértan, III. oszt. földrajz, IV. oszt. német nyelv, V. oszt. ter­m­észet­tan. 13 ikán I. a) oszt. mennyiségtan, I. b) oszt­ .német nyelv, II. a) oszt. német nyelv, III. oszt. építészet, IV. oszt. hittan. 15- ikén I. a) oszt. magyar nyelv, I. b) oszt. mértan, II. a) oszt. földrajz, III. oszt. vegytan, V. oszt. magyar nyelv. 16- ikán I. oszt. vegytan. 17- ikén I. a) oszt mértan , II. a) oszt. történet, II. b) oszt. mennyiségtan , V. oszt. német nyelv. 18- ikán I. b) oszt. földrajz, II. a) oszt. mennyiségtan, II. b) oszt. földrajz, IV. oszt. mennyiségtan. 20-ikán I. a) oszt. természetrajz, II. b) oszt. történet, III. oszt. magyar nyelv , IV. oszt. történet, V. oszt. ábrázoló mértan. 22-ikén I. a) oszt. földrajz, I. b) oszt. természetrajz, II. a) oszt. magyar nyelv, III. oszt. mennyiségtan. 23 ikán I. b) oszt. történet, II. a) oszt. természettan , II. b) oszt. magyar nyelv, IV. oszt. ábrázoló mértan, V. oszt. történet. 24- ikén I. a) oszt. történet, I. b) oszt. mennyiségtan, IV. oszt. vegye­n, V. oszt. mennyiségtan. 25- ikén II. a) oszt. mértan, II. b) oszt. természettan, III. oszt. történet, V. oszt. ter­m­észetrajz. A vizsgálatok az illető osztályok tan­termeiben mindenkor reggel 8 órakor kez­detnek. Magánvizsgálatok tartására július 29. és 30-ika tűzetett ki. A nyilvános vizsgálatokra a t. c. szülök, gyámok és a tanügy barátai tisztelettel meg­hivatnak. Szeged, 1872. julius 1. Az igazgatóság. 8. Rieger Rudolf úrtól 5 db ezüst-, 2 db régi és 5 db ujabbkori rézérem. 9. Borbola Mihály úrtól 9 db ezüst-, 19 db rézérem, 6 db Kossuth bankjegy. 10. Löwy Mina úrnőtől, 1 db ezüst- s 2 db rézérem. 11. Ambrózy Ferenc úrtól 2 db ezüst- s 18 db ujabbkori rézérem. 12. Ernst József úrtól 1 db I. Leopold­­féle ezüstérem. 13. Sziráki Anna úrnőtől 1 db Kossuth­ban ki egy. 14. Korda Benő úrtól 2 db ezüst , 3 db régi s 15 db ujabbkori rézéremm. 15. Temesváry István úrtól 8 db ezüst-, 17 db rézérem különböző korszakból, 1 db Kossuth-bankjegy, 1 db régi remekbe készült különös szerkezetű zár. 16. Csányi János úrtól 1 db ezüst és 1 db rézérem. 17. Hegedűs Bertánó úrnőtől 5 db ok­mány, 2 db régi aranycsipke , 1 db ezüst­, 1 db rézérem s 1 db régi hajtű. 18. Egy magát megnevezni nem akaró adományozótól 48 db különböző korú ezüst s 62 db rézérem. 19. Bitó József és Kövecs János urak­tól egy-egy db régi lakatos remekbe készült vasmű. 20. Tölcséri Ferenc úrtól 1 db sajátsá­gos szerkezetű gyújtó gépely (pisztoly alakra) a gyufa föltalása előtti korszakból. Szegeden , 1872. évi junius hó 24 én tartott szakosztályi ülésből. Reizner János, szakoszt. jegyző. Tanügyi iélesités. A szegedi fegynasiumban folyó 1871—72 diki tanévben a ny. rendes tanulók vizsgá­lata julius 6-án veszi kezdetét s tart 24-ig. A magánt­a­nit­ók részére julius 35. s­za­ka tűzetett ki vizsgálati időül. A t. c. szülőket, gondnokokat s az ifjú­ság előmenetelének barátait ezen vizsgála­tokra teljes tisztelettel meghívja Szegeden, 1872. évi junius 29 én Magyar Gábor, fegymc. igazgató. Nyilvános köszönet. A „szegedi szabadelvű­-kör“ történet-ré­gészeti szakosztálya kedves kötelességének ismeri azon nemes adakozóknak, kik a szak­osztály létesítendő múzeumát becses ado­mányaikkal szaporították, köszönetét kije­lenteni. A t. adományozók adományainak alábbi fölsorolása szolgáljon nyugtául: 1. Szendrei János úrtól 13 darab forra­dalmi kiáltvány, csata-tudósítvány, stb. 2. Oltványi Pál úrtól „A Csanádi püs­pöki megye birtokviszonyainak története“ című műve. 3. Gál Imre úrtól 1 darab emlékszalag Scitovszky prímás jubileumáról. 4. Fökéry Lajos úrtól 2 darab régi könyv. 5. Palcho Albert úrtól 1 db régi könyv. 6. Bures János úrtól 1 db régi könyv. 7. Fekete Lázár galgonyai tanító úrtól 2 db ezüstérem. Vegyesek. * Baloldali intelligent­a. Pin­­czehelyről írják egy pesti lapnak: „A pin­­czehelyi választás alkalmával, mikor a Deák­párt a baloldali Herz-pártiak zavargásai miatt kénytelennek érezte magát óvástétel mellett a választott jegyzőkkel együtt visszavonulni, nem lévén ki írja a jegyzőkönyvet, e sza­vakkal kerestek a balpártiak közt arra való egyént: „Ha netán volna valaki, ki írni tud, jöjjön ide a jegyzőkönyvet vezetni!“ S csak nagy sokába tudtak a haza szine­s java közt 2 embert találni, kik az eltávozottakat pótol­hatták. Oh nép! * Ez is csodabogár. Zágrábban „Croatia“ cím alatt egy „ügynökség“ alakult, mely nyomatott fölhívásban ajánlkozik a la­poknak, hogy küld Zágrábból táviratokat és leveleket. Az ügynökség igen készséges. Azt írja, hogy ő kész bármely szellemben fogalmazott tudósításokkal szolgálni tetszés szerint, csak meg kell rendelni. Hogy vájjon ugyanazon ember, ugyanazon tollal írja e különböző szellemű tudósításokat, azt az ügynökség nem mondja, azonban valószínű. * Adoma Deák Ferencről. A „F. L.“ egy igen érdekes adomát közöl, ami valóban megtörtént. A haza bölcsét sokan meglátogatták a szavazás alatt, s a többi között Visontai Kovács László is (a volt háznagy) nála volt, ki mint zöldfa-utcai ház­birtokos a belvárosban szavazott, s heves me­gyei birtokáról egyenest e végett jött föl a fővárosba. Beszédközben tréfásan jegyzi meg: „Ejnye, de barátságtalanul megy ezen a Pes­ten. Az ember utazik 7—8 mértföldet, hogy jelöltjére szavazzon és szavaz, és megláto­gatja a jelöltet és a jelölt még csak eg po­hárka itallal sem kínálja meg!“ Deák egyet mosolyog, s azzal fölkel, kimegy a mellék­szobába, honnan nem­sokára egy tele töltött pohárkával tér vissza. „Tessék ! — mondja szavazójának. — Ne mondd, hogy nem kínál­talak meg.“ Kovács László azonban gyanú­san néz az italra, mely nagyon feketének látszik. Megszagolja s azt mondja: „Uram­­bátyám ! hiszen ez Unta.“ — „Persze, hogy az, — feleli az öreg úr. — Deáktól mi egyéb fluidumot várhatsz, mint tentát.“ S nagyot nevetett a társaság , jeléül, hogy már szer­dán reggel elég jó kedvük volt. •Választási adomák. Egy va­gyon­ig bukott báró, kinél már tán többször is fordult elő licitáció, kortese volt az ellen­zéki jelöltnek s mindig egy faluval előtte járt, hogy a népet összedoboltassa az uj je­lölt programmjának meghallgatására. Amint egy faluban dobolnak s a dobos jelenti, hogy „Tudtára adatik minden embernek stb.“ , föl­szólal egy föl­em­vés : „De különös ember ez a b. X., hogy még most sem unta meg azt a dobszót, pedig hogy elégszer hallhatta már a maga házánál is!“ Persze egy ilyen mon­dás minden hatást tönkre tesz , a jelölt bu­kását már meg is hozta a távirda. — Egy másik jelöltről azt mondja egy kabátos em­ber a falusiaknak : Ne válaszszák meg figyel­­metek, hiszen nem szólt az még egy szót se az országgyűlésen, itt meg mindig beszél. „Úgy is kő (felelt egy paraszt), meg úgy is illik, hogy­ a hun nála bolondabbak vannak azokat tanítsa, a hun meg nála okosabbak vannak, azokra tanuljon.“ Ezt aztán termé­szetes, hogy megválasztották! ♦Kossuth hírlapi biztosíté­kára nézve , mely 5000 forintra megy, a pénzügyminisztérium tudatta az „Ellenőr“ szerkesztőjével, hogy a kincstártól bármikor fölvehetni. •Egyezmény a katonai szö­kevények beszolgáltatása tárgyában. A honvédelmi minisztérium között megállapodás jött létre a szökevények kölcsönös beszolgál­tatása tárgyában. Eszerint a honvéd-szöke­vények, ha oly állomáson fogatnak el, hol honvédségi osztály nem létezik , a közös­­hadseregbeli alosztályok által a legközelebb fekvő honvédállomásra fognak bekísértetni. Ugyanezen eljárást követendik a honvédségi alosztályok a közös­ hadseregbeli szökevények­kel szemben. A kölcsönös költségek egyrészt a honvédelmi minisztérium, másrészt a közös­hadseregbeli legfőbb katonai hatóság által fognak lődöztetni. * Tisztviselők lakpénze. Mint a „P. N.“ jó forrásból értesül, a miniszterta­nács legközelebbi ülésében fog ezen kérdés­sel foglalkozni. Ugyanis az államköltségve­tésben eddig a legszembetűn­őbb viszásságok ezen rovat alatt csúsztak be, mert hogy egye­bet ne említsünk, egy 1500 frt fizetéssel el­látott segédhtv. főigazgatónak, ki többnyire a hivataloskodásban megőszült s pályájának végén álló családatya, 300 frt szálláspénze van, míg a hasonrangu miniszteri titkároknak — kik mellesleg megjegyezve ez időszerint többnyire fiatal és nőtlen emberek — 400 frt, szállás­pénzük van, sőt a rangban lejebb álló s pályakezdő miniszteri fogalmazók ugyan­annyi szálláspénzzel vannak ellátva. Ezen te­hát segíteni kell, s egy pillanatig sem két­kedünk , hogy a minisztertanács meg fogja találni a lehető legigazságosabb kulcsot. ♦Uj fáklya, amely drágább de jobb. Hamar Leo tanár újnemű fáklyát talált föl, melylyel a tüzérség már tett kisér­letet, kipróbálván annak égési tartamát. — Az eredmény meglepő. E fáklya világa na­gyon intensív és vakító fehér. Igaz ugyan, hogy az eddig használatban volt fáklyáknál valamivel többe kerül, de ezeknél nagyon sokkal jobb , s így remélhető , hogy nem­­sokára általánosan fogják használni. * Egy álherceg. A párisi „Figaro“ egy szörnyű botrányt beszél el, mely kivált a párisi öz.­Germain külváros előkelő köreit igen kellemetlenül érinti. Néhány évvel eze­lőtt az előkelő Faubourg salonjaiban egy szép, csábító külsejű fiatal­ember bukkant föl, ki Guenault hercegnek mondá magát, és a marokkói császárt vallá atyjának. Egy pa­lotai cselszövény folytán elvesztette volna atyja kegyelmét és most Franciaországban akarna élni, míg jó sorsa apái trónjára ve­zeti vissza. E mese általános hitelre talált, és a fiatal­ember azon kijelentett szándéka, hogy áttér a kereszténységre, nemcsak tekin­télyes papi pártfogókat szerzett neki, hanem megnyitotta előtte még a Faubourg St.-Germain termeit is, melyekbe pedig tudvalevőleg igen ne­héz bejutni. A herceg kikeresztelkedése nagy zajt csapott a maga idején; az előkelő körök jámbor özvegyei sírtak örömükben a pogány, lelkének me­gmentése fölött; a fiatal megtért mindenütt látható volt, az opera első előadá­sain, a követek báljain, a bois de Boulogne­ban, szóval mindenütt, hol Páris előkelő vi­lága megfordult, és végül egy szép fiatal özvegyet, de Presles bárónét vétették el vele, ki 80,000 frank évi jövedelmet vitt neki ho­zományul. Eddig minden jó volt. Egy napon azonban megszólítja őt palotája közelében egy rendőrbiztos és atyai hangon kérdi tőle: „Hogy van, kedves Joly * — „Ön téved uram, — válaszol a herceg, — én a marok­kói herceg vagyok.“ „Hagyja el a rosz tré­fát; önt Jolynak hívják, és azelőtt az én ve­zetésem alatt állott. Ön itt egy rendjelt visel, mely tudtommal önnek soha sem adományoz­tatok. Mióta emelkedett ön hercegi rangra, és ki dekorálta önt?“ És ezzel minden te­ketória nélkül elvitte magával a mazasai bör­tönbe, hol csalás és rendjelek törvényellenes viselése miatt vád alá fogták. Mondják, hogy a rendőrbiztos álltásai mind valóságon ala­pulnak. A legnevezetesebb e dologban az, hogy az álherceg neje a legnagyobb szere­tettel és odaadással ragaszkodik hozzá, láto­gatja börtönében és kijelentette, hogy történ­jék bármi, ő el nem hagyja. Az egész re­génynek nem sokára a fenyító törvényszék vagy az esküdtszék előtt fog végfejezete le­játszódni. ______ Bécsi pénzárfolyam Julius 1-en 1872. b% metaliques b% nemz. köt. 1860. állam­k. Bankrészvény 64.40 71.90 104.25 8.60 vízállás. Szeged, julius 2.........................12' 10­­0'" Szeged, julius 3.........................12' 1" 0'1 Felelős szerkesztő: Iilágy Sándor. Főmunkatárs: Lévay Ferenc. Hitelrészvény 328.60 London . . 111.­ Ezüst . . 108.65 Cs. k. arany 5.32

Next