Szegedi Híradó, 1891. október-december (33. évfolyam, 258-335. szám)
1891-10-09 / 265. szám
Péntek, 1891. október 9. szegedi Híradó . kérdéseknek miként történt megoldásáról, de annyit tudunk, hogy ha valahol, úgy ezen kérdések gyakorlati megoldásánál fölötte nagy és kiválóan fontos szüksége van első helyen épen a nagy magyar alföld vagyonos és módos közönségének közvetlen jóakaratára és támogatására, mert honnan, ha nem épen innen kell remélnie erdélyrészi testvéreinknek az első és leghathatósabb támogatást e tekintetben ? Ki van hazánkban inkább ráutalva és hivatva arra, hogy a szorgalmas és fárasztó munkában eltölteni szokott évnek tikkasztó, forró nyári időszakát a szép Erdélynek fenyvesekben gazdag vadregényes tájain töltse el, mint épen az alföldi magyar ember ? És ki van inkább hivatva és utalva arra, hogy az egyaránt üdítő és gyógyító hatású erdélyi ásványvizeket elébe helyezze a különben is élvezni szokott külföldi ásványvizeknek, amelyek tudvalevőleg drágábbak is szoktak lenni azoknál s jóságban mégsem versenyezhetnek azokkal, mint épen az alföldi magyar ember ? Épen azért föltűnő figyelmet érdemel épen vidékünk részéről az erdélyrészi kultur egylet által megkezdett legújabb életrevaló mozgalom. S nem csalódunk, ha azt állítjuk, hogy bizonyára számítnak is az illetők ezen figyelemre és érdeklődésre, melynek legelső és legközvetlenebb eredménye az kell, hogy legyen, hogy aki jövő évre fürdőzni, üdülni és hűselni akar, az gondoljon első helyen és főleg az e czélra annyira alkalmas és hivatott Erdélyre is. Ne feledje el és jusson eszébe, hogy van nekünk is Élőpatakunk, Tusnádunk, Borszékünk, Málnásunk s az idült hülési bajokat és bénaságokat csodásan gyógyító Kovásznánk. S hogy van a világhírű nápolyi kutyabarlangot csodálatra méltó sajátságaival messze túlszárnyaló torjai Büdösünk. S vannak gyönyörű és vadregényes sziklákban gazdag bérczeink a Barczaságon és Fogaras vidékén. S ha téli estén unalomból vagy a nyári napnak melegétől ellankadva, üditő ital után nyúlunk, mely az erős bornak mérsékelje s oltsa tüzét s erejét, vagy a czankó fanyar izét szelídítse s tegye azt is élvezhető itallá, gondoljunk a hovatovább mind híresebbé váló erdélyi jó borvizekre is. ______________________________________________K y. Legalább a képet szerette volna még egyszer megnézni, melynél szebbet soha sem festett — s aztán nem tudta maga sem, mit fog cselekedni. Addig leskelődött a kastély körül, mig egyszer megtudta, hogy a báró látogatóba ment. Jó borravalóval megvesztegette a cselédeket s azok megmutatták neki nagy titokban a remekművet. Sirt mikor meglátta, odarogyott eléje, meg akarta csókolni, de elvonták onnan. Erőszakoskodott s a dulakodás közben előrántotta revolverét. A cselédek szétfutottak s a festő főbelőtte magát, neki esett a nagy kép vásznának s oda csókolta véres csókját a szüzén festett kebel havára . . . Bébé nem maradhatott tovább a házban. Megmondták neki, hogy hova kergette azt a jó lelket s mint dobott egy életet saját jólétének áldozatául, martaléknak a halál torkába, azután mennie kellett a nélkül, hogy akár a bárót, akár a festőt láthatta volna. Egy ideig nem látták, de később leeresztett hajjal, kék redős lebernyeggel a fején, fájdalmas arczcal — épen mint a képen volt — a festők küszöbére ült, ma itt, holnap ott és szüntelen mosolyogva kínálta magát — madonna-modellnek. Ha a Lala műterméhez jutott, egész napon suttogott be a kulcslyukon szerelmes áradozásokat, míg végre is elmerülve szunnyadt el a küszöbön. Azóta is Madonnának hívják. Újlaki Géza- A kérő. — Helyi történetke. — Egy hamis asszonykáról szól az ének. Minden páratlan napon egyik első emeleti páholyban mosolyog. Másfél év óta soha nem láthatni rajta uszálymentes toalettet. Olyan tehát, mintha mindig perzsa szőnyeges szalonban volna. Hanem azért egy csöppet sem feszes. A dereka úgy hajlong, mint a nádszál. A szemei soha sem nyugodnak két percig egy ponton. Valószínűleg ez az oka, hogy hosszabb idő óta özvegy. Pedig bájos asszonyka, nemes vonásokkal, akit igazán érdemes volna oltárhoz vezetni, annál is inkább, mert nem hozna magával anyóst. Az após elszenvedhető, mert pénze van és tud piketirozni. Arról van szó, hogy a kecses özvegynek asszonynézőt jelentettek be, akiből, ha a sors úgy akarja, asszonykérő is válhatik. Az asszonynéző csinos idomú ember. Idealista. Ami körülbelül annyit jelent, hogy nincs megelégedve e sárgombóczon történő dolgokkal és élő emberekkel. Nem lehetetlen, hogy e szebb és jobb világ után való rajongásában már jó eleve egy bájos kis fészkecskét tervel ki magának, amelyben a tündérkirálynő szerepét a szóban forgó özvegynek osztotta ki. Ez abból is sejthető, hogy az asszonynéző úr egyszerre 20 forint áru nyakkendőt vásárolt, estéről-estére új nyakkendővel jelent meg a színházban s mikor a páholyban látogatást tett, olyan czuppanós csókot csattantott el az özvegy kacsóján, hogy lehallatszott a parterre. Az özvegy egyik jóindulatú rokon családja estélyt rendezett, amelyre a néző úr is meghivatott, valószínűleg abból a czélból, hogy a pompás vacsora mellett, alkalma legyen nyilatkozni. X. ur, nevezzük igy az ismeretlen idealistát, kellő diszben jelent meg az estélyen. Természetesen a bájos özvegy mellé került a vacsoránál. A kedves asszonyka szeretetreméltóságának teljességével kinálgatta az X. urat. — No meg ebből a kecsegéből, ízlelje csak ezt a ramsztekket. Bort nem iszik ! Ez itt egri bikavér. Ez badacsonyi. Ez a Károlyi-féle rizling se megvetendő. No meg ebből az erdőbényei szamorodniból. Micsoda illata van. X. ur kóstolgatta a csillogó borokat. Eleinte csak tartózkodással, majd némi kedvteléssel. Nem volt képes ellenállani a szíves kínálásnak. Lassankint egy rózsás világ támadt az izzó képzeletében. Már előre érezte az eljegyzés örömét, látta a gyűrűt ujján, a kecses aszszonykát maga mellett térdepelni az oltár lépcsőjén és látta . . . amint a kedves özvegy ismét tele töltötte a poharát. — Még az asszót meg sem is ízlelte. Pedig jó. No, az én egészségemért. A pezsgőből talán később. Abból én is fogok inni. X. úr ezen közben meggyőződött, hogy nincs a világon csupán egy asszony, nincsenek kedvesebb kacsák a föld hátán, mint ezek, amelyek egyikét most kezében tartja. Nem képes ellenállani a hatásnak. Nyilatkozni fog. Sőt mit! Mért ne tenné meg ? Egyenesen föllép,mint kérő. Közelebb hajlik az özvegyhez és eléggé szapora szóval beszélni kezd az ő idealizmusáról, amely örök, mint a szerelem. Már-már ajkán lebegett a magyarázat, hogy idealizmusa alatt tulajdonkép a szerelmét érti, amely nem csupán örök, de forró is, égetőbb, lelkesítőbb, mint a gyöngyöző pezsgő. De még várt egy kicsit. Még többen figyeltek rájuk. Ha egyszer a pezsgő hatásán mindenki beszélni kezd, akkor suttogja el vallomását Nem lehetetlen, hogy az özvegy is kiváncsi volt e vallomásra. És nem lehetetlen, hogy e czélból igyekezett a pezsgő töltögetéssel megoldani X. ur nyelvét. Mindenki beszélni kezdett. A bájos özegy meginvitálta X. urat a zongorához. — Hanem előbb még egy pohárral X. urnak megcsillantak a szemei. Nagy elhatározás kelt agyában. Nemcsak nyilatkozni fog, nem csupán megkéri, de meg is csókolja menyasszony-jelöltjét. Hirtelen fölhajtotta a poharat s mig az özvegy a zongorához lépett, hirtelen kifutott a szobából s az udvaron éktelen dalolásba kezdett. Kópé. Hirek. — A király elleni merénylet és Csanádmegye. Mint Makóról írják, Csanádmegye most tartott közgyűlésén Lonovics József főispán ékes szólással előadott indítványt tett a Csehországban elkövetett merénylet elitélése és megvetése fölött, melyet a bizottság összes tagjai hódoló hűséggel a koronás király fölkent személye iránt, közlelkesedéssel fogadtak el. — Karagyorgyevics herczeg Szegeden. A szerb trónpretedens, Karagyorgyevics Alexei herczeg barátjával, gróf Leiningen Ármin titeli nagybirtokossal még tegnap is, bár kevés ideig, Szegeden tartózkodott. Kora reggel saját yachtján elnézett Kis Zomborba, honnan délután három órakor újra Szegedre tért vissza. Innen negyedfél órakor vitte el az érdekes vendégeket a gyönyörű kis csavarhajó. A herczeg és kísérője Szegedről egész Écskáig mentek egy úttal, ahol kiszálltak s az éjjelt ott töltötték. Écskáról Titelbe megy a herczeg, s pár napig Leiningen gróf vendége lesz. — Szegedre utaztáról nem a legjobb kedvvel emlékezett meg Karagyorgyevics herczeg. A rendkívül alacsony vízállás miatt ugyanis még könnyen forgó, fürge yachtjával is csak a legnagyobb erőfeszítéssel s rendkívül lassan juthatott el Szegedre a Tiszán; több helytt fönn is akadt a hajócska a zátonyokon s ilyenkor vontatni kellett tovább a yachtot. Annál jobban érezte már magát Szegeden, melyet keresztül-kasul bejárt s összes látnivalóját érdeklődve szemlélte meg. Megjötte napján, mint írtuk, elment a színházba is s végig hallgatta a «Troubadour»-t. Mint később kijelentette, az opera előadása teljesen kielégítette őt magát is. Előadás után barátjával s néhány szegedi regattistával együtt a «Prófétá»-ba ment s ebben az eredeti szegedi szó vendéglőben a legjobb kedvvel mulatott késő éjjelig. A czigánynyal is ugyancsak huzattá s annnyira megnyerték tetszését a szegedi nóták, hogy nyomban többet megtanult belőlük. A szegedi kir. tábla elnöke Nagy-Kikindán. Sérrey Sándor a szegedi kir. tábla elnöke hétfő óta Nagy-Kikindán időzik s nagy részletességgel vizsgálja a kir. törvényszék és járásbíróság ügyködését. A vizsgálat egész héten eltart. — A fogyasztási adó Szegeden. A város s a kincstár megbízottjai tegnap alkudoztak az állami fogyasztási adó újabb kibérlése fölött. Az alku nem vezetett egyezségre: a város, legalább egyelőre, nem bérli ki a fogyasztási adót. A kincstár ugyanis oly magas árt kívánt a bérletért, amit a város semmi szín alatt nem adhatna érte. Szeged tudvalevőleg az elmúlt 3 év alatt 188.000 forint évi bért fizetett a bérletért, de már ezzel is ugyancsak ráfizetett az adóból húzott bevételére. De, a közönség érdekében, megmentendő ezt a magánbérlő zaklatásaitól, mégis megadta ezt, az eléggé fölcsigázot béröszszeget. Hanem már az csakugyan a soknál