Szegedi Híradó, 1879. január-június (21. évfolyam, 7-78. szám)

1879-03-26 / 37. szám

Huszonegyedik évfolyam. 1879. 37-ik szám. Szerda, március 26-án. Megjelen: Vasárnap, szerdán és pénteken reggel Előfizetési föltételeit: Szegeden hizhoshordóssal és vidékre postán: Egész évre Is frt . Félévre . fi frt. Évnegyedre a frt 50 kr. Helyben a kiedóhivitalit elvitetve : Egész évre 3 frt.­­ Félévre 4 frt 50 kr. Évnegyedre 3 frt 35 kr. POLITIKAI És VEGYESTARTALMÚ LAP. Szerkesztőségi iroda: hol e lap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni. Klauzál-tér, 209. sz. a. az udvarban balra. Egy­es szám ára: 5 tér. Hirdetések dijai: A héthasábos petitsor vagy annak teréért egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr és minden beiktatásnál 30 kr. kincstári illeték fizetendő. A bizonyítékul kívánandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 kr. Hirdetések fölvétetnek: Saogadin a ki­adóhivatalban, valamint Pesten, Bécsben és Európa nevezetes­ városaiban létező valamennyi hirdetési irodában. Kiadóhivatal: Burger Zsigmond özvegye könyv- és kőnyomdéja, papír- és irószerkereske­­dése, hova az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. Szeged, márc. 25. Az óriási csapásban, mely a város területét s ennek szerencsétlen lakossá­gát érte, enyhitő balzsamként hat min­den nemesen érző szívre ama magasz­tosan nyilvánuló részvét, melyet a ten­­ger­vizből kiemelendő ős­magyar város iránt nemcsak Európa erkölcsileg irányt adó államai oly bámulatos mérv­ben tanúsítanak, hanem a vészharang zúgása áttörve az óceán moraján , a történetére oly büszke, szabad Ameriká­ban is megható visszhangra talált. Igen, Amerikában adakoz­nak, gyűjtéseket rendeznek, — — — a szegedi árvízkáro­­sultak javára. Látod, édes szülővárosunk romja, mily nagggyá lettél a téged fölis­­merhetlenül romba döntött árviz által! Nevedet megörökítik az ú­j világ év­lapjai és krónikásai. Már ma is két vi­lágrészben hangzik neved , mert azt akarják, hogy te föltámadjál iszonyú ha­lálodból , hogy gyermekeid , kiket a a március 12-iki vihar szétszórt s koldustarisznyával vagy anélkül földön­futóvá tett, megmentve a végpusztulás­tól, visszaadassanak ősi fészküknek s a balsorsban még inkább szilárdulván, továbbra is támaszai legyenek az erő­teljes nemzeti szellemnek, melynek ál­dott talaja ép azon vidék, amelynek központja volt az ős Szeged. Azt akar­ják , hogy Szeged legyen! Bár korábban akarták volna. S ha a külföld és egy idegen vi­lágrész ily nemesen gondolkodik felőled, kétszeres a mi kötelezettségünk arra nézve, miszerint lehetőleg elkövessünk mindent, hogy szét­züllött véreinket meg­­megóvjuk a további nyomortól, a to­vábbi pusztulástól. Nem lehet eléggé méltányolni azon nemes emberbaráti szeretetet, melylyel a vidék, menekültjeink irányában viselte­ted k s ez a tény oly édes érzetet, oly megnyugtató ösztönt önt belénk az általános keserűség közepette is, hogy pillanatonként még feledtetni is képes a borzalmas csapást. Hanem, ha körültekintünk az itt, a tiszaparton s egyéb száraz helyeken vert barakkokban, részint a hajókban összezsúfoltan elhelyezett sorsüldözötte­ken, lehetetlen, hogy a borzalom át ne fussa tagjainkat. Egy-egy fabódéban — nem általá­ban, de igen sok helyen — 4—5 család, egy-egy hajóban száz meg száz ember pokoli szennyben és sorvasztó bűzben! Valóságos előkészület a döghalálra. De menjünk csak tovább. Most március vé­gén vagyunk, itt van a szeszélyes, sőt őrült időjárásokkal bővelkedő április hó. Lesz esőnk, lehet havunk, és fagyunk. Boldog Isten! mennyi szenvedést és nyomort fognak rejteni ama deszkabó­dék, mennyi beteget fognak szolgáltatni az emberekkel zsúfolt hajók ! Vagy — mitől óvjon meg bennünket a Minden­ható — a felsővárosi tiszapart hosszá­ban fölállított barakkok között támad­jon egy tűzvész — akkor a tűz emész­­tendi meg ellenállhatlanul azt , a­mit ezerek, ingóságaikból a hullámok elől megmenthettek. Lehetetlen, hogy az itthon maradt szerencsétleneket sokáig ily helyzetben hagyjuk kínlódni, mert bár igen szép dolog az, ha egy új állampolgárka, ad majorem Dei glóriám, az általános nyomor közepette is elég elhatározott­ságot tanusított arra, hogy a többi menekültekkel a belvárosi teplom kóru­sára menekült édes anyjától e legszen­tebb helyen való megszületése által egy örök emléket szerezzen magának s biz­­tositson bennünket nemzetünk életerejé­ről, — nekünk nemcsak az újakról, hanem ép úgy a régiekről teljes erőnkből kell gondoskodnunk, nehogy egy nyomorteljes hónap megtizedelje azokat, kiket körülményeik itt maradni késztettek! Van egy igénytelen nézetünk, a­melynek érvényesítése valószínűleg leg­­alkalmasb teend arra, hogy a benn ten­gődő lakosság nagyobb mérvű testi mi­zériáktól megóvassék. Hasson oda a különben annyifelé igénybe vett hatóságunk minden alkal­mas eszközzel , hogy — miután a víz­lefolyás mérhetlen időt veene igénybe — különösen a tiszaszélen elszórt vé­reink nyomorteljes lakóikból mielőbb kitelepíttessenek helyi ille­tőség szerint a tanyákra, az alsóvárosi illetőségűek ezen, a felsővá­rosiak és rókusiak a felső, esetleg a kisteleki tanyákra szállásoltatván el. Áldás reend ez reájuk egészségi szempontból, de azért is, hogy a mun­káskéz a tavaszi munkák beáltával ke­nyérkeresetre is tért nyer. A rend fönntartására alapíttassék e pontokon a nyomorúságos idő tarta­mához mérten, állandó, megerősí­tett pusztai rendőrség, ha egyébként nem az eddig értelmes, meg­bízható vezetés alatt tanyai polgá­rokból s esetleg alkalmaztassanak itt a városi tisztviselők munkakörön kívül maradt tagjai, ha további alkalmaztatásukhoz igényt tartanak. Az ideiglenes kitelepítési területe­ken biztosíttassék — az időtartam sze­rint — folyton helytálló orvosi fel­ügyelet, elegendő és állandó közle­kedési eszközökkel a város felé. Végül az élelmezést illetőleg gondoskodni fog a kitelepítettekről min­den esetben a szegedi hatóság, esetleg ezen hatóság összeköttetése foly­tán — a kitelepítési területek terjedelme és iránya szerint — Kistelek, sőt Szabadka. E nagylelkűségről kezes­séget nyújt nekünk e helyek nemes részvéte szerencsétlen szomszédjuk iránt. S míg így a kitelepítendők biztos men­­helyet nyernének, a biztonságban helye­zett családok gyermekei szellemi táplálékban is r­észesülendnek a tanyai iskolákban. Igénytelen nézetünknek csak álta­lános vázlatát adtuk itt. A kívánatos kivitel módozata s az apróbb részletek quo modora az intézők kezében álland. Ha célszerűbb terv áll rendelkezésre, meghajlunk előtte , de az itt szorultak bekövetkezhető nyomorán erőnktől tel­­hetőleg segítenünk kell. Mi minden ez irányú eredményes működést lelkünkből fogunk üdvözölni. Adja Isten, hogy üdvözölhessük, óhajtja, kívánatosnak kell tartania azt, hogy a begyűlendő összegek a lehető leghelyesebben használtassanak föl. Nemcsak az igazság és mél­tányosság követelményeinek kell tehát eleget tenni, hanem az okszerűség és célszerűség ma­gasabb igényeinek is. A feladat, első­sorban odahatni, hogy min­den hiába való költekezés mellőztessék, s hogy a begyűlt pénzek a takarékosság elve szerint okosan fölhasználtassanak, hogy így a szeren­csétlen sorsra jutott város a segélyt leghatha­­tósabban élvezhesse. E célból szükségesnek tartanék, hogy Sze­ged város képviselői bizottsággá alakulva, min­denekelőtt egy tervet készítsenek a begyűlendő se­gélypénzeknek mikép leendő legigazságosabb és leg­célszerűbb fölhasználásáról, s illetőleg e pénzeknek gyümölcsözővé tételéről addig is, míg azok rendel­tetésükre fordíthatók lesznek. Nézetünk szerint nagy hiba volna az, ha e pénzeket a károsultak közt egyszerűen szét­osz­tanák. Összetett erővel minden tekintetben többet lehet lendíteni, mint az erők szétforgdcsolása által. De leginkább érvényesülhet ez elv oly esetben mind a kérdéses, midőn Magyarország második városát, a legmagyarabb „magyar nagyvárost“ kell újjá­építeni. Egyébiránt azt hiszszük, hogy a kormány­elnök által javaslatba hozott vegyes bizottság hatásköre ki fog terjedni a segély­pénzeknek mi­kép leendő fölhasználására is. És így tehát csak azt tartjuk szükségesnek, hogy e bizottság mi­előbb megalakulván, megkezdhesse működését. * Tegnap reggelre már lett is, h­üvelynyi vastag­ságban borította be a szerencsétlenek nyiladozott fabó­déit ! Szerk. Hazai ügyek. — Szeged város újjáépítése kér­déséről a „Hon“ a következőket mondja: Az ország minden részéből s az összes művelt álla­mokból nagy összegekben gyűlnek a segélypén­zek, melyek már az eddigi eredmény után ítélve is nemcsak pillanatnyi segélynyújtásra, hanem ennél sokkal többre, Szeged újjáépítésének leg­alább megkezdésére módot és eszközt nyújthat­nak. Mindenkinek, a­ki e város újból fölépítését — A szegedi pénzintézetek kül­döttsége — írja az „Egyetértés“ — ma d. u. 4 órakor volt a pénzügyminiszternél tanács­kozáson. Az intézetek ügye behatólag megbe­széltetett a miniszterrel. Az intézetek egyelőre mintegy 1.200.000 frt erejéig terjedő kölcsön­­segélyt kérnek betét alakjában. A kölcsön így oszlanak meg: az öreg takaréktár kapna 600,000 frtot, az kereskedelmi és ipar­bank 240,000 frtot, az új takaréktár és a kézműves bank egyenként 180,000 frtot. Ezen összeggel s az in­tézetek rendelkezés alatt álló készlettel a 3 milliónyi összes betétiekre támasztható igények fedezve lesznek. Az intézetek minden felmondás nélkül már a pusztulást megelőzőleg 400,000 frtnyi visszafizetést eszközöltek és a segély nélkül is további visszafizetéseket eszközölhetnének, azonban a kormány által nyerendő segély arra szolgál, hogy a netalán mutatkozó legnagyobb mérvű visszafizetési követeléseknek is eleget te­hessenek. Az intézetek alapvagyonai, szép há­zai szilárdan állanak. Egyszóval, ezen még a Krach előtt alakult s azt soliban átélt intézetek teljes biztonságot nyújtanak a lelkiismeretes ügy­kezelésre és sem az állam által nyújtandó ezen segély, sem a betevők pénzei kockáztatva nem lesznek. Ha az építkezések megkezdetnek, s ha a körtöltés által az ingatlanok értéke vissza­tér, az intézetek az államnak a visszafizetést azonnal megkezdhetik. Az állam által nyújtandó betétkölcsön alacsony kamatra, félévi fölmondásra, s mintegy 2—3 évre lenne igénybeveendő. Hol­nap lesz e tárgyban a véghatározat, s minthogy a kormány részéről e tekintetben csak a módo­zatok megállapítása van még hátra, a szegedi betevők és az egész érdekelt nagyközönség egészen nyugodtan lehetnek. E szerint a pénz­intézetek néhány nap alatt azon helyzetben lesz­nek, hogy a visszafizetéseket fölvehetik és sza­kadatlanul folytathatják , mit is eddig csak azért nem akartak megkezdeni, nehogy időközben egy időre azt ismét föl kelljen függeszteniük.­­ Ez a kérdés megoldottnak tekinthető. A „Pesti Napló“ írja: A szegedi pénzintéze­­tek képviselőit a pénzügyminiszter úr arról ér­tesítette, hogy a hétfő délutánra kitűzött érte­kezletet vasárnap délelőtt kívánja megtartatni. Ez okból az érdekelt képviselők d. e. 11 óra­kor a pénzügyminiszter elnöklete alatti tanács­kozásra gyűltek össze, melyben a pénzügymi­niszter úr meghívása folytán az I. hazai taka­rékpénztár, a magyar földhitelintézet és az ál­talános hitelbank képviseletében Hajós, Lukács és Weninger urak, a pénzügyminisztérium ré­széről pedig Köffinger és Pallavicini osztályta­nácsos urak vettek részt. Beható tárgyalások után a pénzügyminiszter úr a szegedi pénzin­tézetek részére a 1.200.000 frtnyi segélyt en­gedélyezte és a föntebb megnevezett fővárosi intézeteknél utalványozta. A segélyösszeg igény­bevételének módozatait az érdekelt pénzintéze­tek saját körükben ma állapítják meg. Szeged szab. kir. város polgármesterétől a következő átiratot vettük : A „Szegedi Híradó“ t. szerkesztőségének. A vidékről érkező azon számtalan megke­resésnek , hogy egyik vagy másik helybeli lakos a vízveszély következtében mily sorsra jutott, sem én, sem pedig a főkapitány úrra jelenlegi zilált viszonyok és a közönség tartózkodásának ismeretlen volta miatt megfelelni képes nem lé­vén, van szerencsém ennélfogva a tisztelt szer­kesztő urat fölkérni, miszerint becses lapjában az alábbi névsort azon célból szíveskedjék köz­zétenni, hogy az érdekeltek magukat nálam je­lentvén, sürgönyeiket vagy leveleiket átvegyék, vagy engem azon helyzethez juttassanak, hogy állapotuk bizonytalansága miatt aggódásban élő rokonaikat, barátaikat vagy ismerőseiket meg­nyugtathassam. Rade­ni­ch főhadn. Pécsről keresi Ra­­denich János algyevi jószágigazgatót. Dobrzynieczky Lajos Drohobycz­­ről keresi Dobrzynieczky felügyelőségi mérnököt. N­é­m­e­t­h­y Bajáról keresi N­é­m­e­t­h­y Etel színésznőt. Liehtman Soma Szerencsről keresi Adler Lipótnál lakó Grünn iskolás leá­nyokat. Uslár és neje, született Kátai, Bécsből keresik özv. Kátai Erzsébetet János fiá­val együtt. Jür­ich K­o­m­a­t­á­n­r­ó­l keresi Glanz tanárt és családját. Menyhárd Temesvárról, Józsefvárosból keresi Domján György kataszteri mér­nököt. Toldi özvegye Rákospalotáról keresi Toldi Imre mészárost. Szabó titeli járásbiró keresi Szabó reál­iskolai tanárt. D­r. Liptai Halmiról keresi B­o­d­v­a­y P­á­l és családját. Goricsnigg Albert Bpestről keresi Goricsnigg Alajos kir. adóhivatali tisztet. Maczér Imre cukrász Sátoralja-Ujhely­­ről keresi egész családját és összes rokonait. Ecker József Grácból keresi Glanz József nyugalmazott p. n. felügyelőt. Kovács Dániel távirdakezelő Jász­berényből keresi Maretta Pál vasúti gépészt családjával együtt. Stoll István Zsombolyáról keresi Stoll Jáno­st és családját. Deseffy Eliz Gráczból keresi L­e­n­i­­ter von Tannenberg földmérőt. Merstallinger Ferencke Bécsből keresi Wetter Ferenc állatorvost. Aradi István O-Moraviczáról keresi özv. Zavada Ilkát és édesanyját. Rottmann Etel Temesvárról keresi Kocsis Benusnét. Kiss József Strassburgból keresi any­ját és testvéreit, anyja neve Szabados Mari. Vándor Józsefné Esztergomból kere­s Szolovits Jánost. A pólai tengeri hatóság keresi ö­r­d­ö­g­h Sándor József matróz családját. Szegeden, 1879. évi március hó 24-én. Pálfy Ferenc, polgármester. a Helybeli újdonságok. — A jótékony kezek. Gróf Csekonicsné és gróf Waldsteinné magasrangu úrnők tegnap városunkba érkeztek ; nagy mennyiségű férfi- és női ruhane­műt hoztak magukkal s azt ugyancsak teg­nap d. e. az államvaspályánál, a bel- és fel­sővárosi tiszaparton saját kezükkel osztották ki a ruhában megfogyatkozott nép és gyermekei között. Éppen jókor jöttek a szegények e véd­­angyalai, a rongyokba burkolt menekültek a hóval borított partokon vették át a nemes höl­gyektől a legbecsesebb adományt, didergő tesi­

Next