Szegedi Híradó, 1872. július-december (14. évfolyam, 79-155. szám)

1872-09-11 / 109. szám

Hetenkint 3-szor: vasárnap, szerdán ás pénteken reggel Ny.«*rl*«*Bz.a»»|*Kl Irolla, hová a lap szellemi részét illető közlemények külden­dők : iskola utca, 281. számú ház, 1-ső emelet. liilKlOlliTIlLlI Burger Z.sigmond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők._________ JGIOfizetés­i föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: Egész évre ... 8 frt. |­ Félévre ... 4 frt. Egész évre ... 7 frt | Félévre . . 3 frt 50 kr. Évnegyedre ... 2 frt. | Évnegyedre . . 1 frt 75 kr. Hirdetések fölvétetnek : Szegeden a kiadóhivatalban; Besten -Neumann B. első magyar hirdetési irodájában, kigyó-utca 1­ szám, b­écsben K­ansenstein & Vogler (Neuer Markt 11), Oppelik A. (Wollzeile 22) és Mosse Rudolf (Seiler Bl­­tte 22) hirdetési ügynököknél; Majna in. Frankfurtban (1. II. Daube & Cp. és Mosse Rudolf hirdetési expeditiójában, Lipcsében Eugen Fort, Parisban Havas, I­aflite, Ilullier & Co. (Place de la Bourse 8), Prágában, Münchenben, Nürin­bergben, Strassb­urgban, Zürichben és Hamburgban Moyse R. hirdetési irodájában 1­09-ik szám­. Szerda, szeptember 11-én. / 1872. Ti­zen­n­egy­ed­i­k é­v­fol­y­a­m­. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMU KÖZLÖNY. N­K­«l«»viselt dijai: Magánhirdetéseknél a hathasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 6 kr., kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. és minden beigtatás után 30 kr kincstári illeték fizetendő Hivatalos hirdetések megrendelésénél a hirdet­ménynyel együtt a díj előlegesen megküldendő, és pedig minden hirdetés után a bélyegilleték betudásával, 100 szótő­­ frt és 50 kr., minden további szóért egy kr. fizetendő !A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 krajcár. „F i­ z­i «.“ (K. L.) Azon jámbor óhaj, hogy az országgyűlési pártok ezentúl ne lennének egymásnak ellenlábasai az eddig gyakorlatban volt értelemben, a „fúzió“ szóban nyeri teljes kifejezését, mely hetek óta kisért a lapok hasáb­jain és az országgyűlés kezdetével a klubboli gyűldésbe is behatolt. A „fúzió” magyarán mondva nem akarna sem töb­bet , sem kevesebbet jelenteni, mint a pártok összeolvadását, anélkül azonban, hogy nevükről és politikai hitvallásuk­ról egészen lemondanának. Csak bizo­nyos engedmények történnének egyik részről úgy, mint a másikról , mi­által a közös alap széleskednék , melyen aztán egyesült erővel könnyebben, biz­tosabban és gyorsabban lehetne előre­haladni. Nem lehet tagadni, hogy az eszme igen kecsegtető s elvitázhatlan dolog, hogy foganatosítása korszakot alkotna parlamentáris életünk folyamá­ban. Nem csodáljuk tehát, hogy talál­koznak férfiak, kik ez eszméért lelke­sülnek és keresztülvitelében fáradoz­nak, de azon sem csodálkozunk, hogy ez őszinte fáradozások mindjárt az első napokban határozottan hajótörést szen­vednek. Hajótörést szenvednek sajátságos viszonyainknál fogva, melyek nem en­gedik, hogy a Deákpárt a kiegyezés teréről csak egy tapodtat is föláldozzon az eddig követett és üdvösnek tapasz­talt politika kockáztatása nélkül; hajó­törést szenvednek az ellenzék zömének makacsságán, mely a kiegyezés lénye­ges pontjait — bár a siker minden kilátása nélkül — ezentúl is ostromolni akarja s épen ezáltal kényszeríti a jobboldalt erődje minden zugának óva­tos védelmére. Mikép lehetne szó köze­ledésről ily körülmények között? s hogyan ne váljék üres hanggá a „fú­zió“ , mely nem is létező s egyelőre nem is létesíthető föltételekből indul ki ? Mi nem osztjuk azoknak vérmes reményeit, kik a múlton nem okulva s a jelenben történtek után ki nem ábrán­­dulva, egy szebb jövő kilátásán elme­rengnek; mi ellenkezőleg azt tartjuk, hogy a megkisérlett érintkezés az ál­láspontok merevségét csak növelni fogja. Lehet, hogy az erőlködések új párt­szakadásokat vagy legalább pártárnya­latokat szülnek, de az ilyenek még inkább megkeserítik a kedélyeket s igy nem teremthetnek fúziót — legfölebb konfúziót. A dolog természetében fekszik, hogy ha fúzióról van szó, első­sorban a balközép határoz. A Deákpárt, mint már mondottuk, a nemzetközi szerző­dés lényegéből mit sem engedhet, mert az 1867-iki egyezés lelkiismeretes fönn­tartását nemcsak az ország becsülete, hanem politikai hitele is szigorúan kö­veteli; magától értetik tehát, hogy bal­közép és jobboldal közt csak amannak programmja rovására történhetnék némi közeledés. A szélsőbal fanatizmusa pe­dig oly kevéssé hajlékony, hogy a vi­lágért sem tenne egy lépést programm­­jából ki a balközép felé, sőt azon ta­pasztalása, hogy alkalmilag — mint a múlt országgyűlés végén történt — Tisza pártját teljesen abszorbeálhatja, e fanatizmusát csak növeli; itt is tehát a balközépnek kellene engednie, ha fúziót akarna. Mind a két esetben ed­digi jellegét elveszítené; ha a Deák­párttal bizonyos pontokra nézve paktál, meghazudtolja előbbi programmját és kompromittálva van választói előtt, ám­bár csak ilyformán nőhetné ki magát ellenzékké a szó parlamentáris értel­mében; ha pedig a szélbal táborához szegődik, e programmot a legélesebb végletekig kell kibővítenie és tökélete­sen kivetkőzik önállóságából. Ezt nem akarja föláldozni, a másik szerepre vállalkozni már puszta következetes­ségből sem bátorkodik s igy — legalább nagyban és egészben — minden a régi­nél marad. Ezen rövid elmélkedés után kény­szür véres örömei által föltüzelve, vak dü­h­­vel nyúlt vadászkése után , miközben Róza reszketve kifutott és az előszoba ajtaja előtt összerogyott. Itt találta őt a vadászfiú, ki Bucbek úr reggelijét hozta. Segítség után kiáltott, mire az aléltat szobájába vitték s azonnal nem az atya , hanem a lelkésznő után küldtek. Sokáig tartott, mig Róza ma­gához tért. Első tekintete anyja barátnőjére esett, azon ifjú anyjára, kinek karjai közül erő­szakkal ragadtatott ki , és a már-már kitörő könyek , melyeket csak a kétségbeesés vas fájdalma tartott vissza , majdnem újra az döbbent állapotra juttatták. Csak nagy meg­erőltetés közt volt képes végre a lelkésznő előtt szerencsétlenségét felfedezni, és most a tiszteletreméltó lelkésznő résztvevő érzelmei ál­tal fölébresztve , szemei sűrű könytengerbe lábbadtak, ami enyhülést adott keserű fáj­dalmának. De szíve meg volt törve, életereje fölemésztve, mert csak a rögtön bekövetke­zett szerencsétlenség világosíto­tt föl tulaj­­donképeni lélekállapotáról és a kilátásba helyezett elválás győzte meg őt arról, hogy Vilmos nélkül élni teljesen képtelen. Vilmos is csak ennek tudata és Róza betegsége által jött tisztába bensejével; ő is csak a kényszerű lemondás pillanatában ismerte meg érzelmeinek horderejét; most igen megérthetjük azon fiaszkót, me­lyet Gihiczy jobb sorsra méltó indítvá­nya , valamint Irányi kihívása szenve­dett e napokban Tisza fóruma előtt. Komolyan a fúzió kérdése forgott fönn: Irányi az ő sátraiba szólította a balkö­zép harcosait, hogy egyesülve törjenek lándzsát Kossuth politikája mellett. Ghy­­czy a közjogi kérdés elejtését s a re­formokra nézve a jobboldalhoz való csatlakozást ajánlotta. A Tiszapárt a szélbali klubb meghívását visszautasí­totta s Grhyczy államférfiut javaslatai fölött napirendre tért. Egyelőre ez a vége a fuzionális hűhónak, ami ben­nünket egy csöppet sem lepett meg. A jövő is elég tisztán áll előttünk; nem lesz az más, mint körülbelül a múlt­nak ismétlése. Legfölebb az kétes előt­tünk, hogy mire fogja magát Gh­yczy határozni, miután Tiszával tüskén-bok­ron keresztül többé semmi esetre nem mehet. Azai a Deákpártot illeti, az mentnek tudja magát minden ingado­zás­, minden vajúdástól; erejében gya­rapodva, céljaira nézve tisztában lévén ön­magával, bátran bizalm­asan követi nagy és bölcs vezérét. T Á R C A. A rózsák. (Vége.) Egy reggel, midőn Bach­ek az épen há­rom napi vadászat és dorbézolás után visz­­szatért, leányát , még mielőtt a lelkészhez ment volna, szobájába hivatta. Róza megjelent, mitsem sejtve a törté­­nendökről és atyja ugyanazon hangon, me­lyen különben más vendégek megérkezésére szokta őt előkészíteni, jelenté neki, hogy négy hét múlva ifjúkori barátja és vadász­társának fiához, gróf Ellarethez fog nőül menni. Esdeklés, kérelem, hány hasztalan volt, sőt még egypár heti halasztást sem nyerhe­tett a szegény leány, melyet arra használt volna, hogy nagynénjének , ez egyedüli, Bu­­chek ur mogorva kedélyére látszólag hatni tudó lénynek írhasson s őt kérhesse, hogy szegény rokona bizonyos szerencsétlenségét elhárítsa. E kérelmének ismételt megkísérlése — az intézkedésekhez szükséglendő idő ürü­gye alatt — a vad férfiút annyira magánkí­vül hozá, hogy a tegnapi lakoma és vadá­z Országgyűlés. A főrendiház szept. 6-dikán ülést tartott, melyen a naplóhitele­­sitési , pénzügyi , közjogi törvénykezési és fegyelmi bizottságok megalakittattak. Az ülés tárgyát ezenkívül még a miniszterelnök két­rendbeli átiratának fölolvasása képezi. Egyik­ben az igazságügyi és kultuszminiszteri szé­keken történt változás jelentetik be, másik a delegációk összehívásáról értesít. A képviselőház pénteken osztályüléseket tartott. Az osztályok következőleg szervez­kedtek: I. osztály: elnök Zsedényi Ede, jegyző Mihályi Péter ; II. osztály : elnök K. Sennyey Pál, jegyző Kubinyi Árpád ; III. osztály : el­nök Dániel Pál, jegyző Szentpály Jenő ; IV. osztály : elnök Bánó József, jegyző Radó Kálmán ; V. osztály: elnök Pulszky Ferenc, jegyző Pulszky Ágost; VI. osztály: gr. Pé­­chy Manó, jegyző Széll Kálmán; VII. osz­tály : elnök Gorove István , jegyző Molnár Antal; VIII. osztály: elnök b. Lipthay Béla, tudta csak , hogy szenvedélyesen szeret és mi több, hogy épen oly mértékben viszont­szerettetik. De férfiassága s­­orán megszo­kott önuralma mégis adott neki annyi erőt, hogy szerelmét leküzdje. Erősen tartotta ma­gát, hogy kedvese el ne bukjék, és amint Róza lassan-lassan fölüdült és a szokott kör­ben, melyhez való viszonya oly borzasztóan megváltozva tetszett neki , megjelenni képes volt, Vilmos volt az , aki türelemre és az atyai akarat teljesítésére ösztönző. Gróf El­­lareth, a neki szánt vőlegény , nem műveit ugyan, de jószivli s nem minden természetes ész nélküli férfiú volt; arra igyekezett tehát terelni tekintetét , hogy jövendő sorsának e nem épen sötét pontjából merítsen számára megnyugtatást. Minél nemesebb volt e törekvés, minél mélyebben ismeré azt föl Róza, annál fáj­dalmasabban hatott az reá, és amily kérlel­­hetlen volt atyja minden kérés és rábeszé­lés iránt , és oly rendithetlen maradt az ő szerelme és azon meggyőződése , hogy ha más menekvés nincs , a halál könyörülő keze megszabadítandja őt. És úgy látszott, mintha a szerencsétle­nek ez utolsó és leghívebb barátja nem is késnék soká a megváltással. Azon ájulás óta egészsége, alakja szemlátomást hanyatlott. Ila­ii­i ügyek: jegyző Dániel Ernő ; IX. osztály: elnök Justh József, jegyző Kvassay László. Ezen osztályok 6-dikán hozzáfogtak a képviselők megbizó-leveleinek megvizsgálá­sához s azt a 7-dikén folytatólag tartott ta­nácskozásaikban be is fejezték. Hátra van még az állandó igazoló-bizottság megalakí­tása, melybe minden osztály egy-egy tagot választ.­­ A balközép két első hatá­rozata, melyeket f. hó 5-én tartott érte­kezletében magatartására vonatkozólag ho­zott , igen figyelemre méltók. G­h­i­c­z­y ugyanis előadta egyéni nézeteit a politikai helyzet fölött, melyek a közösügyi törvénye­ket illetőleg lényegesen eltérnek a balközép eddigi programmjától. A párt erre hosszabb tanácskozás után kimondá határozatát, mely a „Hon“ szerint következőleg hangzik : „A kör nem tartja szükségesnek, hogy azoknak, amiket Ghrczy Kálmán tisztelt barátunk előadott, tárgyalásába bocsátkoz­zék és irányukban véleményét nyilvánítsa. Már 1867-ben kiadott programmjában kifejezte a balközép-párt elveit, kijelölte a célt, mely felé törekedni kötelességének is­meri; kifejezte azt, hogy megválasztva az időt, körülményeket és az eszközöket, fog elvei valósítására működni. Most is ezen elveket tartván helyesek­nek, ezen cél felé törekedni ismervén köte­lességének , a lisztért barátunk által előadott vagy azokkal rokontermészetű­­nézeteknek megvitatása és az azokkal szemben köve­tendő eljárás megállapítása csak akkor lenne szükséges és időszerű , ha a képvise­lőháziján többségben levő párt egy részétől jönnének hozzánk oly ajánlatok, melyek el­veink legalább egy részének azonnal valósí­tására nyújtanának bizonyos feltételek mel­lett kilátást.“ Ezután a 48-as párt által a balközép­­párthoz intézett fölhívás vétetett tanácskozás alá. Erre nézve a kör abban állapodott meg, miként a balközéppárt mai napon s határo­zatában újólag kimondotta, hogy pártállá­sát, melyet már az 1867-ik évben körvona­­lazott, jövőben is fönntartja, a hozzá inté­zett fölhívásnak nem felelhet meg, és erről a 48-as pártot kü­ldöttségileg értesíteni rendelte. Az első határozatból azt látjuk, hogy a balközép hajlandó alkudozásba bocsátkozni a Deákpárttal, ha ez teszi a kezdeménye­zést; a másodikból ellenben látjuk, hogy a szélsőbal fúzió-ajánlatát határozottan vissza­­utasította. Egyelőre ez is elég arra, hogy országgyűlésünk működésének termékenysége iránt jó reményt tápláljunk. Mindenki észrevette ezt, csak atyja nem , vagy ha látta is , csupa tettetésnek tartotta, így hervadozott a kitűzött esküvői nap elé s még csak egy hét volt a jelen pilla­nat és ama borzasztó ünnepély között. Ekkor Vilmos egy estén, mint azt min­dennap tévé, a halvány, ingadozó leányt a kerten keresztül hazakisérte. A rózsák idő­szaka volt. Fülemilék hallaták lágy dalla­maikat a sötétlő bokrok közt; a hold tisz­tán tündökölt az égen és szelíd fénynyel áraszta el a szunnyadó természetet, a bimbó­iért rózsabokrokat s ama sápadt , hervadó rózsát, ki most gyászoló barátjára támasz­kodva, lassú léptekkel haladt az illatozó ker­ten keresztül. Az est szépsége, a virágok mennyei illata egy percre letartóztaták őt. Mellette a langy esteli szellőben ringatózott egy rózsabokor, a legszebb és legbujább a kertben. Róza megtekintő azt csodadús bim­bóival és észrevéve , hogy egy ágacskáján hét bimbó virágzott, melyek közül csak egy kezdett nyiladozni. — Hét bimbó és hét nap! — mondá' halkan..............amikorra elhervadnak . . . ! Hideg borzadály rázkódtatá meg Vilmost e szavak után , de égi mosolylyal fordult hozzá Róza; a hold megvilágitá átszellemült arcát s könyben úszó szemeit. — Amikorra elhervadnak — ismétlé —

Next