Szegedi Híradó, 1876. január-június (18. évfolyam, 1-78. szám)
1876-03-26 / 37. szám
Tizennyolcadik évfolyam. 1876. Vasárnap, március 26-án. 37-ik szám. Megjelen: Vasárnap,, szerdán és pénteken reggel. Előfizetési föltételek: Szegeden hizhozhorddasal la vidékre pestin. Egész évre 10 frt. Félévre . 5 frt. Évnegyedre 3 frt 50 kr. Helyben * kiadóhivatalt.) elvitetve: Egész évre 6 frt. Félévre 4 frt 50 kr. Évnegyedre 3 frt 35 kr.Szegedi Híradó. POLITIKAI ás VEGYESTARTAKMTI KAP. Szerkesztőségi iroda: hol a lap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni. Klauzál-tér 209. sz. a. az udvarban balra. Egyes szám ára S Isz. Hirdetések díjai: A héthasábos petitsor vagy annak teréért egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr, és minden beiktatásnál 30 kr, kincstári illeték fizetendő. A bizonyítékul kívánandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyílttériben a négyhasábospetitsor iktatási díja 15 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban , valamint Pesten, Bécsben és Európa nevezetest) városaiban létező valamennyi hirdetési irodában. , Kiadóhivatal: Burger Zsigmond özvegye könyv- és kőnyomdája, papír- és irószerkereskedése, hova az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. Előfizetési fölhívásuk 1876-ik évi tizennyolcadik évfolyamának második negyedére. Évnegyedes előfizetőinket bizalommal kérjük föl előfizetéseik szives megújítására és Szeged s vidéket. közönségét lapunk további pártolására. Egyszersmind elvbarátainkat s mindazokat, kik azon elveket, amelyek lapunk politikai és társadalmi irányát alkotják, vallják és működésünk hasznosságáról meggyőződve vannak, kérjük, hogy lapunkat köreikben terjeszteni s annak egy Szeged jövőjéhez méltó fejlődési alapját szilárdítani segítsenek. Teljes erőnkből azon leszünk ezentúl is hogy lapunk úgy a tartalom értéke, mint változatosság tekintetében lehetőleg minden igényt kielégítsen. Erre nézve biztosíthatjuk olvasóinkat, hogy különösen tárcánk a becses és változatos közlemények egész sorozatát hozandja. A szerkesztőség. Előfizetési föltételek. Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Egész évre 10 frt, félévre 5 frt, negyedévre 2 frt 50 kr. Helyben a kiadói hivataltól elvitetve : egész évre 9 frt, félévre 4 frt 50 kr, negyedre 2 frt 25 kr. Az előfizetési pénzek beküldésére ajánljuk a postautalványok igénybevételét, mint a pénzküldés legkényelmesebb és legolcsóbb módját. A kiadóhivatal. Az árvíz. Szeged, márc. 25. A testet, lelket kimerítő izgatottság, melynek egy hét óta rabjai vagyunk, még egyre tart, bár egy pillanatra szabadabban lélegzünk az éjfél óta ma reggelre beállott apadás folytán. A veszély tegnap (péntek) estig folyton fenyegetőbb alakot öltött: a víz egyre nőtt s estig 23' 9"-re emelkedett. A város alkonyat után is egy nyüzsgő méhkashoz hasonlított: ébren volt mindenki, mert mindenki érezte, hogy a válság közel van, az iszonyú víztömeg szabadulást keres szűk börtönéből. De hol ?ti Ma reggelre arra ébredt föl, aki aludt, hogy a víz leszállt a tegnap reggeli színvonalra, 23' 6"-re, miután már az éjjel fölugrott volt 23' l1"-re, azaz több mint egy lábbal magasabbra a 67-iki legmagasb vízállásnál. Az apadás tehát, mely éjféltől kezdve reggelig folytonos volt, öt hüvelyk. Világos volt mindenki előtt, hogy ily gyors és aránylag jelentékeny apadás rendes után nem állhatott be, hogy tehát a víznek valahol ki kellett törnie. De hol ? E pillanatig (i. e. 9 óra) csak annyit tudunk bizonyosan, hogy a hattyasballagitói töltés hajnalban megadta magát s a viz az ottani ártéri földeket elbobta. De ez mindössze 900 holdnyi csekély terület, ez egymaga ily nagy apadást nem idézhetett elő. A víznek tehát máshol is ki kellett törnie. De nem tudjuk, hogy hol. Valószínűnek látszik, hogy a mindszent-apátfalvi tiszaszaszab töltés szakadt ki valahol és pedig Lele tájékán. A vízvédelmi bizottságnak legalább ma reggel azt jelentették, hogy egy ily tartalmú távirat ment itt keresztül a fővárosba. Ennyi az egész , teljesen megbízható tudósításunk e pillanatig nincs. Intézkedés történt azonban, hogy erre nézve hiteles tudósítást nyerjünk, amely sohá nem késhetik. Ha e hit valónak bizonyul, akkor az ottani vízvédő urak alkalmasint elvesztették a fejüket, csak ennek tulajdoníthatjuk, hogy a szegedi vízvédő bizottságot rögtön nem értesítették. Délben. Azon hír, hogy Leiénél a víz kitört volna, mindekkoráig nem nyert megerősítést, s most már azt annál inkább alaptalannak kell tartanunk, mert a viz 9 órától délig ismét rohamosan, majdnem két hüvelyket áradt, ami azt bizonyítja, hogy mindnyájan csalódtunk, midőn nagyobbmérvű kiöntést hittünk, s most már el kell hinnünk, amit senki sem tett föl, hogy az éjfélutáni 5 t apadást csupán a hattyasi kiömlés okozta. Biztos forrásból értesültünk, hogy az alsó Tiszán sincs ezideig újabb kitörés sehol. Az ég felhős s a délnyugati lanyha szél mind erősebb. Este 6 órakor. Néhány perc előtt érkezett meg egy gőzhajó a fölső Tiszáról, amely hírt hozott az ottani állapotokról. Mindenütt nagy a veszély, de mindenütt erősen tartják magukat, s a viz eddig még csupán Csongrád mellett törhetett ki ma reggel s az ottani, Szentes és Csany felé terjedő nem nagy területű rétséget elöntötte. Ez a terület azonban még legnagyobb részt műveletlen s igy nagy kár nincs. A viz reggeli 9 órától kezdve egész mostanig folytatta újra megkezdett áradását s most már körülbelől ismét elérte a tegnap esti magasságot : 23' 9"-et. Tehát ott vagyunk, ahol voltunk, de 24 órát nyertünk. Ha az áradás az éjen át is így tart, reggelre eléri a 24 lábat. A veszély tehát kétségtelenül nagy, mert a friss töltéseket a víz roppant nyomása nagy próbára teszi. Azonban, ha az idő csöndes és esetlen marad, még mindig nem kell tartanunk a katasztrófától. De az éber őrködés szerfölött szükséges. Figyelmeztetjük is a vészbizottságot, hogy éjjelre is ne csak őrjáratokról gondoskodjék, hanem nagyobb munkaerőket is tartson készen, fölosztva az egész vonalon. Csak még pár napi kitartásra van szükségünk. Mert, bár Szolnoknál még mindig csekély áradás mutatkozik, de Tokajnál már némi apadást jeleznek , és a mi fő, a Tisza valamennyi mellékfolyója apadásban van, s így pár nap alatt nálunk is okvetlenül apadásnak kell bekövetkeznie. Árvíz a vidéken. Csurug, márc. 21. A Tisza vize mai napig a magas Duna által visszaszorittatván, töltéseink K 0 v 1, Titel, Mosorin és Zsablya községek mellett fölszakadtak s 30,000 hold gyönyörű vetésföldet két öl magasságú víz borít. Csurugnál az lső öblözetet, ahol 18,000 hold vetésünk van, még eddig a legnagyobb erőfeszítéssel megtartottuk ; a védmunkálatok itt éjjel-nappal folytattatnak. A vész elmúlta után a katasztrófáról részletes tudósítást küldök. Szabados Ignác, __________ jegyző. Az állam és a népiskolai felügyelet. Lichtenberg, egy múltszázadbeli német humorista, „ritkaság-gyűjteményében“ egy igen furcsa darab fordul elő: egy tolikés pengék nélkül, melynek nyele nincs. Ilyesminek — úgy látszik — tekinti nálunk egynémely honatya az államot és az államhatalmat. Nekünk legalább a föntebbi raritás jutott eszünkbe, mikor Mocsáry és Zsedényi uraknak a képviselőházban a kir. tanfelügyelők hatáskörének szabályozását célzó törvényjavaslat tárgyalása alkalmával elmondott beszédeit elolvastuk. Mert mi egyéb lenne egy államhatalom rendelkezési jog nélkül, melynek még felügyeleti joga sincs ? Magyarul igen röviden fejezhetjük ki: „Fából vaskarika.“ Nem állitja senki, hogy az említett törvényjavaslat uj, hogy radikális elveket tartalmaz , melyek az 1868. évi XXXVIII. törvénycikkből hiányoztak volna, sőt egész intenciója csak odairányul, hogy ezen törvény 128. §-a intézkedéseit szabatosan körülírva s részletezve, a már szentesített „közigazgatási bizottságokról“ szóló törvény 30. §-ával szerves összhangzásba hozza. Aki ezt nem hiszi, olvassa el mind a kettőt. S ennek dacára mit tapasztalunk ? Heves megtámadásokat, jajveszékléseket, sőt Zsedényi jónak látja a fönnforgó, nagyon is szelíd törvényjavaslatot a hírhedt Tun-féle iskola rendeleteivel egy sorba helyezni. Ez olyan képtelenség, melyre Zsedényit eddigelé képtelennek hittük, s e lap tisztelt olvasói erről maguknak meggyőződést szerezhetnek, ha csak az éppen itt folyó fölötte érdekes történeti „Tárca“ azon részére méltóztatnak visszaemlékezni, melyben Thun miniszter ép oly erőszakos, mint bárgyú iskolai politikája oly mesteri vonásokkal van ecsetelve. De nézzük közelebbről a „legfiatalabb excellenciás“ úr érvelését. Ő kereken tagadja az állam főfelügyeleti jogát a felekezeti iskolákban, mert: 1. Az állam azok fönntartásához egy garast sem fizet. 2. Minthogy a közoktatási minisztérium csak a felekezeti főhatóságokkal áll összeköttetésben, hogyan kerülne a kir. tanfelügyelő , aki szintén kormányközeg, közvetlen érintkezésbe az egyes hitközségekkel ? S végre 3. Szónok a szent és sérthetetlen felekezeti „autonómia“ megingatásától tart. Az első pontban foglalt állítás nem alapos, legalább nem egész terjedelmében. Közvetlen segélyt az állam csak rászorult községi vagy kitűnő és szükséges magánintézeteknek nyújt, de semmibe se veendő-e az, hogy az állam országszerte 21 tanító- s tanítónőképezdét állított föl s tart fönn nagy költséggel, amelyeknek növendékei nem kérdeztetnek, hogy kilépésük után községi vagy felekezeti iskolában akarnak-e működni, semmire sem köteleztetnek, s túlnyomó részük csakugyan felekezeti iskolába kerül, s így a felekezetek a tanítóképzési költségektől tetemes részben megkíméltetnek. S nem tudja-e a felekezetiség nemes bajnoka, hogy azon 50.000 írtból, melylyel az állam évenként a néptanítói nyugdíjazásokhoz járul — tényleg létező számarányuk szerint — sokkal több jut a felekezeti, mint a községi és állami tanítóknak ? S azon százezrekre menő tanszerekből, melyek néhány év előtt az „iskolai sorsjáték“ jövedelméből szereztettek, hány ezer szegény „felekezeti“ népiskola nyert tisztességes fölszerelést az államtól, melyek addig az oly féltékenyen őrzött „felekezeti autonómia“ védszárnyai alatt egy fekete hó- s néhány darab A-B-C-stáblán kívül mindennemű más taneszköz teljes hiányában szűkölködtek? De ha Zs. állítása teljes kiterjedésében igaz volna is , mégsem lehetne abból azt következtetni , amit Zs. úr belőle lehozni méltóztatik. Mert az kétségtelen dolog, hogy az államnak élnie kell. Az élethez pénz szükséges. Az adót az állampolgárok fizetik felekezeti különbség nélkül. De az államhatalom roszul teljesítené kötelességét, ha az adót csak kivetné s behajtaná. A kereset, tehát az adóképesség fejlesztése alphája minden jó pénzügyi politikának. A keresetképesség pedig a lakosságnak nemcsak testi, hanem szellemi kiképzésével elválaszthatlanul össze van kapcsolva; ezekkel együtt emelkedik és sülyed. Minthogy tehát az államnak adófizetőkre kétségtelenül szüksége van , azért áll jogában azon ismeretminimum kiszabása is , mely a keresetképesség alapvetéséhez okvetlenül szükséges. De ha ezen jogát senki, még Zsedényi sem támadja meg, mily logikával lehet aztán állítani , hogy ugyanazon államnak nincs joga afölött őrködni, hogy a felekezetek eleget tesznek-e törvényszabta kötelességüknek vagy nem ? Ép oly elkerülhetően szükséges az állami főfelügyelet erkölcsi fönnállhatása szempontjából. Minden államszerkezet bizonyos eszméken , irányelveken alapszik, melyek összetartják. Magyarország egy népképviselettel ellátott demokratikus monarchia , melyben aránylagos többsége, vagyona, értelmisége s történeti múltjánál fogva a vezérszerep a magyar fajt illeti. Ha mármost ezen alapelv bármely részét valamely felekezet népiskoláiban kijátszák és a gyermekeket éppen az ellenkező irányban nevelik és tanítják: nem válik-e ez kárára az egész hazának? S hiszi-e Zs., hogy ilyesmi a rácoknál, oláhoknál, sőt saját édes tótjainál is a lehetetlenségek közé tartozik? A legújabb idők az ellenkezőről tesznek tanúságot (lásd a turóc-szent-mártoni s egyéb épületes históriákat.) De ki őrködjék a tanítás hazafias iránya fölött, ha nem az állam ? Talán a felekezetek? Hisz az némelyikére nézve csakugyan annyit tenne , mint „ebre bízni a hájat.“ S mi módon őrködjék az állam afölött, ha még a főfelügyelet jogától is meg akarjuk fosztani? Alapos érvekkel tehát Zs. követeléseit nem védelmezhetvén, hivatkozik autonómiai jogokra , szentesített törvényekre. Nos, minden törvény szent, míg egy másik szentesített törvény által hatályon kívül nem helyeztetik. Vagy léteznek ezen szabály alól is kivételek? Ha nem tudnék régóta, hogy a legkizárólagosabb konfeszszionalizmus ő exoiájában teljesen vérré, második természetté vált, nehezen nyomhatnék el azt a sejtelmünket (persze nem egyéb puszta sejtelemnél), hogy a királyi tanfelügyelőket azért akarja kitiltani a felekezeti népiskolákból, mivel ott talán nem a legjobb rendben áll a széna! Hanem hát Zs. múltjának tartozott e föllépéssel. Nem különben vagyunk Mocsáryval. Az olyan államférfiú , akinek „választott“ tanfelügyelők kellenek , mert szerinte a megye közönsége inkább ítélheti meg az illető képességét, mint a közoktatási miniszter, aki már évek előtt az „Ellenőrben az egész intézményt azzal ítélte el, hogy „őseink meghódították s meg is tartották e hazát, annak dacára, hogy sem írni, sem olvasni nem tudtak“; egy oly törvényhozó, ki — hogy Eötvösünk egyik kedvenc kifejezésével éljünk — a legfontosabb államügyeket csak „az alsó-dabasi kaszinó szellemi műveltsége magaslatáról“ tekinti — komoly számításba nem jöhet s úgy hiszszük, t. olvasóink csak köszönettel tartoznak nekünk, ha egy olyan bölcsész tételeinek taglalásától őket megkíméljük. Mi pedig annak örvendünk, hogy a Zsedényiek és Mocsáryak képviselőházunkban csak parányi töredéket képviselnek s a nézetünk szerint üdvös javaslat elfogadását meg nem gátolhatták. Mayer Miksa.