Szegedi Híradó, 1879. július-december (21. évfolyam, 79-225. szám)

1879-10-09 / 163. szám

Huszonegyedik évfolyam 1879. 163-ik szám. Csütörtök, október 9-én. Meg­jelen: az ünnep utáni napokat kivéve mindennap. Előfiz­etési föltételek: Szegeden, h­óhozhordással és vidékre ponton . Egész évre . . . 15 frt­e­kr. Félévre .... 7 , 50 , Évnegyedr­e . . .1­8 75 . Egy hóra ... 1 , 85 , Előfizetési­k legcélszerűbben pos­­tautalván­y útján eszközölhetők. POLITIKAI és VEGYESTARTALMÚ NAPILAP: az udvarban balra. Egyes szám­ára. © Izt. Kiadóhivatal: Szerkesztőségi iroda : hol e lap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni, Klauzál-tér, 209. sz. a. Hirdetések dijai: A héthasábos petitsor vagy annak teréért egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. és minden beiktatásnál 30 kr. kincs­tári illeték fizetendő. A bizonyítékul kívánandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 kr. Hirdetések fölvétetnek a fővárosi és a külföldi nagyobb hirdetési irodákban is. Bürger Gusztáv könyv- és kőnyomdája, könyvkötészete, papírraktára, hova az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. A szegedi egyetem kérdése és egyebek­ is. Sokan erősen hangoztatott körül­ménynek tartják a harmadik egyetem fölállításánál az úgynenevezett országos tanügyi szempon­tokat. Hát hiszen a szegedi egyetem fölállításánál mi sem kívánunk egyebet, mint hogy országos tanügyi tekintetek­ből állítsák föl az egyetemet, s legfőbb érveink épen ezen országos szem­pontokon sarkalnak; azonban az alföldi magyarságnak, s különösen a szegediek­nek roszul esik, hogy az országos tekin­tetek mellőztetvén, a hazai főiskolák elhelyezése csupa helyi érdekeken alap­szik. Ha az országban széttekintünk, s szigorú szemmel vizsgáljuk a főtanodák elhelyezését, önkénytelen így kiáltunk föl: hol tehát a tanügyi politika a fő­iskolák elhelyezésében ? Nincs és nem is volt. Legalább helyes és okszerű tan­ügyi politikát nem ismerünk, hanem ráakadtunk egy rendszerre, mely abból áll, hogy bizonyos vidékek syste­­matice ápoltatnak, a legéletbevágóbb intézetekkel túlhalmoztatnak, míg más vidékek, különösen magyar területek, föltűnően elhanyagoltatnak. A protegált vidéket a térképen pompásan ki lehet festeni, a midőn a nem protegált alföld a maga meztelenségében, elhagyatott ázsiai állapotában tűnik föl. Megpróbá­lom tehát a protekcionális vonalat ki­­kerekíteni. Kezdjük először is a jogakadémiá­kon : Pozsony megyében 1, Győrben 1, Veszprémben 1, Pest megyében 1 egye­tem, 1 felekezeti jogakadémia, Zemplén­ben 1, Abaújban 1, Sárosban 1, Bihar­ban 2, Máramarosban 1, Kolozsban 1 egyetem, Maros megyében 1 jogakadémia, Alsó-Fehérben 1, Szeben megyében 1 állami német tannyelvű m. k. jogakadémia. Gazdasági iskola van: Mosonyban 1 akadémia, Zalában 1, Liptóban 1 tótnyelvű állami földmives­­iskola, Abaujban 1 gazd. középis­kola, Hajdu megyében (Debrecen) ugyan­az, Kolozsváron (Monostor) ugyanaz. Ha ezen vonalat a térképen figye­lemmel kisérjük, úgy találjuk, hogy az egy nagy félkör, mely a német Pozsony­­nál kezdődik s végződik a szász Nagy- Szebennél. Főiskola nincs egy kompakt egységben következő megyékből álló nagy területen: Csongrád, Csanád, Bé­kés, Arad, Kis- és Nagy-Kunság, Bács, Torontál, Temes, Krassó, Szörény me­gyékben, tehát az alföld és alvidék leg­tekintélyesebb részében egyetlen fő­iskola sincs. Gazdasági iskola pedig, az egy Debrecen kivételével, az egész magyar alfödön nincsen. Már most azt kérdezzük, mit vé­tett az a magyar faj, melyet igy kisem­­miznek mindenből? A mely fajnak sem­mit sem adnak, bármit kér, s bármire van szüksége e hazának: „áldozz magyar nemzet“ a jelszó. — Csoda-e ezek után, ha a síkföld lakos­sága hátramaradt, s ha az iparforgalom és szellemi élet tereit a német és tót elemek okkupálják el előlünk ? Ne cso­dálkozzunk fölötte , mert évtizedek tör­ténetéből levont tanúság, hogy mi ma­gyarok önmagunkról a legjobban meg­feledkeztünk. '*a' Nincs az ellen semmi szavunk, hogy a nemzetiségi vidékeken főiskolák állít­tassanak; de az nem lehet politikánk, hogy az államalkotó elem, a magyar, a maga ázsiai állapotában örökké a fél­­műveltségre legyen kárhoztatva. Mi nem keveseljük a főiskolák számát, sőt te­kintve helytelen elhelyezésüket, sokal­juk is. A mai jogakadémiák épen nem felelnek meg azon hivatásnak, mely tu­lajdonképen célul van elébük kitűzve, mert először nagy számuknál fogva csak tengeriek, másodszor rész elhelye­zésükkel egész vidékek intelligenciáját a proletarismus örvényébe vezetik. Ha áll ez az állami jogakadémiák­ra, még jobban áll a felekezetiekre nézve. Szomorú adatokat lehetne fölhozni azon korrupcióról, azon szellemi dem­o­­ralizációról, melyet a jogakadémiák elő­idéztek. És ezért még­sem annyira a jogakadémiák vádolandók, mint inkább azon államhatalom, mely ily főiskolai politikát gyakorol. Mai napság egyetlen jogakadémiá­nak sincsen szorosan vett provinciája. Mert állami és felekezeti akadémiák közvetlen közelségben lévén elhelyezve, egyik a másikát lelicitálja, s egyik a másikának provinciáját vonja magához, így történt azután, hogy az értelmes szülők gyermekeiket elvonták az akadé­miáktól , s legtöbben Buda­pestre és igen sokan kül­földi egyetemekre küld­ték őket. Igen természetes, hogy ezen társadalmi reakció után a jogaka­démiák kongnak az ürességtől ; a fele­kezeti akadémiák tekintélye alászállott, ellenben a budapesti egyetemnek több mint harmadfél ezer hallgatója van, s a külföldi egyetemeken nagyszámú ma­gyar ifjúság tanul. Ha a kérdést ekép fejtegetjük, úgy megérthetjük a magyarországi jogaka­démiák stagnációját. Ez nem csuda, ez sújtó igazság, ez a társadalom íté­lete. Fölvethetné ezek után valaki, — mint ahogy tévé a jó „Vásárhelyi Köz­löny“ — azon kérdést: hát hiszen a kolozsvári egyetem nem akadémia, miért stagnál hát mégis ? Jámbor szomszéd, könnyű erre a felelet. A kolozsvári egyetem a jelen situációk között föl nem virágozhatik. Míg az állam N.-Sze­­benben német tannyelvű jogakadémiát s egyáta­­lán N. - Szebenben is főis­kolát tart, addig ne várja senki a kolozsvári egyetem fölvirulását , mert ha igaz, hogy két dudás nem fér meg egy csárdában, hát akkor az is igaz, hogy három-négy még kevésbé fér meg. A dolog pedig úgy áll, hogy a n.­­szebeni német akadémián kívül Erdély­ben még M.-Vásárhelyi és N.-Enyeden is jogakadémia van ! Sőt egy nagyszerű alapítvány van már letéve arra nézve, hogy Gyula-Fehérvárott egy kath. püs­pöki jogakadémia állíttassák föl. — És lehet-e ezek után csodálkozni, ha a ko­lozsvári egyetemnek alig van 350—360 hallgatója, és járult-e a kormány eszély­­lyel és politikával ahhoz, hogy a kolozs­vári egyetem fölviruljon ? Bizony nem. A kir. táblát ott hagyta M.-Vásárhelyen, mit ha Kolozsvárra helyez, az egyetem hallgatóinak száma egy pár százzal gya­rapodik. Számítottak arra is az egyetem­­alapítók, hogy keleti Magyaroszágból is fognak tömegesen jönni Kolozsvárra ; ez a számítás nem volna rész, ha Nagy- Váradon jogakadémia nem volna; Nagy- Várad csak 16 mértföldre esik Kolozs­várhoz ; Nagy-Váradhoz Debrecen 10, Debrecenhez Sáros-Patak 13, stb.; így megy ez Eperjesig; egyik provincia a má­sikat üti agyon. Hol tehát a baj ? A baj ott van, hogy a kormány az akadémiák reform­jába nem mer belenyúlni; a felekezeti akadémiákat pláne feltűnően kerüli. Pe­dig az államhatalomnak megvan a tan­fenség joga a főiskolákat rendezni, meg­szüntetni, a­mint az a felsőbb oktatás céljainak leginkább megfelel. Igaz, az akadémiákra ma nincs szükség , de nem azért nincs szükség, mert két egyetem a magyar birodalom szükségleteit ki­elégíti, hanem azért, mert mai szerve­zetükkel, roppant nagy számukkal az egyetemek mögött maradnak. Azért könnyen érthető, hogy annyi akadémiára kitűnő tanerőket kapni lehetetlen. Itt az idő, hogy a törvényhozás úgy az állami, mint a felekezeti jogaka­démiákkal szigorúan számot vessen. Né­zetünk szerint ma egyetlen jogakadé­miára sincs szükség. Eltörlendők volná­nak — talán a kassai kivételével — az összes állami és felekezeti akadémiák. Az állami akadémiák költsége aztán helyesen fordíttatnék egy harmadik egye­tem fölállítására, melynek székhelye a legnagyobb magyar város, Szeged lenne. A felekezetiek pedig tennék azt, a­mit már rég terveznek: összes akadémiai alapjukat fordítanák egy debreceni re­form­­egyetem fölállítására. A pesti, szegedi, kolozsvári és debreceni egyete­meknek meg volna a maguk speciális provinciájuk, s nem szenved kétséget, hogy e négy egyetem virágzó is lenne. Az ekként elhelyezett egyetemek egy észszerű nemzeti politikának adná­nak kifejezést, politika: kiművelni a magyar elemet, s műveltsé­gi túlsúlyra emelni a töb­bi idegen elemek fölött. Oroszországnak hasonló politikája van nemzeti szempontból. Egyetemeit Mosz­kva, Odessa, Tobolsk, Irkutsk, Kiev, Kazán, Astrah­án és Varsó városokba helyezte el. Látnivaló, hogy a nagy- és kis-orosz ősvárosokat mennyire pártfo­gás alá vették. Lett is eredménye: az orosz nemzeti műveltség nemcsak papi­roson, hanem tényleg létezik. Szeged, Debrecen, Kolozsvár egyenlő az oroszok Moszkva, Odessa és Kazán városaival. Mindannyi jelentős pontok. A szegedi egyetem kiváló hivatása volna a gymnáziumból kikerült bánáti sváb fiukat itt tartani, hogy végleges magyarosodásuk befejeztessék, mert áll ugyan, hogy az egyetem szerbet és ro­mánt nem magyarosít, de nem áll ez a bánáti svábokra. Mutatja ezt azon derék férfiak nagy száma, kik ma a közpályán és egyebütt mint jóravaló magyar pol­gárok működnek, jóllehet bánáti német származásúak. Budapestet Szeged nem rontja, mert provinciája inkább lefelé terjed, mint fölfelé. Vass Pál. Baross Gábor a közoktatásügyi minisz­terhez a pozsonyi egyetem tárgyában intéz kérdést. T r e f­o­r t miniszter ez ügyben válaszát későbbre tartja fönn. Ezután Szo­ntágh Pál emel szót, kije­lentvén, hogy a képviselőház alelnökévé történt megválasztása folytán a párt elnökségéről lekö­szön ; egyúttal igen meleg szavakban ad kifeje­zést köszönetének azon bizalomért , melyet a párt iránta tanúsított. (Élénk éljenzés.) Elnök a párt nevében mond köszönetet a visszalépő elnöknek azon fáradhatatlan buzga­lomért és tapintatos eljárásáért, melylyel a párt ügyeit mindenkor vezette. (Élénk éljenzés­) Tisza Kálmán miniszterelnök erre elő­terjeszti az országgyűlés munkarendjét, melyet az értekezlet helyeslő tudomásul vesz. Baross Gábor kérdést intéz az adó­behajtás és illetékekről. Sz­apáry dr. pénzügyminiszter kijelenti, hogy a költségvetés beterjesztése után ezen tárgyakra nézve javaslatokat fog beterjeszteni. Végül Tisza Kálmán miniszterelnök, mint belügyminiszter, a szegedi és szegedvidéki ár­vízkárosultak számára begyűlt könyöradomá­­nyokról részletes jelentést tett. Továbbá kifejti a kormánynak az idei ter­mésviszonyokra vonatkozó eddigi és ezután teendő intézkedéseit. Országgyűlés. Tegnap rövid ülést tar­tott a képviselőház. A 12 állandó bizottság meg­alakulása volt napirenden, melyekre beadattak a szavazatok, de az eredmény csak a mai ülés­ben jön kihirdetve. A mai ülésre Tisza miniszterelnök előter­jesztést tett a ház legközelebbi teendői felől. Ugyanekkor előterjesztést tett a szegedi ügyekre vonatkozólag, továbbá a terméket­lenség folytán szükségessé vált intézkedések felől.­­ Az országgyűlési szabadel­vű p­á­r­t tegnapi értekezletéről következőket közük a budapesti lapok : Kautz Gyula az ismeretes Hechtl-féle ügyben kérdést intézett a miniszterelnökhöz, melyre Tisza Kálmán miniszterelnök felvilágo­sító választ adott. Külügyminiszteri osztályfőnö­kök. A hivatalos lap következő kinevezéseket közöl : 1. Ő császári és apostoli királyi Felsége, a közös külügyminiszter előte­jesztése folytán, 1. évi szeptember hó 30-án kelt legfelsőbb el­­határozványával, báró Celipe Henrik titkos tanácsosnak, mint első osztályfőnöknek, a har­madik rangosztályba való előléptetését legke­­gyelmesebben jóváhagyni méltóztatott. 1 2. Ő császári és apostoli királyi Felsége, ugyanezen legfelsőbb határozványával, K­á­t­­­a­y Benő, rendkívüli követi és meghatalmazott miniszteri címmel és jelleggel fölruházott kamarást, a kö­zös külügyminisztériumban negyedik rangosz­­tályú osztályfőnökké legkegyelmesebben kine­vezni méltóztatott. A képviselőház osztályai tegnap a nyilvános ülés után alakuló ülést tartottak és a II., III. és V. osztályok kivételével, melyek­nek tagjai elegendő számban nem jelentek meg, — mindnyájan megalakultak. Az I. osztályban elnök : Harkányi Frigyes, jegyző : Baross Gábor ; IV. o. elnök: Apáthy István, jegyző : Péchy Jenő; VI. o. elnök: Plachy Tamás, jegy­ző : Bethlen András gr.; VII. o. elnök : Lati­­novich Gábor, jegyző: Emmer Kornél; VIII. o. elnök: Forgách Antal gr., jegyző: Rakovszky István, és a IX. osztályban elnök: Vizsolyi Gusztáv, jegyző : Dániel Ernő lett. A még meg nem alakult osztályok ma tartják alakuló ülé­­seket. — Zichy-Ferraris Viktor gróf, országgyűlési képviselő, volt belügyi államtitkár ismeretes ügyében nógrádi Szo­ntágh Pál, mint a szabadelvű kör elnöke Zichy Viktor fel­szólítására 6 tagú becsületbíróságot állított ösz­­sze. Három kormánypárti és három ellenzéki képviselő hivatott meg e becsületbíróságba. Kor­mánypártiak Dacsó Pál, Plachy Tamás, Podma­­niczky Frigyes báró, pártonkívüli Ernuszt Sán­dor, egyesült ellenzéki Bánhidy Béla báró, füg­getlenségi párti Fornszek Sándor. E bíróság tegnap ült össze Plachy Tamás lakásán. Körül­belül egy óra hosszáig folytatták a becsületbí­­róság tagjai az eszmecserét, a­melynek eredmé­­nyekép kimondották, hogy nem alakulnak meg. Egyhangúlag hozott határozatuk következőleg hangzik: „A Szontagh Pál által a Zichy- és As­­bóth-ügyben becsületbíróság alakítására egybe­hívottak kinyilatkoztatják, hogy oly becsü­letbí­­róságban részt nem vehetnek, mely mind a két fél által megbízást nem nyert. Kelt Budapes­ten, 1879. október 7-én.“ Következik a föntebbi 6 képviselő aláirása. Szeged város fölépítéséről az „El­lenőr“ tegnapi száma egy figyelemreméltó cik­ket közöl, melyben a lakosság segélyezésének szük­ségességét fejtegeti, mint Szeged fölépítésének conditio sine qua non-ját.

Next