Szegedi Híradó, 1879. július-december (21. évfolyam, 79-225. szám)
1879-11-21 / 199. szám
Huszonegyedik évfolyam 1879. 199-ik szám. Megjelen: az ünnep utáni napokat kivéve mindennap. Előfizetési föltételek : Szegeden htzhozhordflssul és vidékre postáin : Egész évre . . 15frfc —kr. Félévre . . .7 * 50 y) Évnegyedre . :1 * 75V Egy hóra . . n ^5n Előfizetések legcélszerűbben postautalvány utján eszközölhetők. POLITIKAI ás VÉGYESTARTALMU NAPILAP. Szerkesztőségi iroda : hol e lap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni. Klausál-tér, 209. sz. a. az udvarban balra. Egyes szám ára: 33 sz. Péntek november 21-én. Hirdetések dijai: A héthasábos petitsor vagy annak teréért egyszeri hirdetésnél 6 kr. kétszerinél 5 kr. többszörinél 4 kr. és minden beiktatásnál 30 kr. kincstári illeték fizetendő. A bizonyítékul kívánandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 kr. Hirdetések fölvétetnek a fővárosi és a külföldi nagyobb hirdetési irodákban is. Kiadóhivatal: Burger Husztáv könyv- és kőnyomdája, könyvkötészete, papírraktára, hova az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. A hadjárat vége. (K.) Emlékezzünk régiekről!... Azon időben, midőn először ütötte meg a suttogó hír a füleinket, hogy Boszniát és Hercegovinát, a magyar korona ős „Ráma“-ját, monarchiánk okkupálni fogja, a magyar nemzetnek — nem mondjuk, hogy nagyobb, de mindenesetre zajosabb része sehogyan sem tudott megbarátkozni ezzel az eszmével. A történelem örök igazságossága hozand majd ítéletet e lépés fölött: ha vájjon nemzetközi jogot tapodtunk-e meg ? vitális nagy érdekeink parancsolták-e reánk ezt a bevonulást, avagy a monarchia nagyhatalmi állásának keleten való biztosítása s az orosz polyp visszaszorítása volt a cél ? És hogy az-e, amit tettünk, vagy az, amit tenni elmulasztottunk, volt a szent István koronája birodalmának érdekei elleni ? Annyi tény, hogy a törökök iránti nagy rokonszenvünknél fogva igen erős ellenkezés fejlődött ki hazánkban a célbavett okkupáció ellen. Ezt a rokonszenvet bátrak vagyunk a törökökre nézve relatív értelműnek nevezni. A török rokonunk, de nagy ellenségünk volt évszázadokon át. Sokáig benne volt „Mi atyánk“-unkban az a könyörgés is, hogy „ments meg Uram bennünket a török szomszédságtól! “ — Ez a körülmény aligha nevelte köztünk a jelenlegi jó barátságot; de igen is szülte az a szívós, hosszas küzdelem, melyet a mozlim a raszszizmus ellen fejtett ki, melylyel a gyűlölt moszkó terjeszkedésének ellent állt, s az, hogy menekültjeinket 1850-ben testvérként fogadta. S ezt a meleg rokonszenvet nem is tudjuk tőle megtagadni soha; nem tesz azonban, nem tehet ez bennünket az érzelmek rabjává annyira, hogy mellette hazánk, monarchiánk kimagaslóbb, elevenebb érdekei iránt érzékünket eltompulni engedjük. Akkor azonban, hogy a törökök iránti rokonszenv mind szélesebb medert vájt magának: élt már az úgynevezett „egyesült ellenzék“ nálunk, s vala abban a napokban kevésbé népszerű adoz, hogy a „közvélemény“ üstökös csillagának sugaraiba kapaszkodhassá. Pedig neki népszerűség kellő, nagy és fényes és nem múlandó. S mert önmagát népszerűsítenie nem sikerült, a török-barát politika palástja alá vonta meg magát, hogy talán így válik lehetségessé nemcsak ezen politikának, hanem neki is népszerűnek lenni. S úgy történt, amint tervező vala, lett a török-barátság hangos szószólója, — ha jól emlékszünk, még meg is fáklyás zenéztette magát — azonban mindez nem akadályozta őt meg, hogy a delegációkban az okkupációra szükséges költségeket megszavazza! A kölcsönkért glória legégőbb sugarai e következetlenség sötétében lobogtak el, s már-már csak maga maradt az egyesült ellenzék ismét. Befejeztetett azonban az okkupáció, a diadalmas ezredek nagy része visszatért az országba; a tisztán érzelmi dologgá vált „török barátság“ kezdé veszteni románcát azon gyáva tespedésben, mely a mozlimot birodalma regenerálásában is megakadályozza ; és a politikusok ama nem közönséges kérdésen kezdék törni a fejüket: mi történt volna akkor, ha Törökországot lassú sorvadása a sir széléig viszi s doktornak a muszka szegődik be hozzája, anélkül, hogy mi csak bele is szólhattunk volna munkájába, midőn lassú mérge a sir fenekére viszi alá a régi beteget? Talán mégsem ártott nekünk egykét talpadatnyi föld odalent a keleten? Ily körülmények közt értünk el azon időponthoz, midőn az okkupátt tartományok ideiglenes kormányzását a monarchia két parliamentjének kodifikálnia kelle. Ez jó víz lett ismét az egyesült ellenzék hanyatló népszerűségének malmára. Megindult a hadjárat a törvényjavaslat ellen. Nem azért, mert rész, nem azért, mert nem kell (hiszen jobbat tanácsolni nem tudtak, a „kell“-t pedig a megszállásra szükséges költségek megszavazásánál már rég kimondották !) hanem hogy agyba-főbe verhessék a kormányt, mely utjokban áll a piros székekig, és hogy fülébe kiálthassák a kormánypártnak : Mamelukok vagytok, mert nem mertek Tiszátok e 1- e n szavazni! Lábbal tapodták a tisztességet s mégis ellenfeleik fejéhez vagdalták a politikai moralitás bibliáját, mint vásott gyermekek viselték magukat akkor, midőn Deák — az általuk is imádott Deák — kolosszális nagy művének, a XII-ik törvénycikknek bástyáin belül kelle építkeznie a törvényhozás bölcsességének. Mert nekik népszerűség kell, ha másképen nem, ily után is! Lelkünk nagy megnyugvására azonban a bosnyák törvényjavaslat fölötti vita — egyetlen kivételével — véget ért. A tisztességes harcos lábhoz teszi fegyverét és megpihen. Vitézei az egyesült ellenzéknek ! Hazafias kötelesség parancsolja, hogy a harc azon formájáról, melylyel az imént a kormány és többség ellen küzdöttetek (mert hiszen oly gyermekes és oly tisztességtelen volt az!) örökre lemondjatok ! S mondjatok le még akkor is, ha ép azért törekedtek megmételyezni politikai életünket és oly nehezen visszaküzdött parlamentünk erkölcsi hitelét, hogy keretébe később annál jobban beleüljetek ti! Kormányra jutni tisztességgel, becsülettel is lehet, s titeket fog terhelni a bűn, — ha ugyan megérhetitek — hogy a tisztességtelenség posvány-bűzének kell ezt az utat is környékeznie iden téren, a sajtóban úgy, mint a parllamentben. Nálunk is szükségesnek találja egy mezőgazdasági párt alakulását. A magyar gazda közönség fölébredésének, üdvös akciójának csak első lépéséül tekinti az emlékiratot. Pártolja a kérvényi bizottság véleményét. A bsz. véleményét a ház elfogadja. Következtek az interpellációk. Miklós Istvá a nem választók egyesületének meg nem erősítése miatt interpellálja e belügyminisztert. Királyi Pál kérdést intéz a köznek, miniszterhez: szándékozik-e a külföldi szakértői véleményben fölállított szempontokat a Dana szabályozás további eljárásnál érvényesíteni, stb. Apponyi Albert gróf a földmivelésügyi miniszterhez intéz interpellációt. Minthogy az osztrák kereskedelmi miniszter urnak a birodalmi tanács képviselőházában f. hó 14-én tett nyilatkozata szerint közel lenni látszik azon időpont, melyben a Németországgal folyó közgazdasági tárgyalások a magyarosztrák vámértekezlet újbóli összehívását és szakértők meghallgatását teszi szükségessé, kérdi a minisztert. Szándékozik-e oda hatni, hogy a vámértekezlet egybehívásának esetén az ipar és kereskedelem képviselőin kívül a mezőgazdaság szakszerű képviselői, jelesen az országos gazdasági egyesület és a nevezetesebb vidéki gazdasági egyletek küldöttei is meghívassanak és meghallgattassanak ?“ Szeged, nov. 20. Országgyűlés. A képviselőház tegnapi ülése ártatlan gazdasági és iparügyekkel foglalkozott s igy a tárgyalások simán folytak le. Először egy kormánybiztosi kiküldetés ügyét intézte el a ház. Azután, Borosa Gábor fölszólamlására, a többi kérvények félretételével tárgyalás alá vétetett a II. országos iparos gyűlés központi bizottságának kérvénye az ipar terén elszaporodott bajok orvoslása iránt, s a magyar gazdák II. országos értekezlete végrehajtó bizottságának emlékirata az ország mezőgazdasági helyzetéről. Vécsey Kiz. előadó beterjeszti a kérvényi bizottság véleményét, az első kérvényre nézve, hogy a kérvény beható tanácskozás és véleményes jelentéstétel végett a közgazdasági bizottsághoz utasíttassék. Egypár hozzászólás után a kérvényi bizottság javaslata elfogadtatott. A magyar gazdák emlékirata ügyében a kérvényi bizottság véleménye az, hogy az emlékirat tanulmányozás és jelentéstestétel végett adassék ki a közgazd. bizottságnak. Dessewffy Aurél röviden pártolja a biz. véleményét. Isóczy Győző azt tartja, hogy mezőgazdasági érdekeink elhanyagolásának okozója a börzsánerek fölülkerekedése min Emlékirat egy Szegeden fölállítandó egyetem tárgyában. (Folytatás.) Hangos tiltakozás ez az ellen, hogy míg a magyar fajú vidékek a polgári művelődésnek számos, csak az államhatalom által nyújtható főbb intézményeiben hiányt szenvednek, addig a magyar haza nem fönntartó eleme mindenben bővelkedik, hogy mesterségesen központosított intézmények által a nemzeti elem nyakára neveltessék s természetellenes utakon azok szellemi szupremáciája idéztessék elő. Mert mi áll inkább érdekében a magyar államhatalomnak : inkább azoknak adni meg a civilizáció előnyeit, akik állambontó elemüknél fogva a magyar államegység kötelékeinek lazulását idézhetik elő, vagy részesíteni a kultúra áldásaiban kitelhetőleg azon fajt is, mely az állam magyar nemzeti jellegének alapjában létfenntartó elemeit képezi ? — A kérdést könnyű eldönteni. S bár e kérdésen nem nehéz túlesnünk, mégis vérző szívvel kell tenni a vallomást, hogy a főiskolák nem lévén kifejtett nemzeti intenciók szerint elhelyezve , megértük azon gyászos korszakot, midőn magyar főiskolában képzett, magyarul kitűnően beszélő idegen ajkú honfitársaink voltak az elsők, kik a magyar állam bástyáit ostromolták. Neveljünk tehát e hazának előbb művelt magyarokat, s csak műveltségünk fölöslegéből juttassunk azoknak, kiknek a haza integritása nem áll érdekükben. Igazságtalan eljárás lenne a 68-tól szereplő magyar kormányokat azzal vádolni, hogy a hazai főiskolák céltévesztett elhelyezésében részük volna, nincs semmi részük benne, és nem is az a baj , hogy az alapításban részük volt, hanem inkább az, hogy ezen visszás állapotok megváltoztatására egy követ sem mozdítottak meg. Hajdan, amikor még felelős magyar kormány csak elérhetlen ideálnak tartatott, Mária Terézia idejében alapítottak néhány jogiskolát, mint például a zágrábit, kassait, győrit és pozsonyit. Fönntartási alap a tanulmányi alap. Bölcsen gondoskodtak már az időben is arról, hogy az 1200 mérföld síkon lakó magyarságnak ne jusson főiskola; s ha e tekintetben kötelességét meg nem teszi a reformátusság, az alföld teljesen főiskola nélkül marad egész napjainkig. És ezen eljárás Mária Teréziától napjainkig minden bizonynyal egyik legérzékenyebb sérelmét képezi az alföldnek. A szegedi egyetem fölállításának hangoztatásánál az alföldnek százados sérelme lép előtérbe, s ezen sérelmet orvosolni nemcsak a sérelmesek érdeke, hanem az előrelátó politikai eszély parancsolja. Parancsolja azon igazság, hogy bár ő haza karddal lett szerezve, de megtartani csak szellemi műveltség által lehet. Tekintsünk Oroszország nemzeti műveltségére ! Mi volt az orosz államhatalom első teendője ? Mindenekelőtt az államot alkotó kis- és nagyoroszok nemzeti alapokon nyugvó kiművelésére törekedett. Moszkvában, az oroszok szent városában, fölállítá az első nemzeti egyetemet, azután a többi speciális orosz küldetésű, városokban állított föl nemzeti egyetemeket, úgymint : Kievben, Charkovban, Odessában, Kazánban és Asztrahánban; és bizony az orosz nemzet nem sietett az osztják , vogul, szamojéd, észt, leth, finn, német, lengyel, tatár és kirgiz elemeket nyakára művelni , hanem a maga államalkotó nemzeti elemét vette körül főiskolákkal, mintegy bástyákkal, aminek rég következménye most már az, hogy habár a szabadság eszméjét elnyomják is, de létezik egy nagy európai műveltséggel bíró, nemzeti eszmékkel saturált orosz társadalom, mely a maga erejéből, a saját nemzeti műveltségével képes abszorbeálni minden idegen töekvést. Ha nemzeti életünk legbiztosabb alapját, az alföldet, ekként iparkodtunk volna mi magyarok műveltté tenni, bizonyára léteznék egy erős magyar társadalom is, mely egyedül önmozgásával is ellenállhatatlan erőt gyakorolna egyéb idegen elemekre s Kárpátoktól Adriáig hangzanék Árpád nyelve. De nézzünk körül ezen az elhanyagolt alföldön. Tisza és Duna közt, a Tiszaháton, Bánátban és Bácskában sehol nem találkozunk a magyar kormánynak nagyszabású intézkedéseivel. Nem lehet semmikép fölfödözni egy providenciális politikát, mely az alföldet a nemzeti elem virágzó területévé tenni célozná , nem födözhetni föl egy nemes intenciót, mely arra lenne irányulva, hogy az alföld vegyítetlen magyarságával kaptára lehessen a nemzeti elemnek. Közintézmények, az állam gyámolító föllépései mind hiányzanak az alföldön , mintha nem is volna egyéb, mint Magyarország Szaharája ; minek következtén nem is lehet csodálkoznunk, ha az alföldnek és így a speciális magyarságnak sem minisztériumokban , sem egyebütt fiai nem szerepelnek és jogos helyüket más elemek foglalják el. A szegedi egyetem tervének szőnyegre kerülésével az alföld érdeke lép előtérbe , s lehetetlen ez egyetemi kérdés tárgyalásánál Szeged érdekét az alföldétől elválasztani. — Szeged az alföld nélkül jelentőségét elvesztené és az alföld nagyon üres lenne Szeged nélkül; az alföld és Szeged már történelmi, nemzeti, faji, kereskedelmi tekinteteknél fogva is mint kölcsönös egymásra utaltság jelentkezik, és ha Szeged az alföld „nevében“ emel szót, azt tenni senki jobban nem jogosított, mint Szeged. Az alföld döntő jelentőségét a magyarságra szükségtelen bizonyítgatni; egész állami életünk, küzdelmeink a létért és szabadságért, mind csak arról tesznek tanúságot, hogy a magyar elem legbiztosabb támasztékát a Tisza, Duna és a Kárpátok által határolt magyar alföldben bírja; tehát arra nézve, hogy szent István birodalma a magyar nemzetiség állama legyen, az alföld nyújtja a legteljesebb biztosítékot. Kétségtelen azért, hogy bárhol és bármily téren mutatkoznék a nemzeti erőkben szükséglet, azt sehonnan nem leszünk képesek előszerezni, csak az alföldről. S amint az alföld magyar nemzeti tekintetben igazi faji terület, akként ezen faji területnek faji központtal is kell bírnia. Nem utolsó kérdés ezen országra s nem különösen a politikai nevzetre, hogy életerős magyar városi központokkal bírjon, s különösen, hogy a magyar alföldi népélet egy modern haladás élén álló faji központban találja betetőzését. A természeti és históriai alakulás Szegedben adta meg betetőzését az alföldnek. Igen, a természeti alakulás Szegedet országos központ