Szegedi Híradó, 1876. július-december (18. évfolyam, 79-158. szám)
1876-11-08 / 136. szám
f* Tizennyolcadik évfolyam. 1876. 136-ik szám Szerda, november 8-án. Megjelen: Vasárnap, szerdán és pénteken reggel. Előfizetési föltételek: Szege*» kirkortordinul és vidékre pestin. Egész évre 10 frt. Félévre . 5 frt. Évnegyedre 2 frt 50 kr. Helyben a kradihivataltól elvitetve:■ Egész évre 9 frt. | Félévre 4 frt 50 kr. Évnegyedre 2 frt 25 kr. POLITIKAI ás VEGYESTARTALMÚ LAP Szerkesztőségi iroda: hol a lap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni, Klauzál tér 209. sz. a. az udvarban balra. Egyes szám ára: S kr. Hirdetések dijai: A héthasábos petitsor vagy annak teréért egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr, és minden beiktatásnál 30 kr. kincstári illeték fizetendő. A bizonyítékul kívánandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban , valamint Pesten, Bécsben és Európa nevezetes városaiban létező valamennyi hirdetési irodában. Kiadóhivatal: Burger Zsigmond özvegye, könyv- és kőnyomdája, papír- és irószerkereskedése, hova az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. Szeged, nov. 7. Az osztrák birodalmi tanács képviselőházában szombaton roppant érdekeltség mellett megindult a keleti kérdésben a nagy vita, az úgynevezett ,Orient-Debatte,és tegnap fölfuttatott. A vita ugyan, a reichsrath házszabályainak értelmében, nem végződhetik semmiféle határozat hozatalával, amiért sokan az egész debatte-ot meddőnek s céltalannak tartják; mi azonban e fölfogásban nem osztozhatunk. A reichsrath célja az, hogy a keleti kérdésben szint valljon, Európát Ausztria közvéleménye iránt tájékoztassa a politikát, amit ez ügyben a monarchia érdekében követendőnek tart, a külügyi kormánynyal megismertesse és ezt mintegy erkölcsileg kényszerítse annak követésére. És ezt a célt el fogja érni, a jelen esetben annál inkább, mert enunciációi az ügy lényegét illetőleg csaknem mind ugyanazon kerékvágásban mozognak s teljes összhangzásban vannak Magyarország közvéleményével is. Ez az örvendetes momentum az, amit a vita első napjáról följegyezhetünk. Az első nap hét szónok beszélt, s egynek kivételével mindannyia azt hangoztatta, amit mi ideát, hogy: nem kell annexió és nem kell közösség az orosz politikával! Tehát Törökország épségének fönntartása. És e kiindulási pontnak csak logikailag megfelelő a nyilatkozatok ama további főiránya, hogy : akarjuk ugyan a békét, de nem mindenáron; ha tehát a monarchia érdekei és becsülete követelik, a háborútól sem szabad visszariadnunk. Ezekben kulminál az osztrák képviselők nyilatkozata. * Ez a fődolog, a többi — a hármas szövetség elítélése, a keleti kérdésben eddig követett ingadozó, a szlávoknak kedvezett külügyi politika éles bírálata, stb. csak Staffage, s ha a fődologban innen és túl a Lajtán egyetértünk, könnyebben elnézzük, hogy az osztrákok mily kegyetlenül porolják az Andrássy kabátját, habár magyar érzékenységünknek egy kissé fáj is az, főkép azon gyanú mellett, hogy a sógorok oly nagy paszszióval tán nem is annyira a külügyminisztert, mint a magyar államférfiút ütik. Vigasztaljuk magunkat azon reménynyel, — ami, közbevetőleg legyen mondva, most már nagyon alapos — hogy ha Andrássy eddig roppant nehéz helyzetében tán hajlítható náci volt, a monarchia osztatlan közvéleményének hatása alatt most vas lesz, amely csak keményedik az ütéstől. Az éles támadásból azonban kijutott elég bőven a hatalmas udvari s katonai pártnak is, amely szláv szimpathiáival legjobban megnehezíti Andrássynak úgyis nehéz feladatát a keleti bonyodalmak fázisaiban. Különösen nagy föltünést keltett Zsock bárónak azon határozott hangon tett vádja, hogy Rodics b., Dalmácia helytartója, az omladina tagja. A magyar sajtó a keleti mozgalmak első kitörése óta folyvást éber szemmel kisérte Rodich működését a fölkelőkkel szemben s nem egyizben ujjal mutatott a tábornok urára, mint olyanra, aki határozott szláv hajlamainál fogva a fölkelőkkel a legbensőbben rokonszenvez s eljárásaiban nem anynyira a monarchia jól fölfogott érdekei, mint inkább egyéni szimpathiái vezetik, szóval, a ki alárendelt katonai kormányközeg létére a maga kezére külön szláv politikát űz. Örülünk rajta, hogy most az osztrák képviselőházban is akadt, aki társul szegődött a súlyos vádban, amely óva inti a kormányt, hogy vigyázzon a hadseregben oly fontos szerepkörre juttatott szláv elemekre. Remélhető azonban, hogy az a kicsiny, de befolyásánál fogva hatalmas párt is, amely eddig, a birodalom valódi érdekeit félreismerve s a közvéleményt ignorálva, folyvást halálra nyomta keleti politikánk szekérrúdját, a legközelebb múlt napok tapasztalatai után kijózanodik szláv szimpathiáiból s fölhagy a török birodalom romjaira épített osztozkodási terveivel. Legalább az újabb, avatott forrásból jövő hírek ide mutatnak. Ezek szerint az orosz ultimátum, amely váratlanul ütött be, hideg zuhanyként hatott az udvari körökre is, és a hármas szövetség attól fogva tényleg fölbontottnak tekinthető. Másrészről bizonyára jótékonyan hatottak ez irányban a török fegyverek fényes győzelmei is, amelyek megmutatták, hogy Törökország még nagyon kemény konc arra, hogy könnyű szerrel szétdarabolni és zsebre rakni lehessen. Visszatérve az osztrák képviselőház keleti vitájára, újabban is konstatáljuk abból, hogy Ausztria és Magyarország közvéleménye a keleti kérdésben teljes összhangzásban van s e közvélemény abban kulminál, hogy e monarchia érdekei a keleten homlokegyenest ellentétben vannak Oroszország törekvéseivel, hogy tehát e monarchia tovább a muszkával egy után nem mehet. Ez a közvélemény pedig oly hatalmas, hogy okvetlenül magával kellene ragadnia a kormányt még akkor is, ha ennek hajlamai másfelé vonzódnának . Andrássyt azonban nem kell ragadnia, megy az magától is szívesen és ment volna kezdettől fogva, ha ellenkező áramlatok útjába akadályokat nem gördítenek. Most már nyugodtan nézünk a vihar elébe, mely a keleten újult erővel kitörni készülélyes áramlat ellen. A háború viszontagságai által kimerítve alig birja még betegeit is ápolni. A művelt Európában nincs egyetlen nemzet, amely iparkodnék a szenvedők fájdalmait enyhíteni. Lehetünk-e mi hálátlanok ? megfeledkezhettünk-e azokról , kik szivükre ölelték házátlanul bujdosó apáinkat? Nem, a magyar ifjúság ily nyomorult nem volt s nem is lesz soha ! Nem engedi meg azt, hogy az utókor megvesse a lovagias magyar nemzetet! Mi összerakjuk filléreinket, mig fillérekből ezrek lesznek, s elküldjük oda, hol segélyért kiált a szenvedő. A zászló, melyet a magyar ifjúság vesz kezébe, nem bukhatik el, s mi megmutatjuk török testvéreinknek, hogy e kalmár időben is tud a magyar áldozni , ha magasztos eszméről van szó. És a magyar ifjúság nem engedheti meg, hogy" Valaki által megelőztessék: a magyar ifjúság féltékeny e dicsőségre. Testvérek ! Szervezkedjetek ! Alakuljatok bizottságokká s aztán indítsátok meg a gyűjtéseket a török sebesültek részére; keressétek föl a koldusok gunyhóját, a gazdagok palotáit ; ne legyen falu, puszta, ne legyen viskó, hol gyűjtőivekkel meg nem jelentek ; rendezzetek táncvigalmakat, hangversenyeket, sorsjátékokat, amint viszonyaitok engedik. S hogy az összeg impozáns legyen , küldjétek hozzánk (gyűjtő-bizottsági iroda, zöldfautca, 30-ik szám), s mi azt hirlapilag nyugtázva eljuttatjuk rendeltetése helyére. — Testvérek! Nem biztatunk , nem lelkesítünk benneteket, hisz eléggé lelkesít szándékunk tisztasága. — Tegyetek meg mindent, amit lehet; egy pillanatra se téveszszétek szem elől, hogy ti magyar ifjak vagytok. Budapesten, 1876. nov. 2. A budapesti két egyetem ifjúságának nevében : Szűcs Gyula elnök. Soós Jenő alelnök. Lukács Gyula pénztárnok. * A hétfői ülésben már a szláv képviselők is bemondták volumukat. Ezek természetesen szláv politikát kívánnak a külügyi kormánytól s eddigi szlávellenes magatartásáért korholják. Egypár fecske azonban nem csinál nyarat s a kis szláv csoport rugdalózása nem sokat nyom a latban az óriási többség ellenében, amely ellene van minden szláv, vagyis muszka politikának. Szerk. Hazai ügyek. — A budapesti egyetemi ifjúság a belügyminisztériumtól engedélyt nyervén a török sebesültek részére való gyűjtésre, ez ügyben a következő fölhívást intézi a magyar ifjúsághoz: Testvérek! A Balkán félsziget, szürke szikláit pirosra festi a hősök vére. Élet-halálharcot vivott két nemzet. Az egyik , melynek hazát adtunk, midőn üldöztetett, megvédtük, midőn megtámadtatott, s mely ezért, midőn baráti jobbot nyújtottunk neki , gyilkokkal válaszolt. A másik, amelylyel félreértés következtében századokon át harcolunk , fölismerte bennünk a testvér nemzetet, barátaiul fogadta hőseinket akkor, midőn mindenki elhagyta, mindenki megtagadta a magyart. És azon nemzet, amely irántunk eléggé hálás sohasem lehet, megtámadta azt, amely minket védelmezett. Hónapok óta dúl a véres harc, s a háború borzalmai napról-napra rémesebb alakban jelennek meg. A sebesültek jajkiáltásai áthallatszanak a szőke Dunán , s a földön, mely Árpád ivadékainak lakhelye, nem hallják azt. Az egyik fél, mely visszautasítá barátságunkat, pártfogását kérte szabadságharcunk elnyomóinak, s nem talált süket fülekre, mert a fehér tenger partjairól kimondhatlan mennyiségben hordják még a meg nem engedett segélyt is a Timok völgyébe. De a derék török nép elhagyatva is vitézül küzd a veszél Tüntetés Konstantinápolyban Magyarország mellett. Klapka Ianok ez időtájt Konstantinápolyban tartózkodik , s e hét én este, a Lloyd távirata szerint, a szófiák, a lakossággal egyesülten, több mint ezren szerende-ot akartak adni a magyar tábornoknak, ily módon akarván kifejezést adni a magyarok iránti rokonszenvüknek. A rendőrség azonban követte a budapestiek példáját s megakadályozta a demonstrációt. Ennélfogva a szerenade elmaradt s e helyett Klapkához üdvözlő iratot fognak intézni , melyben a magyar nemzet rokonszenvéért hálás elismerésöket fogják kifejezni. Franciaország. (M.) Igyekezni fogunk , hatalmi állásunkat és befolyásunkat az európai ügyekre fönntartani, de nem avatkozunk mások kölcsönös bajába; mi belügyeinket rendezzük , erősítjük pénzügyünket, hadseregünket, iparunkat és kereskedelmünket, hogy megmaradhassunk azon meggyőződésünkben , hogy a nemzeti nagyságnak és erőnek legfőbb kellékei bennünk elpusztíthatlanok, s hogy meggyőzzük a világot, hogy minket számításon kívül sohasem hagyhat, bárminő politikai vagy más ügyek merüljenek föl. Ez körülbelül mai jelszava a francia kormánynak, s ez irányban látszik haladni, minden erejéből működni a francia nemzet; erről tanúskodik politikai ténykedése a vezér férfiainak, erről támogató eljárása az összes néposztályoknak. Eliszonyodtunk, midőn a német kormányférfiak követelését hallottuk , ami ténynyé is vált, mely szerint öt milliárdnyi pénzösszeget vontak el a francia nemzettől pár év alatt készpénzben, és a németekkel együtt azt hittük, hogy Franciaország ez iszonyú csapolás folytán hosszú , nagyon hosszú időre meg lesz bénítva. Ellenben bámulnunk kellett az egész világgal együtt a francia nemzet képességét, hogy ezt a roppant követelést a kiszabott határidő előtt letörleszteni bírta. Eliszonyodtunk, midőn a francia kormánynak a nemzetre rótt évi költségét olvastuk, és azt hittük, hogy a kormány kiszivattyúzza a nemzet utolsó erejét. És íme , a francia nemzet áldozatkészen (vagy talán nem is kerül neki oly nagy megerőltetésébe , a tények legalább odamutatnak) nemcsak egy centimig lefizeti az előirányzott adókat , hanem évenként még túltesz a kormányférfiak várakozásán. A „Journal Officel“ mostanában hozta köztudomásra az egyenes és közvetett adók eredményét Franciaországban az. év első kilenc hónapjában. Az egyenes adókból ezdő alatt befolyt 514 és fél millió, ami 48 és fél millióval több, mint amennyi ezen időre előirányozva volt. Az indirekt adókból kilenc hónap alatt 1,501 és fél millió folyt be , ami ismét 107 és fél millióval több annál , amit ez időre a kormányférfiak vártak. Az összes bevételi többlet eszerint 156 millió az első kilenc hónapra. Fényes bizonyítéka ez a francia nemzet roppant életerejének s hatalmas eszköz egyszersmind elnémítására azoknak , akik gúnyt szeretnek űzni a franciák önhittsége és nemzeti büszkeségéből. Ily tényekkel szemben megszűnik a csudálkozás afölött, miért bízik az összes világ oly nagy mérvben ama nemzetben, hogy százszorosan is túljegyzi az időnként kiírt nemzeti kölcsönöket ; megszűnik a csodálkozás afölött, hogy a németek roppant összegeket jegyeznek a francia kölcsönökre, holott saját kormányuknak még az utóbbi időben, a milliárdok aratása után, sem adják meg a kívánt összeget, amelyet kölcsönkért. A népek mindig azt támogatják, aki erőt tud fölmutatni és kifejteni, mutatkozzék az erő bármely téren. De mégis jobban támogatják az erkölcsi erőt, mint a nyers katonait, mert ettől mindig van mit félteni, attól azonban csakis jót remélni lehet. Midőn Franciaország a császárság idejében csak katonai felsőbbségét és erejét fitogtatta, a válság percében cserbenhagyta mindenki ; most, midőn erről lemondott — legalább látszólag — és a hazafiságnak valódi fényoldalát mutatja, ami a polgári kötelességnek pontos és őszinte teljesítésében áll, mindenki bizalommal és jó hittel fordul feléje. Nem hiszszük mi azt, hogy a kormányforma okozza a franciák ez erkölcsi diadalát, sem azt, hogy a kormányférfiak jeles volta képes csupán elpusztíthatlan erőt csepegtetni egy nemzet ereibe , hanem hiszszük egyedül azt, hogy az egyesek jóravalósága a munkában, takarékosságban , kötelességteljesítésben , sőt, egyszóval, a polgári erény adja meg csupán a nemzeti erőt, az önérzetet, a bizalmat a jövőben, s ez hozza csak meg a tiszteletet és nagyrabecsülést más nemzetek részéről. A most nyugton élő és soká nyugton maradni akaró, a rosz ipari , kereskedelmi és politikai viszonyok közepette is folyton munkás, takarékos és kötelességét fényesen teljesítő francia nemzet, amely századokig tettleg gyakorolta a nemzeti tömörülés munkáját, mely a múlt században világszerte hirdeté a rokon nemzetek egyesülésének eszméjét, amely a mostani, ez irányban mind hatalmasabban nyilvánuló mozgalomnak megindítója volt s amely legelső is érezte a nemzeti egyesülés (a németek egyesülése) nagy munkájának keserű hatását, amely most mindenfelé érezhető ; ez a nemzet — s ez erős hitünk — nem fogja engedni, hogy egyes hódítók elnyeljék a kisebb, önálló nemzeteket, hanem szavát és karját fogja emelni szükség esetén a magyarnak életbentartása érdekében is; de természetesen csak úgy, ha a magyar kimutatja, hogy életrevaló, ha kimutatja ezt azáltal , hogy erkölcsileg erős, ami föltűnik a munkásságban, takarékosságban és az erős polgári kötelességérzet nyilvánulásában. A kötelességeiről megfeledkező, a pazar és tétlenül élő emberek és nemzetek hasztalan sóvárognak a hatalmak támogatása után, hiában számítanak azoknak egymás elleni agyarkodására , amely kölcsönös féltékenységből nem engedi a kisebb koncok elnyelését. A hatalom mostantól fogva egyedül a népek erkölcsi erejében fog nyilatkozni és a népek közt az egymáshoz való jogviszony fog határozni s nem a hatalmak vágyai. Franciaország példát ad mostanában, miféle erőt fejleszszenek a népek magukban, hogy életerőseknek tartassanak. — Franciaország na-