Szegedi Híradó, 1877. július-december (19. évfolyam, 78-155. szám)
1877-11-21 / 139. szám
Tizenkilencedik évfolyam. 1877. 139-ik szám Szerda, november 21-én. Megjelen: Vasárnap, szerdán és pénteken reggel. Előfizetési föltételek: Szagedan házhozhordástól és vidékre postán. Egész évre 10 frt. Félévre . 5 frt. Évnegyedre 2 frt 50 kr. Halyban a kiadóhivataltól alvitatva« Egéss évre 9 frt. Félévre 4 frt 50 kr. Évnegyedre 2 frt 25 kr. POInITIKAX És VEGYESTARTALMU LAP Szerkesztőségi iroda: hol alap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni. Klauzál-tér 209. sz. a. az udvarban balra. Egyes szám ára: © frt. Hirdetések dijai: A héthasábos petitsor vagy annak teréért egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr. többszörinél 4 kr, és minden beiktatásnál 30 kr. kincstári illeték fizetendő. A bizonyítékul kívánandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban , valamint Pesten, Bécsben és Európa nevezetes városaiban létező valamennyi hirdetési irodában. Kiadóhivatal: Burger Zsigmond özvegye könyv- és kőnyomdája, papír- és irószerkereskedése, hova az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. Szeged, november 20. Budapesten megint népgyűlést tartottak vasárnap a bank- és vámügyben. A szélsők legszélsőbbjei rendezték, ezek közül is azok, akik mint politikusok semmi tekintélylyel nem bírnak. Ez már magában véve nagyon csökkenti a gyűlés megállapodásának erkölcsi értékét és hatását. Mert hiában, az csak mégis furcsa volna, ha Magyarország intelligenciája és népének százezrei elsőrendű közgazdasági és politikai kérdésekben Fromm Antal „ügynök“, Hermann Ottó, Verhovay Gyula és Bakay N. urak után indulna, kik a jelzett népgyűlés rendezői és vezérszónokai valónak. Mert — a t. „ügynök“ úrról, akit nem ismerünk, nem szólva — Hermann Ottóról tudjuk, hogy jeles pókász, Verhovayról — eltekintve túlzásaitól — hogy jó hírlapíró, Bakayról, hogy kitűnő iparos ; de azt is tudjuk mind a háromról, hogy amint politikai szereplésbe fognak, azonnal elvesztik lábaik alól a higgadtság talaját és fanatikusokká válnak. Megmutatták ezt a szónoklataiknak megfelelő azon extravagáns határozati javaslattal, melyet a gyűléssel elfogadtattak s amely nem egyéb, mint az alkotmánynak fejtetőre való állítása, kicsapás a törvényesség medréből. És ez a körülmény az elsőnél még sokkal inkább hozzájárul ahoz, hogy a népgyűlés eredménye hatástalanná váljon a közvéleményre. Ugyanis mit határozott ez a népgyűlés ? Talán petíciót a kormányhoz és törvényhozáshoz, hogy ez utóbbi ne terjeszsze szentesítés alá a már elfogadott bankügyi törv.javaslatot, hanemszavazza meg az önálló bankot és — a tervezett autonóm vámtarifa elvetésével — a külön vámterületet ? Ezeket kívánja ugyan a népgyűlés, de nem ám a kérvényezési jog fölhasználásával és ennek keretén belül, hanem követelőleg, parancsoló módon, a törvényhozás fölött pálcát törve, marasztaló ítéletet hozva, követelését határozat alakjába öntve, mint egy souverain hatalom, mi által az egész úgy tűnik föl, mint nevetséges majmolása az 1861-iki határozati párt eljárásának. A bpesti népgyűlés nem kér semmit senkitől, mert ő azt hiszi, hogy több joggal bír, mint alkotmányunk keretében maguk a törvényhatóságok, s azért ő „elvárja, sőt követeli“, hogy a törvényhozás a letárgyalt részes bankjavaslatot szentesítés alá ne bocsássa, de bankügyi javaslat ellen ünnepélyesen tiltakozik. Hasonlóképp elvárja és követeli“ az önálló vámterületet is. Nincs nekünk kifogásunk az ellen, amit a népgyűlés kíván ; tiszteljük mindenkinek meggyőződését, és azért élünk szabad államban, alkotmány védelme alatt, hogy mindenki szabadon nyilváníthassa meggyőződését akár sajtó útján, akár népgyűléseken. Annál kevésbé lehet kifogásunk ama kívánatok ellen, mert hiszen mi is csak úgy szeretnénk azt az önálló bankot, mint ők, rögtön fölállítani, és követelnénk is, ha arról volnánk meggyőződve, hogy egy jó bank olyan könnyen ki is vihető, mint amily könynyű kívánni; a külön vámterületet pedig még előbb kivánnák, amennyiben amaz e nélkül chimaera, ha arról biztosítana valaki, hogy egy közgazdasági háború nem fog bennünket leverni gyönge lábunkról. Mindezek miatt tehát egy szó kifogásunk sem volna a budapesti legújabb népgyűlés ellen , de van igenis föllépésének modora ellen, amely nem a megengedett törvényes eszközzel akarja befolyásolni a törvényhozást, hogy ezt az állított közvélemény irányának követésére bírja, hanem rá akar parancsolni, hogy fogadja el azt, ha mit ő kíván , mert különben . . . Nos, hát mi történik különben ? A határozat erre már nem terjed ki, pedig ki kellene terjeszkednie, ha a föltett modort következetesen ki akarná fejteni azon határig, hol a pont következik, így olyformán tűnik föl, mint egy bevégzetlen mondat, amelynek hiányzó végét gondolatjelek pótolják. Tehát követelnek, parancsolnak a nép nevében nagy fönnen, de mikor arra kerülne a sor, hogy szófogadatlanság esetén mivel adnak nyomatékot követelésüknek, akkor bölcsen hallgatnak, éppen úgy, mint a szájhős, ha tettre kerül a sor. Ilyen volt a mi szélbali atyánkfiainak hősködése mindig. Fáj nekünk is ez a kiegyezés, fáj nagyon, de azért nem tartjuk helyzetünket oly kétségbeejtőnek, hogy a következő tíz év alatt már végpusztulásnak rémképét látnánk s e szomorú eshetőség meggátlása végett már most azon ultima ratiohoz kelljen nyúlnunk, amelyre nem az alkotmány, hanem a természet törvénye jogosít föl akkor, ha már minden törvényes eszközt kimerítettünk a bizonyos katasztrófa elhárítására. De ha már ezt teszszük, akkor legyünk készen arra is, hogy szavainknak tettel adhassunk nyomatékot. A szélsőbal kalandos apró hősei érzik, hogy az általuk vindikált nép nem adná meg nekik a kellő támaszt s azért nem mernek harsogó szavaiknak a bekövetkezhető tényekre való hivatkozással nyomatékot adni, és azért nevetségesek most is, mint mindig. Kérjük őket szépen, ne játszanak azzal a tűzzel, amelytől maguk szepegnek legjobban. És hagyjanak föl azzal a szereppel, hogy míg az alkotmányt a legfőbb jónak kiáltozzák, ugyanakkor annak alapjait döngetik. Vagy ne hagyjanak föl, hiszen így legbizonyosabb, hogy soha sem emelkednek a komoly számbavehetőség színvonalára. Hazai ügyek. — A képviselőház vámügyi bizottsága — mint az „Ellenőr“ írja — múlt szombaton tartott ülésében, Tisza Kálmán miniszterelnök indítványára, elhatározta, hogy az általánosságban már elfogadott vám- és kereskedelmi szövetségi törvényjavaslat részletes tárgyalását szerdán megkezdi, — azután a Lloyd-társulattal kötött szerződésről, utána a részvénytársulatokról s végül a vámtariffáról szóló törvényjavaslatokat veszi tárgyalás alá. Elhatároztatott továbbá, hogy a jelentések, melyek e törvényjavaslatokra vonatkoznak, együttesen fognak a ház elé terjesztetni, és így a bizottságnak, ha netalán a pártját nem fogadná el , módjában álland kimondani, hogy a vámszövetséget elvben elfogadja ugyan, de a jelen tarifta mellett nem tartja az ország érdekeivel megegyezőnek. — A boszniai lázadók Ausztria- Magyarország ellen. A belgrádi szerb lapok a boszniai lázadók bizottságának egy programmját köztik, melyben következők fordulnak elő: „Ez iszonyú lázadás által szabadabbak és boldogabbak akarunk lenni; a turbános efendiket nem akarjuk cilindert viselő urakkal fölcserélni. Programmunk biztosítékát mindenekelőtt a testvéri Szerbiában, de egyátalán nem Horvátországban vagy Ausztria - Magyarországban találjuk. A haza mindazonját lázadónak nyilvánítjuk, a ki máskép gondolkodik, s minden külföldi trónjelöltet zsarnoknak és elnyomónak tartunk, a ki jogainkat és szabadságainkat csorbítani akarja.“ — Kell-e hát Bosznia, tisztelt bécsi katonai és udvari párt ? Te pedig, jó Horvátország, csak álmodozzál „nagy Horvátország “-ról ! — Mac -Mahon és Ausztria -Magyarország. A berlini félhivatalos „Post“ következő fantasztikus dolgokat ír: „A németosztrák kereskedelmi szerződés nem épen most szenvedett-e hajótörést ? az osztrák katonai párt fejei nem pár nappal ezelőtt utaztak-e Budapestre, állítólag azért, hogy egymással az Actatius-ágyúról szóljanak ? Nem úgy néz-e ez ki, mintha Szerbia akcióba lépése mégis fölfegyverezné Ausztria karját ? mintha a krími háború oroszellenes koalíciója mégis az európai helyzet szükségletévé válnék? Ez esetben Franciaország és Ausztria nem szemközt állana Németországgal ? Angolország, Lengyelország meg Törökország pedig Oroszországgal ? Nem valósulna meg akkor az ultramontán politika kedvenc eszméje ? Ilyen percben tegye le kardját a klerikalizmus katonája ! ? Soha , megmutatták neki a talizmánt, eléje festették, — a hatás megvan, Mac-Mahon az államcsínyre hajtatik, mely most óráról-órára lehetségessé válik. Hogy a „leyális katona“ aztán viselheti-e is a dicső háborút, utólagos gond. Előbb bizton bírni kell Franciaország kardját. Alkalmasint itt rejlik az utóbbi napok titkának kulcsa.“ (Hát hiszen fantázia biz ez nyilván, hanem mikor egy félhivatalos német lap fantazioz így, bizon jelentőséggel bir az, s ha egyebet nem, hát a farkas- és bárányról szóló mesét juttatja eszünkbe. Ilyen fantáziába láttára ki tartaná még lehetetlennek a politikai szakadást a két birodalom közt?) A képviselőválasztások eredménye. A köztörvényhatósági bizottság 1871-ik évben beválasztott azon tagjaira, kik az 1874 ben eszközölt kisorsolás után helyökön maradván, a folyó év végén fognak kilépni a köztörvényhatósági bizottságból, múlt vasárnap tartottak meg kerületenként a választások. A kilépettek helyére összesen 70 tag volt választandó, és pedig kerületek szerint a következő arányban: Az I. kerületben 9, a II. ker. 7, a III. ker. 8, a IV. ker. 10, az V. ker. 11, a VI. ker. 11, a VII. ker. 14. A választásokra nézve általánosságban megjegyezzük, hogy ez alkalommal is nagyon érezhető volt a közöny, s a polgárságnak a közügyek iránti érdeklődésére sajnos világot vet a most lefolyt aktus is, melynél a polgári jogok gyakorlása sokkal gyérebb volt még az 1874- iki választásoknál is, és a választásra jogosultak arányához mérve kevesen érvényesítik szavazatukat. A közügyek mindegyre növekedő közállapotának, a közönynek, természetesen a mostoha időviszonyok állandóságában találjuk okát. Hogy e baj ezúttal mily arányokban jelentkezett , arra legbiztosabb tájékozóul szolgálnak a következő statisztikai adatok. A választásra jogosultak száma az I. és II. kerületben 831-re rúg; e létszámból szavazott 126 választó, és pedig az I. kerületben 60, a II.-ban 66, tehát a választóknak nem egészen hetedrésze. A III. kerületet a Rókus városrész választói képezik. Itt 348 választásra jogosult polgár közül 104 érvényesítette szavazatát. Ez az összes létszámnak mintegy harmadrészét teszi. A belváros két kerülete — a IV. és V. — 734 választót számlál, s e kerületekből 219 szavazat folyt be, melyből a IV. kerületre 129, az V.-re 90 esett. Ennélfogva a szavazók számát itt is a választásra jogosultak harmadára lehet tenni. Végül az alsóváros két kerületében, a VI. és VI.-ben 1249 választó van fölvéve az összeírási lajstromokba, s a vasárnapi választásnál a magas létszámból csak 131 polgár jelent meg — a VI. kerületben 68, a VH-ben 63 — polgári jogának gyakorlására. Eszerint az alsó kerületekben a választóknak csupán kilencedrésze szavazott. A fentebbiekből, a szavazás eredményének viszonylagos összehasonlítása után kitűnik, hogy az érdeklődés legmagasabb volt a belvárosban, és pedig annak IV. kerületében, azután mindjárt Rókus következik; a legnagyobb közönyösség ellenben a két alsó kerületben jelentkezett. Mindenesetre sajnos és leverő a statisztikai adatok azon rideg tanúsága, hogy Szeged város 3162 választópolgára közül a közügyekre nézve oly fontos képviselőválasztásoknál csak 580 érvényesítő törvény adta jogát, míg a polgárság négyötödrésze távol tarta magát alkotmányos jogának gyakorlásától. I. kerület. Beadatott 60 szavazat. Megválasztottak : Temesváry István 52 szavazattal, Zombori Mihály 34, Kasza János 33, Nigrényi Pál 32, Horváth Lajos 29, Ecsedi Ferenc 27, Kátay Ferenc 25, Dudás Béla 24, Korpásy Menyhért 24 szavazattal. E kerület kilépett képviselői közül kimaradtak : Borbola Mihály, Heller Ferenc, Kernweisz Miklós, Lillin Károly, Nyilassy Ferenc (meghalt). A beválasztottak közül új tagok: Kasza János, Nigrényi Pál, Horváth Lajos, Dudás Béla, Korpássy Menyhért. II. kerület. Beadatott 66 szavazat. Megválasztottak : Marosi Mór 35 szavazattal, Báló Pál 30, Kiss János 30, Vass János 28, Gera József (tanyai) 26, Török Antal 26, Szél Imre 25 szavazattal. A kilépettek közül kimaradtak: Juhász György, Tóth István Márk, Tóth Mihály, Zombory Antal. — Új tagok: Marosi Mór, Báló Pál, Kiss János, Vass János. III. kerület. Beadatott 104 szavazat. Megválasztottak: Herbich János 58 szavazattal, Körösi Antal 58, Bérczy Antal 56, Nagy Antal 54, Veszelka Pál 53, Pataky Károly 50, Farkas Sándor 49, Gera József 47 szavazattal. A kilépettek közül kimaradtak: Szabadfy Ede, Szivessy József (meghalt), Szűcs János, Szilágyi Gusztáv, Szabó József. Új tagok : Bérczy Antal, Nagy Antal, Pataky Károly, Farkas Sándor, Gera József. IV. kerület. Beadatott 129 szavazat. Megválasztottak : Nagy Sándor 124 szavazattal, Daniss János 120, Kiss István 119, Lusztig Ferenc 119, Szendrői János 119, Weisz Jakab Fülöp 118, Prosznitz Vilmos 118, Marinkich Mihály 112, dr. Endrényi István 89, Rosenbaum Adalbert 89 szavazattal. A kilépettek közül kimaradtak : Damjanovich János, Dáni Ferenc, Lichtenberger Mór, Magyar János, Nagy János, Osztrovszky József. — Új tagok: Kiss István, Szendrői Ján., Weisz Jakab Fülöp, Marinkich Mihály, dr. Endrényi István, Rosenbaum Adalbert. V. kerület. Beadatott 90 szavazat. Megválasztottak : Rapcsándy Károly 84 szavazattal, Tóth János 81, Kiefer Godefréd 81, Pap Ignác 77, Bódvai Pál 75, Nagy János 64, Vass Károly 53, Jeney Ferenc 50, Muskó Sándor 50, Sziráky József 33, Lillin Károly 31 szavazattal. A kilépettek közül kimaradtak : Felmayer János, Madár Mihály, Magyar József, Marinkich Mihály, Szávits György, Szendrői János. — Új tagok : Bódvai Pál, Vass Károly, Jeney Ferenc, Sziráki József, Lillin Károly. VI. kerület: Beadatott 68 szavazat. Megválasztottak : Varga Antal 43 szavazattal, Molnár János 40, Dobó Miklós (tanyai) 40, Fodor Ádám Imre 39, Dobó János (tanyai) 37, Dobó Sándor 35, Vass Imre (tanyai) 34, Ambrózy Ferenc 33, Masa Imre 32, Berta István 32, Csala János (tanyai) 32 szavazattal. A kilépettek közül kimaradtak: Balog Andr., Huszka István, Kovács József, László Gyula, Magyar Imre, Cinglédi László, Vida Ferenc. — Új tagok: Varga Antal, Fodor Ádám Imre, Dobó Sándor, Vass Imre (tanyai), Ambrózy F., Masa Imre, Berta István, Csala János (tanyai). VII. kerület. Beadatott 63 szavazat. Megválasztottak : Dobóczky Mihály 62 szavazattal, Katona András 61, Nacsa Mátyás 61, Börcsök Sándor 45, Börcsök János 44, Ördög Ant. 44, Ács István 43, Enghi-Kispéter Imre 43, Nagyi Ferenc 43, Révész Mihály 43, Lantos József 42, Szabó Imre 42, Lakó József 38, Tóth Imre 33 szavazattal. A kilépettek közül kimaradtak: Ambrózy Ferenc, Berta István, Dobó Illés, Dobó Sándor, Eördögh Ferenc, Fodor Antal, Fodor Imre, Király János, Kiss János, Zombory Ferenc. — Új tagok : Dobóczky Mihály, Nacsa Mátyás, Börcsök János, Ördögh Antal, Enghi-Kispéter Imre, Nagyi Ferenc, Révész Mihály, Szabó Imre, Szabó József, Tóth Imre. A kilépett tagok némelyikének kimaradására nézve meg kell jegyeznünk, hogy azon kilépett tagok, akik mint legtöbb adót fizetők különben is tagjai a köztörvényhatósági bizottságnak, előleges megegyezés folytán, nem hozattak kombinációba, hogy ekként annál szélesebb tért engedjenek a választásra. Így történt, hogy azon virílisek, (mint Dáni Ferenc, Magyar János, Lichtenberger, stb.), kik mint választottak léptek ki, saját kívánságuk folytán új választásra ki sem jelöltetvén, helyeiket átengedték. Mint a közlött adatokból kitűnik, a szavazatok többnyire tetemesen megoszlottak. Az előzetesen kötött kölcsönös egyeszség a választások folyamában csaknem teljesen füstbe ment, s így a választásnál épen nem mondható, hogy párttekintetek ne szerepeltek volna, maga az eredmény azonban általánosságban véve a pártok közti méltányos arány kellékeinek mérvét mutatja.