Szegedi Híradó, 1879. július-december (21. évfolyam, 79-225. szám)
1879-10-09 / 163. szám
Huszonegyedik évfolyam 1879. 163-ik szám. Csütörtök, október 9-én. Megjelen: az ünnep utáni napokat kivéve mindennap. Előfizetési föltételek: Szegeden, hóhozhordással és vidékre ponton . Egész évre . . . 15 frtekr. Félévre .... 7 , 50 , Évnegyedre . . .18 75 . Egy hóra ... 1 , 85 , Előfizetésik legcélszerűbben postautalvány útján eszközölhetők. POLITIKAI és VEGYESTARTALMÚ NAPILAP: az udvarban balra. Egyes számára. © Izt. Kiadóhivatal: Szerkesztőségi iroda : hol e lap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni, Klauzál-tér, 209. sz. a. Hirdetések dijai: A héthasábos petitsor vagy annak teréért egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. és minden beiktatásnál 30 kr. kincstári illeték fizetendő. A bizonyítékul kívánandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 kr. Hirdetések fölvétetnek a fővárosi és a külföldi nagyobb hirdetési irodákban is. Bürger Gusztáv könyv- és kőnyomdája, könyvkötészete, papírraktára, hova az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. A szegedi egyetem kérdése és egyebek is. Sokan erősen hangoztatott körülménynek tartják a harmadik egyetem fölállításánál az úgynenevezett országos tanügyi szempontokat. Hát hiszen a szegedi egyetem fölállításánál mi sem kívánunk egyebet, mint hogy országos tanügyi tekintetekből állítsák föl az egyetemet, s legfőbb érveink épen ezen országos szempontokon sarkalnak; azonban az alföldi magyarságnak, s különösen a szegedieknek roszul esik, hogy az országos tekintetek mellőztetvén, a hazai főiskolák elhelyezése csupa helyi érdekeken alapszik. Ha az országban széttekintünk, s szigorú szemmel vizsgáljuk a főtanodák elhelyezését, önkénytelen így kiáltunk föl: hol tehát a tanügyi politika a főiskolák elhelyezésében ? Nincs és nem is volt. Legalább helyes és okszerű tanügyi politikát nem ismerünk, hanem ráakadtunk egy rendszerre, mely abból áll, hogy bizonyos vidékek systematice ápoltatnak, a legéletbevágóbb intézetekkel túlhalmoztatnak, míg más vidékek, különösen magyar területek, föltűnően elhanyagoltatnak. A protegált vidéket a térképen pompásan ki lehet festeni, a midőn a nem protegált alföld a maga meztelenségében, elhagyatott ázsiai állapotában tűnik föl. Megpróbálom tehát a protekcionális vonalat kikerekíteni. Kezdjük először is a jogakadémiákon : Pozsony megyében 1, Győrben 1, Veszprémben 1, Pest megyében 1 egyetem, 1 felekezeti jogakadémia, Zemplénben 1, Abaújban 1, Sárosban 1, Biharban 2, Máramarosban 1, Kolozsban 1 egyetem, Maros megyében 1 jogakadémia, Alsó-Fehérben 1, Szeben megyében 1 állami német tannyelvű m. k. jogakadémia. Gazdasági iskola van: Mosonyban 1 akadémia, Zalában 1, Liptóban 1 tótnyelvű állami földmivesiskola, Abaujban 1 gazd. középiskola, Hajdu megyében (Debrecen) ugyanaz, Kolozsváron (Monostor) ugyanaz. Ha ezen vonalat a térképen figyelemmel kisérjük, úgy találjuk, hogy az egy nagy félkör, mely a német Pozsonynál kezdődik s végződik a szász Nagy- Szebennél. Főiskola nincs egy kompakt egységben következő megyékből álló nagy területen: Csongrád, Csanád, Békés, Arad, Kis- és Nagy-Kunság, Bács, Torontál, Temes, Krassó, Szörény megyékben, tehát az alföld és alvidék legtekintélyesebb részében egyetlen főiskola sincs. Gazdasági iskola pedig, az egy Debrecen kivételével, az egész magyar alfödön nincsen. Már most azt kérdezzük, mit vétett az a magyar faj, melyet igy kisemmiznek mindenből? A mely fajnak semmit sem adnak, bármit kér, s bármire van szüksége e hazának: „áldozz magyar nemzet“ a jelszó. — Csoda-e ezek után, ha a síkföld lakossága hátramaradt, s ha az iparforgalom és szellemi élet tereit a német és tót elemek okkupálják el előlünk ? Ne csodálkozzunk fölötte , mert évtizedek történetéből levont tanúság, hogy mi magyarok önmagunkról a legjobban megfeledkeztünk. '*a' Nincs az ellen semmi szavunk, hogy a nemzetiségi vidékeken főiskolák állíttassanak; de az nem lehet politikánk, hogy az államalkotó elem, a magyar, a maga ázsiai állapotában örökké a félműveltségre legyen kárhoztatva. Mi nem keveseljük a főiskolák számát, sőt tekintve helytelen elhelyezésüket, sokaljuk is. A mai jogakadémiák épen nem felelnek meg azon hivatásnak, mely tulajdonképen célul van elébük kitűzve, mert először nagy számuknál fogva csak tengeriek, másodszor rész elhelyezésükkel egész vidékek intelligenciáját a proletarismus örvényébe vezetik. Ha áll ez az állami jogakadémiákra, még jobban áll a felekezetiekre nézve. Szomorú adatokat lehetne fölhozni azon korrupcióról, azon szellemi demoralizációról, melyet a jogakadémiák előidéztek. És ezért mégsem annyira a jogakadémiák vádolandók, mint inkább azon államhatalom, mely ily főiskolai politikát gyakorol. Mai napság egyetlen jogakadémiának sincsen szorosan vett provinciája. Mert állami és felekezeti akadémiák közvetlen közelségben lévén elhelyezve, egyik a másikát lelicitálja, s egyik a másikának provinciáját vonja magához, így történt azután, hogy az értelmes szülők gyermekeiket elvonták az akadémiáktól , s legtöbben Budapestre és igen sokan külföldi egyetemekre küldték őket. Igen természetes, hogy ezen társadalmi reakció után a jogakadémiák kongnak az ürességtől ; a felekezeti akadémiák tekintélye alászállott, ellenben a budapesti egyetemnek több mint harmadfél ezer hallgatója van, s a külföldi egyetemeken nagyszámú magyar ifjúság tanul. Ha a kérdést ekép fejtegetjük, úgy megérthetjük a magyarországi jogakadémiák stagnációját. Ez nem csuda, ez sújtó igazság, ez a társadalom ítélete. Fölvethetné ezek után valaki, — mint ahogy tévé a jó „Vásárhelyi Közlöny“ — azon kérdést: hát hiszen a kolozsvári egyetem nem akadémia, miért stagnál hát mégis ? Jámbor szomszéd, könnyű erre a felelet. A kolozsvári egyetem a jelen situációk között föl nem virágozhatik. Míg az állam N.-Szebenben német tannyelvű jogakadémiát s egyátalán N. - Szebenben is főiskolát tart, addig ne várja senki a kolozsvári egyetem fölvirulását , mert ha igaz, hogy két dudás nem fér meg egy csárdában, hát akkor az is igaz, hogy három-négy még kevésbé fér meg. A dolog pedig úgy áll, hogy a n.szebeni német akadémián kívül Erdélyben még M.-Vásárhelyi és N.-Enyeden is jogakadémia van ! Sőt egy nagyszerű alapítvány van már letéve arra nézve, hogy Gyula-Fehérvárott egy kath. püspöki jogakadémia állíttassák föl. — És lehet-e ezek után csodálkozni, ha a kolozsvári egyetemnek alig van 350—360 hallgatója, és járult-e a kormány eszélylyel és politikával ahhoz, hogy a kolozsvári egyetem fölviruljon ? Bizony nem. A kir. táblát ott hagyta M.-Vásárhelyen, mit ha Kolozsvárra helyez, az egyetem hallgatóinak száma egy pár százzal gyarapodik. Számítottak arra is az egyetemalapítók, hogy keleti Magyaroszágból is fognak tömegesen jönni Kolozsvárra ; ez a számítás nem volna rész, ha Nagy- Váradon jogakadémia nem volna; Nagy- Várad csak 16 mértföldre esik Kolozsvárhoz ; Nagy-Váradhoz Debrecen 10, Debrecenhez Sáros-Patak 13, stb.; így megy ez Eperjesig; egyik provincia a másikat üti agyon. Hol tehát a baj ? A baj ott van, hogy a kormány az akadémiák reformjába nem mer belenyúlni; a felekezeti akadémiákat pláne feltűnően kerüli. Pedig az államhatalomnak megvan a tanfenség joga a főiskolákat rendezni, megszüntetni, amint az a felsőbb oktatás céljainak leginkább megfelel. Igaz, az akadémiákra ma nincs szükség , de nem azért nincs szükség, mert két egyetem a magyar birodalom szükségleteit kielégíti, hanem azért, mert mai szervezetükkel, roppant nagy számukkal az egyetemek mögött maradnak. Azért könnyen érthető, hogy annyi akadémiára kitűnő tanerőket kapni lehetetlen. Itt az idő, hogy a törvényhozás úgy az állami, mint a felekezeti jogakadémiákkal szigorúan számot vessen. Nézetünk szerint ma egyetlen jogakadémiára sincs szükség. Eltörlendők volnának — talán a kassai kivételével — az összes állami és felekezeti akadémiák. Az állami akadémiák költsége aztán helyesen fordíttatnék egy harmadik egyetem fölállítására, melynek székhelye a legnagyobb magyar város, Szeged lenne. A felekezetiek pedig tennék azt, amit már rég terveznek: összes akadémiai alapjukat fordítanák egy debreceni reformegyetem fölállítására. A pesti, szegedi, kolozsvári és debreceni egyetemeknek meg volna a maguk speciális provinciájuk, s nem szenved kétséget, hogy e négy egyetem virágzó is lenne. Az ekként elhelyezett egyetemek egy észszerű nemzeti politikának adnának kifejezést, politika: kiművelni a magyar elemet, s műveltségi túlsúlyra emelni a többi idegen elemek fölött. Oroszországnak hasonló politikája van nemzeti szempontból. Egyetemeit Moszkva, Odessa, Tobolsk, Irkutsk, Kiev, Kazán, Astrahán és Varsó városokba helyezte el. Látnivaló, hogy a nagy- és kis-orosz ősvárosokat mennyire pártfogás alá vették. Lett is eredménye: az orosz nemzeti műveltség nemcsak papiroson, hanem tényleg létezik. Szeged, Debrecen, Kolozsvár egyenlő az oroszok Moszkva, Odessa és Kazán városaival. Mindannyi jelentős pontok. A szegedi egyetem kiváló hivatása volna a gymnáziumból kikerült bánáti sváb fiukat itt tartani, hogy végleges magyarosodásuk befejeztessék, mert áll ugyan, hogy az egyetem szerbet és románt nem magyarosít, de nem áll ez a bánáti svábokra. Mutatja ezt azon derék férfiak nagy száma, kik ma a közpályán és egyebütt mint jóravaló magyar polgárok működnek, jóllehet bánáti német származásúak. Budapestet Szeged nem rontja, mert provinciája inkább lefelé terjed, mint fölfelé. Vass Pál. Baross Gábor a közoktatásügyi miniszterhez a pozsonyi egyetem tárgyában intéz kérdést. T r e for t miniszter ez ügyben válaszát későbbre tartja fönn. Ezután Szontágh Pál emel szót, kijelentvén, hogy a képviselőház alelnökévé történt megválasztása folytán a párt elnökségéről leköszön ; egyúttal igen meleg szavakban ad kifejezést köszönetének azon bizalomért , melyet a párt iránta tanúsított. (Élénk éljenzés.) Elnök a párt nevében mond köszönetet a visszalépő elnöknek azon fáradhatatlan buzgalomért és tapintatos eljárásáért, melylyel a párt ügyeit mindenkor vezette. (Élénk éljenzés) Tisza Kálmán miniszterelnök erre előterjeszti az országgyűlés munkarendjét, melyet az értekezlet helyeslő tudomásul vesz. Baross Gábor kérdést intéz az adóbehajtás és illetékekről. Szapáry dr. pénzügyminiszter kijelenti, hogy a költségvetés beterjesztése után ezen tárgyakra nézve javaslatokat fog beterjeszteni. Végül Tisza Kálmán miniszterelnök, mint belügyminiszter, a szegedi és szegedvidéki árvízkárosultak számára begyűlt könyöradományokról részletes jelentést tett. Továbbá kifejti a kormánynak az idei termésviszonyokra vonatkozó eddigi és ezután teendő intézkedéseit. Országgyűlés. Tegnap rövid ülést tartott a képviselőház. A 12 állandó bizottság megalakulása volt napirenden, melyekre beadattak a szavazatok, de az eredmény csak a mai ülésben jön kihirdetve. A mai ülésre Tisza miniszterelnök előterjesztést tett a ház legközelebbi teendői felől. Ugyanekkor előterjesztést tett a szegedi ügyekre vonatkozólag, továbbá a terméketlenség folytán szükségessé vált intézkedések felől. Az országgyűlési szabadelvű párt tegnapi értekezletéről következőket közük a budapesti lapok : Kautz Gyula az ismeretes Hechtl-féle ügyben kérdést intézett a miniszterelnökhöz, melyre Tisza Kálmán miniszterelnök felvilágosító választ adott. Külügyminiszteri osztályfőnökök. A hivatalos lap következő kinevezéseket közöl : 1. Ő császári és apostoli királyi Felsége, a közös külügyminiszter előtejesztése folytán, 1. évi szeptember hó 30-án kelt legfelsőbb elhatározványával, báró Celipe Henrik titkos tanácsosnak, mint első osztályfőnöknek, a harmadik rangosztályba való előléptetését legkegyelmesebben jóváhagyni méltóztatott. 1 2. Ő császári és apostoli királyi Felsége, ugyanezen legfelsőbb határozványával, Kátay Benő, rendkívüli követi és meghatalmazott miniszteri címmel és jelleggel fölruházott kamarást, a közös külügyminisztériumban negyedik rangosztályú osztályfőnökké legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A képviselőház osztályai tegnap a nyilvános ülés után alakuló ülést tartottak és a II., III. és V. osztályok kivételével, melyeknek tagjai elegendő számban nem jelentek meg, — mindnyájan megalakultak. Az I. osztályban elnök : Harkányi Frigyes, jegyző : Baross Gábor ; IV. o. elnök: Apáthy István, jegyző : Péchy Jenő; VI. o. elnök: Plachy Tamás, jegyző : Bethlen András gr.; VII. o. elnök : Latinovich Gábor, jegyző: Emmer Kornél; VIII. o. elnök: Forgách Antal gr., jegyző: Rakovszky István, és a IX. osztályban elnök: Vizsolyi Gusztáv, jegyző : Dániel Ernő lett. A még meg nem alakult osztályok ma tartják alakuló üléseket. — Zichy-Ferraris Viktor gróf, országgyűlési képviselő, volt belügyi államtitkár ismeretes ügyében nógrádi Szontágh Pál, mint a szabadelvű kör elnöke Zichy Viktor felszólítására 6 tagú becsületbíróságot állított öszsze. Három kormánypárti és három ellenzéki képviselő hivatott meg e becsületbíróságba. Kormánypártiak Dacsó Pál, Plachy Tamás, Podmaniczky Frigyes báró, pártonkívüli Ernuszt Sándor, egyesült ellenzéki Bánhidy Béla báró, függetlenségi párti Fornszek Sándor. E bíróság tegnap ült össze Plachy Tamás lakásán. Körülbelül egy óra hosszáig folytatták a becsületbíróság tagjai az eszmecserét, amelynek eredményekép kimondották, hogy nem alakulnak meg. Egyhangúlag hozott határozatuk következőleg hangzik: „A Szontagh Pál által a Zichy- és Asbóth-ügyben becsületbíróság alakítására egybehívottak kinyilatkoztatják, hogy oly becsületbíróságban részt nem vehetnek, mely mind a két fél által megbízást nem nyert. Kelt Budapesten, 1879. október 7-én.“ Következik a föntebbi 6 képviselő aláirása. Szeged város fölépítéséről az „Ellenőr“ tegnapi száma egy figyelemreméltó cikket közöl, melyben a lakosság segélyezésének szükségességét fejtegeti, mint Szeged fölépítésének conditio sine qua non-ját.