Szegedi Híradó, 1877. július-december (19. évfolyam, 78-155. szám)

1877-11-21 / 139. szám

Tizenkilencedik évfolyam. 1877. 139-ik szám Szerda, november 21-én. Megjelen: Vasárnap, szerdán és pénteken reggel. Előfizetési föltételek: Szagedan házhozhordástól és vidékre postán. Egész évre 10 frt.­­ Félévre . 5 frt. Évnegyedre 2 frt 50 kr. Halyban a kiadóhivataltól alvitatva« Egéss évre 9 frt.­­ Félévre 4 frt 50 kr. Évnegyedre 2 frt 25 kr. POInITIKAX És VEGYESTARTALMU LAP Szerkesztőségi iroda: hol a­lap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni. Klauzál-tér 209. sz. a. az udvarban balra. Egyes szám ára: © frt. Hirdetések dijai: A héthasábos petitsor vagy annak teréért egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr. többszörinél 4 kr, és minden beiktatásnál 30 kr. kincstári illeték fizetendő. A bizonyítékul kívánandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a ki­adóhivatalban , valamint Pesten, Bécsben és Európa nevezetes­ városaiban létező valamennyi hirdetési irodában. Kiadóhivatal: Burger Zsigmond özvegye könyv- és kőnyomdája, papír- és irószerkereske­dése, hova az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. Szeged, november 20. Budapesten megint népgyűlést tar­tottak vasárnap a bank- és vámügyben. A szélsők legszélsőbbjei rendezték, ezek közül is azok, a­kik mint politikusok semmi tekintélylyel nem bírnak. Ez már magában véve nagyon csökkenti a gyű­lés megállapodásának erkölcsi értékét és hatását. Mert hiában, az csak mégis furcsa volna, ha Magyarország intelli­genciája és népének százezrei elsőrendű közgazdasági és politikai kérdésekben Fromm Antal „ügynök“, Hermann Ottó, Verhovay Gyula és B­a­k­a­y N. urak után indulna, kik a jelzett nép­­gyűlés rendezői és vezérszónokai való­nak. Mert — a t. „ügynök“ úrról, a­kit nem ismerünk, nem szólva — Her­mann Ottóról tudjuk, hogy jeles pókász, Verhovayról — eltekintve túlzásaitól — hogy jó hírlapíró, Bakayról, hogy kitűnő iparos ; de azt is tudjuk mind a háromról, hogy amint politikai szereplésbe fog­nak, azonnal elvesztik lábaik alól a hig­gadtság talaját és fanatikusokká válnak. Megmutatták ezt a szónoklataiknak meg­felelő azon extravagáns határozati javas­lattal, melyet a gyűléssel elfogadtattak s a­mely nem egyéb, mint az alkot­mánynak fejtetőre való állítása, kicsapás a törvényesség medréből. És ez a kö­rülmény az elsőnél még sokkal inkább hozzájárul ahoz, hogy a népgyűlés ered­ménye hatástalanná váljon a közvéle­ményre. Ugyanis mit határozott ez a nép­gyűlés ? Talán petíciót a kormányhoz és törvényhozáshoz, hogy ez utóbbi ne terjeszsze szentesítés alá a már elfoga­dott bankügyi törv.­javaslatot, hanem­­szavazza meg az önálló bankot és — a tervezett autonóm vámtarifa elvetésével — a külön vámterületet ? Ezeket kívánja ugyan a népgyűlés, de nem ám a kér­vényezési jog fölhasználásával és ennek keretén belül, hanem követelőleg, paran­csoló módon, a törvényhozás fölött pál­cát törve, marasztaló ítéletet hozva, kö­vetelését határozat alakjába öntve, mint egy souverain hatalom, mi által az egész úgy tűnik föl, mint nevetséges majmolása az 1861-iki határozati párt eljárásának. A bpesti népgyűlés nem kér sem­mit senkitől, mert ő azt hiszi, hogy több joggal bír, mint alkotmányunk ke­retében maguk a törvényhatóságok, s azért ő „elvárja, sőt követeli“, hogy a törvényhozás a letárgyalt részes bankjavaslatot szentesítés alá ne bocsás­sa, d­e bankü­gyi javaslat ellen ünne­pélyesen tiltakozik. Hasonlókép­p elvárja és követeli“ az önálló vámterü­letet is. Nincs nekünk kifogásunk az ellen, a­mit a népgyűlés kíván ; tiszteljük min­denkinek meggyőződését, és azért élünk szabad államban, alkotmány védelme alatt, hogy mindenki szabadon nyilvá­níthassa meggyőződését akár sajtó útján, akár népgyűléseken. Annál kevésbé lehet kifogásunk ama kívánatok ellen, mert hiszen mi is csak úgy szeretnénk azt az önálló bankot, mint ők, rögtön föl­állítani, és követelnénk is, ha arról volnánk meggyőződve, hogy egy j­ó bank olyan könnyen ki is vihető, mint amily köny­­nyű kívánni; a külön vámterületet pe­dig még előbb kivánnák, amennyiben amaz e nélkül chimaera, ha arról biz­tosítana valaki, hogy egy közgazdasági háború nem fog bennünket leverni gyön­ge lábunkról. Mindezek miatt tehát egy szó kifogásunk sem volna a budapesti legújabb népgyűlés ellen , de van igenis föllépésének modora ellen, a­mely nem a megengedett törvényes eszközzel akarja befolyásolni a törvényhozást, hogy ezt az állított közvélemény irányának kö­vetésére bírja, hanem rá akar pa­rancsolni, hogy fogadja el azt, ha mit ő kíván , mert különben . . . Nos, hát mi történik különben ? A határozat erre már nem terjed ki, pedig ki kel­lene terjeszkednie, ha a föltett modort következetesen ki akarná fejteni azon határig, hol a pont következik, így oly­­formán tűnik föl, mint egy bevégzetlen mondat, a­melynek hiányzó végét gon­dolatjelek pótolják. Tehát követelnek, parancsolnak a nép nevében nagy fönnen, de mikor arra kerülne a sor, hogy szófogadatlan­­ság esetén mivel adnak nyomatékot kö­vetelésüknek, akkor bölcsen hallgatnak, éppen úgy, mint a száj­hős, ha tettre kerül a sor. Ilyen volt a mi szélbali atyánkfiai­nak hősködése mindig. Fáj nekünk is ez a kiegyezés, fáj nagyon, de azért nem tartjuk helyze­tünket oly kétségbeejtőnek, hogy a kö­vetkező tíz év alatt már végpusztulás­nak rémképét látnánk s e szomorú es­hetőség meggátlása végett már most azon ultima ratiohoz kelljen nyúlnunk, a­melyre nem az alkotmány, hanem a természet törvénye jogosít föl akkor, ha már minden törvényes eszközt kimerí­tettünk a bizonyos katasztrófa elhá­rítására. De ha már ezt teszszük, akkor legyünk készen arra is, hogy szavaink­nak tettel adhassunk nyomatékot. A szélsőbal kalandos apró hősei érzik, hogy az általuk vindikált nép nem adná meg nekik a kellő támaszt s azért nem mer­nek harsogó szavaiknak a bekövetkez­hető tényekre való hivatkozással nyo­matékot adni, és azért nevetségesek most is, mint mindig. Kérjük őket szépen, ne játszanak azzal a tűzzel, a­melytől maguk sze­­pegnek legjobban. És hagyjanak föl az­zal a szereppel, hogy míg az alkotmányt a legfőbb jónak kiáltozzák, ugyanakkor annak alapjait döngetik. Vagy ne hagy­janak föl, hiszen így legbizonyosabb, hogy soha sem emelkednek a komoly számbavehetőség színvonalára. Hazai ügyek. — A képviselőház vámügyi bi­zottsága — mint az „Ellenőr“ írja — múlt szombaton tartott ülésében, Tisza Kálmán miniszterelnök indítványára, elhatározta, hogy az általánosságban már elfogadott vám- és kereskedelmi szövetségi törvényjavaslat részletes tárgyalását szerdán megkezdi, — azután a Lloyd-társulattal kötött szerződésről, utána a részvény­társulatokról s végül a vámtariffá­­r­ó­l szóló törvényjavaslatokat veszi tárgyalás alá.­­ Elhatároztatott továbbá, hogy a jelen­tések, melyek e törvényjavaslatokra vonatkoz­nak, együttesen fognak a ház elé terjesz­tetni, és így a bizottságnak, ha netalán a pá­rtját nem fogadná el , módjában álland kimon­dani, hogy a vámszövetséget elvben elfogadja ugyan, de a jelen tarifta mellett nem tartja az ország érdekeivel megegyezőnek. — A boszniai lázadók Ausztria- Magyarország ellen. A belgrádi szerb lapok a boszniai lázadók bizottságának egy programmját köztik, melyben következők for­dulnak elő: „Ez iszonyú lázadás által szaba­dabbak és boldogabbak akarunk lenni; a tur­­bános efendiket nem akarjuk cilindert viselő urakkal fölcserélni. Programmunk biztosítékát mindenekelőtt a testvéri Szerbiában, de egyátalán nem Horvátországban vagy A­u­s­z­t­r­i­a - M­a­g­y­a­r­o­r­s­z­á­g­b­a­n találjuk. A haza mindazon­ját lázadónak nyil­vánítjuk, a ki máskép gondolkodik, s minden külföldi trónjelöltet zsarnoknak és elnyomónak tartunk, a ki jogainkat és szabadságainkat csor­bítani akarja.“ — Kell-e hát Bosznia, tisztelt bécsi katonai és udvari párt ? Te pedig, jó Hor­vátország, csak álmodozzál „nagy Horvátor­szág “-ról ! — Mac -Mahon és Ausztria -Ma­gyarország. A berlini félhivatalos „Post“ következő fantasztikus dolgokat ír: „A német­osztrák kereskedelmi szerződés nem épen most szenvedett-e hajótörést ? az osztrák katonai párt fejei nem pár nappal ezelőtt utaztak-e Buda­pestre, állítólag azért, hogy egymással az Acta­­tius-ágyúról szóljanak ? Nem úgy néz-e ez ki, mintha Szerbia akcióba­ lépése mégis fölfegyve­rezné Ausztria karját ? mintha a krími háború oroszellenes koalíciója mégis az eu­rópai helyzet szükségletévé válnék? Ez esetben Franciaország és Ausztria nem szemközt állana Németországgal ? Angolország, Lengyelország meg Törökország pedig Oroszországgal ? Nem valósulna meg akkor az ultramontán politika kedvenc eszméje ? Ilyen percben tegye le kard­ját a klerikalizmus katonája ! ? Soha , megmu­tatták neki a talizmánt, eléje festették, — a hatás megvan, Mac-Mahon az államcsínyre haj­­tatik, mely most óráról-órára lehetségessé válik. Hogy a „leyális katona“ aztán viselheti-e is a dicső háborút, utólagos gond. Előbb bizton bírni kell Franciaország kardját. Alkalmasint itt rej­lik az utóbbi napok titkának kulcsa.“ (Hát hi­szen fantázia biz ez nyilván, hanem mikor egy félhivatalos német lap fantazi­oz így, bizon je­lentőséggel bir az, s ha egyebet nem, hát a farkas- és bárányról szóló mesét juttatja eszünkbe. Ilyen fantáziába láttára ki tartaná még lehetet­lennek a politikai szakadást a két biroda­lom közt?) A képviselőválasztások eredménye. A köztörvény­hatósági bizottság 1871-ik év­ben beválasztott azon tagjaira, kik az 1874 ben eszközölt kisorsolás után helyökön maradván, a folyó év végén fognak kilépni a köztörvényha­tósági bizottságból, múlt vasárnap tartottak meg kerületenként a választások. A kilépettek helyére összesen 70 tag volt választandó, és pedig kerületek szerint a követ­kező arányban: Az I. kerületben 9, a II. ker. 7, a III. ker. 8, a IV. ker. 10, az V. ker. 11, a VI. ker. 11, a VII. ker. 14. A választásokra nézve általánosságban meg­jegyezzük, hogy ez alkalommal is nagyon érez­hető volt a közöny, s a polgárságnak a köz­ügyek iránti érdeklődésére sajnos világot vet a most lefolyt aktus is, melynél a polgári jogok gyakorlása sokkal gyérebb volt még az 1874- iki választásoknál is,­­ és a választásra jogo­sultak arányához mérve kevesen érvényesítik szavazatukat. A közügyek mindegyre növekedő közálla­potának, a közönynek, természetesen a mostoha idő­viszonyok állandóságában találjuk okát. Hogy e baj ezúttal mily arányokban je­lentkezett , arra legbiztosabb tájékozóul szolgál­nak a következő statisztikai adatok. A választásra jogosultak száma az I. és II. kerületben 831-re rúg; e létszámból szava­zott 126 választó, és pedig az I. kerületben 60, a II.-ban 66,­­ tehát a választóknak nem egé­szen hetedrésze. A III. kerületet a Rókus városrész válasz­tói képezik. Itt 348 választásra jogosult pol­gár közül 104 érvényesítette szavazatát. Ez az összes létszámnak mintegy harmadrészét teszi. A belváros két kerülete — a IV. és V. — 734 választót számlál, s e kerületekből 219 szavazat folyt be, melyből a IV. kerületre 129, az V.-re 90 esett. Ennélfogva a szavazók szá­mát itt is a választásra jogosultak harma­dára lehet tenni. Végül az alsóváros két kerületében, a VI. és VI.-ben 1249 választó van fölvéve az össze­­írási lajstromokba, s a vasárnapi választásnál a magas létszámból csak 131 polgár jelent meg — a VI. kerületben 68, a VH-ben 63 — pol­gári jogának gyakorlására. Eszerint az alsó ke­rületekben a választóknak csupán kilenced­része szavazott. A fentebbiekből, a szavazás eredményének viszonylagos összehasonlítása után kitűnik, hogy az érdeklődés legmagasabb volt a belvárosban, és pedig annak IV. kerületében, azután mind­járt Rókus következik; a legnagyobb közönyös­ség ellenben a két alsó kerületben jelentkezett. Mindenesetre sajnos és leverő a statisztikai ada­tok azon rideg tanúsága, hogy Szeged város 3162 választó­polgára közül a közügyekre nézve oly fontos képviselőválasztásoknál csak 580 érvényesítő törvény adta jogát, míg a polgárság négyötödrésze távol tarta magát alkot­mányos jogának gyakorlásától. I. kerület. Beadatott 60 szavazat. Meg­választottak : Temesváry István 52 szavazattal, Zombori Mihály 34, Kasza János 33, Nigrényi Pál 32, Horváth Lajos 29, Ecsedi Ferenc 27, Kátay Ferenc 25, Dudás Béla 24, Korpásy Menyhért 24 szavazattal. E kerület kilépett képviselői közül kima­radtak : Borbola Mihály, Heller Ferenc, Kern­­weisz Miklós, Lillin Károly, Nyilassy Ferenc (meghalt).­­ A beválasztottak közül új tagok: Kasza János, Nigrényi Pál, Horváth Lajos, Du­dás Béla, Korpássy Menyhért. II. kerület. Beadatott 66 szavazat. Meg­választottak : Marosi Mór 35 szavazattal, Báló Pál 30, Kiss János 30, Vass János 28, Gera József (tanyai) 26, Török Antal 26, Szél Imre 25 szavazattal. A kilépettek közül kimaradtak: Juhász György, Tóth István Márk, Tóth Mihály, Zom­­bory Antal. — Új tagok: Marosi Mór, Báló Pál, Kiss János, Vass János. III. kerület. Beadatott 104 szavazat. Megválasztottak: Herbich János 58 szavazattal, Körösi Antal 58, Bérczy Antal 56, Nagy Antal 54, Veszelka Pál 53, Pataky Károly 50, Farkas Sándor 49, Gera József 47 szavazattal. A kilépettek közül kimaradtak: Szabadfy Ede, Szivessy József (meghalt), Szűcs János, Szilágyi Gusztáv, Szabó József.­­ Új tagok : Bérczy Antal, Nagy Antal, Pataky Károly, Far­kas Sándor, Gera József. IV. kerület. Beadatott 129 szavazat. Megválasztottak : Nagy Sándor 124 szavazattal, Daniss János 120, Kiss István 119, Lusztig Ferenc 119, Szendrő­i János 119, Weisz Jakab Fülöp 118, Prosznitz Vilmos 118, Marinkich Mihály 112, dr. Endrényi István 89, Rosenbaum Adalbert 89 szavazattal. A kilépettek közül kimaradtak : Damjano­­vich­ János, Dáni Ferenc, Lichtenberger Mór, Magyar János, Nagy János, Osztrovszky József. — Új tagok: Kiss István, Szendrői Ján., Weisz Jakab Fülöp, Marinkich Mihály, dr. Endrényi István, Rosenbaum Adalbert. V. kerület. Beadatott 90 szavazat. Meg­választottak : Rapcsándy Károly 84 szavazattal, Tóth János 81, Kiefer Godefréd 81, Pap Ignác 77, Bódvai Pál 75, Nagy János 64, Vass Ká­roly 53, Jeney Ferenc 50, Muskó Sándor 50, Sziráky József 33, Lillin Károly 31 szavazattal. A kilépettek közül kimaradtak : Felmayer János, Madár Mihály, Magyar József, Marinkich Mihály, Szávits György, Szendrői János. — Új tagok : Bódvai Pál, Vass Károly, Jeney Ferenc, Sziráki József, Lillin Károly. VI. kerület: Beadatott 68 szavazat.­­ Meg­választottak : Varga Antal 43 szavazattal, Molnár János 40, Dobó Miklós (tanyai) 40, Fo­dor Ádám Imre 39, Dobó János (tanyai) 37, Dobó Sándor 35, Vass Imre (tanyai) 34, Am­­brózy Ferenc 33, Masa Imre 32, Berta István 32, Csala János (tanyai) 32 szavazattal. A kilépettek közül kimaradtak: Balog Andr., Huszka István, Kovács József, László Gyula, Magyar Imre, Cinglédi László, Vida Ferenc. — Új tagok: Varga Antal, Fodor­ Ádám Imre, Dobó Sándor, Vass Imre (tanyai), Ambrózy F., Masa Imre, Berta István, Csala János (tanyai). VII. kerület. Beadatott 63 szavazat.­­ Megválasztottak : Dobóczky Mihály 62 szavazat­tal, Katona András 61, Nacsa Mátyás 61, Bör­­csök Sándor 45, Börcsök János 44, Ördög Ant. 44, Ács István 43, Enghi-Kispéter Imre 43, Nagyi Ferenc 43, Révész Mihály 43, Lantos József 42, Szabó Imre 42, Lakó József 38, Tóth Imre 33 szavazattal. A kilépettek közül kimaradtak: Ambrózy Ferenc, Berta István, Dobó Illés, Dobó Sándor, Eördögh Ferenc, Fodor Antal, Fodor Imre, Ki­rály János, Kiss János, Zombory Ferenc. — Új tagok : Dobóczky Mihály, Nacsa Mátyás, Börcsök János, Ördögh Antal, Enghi-Kispéter Imre, Nagyi Ferenc, Révész Mihály, Szabó Imre, Szabó Jó­zsef, Tóth Imre. A kilépett tagok némelyikének kimaradására nézve meg kell jegyeznünk, hogy azon kilépett tagok, a­kik mint legtöbb adót fizetők különben is tagjai a köztörvényhatósági bizott­ságnak, előleges megegyezés folytán, nem ho­zattak kombinációba, hogy ekként an­nál szélesebb tért engedjenek a választásra. Így történt, hogy azon virílisek, (mint Dáni Ferenc, Magyar János, Lichtenberger, stb.), kik mint választottak léptek ki, saját kívánságuk folytán új választásra ki sem jelöltetvén, helyeiket át­engedték. Mint a közlött adatokból kitűnik, a szava­zatok többnyire tetemesen megoszlottak. Az elő­zetesen kötött kölcsönös egyeszség a választások folyamában csaknem teljesen füstbe ment, s így a választásnál épen nem mondható, hogy párt­tekintetek ne szerepeltek volna, maga az ered­mény azonban általánosságban véve a pártok köz­ti méltányos arány kellékeinek mérvét mutatja.

Next