Szegedi Híradó, 1879. július-december (21. évfolyam, 79-225. szám)

1879-09-11 / 138. szám

138-ik szám. Csütörtök, szeptember 11-én. Huszonegyedik évfolyam 1879. Megjelen: az ünnep utáni napokat kivéve mindennap. Előfizetési föltételek: Szegeden'h&ihoz.hordásval (* vidékre postán . Egész évre . . . 15 frt —kr. Félévre .... 7 „ 50 , Évnegyedre . . 51 „ 75 „ Egy hóra ... 1 „ *5 » Előfizetések legcélszerűbben postautalvány utján eszközölhetők.POLITIKAI is VEGYESTARTALMU NAPILAP. — ■■BVHIII.O un—— Szerkesztőségi iroda : hol e lap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni. Klauzál-tér, 209. sz. a. az udvarban balra. Egyes szám ára- © ter. I« Hirdetések dijai: A héthasábos petitsor vagy annak teréért egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. és minden beiktatásnál 30 kr. kincstári illeték fizetendő. A bizonyítékul kívánandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 kr. Hirdetések fölvétetnek a fővárosi és a külföldi nagyobb hirdetési irodákban is. Kiadóhivatal: Burger Gusztáv könyv- és kőnyomdája, könyvkötészete, papírraktára, hova az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. Szeged, szept. 10. Aki a most folyó törvényhatósági közgyűlésünk üléseit figyelemmel kísérte, azt látja, — elég szomorú! — hogy közhatósági életünk folyama ott folydogál ma is az árvíz előtti mederben. Beszélünk sokat és sokféléről, de megérteni nem igen tudjuk egymást. Törvényhatósági testületünk, hogy úgy mondjuk, elemeire van föloszolva; nincs rokonulás, sorakozás; megy mindenki a maga utján s a legfontosabb ügyekben a határozatokat a véletlen, a pillanat benyomása hozza létre. Az ügyek előzetes tanulmányozása teljességgel hiányzik, s nincs közszellem, amely egészséges irányt adna a köztörvényhazó bizottság tanácskozásainak, És közéletünkben ismét az első vonalon graszszálnak a selejtes, a közügyek intézésére semmikép sem hivatott elemek — boszuságára a jobbaknak s szégyenére az ország második városának. Már megint ezekkel bajlódunk ? kérdezi talán egyik-másik polgártársunk. Sajnos, van okunk föltenni, hogy ez a kérdés, kimondva vagy legalább gondolatban, többfelől fölmerül. Mert vannak, akik azt hiszik, hogy a mándlis vezérkedőket és néptribunokat puszta ellenszenvből vagy épen kedvtelésből szuryongatjuk hol komolyan, hol a gúny tövisszúrásaival. És vannak, akik azt hiszik, hogy mi teszszük őket fontosakká ostorozásaink által, azért célszerűbbnek vélnék, ha figyelembe sem vennénk őket. Mindezek, mind amazok csalódnak szászul ítélik meg eljárásunkat és ennek hatását. Ez utóbbiak csalódnak azért, mert ezek a mi parlagi vezérszónokaink és néptribunjaink megtették magukat ilyeneknek nálunk nélkül is s befolyásuk akárhányszor dönt a közgyűlési teremben, azon kívül pedig még inkább viszhangra talál a gondolkozni nem szerető tömegnél. Az pedig, hogy ezek az emberek valósággal szerepvivők lehetnek, nem csak szégyen, hanem valóságos szerencsétlenség városunkra nézve. És — hogy amazoknak is feleljünk — ezért küzdünk mi ellenök; nem ellenszenvből vagy kedvtelésből tehát, hanem kötelességérzetből, s küzdünk annál is inkább, mert a fájdalom, szétmállott csekély intelligencia a tanácskozási teremben gyöngének mutatkozik a parlagi áramlat ellen való küzdelemben. Ismételjük, küzdünk a szóbanforgó hivatatlan szereplők graszszálása ellen azért, mert azt városunkra nézve szégyennek és szerencsétlenségnek tartjuk. Szerencsétlenségnek azért, mert ezek az emberek tudatlanok, szűkkeblűek, irigyek s inhumánusak. Csak rombolni tudnak, építeni nem. Rögzött ellenségei minden haladásnak s a közszükségletet a maguk rusztikus fölfogása és igényei szerint ítélik meg. S ha az ilyen elemek túlsúlyra találnak vergődni közhatósági életünkben, nem valóságos szerencsétlenség-e az, mely fölér egy újabb árvízcsapással ? És nem szégyen-e az, hogy a 75 ezer lelket számláló Szegednek, az ország második legnépesebb városának ilyen emberek akarnak irányt adni, ilyenek akarják a közdolgokat a maguk szájaize szerint intézni, sőt gyakran intézik is! ? S ha még csak tudatlanok és embertelenek volnának ezek az emberek. De szemérmetlenek a legnagyobb mértékben, íme, az egyik nyílt névvel kir. biztost interpellál. A másik, egy paraszt Mirabeau, csipőre tett kézzel s magas tenorból politikai szónoklatokat tart a percsórai társulatról és körtöltésről, órákig fárasztva a közgyűlés türelmét s lopva a drága időt. És ugyanaz ez, aki a petresi szakadást előző napon oly dörgedelmes dikciót tartott az alföldi vasútnál megkezdendő védekezés ellen, az ő csalhatatlanságára hivatkozva, mely szerint nincs szükség a védekezésre s lesz arra idő azután is, ha a percsoránál kitör a víz. S tudjuk, hogy aznap este megtörtént a percsorai szakadás és Szeged nyolc nap múlva romokban hevert. Azt hittük, hogy az az ember, ki a katasztrófa küszöbén igy mert játszani egy város életével s a ki oly irtóztatón lesújtó választ nyert a szerencsétlenség gyors bekövetkezésében, a hogy az az ember, mondjuk, magába tér és megcsűri magát. S íme, ma ismét ott menydörög, mint a színpadi villám, oly fönnen, oly követelő modorban tálalva föl badarságait, mint aki soha nem vétett szülővárosa, polgártársai életérdeke ellen. És, mert hangosan beszél, meghallgatják tízszer, és ő követeli is, hogy hallgassák meg százszor ugyanazon tárgyban, mert ő úgy érzi magáról, hogy Szeged városa nélküle nem boldogulhat. Az ilyen szereplés nem más, mint elfajulása a magyar vérnek , mert hiszen a magyar faj egyik legjellemzőbb tulajdonsága a szerénység, a tisztességes tartózkodás, amit a mi néptribunjainkban hasztalan keresünk. Harmadszor is ismételjük, hogy a műveletlen és tisztátalan elemeknek ez a szertelen graszszálása szégyenfoltja Szegednek, ami gonoszul jellemzi, mert művelt városban ilyesmi lehetetlen. Az efféle obskúrus elemek által támasztott áramlat egy roppant kölönc, mely a feltörni akaró sárkány farkára van kötve. Építhetnek nekünk dinai falat a víz ellen, feltölthetik a várost, emelhetnek tucatszámra fényes palotákat, mind hasztalan ; mig ezt a kölöncöt le nem rázzuk rólunk, addig Szegedből nem lesz művelt, haladni s nagy miszszióját betölteni képes város. Erre pedig a helyi értelmiség ereje kevés; ezt csak az állam kedvezéséből nyert oly kiváló intézményekkel érhetjük el, melyek a mi csekély és szétzüllött intelligenciánkat tekintélyes számra s egységre és önérzetre emelik. Nem tudjuk, mi fog következni ; de addig, mig a tollat forgatni birjuk s kitartással győzzük, küzdünk a tudatlanság s a hívatlanok szemérmetlen föltolakodása ellen. Ha belefáradunk, akkor aztán majd — csinálja más jobban! sebb, a melyek közül azonban, a műszaki vélemények szerint, mindenik képes lesz a kellő biztosságot nyújtani az áradás ellen. (?) A nagyobb munka költségeit az esetre, ha a szükséges földanyag a régi közelfekvő agyaggödrökből esz szállítható, 49,964 frt 37 krral, ha pedig az anyaggödrök ki nem száradnának és igy az anyagot távolabb helyről kell szállítani, 74,946 frt 56 krral irányozzák elő , a kisebb munkak költségei pedig 31,979 frt, illetőleg 47,968 frt 51 krral vannak előirányozva. A kormánybiztos azon kérelmet terjesztette elő a minisztériumhoz, hogy az annak kivitelére szükségelt pénzt rögtön tenné folyóvá az állami előlegből, amit az meg is ígért. A kormánybiztos az összes töltések helyreállítási tervezetét és költségelőirányzatát pár nap múlva szintén föl fogja terjeszteni a minisztérimhoz. Tehát csakugyan vissza akarja állítani Kende úr azt a szerencsétlen társulatot, amely ellen Szeged minden romköve egy tiltakozás ? — A percsóra-szegedi tiszaszabályozási társulat kormánybiztosa, Kende Kanut, — mint az „EU.“ írja — hétfőn nyújtotta át a közlekedési minisztériumnak a nevezett társulat védtöltéseinek kijavítására vonatkozó tervezetet és költség-előirányzatot. A tervezet nem vonatkozik az összes védtöltések szabályszerű kiépítésére, mint amely munkát az idén az idő rövidsége miatt keresztülvinni már úgy is lehetetlenség, hanem a védtöltéseken levő petresi s egyéb szakadások és mesterséges átvágások betöltésére és azon gyengébb töltésrészek megerősítésére, melyek a nagy vizeknél 1,32 méterrel alacsonyabb vizet sem képesek kiáltani. Ezen különleges tervezet szerint kétféle munka vétetik célba: egy nagyobb és egy kis A bevonulás Növi Bazárba, eddig lsgalább, akadálytalanul folyik, s úgy látszik, hogy a több oldalról híresztelt ellentállás el fog maradni. Egy Bécsbe érkezett hivatalos jelentés f. hó 9-ről a következőket tudatja : Württemberg herceg Csarniczából érkezett jelentése szerint Obadics vezérőrnagy tegnap a Kraczot átlépte, Pribojt megszállotta és hadoszlopának zömét Bárjáig előre tolta. A bevonulás teljesen békében ment végbe. A török katonaság a csapatok előtt tisztelgett és laktanyáit továbbra is megtarta. Killes vezérőrnagy hadoszlopa ma minden nehézség nélkül a Kotlina mellett kijelölt táborba megérkezett. A török őrség mindenütt visszavonult. Killies vezérőrnagyhoz Plevlye városa küldöttei érkeztek, a lakosság barátságos indulatának biztosításával. Sok szövetségest ne biztosítson, de nem lesz oly nehéz dolog Németország ellen szövetségeseket találni, mivel országunk mindig körül van véve ellenségektől. Azért tehát nekünk is mindig arra kell törekednünk, hogy elég erősek legyünk magunkat megvédhetni.“ — Andrássy Gyula grófról a következő érdekes sorokat írja az „ESr“ bécsi levelezője : Gróf Andrássy Gyula valósínűleg szeptember 25-én adja át a külügyi hivatalt utódjának, báró Haymerlenek. Ugyanakkor történik meg a változás b. Orczy Bélát illetőleg is, a ki a királyunk oldala melletti magyar miniszterségre lesz kinevezve s a kinek mostani helyére Kál-ay Béni úr fog lépni, mint külügyi államtitkár, Dóczy udvari tanácsos és Péchy udvari titkár urak megmaradnak eddigi állomásaikon. Mindezen változásokat megelőzi a Bismarck herceg látogatása, mely alkalmasint 20-ikán lesz. És megelőzi egy közös tanácsülés ő felsége elnöklete alatt szept. 23-án, a melyre odaérkezik — via Páris — Tisza kormányelnök úr is. Gróf Andrássy Gyula azonnal haza fog térni és birtokán marad mindaddig, mig a magyar főrendiházban érdemleges ülések nem lesznek, illetőleg amig a delegácionális idény nem kezdődik. — Lehet azonban, hogy fölnéz Budapestre már az országgyűlés kezdetén, hogy bemutassa magát a szabadelvű pártkörnek, mint új tagot. A ki őt látta, mind azt mondja, hogy jó színben van és olyan vidám, mint az iskolásgyerek, ki néhány nap múlva megszabadul a tantermektől s kedve szerint járhat hegyen-völgyön át. Tegnap levelet kapott Salisbury lordtól, ki a legszívélyesebb modorban fejezi ki sajnálatát, hogy megszűnik köztük a hivatalos érintkezés, melynek értékét, épen mert szavahihető és férfias jellemű egyének kapcsolata volt, az angol külügyér nagyrabecsülte. A ma délután 3 óráig érkezett hiteles tudósítások szerint hadcsapataink minden baj nélkül lépték át a novibazári határt és minden ellenállás nélkül haladnak előre. A törökök nem mulasztottak el semmit annak kitüntetésére, hogy velük egyetértve történik a megszállás, s Huszni pasa is parancsot kapott, hogy ne őgyelegjen Szerajevóban, hanem menjen a magyar-osztrák csapatokkal , a kikkel mehet bátran. — Muszka-német háború kilátásban. A német és muszka császárok találkozása dacára minden arra mutat, hogy a barátságnak e két állam közt vége van s hogy egy háború Muszka- és Németország közt nem tartozik a lehetetlenségek közé. Leginkább a német lapok hangja engedi ezt a föltevést. A „Strassburger Zeitung“, melyet Bismarck- Bohlen gróf közlönyének tartanak, egyik cikkében azt mondja, hogy : „most két áramlat uralkodik Német- és Muszkaország közt. A politikai áramlat, melyet Bismarck herceg teremtett, a két állam közt oly mély és elkeseredett ellenségeskedést idézett föl, hogy ha a két császár még több összejövetelt tartana is, ezek azt tökéletesen meg sem szüntethetnék meg.“ A berlini „National Zeitung“ ezt mondja: „A viszony Német- és Muszkaország közt nem kis mérvben van megzavarva. Ez oly komoly okoknál fogva történt, hogy senki sem képzelheti, miszerint azon találkozás, bármily szívélyesnek tűnt is föl, melyet a két császár egymással tart, egyszerre bírja helyreállítani a dolgokat, mint azok előbb állottak. Ha a vámpolitika nem fog revízió alá jönni a két állam közt, akkor bajosan lehet elkerülni az oly helyzetet, amelyben mindennek vagy javulni vagy még roszabbak kell lenni, mint előbb volt. A „Heereszeitung,“ amelyet Berlinben nevezetes lapnak tartanak, így nyilatkozik: „A német hadsereg élénk rokonszenvvel viseltetik a muszka hadsereg iránt, de azt is jól tudja, hogy minden sikereit saját erejének és vezérei okosságának köszönheti, és ezen meggyőződés képessé teszi, hogy magát bárki ellen is megvédje, hogy megtartsa mindazt, amit a véres csatákban nyert.“ A „Reichsbote“, konzervatív lap, azt mondja, hogy a háborút Muszka és Németország közt addig ugyan el lehet kerülni, míg a két császár életben marad, de ezután .... Az italmérési jog jövedelmeinek a jövedéki alap teljes értékéhez mért fokozását a közpénztámadhat meg bennünket a nélkül, hogy magá- tár javára eső azonnali előnyökön fölül még az „Muszkaország — úgymond e lap — nem Tisza Lajos iirálybiztos leirata Szeged város pénzügyeinek rendezése tárgyában. (Vége.) Az egyenes adó leszállitásának másik föltételét képezi, hogy a meglevő javadalmak jövedelmezőségének emelését s illetve új, a helyi viszonyoknak megfelelő javadalmak s más célszerű adózási módozatok behozatala mellett a város közönsége egyeseknek a közterhekhez való hozzájárulását úgy, a mint az más hasonló viszonyok közt lévő városokban is gyakorlatban áll, az általában helyesebbnek bizonyult közvetett adózás elvei szerint igyekezzék biztosítani. E tekintetben egyik legfontosabb tényezőt képez a várost földesúri jogon megillető italmérési jog, melynek jelenlegi, összesen 34.000 forintot kitevő jövedelme, tekintettel a lakosság számára s a helyi nagy forgalomra, a javadalom valódi értékének megközelítőleg sem felel meg. Ezen a város törzsvagyonához tartozó javadalom jövedelme célszerű kezelési módok alkalmazása mellett, vagy bérbeadás útján, a más városoknál e címen elért eredmények aránya szerint az adófizető lakosság érezhető terheltetése nélkül 70—80.000 forintra biztosan fölemelhető.