Szegedi Híradó, 1879. július-december (21. évfolyam, 79-225. szám)
1879-09-16 / 142. szám
A helyőrségek élelmezését a szandzsákban lakó legnagyobbrészt török kereskedők vállalták el, akik a szállítási határidő megtartásának biztosítására 50,000 aranyat érő birtokaikat kötötték le. Boszniából tehát nem kell jövőre élelmiszereket szállítani. E tekintetben a török hatóságok is nagyon előzékenyek. A görögkeleti iskolában kórházat rendeztek be. Obadich tábornok megállapodott a török parancsnokkal, hogy Banyán túl a Kratov patak lesz a határvonal a két sereg közt. A török parancsnok elhalasztotta a csapatjaink által megszállott terület kiürítését Huszni pasa megérkezéséig. A török csapatok egyelőre itt maradnak helyőrségen. A mi katonáinkat részint elszálásolják, részint pedig sátortáborban helyezik el. A mi katonáink és a török katonaság közt a legjobbb egyetértés uralkodik. A lakosság magaviselete teljesen kielégítő. A magyar kormány elhatározta, mint a „N. W. Tagblatt“ állítja, hogy a legközelebb összeülendő képviselőház elé törvényjavaslatot terjeszt a Budapest-zimonybelgrádi vasútnak államköltségek kiépíttetése iránt. Belgrádból értesül a „Bud. Corr.“, hogy az osztrák államvasúttársaság képviselői, kik Szerbiát már elhagyták, a szerb vasutak kiépítésére vonatkozólag formális ajánlatot terjesztettek a szerb kormány elé, amelylyel azonban nem vállaltak kötelezettséget, miután a szerb kormány kinyilatkoztatta, hogy előbb a csatlakozásokra vonatkozó nemzetközi szerződéseket kell megkötni. ■■ s* « ****• ' '' t* A tanító állása a társadalomban. (Folytatás.) Hogy a szülők gyermekeiket bizalommal adhassák tanítóhoz, elsősorban megkivántatik, hogy ha a tanítót az Isten családdal áldotta meg, legyen családjának példányszerű feje, mutassa meg saját gyermekein, hogy jó nevelő. Mert a tanítóról azon véleményben vagyunk, hogy ha nem képes saját gyermekét jól nevelni, annál kevésbbé tételezhető föl róla, hogy az iskolában tudna eredményt fölmutatni. Pedig ez föltétlenül nem áll. Lehet a tanító nem mintaszerű családapa, azért az iskolában némi eredménynyel működhetik. Ez azonban nem az ő érdeme, hanem az ellenőrző közegé. Ez a jelenség két fajta tanítónál észlelhető, a) annál, aki nagyon szereti a pénzt és az iskolán kívül minden idejét pénzszerzésre fordítja; b) annál, aki nagyon szereti a társaságot s az iskolából nem haza, hanem a korcsmába siet. Az a látás-futásban kimerülve nem képes gyermekei nevelésére egy órát fordítani; ez, nem akarván a jónak megrontója lenni, akkor érkezik haza, midőn gyermekei már alusznak, tehát reá nézve az atyai kötelmek teljesítése lehetetlen. Különben pótolja mulasztását, ha gyermekei saját osztályába járnak ; ha a máséba járnak, annak a kollegialitás szentsége kötelességévé teszi, hogy helyreüsse azt, amit az atya naponként elmulaszt, ha máskép nem, hát a klaszszifikálással. Akinek más fogalmai vannak a kollegialitásról, az embertelen kortárs. Ezért nem ritka az a jelenség, hogy épen a tanítónak vannak legroszabb gyermekei. Már hogy ez a tanító tekintélyét nem emeli és az egész tanügynek kárára van, azt hiszem, nem kell vitatnom, mert ez a dolog természeténél fogva a szülőkben a bizalmatlanságot fölkelti. A tanítótestület iránti bizalmatlanságot még más körülmények is élesztik. Ugyanis mindenki előtt ismeretes dolog, hogy a tanítóképző-intézetekbe menekülő ifjakat nem igen szokták megválogatni, mert attól tartanak, hogy ha gorombább rostát alkalmaznak, nagyon kevés találna benne maradni; fölvesznek ott polgári iskolát, a gymnázium négy alsó osztályát csikorogva elvégzett tanulókat, sőt itt-ott mesterlegényeket is. A képezdék egymást fölüllicitálják a fényes diplomák osztogatásában , ezáltal reményük jó hírnevüket megalapíthatni. Ennek az eljárásnak pedig a következménye az, hogy csupa kitűnő — még a mennyiségtanból is —jegyekből álló diploma birtokosa nem volt képes törtszámokat összeadni. Az sem bizalomra gerjesztő, hogy az egész tanító-testületben alig — sőt nem is — található oly ember, aki gramatikailag helyesen írni, annál kevésbé kifogástalanul fogalmazni tudna. Bárgyúságában a tanító-testület egyik-másik tagja mennyire kiöli másokban önmaga iránt a bizalmat, midőn fűnek-fának panaszkodik, hogy fia bizony nem a „legjobb“ tanuló, nem lesz abból sem pap, sem orvos, sem ügyvéd, de jó lesz a tanítónak ! Tehát aki semminek sem való, az legyen tanító ! Ebből mások azt olvassák ki, hogy felőle is az apja igy gondolkozott. Mikor a tanító önmagát igy klaszszifikálja, miként vélekedhetnek mások felőle ? Az a tanító szolgáltatja azonban legfényesebb bizonyítékát annak, hogy állására méltatlan , aki a kollegialitás felől tiszta fogalommal bíró kartársát azért vádolja, mert ez fiával naponként vesződik. Ezt nem hogy meg nem köszöni, hanem rész néven veszi, mert az ő paedagogiai (!) fölfogása szerint ezzel a tanulástól kedvét veszi a fiúnak, így gondolkozik egy tanító. Neki nem az az óhaja, hogy fia tudjon valamit, hanem csak az hogy úgy legyen osztályozva, hogy fölvegyék a képezdébe. Az ilyen jelenség is — pedig ez gyakori — egy ok arra, hogy az emberek részvéleménynyel vannak a tanítótestület felől. Szerintem épen az a jó kortárs, aki kollegájának gyermekével mindazt ő követi, ami csak tehetségében áll, ha mindezek dacára a fiú kellő eredményt sem tud fölmutatni, megbuktatja őt, nehogy a szülőt ámítva, magát a társadalmat károsítsa. — Csakhogy kevés, mód nélkül kevés az ily gondolkozású kollega! Más okos szülő, ha azt látja, hogy gyermeke a tudományos pályán nem fog boldogulhatni, mesterségre adja, míg a tanító belőle minden áron tanítót akarna faragni. Innen van azután az, hogy a pályák legmagasztosabbján oly egyének is vannak, mégpedig nagy számban, akik csak kárára vannak a tanügynek. Régen kitűzött jelszó : győzzön a jobb ! Jóval előttünk beismerték mások, hogy méga legnagyobb ember is csak egy ember, azért minden téren az erők tömörítésére, egyesítésére törekedtek a nemzet jobbjai. „Az erdők fái fajra, nemre, színárnyalatokra, erőre, területre nézve sok helyütt különböznek egymástól, egyben azonban teljes összhangzás van közöttük, hogy mindannyian fölfelé, a világosság felé törekszenek. Sok különböző, színárnyalat játszik a leveleken, bár ezen árnyalatoknak is mindig megvan a maguk harmonikus összefüggése ; de midőn vihar jő, gyönge és erős gyökerek, parányi lombok és terebély koronák mind egymásba fogódnak, mind egymást védik, támogatják, mintha sejtenék, hogy erejök, hatalmuk addig tart, mig csak fölöttük vagy ellenük szemben küzd a szélvész, s azonnal törve — vagy legalább veszélyeztetve — van az erejök, hatalmuk, midőn kezükbe furakodva soraikban pusztít a vihar.“ — mondja Várady. Hát a legmagasztosabb s egyszersmind legterhesebb tanítói pályán nem így kellene lenni? Már ki kételkedhetne e fölött ? És a gyakorlati élet az ellenkezőre nem egy elszomorító példát tud fölmutatni. Amit egy iparossegéd nem tesz társa ellen, azt teszi egynémely tanító kollegája ellen. Nincs fogalma a kollgialitásról annak a tanítónak, aki társának alattomos utakon, áskálódva nemcsak ártani, de őt erkölcsileg meggyilkolni, boldogságát földalui iparkodik. Ezek nem a nemes verseny zászlaja alatt küzdenek , hanem alantias szenvedélyük által vezettetve minden jót és szépet már csirájában a legaljasabb eszközökkel megmérgezni iparkodnak. Ahelyett, hogy az amúgyis szerfölött terhes pályán egyik a másikat támogatná, még azért, mivel egyikmásik valami magasabbra tör, romlására a legcudarabb tettől sem riadnak vissza. Ezek aztán nem emberek, hanem szörnyek. És Ciceróval kérdem : „Van e különbség abban : akár emberből barommá váljék valaki, akár emberi kép alatt a barom vadságát viselje magában ?“ — Itt még megbotránkoztatóbb az a jelenség, hogy, Széchenyivel szólva, ezek a gyalázatok tengerén úszkáló babarcok magokat erénybősökül föltolni, mások fölött pálcát törni nem átalkodnak. — Nagyon siralmasak a mi társadalmi viszonyaink, midőn ilyen jelenséggel úton-útfélen naponként találkozunk. De még elszomorítóbb az a körülmény , hogy az ilyen söpredék ellenében az ártatlanul zaklatott, majdnem házi boldogságától megfosztott egyén még elégtételt sem nyerhet. Hogy az ember hivatalának pontosan megfelelhessen, függetlenségre kell törekednie. — Anyagi függetlenség nélkül nincs erkölcsi függetlenség. A zilált anyagi viszonyok az ember belbecsét megrontják, tekintélyét semmivé teszik, tekintély nélkül pedig hatás oly lehetetlen, mint ahogy okozatot várni ok nélkül képtelenség. — Ha valamely álláson kívánatos a rendezett anyagi körülmény, a tanítómn kétszeresen az. Ez alatt nem azt értem, hogy a tanító jó módban legyen, — mert vagyonosság és tanító még eddig egymást kizáró fogalmak, — hanem csak azt, hogy ne kényszerüljön másokkal az önérzettel meg nem egyeztethető viszonyba lépni. Ez nem oly nehéz, mint sokan hiszik; csak fogadjuk el és kövessük azt az egyszerű methódust: „addig nyújtózzál , a meddig a takaród ér.“ Ezen intés követése minden jónak , figyelembe nem vevése minden résznak forrása. Ditissimus est, qui pancissimus contentus vivit. — Szállítsuk le igényeinket és gazdagok leszünk. Mert nem az a gazdag, a ki sokra vágy, hanem az, a ki azzal meg van elégedve, amivel bír. A tanítónak soha sem szabad megfeledkeznie arról, hogy osztályrésze az önmegtagadás. — A nyomor iskoláját kitanulni majdnem kívánatos a fiatal emberre, mert ez tisztit , nemesit, megismerteti velünk a, saját erőnket, bizalmat ébreszt bennünk önmagunk iránt , és sorsunk jobbra fordultakor meg fogjuk tudni becsülni kevésbé nyomasztó helyzetünket, vigasztalhatván magunkat, ahiol lám indi ventos. Anyagi jólétre törekedni minden embernek kötelessége, de azt sem szabad elfeledni, hogy nincsen utálatosabb valami , mint önmagáért szeretni. Cicero mondja, hogy az emberek leginkább azt tisztelik, akire a pénz nincs hatással ; amely férfiún ez megismerszik, azt úgy tekintik, mintha a díszpróbát kiáltotta volna. A tanítónak tehát még kevésbé szabad, mint másnak, a pénzszerzésre oly eszközöket igénybe venni, amelyek a tisztesség határán kívül állanak. A tanító egyik fő erénye a megvesztegethetlenség. Ez pedig abban áll, hogy senkitől se fogadjon el az ember olyasmit, amit követelni jogában nem áll. Ajándékot követelni jogosítottak nem vagyunk , tehát el sem szabad fogadnunk. Mert lehet-e az emberekkel elhitetni azt, hogy az ajándékozás alatt nem a megvesztegetés szándéka lappang ? Azt hiszem, hogy erre senki sem merne vállalkozni. Köztünk talán mindenki tud esetet, hogy maga az illető ajándékozó szemetvágva dicsekedett, hogy ezt, meg ezt a szegény tanítót megajándékoztam, de sőt egyik panaszképen, másik dicsekvésből mondja: de sokba is került nekem ez a fiú! Képes-e az ilyen nyilatkozat a tanító erkölcsi értékét emelni ? Megcáfolhatatlan lélektani igazság az, hogy a legeslegtöbb esetben többre becsülendő az a tanító , aki sohasem kap ajándékot, mint az, aki ilyenekben sűrűn részesíttetik. — Nem kevésbé megvetendő az a tanító, kit a magyar ember eléggé nyersen, de találóan, az ökörből való borjú kicsalogatás-féle szólammal szokott jellemezni, mint az, ki örökös pénzzavarban van s csak azt nem feji meg, aki őt magához közel nem ereszti. Értekezésemnek ez azon pontja, amelyről legkevésbé szeretek beszélni, jóllehet úgy vagyok meggyőződve, hogy erre kellene leginkább kiterjeszkednem ; azért, hogy ezt a pontot ne kerülgessem, mint macska a forró kását, saját nevén nevezem meg a gyermeket. A tanító ne törekedjék úgy élni, mint azok, akik évenként ezrekkel rendelkeznek ; ne erőlködjék a divatnak hódolni, az essem-iszom- és áldomásban ne keresse egyedüli boldogságát; mert itt is az a vége a dolognak , mint minden erőlködésnek: a megszakadás ; aki pedig ebben szenved, az a közvagyonosodás emelésére be nem folyhat, hanem vallja Ciceróval, hogy „tisztességes dolog takarékosan, meghúzva, szigorúan , józanul élnünk.“ Bacsányiként: „Ha tisztünkben hűségesen és lelkiismeretesen járunk el, nagy gazdagságot ugyan nyerni nem fogunk, de élvezni fogjuk a szív nyugalmát, amely jobb, mint minden gazdagság.“ (Vége következik.) Helybeli újdonságok. Szeged, szept. 15. — Tisza Lajos királybiztos úr, tegnap Budapestről Szegedre visszaérkezett. — Szász Károly miniszteri tanácsos úr ma délben Temesvárról Szegedre érkezett, s a szegedi tanintézetek népességi viszonyairól, a tegnap befejezett behratások alapján megszerzi az adatokat. Az éjjeli vonattal Budapestre utazott. A törvényszék visszatelepítése már nemcsak befejezett tény, hanem erre nézve már a határidő is kitüzetett. A törvényszék és királyi ügyészség, az egész hivatali személyzettel október 15-én fejezi be Makón működését, s október 16-án fogja Szegeden újból megkezdeni. Felsőbb rendelet folytán a kezelési könyvek Makón október 15-én d. u. 5 órakor lezáratnak, s Szegeden október 16-án d. e. 9 órakor megnyittatnak. A tárgyalásokra már kitűzött határnapok helyett újak nem tűzetnek ki, hanem az érdeklett közönség hirdetmény útján figyelmeztetni fog, hogy az október 15. utáni határidőkre ne Makón, hanem Szegeden jelentkezzék. — Az adó- és illetékszabási hivatalok visszahelyezésének határideje még nincsen határozottan megállapítva, azonban annyi bizonyos, hogy e hivatalok még e hóban visszatelepittetnek. A Zsótér-ház földszinti részében e célra helyiségek rendeztetnek be. — A körtöltés kiépítése tárgyában már létrejöttek a megállapodások, s a vonal kiépítése azonnal megkezdetik. — Kovács és társai hódmező-vásárhelyi vállalkozók, beadott ajánlatukhoz képest azon vonalat nyerték, mely Agyő felől a makkoserdőig terjed. E szakasz kiépítéséhez 187,649 köbm. föld fölhordása szükséges. A körtöltés többi szakaszainak kiépítésére nézve a királybiztosság Pick és Klein és Gregersen vállalkozókkal hoszszasabb tárgyalást folytatott, azonban a megegyezés nem vezetett sikerre. Ennek folytán az ügy úgy dőlt el, hogy a fennmaradt töltésszakaszok kiépítése házilag fog eszközöltetni. A földhordást az alföld-fiumei vasút fogja eszközölni lórékkal. Az építés Szeghet Attila kir. főmérnök vezetése és Jankovich Miklós biztosi tanácstag felügyelete alatt történik, és a munka megkezdése e szakaszokon is azonnal folyamatba lép. A töltésvonal kiépítésénél a szükséges kisajátítások is rendben vannak. Erre nézve a városi tanács által kiküldött bizottság rendszeres javaslatot dolgozott ki, melynek alkalmazása lehetővé teszi, hogy a kisajátítási eljárás nem fogja késleltetni a munka folyamát. E javaslatot jövőre bővebben ismertetni fogjuk. A város indirekt jövedelmi adóforrásai, köztudomás szerint gyökeres rekonstrukció tárgyát képezik a jövedelmek emelése érdekében. Időszerűnek látjuk azért fölemlíteni e javadalmak eddigi jövedelmezőségét, úgy, amint az többévi forgalom alapján megállapított átlag szerint előirányozva van az 1880-ik évre. E javadalmait, melyek házilag kezeltetnek, a fogyasztási adót kezelő bizottság fölügyelete alatt állnak ; a hidvámjövedelem itt nincsen fölvéve, mert az külön kezeltetik. Az egyes javadalmak bevételei s a kezelési költségek következők : 1. Bor-, sör- és pálinka italmérési díjakból a bevétel 25.000 frt, a kiadás 3360 frt, tiszta jövedelem 21,730 forint. 2. Helypénz. Bevétel 16 ezer forint , kiadás 3276 forint, tiszta jövedelem 12,724 forint. — 3. Kövezetvám. Bevétel 8000 frt, kiadás 2876 frt; tiszta jövedelem 5124 frt. — 4. Behozatali kövezetvám krajcár dijak. Bevétel 14,000 frt, kiadás 1270 frt; tiszta jövedelem 12,730 frt. — Liter- és mérési dijak. Bevétel 900 frt, kiadás 860 frt; tiszta jövedelem 40 frt. — 6. Föld- és vályogbehozatali dijak. Bevétel 1000 frt. Kiadás nincsen. — 8. Hajtott jószág utáni fűbérszedési dijak. Bevétel 150 frt, kiadás 30 frt; tiszta jövedelem 120 frt. — 9. Vágóhíd használati dijakból tiszta jövedelem 1200 frt. — Eszerint a kir. kisebb haszonvételekből az eddigi előirányzat szerint évenként 66,450 frtot tesz a bevétel; a város azoban az egészből csak 52,468 frt tiszta jövedelmet hoz , mert a házilagos kezelés igen költséges, amennyiben hat üzletággaa összesen 11,472 frtra megy. A város indirekt jövedelmi forrásainak erlelésével föl fog merülni a javadalmak kezelésének kérdése is, és akkor tüzetes megbeszélés tárgyává kell tenni a házilagos kezelés és bérbeadás ügyét, mert nagyon tétes dolog, hogy némely üzletnél, melynek kezelési költsége a jövedelemhez képest aránylag igen magas, a látszólagos előnyök fölérnek-e azon többlet elvesztésével, melyet a város a bérbeadás útján nyerhetne. Annyi bizonyos, hogy némely javadalom jövedelmezőségére nézve a házilagos kezelés határozottan hátrányos. — Szeged befásításához. Budapest város 39.700 darab facsemetét ajánlott föl. A csemeték közt különféle nemesített gyümölcsfajok, díszfák és vadfák vannak. E szép adomány újabb bizonysága azon bőkezű áldozatkészségnek, melylyel az ország fővárosa a rombadült testvérváros ujjáteremtésének ügyét oly nemesen fölkarolta. A hajléktalanok téli elhelyezése tárgyában a királyi biztosságnál szorgosan folynak a munkálatok. A nép egyrésze a várbeli kazamatákban fog elszállásoltatni melyeknek kitisztogatása s lakható állapotba való helyezése folyamatban van. A téli szállásokat átalakítandó barakkok téglával fognak fölrakatni, úgy, hogy az ehez használandó anyag a barakkok szétbontása után az építkezéseknél is használható legyen. A barakkok fölrakásához az újszegedi téglatelepekről 230.000 db tégla vásároltatott be. A költségvetési bizottság holnap d. u. 4 órakor kezdi meg tanácskozásait az 1880-iki költség-előirányzat fölött. A bizottság tárgyalásai ez alkalommal fokozott fontossággal bírnak, midőn a városi háztartás különben is mostoha viszonyait a katasztrófa után, s szemben Szeged jövőjének nagy érdekeivel, ugy kell rendbehozni, hogy míg egyrészről a város telhetőleg birtokában legyen a közügyek rekonstrukciójához, s nagy miszsziójához megkivántató pénzerőnek , addig másrészről az adózó polgárság megzsibbasztott anyagi ereje lehetőleg kimehessék. És minthogy a királybiztos úr pénzügyi expozéja az e cél elérésére vezető utakat és módokat kijelöli, ezen expozé tárgyalása fogja a tanácskozások s megoldandó nehéz feladat súlypontját képezni. Azt hiszszük, hogy a költségvetési bizottság, mielőtt a budget tételenkénti tárgyalására térne át, már a dolog logikai rendjének követelménye szerint is, akként osztja be munkáját, hogy előbb a királybiztos úr pénzügyi expozéját fogja érdemlegesen letárgyalni. — Tornyai Schossberger Nándor, lóvonata vasút építése iránt a tanácshoz s egyidejűleg a közmunka- és közlekedésügyi reiniszterhez benyújtott ajánlatát — egy nyilat