Szegedi Híradó, 1891. október-december (33. évfolyam, 258-335. szám)

1891-10-09 / 265. szám

Péntek, 1891. október 9. szegedi Híradó . kérdéseknek miként történt megoldásáról, de annyit tudunk, hogy ha valahol, úgy ezen kérdések gyakorlati megoldásánál fö­­lötte nagy és kiválóan fontos szüksége van első helyen épen a nagy magyar alföld va­gyonos és módos közönségének közvetlen jó­akaratára és támogatására, mert honnan, ha nem épen innen kell remélnie erdélyrészi testvéreinknek az első és leghathatósabb támogatást e tekintetben ? Ki van hazánk­ban inkább ráutalva és hivatva arra, hogy a szorgalmas és fárasztó munkában eltölteni szokott évnek tikkasztó, forró nyári idősza­kát a szép Erdélynek fenyvesekben gazdag vadregényes tájain töltse el, mint épen az alföldi magyar ember ? És ki van inkább hivatva és utalva arra, hogy az egyaránt üdítő és gyógyító hatású erdélyi ásvány­vizeket elébe helyezze a különben is élvezni szokott külföldi ásványvizeknek, amelyek tudvalevőleg drágábbak is szoktak lenni azoknál s jóságban még­sem versenyezhet­nek azokkal, mint épen az alföldi magyar ember ? Épen azért föltűnő figyelmet érdemel épen vidékünk részéről az erdélyrészi kul­­tur egylet által megkezdett legújabb életre­való mozgalom. S nem csalódunk, ha azt állítjuk, hogy bizonyára számítnak is az illetők ezen figyelemre és érdeklődésre, melynek legelső és legközvetlenebb ered­ménye az kell, hogy legyen, hogy aki jövő évre fürdőzni, üdülni és hűselni akar, az gondoljon első helyen és főleg az e czélra annyira alkalmas és hivatott Erdélyre is. Ne feledje el és jusson eszébe, hogy van nekünk is Élőpatakunk, Tusnádunk, Borszé­künk, Málnásunk s az idült hülési bajokat és bénaságokat csodásan gyógyító Kovász­­nánk. S hogy van a világhírű nápolyi kutya­barlangot csodálatra méltó sajátságaival messze túlszárnyaló torjai Büdösünk. S van­nak gyönyörű és vadregényes sziklákban gazdag bérczeink a Barczaságon és Fogaras vidékén. S ha téli e­stén unalomból vagy a nyári napnak melegétől ellankadva, üditő ital után nyúlunk, mely az erős bornak mérsékelje s oltsa tüzét s erejét, vagy a czankó fanyar izét szelídítse s tegye azt is élvezhető itallá, gondoljunk a hovatovább mind híresebbé váló erdélyi jó borvizekre is. ______________________________________________K­ y. Legalább a képet szerette volna még egyszer megnézni, melynél szebbet soha sem festett — s aztán nem tudta maga sem, mit fog cselekedni. Addig leskelődött a kastély körül, mig egyszer megtudta, hogy a báró látogatóba ment. Jó borravalóval megvesztegette a cse­lédeket s azok megmutatták neki nagy ti­tokban a remekművet. Sirt mikor meglátta, odarogyott eléje, meg akarta csókolni, de elvonták onnan. Erőszakoskodott s a dulakodás közben elő­rántotta revolverét. A cselédek szétfutottak s a festő főbe­­lőtte magát, neki esett a nagy kép vászná­nak s oda csókolta véres csókját a szüzén festett kebel havára . . . Bébé nem maradhatott tovább a ház­ban. Megmondták neki, hogy hova kergette azt a jó lelket s mint dobott egy életet saját jólétének áldozatául, martaléknak a halál torkába, azután mennie kellett a nél­kül, hogy akár a bárót, akár a festőt lát­hatta volna. Egy ideig nem látták, de később le­eresztett hajjal, kék redős lebernyeggel a fején, fájdalmas arczc­al — épen mint a ké­pen volt — a festők küszöbére ült, ma itt, holnap ott és szüntelen mosolyogva kínálta magát — madonna-modellnek. Ha a Lala műterméhez jutott, egész napon suttogott be a kulcslyukon szerelmes áradozás­okat, míg végre is elmerülve szunnyadt el a kü­szöbön. Azóta is Madonnának hívják. Újlaki Géza- A kérő. — Helyi történetke. — Egy hamis asszonykáról szól az ének. Minden páratlan napon egyik első emeleti páholyban mosolyog. Másfél év óta soha nem láthatni rajta uszálymentes toalettet. Olyan tehát, mintha min­dig perzsa szőnyeges szalonban volna. Hanem azért egy csöppet sem feszes. A dereka úgy haj­long, mint a nádszál. A szemei soha sem nyu­godnak két perc­ig egy ponton. Valószínűleg ez az oka, hogy hosszabb idő óta özvegy. Pedig bájos asszonyka, nemes vonásokkal, akit igazán érdemes volna oltárhoz vezetni, annál is inkább, mert nem hozna magával anyóst. Az após elszenvedhető, mert pénze van és tud pike­­tirozni. Arról van szó, hogy a kecses özvegynek asszonynézőt jelentettek be, akiből, ha a sors úgy akarja, asszonykérő is vál­­hatik. Az asszonynéző csinos idomú ember. Idealista. Ami körülbelül annyit jelent, hogy nincs megelégedve e sárgombóczon tör­ténő dolgokkal és élő emberekkel. Nem lehetet­len, hogy e szebb és jobb világ után való rajon­gásában már jó eleve egy bájos kis fészkecskét tervel ki magának, amelyben a tündérkirálynő szerepét a szóban forgó özvegynek osz­totta ki. Ez abból is sejthető, hogy az asszonynéző úr egyszerre 20 forint áru nyakkendőt vásárolt, estéről-estére új nyakkendővel jelent meg a szín­házban s mikor a páholyban látogatást tett, olyan czuppanós csókot csattantott el az öz­vegy kacsóján, hogy lehallatszott a parterre. Az özvegy egyik jóindulatú rokon­ családja estélyt rendezett, amelyre a néző úr is meghiva­­t­ott, valószínűleg abból a czélból, hogy a pom­pás vacsora mellett, alkalma legyen­­ nyilat­kozni. X. ur, nevezzük igy az ismeretlen idealis­tát, kellő diszben jelent meg az estélyen. Termé­szetesen a bájos özvegy mellé került a vacsorá­nál. A kedves asszonyka szeretetreméltóságának teljességével kinálgatta az X. urat. — No meg ebből a kecsegéből, ízlelje csak ezt a ramsztekket. Bort nem iszik ! Ez itt egri bikavér. Ez badacsonyi. Ez a Károlyi-féle rizling se megvetendő. No meg ebből az erdő­­bényei szamorodniból. Micsoda illata van. X. ur kóstolgatta a csillogó borokat. Eleinte csak tartózkodással, majd némi kedv­teléssel. Nem volt képes ellenállani a szíves kíná­­lásnak. Lassankint egy rózsás világ támadt az izzó képzeletében. Már előre érezte az eljegy­zés örömét, látta a gyűrűt ujján, a kecses asz­­szonykát maga mellett térdepelni az oltár lép­csőjén és látta . . . amint a kedves özvegy ismét tele töltötte a poharát. — Még az asszót meg sem is ízlelte. Pedig jó. No, az én egészségemért. A pezsgőből talán később. Abból én is fogok inni. X. úr ezen közben meggyőződött, hogy nincs a világon csupán egy asszony, nincsenek kedvesebb kacsák a föld hátán, mint ezek, amelyek egyikét most kezében tartja. Nem ké­pes ellenállani a hatásnak. Nyilatkozni fog. Sőt mit! Mért ne tenné meg ? Egyenesen föllép,­mint kérő. Közelebb hajlik az özvegyhez és eléggé szapora szóval beszélni kezd az ő idealizmusáról, amely örök, mint a szerelem. Már-már ajkán lebegett a magyarázat, hogy idealizmusa alatt tulajdonkép a szerelmét érti, amely nem csupán örök, de forró is, ége­tőbb, lelkesítőbb, mint a gyöngyöző pezsgő. De még várt egy kicsit. Még többen figyeltek rájuk. Ha egyszer a pezsgő hatásán mindenki beszélni kezd, akkor suttogja el vallomását Nem lehetetlen, hogy az özvegy is kiváncsi volt e vallomásra. És nem lehetetlen, hogy e czélból igyekezett a pezsgő töltögetéssel meg­oldani X. ur nyelvét. Mindenki beszélni kezdett. A bájos özegy meginvitálta X. urat a zongorához. — Hanem előbb még egy pohárral X. urnak megcsillantak a szemei. Nagy elhatározás kelt agyában. Nemcsak nyilat­kozni fog, nem csupán megkéri, de meg is csókolja menyasszony-jelöltjét. Hirtelen fölhajtotta a poharat s mig az öz­vegy a zongorához lépett,­­ hirtelen ki­futott a szobából s az udvaron éktelen dalolásba kezdett. Kópé. H­i­r­e­k. — A király elleni merénylet és Csa­­nádmegye. Mint Makóról írják, Csanád­­megye most tartott közgyűlésén L­o­n­o­­v­i­c­s József főispán ékes szólással előadott indítványt tett a Csehországban elkövetett merénylet elitélése és megvetése fölött, melyet a bizottság összes tagjai hódoló hűséggel a koronás király fölkent személye iránt, közlelkesedéssel fogadtak el. — Karagyorgyevics herczeg Szegeden. A szerb trónpretedens, Karagyorgye­vics Alexei herczeg barátjával, gróf Lei­ni­n­g­e­n Ármin titeli nagybirtokossal még tegnap is, bár kevés ideig, Szegeden tar­tózkodott. Kora reggel saját yachtján elné­zett Kis Zomborba, honnan délután három órakor újra Szegedre tért vissza. Innen ne­gyedfél órakor vitte el az érdekes vendé­geket a gyönyörű kis csavarhajó. A her­czeg és kísérője Szegedről egész Écskáig mentek egy úttal, ahol kiszálltak s az éj­jelt ott töltötték. Écskáról Titelbe megy a herczeg, s pár napig L­e­i­n­i­n­g­e­n gróf vendége lesz. — Szegedre utaztáról nem a legjobb kedvvel emlékezett meg Karagyor­gyevics herczeg. A rendkívül alacsony víz­állás miatt ugyanis még könnyen forgó, fürge yachtjával is csak a legnagyobb erő­­feszítéssel s rendkívül lassan juthatott el Szegedre a Tiszán; több helytt fönn is akadt a hajócska a zátonyokon s ilyenkor vontatni kellett tovább a yachtot. Annál jobban érezte már magát Szegeden, melyet keresztül-kasul bejárt s összes látnivalóját érdeklődve szemlélte meg. Megjötte napján, mint írtuk, elment a színházba is s végig hallgatta a «Troubadour»-t. Mint később kijelentette, az opera előadása teljesen ki­elégítette őt magát is. Előadás után barát­jával s néhány szegedi regattistával együtt a «Prófétá»-ba ment s ebben az eredeti szegedi szó vendéglőben a legjobb kedvvel mula­tott késő éjjelig. A czigánynyal is ugyan­csak huzattá s annnyira megnyerték tetszé­sét a szegedi nóták, hogy nyomban töb­bet megtanult belőlük. A szegedi kir. tábla elnöke Nagy-Ki­­kindán. S­é­rr­e­y Sándor a szegedi kir. tábla elnöke hétfő óta Nagy-Kikindán időzik s nagy részletességgel vizsgálja a kir. törvény­szék és járásbíróság ügyködését. A vizsgá­lat egész héten eltart. — A fogyasztási adó Szegeden. A vá­ros s a kincstár megbízottjai tegnap­ alku­doztak az állami fogyasztási adó újabb ki­bérlése fölött. Az alku nem vezetett egyez­ségre: a város, legalább egyelőre, nem bérli ki a fogyasztási adót. A kincstár ugyanis oly magas árt kívánt a bérletért, amit a város semmi szín alatt nem adhatna érte. Szeged tudvalevőleg az elmúlt 3 év alatt 188.000 forint évi bért fizetett a bérletért, de már ezzel is ugyan­csak ráfizetett az adóból húzott bevé­telére. De, a közönség érdekében, megmen­tendő ezt a magán­bérlő zaklatásaitól, mégis megadta ezt, az eléggé fölcsigázot bérösz­­sz­eget. Hanem már az csakugyan a soknál

Next