Szegedi Híradó, 1879. január-június (21. évfolyam, 7-78. szám)

1879-02-14 / 20. szám

mányos fejedelem ismeri kötelességét, a­mely nem térhet el az alkotmányos faktorok akara­tától. Hanem a magyarellenes ágaskodások igenis szolgáljanak figyelmeztetésül a kormánynak arra, hogy az állami nyelv tekintélye érdekében oly szükséges törvényjavaslatot siessen benyújtani és törvényerőre emeltetni, mielőtt az ellene való izgatások nagyobb mérvet ölthetnének. Ha aztán a törvény meghozva és szente­sítve lesz, meglássuk, ki mer ellene ágaskodni ! A közigazgatási bizottság félévi jelentése. T. közgyűlés ! Szeged sz. kir. város köz­­igazgatási bizottságának az 1878. év második felében való működéséről tevén jelentésemet, mindenekelőtt megemlítem, hogy a bizottság 6 ülést tartott s a félév alatt befolyt 291 ügy­darab mind elintéztetett. A beérkezett ügyda­rabok közül 2 az elnökség, 87 a polgármester, 4 a főjegyző, 3 a tiszti főügyész, 9 az árva­széki elnök, 8 a főorvos, 91 az adófelügyelő, 13 az államépítészeti hivatalok, 24 a tanfel­ügyelő, 7 a királyi ügyész és 43 a postafőnök által jön a bizottságnál előadva. A bizottságnak az egyes szakminisztériu­mok ügykörét érdeklő eljárásáról és működésé­ről szóló jelentések alább következnek. 1. A belügyminisztérium ügykörét érdeklőleg van szerencsém jelenteni , hogy a közigazgatás menete semmi fönnakadást nem szenvedett, a törvény és szabályzatok , valamint az egyes kormányrendeletek pontosan és egybevágólag végrehajtottak ; az egyes szakhivatalok teendői­ket törvényszerüleg megoldották s egymás kö­zött semmiféle összeütközési eset nem for­dult elő, így a bizottság működése pusztán a fel­ügyelet és ellenőrzés fényében nyilvánult s az egyenes intézkedésre semmiféle irányban nem nyílt alkalma. Fegyelmi eset egyetlen egy sem adta elő magát; az árvaügyi fölebbviteli hatóság is csak alkalommal tartott ülést s az ezen elinté­egy­­­e­zett fölebbezések száma 6 volt. A rendőri s tanácsi határozatok ellen be­nyújtott fölebbezések is jelentéktelen számmal fordultak elő. II. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium ügykörét érdeklőleg van szerencsém jelenteni, hogy a tanfelügyelő által előterjesztett ügyda­rabok száma 24 volt. Az előadott ügyek részint a tanfelügyelő havi jelentései és miniszteri ren­deletek voltak. Jelentősebb események vagy kiválóbb in­tézkedések e téren sem fordultak elő s a bi­zottság tevékenysége itt is csak a felügyeletben nyilvánulhatott; legutóbbi ülésén azonban az ismétlő­ iskoláztatás életbeléptetését rendelte el, valamint a polgári iskola felsőbb osztályaiba a szakoktatás behozatala iránt korábban kelt határozatának foganatosítását sürgette meg. Az 1877—78. tanév végén a belterületen iskolába járó növendékek száma a következő volt : A polgári főiskola 5 osztályába járt 363. A polgári leányiskola 3 osztályába járt 160. A belvárosi, mórai és rókusi 17 népisko­lába járt 1003 fiú és 869 leány. A felsővárosi 13 népiskolába , és pedig 9 főosztályba 724, négy leányosztályba 586 tan­köteles. Az alsóvárosi elemi iskolák 8 osztályba járt 418 fiú és 270 leány. Az Oltványi-féle elemi iskola 3 osztályába járt 162. Czerkovitz-Prinz Janka 6 osztályú magán­­tanintézetébe járt 109. a Keméndy Irma 6 osz­tályú magániskolájába járt 115 növendék. Végül a Keméndy-féle képezdébe 29 s az Oltványi féle 6 osztályú iskolába 94 növendék járt. És igy az iskolába járó belterületi összes tanulók száma 437- et tesz , mi az előbbi 1121- nél 119-el több ; általában pedig a köteles közül iskolába járt 7971 , nem 3243. A múlt évben, vagyis a jelen iskolai év elején nyittatott meg a polgári főiskola 6 ik osztálya. A folyó tanévre beiratkozott isk­olábajárók száma pedig a következő : A belterületi összes községi s hitfelekezeti iskolába jár 5154, a külterületi iskolába pedig 1417 tanköteles. A bizottság ennélfogva nem mulasztó el fölhívását megtenni az eredményesebb iskolába­­járatás iránt, másrészt egyúttal fölterjesztést intézett, hogy a város a méltán igényelhető iskolai államsegélyben részesíttessék. III. A földmivelés- , ipar- és kereskedelemügyi minisztérium ügykörét s illetőleg a posta- és távirda-ügyet érdeklőleg van szerencsém jelen­teni, hogy a szakelőadó havi jelentései szerint a posta- s távirda-ügy kezelése körül egyáltalán nem fordult elő semmi olyan, a­mi a közigaz­gatási bizottság intézkedését vagy beavatkozását szükségessé tette volna. Fegyelmi eset sem fordult elő. A postafőnök által előterjesztett 48 ügy­darab havi jelentések, továbbá a postai, valamint a távirdai rendeletek tára megjelent számainak bemutatásából állott. IV. A közmunka- és közlekedési minisztérium ügykörét érdeklőleg a megyei államépítészeti hivatal jelentései alapján tisztelettel van szeren­csém előterjeszteni, hogy oly események, me­lyek a bizottság intézkedését vagy beavatkozá­sát igényelték volna, elő nem fordultak. A gőzkazánok vizsgálata megejtetett s az arról szóló kimutatások külön fölterjesztettek. Az államépítészeti hivatalnok által előter­jesztett ügydarabok száma 13 at tett, s ezek részint havi jelentések, részint malomjog, kazán­vizsgálati, sat. tárgyalásra vonatkozók voltak. V. A pénzügyminisztérium ügykörét érdeklő­leg van szerencsém jelenteni, hogy a bizottság tevékenységének zöme még mindig e szakmára esik , ámbár az előző időkből kelt intézkedései s határozatai , illetőleg ezeknek végrehajtása folytán már tagadhatlanul kedvezőbb helyzet állt be, a­mi a bizottság feladatát is megköny­­nyíti. Az adófelügyelő által előterjesztett ügyda­rabok száma 91-et tett, s ezek részint havi je­lentések, részint egyes adó- vagy illeték­ügyi konkrét esetekre vonatkozó kérelmek, vagy az adó- és illeték­kezelés és behajtás mikénti inté­zésére irányuló tárgyalások voltak. Ezek közt különösen adó­leírási kérelem , vagy hasonló ügyekben előfordult felebbezési ügy 19 tárgy­al­tatott, s 11 esetben a kérelemnek törvényes indokból hely adatott, 8 kérvény pedig eluta­­síttatott. Az adóbefizetések a következő eredmény­­nyel történtek: júlisban 25,848 frt 45/3 kr, augusztusban 29,146 frt 91/2 kr, szeptemberben 34,644 frt 911/3 kr, októberben 38,418 frt kr, novemberben 50,455 frt 231/2 kr, decemberben 53,348 frt 40 kr. Összesen: 231,852 frt 911/a krajcár. Az 1878-ik évi január hó­­­től december hó végéig tett adóbefizetés összege 380,682 frt 52 krra rúg, míg az 1877-ik év folyamán a befizetés 397,845 frt 251/1 krt tett; s így a múlt évi befizetés az előbbi évihez képest 17,162 frt 74 la krral csökkent. Az 1878-ik évi adótartozásokból hátralék­ként 4164 frt 59 kr maradt fönn , a mig az 1878 ik évet megelőző időből 301,578 frt kr az adóhátralék. Házadó mentesség adatott 10 uj épitke­­kezésre és fizetési haladék engedélyeztetett 3 esetben. VI. Az igazságügyi minisztérium ügykörét, vagyis a börtönügy állását illetőleg van szerencsém jelenteni, hogy az az előbbi jelentéseimben érin­tett állapottal teljesen megegyező, a börtönök vizsgálata kielégítő eredménynyel foganatosít­tatott. A fegyencek l létszáma legmagasabb volt október hóban, mikor 193 fegyenc volt bebör­tönözve, és legalacsonyabb július hóban, a­mi­dőn a létszám 122-re ment. A július—decemberi félév alatt júliusban 2 férfi, 1 nő, augusztusban 1 férfi, novemberben 1 férfi meghalt. Augusztusban a fegyencek közül egy megszökött, de még ugyanazon hó folyamában visszakerült. A fegyencek által eltöltött munkanapok száma 17,863 volt, s a keresmény összege 120 frt 53 krra megy. VII. A honvédelmi minisztérium ügykörét ér­deklőleg van szerencsém jelenteni, hogy a had­sereg­ vagy honvédségtől való ideiglenes sza­badságolás avagy fölmentés és a kincstári áta­lány beszerzése tárgyában előfordult kérelme­zések, illetőleg tárgyalások száma 82 volt. A Nősülési kérvény egy sem tárgy­altatott. Ezüstérmet: Klein­tse­k József rendkívül finom és jó szilvóriumért. Bron­z­érmet: Adamovits Sándor rendkívül finom és jó szilvóriumért. Rechnitzer János fényképész művé­szi kivitelű munkáiért. Elismerést: Schaffer Ferenc mes­teri készítésű műlakatosmunkáiért. Zsivánovits Gábor válogatott gubacs- és szilváért. A kecskeméti kiállítok közül: Ezüst­érmet: Csolnoky Ferenc szabómester kitűnő, fölül nem múlt és ízléses mágnás öltözékeiért. — Ebben a csoportban ő nyerte el a legmagasb díjt. Ezzel kapcsolatban kijelentem , hogy min­denkinek szabadságában áll , a nálam mindig nyitva álló hivatalos kitüntetési lajstromot meg­tekinteni. Ha netáni utókitüntetések jönnének, azokat a t. szerkesztőségnek azonnal tudtára fogom adni. Richter C. W. az 1878. évi párisi világkiállítás volt képviselője évi­tan­yárt Az 1878. évi párisi nemzetközi k­állitás m­­ilis, nyzi­éki és taszeméti hütetet­tjei. Alulírott a földmivelés-, ipar- és kereske­delemügyi minisztérium által megbizatott, hogy S­z­i­r­á­k­y József késesmesternek Szegeden azt a szép összeget, melyet a párisi kiállítási bizott­ság az ő kitűnő késes áruiért bevett, kézbe­sítse. Egyszersmind a kitüntetettek hivatalos laj­stromát is megkapta a következő urak neveivel, a kiket szerencséje volt az 1878. évi párisi ki­állításon képviselni. Ezüstérmet nyertek: Pálfy testvé­rek kitűnő paprikáért. Nevezettek csász. és kir. udvarokhoz is szállítanak paprikát. Bronz­érmet nyertek : R­i­c­h­te­r C. W. m. kir. kir. szab. ruganyos keménységű acél szemüvegfoglalataiért, a­melyek rendkívüli ruganyosságuk és finomságuk által tűnnek ki. Ezek egyedüli készítője Magyarországon Richter C. W. Brauszwetter János új találmánya és szabadalmazott ingaóra-készülékéért, mely abból áll, hogy az órát kívülről könnyen föl lehet húzni és a mutatókat is igazítani. Elismerő­ okmányt nyertek : G­ol­­­y­ó­s­y Gusztáv ujszerkezetű és szabadalma­zott kitűnő petróleum-mérőiért. Au­er József ujszerkezetű szabadalmazott ingaóra-készülékéért, mely abból áll, hogy az órát kívülről lehet fölhúzni. Brauswetter Vilmos kitűnő chrono­­meter-órájáért, a mely pontossága és finom kivi­tele által föltünést okozott s a melynek kiállí­tásáért bizonyára még nagyobb kitüntetést nyert volna, ha az ára nem lett volna oly magasra szabva. Tóth Sándor rendkívül finom és jókészí­­tésű ruganyos hangszer- és géphúrjaiért. Az újvidéki kiállítók közül: Arany­érmet nyertek , Hafner Károly és fia rendkívül finom és jó lisztjeikért. Föltü­nést keltett a bemutatott őrlési művelet, Helybeli újdonságok.­ ­ A szegedi kir. törvényszék ügy­forgalma 1878 -ban. Vettük a szegedi kir. törvényszék ügyforgalmának kimutatását, a mely­ből közöljük a fő tételeket: Az 1877. évről hátralék maradt: 1024 ügydarab. Ehez járult 1878-ban 51,441. Lett összesen: 52,465 elinté­zendő v. db. Ebből elintéztetett: 50,292 ; hátra­lékban maradt: 2173.­­ Az elintézendő ügy­darabok szakszerint következőleg oszlanak meg: Polgári ügy: 26,603 (mind elintéztetett) telekkönyvi: 10,353 (elintézetlenül maradt 509); büntető­ ügy: 15,421 (hátralékban maradt: 1664); fegyelmi ügy: 88 (mind elintéztetett); elnökségi ügy: 1628 (mind elintéztetett). — Itt közöljük egyszersmind a szegedi ki­r. törvényszék területén levő összes kir. járásbíróságok ügy­forgalmát . Az összes beadott ügydarabok száma 94,206 ra rúgott, melyből az 1877-ről maradt hátralék 5375. Elintéztetett: 89,848 db; hátra­lékban maradt: 4358 db. Polgári ügy volt: 61,228; telekkönyvi: 19,805; bűnvádi: 13,173; elnökségi: 2124.­­ Ez az ügyforgalom az egyes járásbíróságok közt következőleg oszlott meg : szegedi: 19,023; k.­m. - vásárhelyi: 13,357 ; szentesi: 12,071 ; csongrádi:­­ 5862 ; makói: 20,432 ; nagylaki: 7542 ; battonyai: 15,919. — Mint ebből látjuk, legnagyobb ügyforgalom járásbíróság a makói, de az is igaz, hogy legnagyobb, a többihez ké­pest aránytalan nagy hátralékot — 3257-et — mutat föl; míg a szegedié 488, a vásárhelyié 112, a szentesié 44, a csongrádié 227 (az ügy­forgalomhoz képest elég nagy), a nagylakié 31 s a battonyaié 199.­­ Farsangi krónika. Aki látta az olvasó-egylet tavalyi és harmadévi álarcos-bál­jait, az látta a szerdai de nomine disz-álar­­c­o­s - b­á­lt is, habár nem vett is részt benne. A tavalyi olyan volt, mint a harmadévi, s az idei olyan, mint a tavalyi, tán még olyan sem, amennyiben a múltéviben a maszkok mégis va­lamivel több élénkséget fejtettek ki. Őszintén szólva, ez a mostani álarcosbálnak meglehetős fád volt. Pedig most is volt roppant nagy kö­zönség , de ez nem tudott hangulatba jönni, mert az álarcosok nem tudták hangulatba hozni. Pe­dig ezek is voltak elegen, állandóan 40—50-en , de hát hiányzott bennök a spiritusz. Még öltözékre nézve sem tűnt föl közülük senki, annál kevésbé szellemre; a legtöbb igen unalmas volt, s a­ki már ugrált vagy szépen táncolt, az kitűnt tár­sai közül. A rendezőségnek a fő jutalmak ki­osztásánál nem azzal gyűlt meg a baja, hogy me­lyik a „legszebb“ és „legszellemdúsabb“ (bocsáss meg Nyelvőr !) maszk, hanem avval, hogy me­lyik a legkevésbé nem szép és legkevésbé szel­lemtelen. Denique az álarcos­ bálak nálunk nem sikerülnek a hozzájuk kötött fogalmak szerint, mert nincs hozzájuk való vállalkozó publikum. — A mulatság éjfél utáni része, melyben a tánc szabadon nekieredt, többet is ért az első felé­nél, legalább azokra nézve, a­kik benne tény­leges részt vettek. — Az álarcosbál humorisz­­tikus közlönye most is változatos bohóságokkal volt megrakva s elég jó kelendőségnek örven­dett. Hanem az a Csing-Csang Yui Péter-féle telegramm bátran elmaradhatott volna, még in­kább pedig mint lapunk melléklete, a­mi azt okozta, hogy sokan komolyan vették a tréfát. No de már megesett ez a pixer,­­ majd más­kor nem fog megesni. — A szegedi torna­ egylet f. hó 9-én tartá évi rendes és tisztújító közgyűlését az ügyvédi kamara helyiségében, dr. Lázár György elnöklete alatt. A választmány évi je­lentéséből közöljük a következőket, melyek élénk képet nyujtnak a tevékeny egyesület bel­­működéséről. Mindenekelőtt kiemelte a jelentés azon tényt, hogy a múlt év folyamában bekö­vetkezett mozgósítás bénítólag hatott az egylet belműködésére, nemcsak azért, mert legtevéke­­nyebb tagjai tényleges szolgálatra behivattak, hanem a­miatt is, mert a bennmaradottak leg­nagyobb része szintén hadköteles lévén, kétes és folyton aggályos helyzetükben az egyleti cél körül nem fejthettek ki oly intenzív tevékeny­séget, minőt egyéb körülmények közt bizonyára kifejtettek volna. Ennek a körülménynek tulajdo­nítható, hogy a tervbe vett messze gyaloglás és hisz­tornázás, annak dacára, hogy az előkészületek nagy szorgalommal és szép eredmény­nyel foly­tak, a lefolyt évről elmaradt. Azonban a jelzett hátráltató okok dacára, az egylet külmunka­­köre terén nevezetes eredményeket mutathat föl. Ezekből fölemlítésre méltó, hogy az összes szeged-városi társas­ egyesületek köréből a tűzoltó­ság megalakítására összehívott nagy értekezle­ten azon elvek emeltettek érvényre, melyeket az egylet képviselői ott a torna-egylet emlék­irata alapján előterjesztettek. Másodsorban az egylet erkölcsi állásának emelésére szolgált azon választmányi intézkedés, hogy szakértő tanár vezetése alatt vívási tanfolyamot szervezett oly nagy részvét mellett, hogy a további fölvételt csakhamar be kellett zárni. Kiemelendő továbbá az egylet által rendezett két táncvigalom, me­lyek sikere még növelte azon kedvező állást, melyet az egylet vigalmai városunk társadal­mának kedélyi életében különben is elfoglaltak. Említést érdemel az egylet azon működése, me­lyet a 46. gyalogezred Boszniából szabadságolt tartalékosainak ünnepies fogadtatása és meg­­vendégeltetése körül hat alkalommal ki­fejtett, minden külső impulzus nélkül, saját kez­deményezéséből. A választmány jelentését azon óhajtással fejezte be, vajha a tagok részvéte és a kedvezőbb társadalmi konjunktúrák lehetsé­gessé tennék, hogy az újonan alakítandó vá­lasztmány kedvezőbb jelentést terjeszthetne a jövő évi közgyűlés elébe. A jelentés tudomásul­vétele után az elnök bejelenti saját, a tisztikar s a választmány lemondását, s megkezdődött a tiszt­­újítás. Elnökké közörömmel és egyhangúlag is­mét dr. Lázár György választatott meg, ki a közelmúlt nehéz viszonyok közt is képes volt az egyleti életet tapintatos vezetése által hatvá­nyozni. Alelnökké ifjú Pálfy Sándor és jegy­zővé, miután Molnár Elemér, ki 3 éven át nagy szorgalommal vitte az egylet jegyzőségét, a választást nem fogadta el, Rainer József lett megválasztva. Pénztárnokká H­a­r­c­z Lajos, ellenőrzé G­á­l Kálmán , orvossá dr. Gold­­schmidt György, ügyészszé F­á­r­y István, szertárnokká Kovács József választottak egyhangúlag. Az igazgatóválasztmány tagjaiul a következők lettek megválasztva: Domokos Elek, Erőskövy Lajos, Gál Ferenc, Hajduska Sándor, Ivánkovics Sándor, Kasch János, Ko­­czor János, Kertész Ferenc, Nagy Ferenc, Nyáry János, Nováky Bertalan, Molnár Elemér, Pfann Lajos, Szalacsy Zoltán, Tóth Nándor, Ujj Sándor, Wagner Károly, Wizinger Károly. Megemlítjük még, hogy a közgyűlés B­o­c­k­e­­­b­e­r­g Ernőt, a budapesti nemzeti torna-egylet derék művezetőjét és a tornászat egyik kitűnő művelőjét, egyhangúlag az egylet dísztagjává választotta meg. — Fischer Mihály úr a polgári ipa­ros- és gazdasági kör helyiségében múlt vasár­napon középszámú hallgatóság előtt tarta meg fölolvasását. A mű közérdekű tárgyánál és szép szakértelemről s széleskörű olvasottságról tanús­kodó kidolgozásánál fogva nagy hallgatóságra lett volna méltó. Persze nálunk a gazdasági irányú mozzanatok és tendenciák azok, a­mik, nagy hátrányára közállapotainknak, legkevesebb figyelemben szoktak részesülni. Fischer M. fölolvasásából a főbb vázlatokat a következők­ben soroljuk elő : fölolvasó mindenekelőtt a gaz­iga egyesületek szükségességét és célját eme­lte föl , mert ezek vannak leginkább hivatva a mezőgazdaság terén újabban fölmerülő vívmá­nyokat meghonosítani és terjeszteni. A ró­­ ön­töz­és­­ mint a rendszeres földjavítás egyik legkiválóbb és rendkívüli fontosságú eszközét tünteti föl, mely által az állattenyésztéshez éven­ként szükséges takarmányt legcélszerűbben le­het biztosítani és azonkívül a gabnatermést a természet véletlen esélyeitől menten, rendszeresen fokozhatjuk. Ugyanis a létöntözés művelete ál­tal nemcsak a légköri csapadékok (eső, har­mat, stb.) hiánya pótoltatik, hanem azonkívül a trágyát alkalmasan helyettesítő víziszap által a föld termőképessége is növelhető. Azután az ér­­­tekezés áttért a rétöntözés egyes módozataira s mint eddig e nemben legtökéletesebbet, a Peter­­son-féle rendszert emeli ki, mely a viz oda- és levezetésére alagcsövezést alkalmaz. A rétöntözés történetéről és jelenlegi elterjedtségé­ről értekezve sajnálattal említi fölolvasó, hogy ez az intézmény mindeddig nem részesült azon méltánylásban, a­melyet érdemel, hazánk pedig e nemben csupán egypár kísérleti berendezést ké­pes fölmutatni. Helyi viszonyainkra és a vidé­künkön kiválólag műveit konyhakertészetre nézve a bolgár öntözést mint legcélszerűbbet jelöli meg és fölemlíti, hogy a Tisza mentén az ön­tözésre szükséges nagymennyiségű víznek a Ti­szából való levezetése által a folytonos vízmizé­riáknak is biztosan eléje vétetnék. Miután még e téren újabban fölmerült mozgalmakra utalt a fölolvasó úr, azon óhajjal fejezte be értekezé­sét, hogy vajha az ilynemű, óriási hasznú intéz­mények ne csupán az elméletben léteznének, hanem a gyakorlatban is kellőleg érvényesíttet­nének.­­ A jelenvolt közönség élénk figyelem­mel hallgatta a fölolvasást és megéljenezte a fölolvasót.­­ Legközelebbi vasárnapon ismét érdekes fölolvasás kerül napirendre. R­e­i­z­n­e­r János főjegyző úr fog fölolvasást tartani a p­es­tis pusztításáról Szegeden 130 évvel ezelőtt. A fölolvasó úr érdekes művének tar­talma a jelzett korból fönmaradt hiteles okmá­nyok adatain alapul.­­ A zenedei igazgatótanács­nak nagyon sokat kell bíbelődnie az úgyneve­zett „városi zenekarral“, mely az egyházi zene ellátására szerveztetett. A zenészed­ett igények­­nek megfelelő egyházi zenekar megalkotása vé­gett Szegedre szerződtetett idegen muzsikusok által eléretett ugyan a cél, melynélfogva most már jól szervezett és közmegelégedésre működő templomi zenekar létezik ; azonban a jó csehek­­nek az a rész tulajdonságuk van, hogy Szege­den nehezen honosulnak s azon mottót követ­vén, hogy „művész hazája széles e világ!“ — nagyon könnyedén hátat fordítanak Szeged szab. kir. városának s ha szerét ejthetik, más hazába, vagy legalább más vidékre költöznek szerencsét próbáim. Az érdemes cseh muzsikusoknak ezen itten, holnap ottan­i-féle állhatatossága ter­mészetesen folyton fölbomlással fenyegeti az egyházi zenekart, mely, amint egy-két hangszer hiányzik, rögtön kiköszörülhetlen csorbában

Next