Szegedi Híradó, 1876. január-június (18. évfolyam, 1-78. szám)

1876-03-26 / 37. szám

Tizennyolcadik évfolyam. 1876. Vasárnap, március 26-án. 37-ik szám. Megjelen: Vasárnap,, szerdán és pénteken reggel. Előfizetési föltételek: Szegeden hizhozhorddasal la vidékre pestin. Egész évre 10 frt.­­ Félévre . 5 frt. Évnegyedre 3 frt 50 kr. Helyben * kiadóhivatalt.) elvitetve: Egész évre 6 frt.­­ Félévre 4 frt 50 kr. Évnegyedre 3 frt 35 kr.Szegedi Híradó. POLITIKAI ás VEGYESTARTAKMTI KAP. Szerkesztőségi iroda: hol a lap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni. Klauzál-tér 209. sz. a. az udvarban balra. Egyes szám ára S Isz. Hirdetések díjai: A héthasábos petitsor vagy annak teréért egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr, és minden beiktatásnál 30 kr, kincstári illeték fizetendő. A bizonyítékul kívánandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyílttériben a négyhasábos­­petitsor iktatási díja 15 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a ki­­adóhivatalban , valamint Pesten, Bécsben és Európa nevezetest) városaiban létező valamennyi hirdetési irodában. , Kiadóhivatal: Burger Zsigmond özvegye könyv- és kőnyomdája, papír- és irószerkereske­­dése, hova az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. Előfizetési fölhívásuk­­ 1876-ik évi tizennyolcadik évfolyamának második negyedére. Évnegyedes előfizetőinket bizalommal kér­jük föl előfizetéseik szives megújítására és Sze­ged s vidéke­t. közönségét lapunk további pár­tolására. Egyszersmind elvbarátainkat s mind­azokat, kik azon elveket, amelyek lapunk politikai és társadalmi irányát alkotják, vallják és működé­sünk hasznosságáról meggyőződve vannak, kér­jük, hogy lapunkat köreikben terjeszteni s an­nak egy Szeged jövőjéhez méltó fejlődési alap­ját szilárdítani segítsenek. Teljes erőnkből azon leszünk ezentúl is hogy lapunk úgy a tartalom értéke, mint válto­zatosság tekintetében lehetőleg minden igényt kielégítsen. Erre nézve biztosíthatjuk olvasóin­kat, hogy különösen tárcánk a becses és vál­tozatos közlemények egész sorozatát hozandja. A szerkesztőség. Előfizetési föltételek. Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Egész évre 10 frt, félévre 5 frt, negyedévre 2 frt 50 kr. Helyben a kiadói hivataltól elvitetve : egész évre 9 frt, félévre 4 frt 50 kr, negyedre 2 frt 25 kr. Az előfizetési pénzek beküldésére ajánljuk a postautalványok igénybevételét, mint a pénzkül­dés legkényelmesebb és legolcsóbb módját. A kiadóhivatal. Az árvíz. Szeged, márc. 25. A testet, lelket kimerítő izgatottság, mely­nek egy hét óta rabjai vagyunk, még egyre tart, bár egy pillanatra szabadabban lélegzünk az éjfél óta ma reggelre beállott apadás folytán. A veszély tegnap (péntek) estig folyton fe­nyegetőbb alakot öltött: a víz egyre nőtt s es­tig 23' 9"-re emelkedett. A város alkonyat után is egy nyüzsgő méhkashoz hasonlított: ébren volt mindenki, mert mindenki érezte, hogy a válság közel van, az iszonyú víztömeg szabadu­lást keres szűk börtönéből. De hol ?­ti Ma reggelre arra ébredt föl, aki aludt, hogy a víz leszállt a tegnap reggeli színvonalra, 23' 6"-re, miután már az éjjel fölugrott volt 23' l1"-re, azaz több mint egy lábbal ma­gasabbra a 67-i­ki legmagasb vízál­lásnál. Az apadás tehát, mely éjféltől kezdve reggelig folytonos volt, öt hüvelyk. Világos volt mindenki előtt, hogy ily gyors és aránylag jelentékeny apadás rendes után nem állhatott be, hogy tehát a víznek valahol ki kellett törnie. De hol ? E pillanatig (i. e. 9 óra) csak annyit tudunk bizonyosan, hogy a hattyas­­ballagitói töltés hajnalban megadta magát s a viz az ottani ártéri földeket elbob­ta. De ez mindössze 900 holdnyi csekély terület, ez egy­maga ily nagy apadást nem idézhetett elő. A víznek tehát máshol is ki kellett törnie. De nem tudjuk, hogy hol. Valószínűnek látszik, hogy a mindszent-apátfalvi tiszaszaszab­ töltés szakadt ki valahol és pedig Lele tájékán. A vízvédelmi bizottságnak legalább ma reggel azt jelentették, hogy egy ily tartalmú távirat ment itt keresztül a fővárosba. Ennyi az egész , tel­jesen megbízható tudósításunk e pillanatig nincs. Intézkedés történt azonban, hogy erre nézve hi­teles tudósítást nyerjünk, amely sohá nem kés­­hetik.­­ Ha e hit valónak bizonyul, akkor az ottani vízvédő urak alkalmasint elvesztették a fejüket, csak ennek tulajdoníthatjuk, hogy a szegedi vízvédő bizottságot rögtön nem értesí­tették. Délben. Azon hír, hogy Leiénél a víz kitört volna, mindekkoráig nem nyert megerősítést, s most már azt annál inkább alaptalannak kell tartanunk, mert a viz 9 órától délig ismét rohamosan, majdnem két hüvelyket áradt, a­mi azt bizonyítja, hogy mindnyájan csalódtunk, midőn nagyobb­­mérvű kiöntést hittünk, s most már el kell hinnünk, amit senki sem tett föl, hogy az éjfél­utáni 5 t apadást csupán a hattyasi kiömlés okozta. Biztos forrásból értesültünk, hogy az alsó Tiszán sincs ezideig újabb kitörés sehol. Az ég felhős s a délnyugati lanyha szél mind erősebb. Este 6 órakor. Néhány perc előtt érkezett meg egy gőz­hajó a fölső Tiszáról, amely hírt hozott az ot­tani állapotokról. Mindenütt nagy a veszély, de mindenütt erősen tartják magukat, s a viz ed­dig még csupán Csongrád mellett törhetett ki ma reggel s az ottani, Szentes és Csany felé terjedő nem nagy területű rétséget elöntötte. Ez a terület azonban még legnagyobb részt mű­veletlen s igy nagy kár nincs. A viz reggeli 9 órától kezdve egész mos­­tanig folytatta újra megkezdett áradását s most már körülbelől ismét elérte a tegnap esti ma­gasságot : 23' 9"-et. Tehát ott vagyunk, a­hol voltunk, de 24 órát nyertünk. Ha az áradás az éjen át is így tart, reggelre eléri a 24 lábat. A veszély tehát kétségtelenül nagy, mert a friss töltéseket a víz roppant nyomása nagy pró­bára teszi. Azonban, ha az idő csöndes és eset­­len marad, még mindig nem kell tartanunk a katasztrófától. De az éber őrködés szerfölött szükséges. Figyelmeztetjük is a vészbizottságot, hogy éjjelre is ne csak őrjáratokról gondoskod­jék, hanem nagyobb munkaerőket is tartson ké­szen, fölosztva az egész vonalon. Csak még pár napi kitartásra van szüksé­günk. Mert, bár Szolnoknál még mindig csekély áradás mutatkozik, de Tokajnál már némi apa­dást jeleznek , és a mi fő, a Tisza valamennyi mellékfolyója apadásban van, s így pár nap alatt nálunk is okvetlenül apadásnak kell bekövetkeznie. Árvíz a vidéken. Csurug, márc. 21. A Tisza vize mai napig a magas Duna által visszaszorittatván, töltéseink K 0 v­­ 1, T­i­­tel, Mosorin és Zsablya községek mel­lett fölszakadtak s 30,000 hold gyönyörű vetés­földet két öl magasságú víz borít. Csurugnál az l­ső öblözetet, a­hol 18,000 hold vetésünk van, még eddig a legnagyobb erőfeszítéssel megtar­tottuk ; a védmunkálatok itt éjjel-nappal folytat­­tatnak. A vész elmúlta után a katasztrófáról részletes tudósítást küldök. Szabados Ignác, __________ jegyző. Az állam és a népiskolai felügyelet. Lichtenberg, egy múltszázad­­beli német humorista, „ritkaság-gyűjte­ményében“ egy igen furcsa darab fordul elő: egy tolikés pengék nélkül, melynek nyele nincs. Ilyesminek — úgy látszik — tekinti nálunk egynémely honatya az államot és az államhatalmat. Nekünk legalább a föntebbi raritás jutott eszünkbe, mikor Mocsáry és Zsedényi uraknak a képviselőházban a kir. tanfelügyelők hatáskörének szabá­lyozását célzó törvényjavaslat tárgyalása alkalmával elmondott beszédeit elol­vastuk. Mert mi egyéb lenne egy állam­­hatalom rendelkezési jog nélkül, melynek még felügyeleti joga sincs ? Magyarul igen röviden fejezhetjük ki: „Fából vas­karika.“ Nem állitja senki, hogy az említett törvényjavaslat uj, hogy radikális elveket tartalmaz , melyek az 1868. évi XXXVIII. törvénycikkből hiányoztak volna, sőt egész intenciója csak odairá­nyul, hogy ezen törvény 128. §-a intéz­kedéseit szabatosan körülírva s részle­tezve, a már szentesített „közigazgatási bizottságokról“ szóló törvény 30. §-ával szerves összhangzásba hozza. Aki ezt nem hiszi, olvassa el mind a kettőt. S ennek dacára mit tapasztalunk ? Heves megtámadásokat, jajveszékléseket, sőt Zsedényi jónak látja a fönnforgó, nagyon is szelíd törvényjavaslatot a hír­hedt T­­­u­n-féle iskola rendeleteivel egy sorba helyezni. Ez olyan képtelenség, melyre Zsedényit eddigelé képtelennek hittük, s e lap tisztelt olvasói erről maguk­nak meggyőződést szerezhetnek, ha csak az éppen itt folyó fölötte érdekes törté­neti „Tárca“ azon részére méltóztatnak visszaemlékezni, melyben Thun minisz­ter ép oly erőszakos, mint bárgyú isko­lai politikája oly mesteri vonásokkal van ecsetelve. De nézzük közelebbről a „legfiata­labb excellenciás“ úr érvelését. Ő kere­ken tagadja az állam főfelügyeleti jogát a felekezeti iskolákban, mert: 1. Az állam azok fönntartásához egy garast sem fizet. 2. Minthogy a közoktatási minisz­térium csak a felekezeti főhatóságokkal áll összeköttetésben, hogyan kerülne a kir. tanfelügyelő , aki szintén kormány­közeg, közvetlen érintkezésbe az egyes hitközségekkel ? S végre 3. Szónok a szent és sérthetetlen felekezeti „autonómia“ megingatásától tart. Az első pontban foglalt állítás nem alapos, legalább nem egész terjedelmé­ben. Közvetlen segélyt az állam csak rászorult kö­zsé­gi vagy kitűnő és szük­séges magánintézeteknek nyújt, de semmibe se veendő-e az, hogy az állam országszerte 21 tanító- s tanítónő­­képezdét állított föl s tart fönn nagy költséggel, amelyeknek növendékei nem kérdeztetnek, hogy kilépésük után köz­ségi vagy felekezeti iskolában akarnak-e működni, semmire sem köteleztetnek, s túlnyomó részük csakugyan felekezeti iskolába kerül, s így a felekezetek a t­anít­óképz­ési költségektől tete­mes részben megkíméltetnek. S nem tudja-e a felekezetiség ne­mes bajnoka, hogy azon 50.000 írtból, melylyel az állam évenként a néptanítói nyugdíjazásokhoz járul — tényleg létező számarányuk szerint — sokkal több jut a felekezeti, mint a községi és állami tanítóknak ? S azon százezrekre menő tanszerek­ből, melyek néhány év előtt az „iskolai sorsjáték“ jövedelméből szereztettek, hány ezer szegény „felekezeti“ népiskola nyert tisztességes fölszerelést az államtól, me­lyek addig az oly féltékenyen őrzött „felekezeti autonómia“ védszárnyai alatt egy fekete h­ó- s néhány darab A-B-C-s­­táblán kívül mindennemű más tanesz­köz teljes hiányában szűkölködtek? De ha Zs. állítása teljes kiterjedé­sében igaz volna is , még­sem lehetne abból azt következtetni , amit Zs. úr belőle lehozni méltóztatik. Mert az kétségtelen dolog, hogy az államnak élnie kell. Az élethez pénz szükséges. Az adót az állampolgárok fizetik felekezeti különbség nélkül. De az államhatalom roszul teljesítené köte­lességét, ha az adót csak kivetné s be­hajtaná. A kereset, tehát az adóképes­ség fejlesztése alphája minden jó pénz­­ügyi politikának. A keresetképesség pe­dig a lakosságnak nemcsak testi, hanem szellemi kiképzésével elválaszthatlanul össze van kapcsolva; ezekkel együtt emelkedik és sülyed. Minthogy tehát az államnak adófizetőkre kétségtelenül szüksége van , azért áll jogában azon ismeretminimum kiszabása is , mely a keresetképesség alapvetéséhez okvetlenül szükséges. De ha ezen jogát senki, még Zse­dényi sem támadja meg, mily logikával lehet aztán állítani , hogy ugyanazon államnak nincs joga afölött őrködni, hogy a felekezetek eleget tesznek-e törvény­­szabta kötelességüknek vagy nem ? Ép oly elkerülhetően szükséges az állami főfelügyelet erkölcsi fönnállhatása szempontjából. Minden államszerkezet bizonyos eszméken , irányelveken alap­szik, melyek összetartják. Magyarország egy népképviselettel ellátott demokrati­kus monarchia , melyben aránylagos többsége, vagyona, értelmisége s törté­neti múltjánál fogva a vezérszerep a magyar fajt illeti. Ha mármost ezen alapelv bármely részét valamely feleke­­zet népiskoláiban kijátszák és a gyer­mekeket éppen az ellenkező irányban nevelik és tanítják: nem válik-e ez ká­rára az egész hazának? S hiszi-e Zs., hogy ilyesmi a rácoknál, oláhoknál, sőt saját édes tótjainál is a lehetetlenségek közé tartozik? A legújabb idők az el­lenkezőről tesznek tanúságot (lásd a turóc-szent-mártoni s egyéb épületes his­tóriákat.) De ki őrködjék a tanítás hazafias iránya fölött, ha nem az állam ? Talán a felekezetek? Hisz az némelyikére nézve csakugyan annyit tenne , mint „ebre bízni a hájat.“ S mi módon őrködjék az állam afölött, ha még a főfelügyelet jogától is meg akarjuk fosztani? Alapos érvekkel tehát Zs. követelé­seit nem védelmezhetvén, hivatkozik autonómiai jogokra , szentesített törvé­nyekre. Nos, minden törvény szent, míg egy másik szentesített törvény által ha­tályon kívül nem helyeztetik. Vagy lé­teznek ezen szabály alól is kivételek? Ha nem tudnék régóta, hogy a leg­­kizárólagosabb konfeszszionalizmus ő ex­­oiájában teljesen vérré, második termé­szetté vált, nehezen nyomhatnék el azt a sejtelmünket (persze nem egyéb puszta sejtelemnél), hogy a királyi tanfelügye­­lőket azért akarja kitiltani a felekezeti népiskolákból, mivel ott talán nem a legjobb rendben áll a széna! Hanem hát Zs. múltjának tartozott e föllépéssel. Nem különben vagyunk Mocsáry­­val. Az olyan államférfiú , akinek „vá­lasztott“ tanfelügyelők kellenek , mert szerinte a megye közönsége inkább ítél­heti meg az illető képességét, mint a közoktatási miniszter, aki már évek előtt az „Ellenőr­ben az egész intézményt azzal ítélte el, hogy „őseink meghódí­tották s meg is tartották e hazát, annak dacára, hogy sem írni, sem olvasni nem tudtak“; egy oly törvényhozó, ki — hogy Eötvösünk egyik kedvenc kife­jezésével éljünk — a legfontosabb állam­ügyeket csak „az alsó-dabasi kaszinó szellemi műveltsége magaslatáról“ tekinti — komoly számításba nem jöhet s úgy hiszszük, t. olvasóink csak köszönettel tartoznak nekünk, ha egy olyan bölcsész tételeinek taglalásától őket megkíméljük. Mi pedig annak örvendünk, hogy a Zsedényiek és Mocsáryak képviselő­házunkban csak parányi töredéket kép­viselnek s a nézetünk szerint üdvös ja­vaslat elfogadását meg nem gátolhatták. Mayer Miksa.

Next