Szegedi Híradó, 1879. január-június (21. évfolyam, 7-78. szám)

1879-01-15 / 7. szám

Huszonegyedik évfolyam. 1879. 7-ik szám Szerda, január 15-ón. ■Meg,jelen: Vasárnap, azardin és pénteken reggel. Előfizetési föltételek; Szegeden házliozhordással és vidékre pos Egész évre l«> frt | Félévre . 5 Évnegyedre 2 frt fSO kr. Helyben • kiadóhivstsltól elvitet*» : Egész évre W frt. | Félévre í firt SO kr. Évnegyedre 3 frt 2H kr. POLITIKAI bs VLGYESTAKTALMÜ LAP, Hirdetések díjai: A héthasábos petitsor vagy annak tereért egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr. többszörinél 4 kr és minden beiktatásnál 30 kr. kincstári illeték fizetendő. A bizonyítékul kívánandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyílttériben a négybasábos petitsor iktatási dija 15 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a ki­adóhivatalban, valamint Pesten, Bécsben és Európa nevezetesb városaiban létező valamennyi hirdetési irodában. hol • lap szellemi részét Szerkesztőségi iroda: illető ügyekben értekezhetni, Elauzál-tér, 209. sz. a. az udvarban balra. sssiáxn. ára, © Icr. liiadóhivatal: Burger Zsigmonil özvegye könyv- és kőnyomdája, papír- és irószerkereske- dése, hova az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. Szeged, jan. 14. Nulla dies sine linea. Ezt a mai cikkünket megint úgy kezdhetnénk, mint az utóbbit kezdtük: „A reakció sötét szelleme árad szét Európára Berlinből.“ A polgárosult vi­lág ámulva és megbotránykozva tekint Berlinre, a bol egy megkérgesedett szivű vén császár s egy vasfejü és vaskezű kancellár merészen belekapaszkodnak az emberiség előrehaladó szekerébe s erő­szakkal visszafelé akarják azt tolni. Valóban vérlázitó látvány, de a melytől az undorító mellett a nagysze­rűség jellemvonását meg nem tagadhat­juk. A gonoszságnak is megvan a maga hősiessége, — ezt látjuk Vilmos csá­szár és Bismarck herceg legújabb merényletéből, melyet az alább közlött szájkosár-törvényjavaslattal az alkotmá­nyosság és a népszabadsági törekvések ellen elkövettek. Mert valóságos me­rénylet az : Hödel és Nobiling merény­lete megfordítva. S hamarjában nem tudnánk megmondani, melyik az utálatosabb; csak azt tudjuk, hogy mindakettő gyilkos merénylet. Nem volt elég tehát a szociálde­mokraták ellen hozott speciális törvény, a mely három évre Németországból rendőrállamot teremtett s félostromálla­potot hozott Uétre a német biroda­lomban ; nem elég , hogy a po­rosz császári hatalom ezzel a törvény­nyel megölte az egyesülési és gyüleke­zési jogot s nyakára ült acélsarkantyu- san a sajtónak; hogy tucatszámra Ítél­tetheti el a meggondolatlan fecsegőket s százával száműzheti az állampolgáro­kat ; mindez nem elég válaszul Hödel és Nobiling fegyverdurranásaira; meg kell rendszabályozni magát a parlamen­tet, elnyomni ott is a szólásszabadságot, elfojtani minden ellenvéleményt. Még ez is kellett Vilmosnak és Bismarcknak. Mert vájjon alkotmány-e az, a mely megengedi, sőt követeli, hogy a nép választott képviselői a parlamentben mást ne mondjanak, mint a mi a ha­talomnak tetszik, s ha mást mondanak, kiteszi őket nemcsak az erkölcsi vezek- lésnek, hanem átadja őket, mint közön­séges gonosztevőket, a büntető bíróság­nak s esetleg megfosztja mandátumaik­tól, sőt még a megválasztbatóságtól is? Egy ilyen parlament nem szabad tanácskozó testület többé, hanem rab­szolgák gyűlése, a melyben önérzetes ember nem foglalhat helyet. S jól mondja a német nemzeti szabadelvűek egyik mérsékelt közlönye, hogy mint­sem ilyen kötőféket akaszt Bismarck a parlament nyakába, jobb ha kimondja, hogy a német nép nem érett az alkot­mányra, s egyszerűen törülje azt el és állítsa föl a rideg abszolutizmust; mert hiszen ez úgy sem egyéb. S valóban közvetve ez van ki­mondva abban a botrányos törvényja­vaslatban, melyet Bismarck a német szövetségtanács elé terjesztett; s ezzel alábbvalónak van degredálva a 40 mil­lió nagy német nemzet, a hires „Kul­turvolk“ hazája Szerbia- és Oláhország­nál, a hol nem félnek a szabad szótól, jóllehet ott a miveltség elemei ugyan­csak kis körre szorítkoznak. És a milyen brutális, épp oly lele­ményes ez a t.-javaslat, a mely egy csapással két legyet üt; mig ugyanis közvetlen csapást mér a parliamentáris alkotmány egyik lényeges kellékére, az ellenzékre s a szólásszabadságra, köz­vetve újabb láncokat rak a sajtóra, jo­got adván az elnöknek, hogy a nem­tetsző képviselői nyilatkozatoknak a gyorsirói jegyzékbe való fölvételét meg­akadályozza, a lapoknak pedig ugyan­azok közlését megtiltván. Eddig is korlátolt jogköre volt a németországi alkotmányos tényezőknek; de ha ez a javaslat keresztül megy, ak­kor elmondhatjuk, hogy Németország­ban az alkotmányosságnak csak formái maradtak meg, tényleg azonban abszo­lút állammá vált, s a világnak egy szo­morú visszaesés példáját mutatja föl. 5 Kiváncsiak lehetünk reá valóban, hogy az a nagy német nemzet, mely a barcmezőn leverte a grand nationt, ott bent annyira sülyedt-e Bismarck vas­keze alatt a szolgaságba, hogy ezt a megbélyegző caudiumi jármot is a nya­kába veszi! Nem akarjuk hinni. Az a hangulat, melyet a jelzett szájkosár-tör­vényjavaslat keltett, nem jogosít föl erre. A független sajtó egyhangúlag síkra száll ellene s megbotránykozással uta­sítja azt viszsza. Nem hihetjük, bogy a birodalmi gyűlés egy nyomorult öngyil­kos szerepét hajtsa végre önnönmagán e javaslat elfogadásával; biszszük tehát, hogy elveti azt. Ezzel azonban a dolognak még nem lesz vége ; ez csak a küzdelem első fá­zisát fogja jelezni. Mert Bismarck nem az az ember, a ki meggondolatlanul fogjon valamibe s a mibe belefogott, hogy attól könnyű szerrel meghátráljon. El lehetünk készülve reá, hogy föl fogja oszlatni a parlamentet, miként fölosz­latta a szociálisták elleni törv.-javaslat elvetése után, s appellál a választó kö­zönségre, a melytől elvárja, hogy neki és császári urának engedelmes szolgá­kat küld s ezzel bebizonyítja, hogy maga is szolga. Meglátjuk, ha vájjon hat évi dreszszura alatt szolganéppé nyo- morodott-e a Kulturvolk. Mindennek a konzekvenciája pedig az, hogy igazunk volt nekünk és mind­azoknak, a kik kezdettől fogva azt hir­dettük s a keleti kérdés három évi vé­res vajúdásában bebizonyítva láttuk, hogy : a Bismarck Németországának praeponderanciája szerencsétlenség, való­ságos istencsapás Európára. Csak az vigasztal bennünket, hogy a történelem logikája erősebb Bismarck­nál is s e logika szerint teljesülnie kell a közmondásnak: „Addig jár a korsó a kútra, mig eltörik!“ Bosznia és Hercegovina kormány­zatának szervezésével tudvalevőleg egy bi­zottság foglalkozik Bécsben, a melynek hatás köre a „Presse“ szerint a következő szakokban van megállapítva : 1. §. Minthogy Bosznia és Hercegovina legfőbb kormányzata a közös minisztérium által annak felelőssége mel­lett intéztetik, egy bizottság szerveztetik Bécs­ben tanácsadó közegül. Ez a bizottság a bárom közös minisztérium és a két államfél miniszte riumának egy-egy küldöttjéből áll. 2. §. A bi­zottság tagjainak és ezek helyetteseinek kine­vezése ő fölsége helybenhagyásának van fönn­tartva. A bizottság elnöke a közös htdügymi­nisztérium képviselője. 3. §. A bizottság heten- kint egyszer tart ülést; szükség esetében rend­kívüli üléseket is tarthat. 4. §. Bosznia és Her­cegovina kormányzatára vonatkozó javaslatok és rendeletek, a mennyiben a közös minisztériu­mok teendőihez tartoznak, ezen bizottság tanács­kozása alá bocsáttatnak. 5. §. A pénzügyi és katonai kérdésekben az előadás a közös pénz- és hadügyminisztérium, valamennyi többi kér­désekben a külügyminisztérium képviselője által történik. 6. §. Részletes kérdések megoldása céljából szakértők hivatnak meg. 7. §. A bi­zottság üléseiről és határozatairól jegyzőkönyv vezettetik. 8. §. A bizottság munkálatai a közös minisztérium által intéztetnek el. 6. §. A bizott­ság kebeléből egy albizottság választatik. 10. §. Ezen albizottság intézi el a folyó ügyeket. 11. §. Oly kérdések, melyekre nézve a küldöt­tek nem tudnak megegyezni, vagy melyek a bizottság hatáskörén kivül állanak, a közös mi- * nisztertanács által döntetnek el. Katonai tanácskozni Auyok Bécsi­ben. Nagy katonai tanácskozások indultak meg Bécsben, a melyekre Philippovics táborszernagy s más magasrangu katonai sze­mélyek is m egbivattak. Ezekről a tanácskozá­sokról a „N. Fr. Presse“ azt jelenti, hoj/y azokon A 1 b r e c h t főherceg elnöklete alatt, katonai kérdések, melyek kiválasztása a főhercegre bi- zatik, fognak megbeszéltetni. Ezek a kérdések első fórban az okkupációnális hadjárat alatt tett tapasztalatokkal állanak összefüggésben, a mennyiben azok a hadseregszervezet javítását vagy némi változtatását teszik kívánatossá. — Azonkívül a jelenlegi katonai helyzet s azon, a katonai elővigyázat által indokolt rendszabá­lyok is a tanácskozás körébe vonatnak, melyek a Novi-Bazár elleni operációk esetébsn célirányosaknak mutatkoznak. Ez azonban nem jelenti, mintha már legközelebb megkezdetnék az előnyomulás a nevezett pasalik ellen. — Az első ilynemű tanácskozás hétfőn, jan. 13-án, tartatott s azon egyebek közt Philippo vies báró és K u h n táborszernagyok, Schön­feld b. altábornagy s táborkari főnök, Joan- novics b. és Tegethoff lovag altábor nagyok vettek részt. A szájkosár törvényjavaslat. Azt h'szsziik, ennél találóbb nevet nem adhatunk annak a famózus törvényjavaslatnak , a melyet Bismarck ő mindenhatósága pár nap előtt terjesztett a szövetségtanács elé s a melynek célja: elnyomni a parlamentben a szólásszabad­ságot s lehetetlenné tenni az ellenzéket. — Itt közöljük olvasóink épülésére az egész disznó- ságot. Törvényjavaslat a birodalmi tanácsnak tagjai fölött gyakorlandó büntető hatalmáról. Mi, Vilmos, isten kegyelméből német csá­szár, Poroszország királya, sat. a birodalom nevében , a szövetségtanács és a birodalmi tanács jóváhagyásával, rendeljük a követke­zőket : 1. §. A birodalmi tanácsot büntető hatalom illeti tagjai fölött. 2. §. A büntető hatalmat bizottság gya kőről ja , mely az elnökből, a két alkelnökből és 10 tagból áll. Az utóbbiak minden ülés­szak kezdetén aDnak tartalmára közvetlenül az elnökválasztás megejtése után választatnak. 3. §. A büntetések, melyeket a bizottság ki szabhat, az elkövetett vétség súlyához képest a következők : 1. Rendreutasítás a ház szine előtt. 2. A ház szine előtt való bocsánatké- rés kötelezettsége, a bizottság által meghatá­rozandó alakban. 3. Kizárás bizonyos időre a birodalmi gyűlésből. Ez a törvényhozás ülésezésének végéig kiterjeszthető. A törvényhozás ülésezésének vé­géig terjedő kizárással a szenvedő válasz- t óképesség elvesztése a birodalmi gyűlést illetőleg egybekapcsolható. A szenvedő választóképesség elvesztése ön- álíólag is kimondható, ha az illető a birodalmi tanács tagja lenni megszűnt. 4. §. Ha az elkövetett vétség a közönsé­ges büntetőjog határozatai szerint büntethető cselekményt képez , ez esetben a bizottság in­dítványára az általa kiszabott büntetésen fölül, vagy La az illető a birodalmi tanács tagja lenni megszűnt, önállóan elhatározhatja a bii-odalmi gyűlés az ügynek a fenyitő bíróhoz való áttételét. 5. §. Ha a birodalmi gyűlés elhatározza a fenyitő bíróhoz való áttételt, a birodalmi alkot­mány 30. és 31. cikkeinek rendeletéi nem al­kalmazhatók. 6. §. Ha a büntetés (3. §.) valamely n y i. 1 a t k o z a t, vagy valamely beszéd tar­talma miatt rovatik ki, egyúttal elrendel­hető, hogy a nyilatkozat vagy az egész beszéd, vagy annak illető része a gyorsirói jelen­tésből kibagyassék. Ez esetben annak sajtó utján való mindennemű köz­zététele is tilos. 7. §. A bizottság működését megkezdi, ha 1. az elnök elrendeli, vagy 2. a birodalmi gyűlésnek legalább 20 tagja indítványozza. Az elrendelésnek vagy indítványozásnak a vétség elkövetésétől számított bárom nap alatt kell megtörténnie. 8. §. A bizottság, az elnök és ennek aka­dályoztatása esetében a legközelebbi alelnök ve­zetése alatt tanácskozik és határoz, mihez leg­alább 7 tag jelenléte kívántatik. 9. §. Á bizottság végérvényesen dönt. Ha azonban a határozat a birodalmi gyűlésből való kizárásra szól, ez esetben a kizárt tag a határozat kihirdetésétől számított nyolc nap alatt írásban kikérheti a birodalmi gyűlés határozatát. 10. §. Az elnök föl van jogosítva : a tagok helytelen nyilatkozatainak a gyorsirói jelentésbe való fölvételét, valamint azoknak a sajtó utján való bármi­nemű közzétételét előlegesen is megtiltani. Az ilyen előleges tilalom hatálya elenyészik, ha az illető nyilatkozat miatt bárom nap alatt nem rendeltetik el, vagy nem inditványoztatik a bizottság határozathozatala. (7. §. 11. §. A 6. §-ban foglalt tilalomnak, vala­mint a 10. §-ban említett elnöki előleges ren­deletnek megszegése három héttől bárom hónapig terjedhető fogsággal büntettetik, a mennyiben a történt közlés a hatalomhoz képest nem vonna maga után még súlyo­sabb büntetést. 12. §. A bizottsághoz utasított ügyek , a mennyiben az ülésszak végéig el nem intéztet- tek, azon állapotban, melyben vannak, a legkö­zelebbi ülésszak bizottságához tétetnek át. Minek hiteléül, sat. Hazai ügyek. — A honvédelmi miniszter a képviselőház legközelebbi ülésén törvényjavas tot fog előterjeszteni a katonai beszállá­solás tárgyában. Ezzel a törvényjavaslattal egyidejűleg a belügyminiszter rövid, e törvény- javaslatot kiegészítő tervezetet fog benyújtani, mely a törvényhatóságokat a laktanyák építési költségeinek födözésére szükséges adópótlók kivetésére hatalmazza föl. — Bosznia és Hercegovi gá i kormányzatára vonatkozólag a bécsi „I azt állítja, hogy annak költségei tüzete. millió 28,000 forinti'<\ vannak előirányozva. i összeg kikerül a megszállott tartományok saját bevételeiből. , — A magyar nyelv a népisko­lákban. A magyar nyelvnek a népiskolákban való köteles tanításáról szóló törvényjavaslat, mely már ő fölsége elé terjesztetett, a „Pester Corr.“ közlése szerint igy hangzik: Szükséges lévén, hogy a magyar nyelvnek, mint az állam nyelvének elsajátítására minden állampolgárnak kellő mód nyujtassék, e végből a következő intézkedések állapíttatnak meg: Nem magyar nyelvű felekezeti tanítóképző- intézetekben, melyekben a magyar nyelv az 1868. XXXVIII. t.-c. 13. és 88. §§-ai értelmé­ben különben is kötelezett tantárgy, jövőre oly óra-számban veendő föl az, hogy az egész tan­folyam alatt annak beszédben és írásban en­titása minden tanítójelöltnek lehetővé tétesse A jelen törvény hatályba-lóptét követő tanévtől kezdve három év (vagyis egy tanító képző inté­zeti tanfolyam) eltelte után tanítói oklevelet senki sem nyerhet és tanítóul vagy segédtanítóul senki sem alkalmazható, a ki a magyar nyelvet annyira nem bírja, hogy azt a népiskolákban taníthassa. — A már hivatalban lévő, vagy az előbbi § ban említett bárom év alatt hivatalba lépendő tanitók a jelen törvény hatályba-léptó- től számítandó hat év alatt köteleztetnek a ma­gyar nyelvet annyira elsajátítani, hogy azon való tanítási képességüket vizsgálattétollel iga­zolhassák. Életük ötvenedik évét a jelen tör­vény hatály ba-léptekor már betöltött tanítókat, saját kérelmükre, e kötelezettség alól a vallás- és közoktatásügyi miniszter föl is menthet. Oly elemi vagy felső népiskolákban, hol a magyar nyelv eddig nem volt kötelezett tan­tárgy, de oly tanító van alkalmazva, a ki an­nak tanítására képes, a magyar nyelv a jelen törvény hatály bal éptét követő tanévben azonnal köteles tantárgygyá teendő. Általában az egész országban a jelen törvény hatálybaléptétől szá- mitandó hat év alatt a magyar nyelv kötelezett tantárgy lesz minden elemi vagy felső népiskolában. Az előbbi pontban ki­tett határidő bekövetkezte előtt is, ha valamely iskolában oly tanitó alkalmaztatik, a ki a D"- gyar nyelvet tanítani képes, ez alkalommal teles tantárgygyá teendő. — A vallás- és k oktatásügyi miniszter a belügyminiszterrel egyet- értó'leg meghatározhatja, mely megyékben, vagy azok egyes részeiben legyen a magyar nyelv tanításának kötelezettsége, a kitűzött határidő eltelte előtt is, fokozatosan életbe léptetendő. — Az előbbi pontokban foglalt határozatok és át­meneti intézkedések foganatosítását a vallás- és közoktatásügyi miniszter a tanfelügyelők és a népiskolai hatóságokról szóló 1876. XXVIII. t.-cikk 3. §-ában megnevezett közegei által ellenőrzi. A jelen törvény végrehajtásával a vallás- és közoktatásügyi és a belügyi miniszterek bí­zatnak meg.

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents