Szegedi Híradó, 1879. július-december (21. évfolyam, 79-225. szám)
1879-09-11 / 138. szám
okból is kívánnom kell, mert ezen kiváltságos jognak jövőben várható megszüntetése esetén, a kárpótlás mérvének meghatározásánál előreláthatólag csak is a javadalom jövedelmet fogván alapul szolgálhatni, ezen nagy értéket képviselő jövedelmi ág elhanyagolása által esetleg maga a városi közvagyon is igen tetemes károsodást szenvedhetne. A pénzügyi állás rendezésénél nagyobb tényezőt képez a várost illető hidvám-javadalom is, melynek jelenleg 20.000 htót alig meghaladó jövedelme, a város közönsége által az építtetni tervezett állandó hídra nézve megállapított hídvám-szabályzatnak alkalmazása vagy a vámtételeknek, a szomszédos Makó és Zenta városi hidak díjszabályzataihoz képest való fölemelése által — szintén tetemesen fokozható volna. Figyelembe kell hogy vétessék e részben a várost illető pártjavadalmi jog is, melynek alapján a nagymérvű vízi forgalomhoz képest célszerű kezelési módozatok alkalmazásával s különösen a javadalmi díjtételeknek nem átlagok szerint, hanem a naponkénti használat után leendő kiszabása mellett a közpénztárnak szintén tetemes jövedelem volna biztosítható. A kövezetvám-javadalom, mely ez időszerint a városnak, a költségvetés szerint, csak 29,181 frt jövedelmet hoz, szintén oly jövedéki alapot képez, amelynek jövedelmezősége, a más városokban elért eredmények aránya szerint, fokozhatónak mutatkozik. E tekintetben különösen ajánlom a város közönségének, hogy az eddigi, csupán súly szerinti vámolási rendszer mellőzésével, úgy a vasutak és gőzhajók mint a száraz vámoknál a kövezetvám díjtételeit a szállítmányok értékéhez és fajsúlyához mérten osztályzatok szerint állapítsa meg, amely változtatás mellett helyes osztályozás s célszerű díjszabással a közforgalom érdekei is méltányosabb kielégítést nyerhetnek s a városi házi pénztár javára mindenesetre kedvezőbb eredmény lesz elérhető. A kitűzött cél érdekében figyelmébe ajánlom a város közönségének még a városi helypénzszedési javadalmat is, melynek költségvetésileg 21,766 írtban fölszámított jövedelme a helyi nagymérvű piaci forgalomnak nem felel meg. Ezen javadalomra nézve úgy a kereskedelem mint a városi pénztár érdekében a díjak emelése mellett még szükségesnek tartom a díjszabályzatnak oly értelemben való megváltoztatását is, hogy a helypénzdíjak, melyek a jogosultság eredete szerint a felek által tulajdonképen a piaci hely használatáért fizettetnek, ne átlagban, hanem az igénybe vett terület térmértékének aránya szerint állapíttassanak meg. A városi közvagyon s a javadalmak kezelésénél a föntebb előadott módozatok célszerű alkalmazása mellett tetemes jövedelem-emelkedés TÁRCA. Szegény Zsuzsika! (Rajz a népéletből.) Mikor csöndes nyári alkonyatkor a legutolsó napsugarat is elnyeli a sötétség, onnan a hegyek közül olyan bús, olyan szívhez szóló furulyaszó hallatszik, hogy az ember gyönyörűséggel elhallgatná a jó isten tudja, meddig. Az egész falu tudja, hogy a Pali, a „szomorú juhászbojtár“ furulyáz olyan szépen, olyan búsan. Mindenki némán elmélyedve hallgatja a bús nótákat, csak a szegény Zsuzsika nem. Mihelyt meghallja a furulyaszót, azonnal lármázni, átkozódni kezd- Körülszaladja az egész falut, torkaszakadtából kiabálva: „Megállj Fali, verjen meg az isten, kutya Pali!“ Mindenki hagyja menni a maga útján, nem szól hozzá senki, ő sem szól senkihez. Mikor aztán a hús furulyaszó utolsó hangjai is elhangzanak lassan, fájdalmasan, mint a szenvedő kebel sóhajtásai, akkor a szegény Zsuzsika is elcsöndesül. Leül valami gyöpös helyre a falu szélén és elkezd magában beszélgetni. Kedves Pali, édes Pali, ugye el vagy fáradva ? Feküdj le szépen, ide mellém, ide az ölembe. Aludjál, álmodjál szépet. Édes Palim, kedves Palim! S amíg így beszél gőgicélve, édesen, kezeivel a hantot simogatja gyöngéden, szerelmesen, mintha csakugyan ott feküdne a Pali. Addig beszélget, addig simogatja a hantot, míg álomba nem szenderül, azután álmodik a Paliról, a szerelemről és boldogságról. Szegény Zsuzsika! Két esztendővel ezelőtt még ő volt a faluban a legszebb leány, meg talán a leggazdagabb is. Csillogó fekete szemének egyetlen Bugára rabba ttte a legkevélyebb legényt is. Az apja elöljáró volt a faluban és igen tehetős ember. Két hatökrű szekere járt ki az udvarából. Nem csuda tehát, ha a Zsuzsikának tucatszámra akadt a kérője s hogy a farkasdi gróf ispánjának is megakadt a szeme rajta. De a Zsuzsikának nem kellett ám még az ispán sem. Volt ő neki már szeretője, akit oda nem adott volna a világ minden kincséért. Egy seprény juhászbojtárt szeretett, a Palit. De elvárható ugyan, az ez alapon elérendő bevételi többlet azonban a város fokozódó kiadásainak födözésére előreláthatólag nem fog elégséges alapot nyújthatni; minélfogva, amint már föntebb is jeleztetett, a város közönsége mindenesetre utalva lesz arra, hogy az eddig igénybe nem vett adózási vagy más bevételi alapok előállításáról gondoskodjék. E tekintetben első vonalban ajánlom a város közönségének a községi házbér- s illetve házosztályadó behozatalát , mely adóztatási mód, tekintve, hogy az által több oly osztályok is bevonatnak az adózás körébe, melyek a községi háztartás terhében épen nem, vagy csak igen csekély mérvben osztoznak, a nagyobb forgalmú városoknál eddig általában igen célszerűnek bizonyult. Ajánlom végre, — s ez azon mód, amelyre a város pénzerejének emelése körül kiválóbb súlyt fektetek — hogy a városba fogyasztás végett behozott cikkek után, a város által egy e célból alkotandó szabályozás alapján, behozatali vám címén bizonyos mérsékelt mérvű fogyasztási illetékek szedessenek. Ezen új javadalom által, melynek a kormány által leendő engedélyezését illetőleg támogatásomat a város közönségének ezennel előzetesen is fölajánlom, a város egy fontos új jövedelmi alap birtokába jutna, melynek segélye mellett, tekintve, hogy a fogyasztás megadóztatása által a lakosok és a városban csak ideiglenesen tartózkodók egyaránt terheltetnek meg, a helyi viszonyoknak megfelelő s helyes alapokra fektetett díjazási rendszerrel a házi pénztár bevételei a helyi adófizető lakosság adóerejének kímélésével nagymérvben fokozhatók volnának. Mindezek előrebocsájtásával fölhívom a város közönségét, hogy a város pénzügyeinek rendezése körül igénybe veendő eszközök föltalálása s megállapítása iránt a szükséges tárgyalásokat, kapcsolatban a jövő évi költségvetés összeállítása iránt teendő intézkedésekkel, késedelem nélkül indítsa meg s azoknak alapján a szükségesnek mutatkozó változások s uj szervezések tekintetében érdemileg határozzon s megállapodásait, figyelemmel arra, hogy egyes háztartási ágaknál, az új szervezetnek már a jövő év kezdetén leendő behozhatása céljából, több irányú előmunkálatok lesznek megteendők , hogy a jövő évi költségvetés csak is az egyes bevételi és kiadási alapok pontos meghatározása után állapítható meg, a hozzám jóváhagyás , illetve további intézkedés végett lehetőleg mielőbb, s pedig legkésőbb folyó évi október 15-ik napjáig, mutassa be. Midőn a föntebbi fölhívás kapcsában a város közönségét a város vagyoni helyzetének komolyságára még egyszer figyelmeztetem, azon várakozásomnak adok kifejezést, hogy a város közönsége, teljes tudatában annak, hogy a város az apja sokáig nem tudott semmit. Hanem hát egyszer mégis csak megtudta. Harmadéve, úgy pünkösd táján, egy reggel a Pali takarosán felöltözve beállított a Zsuzsika édesapjához, azután egyszerű beszéddel előadta, hogy bsz ő nem egyéb járatban volna, minthogy a Zsuzsikát megkérje, a kit nagyon szeret s a ki viszont nagyon szereti őtet. Azután még azt is hozzá toldta, hogy őneki a Zsuzsikával egy garasáru vagyon sem kell. El bírja ő tartani Zsuzsikát a saját erejéből a két keze munkájával. Zsuzsika édesapja a Pali beszédbre az ámulattól olyan kuka, olyan mozdulatlan lett, mintha sébálványnyá vált volna, csak nagysokára bírt szóhoz jutni, de akkor aztán beszélt ám, hogy szinte rezgett belé az ablak. A méregtől egészen nekifehéredett. Mert hát fölágaskodott ám öltelmében a paraszt gőg, de nagyon. — Te ágról szakadt, te semmi házi ! Hát azt gondolod, hogy neked neveltem én a lányomat, egy bojtárnak, egy más kezelábának ! Hordd el magad innét, de tüstént, mert különben baj lesz ! Tudom én, mire fáj a fogad: a vagyonomra, de arra híjába fáj, abba ugyan bele nem vásik! Pali szó nélkül, lehajtott fővel hallgatta a szitkozódást, hanem mikor a „vagyon“ jött szóba, fejét hirtelen fölvágta, szemei megvillantak s az indulattól reszkető hangon ekként szólott: — Tudja e, mit mondok én kendnek, esküdt uram ? Lesz még magából egyszer szegény ember is, szegényebb, mint én. Emlékezzék a szavamra. Nem beszélek én a levegőbe. Én addig türelmesen várok ; tudom, a Zsuzsika sem megy férjhez addig senkihez, ha még úgy erőltetnék is. Hanem ha egyszer olyan szegény lesz kend, mint a templom egere, akkor aztán eljövök a Zsuzsikáért és elviszem, ha tizenkétfejű sárkány őrizné is! Isten megáldja ! . . . Pali elrohant, mint a fekete felhő, melyet a vihar kerget. De hiszen Palit is a vihar kergette, szivének indulatvihara. S az rémítő volt. Kitért utjából mindenki. Ilyennek még soha nem látta őket senki. Ezután az eset után Pali eltűnt arról a vidékről. A jó teremtő tudja, hová lett. Zsuzsikát, aki Pali után nagyon bánkódott, az édesapja erővel az ispánhoz akarta **dni, de 7.mr««»ha a^t mondta, hogy inkább a kútba ugrik , minisei*», akárkihez is férjhez menjen. Jos ujjáalkotásának nagy műve csak is teljesen rendezett s a pillanatnyi szükséglet határain túlterjedő pénzügyi állás mellett lesz sikeresen keresztülvihető, az ügy fontosságához mért erélylyel és odaadással fog közreműködni arra nézve, hogy a város vagyoni és pénzügyi helyzetének emelésére alkalmas eszközök fölhasználása mellett, a város pénzügyi bajai állandóan orvosoltathassanak. Miről a város közönségét megfelelő további eljárás és ahhoz alkalmazkodás végett ezennel értesítem. Szegeden, 1879. évi szeptember hó 6-án. Tisza Lajos: Szeged város rendsz. közgyűlése. Szeptember 7-én (Folytatás.) Ezután Pálfy polgármester jelentése olvastatott föl a percsórai társulat ügyében a gyevi uradalommal folytatott egyezkedésről, mely lapunkban annak idején bővebben ismertetve ▼olt. A jelentésen kívül még több fontos irat, ezek közt a város követelései és sérelmeinek sorozata, valamint az uradalom válasza is fölolvastatott, és kezdetét vette a tárgyalás, mely csak másnap nyert befejezést. A vitát P 11 i cs K. kezdte meg azzal, hogy szerinte, evvel a kérdéssel úgy állunk, miszerint tán elmondhatnánk, hogy megtettük a kellő lépéseket a külső védelem érdekéből, s nem rajtunk múlt, hogy ennek sikere nem lett, és igy nincs mit tenni, mint a gondviselésben bízni s várni. S ha a város az uradalom helyzetében volna, a melynek legfölebb egy-két évi jövedelme marad el s földjei pihennek, csakugyan várhatnánk , ha biztosak lehetnénk is, hogy a körtöltés a kiöntés esetén megvéd, a városba a víz újra be nem jön, a várakozás mégis siralmas helyzetet fogna teremteni ; úgy tennénk, mint egy teljesen ostromzárolt város, a szűk területen az emberi jószág fönnmaradása alig volna lehetséges; az elszigeteltség következtén a város kereskedelmileg tönkre menne. Hosszabb, általánosságban tett fejtegetései után Szekerke szólt, fölemlítvén, hogy jól kikapott érte, amiért a lapban fölszólalt; pedig mondhatja, hogy ott találjuk ismét sírunkat a körtöltésnél, mert ott a víz újra bejön. A minisztert sürgősen kell megkérni a baktamacskási töltés kiépítésére. Bá tor azt tartja, hogy a város mindenütt ki van játszva. Hasztalan írt le a miniszter, hogy feleletre vonhatná azokat, kik a körtöltésre nem szavaztak, mert a minisztert lehetne feleletre vonni azért, mert a baktó-macskási töltést nem engedélyezte. És bármit mondjon erről a szakértő, hogy az a töltés csakugyan jó , azt megmutatta az eredmény , mert ime, az még most is áll. Nem is kell ehez költség, mert majd elkészíti azt a közönség. Pártolja Szekerke indítványát. Pálfy polgármester fölemlíti, hogy még az imént csak azt hangoztatták többen, hogy a baktó víz alatt van, hát ugyan hogy építhetnénk ott rögtön töltést ? — Szekerke indítványa nem volna épen rész , ha kivihető volna. A faluban sokáig beszélgettek Paliról meg Zsuzsikáról, nótát is csináltak róluk. Bujdosik a babám, Tudja isten merre, Űzi a bánatja, Szíve nagy keserve. Siess vissza rózsám, Hej, mert nemsokára Megszakad a szívem Érted bánatába! Valami öt héttel Pali elbujdoklása után, Zsuzsika apját nagy csapás érte. Porrá égett az egész tanyája s minden gabonája, mely a tanyán három óriási asztagba volt összerakva. Ez a csapás az öreget nagyon megviselte, mert nagyon érezhető csorbát ejtett a vagyoni állapotán. S pedig ez még csak kezdete volt a csapások hosszú sorának, melylyel a végzet az esküdt uramat meglátogatta. A tanya leégése után alig pár napra kezdtek hullani a birkái, s hiába volt minden gyógyszer, elhullott valamennyi az utolsó darabig. Később aztán a marhái és a lovai kezdtek dögleni, majd még a sertéseire került a sor. Néhány rövid hét alatt minden jószága elpusztult. Itt a Pali kezének kellett dolgozni, mert az egész tájékon senkinek másnak nem döglött a jószága. A falu kovácsa ki is sütötte, hogy az esküdt jószágai mind méreg által pusztultak el. Ezt pedig más nem tehette, csak Pali, aki nagyon határozottan megmondta, hogy az esküdtből még szegény ember is lesz egyszer, s amint látszik, nem is beszélt a levegőbe. De a Palit hasztalan kutatták, lesték, nem bírtak nyomába jönni. Az esküdt, miután a tanyája leégett s a tömérdek jószága eldöglött, csakugyan jóformán tönkre volt téve. Ehez járult még, hogy a sok csapás az egészségét is annyira megrongálta, hogy ágyban fekvő beteg lett s fogyott napról-napra, mint az égő gyertyaszál. A Zsuzsika is gyöngélkedett folytonosan, a sok bánat egyre hervasztotta, mint az ősz szele a virágot. Leginkább az bántotta a szivét, hogy Palit gyújtogatónak tartja az egész falu. Az esküdt, minthogy sem ő, sem a lánya a gazdaság után nem láthatott, minden vagyonát eladta. Szép summa pénzt kapott érte. Abból kényelmesen megélhetett volna még holta napjáig, ha a sors máskép nem akarta volna. Egy sötét éjszakán, épen mikor iszonyú de ezt nem hiszi azért, mert a kormány a védelem jótéteményéből a községet ki nem zárhatja. A kormány építi a körtöltést, az a külső védvonalt, s ez utóbbihoz a társulattól igen csekély hozzájárulást igényel. — S ha meglesz az első vonal s ha lesz még hozzá erőnk, akkor beszélhetünk a baktó-macskási töltés kiépítéséről. Ennek sajnálatát fejezi ki, hogy a közgyűlés egy óra alatt esetleg magával ellentétbe jöhet, mert az imént külső vonalul a sövényházait kértük, most meg a baktó-macskásit, így csak a törvényhatóság méltósága szenved csorbát. P i 11 i c h : Az elnöki székről a figyelmeztetés korai, még nincs határozat s nem tudni, mi fogadtatik el. — A legutóbbi közgyűlésen nyilatkozott a hatósági életről s megengedi, hogy éles volt, de nem a személyek, hanem az ügy érdeme iránt. A hatóság nem kiséri figyelemmel az ügyeket s csak tényekkel áll szemben. Mondhatja, hogy a Percsóra már rövid idő múlva meglesz , azért a városnak most nagyon óvatosnak kell lenni. Sajnálja, hogy a jelentés pozitív javaslatot nem ad, és sajnálja, hogy a küldöttség annak idején utasítást nem kért s hogy a tanács ily fontos ügyben nem nyilatkozik. H Ő bátran kimondja, hogy el kell menni a végső határig s lehetőleg minden követelést el kell engedni, csakhogy a percsórai társulat ne legyen, a 3 pontból álló indítványt terjeszt elő. Rezner J. fölvilágositja az előtte szólót némely tévedéseiről a várt javaslat, a tanács és az utasításadás tekintetében. Börcsök S. azt hitte, hogy már percsóra nem lesz, s ő azért nyugodott meg a sövényházi vonalban, csakhogy percsóra ne legyen. S most megdöbbenve hallja, hogy a percsórai töltéseket újra föl fogják állítani s a város a katasztrófának újra eléje néz. Ha a követeléseken múlik a dolog, akkor vagy mindent engedjünk el inkább, csakhogy percióra ne legyen, vagy ha a sövényházi töltések ki nem épülnek, akkor a baktó-macskási vonal építtessék ki. Dr. Magyar a jelentést tudomásul veszi s a társulattal megkísértett barátságos egyezkedést siker hiányában befejezettnek tekinti s megnyugszik abban, hogy az imént külső védvonalat már a sövényházi töltések fölállítása kéretett. Szuha A. a zavarból való kibontakozás végett indítványt ad be. Novák hozzájárul ehez némi pótlással s egyúttal Kende kormánybiztost a határozatról sürgősen tudatni kívánja, sőt esetleg küldöttség kinevezését kéri. A tárgyalás folytatása másnapra tűzetett ki. Második ülés. (szept. 8 án.) A gyűlés megnyitásával Bátori tett indítványt, előadván, hogy a város hajdan híres volt jó és szép kenyereiről, ma pedig olyant árulnak a piacon, hogy másnap már ehetetlen. A boltokban árulnak pukkasztót, a sütögetők azt teszik bele s attól a kenyér nagynak és szépnek látszik, de ez rontja is el oly nagyon. Szigorú vizsgálatot kíván, az orvos naponta szél volt, úgy éjfél tájban, a falu kis harangja ijesztő kongással jelenté, hogy tűz van. Az esküdt háza égett. A tűz hosszú, piros nyelvekben csapkodott az égelé, rémesen megvilágítva a falu kis nádfedelű házait. A nagy utcán a tír felé szaladó tömeg két rohanó fehér alakot látott, akik kergették egymást s egy utcakanyarulatnál eltűntek. A Pali meg a Zsuzsika volt, de nem ismerte őket föl senki. Egy óra alatt az esküdt háza porrá égett. A tűz továbbterjedését szerencsére sikerült meggátolni. A tűz alatt sem az esküdtet, sem a lányát nem látta senki. Később, amint be lehetett hatolni a romok közé, az esküdtet az üszkös gerendák közt csontig égve megtalálták, de a Zsuzsika nem került elő. Ez után a szerencsétlenség után pár hétre vígnótákat dalolva egy tépett ruhájú őrült leány kóborolta össze a falu utcáit , akik látták, meglepetve és szánakozva kiáltottak föl: Nini, a Zsuzsika, a szegény Zsuzsika ! A Pali is előkerült. De hogy ! Alig ismertek rá, a kik azelőtt ismerték. A szolgabiró, a mint megtudta, hogy hazajött, tüstént elfogatta s elvitette a megye börtönébe. Pali fél esztendeig ült ott rabságban. Nagy gyanú volt reá, hogyi gyújtotta föl az esküdt tanyáját és a házát, meg hogy ő mérgezte meg a jószágait. De minthogy nem tudtak rábizonyítani semmit, végre is szabadon eresztették. Pali visszament a falujába s megint beállott bojtárnak. Hanem olyan szomorú bojtár a világon még nem volt, mint ő. Még csak mosolyogni sem látták soha. A Zsuzsikát nagyon kerülte , nem akart vele találkozni, bizonyosan azért, mert iszonyúan fájt volna a szíve, ha látja. * Esténkint, ha szép idő van, a hegyek közül nagyon szép, nagyon bús furulyaszó hallatszik. A Pali bojtár sírja el szomorúságát, bánatát abban a bús furulyaszóban. A Zsuzsika pedig átkozódva futkossa be a falut, s ha elhal a furulyaszó, a falu szélén lehever a virágos gyepre s a hantot gyöngéden, szerelmesen simogatva Palijáról ábrándozik mindaddig, mig álomba nem szenderül. Akkor aztán álmodik szépet a Palijáról, szerelemről, boldogságról. Szegény Zsuzsika Béla.