Szegedi Híradó, 1879. július-december (21. évfolyam, 79-225. szám)

1879-09-11 / 138. szám

okból is kívánnom kell, mert ezen kiváltságos jognak jövőben várható megszüntetése esetén, a kárpótlás mérvének meghatározásánál előrelát­hatólag csak is a javadalom jövedelmet fogván alapul szolgálhatni, ezen nagy értéket képviselő jövedelmi ág elhanyagolása által esetleg maga a városi közvagyon is igen tetemes károsodást szenvedhetne. A pénzügyi állás rendezésénél nagyobb té­nyezőt képez a várost illető hidvám-javadalom is, melynek jelenleg 20.000 h­tót alig meghaladó jövedelme, a város közönsége által az építtetni tervezett állandó hídra nézve megállapított híd­­vám-szabályzatnak alkalmazása vagy a vámtéte­leknek, a szomszédos Makó és Zenta városi hi­dak díjszabályzataihoz képest való fölemelése által — szintén tetemesen fokozható volna. Figyelembe kell hogy vétessék e részben a várost illető pártjavadalmi jog is, melynek alap­ján a nagymérvű vízi forgalomhoz képest cél­szerű kezelési módozatok alkalmazásával s kü­lönösen a javadalmi díjtételeknek nem átlagok szerint, hanem a naponkénti használat után le­endő kiszabása mellett a közpénztárnak szintén tetemes jövedelem volna biztosítható. A kövezetvám-javadalom, mely ez idősze­­rint a városnak, a költségvetés szerint, csak 29,181 frt jövedelmet hoz, szintén oly jövedéki alapot képez, a­melynek jövedelmezősége, a más városokban elért eredmények aránya szerint, fokozhatónak mutatkozik. E tekintetben különö­sen ajánlom a város közönségének, hogy az ed­digi, csupán súly szerinti vámolási rendszer mel­lőzésével, úgy a vasutak és gőzhajók mint a száraz vámoknál a kövezetvám díjtételeit a szál­lítmányok értékéhez és fajsúlyához mérten osz­tályzatok szerint állapítsa meg, a­mely változ­tatás mellett helyes osztályozás s célszerű díj­szabással a közforgalom érdekei is méltányo­­sabb kielégítést nyerhetnek s a városi házi pénztár javára mindenesetre kedvezőbb ered­mény lesz elérhető. A kitűzött cél érdekében figyelmébe aján­lom a város közönségének még a városi h­e­l­y­­pénzszedési javadalmat is, melynek költ­­ségvetésileg 21,766 írtban fölszámított jövedel­me a helyi nagymérvű piaci forgalomnak nem felel meg. Ezen javadalomra nézve úgy a kereskede­lem mint a városi pénztár érdekében a díjak emelése mellett még szükségesnek tartom a díj­szabályzatnak oly értelemben való megváltozta­­tását is, hogy a helypénz­díjak, melyek a jogo­sultság eredete szerint a felek által tulajdonké­pen a piaci hely használatáért fizettetnek, ne átlagban, hanem az igénybe vett terület térmér­tékének aránya szerint állapíttassanak meg. A városi közvagyon s a javadalmak keze­lésénél a föntebb előadott módozatok célszerű alkalmazása mellett tetemes jövedelem-emelkedés TÁRCA. Szegény Zsuzsika! (Rajz a népéletből.) Mikor csöndes nyári alkonyatkor a leg­utolsó napsugarat is elnyeli a sötétség, onnan a hegyek közül olyan bús, olyan szívhez szóló furulyaszó hallatszik, hogy az ember gyönyö­rűséggel elhallgatná a jó isten tudja, meddig. Az egész falu tudja, hogy a Pali, a „szo­morú juhászbojtár“ furulyáz olyan szépen, olyan búsan. Mindenki némán elmélyedve hallgatja a bús nótákat, csak a szegény Zsuzsika nem. Mihelyt meghallja a furulyaszót, azonnal lár­mázni, átkozódni kezd- Körülszaladja az egész falut, torkaszakadtából kiabálva: „Megállj Fali, verjen meg az isten, kutya Pali!“ Mindenki hagyja menni a maga útján, nem szól hozzá senki, ő sem szól senkihez. Mikor aztán a hús furulyaszó utolsó hangjai is elhang­zanak lassan, fájdalmasan, mint a szenvedő ke­bel sóhajtásai, akkor a szegény Zsuzsika is el­­csöndesül. Leül valami gyöpös helyre a falu szélén és elkezd magában beszélgetni. Kedves Pali, édes Pali, ugy­e el vagy fá­radva ? Feküdj le szépen, ide mellém, ide az ölembe. Aludjál, álmodjál szépet. Édes Palim, kedves Palim! S a­míg így beszél gőgic­élve, édesen, ke­zeivel a hantot simogatja gyöngéden, szerel­mesen, mintha csakugyan ott feküdne a Pali. Addig beszélget, addig simogatja a hantot, míg álomba nem szenderül, azután álmodik a Pali­ról, a szerelemről és boldogságról. Szegény Zsuzsika! Két esztendővel ezelőtt még ő volt a falu­ban a legszebb leány, meg talán a leggazda­gabb is. Csillogó fekete szemének egyetlen Bu­gára rabba t­tte a legkevélyebb legényt is. Az apja elöljáró volt a faluban és igen tehetős em­ber. Két hatökrű szekere járt ki az udvarából. Nem csuda tehát, ha a Zsuzsikának tucatszámra akadt a kérője s hogy a farkasdi gróf ispán­jának is megakadt a szeme rajta. De a Zsuzsikának nem kellett ám még az ispán sem. Volt ő neki már szeretője, a­kit oda nem adott volna a világ minden kincséért. Egy s­eprény juhászboj­tárt szeretett, a Palit. De el­várható ugyan, az ez alapon elérendő bevételi többlet azonban a város fokozódó kiadásainak födözésére előreláthatólag nem fog elégséges alapot nyújthatni; minélfogva, amint már föntebb is jeleztetett, a város közönsége mindenesetre utalva lesz arra, hogy az eddig igénybe nem vett adózási vagy más bevételi alapok előállítá­sáról gondoskodjék. E tekintetben első vonalban ajánlom a város közönségének a községi házbér- s illetve ház­­osztályadó behozatalát , mely adóztatási mód, tekintve, hogy az által több oly osztályok is bevonatnak az adózás körébe, melyek a községi háztartás terhében épen nem, vagy csak igen csekély mérvben osztoznak, a nagyobb forgalmú városoknál eddig általában igen célszerűnek bi­zonyult. Ajánlom végre, — s ez azon mód, a­melyre a város pénzerejének emelése körül kiválóbb súlyt fektetek — hogy a városba fogyasztás vé­gett behozot­t cikkek után, a város által egy e célból alkotandó szabályozás alapján, behoza­tali vám címén bizonyos mérsékelt mérvű fogyasztási illetékek szedessenek. Ezen új java­dalom által, melynek a kormány által leendő engedélyezését illetőleg támogatásomat a város közönségének ezennel előzetesen is fölajánlom, a város egy fontos új jövedelmi alap birtokába jutna, melynek segélye mellett, tekintve, hogy a fogyasztás megadóztatása által a lakosok és a városban csak ideiglenesen tartózkodók egyaránt terheltetnek meg, a helyi viszonyoknak megfe­lelő s helyes alapokra fektetett díjazási rend­szerrel a házi pénztár bevételei a helyi adófize­tő lakosság adóerejének kímélésével nagymérv­ben fokozhatók volnának. Mindezek előrebocsájtásával fölhívom a vá­ros közönségét, hogy a város pénzügyeinek ren­dezése körül igénybe veendő eszközök föltalálása s megállapítása iránt a szükséges tárgyalásokat, kapcsolatban a jövő évi költségvetés összeállí­tása iránt teendő intézkedésekkel, késedelem nél­kül indítsa meg s azoknak alapján a szüksé­gesnek mutatkozó változások s uj szervezések tekintetében érdemileg határozzon s megállapo­dásait, figyelemmel arra, hogy egyes háztartási ágaknál, az új szervezetnek már a jövő év kez­detén leendő behozhatása céljából, több irányú előmunkálatok lesznek megteendők , hogy a jövő évi költségvetés csak is az egyes bevételi és kiadási alapok pontos meghatározása után állapítható meg, a hozzám jóváhagyás , illetve további intézkedés végett lehetőleg mielőbb, s pedig legkésőbb folyó évi október 15-ik napjáig, mutassa be. Midőn a föntebbi fölhívás kapcsában a vá­ros közönségét a város vagyoni helyzetének komolyságára még egyszer figyelmeztetem, azon várakozásomnak adok kifejezést, hogy a város közönsége, teljes tudatában annak, hogy a vá­ros az apja sokáig nem tudott semmit. Hanem hát egyszer mégis csak megtudta. Harmadéve, úgy pünkösd táján, egy reg­gel a Pali takarosán felöltözve beállított a Zsu­zsika édesapjához, azután egyszerű beszéddel előadta, hogy bsz ő nem egyéb járatban volna, minthogy a Zsuzsikát megkérje, a kit nagyon szeret s a ki viszont nagyon szereti őtet. Azu­tán még azt is hozzá toldta, hogy őneki a Zsu­zsikával egy garasáru vagyon sem kell. El bírja ő tartani Zsuzsikát a saját erejéből a két keze munkájával. Zsuzsika édesapja a Pali beszédbre az ámu­lattól olyan kuka, olyan mozdulatlan lett, mintha sébálványnyá vált volna, csak nagysokára bírt szóhoz jutni, de akkor aztán beszélt ám, hogy szinte rezgett belé az ablak. A méregtől egé­szen nekifehéredett. Mert hát fölágaskodott ám öltelmében a paraszt gőg, de nagyon. — Te ágról szakadt, te semmi házi ! Hát azt gondolod, hogy neked neveltem én a lányo­mat, egy bojtárnak, egy más kezelábának ! Hordd el magad innét, de tüstént, mert külön­ben baj lesz ! Tudom én, mire fáj a fogad: a vagyonomra, de arra híjába fáj, abba ugyan bele nem vásik! Pali szó nélkül, lehajtott fővel hallgatta a szitkozódást, hanem mikor a „vagyon“ jött szóba, fejét hirtelen fölvágta, szemei megvillan­tak s az indulattól reszkető hangon ekként szólott: — Tudja e, mit mondok én kendnek, es­küdt uram ? Lesz még magából egyszer szegény ember is, szegényebb, mint én. Emlékezzék a szavamra. Nem beszélek én a levegőbe. Én ad­dig türelmesen várok ; tudom, a Zsuzsika sem megy férjhez addig senkihez, ha még úgy eről­tetnék is. Hanem ha egyszer olyan szegény lesz kend, mint a templom egere, akkor aztán el­jövök a Zsuzsikáért és elviszem, ha tizenkétfejű sárkány őrizné is! Isten megáldja ! . . . Pali elrohant, mint a fekete felhő, melyet a vihar kerget. De hiszen Palit is a vihar ker­gette, szivének indulatvihara. S az rémítő volt. Kitért utjából mindenki. Ilyennek még soha nem látta őket senki. Ezután az eset után Pali eltűnt arról a vidékről. A jó teremtő tudja, hová lett. Zsuzsikát, a­ki Pali után nagyon bánkó­dott, az édesapja erővel az ispánhoz akarta **dni, de 7.mr««»ha a­^t mondta, hogy inkább a­­ kútba ugrik , minisei*», akárkihez is férjhez­­ menjen. Jos ujjáalkotásának nagy műve csak is teljesen rendezett s a pillanatnyi szükséglet határain túlterjedő pénzügyi állás mellett lesz sikeresen keresztülvihető, az ügy fontosságához mért erélylyel és odaadással fog közreműködni arra nézve, hogy a város vagyoni és pénzügyi hely­zetének emelésére alkalmas eszközök fölhaszná­lása mellett, a város pénzügyi bajai állandóan orvosoltathassanak. Miről a város közönségét megfelelő további eljárás és ahhoz alkalmazkodás végett ezennel értesítem. Szegeden, 1879. évi szeptember hó 6-án. Tisza Lajos: Szeged város rendsz. közgyűlése. Szeptember 7-én (Folytatás.) Ezután Pálfy polgármester jelentése olvas­tatott föl a percsórai társulat ügyében a gyevi uradalommal folytatott egyezkedésről, mely lapunkban annak idején bővebben ismertetve ▼olt. A jelentésen kívül még több fontos irat, ezek közt a város követelései és sérelmeinek sorozata, valamint az uradalom válasza is föl­olvastatott, é­s kezdetét vette a tárgyalás, mely csak másnap nyert befejezést. A vitát P­­ 11 i c­s K. kezdte meg azzal, hogy szerinte, evvel a kérdéssel úgy állunk, miszerint tán elmondhatnánk, hogy megtettük a kellő lépéseket a külső védelem érdekéből, s nem rajtunk múlt, hogy ennek sikere nem lett, és igy nincs mit tenni, mint a gondviselésben bízni s várni. S ha a város az uradalom hely­zetében volna, a melynek legfölebb egy-két évi jövedelme marad el s földjei pihennek, csak­ugyan várhatnánk , ha biztosak lehetnénk is, hogy a körtöltés a kiöntés esetén megvéd, a városba a víz újra be nem jön, a várakozás mégis siralmas helyzetet fogna teremteni ; úgy tennénk, mint egy teljesen ostromzárolt város, a szűk területen az ember­i jószág fönnmara­dása alig volna lehetséges; az elszigeteltség következtén a város kereskedelmileg tönkre menne. Hosszabb, általánosságban tett fejtegetései után Szekerke szólt, fölemlítvén, hogy jól kikapott érte, a­miért a lapban fölszólalt; pe­dig mondhatja, hogy ott találjuk ismét sírunkat a körtöltésnél, mert ott a víz újra bejön. A minisztert sürgősen kell megkérni a bakta­­macskási töltés kiépítésére. B­á t­o­r­­ azt tartja, hogy a város minde­nütt ki van játszva. Hasztalan írt le a minisz­ter, hogy feleletre vonhatná azokat, kik a kör­töltésre nem szavaztak, mert a minisztert lehetne feleletre vonni azért, mert a baktó-macskási töl­tést nem engedélyezte. És bármit mondjon erről a szakértő, hogy az a töltés csakugyan jó , azt megmutatta az eredmény , mert ime, az még most is áll. Nem is kell ehez költség, mert majd elkészíti azt a közönség. Pártolja Szekerke indítványát. Pálfy polgármester fölemlíti, hogy még az imént csak azt hangoztatták többen, hogy a baktó víz alatt van, hát ugyan hogy építhet­nénk ott rögtön töltést ? — Szekerke indítvá­nya nem volna épen rész , ha kivihető volna. A faluban sokáig beszélgettek Paliról meg Zsuzsikáról, nótát is csináltak róluk. Bujdosik a babám­, Tudja isten merre, Űzi a bánatja, Szíve nagy keserve. Siess vissza rózsám, Hej, mert nemsokára Megszakad a szívem Érted bánatába! Valami öt héttel Pali elbujdoklása után, Zsuzsika apját nagy csapás érte. Porrá égett az egész tanyája s minden gabonája, mely a tanyán három óriási asztagba volt összerakva. Ez a csapás az öreget nagyon megviselte, mert nagyon érezhető csorbát ejtett a vagyoni álla­potán. S pedig ez még csak kezdete volt a csa­pások hosszú sorának, melylyel a végzet az esküdt uramat meglátogatta. A tanya leégése után alig pár napra kezdtek hullani a birkái, s hi­ába volt minden gyógyszer, elhullott vala­mennyi az utolsó darabig. Később aztán a mar­hái és a lovai kezdtek dögleni, majd még a sertéseire került a sor. Néhány rövid hét alatt minden jószága elpusztult. Itt a Pali kezének kellett dolgozni, mert az egész tájékon senkinek másnak nem döglött a jószága. A falu kovácsa ki is sütötte, hogy az esküdt jószágai mind méreg által pusztultak el. Ezt pedig más nem tehette, csak Pali, a­ki nagyon határozottan megmondta, hogy az es­­küdtből még szegény ember is lesz egyszer, s a­mint látszik, nem is beszélt a levegőbe. De a Palit hasztalan kutatták, lesték, nem bírtak nyomába jönni. Az esküdt, miután a tanyája leégett s a tömérdek jószága eldöglött, csakugyan jó­formán tönkre volt téve. Ehez járult még, hogy a sok csapás az egészségét is annyira megrongálta, hogy ágyban fekvő beteg lett s fogyott napról-napra, mint az égő gyertyaszál. A Zsuzsika is gyöngélkedett folytonosan, a sok bánat egyre hervasztotta, mint az ősz szele a virágot. Leginkább az bántotta a szivét, hogy Palit gyújtogatónak tartja az egész falu. Az esküdt, minthogy sem ő, sem a lánya a gazdaság után nem láthatott, minden vagyo­nát eladta. Szép summa pénzt kapott érte. Ab­ból kényelmesen megélhetett volna még holta napjáig, ha a sors máskép nem akarta volna. Egy sötét éjszakán, épen mikor iszonyú de ezt nem hiszi azért, mert a kormány a vé­delem jótéteményéből a községet ki nem zár­hatja. A kormány építi a körtöltést, az a külső védvonalt, s ez utóbbihoz a társulattól igen cse­kély hozzájárulást igényel. — S ha meglesz az első vonal s ha lesz még hozzá erőnk, akkor beszélhetünk a baktó-macskási töltés kiépíté­séről. Ennek sajnálatát fejezi ki, hogy a köz­gyűlés egy óra alatt esetleg magával ellentétbe jöhet, mert az imént külső vonalul a sövény­házait kértük, most meg a baktó-macskásit,­­ így csak a törvényhatóság méltósága szenved csorbát. P i 11 i c h : Az elnöki székről a figyelmezte­tés korai, még nincs határozat s nem tudni, mi fogadtatik el. — A legutóbbi közgyűlésen nyi­latkozott a hatósági életről s megengedi, hogy éles volt, de nem a személyek, hanem az ügy érdeme iránt. A hatóság nem kiséri figyelem­mel az ügyeket s csak tényekkel áll szemben. Mondhatja, hogy a Percsóra már rövid idő múlva meglesz , azért a városnak most nagyon óvatosnak kell lenni. Sajnálja, hogy a jelentés pozitív javaslatot nem ad, és sajnálja, hogy a küldöttség annak idején utasítást nem kért s hogy a tanács ily fontos ügyben nem nyilatkozik. H Ő bátran kimondja, hogy el kell menni a végső határig s lehetőleg minden követelést el kell engedni, csakhogy a percsórai társu­lat ne legyen, a 3 pontból álló indítványt ter­jeszt elő. R­e­­­z­n­e­r J. fölvilágositja az előtte szó­lót némely tévedéseiről a várt javaslat, a tanács és az utasításadás tekintetében. B­ö­r­c­s­ö­k S. azt hitte, hogy már per­csóra nem lesz, s ő azért nyugodott meg a sö­vényházi vonalban, csakhogy percsóra ne le­gyen. S most megdöbbenve hallja, hogy a per­csórai töltéseket újra föl fogják állítani s a vá­ros a katasztrófának újra eléje néz. Ha a kö­veteléseken múlik a dolog, akkor vagy min­dent engedjünk el inkább, csakhogy percióra ne legyen, vagy ha a sövényházi töltések ki nem épülnek, akkor a baktó-macskási vonal építtessék ki. Dr. Magyar a jelentést tudom­ásul veszi s a társulattal megkísértett barátságos egyezke­dést siker hiányában befejezettnek tekinti s megnyugszik abban, hogy az imént külső véd­vonalat már a sövényházi töltések fölállítása kéretett. S­z­­­u­h­a A. a zavarból való kibontako­zás végett indítványt ad be. N­o­v­á­k hozzájárul ehez némi pótlással s egyúttal Kende kormánybiztost a határo­zatról sürgősen tudatni kívánja, sőt esetleg kül­döttség kinevezését kéri. A tárgyalás folytatása másnapra tűzetett ki. Második ülés. (szept. 8 án.) A gyűlés megnyitásával B­á­t­o­r­i tett in­dítványt, előadván, hogy a város hajdan híres volt jó és szép kenyereiről, ma pedig olyant árulnak a piacon, hogy másnap már ehetetlen. A boltokban árulnak pukkasztót, a sütögetők azt teszik bele s attól a kenyér nagynak és szépnek látszik, de ez rontja is el oly nagyon. Szigorú vizsgálatot kíván, az orvos naponta szél volt, úgy éjfél tájban, a falu kis harangja ijesztő kongással jelenté, hogy tűz van. Az esküdt háza égett. A tűz hosszú, piros nyelvekben csapkodott az ég­­elé, rémesen meg­világítva a falu kis nádfedelű házait. A nagy utcán a tír­ felé szaladó tömeg két rohanó fehér alakot látott, a­kik kergették egy­­­mást s egy utcakanyarulatnál eltűntek. A Pali meg a Zsuzsika volt, de nem ismerte őket föl senki. Egy óra alatt az esküdt háza porrá égett. A tűz továbbterjedését szerencsére sikerült meg­gátolni. A tűz alatt sem az esküdtet, sem a lányát nem látta senki. Később, a­mint be lehetett hatolni a romok közé, az esküdtet az üszkös gerendák közt csontig égve megtalálták, de a Zsuzsika nem került elő. Ez után a szerencsétlenség után pár hétre víg­nótákat dalolva egy tépett ruhájú őrült leány kóborolta össze a falu utcáit , a­kik látták, meg­lepetve és szánakozva kiáltottak föl: Nini, a Zsuzsika, a szegény Zsuzsika ! A Pali is előkerült. De hogy ! Alig ismer­tek rá, a kik azelőtt ismerték. A szolgabiró, a mint megtudta, hogy haza­jött, tüstént elfogatta s elvitette a megye bör­tönébe. Pali fél esztendeig ült ott rabságban. Nagy gyanú volt reá, hogy­­i gyújtotta föl az esküdt tanyáját és a házát, meg hogy ő mérgezte meg a jószágait. De minthogy nem tudtak rábizonyí­tani semmit, végre is szabadon eresztették. Pali visszament a falujába s megint beállott bojtárnak. Hanem olyan szomorú bojtár a vilá­gon még nem volt, mint ő. Még csak mosolyogni sem látták soha. A Zsuzsikát nagyon kerülte , nem akart vele találkozni, bizonyosan azért, mert iszonyúan fájt volna a szíve, ha látja.­­ * Esténkint, ha szép idő van, a hegyek közül nagyon szép, nagyon bús furulyaszó hallatszik. A Pali bojtár sírja el szomorúságát, bánatát abban a bús furulyaszóban. A Zsuzsika pedig átkozódva futkossa be a falut, s ha elhal a fu­rulyaszó, a falu szélén lehever a virágos gyepre s a hantot gyöngéden, szerelmesen simogatva Palijáról ábrándozik mindaddig, mig álomba nem szenderül. Akkor aztán álmodik szépet a Pali­járól, szerelemről, boldogságról. Szegény Zsuzsika­ Béla.

Next