Szegedi Híradó, 1879. január-június (21. évfolyam, 7-78. szám)
1879-03-26 / 37. szám
Huszonegyedik évfolyam. 1879. 37-ik szám. Szerda, március 26-án. Megjelen: Vasárnap, szerdán és pénteken reggel Előfizetési föltételeit: Szegeden hizhoshordóssal és vidékre postán: Egész évre Is frt . Félévre . fi frt. Évnegyedre a frt 50 kr. Helyben a kiedóhivitalit elvitetve : Egész évre 3 frt. Félévre 4 frt 50 kr. Évnegyedre 3 frt 35 kr. POLITIKAI És VEGYESTARTALMÚ LAP. Szerkesztőségi iroda: hol e lap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni. Klauzál-tér, 209. sz. a. az udvarban balra. Egyes szám ára: 5 tér. Hirdetések dijai: A héthasábos petitsor vagy annak teréért egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr és minden beiktatásnál 30 kr. kincstári illeték fizetendő. A bizonyítékul kívánandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 kr. Hirdetések fölvétetnek: Saogadin a kiadóhivatalban, valamint Pesten, Bécsben és Európa nevezetes városaiban létező valamennyi hirdetési irodában. Kiadóhivatal: Burger Zsigmond özvegye könyv- és kőnyomdéja, papír- és irószerkereskedése, hova az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. Szeged, márc. 25. Az óriási csapásban, mely a város területét s ennek szerencsétlen lakosságát érte, enyhitő balzsamként hat minden nemesen érző szívre ama magasztosan nyilvánuló részvét, melyet a tengervizből kiemelendő ősmagyar város iránt nemcsak Európa erkölcsileg irányt adó államai oly bámulatos mérvben tanúsítanak, hanem a vészharang zúgása áttörve az óceán moraján , a történetére oly büszke, szabad Amerikában is megható visszhangra talált. Igen, Amerikában adakoznak, gyűjtéseket rendeznek, — — — a szegedi árvízkárosultak javára. Látod, édes szülővárosunk romja, mily nagggyá lettél a téged fölismerhetlenül romba döntött árviz által! Nevedet megörökítik az új világ évlapjai és krónikásai. Már ma is két világrészben hangzik neved , mert azt akarják, hogy te föltámadjál iszonyú halálodból , hogy gyermekeid , kiket a a március 12-iki vihar szétszórt s koldustarisznyával vagy anélkül földönfutóvá tett, megmentve a végpusztulástól, visszaadassanak ősi fészküknek s a balsorsban még inkább szilárdulván, továbbra is támaszai legyenek az erőteljes nemzeti szellemnek, melynek áldott talaja ép azon vidék, amelynek központja volt az ős Szeged. Azt akarják , hogy Szeged legyen! Bár korábban akarták volna. S ha a külföld és egy idegen világrész ily nemesen gondolkodik felőled, kétszeres a mi kötelezettségünk arra nézve, miszerint lehetőleg elkövessünk mindent, hogy szétzüllött véreinket megmegóvjuk a további nyomortól, a további pusztulástól. Nem lehet eléggé méltányolni azon nemes emberbaráti szeretetet, melylyel a vidék, menekültjeink irányában viselteted k s ez a tény oly édes érzetet, oly megnyugtató ösztönt önt belénk az általános keserűség közepette is, hogy pillanatonként még feledtetni is képes a borzalmas csapást. Hanem, ha körültekintünk az itt, a tiszaparton s egyéb száraz helyeken vert barakkokban, részint a hajókban összezsúfoltan elhelyezett sorsüldözötteken, lehetetlen, hogy a borzalom át ne fussa tagjainkat. Egy-egy fabódéban — nem általában, de igen sok helyen — 4—5 család, egy-egy hajóban száz meg száz ember pokoli szennyben és sorvasztó bűzben! Valóságos előkészület a döghalálra. De menjünk csak tovább. Most március végén vagyunk, itt van a szeszélyes, sőt őrült időjárásokkal bővelkedő április hó. Lesz esőnk, lehet havunk, és fagyunk. Boldog Isten! mennyi szenvedést és nyomort fognak rejteni ama deszkabódék, mennyi beteget fognak szolgáltatni az emberekkel zsúfolt hajók ! Vagy — mitől óvjon meg bennünket a Mindenható — a felsővárosi tiszapart hosszában fölállított barakkok között támadjon egy tűzvész — akkor a tűz emésztendi meg ellenállhatlanul azt , amit ezerek, ingóságaikból a hullámok elől megmenthettek. Lehetetlen, hogy az itthon maradt szerencsétleneket sokáig ily helyzetben hagyjuk kínlódni, mert bár igen szép dolog az, ha egy új állampolgárka, ad majorem Dei glóriám, az általános nyomor közepette is elég elhatározottságot tanusított arra, hogy a többi menekültekkel a belvárosi teplom kórusára menekült édes anyjától e legszentebb helyen való megszületése által egy örök emléket szerezzen magának s biztositson bennünket nemzetünk életerejéről, — nekünk nemcsak az újakról, hanem ép úgy a régiekről teljes erőnkből kell gondoskodnunk, nehogy egy nyomorteljes hónap megtizedelje azokat, kiket körülményeik itt maradni késztettek! Van egy igénytelen nézetünk, amelynek érvényesítése valószínűleg legalkalmasb teend arra, hogy a benn tengődő lakosság nagyobb mérvű testi mizériáktól megóvassék. Hasson oda a különben annyifelé igénybe vett hatóságunk minden alkalmas eszközzel , hogy — miután a vízlefolyás mérhetlen időt veene igénybe — különösen a tiszaszélen elszórt véreink nyomorteljes lakóikból mielőbb kitelepíttessenek helyi illetőség szerint a tanyákra, az alsóvárosi illetőségűek ezen, a felsővárosiak és rókusiak a felső, esetleg a kisteleki tanyákra szállásoltatván el. Áldás reend ez reájuk egészségi szempontból, de azért is, hogy a munkáskéz a tavaszi munkák beáltával kenyérkeresetre is tért nyer. A rend fönntartására alapíttassék e pontokon a nyomorúságos idő tartamához mérten, állandó, megerősített pusztai rendőrség, ha egyébként nem az eddig értelmes, megbízható vezetés alatt tanyai polgárokból s esetleg alkalmaztassanak itt a városi tisztviselők munkakörön kívül maradt tagjai, ha további alkalmaztatásukhoz igényt tartanak. Az ideiglenes kitelepítési területeken biztosíttassék — az időtartam szerint — folyton helytálló orvosi felügyelet, elegendő és állandó közlekedési eszközökkel a város felé. Végül az élelmezést illetőleg gondoskodni fog a kitelepítettekről minden esetben a szegedi hatóság, esetleg ezen hatóság összeköttetése folytán — a kitelepítési területek terjedelme és iránya szerint — Kistelek, sőt Szabadka. E nagylelkűségről kezességet nyújt nekünk e helyek nemes részvéte szerencsétlen szomszédjuk iránt. S míg így a kitelepítendők biztos menhelyet nyernének, a biztonságban helyezett családok gyermekei szellemi táplálékban is részesülendnek a tanyai iskolákban. Igénytelen nézetünknek csak általános vázlatát adtuk itt. A kívánatos kivitel módozata s az apróbb részletek quo modora az intézők kezében álland. Ha célszerűbb terv áll rendelkezésre, meghajlunk előtte , de az itt szorultak bekövetkezhető nyomorán erőnktől telhetőleg segítenünk kell. Mi minden ez irányú eredményes működést lelkünkből fogunk üdvözölni. Adja Isten, hogy üdvözölhessük, óhajtja, kívánatosnak kell tartania azt, hogy a begyűlendő összegek a lehető leghelyesebben használtassanak föl. Nemcsak az igazság és méltányosság követelményeinek kell tehát eleget tenni, hanem az okszerűség és célszerűség magasabb igényeinek is. A feladat, elsősorban odahatni, hogy minden hiába való költekezés mellőztessék, s hogy a begyűlt pénzek a takarékosság elve szerint okosan fölhasználtassanak, hogy így a szerencsétlen sorsra jutott város a segélyt leghathatósabban élvezhesse. E célból szükségesnek tartanék, hogy Szeged város képviselői bizottsággá alakulva, mindenekelőtt egy tervet készítsenek a begyűlendő segélypénzeknek mikép leendő legigazságosabb és legcélszerűbb fölhasználásáról, s illetőleg e pénzeknek gyümölcsözővé tételéről addig is, míg azok rendeltetésükre fordíthatók lesznek. Nézetünk szerint nagy hiba volna az, ha e pénzeket a károsultak közt egyszerűen szétosztanák. Összetett erővel minden tekintetben többet lehet lendíteni, mint az erők szétforgdcsolása által. De leginkább érvényesülhet ez elv oly esetben mind a kérdéses, midőn Magyarország második városát, a legmagyarabb „magyar nagyvárost“ kell újjáépíteni. Egyébiránt azt hiszszük, hogy a kormányelnök által javaslatba hozott vegyes bizottság hatásköre ki fog terjedni a segélypénzeknek mikép leendő fölhasználására is. És így tehát csak azt tartjuk szükségesnek, hogy e bizottság mielőbb megalakulván, megkezdhesse működését. * Tegnap reggelre már lett is, hüvelynyi vastagságban borította be a szerencsétlenek nyiladozott fabódéit ! Szerk. Hazai ügyek. — Szeged város újjáépítése kérdéséről a „Hon“ a következőket mondja: Az ország minden részéből s az összes művelt államokból nagy összegekben gyűlnek a segélypénzek, melyek már az eddigi eredmény után ítélve is nemcsak pillanatnyi segélynyújtásra, hanem ennél sokkal többre, Szeged újjáépítésének legalább megkezdésére módot és eszközt nyújthatnak. Mindenkinek, aki e város újból fölépítését — A szegedi pénzintézetek küldöttsége — írja az „Egyetértés“ — ma d. u. 4 órakor volt a pénzügyminiszternél tanácskozáson. Az intézetek ügye behatólag megbeszéltetett a miniszterrel. Az intézetek egyelőre mintegy 1.200.000 frt erejéig terjedő kölcsönsegélyt kérnek betét alakjában. A kölcsön így oszlanak meg: az öreg takaréktár kapna 600,000 frtot, az kereskedelmi és iparbank 240,000 frtot, az új takaréktár és a kézműves bank egyenként 180,000 frtot. Ezen összeggel s az intézetek rendelkezés alatt álló készlettel a 3 milliónyi összes betétiekre támasztható igények fedezve lesznek. Az intézetek minden felmondás nélkül már a pusztulást megelőzőleg 400,000 frtnyi visszafizetést eszközöltek és a segély nélkül is további visszafizetéseket eszközölhetnének, azonban a kormány által nyerendő segély arra szolgál, hogy a netalán mutatkozó legnagyobb mérvű visszafizetési követeléseknek is eleget tehessenek. Az intézetek alapvagyonai, szép házai szilárdan állanak. Egyszóval, ezen még a Krach előtt alakult s azt soliban átélt intézetek teljes biztonságot nyújtanak a lelkiismeretes ügykezelésre és sem az állam által nyújtandó ezen segély, sem a betevők pénzei kockáztatva nem lesznek. Ha az építkezések megkezdetnek, s ha a körtöltés által az ingatlanok értéke visszatér, az intézetek az államnak a visszafizetést azonnal megkezdhetik. Az állam által nyújtandó betétkölcsön alacsony kamatra, félévi fölmondásra, s mintegy 2—3 évre lenne igénybeveendő. Holnap lesz e tárgyban a véghatározat, s minthogy a kormány részéről e tekintetben csak a módozatok megállapítása van még hátra, a szegedi betevők és az egész érdekelt nagyközönség egészen nyugodtan lehetnek. E szerint a pénzintézetek néhány nap alatt azon helyzetben lesznek, hogy a visszafizetéseket fölvehetik és szakadatlanul folytathatják , mit is eddig csak azért nem akartak megkezdeni, nehogy időközben egy időre azt ismét föl kelljen függeszteniük. Ez a kérdés megoldottnak tekinthető. A „Pesti Napló“ írja: A szegedi pénzintézetek képviselőit a pénzügyminiszter úr arról értesítette, hogy a hétfő délutánra kitűzött értekezletet vasárnap délelőtt kívánja megtartatni. Ez okból az érdekelt képviselők d. e. 11 órakor a pénzügyminiszter elnöklete alatti tanácskozásra gyűltek össze, melyben a pénzügyminiszter úr meghívása folytán az I. hazai takarékpénztár, a magyar földhitelintézet és az általános hitelbank képviseletében Hajós, Lukács és Weninger urak, a pénzügyminisztérium részéről pedig Köffinger és Pallavicini osztálytanácsos urak vettek részt. Beható tárgyalások után a pénzügyminiszter úr a szegedi pénzintézetek részére a 1.200.000 frtnyi segélyt engedélyezte és a föntebb megnevezett fővárosi intézeteknél utalványozta. A segélyösszeg igénybevételének módozatait az érdekelt pénzintézetek saját körükben ma állapítják meg. Szeged szab. kir. város polgármesterétől a következő átiratot vettük : A „Szegedi Híradó“ t. szerkesztőségének. A vidékről érkező azon számtalan megkeresésnek , hogy egyik vagy másik helybeli lakos a vízveszély következtében mily sorsra jutott, sem én, sem pedig a főkapitány úrra jelenlegi zilált viszonyok és a közönség tartózkodásának ismeretlen volta miatt megfelelni képes nem lévén, van szerencsém ennélfogva a tisztelt szerkesztő urat fölkérni, miszerint becses lapjában az alábbi névsort azon célból szíveskedjék közzétenni, hogy az érdekeltek magukat nálam jelentvén, sürgönyeiket vagy leveleiket átvegyék, vagy engem azon helyzethez juttassanak, hogy állapotuk bizonytalansága miatt aggódásban élő rokonaikat, barátaikat vagy ismerőseiket megnyugtathassam. Radenich főhadn. Pécsről keresi Radenich János algyevi jószágigazgatót. Dobrzynieczky Lajos Drohobyczről keresi Dobrzynieczky felügyelőségi mérnököt. Némethy Bajáról keresi Némethy Etel színésznőt. Liehtman Soma Szerencsről keresi Adler Lipótnál lakó Grünn iskolás leányokat. Uslár és neje, született Kátai, Bécsből keresik özv. Kátai Erzsébetet János fiával együtt. Jürich Komatánról keresi Glanz tanárt és családját. Menyhárd Temesvárról, Józsefvárosból keresi Domján György kataszteri mérnököt. Toldi özvegye Rákospalotáról keresi Toldi Imre mészárost. Szabó titeli járásbiró keresi Szabó reáliskolai tanárt. Dr. Liptai Halmiról keresi Bodvay Pál és családját. Goricsnigg Albert Bpestről keresi Goricsnigg Alajos kir. adóhivatali tisztet. Maczér Imre cukrász Sátoralja-Ujhelyről keresi egész családját és összes rokonait. Ecker József Grácból keresi Glanz József nyugalmazott p. n. felügyelőt. Kovács Dániel távirdakezelő Jászberényből keresi Maretta Pál vasúti gépészt családjával együtt. Stoll István Zsombolyáról keresi Stoll Jánost és családját. Deseffy Eliz Gráczból keresi Leniter von Tannenberg földmérőt. Merstallinger Ferencke Bécsből keresi Wetter Ferenc állatorvost. Aradi István O-Moraviczáról keresi özv. Zavada Ilkát és édesanyját. Rottmann Etel Temesvárról keresi Kocsis Benusnét. Kiss József Strassburgból keresi anyját és testvéreit, anyja neve Szabados Mari. Vándor Józsefné Esztergomból keres Szolovits Jánost. A pólai tengeri hatóság keresi ördögh Sándor József matróz családját. Szegeden, 1879. évi március hó 24-én. Pálfy Ferenc, polgármester. a Helybeli újdonságok. — A jótékony kezek. Gróf Csekonicsné és gróf Waldsteinné magasrangu úrnők tegnap városunkba érkeztek ; nagy mennyiségű férfi- és női ruhaneműt hoztak magukkal s azt ugyancsak tegnap d. e. az államvaspályánál, a bel- és felsővárosi tiszaparton saját kezükkel osztották ki a ruhában megfogyatkozott nép és gyermekei között. Éppen jókor jöttek a szegények e védangyalai, a rongyokba burkolt menekültek a hóval borított partokon vették át a nemes hölgyektől a legbecsesebb adományt, didergő tesi