Szegedi Híradó, 1879. január-június (21. évfolyam, 7-78. szám)
1879-01-15 / 7. szám
Huszonegyedik évfolyam. 1879. 7-ik szám Szerda, január 15-én. ■Meg,jelen: Vasárnap, Szardin és pénteken reggel. Előfizetési föltételek; Szegeden házhozhordással és vidékre pos Egész évre«. frt | Félévre . 5 Évnegyedre 2 frt fSO kr. Helyben • kiadóhivataltól elvitet*» . Egész évre 2 frt. | Félévre 1 firt SO kr. Évnegyedre 3 frt 2H kr. POLITIKAI és VEGYESTARTALMÚ LAP, hol alap szellemi részét Szerkesztőségi iroda: illető ügyekben értekezhetni, Klauzál-tér, 209. sz. a. az udvarban balra. Issiáxn. ára, © scr. Hirdetések díjai: A héthasábos petitsor vagy annak teréért egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr és minden beiktatásnál 30 kr. kincstári illeték fizetendő. A bizonyítékul kívánandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban, valamint Pesten, Bécsben és Európa nevezetes városaiban létező valamennyi hirdetési irodában. Kiadóhivatal: Burger Zsigmond özvegye könyv- és kőnyomdája, papír- és irószerkereskedése, hova az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. Szeged, jan. 14. Nulla dies sine linea. Ezt a mai cikkünket megint úgy kezdhetnénk, mint az utóbbit kezdtük: „A reakció sötét szelleme árad szét Európára Berlinből.“ A polgárosult világ ámulva és megbotránykozva tekint Berlinre, ahol egy megkérgesedett szívű vén császár s egy vasfejü és vaskezű kancellár merészen belekapaszkodnak az emberiség előrehaladó szekerébe s erőszakkal visszafelé akarják azt tolni. Valóban vérlázitó látvány, de a melytől az undorító mellett a nagyszerűség jellemvonását meg nem tagadhatjuk. A gonoszságnak is megvan a maga hősiessége, — ezt látjuk Vilmos császár és Bismarck herceg legújabb merényletéből, melyet az alább közlött szájkosár-törvényjavaslattal az alkotmányosság és a népszabadsági törekvések ellen elkövettek. Mert valóságos merénylet az : Hödel és Nobiling merénylete megfordítva. S hamarjában nem tudnánk megmondani, melyik az utálatosabb, csak azt tudjuk, hogy mind a kettő gyilkos merénylet. Nem volt elég tehát a szociáldemokraták ellen hozott speciális törvény, amely három évre Németországból rendőrállamot teremtett s félostromállapotot hozott létre a német birodalomban ; nem elég , hogy a porosz császári hatalom ezzel a törvénynyel megölte az egyesülési és gyülekezési jogot s nyakára ült acélsarkantyusan a sajtónak; hogy tucatszámra ítéltetheti el a meggondolatlan fecsegőket s százával száműzheti az állampolgárokat ; mindez nem elég válaszul Hödel és Nobiling fegyverdurranásaira; meg kell rendszabályozni magát a parlamentet, elnyomni ott is a szólásszabadságot, elfojtani minden ellenvéleményt. Még ez is kellett Vilmosnak és Bismarcknak. Mert vájjon alkotmány-e az, amely megengedi, sőt követeli, hogy a nép választott képviselői a parlamentben mást ne mondjanak, mint ami a hatalomnak tetszik, s ha mást mondanak, kiteszi őket nemcsak az erkölcsi vezeklésnek, hanem átadja őket, mint közönséges gonosztevőket, a büntető bíróságnak s esetleg megfosztja mandátumaiktól, sőt még a megválaszthatóságtól is? Egy ilyen parlament nem szabad tanácskozó testület többé, hanem rabszolgák gyűlése, amelyben önérzetes ember nem foglalhat helyet. S jól mondja a német nemzeti szabadelvűek egyik mérsékelt közlönye, hogy mintsem ilyen kötőféket akaszt Bismarck a parlament nyakába, jobb ha kimondja, hogy a német nép nem érett az alkotmányra, s egyszerűen törölje azt el és állítsa föl a rideg abszolutizmust, mert hiszen ez úgy sem egyéb. S valóban közvetve ez van kimondva abban a botrányos törvényjavaslatban, melyet Bismarck a német szövetségtanács elé terjesztett, s ezzel alábbvalónak van degredálva a 40 millió nagy német nemzet, a híres „Kulturvolk“ hazája Szerbia- és Oláhországnál, ahol nem félnek a szabad szótól, jóllehet ott a műveltség elemei ugyancsak kis körre szorítkoznak. És amilyen brutális, épp oly leleményes ez a t.-javaslat, amely egy csapással két legyet üt; míg ugyanis közvetlen csapást mér a parlamentáris alkotmány egyik lényeges kellékére, az ellenzékre s a szólásszabadságra, közvetve újabb láncokat rak a sajtóra, jogot adván az elnöknek, hogy a nemtetsző képviselői nyilatkozatoknak a gyorsírói jegyzékbe való fölvételét megakadályozza, a lapoknak pedig ugyanazok közlését megtiltván. Eddig is korlátolt jogköre volt a németországi alkotmányos tényezőknek, de ha ez a javaslat keresztül megy, akkor elmondhatjuk, hogy Németországban az alkotmányosságnak csak formái maradtak meg, tényleg azonban abszolút állammá vált, s a világnak egy szomorú visszaesés példáját mutatja föl. Kiváncsiak lehetünk reá valóban, hogy az a nagy német nemzet, mely a harcmezőn leverte a grand nationt, ott bent annyira sülyedt-e Bismarck vaskeze alatt a szolgaságba, hogy ezt a megbélyegző caudiumi jármot is a nyakába veszi! Nem akarjuk hinni. Az a hangulat, melyet a jelzett szájkosár-törvényjavaslat keltett, nem jogosít föl erre. A független sajtó egyhangúlag síkra száll ellene s megbotránykozással utasítja azt viszsza. Nem hihetjük, hogy a birodalmi gyűlés egy nyomorult öngyilkos szerepét hajtsa végre önnönmagán e javaslat elfogadásával; hiszszük tehát, hogy elveti azt. Ezzel azonban a dolognak még nem lesz vége ; ez csak a küzdelem első fázisát fogja jelezni. Mert Bismarck nem az az ember, a ki meggondolatlanul fogjon valamibe s a mibe belefogott, hogy attól könnyű szerrel meghátráljon. El lehetünk készülve reá, hogy föl fogja oszlatni a parlamentet, miként föloszlatta a szocialisták elleni törv.-javaslat elvetése után, s appellál a választó közönségre, a melytől elvárja, hogy neki és császári urának engedelmes szolgákat küld s ezzel bebizonyítja, hogy maga is szolga. Meglátjuk, ha váljon hat évi dreszszura alatt szolganéppé nyomorodott-e a Kulturvolk. Mindennek a konzekvenciája pedig az, hogy igazunk volt nekünk és mindazoknak, akik kezdettől fogva azt hirdettük s a keleti kérdés három évi véres vajúdásában bebizonyítva láttuk, hogy : a Bismarck Németországának praeponderanciája szerencsétlenség, valóságos istencsapás Európára. Csak az vigasztal bennünket, hogy a történelem logikája erősebb Bismarcknál is s e logika szerint teljesülnie kell a közmondásnak: „Addig jár a korsó a kútra, míg eltörik!“ Bosznia és Hercegovina kormányzatának szervezésével tudvalevőleg egy bizottság foglalkozik Bécsben, amelynek hatásköre a „Presse“ szerint a következő szakokban van megállapítva : 1. §. Minthogy Bosznia és Hercegovina legfőbb kormányzata a közös minisztérium által annak felelőssége mellett intéztetik, egy bizottság szerveztetik Bécsben tanácsadó közegül. Ez a bizottság a három közös minisztérium és a két államfél minisztériumának egy-egy küldöttjéből áll. 2. §. A bizottság tagjainak és ezek helyetteseinek kinevezése ő felsége helybenhagyásának van fönntartva. A bizottság elnöke a közös hídügyminisztérium képviselője. 3. §. A bizottság hetenkint egyszer tart ülést, szükség esetében rendkívüli üléseket is tarthat. 4. §. Bosznia és Hercegovina kormányzatára vonatkozó javaslatok és rendeletek, amennyiben a közös minisztériumok teendőihez tartoznak, ezen bizottság tanácskozása alá bocsáttatnak. 5. §. A pénzügyi és katonai kérdésekben az előadás a közös pénz- és hadügyminisztérium, valamennyi többi kérdésekben a külügyminisztérium képviselője által történik. 6. §. Részletes kérdések megoldása céljából szakértők hivatnak meg. 7. §. A bizottság üléseiről és határozatairól jegyzőkönyv vezettetik. 8. §. A bizottság munkálatai a közös minisztérium által intéztetnek el. 6. §. A bizottság kebeléből egy albizottság választatik. 10. §. Ezen albizottság intézi el a folyó ügyeket. 11. §. Oly kérdések, melyekre nézve a küldöttek nem tudnak megegyezni, vagy melyek a bizottság hatáskörén kívül állanak, a közös minisztertanács által döntetnek el. Katonai tanácskozni flyok Bécsiben. Nagy katonai tanácskozások indultak meg Bécsben, amelyekre Philippovics táborszernagy s más magasrangú katonai személyek is meghivattak. Ezekről a tanácskozásokról a „N. Fr. Presse“ azt jelenti, hogy azokon Albrecht főherceg elnöklete alatt, katonai kérdések, melyek kiválasztása a főhercegre bizatik, fognak megbeszéltetni. Ezek a kérdések elsősorban az okkupácionális hadjárat alatt tett tapasztalatokkal állanak összefüggésben, amennyiben azok a hadseregszervezet javítását vagy némi változtatását teszik kívánatossá. Azonkívül a jelenlegi katonai helyzet s azon, a katonai elővigyázat által indokolt rendszabályok is a tanácskozás körébe vonatnak, melyek a Novi-Bazár elleni operációk esetében célirányosaknak mutatkoznak. Ez azonban nem jelenti, mintha már legközelebb megkezdetnék az előnyomulás a nevezett pasalik ellen. Az első ilynemű tanácskozás hétfőn, jan. 13-án, tartatott s azon egyebek közt Philippovics báró és Kuhn táborszernagyok, Schönfeld b. altábornagy s táborkari főnök, Joannovics b. és Tegethoff lovag altábornagyok vettek részt. A szájkosár törvényjavaslat. Azt hiszszük, ennél találóbb nevet nem adhatunk annak a famózus törvényjavaslatnak , amelyet Bismarck mindenhatósága pár nap előtt terjesztett a szövetségtanács elé s a melynek célja: elnyomni a parlamentben a szólásszabadságot s lehetetlenné tenni az ellenzéket. — Itt közöljük olvasóink épülésére az egész disznóságot. Törvényjavaslat a birodalmi tanácsnak tagjai fölött gyakorlandó büntető hatalmáról. Mi, Vilmos, isten kegyelméből német császár, Poroszország királya, sat. a birodalom nevében , a szövetségtanács és a birodalmi tanács jóváhagyásával, rendeljük a következőket : 1. §. A birodalmi tanácsot büntető hatalom illeti tagjai fölött. 2. §. A büntető hatalmat bizottság gyakorolja , mely az elnökből, a két alelnökből és 10 tagból áll. Az utóbbiak minden ülésszak kezdetén annak tartalmára közvetlenül az elnökválasztás megejtése után választatnak. 3. §. A büntetések, melyeket a bizottság kiszabhat, az elkövetett vétség súlyához képest a következők : 1. Rendreutasítás a ház szine előtt. 2. A ház szine előtt való bocsánatkérés kötelezettsége, a bizottság által meghatározandó alakban. 3. Kizárás bizonyos időre a birodalmi gyűlésből. Ez a törvényhozás ülésezésének végéig kiterjeszthető. A törvényhozás ülésezésének végéig terjedő kizárással a szenvedő választóképesség elvesztése a birodalmi gyűlést illetőleg egybekapcsolható. A szenvedő választóképesség elvesztése önállólag is kimondható, ha az illető a birodalmi tanács tagja lenni megszűnt. 4. §. Ha az elkövetett vétség a közönséges büntetőjog határozatai szerint büntethető cselekményt képez , ez esetben a bizottság indítványára az általa kiszabott büntetésen fölül, vagy ha az illető a birodalmi tanács tagja lenni megszűnt, önállóan elhatározhatja a birodalmi gyűlés az ügynek a fenyitő bíróhoz való áttételét. 5. §. Ha a birodalmi gyűlés elhatározza a fenyitő bíróhoz való áttételt, a birodalmi alkotmány 30. és 31. cikkeinek rendeletei nem alkalmazhatók. 6. §. Ha a büntetés (3. §.) valamely nyilatkozat, vagy valamely beszéd tartalma miatt rovatik ki, egyúttal elrendelhető, hogy a nyilatkozat vagy az egész beszéd, vagy annak illető része a gyorsírói jelentésből kihagyassék. Ez esetben annak sajtó útján való mindennemű közzététele is tilos. 7. §. A bizottság működését megkezdi, ha 1. az elnök elrendeli, vagy 2. a birodalmi gyűlésnek legalább 20 tagja indítványozza. Az elrendelésnek vagy indítványozásnak a vétség elkövetésétől számított három nap alatt kell megtörténnie. 8. §. A bizottság, az elnök és ennek akadályoztatása esetében a legközelebbi alelnök vezetése alatt tanácskozik és határoz, mihez legalább 7 tag jelenléte kívántatik. 9. §. A bizottság végérvényesen dönt. Ha azonban a határozat a birodalmi gyűlésből való kizárásra szól, ez esetben a kizárt tag a határozat kihirdetésétől számított nyolc nap alatt írásban kikérheti a birodalmi gyűlés határozatát. 10. §: Az elnök föl van jogosítva : a tagok helytelen nyilatkozatainak a gyorsírói jelentésbe való fölvételét, valamint azoknak a sajtó útján való bárminemű közzétételét előlegesen is megtiltani. Az ilyen előleges tilalom hatálya elenyészik, ha az illető nyilatkozat miatt három nap alatt nem rendeltetik el, vagy nem indítványoztatik a bizottság határozathozatala. (7. §, 11. §. A 6. §-ban foglalt tilalomnak, valamint a 10. §-ban említett elnöki előleges rendeletnek megszegése három héttel három hónapig terjedhető fogsággal büntettetik, amennyiben a történt közlés a hatalomhoz képest nem vonna maga után még súlyosabb büntetést. 12. §: A bizottsághoz utasított ügyek , amennyiben az ülésszak végéig el nem intéztettek, azon állapotban, melyben vannak, a legközelebbi ülésszak bizottságához tétetnek át. Minek hiteléül, sat. Hazai ügyek. A honvédelmi miniszter a képviselőház legközelebbi ülésén törvényjavaslat fog előterjeszteni a katonai beszállásolás tárgyában. Ezzel a törvényjavaslattal egyidejűleg a belügyminiszter rövid, e törvényjavaslatot kiegészítő tervezetet fog benyújtani, mely a törvényhatóságokat a laktanyák építési költségeinek födözésére szükséges adópótlék kivetésére hatalmazza föl. — Bosznia és Hercegovina kormányzatára vonatkozólag a bécsi „I azt állítja, hogy annak költségei füzetei millió 28.000 forintigl vannak előirányozva. A összeg kikerül a megszállott tartományok saját bevételeiből. . . A magyar nyelv a népiskolákban. A magyar nyelvnek a népiskolákban való köteles tanításáról szóló törvényjavaslat, mely már ő fölsége elé terjesztetett, a „Pester Corr.“ közlése szerint igy hangzik: Szükséges lévén, hogy a magyar nyelvnek, mint az állam nyelvének elsajátítására minden állampolgárnak kellő mód nyujtassék, e végből a következő intézkedések állapíttatnak meg: Nem magyar nyelvű felekezeti tanítóképzőintézetekben, melyekben a magyar nyelv az 1868. XXXVIII. t.-c. 13. és 88. §§-ai értelmében különben is kötelezett tantárgy, jövőre oly óraszámban veendő föl az, hogy az egész tanfolyam alatt annak beszédben és írásban entitása minden tanítójelöltnek lehetővé tétesse A jelen törvény hatályba léptét követő tanévtől kezdve három év (vagyis egy tanítóképző intézeti tanfolyam) eltelte után tanítói oklevelet senki sem nyerhet és tanítóul vagy segédtanítóul senki sem alkalmazható, aki a magyar nyelvet annyira nem bírja, hogy azt a népiskolákban taníthassa. A már hivatalban lévő, vagy az előbbiban említett három év alatt hivatalba lépendő tanítók a jelen törvény hatályba léptétől számítandó hat év alatt köteleztetnek a magyar nyelvet annyira elsajátítani, hogy azon való tanítási képességüket vizsgálattétellel igazolhassák. Életük ötvenedik évét a jelen törvény hatályba léptekor már betöltött tanítókat, saját kérelmükre, e kötelezettség alól a vallás- és közoktatásügyi miniszter föl is menthet. Oly elemi vagy felső népiskolákban, hol a magyar nyelv eddig nem volt kötelezett tantárgy, de oly tanító van alkalmazva, aki annak tanítására képes, a magyar nyelv a jelen törvény hatálybaléptét követő tanévben azonnal köteles tantárgygyá teendő. Általában az egész országban a jelen törvény hatálybaléptétől számítandó hat év alatt a magyar nyelv kötelezett tantárgy lesz minden elemi vagy felső népiskolában. Az előbbi pontban kitett határidő bekövetkezte előtt is, ha valamely iskolában oly tanító alkalmaztatik, aki a magyar nyelvet tanítani képes, ez alkalommal feles tantárgygyá teendő. — A vallás- és oktatásügyi miniszter a belügyminiszterrel egyetértőleg meghatározhatja, mely megyékben, vagy azok egyes részeiben legyen a magyar nyelv tanításának kötelezettsége, a kitűzött határidő eltelte előtt is, fokozatosan életbe léptetendő. Az előbbi pontokban foglalt határozatok és átmeneti intézkedések foganatosítását a vallás- és közoktatásügyi miniszter a tanfelügyelők és a népiskolai hatóságokról szóló 1876. XXVIII. t.cikk 3. §-ában megnevezett közegei által ellenőrzi. A jelen törvény végrehajtásával a vallás- és közoktatásügyi és a belügyi miniszterek bízatnak meg.